Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-29 / 30. szám

„IN "V í liV I I> í: K-" sá"Ot tudjanak teretnteni családi körűkben. Ehhez műveltség is kell. Régente nem kellett. A hajdani egyszerű életviszonyok közt, a régi jó világban a nó eleget tett hivatásának, ha tudott szőni, fonni, mosni, varrni, főzni, így tudjuk legalább. Igazán nem volt többre szüksége? A történelem mást mutat. Ott vannak a Lorántfy Zsuzsannák, a Ka.olyi Zsuzsannák a Szilágyi Erzsébetek, a Zrínyi Ilonák s más kiváló magyar asszonyok, akik minden nőies erénnyel ékeskedtek, de azért képesek voltak férjök távollétében várakat védni, élelmezni, fegyverszállitókkal szerződni, nagy kiterjedésű jószágo u kormányozni, épitkezóseket vezetni, gyermekeik neveltetésére felügyelni, {iskolákat állítani, tudós férfiakkal értekezni. Ezek a kiváló nők mind hűséges osztályosai tudtak lenni férjük munkájának. Kisebb arányokban ugyanezt tették a kisebb emberek nejei is. Ha a nőnek a régi idők egyszerű viszonyai közt is szüksége volt a sziv és elme nemesebb tulajdonságaira, mennyivel inkább szüksége van ma, mikor a bonyolult életviszonyok a megélhetést súlyosítják. A minden téren való kegyetlen verseuy a boldogulás elé számtalan akadályt gördít, és a fokozott igények » maga a megélhetés nehézsége a családalapítást megnehezítik és mikor a családi boldogságot több veszedelem fenyegeti, mint valaha? Hogyne lenne most a nőnek szüksége a műveltségre, vagy ami ezzel egyér telmü: a lélek fegyelmezettségére? Mert a műveltséget csakis ebben az értelemben fogadom el. Nem az a művelt, aki sokfélét tud ós amellett rabja szenvedélyének hanem az, ki szenvedélyei felett mindig, miuden életkörülmény közt tud uralkodni ós vágyait nemesebb céloknak alá tudja rendelni. Maga a tanulás is csak annyiban értékes, amennyiben e lelki fegyelmezésre megtanít. Sokszor hallom ezt a félig tréfás mondást: „Az asszonynak elég, ha annyi esze van, hogy mikor esik, a csorgás alá ne álljon.* Sajnálom, ezt a nézetet nem fogadhatom el. Az élet másra tanított. Ügy esett, hogy közvetlen közelből volt alkalmam megfigyelni a mai magyar társadalom átalakulását, a régi társadalmi osztályok, főkép a „gentry" bomlását; az uj rétegek, főkép a polgárság megerősödését. S mindenütt azt láttam, hogy az a család ment tönkre, amelynek női üreslelküek, léhák, a hiúság rabjai voltak ; és azok a családok emelkedjek, amelyekben a nők okosak, műveltek, munkásak, előítélet nélkül valók voltak. Alkalmam volt megfigyelni a közélet terén szereplő egyének működését ós emelkedését vagy sülyedósét. 0:t is mindig azt láttam, hogy a legtehetségesebb férfi is csak akkor fejthette ki tehetségét teljesen, akkor emelkedett tehetségével arányban, ha magához méltó éllettársat talált, aki eszméi iráut érdeklődni s őt törekvéseiben támogatni képes volt. Az elűzött tehetségeknél pedig, s nálunk sokan vannak ilyenek, azt láttam, hogy az a suly, amely őket a lejtőn lefeló vonta, többnyire, egy közönyös természetű férje eszményei iránt lelkesedni nem tudó, a maga önző hiúságának élő, szenvedélyeitkorlátozni képtelen nő volt, akinek követeléseit férje tisztességes uton szerzett jövedelemből kielégíteni nem birta. Ne mondja azt senki, hogy a nőnek a műveltségre nincs szüksége, mert csak önmagát ámítja vele. Tessék az életben szótnézni. Bármennyire romlottuak tartják is a mai társadalmat, két ember közül ma min dig a műveltebb boldogul jobban. A másikuak ideigóráig olykor kedvez a szerencse; de a végleges, az állandó győzelem mindig azé, aki szive nemes érzelmeit, művelt, fogékony elméjét, erős erkölcsi meggyőződését ós fegyelmezett akaratát viheti a