Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-08 / 27. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1894. 27-ik számához. Női kézimunkák kiállítása. Nem tudjuk, kinek az agyában, vagy inkább talán kinek a jó szívében fogamzott meg a nőegyesület tagjai közül az a terv, hogy ez az áldásos egyesület, mely odáig hivatását szegények és árvák gyáinolitása által teljesité, tágasabb térre rendezze be működését s alapitsa meg a női ipar-iskolát. Az azonban bizonyos, hogy aki kigondolta, okosat és nemeset gondolt nagyon; s az is bizonyos, hogy a jótékony nőegyesület, ahogy ezt az eszmét életre kelté, ahogy ezt a tervet megvalósította, hogy ugy mondjuk, remekbe cselekedte azt s érdemessé tette magát ez intézmény inegalakitása által egész közönségünk hálájára és elismerésére. A nő-ipar-iskola az iskolai évet ez idén is munka-kiállitással rekesztette be. És ez a kiállítás aztán igazi vizsga volt. Abban a szerény, ütött-kopott épületben, melynek fölirását: „városi felső-leányiskola" méltán bámuljuk meg (már tudniillik azért, hogy abban az igénytelen kis épületben miként tud megférni a mi „városi felső-leányiskolánk"), czégér nélkül húzódik meg nőnevelésünknek ez a hatalmas intézménye, s idegen ember, ha e hét négy első napján, ameddig ugyanis ott a női munka-kiállitás nyitva volt, oda benézett, méltó álmélkodással és csodálattal szemlélhette azt a fényes tárlatot, a női ipar-iskola növendékeinek kiállítását, egy évi tanulásuknak ezt a demonstrált eredményét. Mindössze néhány éve csak, hogy a jótékony nőegyesület ezt az intézményt megalapította és ismeretes körülmény az is, hogy nagyon mostoha körülményekkel kellett ez iskolának az első években megküzdenie. És mégis bámulatos az az eredmény, amit elért Nem csak az az eredmény, melyet az iskola mostani kiállitása oly fényesen demonstrált, de az a siker, hogy az iskola működésének szemmel látható és kézzel fogható nyomaival találkozhatunk már városunkban. Igazán elmondhatjuk ez iskoláról, ós pedig minden túlzás nélkül, hogy a mindennapi élet szükségletei szerint egyik teljesen bevált intézménye városunkban a nőnevelésnek. Ismeretes dolog a város képviselőtestületének az a határozata, hogy a felső-leányiskola teljes polgári leányiskolává alakíttassák át, s hogy az e czélból szükséges építkezés oly aránybau történjék, miszerint az emelendő épületben a jótékony nőegylet által fentartott nőipariskola is elhelyezést találjon. Ezt a határozatot legközelebb már foganatosítani fogják, miután, mint értesülünk, az ellene beadott felebbezést az illetők — igen bölcsen cselekedve — visszavonták. Mindenki tudja, akinek a nőnevelés fontossága iránt egy kis érzéke van s aki e tekintetben nagy hátramaradottságunkat ismeri, hogy a város egy régi mulasztását teszi jóvá ez elhatározása által. S az a körülmény, hogy a polgári leányiskolává átalakítandó felső-leányiskola, ugy, mint idáig is volt, egy fedél alatt marad a jótékony nőegyesület nő-ipariskolájával, előtérbe tolja annak az eszmének megvalósítását, hogy az alakítandó polgári leányiskola, mindjirfc első szervezésénél, tehát már most, a nő-ipariskolával bizonyos irányban, tudniillik a női kézimunka tanítás terén összekapssoltassék, E sorok irója e terv megvalósítását olyan formán goniolja keresztül viendőnek, hogy a jótékony nőegyesület nő-ipiriskolája, megtartva a maga, külön állását, elvállalni a polgári leáuyiskola növendékeinek a női kézimuakábau való tanítását A város, mint a? iskoia fenntartó hatóság, viszontszolgálat fejébia bizonyos segílyben részesítené ezért a jótékony nőegyletefc, amelynek összege bizonyára nem lenne nagyobb, vagy legalább is nem tetemísen nagyobb, mint amennyibe a női kézimunka tanibísx egyébként is kerülne. A nőipariskola pedig eddigi működése és elért eredményei által teljes garanc.iát szolgáltat