Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-26 / 34. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1894. 34-ik számához. 4 forintos gabona. Kereskedők, akik 15—20 esztendő óta állanak itt a nyiregyházi piaezon, mondják és állitják, hogy olyan pangást az üzletben, mint amilyen most van, még meg nem értek. A kereskedelemnek minden ágában: a fűszeresek ép ugy mint a rövidárusok, a vaskereskedők ép ugy mint a fakereskedők, a terményüzletek s a többiek mind vagy pangásról panaszkodnak. Nincs semmi forgalom s a csökkenés — például a tavalyi esztendő megfelelő időszakához viszonyítva, legalább is 50—60 perczentre tehető. Epeu igy van a különböző iparágaknál is s általában az emberi megélhetésnek minden, különböző kereset forrásainál. Es ezt e nagy pangást, ezt a csaknem teljes üzlettelenséget megmagyarázza az a czim, amit e hirlapi czikk elejére irtunk. 4 frtos gabona! Nincs a gazdának pénze! Magyarország ez évi termésének mennyiségéről, most már, mikor a cséplés legnagyobb részben be van vé'jezve, rendelkezésre állanak a kalászos terményekről a meglehetősen biztos adatok. Szabolcsvármegyében az átlagos termés gabonában holdanként 6 métermázsára tehető. Ez pénzben, a 4 forintos ár mellett 24 forint. Tessék most már ebből a holdankénti 2 4 forint bruttó jövedelemből leszámítani a trágyázás, az ugarolás, szántás, vetőmag, aratás, cséplés, beszállítás költségeinek pénz-értékét ós az adót: mi marad meg tiszta jövedelemül a gazdának ? Tegyük csak meg ezt a hozzávetőleges számítást: ugarolás, szántás s a trágyázásnak egy évre számítható értéke 4 forint, vetőmag 4 forint, keperész, aratási költség, cséplés a résszel együtt 5 forint, beszállítási költség mmázsánként 20 krjával számítva 1 forint, adókra 2 forint, összesen 16 forint, marad tehát ez igeii alacsony számítás szerint is egy hold föld termésének tiszta jövedelmeként 8 frt, amely összegből azonban legalább is, egy negyedrész leszámítandó a következő vagy a megelőző év terhére, amikor is a föld ugaron maradva, legfeljebb legeltetés által hoz valami jövedelmet s le kell számítani, amit félre kell tennie a gazdának, amit tehát el nem adhat, a vetőmagot, illetőleg annak értékét is. És hogy a föld hozadéka ilyen formán — pénzértékre számítva, csakugyan mily kicsiny s a föld mostani valóságos értékének mennyire meg nem felelő, azt leginkább demonstrálja az a körülmény, hogy ez idő szerint átlagosan számítva egy hold föld bérlete 8 — 10 frtra megy. Miből csináljon hát az idén és most pénzt agazda, a melyből a teljesen oélkülözhetlen szükségletein túl, jusson másra is ! Ime a piaezunkon létező nagy pangásnak az oka. A gazda-közönségnek nincs pénze, nincs tehát a kereskedőnknek és iparosoknak sem! 5 hogy ez az állapot hamarosan megváltozzon, arra nagyon csekély a kilátás. Nincs pedig azért, mert a gabona árának jelentékenyebb emelkedése — minden jelek szerint — alig várható, s amije még lábon van a gazdá„A NYIKVlDfiK TÁRCZÁJA." Hogyan készül a szenzácBiós regény ? I. Tudja az ördög! A nők bájai oly különbözők! Lujzának elragadó hajfonata van, Margitnak tüzes villogó szeme, Mariskának vakító fehérségű fogai, Gizellának aranyos torkában csengő hangja, Ilonának oly szive van, mely mindjárt tűzbe jó, elolvad; de olyan leányt ritkán találunk, kiben mindezek a jó tulajdonságok meglennének. Ly ritka lányka volt Aranka. Erről a ritka