harcba. A szép ség, születés, vagyon, bármily hatalmas tényezői legyenek is az emelkedésnek, ezekkel szemben mindig gyöngébbnek bizonyul. És a sors csapásai ellen is jobban fel van fegyverkezve a művelt lélek. Azok a csapisok nem sújtják le teljesen, vagy ha lesújtották is, mindig van benne elég ruganyosság, hogy újra talpra álljon. Azért a szerető szülő, aki gyermekének boldogulását biztosítani akarja, aki örömest áldozná életét azért a másik életért, amely az ő lényének megifjulása, ne hagyja magát elcsábíttatni az olyan ,ne álljon a csorgás alá"-féle jelszavakkal; nem gyermekeikért aggódó, őket nemesen szerető szülők gondolták azokat ki, hanem léha tréfálkozás közben olyan emberek, akik azt sem tudják, mi fán terem az igazi szülői ?zeretett. Adjanak leánygyermekeiknek vagyoni körülményeiktől telhető műveltséget. Műveljék ki elméjüket, hogy az üresen hagyott lélekben ne a szenvedélyek mérges dudvája verődjék fel. de hogy abban a termékeny földben amelynek neve gyermeki lőlek, a női erények: a köte lességtudás, az önfeláldozás, a szép és jó iránt való fogékonyság, az önuralom, a válságosság ós a tiszta erkölcs verjenek kitéphetetlenül erős gyökeret. Ne sajnálják azt az anyagi áldozatot, a mibe ez kerül. Becsesebb hozomány lesz az hajadon leányaik számára a legdrágább bécsi kelengyénél, a legszebb emeletes háznál, a legszolidabb őrtékpapirosnál. Szép, cifra kelengyéket láttam már dobra kerülni; emeletes házak urait láttam hajléktalanokká válni; értékpapírokat láttam a mások zsebébe vándorolni. Egyet uem láttam soha: művelt lelkű, erős akaratú, kötelességtudó, okos asszony családját elzülleni nem láttam soha Csapis érhette az ilyen családokat is, de kiheverték mindig, s még a nehéz idők alatt is boldogabbak voltak, mint a léha családok a bőség napjaiban. Műveljék ki leányaikat! Műveltség alatt, persze, nem azt értve, hogy minél tőbb nyelven beszéljeuek. A francia nő, az angol nő műveltség dolgában első asszonya a világnak, pedig csak anyanyelvét beszéli. De anyanyelvén teleszívta magát azokkal a nemes eszmékkel, melyek a nagy írók műveiben vannak letéve és szerzett annyi életbölcsességet amennyivel a boldogulást magának, a megelégedést környezetének biztosítani képes. Műveljétek ki leányaikat! Geőcze Sarolta. ÚJDONSÁGOK. — Kinevezés. Kállay András főispán ur őméltósága Borsi János vármegyei számvevőségi számtisztet tiszteletbeli alszámvevőül kinevezte. — Hivatal vizsgálat. Miklós László kir. tanáesos alispán folyó hó 21-én a nyírbátori járás főszolgabírót hivatalát vizsgálta meg s azt rendben találta. — Választás. Gzikó János, helybeli kir. adóhivatali tisztviselő, a békés-bánfalvi takarékpénztárhoz könyvelővé választatott meg. — Áthelyezés. Goldstein Mór, helybeli kir. adóhivatali adótiszt, Szepsi-Szt.-Györgyre-, Rozgonyi István budai kir. adóhivatali adótiszt pedig Nyíregyházára helyeztetett át. — Necrolog. Özv. Groák Zsigmondné sz. Bleuer Berta asszony folyó hó 24-én Bécsben hosszas szenvedés után élte 51-ik évében elhalt. Az elhunyt kiváló és kimagasló nő alak volt, öszpontosult benne a kellem és szeretetméltóság mellett a finom nő ínűvelstége, a férfinak is díszére való nyugalom és higadtság mellett, az előkelő méltóság és valódi fenköltség. Itt élt közöttünk, itt láttuk, a mint derék, korán elhunyt férje mellett a legpéldásabb hitves volt, kire számtalanszor lett mondva, hogy feleség olyan talán lehet még, de külömb nálánál nem képzelhető; özvegységre jutván megmutatta mire képes a nő, ha anya, — elfoglalta férje helyét, átvette dolgai és ügyei vezetését, s megmutatta mindnyájunknak, mikép pótolhatja az anya gyermekeinek az