arra nézve, hogy ennek a megbízatásnak a legfényesebben fog megfelelni s a lehető legnagyobb mértékben biztositani fogja amaz érdekeket, melyek a leányiskolái tanítás eme igen fontos részéhez, tudniillik a női kézimunka tanításához fűződnek. * * # E rövid megjegyzések után közöljük itt Lefíler Sámuel nőegyesületi titkárnak a kiállítás megnyitásakor mondott következő beszédét : Nagyságos nöegyleti elnökség! Tisztelt Tanügybarátok! Tisztelt tanitó kisasszonyok! Tiszteletünket kiérdemlő nöipariskolai ifjúság! A tanév végén, országszerte vizsgák! hangos, szép feleletekben gyönyörködtek a szülők. Itt is e páratlan szorgalommal létrejött kiállítást, a nőipariskola vizsgájának nevezhetem. Némán állanak a tanítványok, némán a tanerők, erős censor, a nagy közönség, de annál hangosabban szólnak le hozzánk e rideg falakra függesztett tárgyak. Mit beszélnek ezek ? Hangosan kiáltják hozzánk, hogy a tanítók kitartó szorgalma, bölcsen vezetett és sohi nem méltányolható türelemmel fejlesztett természeti adomány e téren is mily meglepő eredményeket képesek létre hozni. Részletezés helyett kérem a közönséget, személyesen győződjék meg állításom igazsága felől. Járja körül figyelemmel e termet, állapodjék meg minden tárgy mellett és méltányolni fogja ugy a gyöngéd női kezek ügyességének és türelmének gyümölcsét, valamint a jeles tanerők szikértelmét és buzgóságát. Igaz, hogy a nőegylet képviseletében van sierencsétn ennek meglntilmizisából felszólalni, míg sem tartom illetlen szerénytelenségnek, hogy első helyen a nőegyletet üdvözöljem e városunkra nézve lélekemelő ünnepélyen. Lagyen áldott működése a jövőben is; működjék közre hivatásánál fogva azon a téren, a város felvirágoztatásában, a melyre ezen nemes egyletet épen magasztos hivatása állította. De üdvözlöm melegen, szivemből a nemes város elöljáróságát, mely a nőegyletet| magasztos hivatásának teljesítésében oly készséggel támogatja. Közel az ige megvalósulása. Milyen iróniája az a sorsnak, hogy egy ócska épület romjaiból fog felemelkedni ama intézet uj épülete, melyben a bölcs vezetés oda hat, hogy a börtönökre ne legyen szükség; hogy megtanítsa a társadalmat arra, hogy eddig mostohán kezelt gyermekeit a hasznos munkára, a hasznos munka által vezesse rá az anyagi jólétre, „A NYÍR VIDÉK TARCZ AJ A." A uö szerelme. — Mantegazza Pál után. — A nő jobban és bensőbben szeret, mint a férfiú. E« tény a két lélektanának alapvető dogmája, mely hogy igaz, a nem fentartásában és szaporításában a nőre nehezedő kötelességek sokszerüsége bizonyítja. A férfiura nézve a szerelem az élet egy epidózja, a nőre nézve ellenben az csaknem maga az élet; s ezt az igazságot senki sem hirdette oly meggyőző ékesszőHalassal, mint egy szentté avatott nő, ki Istenen kivül mást sohasem szeretett. Szent Teréz irataiban ezt olvassuk: a pokol olyan hely, a hol szeretet nem létezik. Nem az örök tűz, nem az elkárhozottak végtelen kinjai rázták meg szent Teréz szivét, hanem a szeretet teljes hiinya. Képzelhető-e nagyobb gyötrelem, mint az, hogy nem lehet többé szeretni? És madame Stael, két századdal később, igy irt: „Oh kétségkívül, természetüok rejtélyeiben az, hogy tudunk szeretni és ismét szeretni az egyetlen, a mi égi örökségünktől megmaradt.* Be'giojó^o herczegnő azt szokta mondani, hogy ő az embereket mind egyetlen egy nagy család tagjainak tekinti: „Ez (a szerelem) a czél, az marad annak kell lennie. Nem tudom magamnak elképzelni, minő érdekünk lehet az életben, mikor vannak szemek, melyeknek szabad reánk nézni, a nélkül, hogy szeretnének!" Az anyaság a nő első, legközvetlenebb és leglényegesebb hivatása; de a nő csak szerelem által lehet anya s ha e két hivatást összehasonlítjuk, a szerelem oly viszonyban áll az anyasághoz, mint a virág a gyümölcshöz. Hasonlítsuk össze a szerelmet az anyasággal, a