tüueményről fogok egyet-mást elbeszélni. Képzelj magadnak csendes illatos nyári estét, ligetet buján zöldeló növényzettel hilkan suttogó falombokkal padot, melyen lányka ül: bájos gyermek, kinek arczából a szivjóság sugárzik ki. Neve Aranka. S ha már fantáziád ennyire kiterjed, képzelj magadnak bajuszos, magas fekete hajú, napbarnított arczu virgouez fiatal embert széles kalapban, hosszú lábszárakkal rövid nadrág és testhez álló kabátban, ez tintavári Tollrágó Arthur hires ,iró* s egyúttal Aranka atyjának albérlője Ezek ketten, t. i. a kurta nadrágu, bodros fejű ifju és a bájos lányka — fehér p don ültek. Sokáig voltak együtt, a hanyatló nap a messze hegyoldalon hizzó tekintetéből utolsó szikráit lövelte a földre, még azután is midőn a nyárój ragyogó szemcsillagjait az égen szétszórta és a hold foszláuyos felhők labyrintjébe rejtőzött. Keveset beszéltek, mégis tudták egymá3 gondo latát. Alig néztek egymásra, s mégis látták egymást. Nyugodtak valának, üterük azonban hevesen vert s szivük kimondhatatlan boldogságban ringott. nak; a tengeri, meg a dohány, a nagy szárazság következtében, nagyon gyenge termést igér, sarjú széna alig van valami, a mesterséges takar manyneinüek pedig, a luezerna, lóhere, stb., szintéu nagyon megsínylette* a nagy szárazságot. Ez a gazdaközönség mai helyzetének a szignaturája, s e viszonyoknak érdekes illusztrációjául szolgálnak a következő, g.izdaközönségüuk köréből származó fejtegetések: Talán nem egészen jogosulatlan azon állítás, hogy mindenünket az anyaföldnek köszönhetjük. Ha a föld meghozza a maga termését, s hozzá téve áldás kíséri a földtnivelő munkáját, akkor megelégedés fog honol ii az egész országbau. Mert h a köz vetetlen ül nem is, de közvetve mindenki a földtől nyeri a megélhetésre szükséges eszközt. Ha a föld busásan visszaadja a beléje vetett magot, akkor van a íöldmivelőnek, van az iparosnak, van a hivatalnokoknak, van az állatnuak; de ha ez a nyomorult föld termése nem sikerül, a hiányt megérzi kicsiny és nagy, gazdag és szegény. Es mégis van-e bizonytalanabb jövedelmi forrás, mely az idő viszontagságainak és annyi sokféle változás esélyeinek volna kitéve, mint a föld hozadéka? A gazda állandóan egyforma jövedelemre sokasem számithat. Minden óra végzetessé válhat az esztendőre uézve. A gazdával osztozik a jövedelemben az őszi eső, mely kimossa a magot, a téli és tavaszi fagy, a hosszau tartó szárazság, kiveszik részüket a kártékony mezei állatok, férgek és bogarak és csak amit azok meghagynak, az marad a gazdáé. Azt moJhatjuk, hogy a természet játékára vau feltéve a gazda exiszteaciája. A föld mindig meghozza a termést, ami kár vau, az nein a föld hibája. Magyarország népinek túlnyom') részét a földmivelő elem képszi. Elképzelhető tehátj a vetéstől az aratásig fél Magyarország míg a fü növést is figyelem nel kiséri. Aratásig se éjjele, se nappala uiucs a földmivelő népnek. Mert vetett s hogy mit fog aratni, uem tudja. A koczkázatot a sors szeszélyes játékával szemben mindig neki kell viselni. 