atyát is, és lankadatlanul dolgozott bebizonyítva azt, hogy a "tisztességes tnunka felemel és nemesit, s vezette elhunyt férje reá hagyott ügyeit oly bámulandó vasszorgalommal és kitartással, hogy bármely férfinak is becsületére vált volna Mint anya a leggondosabb és leggyöngédebb volt, talán a legtulzottabb is e világon, mert szive másért nem is dobogott, más czélja életének, más gondolata agyának nem is létezett, mint gyermekei boldogsága, azoknak jóléte, azok szellemi gyarapodása, más kötelességet nem ismert, mint gyermekeit nevelni, s a szép és jóra tanítani, példaadással beléjök csepegtetni a munkaszeretelet, becsületet és tisztességet; itt láttuk őt a mint jó testvérei közepette ujultak meg közöttük a számtalan jelenetek, melyek jó lelke megható megnyilvánulásai voltak: itt keresték fel családja többi tagjai, és bizony igen gyakran jó és okos tanácsot kérve, es kapva tőle, ő tőle az asszonytól, ha tanácsra nem volt szükségük, akkor is oda látogattak, hogy lássák azt az örökké kedves arczot, azt az angyal jőságu nyájas tekintetet, hogy hallják, miként a nő látkörét meghaladó felfogása mint nyilatkozik a napi eseményekről, a felmerült viszonyokról mi az ítélete? s hogy lássák miként iránta érzett szereletök és imádatuk viszonozva van-e az ő rokonszenve által; itt kereslék fel jóbarátai kik mindannyian a tisztelet és becsülés érzetével közeledtek felé, bámulva őt, hogy mily következetes akár agy férfi jellem, és kedves mint egy igazi nő, itt keresték fel szegényei, az árvák, ügyefogyottak, a kik mindenikéhez volt meleg szava, igazi részvéte, enyhítő balzsama. Itt élt ő közöttünk, a Megyeház utczai házában, a hol egyedül érezte magát boldognak és a melyett rövid időre sem szívesen hagyott el, mintha sejtelme lett volna, hogy ott munkássága színhelyén mindentől megóvja a kötelesség; megtámadott egéssége helyre állítása végett elutazott, vivén magával a súlyos kór csiráját, a mely aztán rohamosan lépett fel, s kioltá a legdrágább életet rövid pár nap alatt. Vigasztalhatlan gyermekei ide hozták őt vissza, ravatala ott az ő rendes helyén, íróasztala helyén lett felállítva, s onnét vettek végbúcsut a kedves halottól. Hát ő meghalt, a porhüvely ellett temetve, kisérték sokan, — mind a kik őt oly forrőn szerett'-k és igazán becsülték — s kisérték azzal az égő fájdalommal, a mely a pótolhatatlan veszteség, a be nem tölthető űr fájó tudata miatt támad, a mély és nagy, az állandó és örökké tartó, mély a fájdalommal, a mely ha öntudatra ébredt, és a mérhellen veszteséget egészen felfogni képes — a szivet repeszti meg. — Öt nem látjuk többé, ő reánk többé nyájas arczával nem tekint, a por ismét por lesz, de lelke nem halt meg, az itt marad közöttünk, a szeretet, melynek apostola volt, gyermekeit szeretetben összetartva élni fog, az ő példája, mint a világító torony fénye öntudatlanul fogja őket vezérelni; hozzátartozói és jóbarátai fájó kegye'.ette' őrzik meg örökre szent emlékét. Áldás és béke lengjen porai felett. Vettük a következő gyászjelentést: „Alantirttak fájdalomtól megtört szívvel jelentjük a felejthetetlen és forrón szeretett jó édesanya, nagyanya, testvér és rokonnak özv. Groák Zsigmondné szül. Bleuer Bertának hosszas szsnvedés után, élte 51-ik évében folyó évi julius 24-én Bécsben történt elhunytát. A megboldogult hült tetemei Nyíregyházán, lakásából 1891. julius hó 27-én délelőtt 310 órakor tétetnek örök nyugalomra. Nyíregyházán, 1894. évi julius hó 25-én. Áldás és béke poraival! Groák Sándor, Ödön, Mór, Lajos, Anna, Mária gyermekei; Groák Etelka, Mariska, Klár Panna, Gyula, unokái; Bleuer Ilona menye ; Klár Leó veje; Özv. Flegmann