virágot a gyümölcscsel: a következmények, élettani, lélektani és erkölcsi tanulságok végtelen kincséből köteteket írhatunk s ez a könyv valódi aranykönyv lenne, mert magában foglalná a szeretetnek ós a családnak öröktől fogva a természetben gyökerező törvényeit. A virág ép ugy mint a szerelem, egyesíti magában mindazt, a mi szivet, lelket s az öt érzéket gyönyörködteti; szép kedves, illatos és mámorító, mint a szerelem, de az élvezet, a gyönyör rövid, mert az idő elhervasztja a virágot, a szél elhordja hím porát s a mámorító illat messze száll. A gyümölcsben, ép ugy mint az anyasígban, meg vanuak azok a titkos állandó erők, melyek örökké, vagy legalább addig tartanak, mig az élet ki nem alszik; mindkettő belsejébe zárja a magot, melyet öntestóvel véd meg ós érlel, hogy faját fenntartsa; mindkettőnek reménye a magban van, melyért magát, létét, feláldozza. A virág büszke, mert szép, a gyümölcs szerény, mert nem önmagáért ól; a szerelem szenvedély, az anyaság gyöngédség. Ezért esztelen az, ki azt kívánja, hogy a virág ép oly soká tartson, mint a gyümölci, s hogy a gyümölcs ép oly szép legyen, mint a minő volt a virág; esztelen az s vétkezik a természet ellen, ki a szerelem ben csak a virágot keresi s elfordul a gyümölcstől, mely a virág ezernyi csábjaival nem kínálkozik. Élvezzétek a virágok mámorát, de ne vessétek meg a gyümölcsöt sem, melyet a mámor szül. A természet törvénye ez; ne akarjátok, hogy a csillagok nappal is ragyogjanak. A nő csakhogy szerethessen, föláldozza büszkeségét, becsületét, életét és mindenét. A férfi ellenben csaknem mindig feláldozza szerelmét a büszkeségért, a becsületért, a vagyonért. A férfi a szerelemben miodennekelőttj gyönyört keres, a nő ellenben csak a sziv meghódítására vágyik» * * A nagy közönség hite szerint, a nő szerelme rendesen két alakban nyilatkozik meg, s ezek a kaczérság ós álhatatlanság. A kaczérság a nemi külömbségen az anyagi jólét a megelégdésre és a megelégedés folytán a törvény tiszteletére. Ahol a törvényt tisztelik, ott börtönre szükség nincsen! Éljen a kor szellemét bölcsen megerto es a haladást biztosító városi tek. elöljáróság. Legyen szabad ez alkalmat felhasználnom arra is, hogy az áj. ev. egyház nemes szellemű presbyteriumát s annik felügyelőjét Míjerszky Béla urat, és egyházi elnökét üdvözöljem! Üdvözletemet a hálás köszönet őszinte szavaiba foglalom . . . Mert otthont adtak iskolánknak. (Népiskola.) ;stb. Engedje meg a tisztelt közönség, hogy az elismeres pálmaágát nyújtsam a tisztelt tanító kisasszonyoknak, Kegly Szeréna és Bégányi Gizella kisasszonyoknak. Pezsgést, életet, munkakedvet, haladást hoztak e tanintézet talai közzé! Szakértelmük előtt elismeréssel kell adózni még a legélesebb kritikínak is; bügalmak és kitartásukat, páratlan türelmüket e fényes eredmény hirdeti. Tartsa meg őket az Isten e magasztos intézmény további felvirágoztatására, pótolja ki pazirul feláldozott egyéni erejüket és ama tudattal élvezzék a jól megérdemelt pihenőt, hogy őket mindnyájunk őszinte üdvözlete és elismerése kiséri el. Végül kegyetekhez fordulok t. kisasszonyok, mint ez intézet növendékeihez. Fogadják ez intézet vezetőinek részéről az igaz elismerést azon törekvésükért, melyet a munka, a becsületes munka terén kifejteni és megvalósítani igyekeztek. Önök a gyöngébb nem, erőt, hatalmat szereztek migoknak az által, hogy dolgozni megtanultak; a munka, áldás, becsülés és egyéni jólét forrásai. Önök e forrás birtokába jutottak. Vigyék, terjeszsíék ismereteiket minden irányban, legyen jutalmuk a tiszta öntudat becsületes foglalkozásukért, legyen jutalmuk azon elismerés, melylyel mi kisérjük haladásukat, s azon elismerés, melyben becsületes munkájuk után az erősebb nem részesíti önöket a jövőben. Mindnyájukat tisztelet és elismerés illeti szorgalmukért, mégis engedjék meg, hogy a kiválóbbakat a nőegylet tényleges jutalomban is részesítse. Végül Isten áldását kérve ez intézetre, a szorgalom ezen tárházát, e mmkakiállitást megnyitottnak nyilvánítom. Iskolai értesítők. A nyíregyházi ág. ev. főgimnázium órtesitóje. Dr. Vietórisz József classica-philologiai tanárnak uagyobb értekező te nyitja meg az értesítőt, Vergiliusnak az aranykorról írott költeményéről. Azután Porubszky Pál tanár s'.