0 elveti a tiszta magot, megmunkálja a földet rendeseu, a többi mind bizonytalan. Jöhet egy éjszaka, s a szépen fejlődött kalászokat pozdorjává veri a jégzápor. Vagy beleveszi m igát az üszök és tönkre teszi az egész táblát. Lehefe emellett a gazda a legszorgalmasabb, a legjózanabb, mind uem ér semmit. Nem akadályozhatja meg az elemi csapásokat Istennel párbajra tneaui nem lehet. Most az aratás és cséplés derekán eszünkbe jut a természet sokféle esélye. Mennyi munka, fáradság, aggodaiom kellett, addig, mig gabonáinkat legalább is asztagokba rakhattuk? Az idei termés mondjuk, hogy uem volt rossz, de fel sem dicsérhetjük nagyou. A föld hozott annyit, a mennyit közönségesen hozni szokott, semmivel sem többet. És mégis mindenesetre meglep bennünket a gabouaárak alacsonysága. A buza inétermázsája nincs egészen 6 foriut sem, a rozsé 4 —4 20. Mikor már azt hittük, hogy a betakarított gabona a csűrben van s ott semmi veszély nem fenyegeti, előáll egy körülmény, Nem is emberek voltak ők, hanem lények, mint a p tradíciómban levő pár, vagy mint egy költemény mythjszi alakjai. Valami mégis nyomta szivüket: A boldogság súlya. Czuppanói csókokat váltottak, melyeket talán még a himbálódzó fatetőn is meglehetett volna hallani, egyrnist szorosan átölelték, felkeltek a padról és hazafelé indultak. Apró szent Jinos bogarak fénylettek a setét bokrok közt. Lassan mentek, majd megálltak, hogy csókot kapjinik egymás ajkiról, iniíözbeu Arthur már tizedszer inoudl el kedvesének, hogy kétkötetes regénye: Egy tengerirabló emlékiratai-ból, csak az utolsó fejezet hiáuyzik, melynek befejezése után a várakozó olvasó közöniégnek rendelkezésére fog bocsájtatni ós hogy hatalmas művének szép hősnőjét szintén Arankának hívják, hogy bájoi arcza folyton előtte lebeg; Aranka az ő drága hű menyasszonya, kinek angyali fejecskéjét ép most karjai közt tartja s hogy a regény írásánál mindig reá gondol — ezeket mind tizedszer ismétlő mire Aranka ugyancsak tizedszer mond i: „Te rosz csúnya Arthur, amiőrt engem a halhatatlanok köző becsempésztél, azőrt szigorúan megfenyitlek" — s szemérmes mosolyával legalább tizedszer csókolta meg az ő hűséges áldozatkész Arthurját és susog >tt neki boldjgsigró! szerelemről, mindenről. Lissan közeledtek az egyhangú házsorok felé ós zsúfolt lóvasúti kocsira szálltak fel, mely történetesen az utolsó volt. Víjfiital uracío's, kik kirándulásból térhettek haza, megeresztettek nehiny kaszárnyai'.ü adomát, szivarfüsttől elburkolt csodaszép Arankára pedig forró pillantásokat löveltek. — Lelkemre, ez gyönyörű angyal! — jegyző meg az egyik. — Valóságos Silphid alak! — tevé hozzá a másik. mely összes számításainkat keresztül húzza. És ez a gabonaára folytonos ingadozása, a mostani viszonyokhoz képest folytonos sülyedése. Itt akadt meg a magyar gazda sorsa. Ha most összeszámítja a bevetett magot, a ráfordított munkát és kiadásokat, felgondolja adóját, községi és egyházi tartozásait és mindemellett az alacsony gabonaárakat, nem lehet csodálni, ha erőt vesz rajta a keserűség. De nem csak ő, hanem vele az iparosok és kereskedők egész tömege, kik mind csak a gazdáktól élnek. Most a hitelezők is megszorítják. Még el sem csépelte a magot, már is kénytelen túladni rajta s a télire nem marad semmije, ugy kell átayomorogui A gazda nem versenyezhet a fővárosi nagy gabonakereskedőkkel, ha nincs kitartása. Az egyenlőtlen versenyben ő húzza a rövidebbet, mert nem tudja magát fentartaní addi, mig a gabona árak legalább is elfogadható árra emelkednek. A pesti nagy gabonakereskedők szövetségre lépnek s lenyomják az árakat. Oroszországból és Romániából importált búzával maszkírozzák a bő termést, úgy, hogy a gazda a szűk aratás daczára sem tudja az árakat