Miksáné, Bleuer Sámuel, Lajos testvérei; Wolf Jenny, Sármay Hermin sógornéi; Groák\Ignácz, József, Adolf, Samu sógorai és nejeik özv. Groák Gyuláné, özv. Groák Hermanné sógornők. — Az o. é. egy forintos államjcgyek felmondása és beváltása. Á pénzügyminiszter rendeletet intézett a törvényhatóságokhoz, hogy az o. é. egyforintos államjegyek a magánforgalomban csak 1895. évi deczember hó 31-ig fogadandók el, az állami pénztárak és hivatalok ezeket az államjegyeket pedig esik 1896. évi junius hó 30-ig fogadhatják el, — 1896. évi julius 1-től 1899. évi deczember hó 3 l-ig ezeket az o. é. egy forintos államjegyeket már csak a váltópénztári teendőkkel megbízott állami pénztárak, valamint a csász. és királyi közös központi pénztár Bécsben fogadják el átváltás végett s hogy 1899. évi deczember hó 31-ike után ezek az államjegyek többé sem fizetés képen el nem fogadtatnak, sem át nem váltatnak. A m. kir. pénztárak és hivatalok a náluk meglevő vagy hozzájuk befolyó egy forintos államjegyeket többé már ki nem adhatják. — Állásától felfüggesztett körjegyző. Lőrincz/ István kenézlői körjegyzőt a dadai felső járás főszolgabírója több rendbeli mulasztások miatt állásától felfüggesztette. — Köszönet nyilvánítás. Klár Dávid úrnak azon nemeslelkü 50 forintnyi adományáért, melyet néh. Groák Zsigmondné temetése alkalmából — koszorú megváltása cziméu — a helybeli rabbi urnák, szegények közötti kiosztás czéljából adományozott, e* uton is hálás köszönetünket kívánunk kifejezést adni. Nyíregyháza, 1894. julius hó 28. Friedliber Sámuel, temetk. egy. elnök. — Néhai özv. Groak Zsigmondné temetése alkalmából „koszorú váltság" czimen tek. Groak Adolf ur 10 frtot volt szíves az izraelita nőegyletnek adományozni. Melyet köszönettel nyugtáz az elnökség. — Tűz. Bozán Gyulának a Tokaj u

fcza és Hollóutcza sarkán lévő háza éjféli 1 óra után kigyuladt s leégett. Az ugyanazon portán levő náda3 épületet sikerült a tűzoltóknak megmenteni. — Bátor katonatiszt. Tokaj mellett a helybeli állomásozó 14 ik huszárezred egyik közlegényét fürdés közben elragadta a Tisza árja. Bajtársai rögtön észrevették a szerencsétlenséget, de a nagy ijedségben elvesztették fejüket s tétlenül nézték a habokkal küzdő vívódását. Ekkor Halászy Dezső főhadnagy, ki a legénységre felügyelt, elszántan utánna ugrott a vizbe s a fuldoklót szerencsésen ki is mentette. A tisztikar nagy óváczióban részesítette a derék bajtársat. — Kézrekerült gyilkos nő. Ama kegyetlen gyilkosság elkövetőjét, mely Bököny községben a legnagyobb felindulást keltette s melynek két gyermek esett áldozatul, immár sikerült kézrekeriteni. Már előző számunkban emiitettük, hogy Bökönyben e hó 17-én éjjel két fiúgyermeket találtak megölve. — A gyanú az egész községben rögtön Taskó Gergely feleségére esett, ki férjével, a két mostoha fiu gyermek miatt, folytonos czivódásban élt, sőt azt gyakran elhagyta és tőle különválva élt. E hó 16-án ismét összetűzött Taskóné férjével, s a bíróság előtt tett vallomása szerint akkor érlelődött meg benne az a szörnyű gondolat, hogy a két gyermeket elteszi láb alól. Es csakugyan 17-én este, midőn látta, hogy férje hazulról eltávozott, bement férje lakására és az előszobában az ajtónak támasztott fejszét magához véve, a két alvót a nagyobbik 8 éves, a kisebbik — körülbelől 6—7 éves — szintén fiu gyermeket, kik már aludtak, fejsze csapásokkal a legkegyetlenebb módon agyonverte s aztán Bökönyből — miután saját kis gyermekét egy ösmerős bökönyi asszonynál elhelyezte — megszökött, azonban már másnap a csendőrség kinyomozta és Ujféhértón elfogta. A gonosz mostoha, ki saját férjének gyermekeit csak azért ölte