átml be arról a szép ünnepélyről, melyet a mult évi október 28 án, Martinyi József főgimnáziumi igazgató 25 éves tanlri jubileumán tartott városunk közönsége. Az értesítőnek a mult tauóvről szóló jelentéséből közöljük a következőket : A tanulók különösen az első osztályba való felvételre tódultak tömegesen. Miután psdig évek óta meghaladta az első osztály tanulóinak száma a 60-at, igazgatóuak indokolt felterjesztésére a vallás - és közoktatásügyi miniszter tulatta, hogy nem ellenzi, miszerint az I-ső osztályba 65 tiuuló vétessék föl; sőt a mennyiben az első osztályba bejegyzett tauulók a beiratás első napján mir megütötték a 65-ös létszámot, a később jjlentkező növendékek szülőinek folyamodványára ugyanc<ak a vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedte, ii >,'J a helybeli illetőségű jobb tanulók közül még 5 felvehető legyen; s igy a nyilvános tanulók száma az első osztályban a tauóv elején 70-re emelkedett. Ila figyelembe veszszük, hogy a tanulók ily nagy száma egy osztályban ugy didacticai, mint paedagogai szempmtból kifogás alá vehető; ha látjuk azt, hogy az ez osztályba bejegyzett magántanulók száma is 14, kiknek jó része feltótlenül nyilvános tanuló lett volna, ha számárj' hely van; s ha még megemlítenem, hogy legalább 10 — 15 vidékről jelentkező szülő azon keserű tapasztalattal volt kénytelen a beiratáskor eltávozni, hogy fia számára iskolánkban nincs hely: indokolt a közszükségletnek megfelelő lenne, ha az első osztály mellé', párhuzamos osztály állíttatnék. alapuló szükségesség s egyképen közös férfiban ós nőben, mert a két nemnek közös hivatása, hogy egymásnak tessenek s egymást különösen csábítsák a szerelemre S vajion nem irta-e már meg Balzac is; .Vannak a női ruhának olyan mozdulatai, a melynek megérik a Montyon-dijat." Jaj volna ha a nők nem lennének kaczérak! Először is mi, férfiak, esnénk kétségbe a fölött. A meddig a kaczérság csak a tetszelgós vágya és művészete, benne a szerelem első és talán legkedvesebb legkábitóbb frázisát látjuk, mely épen a kaczérság nyomán szivünkben éledő édes remények miatt oly kábító; s ezért a kaczérság csak akkor sérthet bennünket, ha tulságig megy, vagy ha kivétel nélkül szól mindenkinek. Ekkor már szeméremérzetünk és jó Ízlésünk is föllázad ellene s az hihetjük, hogy vagy a tulcsapongó elvvágy, vagy a léha könnyelműség jele, s bizonyára nem csalatkozunk. Da miért kellene ezért haragudnunk, ha egy nő kinek gyönyörű fogai vannak, gyakran ós szívesen mosolyog? Ha egy másik, kinek hófehér, finom kis keze van, kelletuél többet gesz'ikulál? Ha egy kedves picziny lábactka hamarabb és gyakrabban kibúvik a szoknya alól, mint a nagy és otromba láb ? S:>ha, és semmiesetre sem! Mert hiszen ezzel egy értelmű volna, megátkozni a gondviselést, mely e fizika' szépségeket létrehozta és a nőnek azt sugalmazta, hogy dicsekedjék velük! — S vájjon mi, férfiak, nem vagyunk e éy oly kaczérak ? — Ha meg lehetne mérni, vagy össze lehetne hasonlítani ez az elvont sajátságot, nagyon könnyen arra az eredményre jutnánk, hogy a kaczérság mórtékre nézve egyenlő mind a két nemben, és csak a formában, a megnyilatkozás módjában különbözik. A nőben fizikai ós erkölcsi, mert a nő a férfit szépségével és jóságával törekszik megigézni. A férfiban anyagi ós szellemi, mert a nő azt kívánja a férfitól, hogy testi erejével ós gondolatainak merészségével hódítsa meg őt. * * *