felcsigázni. A föld hozadéka immár társadalmi kérdéssé vált, mely megoldásra vár. Mezőgazdaságunk érdeke megkívánja, hogy ne is térjünk ki előle. Magyarország gazdaközönségét képesíteni kell az egyenlő versenyre. Képessé kell tenni, hogy a huzamosabbau tartó alacsony árak se törjék meg, hanem kitartson mindvégig. Meg is próbálták azt a régebbi időkben is az által, hogy hitelt nyitottak a gazda számára és nem tudták, hogy a föld megboszulja magát, mert ez a hitel lesz a gazda megölője. Aminthogy ugy is történt. Ez igy azonban nem maradhat. Micsoda kilátásai vannak akkor a jövőre gazdaközönségüuknek, ha ez igy tart tovább ? A haza törzsét képezik a gazdák, a törzset kell ápolni tehát, mert ettől nyeri az életnedvet a legutolsó levél is. Micsoda kedvvel foghat őszszel újra a vetéshez, ha látja, hogy munkájának eredménye akár jó, akár rosz az aratás, a legszerényebb igényeket sem képes kielégíteni? Tanügy. Értesítés. A helybeli ág. hitv. evang. népiskola-széknek f. évi augusztus hó 3-án hozott határozata szerint az ágostai hitv. evang. összes elemi iskolákban, a központi iskolánál felnurült nagymérvű javítások miatt, az 1894—95-ik tanév szeptember hó 10-, 11- és 12-én a tanulók behatásával veszi kezdetét. Figyelmeztetnek a t. szülők és gyámok, miszerint tanköteles gyermeiket a kitűzött időben, az illető osztálytanítónál pontosan, lehetőleg személyesen beíratni szíveskedjenek. A felvétel alkalmával minden tanuló köteles, ar 1891. évi 43. t.-cz. 10-ik §-a értelmében, az országos tanitó-nyugdij-alapra 15 krajezárt lefizetni s egyszersmind igazolni, hogy a beirt tanuló a védhimlő oltásban már egyszer részesült. A magántanuló és javitó-vizsgák szeptember első napjain tartatnak. Kelt Nyíregyházán, 1894. évi augusztus hó 23-án. Pazár István, ág. h. ev. népisk. igazg.-tanitó. — Elsőrendű szépség! — dünnyögó az orrán keresztül a harmadik. —Észbontó tündér! — sohajtá a negyedik. És Arthur büszke volt Arankájára. II. Éjfél után volt már. Halotti csend az egész környéken 8 a méla csendet csak egy-egy kutyaugatás törte meg, vagy Mihaszna Andrásnak egyhangú sulyo3 léptei. Arthur mindazonáltal nem tudott aludni. Zöldernyővel befedett lámpának halvány fénye mellett ült Író asztalánál, barátjával Dongó Jeremiás hírlapíróval. Vastag pipafüstfelhí vette körül s mindketten mély gondolatokba látszanak merülve lenni. Kormos theakászlet a falon keresztben két vlvókard, az asztalon halványpiros dohányzacskó hevert ütött kopott diáksapka a fogason, s az arauyos jogászőletből hátramaradt apróságok egészítették ki az egyszerű szoba bútorzatát. A szomszéd szobában, melyet egy zárt ajtóhoz tolt szekrény választott el szobájuktól, nyugodt szabályos lőlekzet hallattszott. Aranka aludt ott, Arthur kedvencz Arankája. — Tudja az ördög! — szakitá félbe a hallgatást Arthur, regényem végét nem tudom ugy befejezni, amint szeretném igy sehogy se tetszik. Arankát a hősnőt meg kell ölnöm, de hogyan, mikőpen? — Arankát akarod megölni? Ez nehezen fog menni. — Arthur, Arthur! Drága kedves Arthurom! rebegő Aranka álmában. De hirtelen felébredt. — Hah! mi volt az? — suttogá rózsás ajka. Nem szólított valaki nevemen. — Tudod mit, vélekedők Arthur, szívesen hagynám életben Arankát, de igy nincs az egésznek méltó befejezése. Alkalmas eszme kellene ide, hogy vége legyen .. . Megöljem, megmérgezzem, felakasszam?... Egyik sincs ínyemre.