meg, hogy ez által a házi békét helyreállítsa, azóta már a helybeli ügyészség fogházába lett beszállítva és ügyének vizsgálatát itt fogják befejezni. Taskó Gergelyné a gyilkos mostoha anya még csak 26 éves s igen csinos kaczkiás asszony. — Halálos ütés. Gyulaházán Molnár András ottani lakos a korcsmába bement, hogy a korcsmárossal magán ügyében beszélhessen, miközben a mitsem sejtő józan embert, a korcsmában iszogató-dudolgató rovott multu K. Bandi József pusztán legénykedési viszketegből úgy ütötte fejen hátulról egy fütykössel, hogy az menten összerogyott. — Beszámolás. Fábián Ferencz gulyás számadót a kisvárdai rendőrség a vizsgálóbíró felhívása folytán épen akkor tartóztatta le, midőn Láng Zsigmond jószágigazgatónak be akart számolni a kezére bizott jószág-állománynyal. Ugyanis Fábián a szürthei határban f. hó 15-én gulyás társát, Juhász Pétert egy bottal oly szerencsétlenül ütötte fejen, hogy az négy napi kínlódás után a kisvárdai közkórházban meghalt. A dr. Küzmös és dr. Somogyi orvosszakértők bonczolása kiderítette, hogy a halált csakugyan a fejre kapott egyetlen ütés okozta. Érezte ennek az ütésnek a súlyát Fábián Ferencz is, ezért jött Kisvárdára, hogy mint mondá: beszámoljon és a bíróságnál önfeljelentést tegyen, de a rendőrség ezen kivételes beszámolásról tudomást nyervén, mielőtt Fábián önmaga jelentkezett volna, őt elfogta és a bírósághoz bekísérte, hogy a számadó gulyás ott is beszámolhasson, amiért kioltott egy emberéletet és árván hagyott négy kiskorú gyermeket. A viszgálatot Somlyódy István vizsgálóbíró vezeti. — Hirtelen halál. Magéra Mihály f. hó 25 ón holló utczai lakásán, délben, ebéd közben hirtelen roszszul lett, s pir perez múlva meghalt. Gutaütés okozta halálát. --A bíróság előtt . Jóval tul tett Jobbadán Mihályon, Sipulusz népszerű alakjáu is az a paraszt, ki minap a következő dikczióval állított be a járásbírósághoz: .Megkövetem a tekintetes urakat, szót kérnék jelen joghatályosságomb in, mert a parczellák részlete nem elégíti ki közvéleményemet. Ténylegesen szomszédságban vagyuuk; de nem én, hanem István sógorom előzményezett a verekedési harezban. Mert kérem! a megyehatár alkotmányszerüleg van kiszabályozva a lakaszter urak által! Mért volt alkotmányellenes István sógorom? Igaz, hogy bor is volt bennem, hanem csak gyöngéden ittam, de István sógorom násznagyi sorban levén: hazafiasan viselkedett. Mozdittasék azért helyre a szölló árok a parczellák részlete szerint és én az utalványozást többé nem képviselem. Jogot nem is vettem el senkitói, de jogot nem is adományozok senkinek. A lankaszteri kimutatás a szent, honunk mappája is ezt erősítvén. Ám, ha István sógorom itt hiányosan létesül: itt van az ügyvéd ur ő majd részemre önállóan gyorsítja az ügyet a miniszteriuinsághoz, királyi elintézés szempontjából ..." — Veszett eb marás. Kállai Julcsa 6 éves kis leányt Eőr községben folyó hó 20-án egy veszett eb megmarta. A kis leány még ugyanaznap felszállittatott a budapesti Pasteur-féle intézetbe. — Óriási tüz volt Debreczenben f. hó 27 én| Beégett az István gőzmalom. A kár a félmilliót meghaladja, s három munkás lett a tűz áldozata. — Névváltoztatás. Dr. Weimann Lipót nyíregyházi lakos, valamint kiskorú Sándor, Rudolf és Mária gyermekei vezeték-nevének „ Vadász"-ra kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. — A tokaji önk. tűzoltó testület saját pénztárának gyarapítására 1894. évi augusztus hó 5 én a „Vár" nevü erdőcskében nyári tánczmulatságot rendez. Kezdete délután 4 órakor. Belépti dij: Személyenként 1 frt. Családonként 2 frt. Felülfizetések a jótékony czől érdekében köszönettel fogadtatnak.