Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-24 / 25. szám
„IS Y Í R V I D FT K." A város tervbe vett pénzügyi műveletei. Nyíregyháza városának háromszázezer forintra van szüksége. Kell pedig ez a minden esetre jelentős kis összeg az épülő nagyvendéglő épitési összegéből még fedezetlen 60—80000 forintnyi rész fedezésére, a vasúti ut rendezésére, a sóstói építkezésekre, az orosi utcza kikövezésére és a város által az utóbbi idők szükségleteire felvett magasabb kamatú és rövid lejáratú adósságainak kifizetésére, illetve konvertálására. Az elsők között vagyunk, kiket valahányszor azt halljuk, hogy a város ujabb pénzügyi műveletekbe szándékozik bocsátkozni, bizonyos aggodalom fog el, hogy vájjon hova fog az vezetni, megbirja-e az anyagilag még meg nem erősödött ifju város azokat az ujabb és ujabb terheket, miket a szinte tulgyors, hirtelen fejlődés követelményei vállaira rónak? — s épen azért nem zárkózhatunk el ez alkalommal attól, hogy ehhez a kérdéshez itt e helyen hozzá ne szóljunk. Ez alkalommal is fel kell tehát tennünk azt a kérdést: szükségesek és pedig sürgősen szükségesek-e azon munkálatok, melyek az emiitett összeget igényelik? A vendéglő építése évek hosszú során észlelt, és hangoztatott közóhaj eredménye ; olyan közszűkséglet, melyet ilyennek nemcsak a városi képviselet, de Szabolcsvármegye törvényhatósága is elismert és kielégíteni rendel". Az építkezési munkálatok már folyamatban is vaunak; míg ez év őszén fedél alatt, egy évre reá teljesen elkészülve átadatik rendeltetésének a körülbelől 200,000 forintba kerülő diszes és a modern követelményeknek megfelelő vendéglő, mely külsőleg is emelni fogja a várost, de miuden esetre kedvező hatása lesz az idegen forgalomra s e mellett maga az épület jövedelmezőség tekintetében előre láthatólag egyike lesz a város legsikerültebb magánvállalatainak. A nagy-veudéglőnél az államkincstár által a törvénykezési palotára előlegezett összegből még visszatérítendő összegen felül még hiányzó 60—80,000 forint tehát olyan szükségletet képez, melynek fedezése a városnak egyenesen érdekében áll KörQlbelől ugyanez mondható a vasuti-ut rendezési munkálatairól, azzal a különbséggel, hogy ez nem a város magánvállalata, nem is lesz jövedelmező befektetés, de viszont itt az évről évre fokozódó s az utóbbi időbeu már csaknem tűrhetetlen akadályskkal küzdő forgalom teszi nem csak indokolttá, de halaszthatlanná is e kérdés megoldását. Különben is végeredményében ugyanazon város látja hasznát a vasuti-ut kibővítésének, mely az e czélra szükséges áldozatot meghozza; mert kétségtelen, hogy a forgalom növekedésével növekszik a polgárság vagyonosodása, adózó képessége. Ez is olyan közérdek tehát, melynek kielégítése jogosult, habár a város anyagi erőinek megfeszítésébe kerül is. A sóstói építkezések szükségességét sem kell bővebben fejtegetnünk. Ez is általánosan „A. NYÍRVIDÉK TÁRCZÁJA* Vetélytársak. (Vége.) — Hogy mindjárt ajtóstul rohanjak a házba, hát igaz, hogy nősül? Valami olyant hallottara. És hogy pirul, kaczag a szép özvegy. — No üljöa le ide mellém és bizalmaskodjunk egy kicsit. Tudja, u„'y mint rétjén. A niisz ugy is alszik most. Nem zavar senki. Beszéljen, én hallgatom. Parancsol egy czigarettát? — Köszönöm ! S hogy mindketten rágyújtanak, Rucsay beszél, hosszan, bizalmasan. Apróra elpanaszolja azive keservét. — Szegény jó barátom! Mennyire sajnálom, Ámbár közöttünk maradt szó legyen, már beuőhetett volna a feje lágya. Tudj i, színésznőknek udvarolni, czirkuszi bohóczokkal rivalizálni! Siha ilyet! — De Becky! ha ösmerné őt! ha látná! ha . . . Tudora tudom! valódi angyal! S maga olyau szerelmes, mint még eddig soha az életben. És ez az igazi. Vagy O, vagy senki! Eltaláltam? — Kérem ne tréfáljon! — Nem, igazán nem tréfálok. Es Isten látja a lelkemet, hogy szívesen segítenék rjjt.a, hi tehetnem. Az ifj u elgondolkozik, aztán pár perez múlva fölnéz barátnőjére, közelebb húzza hozzá székét, és szólni akarna valamit. De csak zavart köhőcselés jö i ki torkáu •— Mi leli? Akar még valamit mondani? — Igen Becky. Azaz hogy . . . kérni akarnám valamire. — ? — Hát ugye azt. mondta, hogy . .. hogy . . . szívesen segítene rajtam, ha tehetné? — És? . . . — Hát igazán, hogy megtehetné. Maga segíthetne rajtam. — Nem értem. el van már ismerve, sőt azok fokozatos létesítése folyamatban van. A város saját polgárainak kényelmére hozza azokat az áldozatokat, melyeket a Sóstó fejlesztésére fordit. Es e mellett, haszuos befektetésre adja a pénzt, mert bizonyos, hogy minél jobban vau berendezve a város polgárságának ezeu csaknem egyetlen üdülőhelye, melynek miut gyógyfürdőnek is jövője van. annál magasabb bérjövedelemre van kilátás nemcsak átlag, de aránylag is Szintén elodázhatlan az orosi-uteza kiköveztetése is. melyet különben — mint tudjuk — a képviselet már határozatilag el is rendelt. Az utczának természeti fekvése s a forgalom, melyet lebonyolítani hivatva van, teszik ezt indokolttá. A város által az utóbbi időkben felvett magasabb kamatú és rövid lejáratú kölcsönök rendezése, — bár azok felvételének szabály- és okszerűségéhez természetesen sok szó férne, — sziutéu olyan kérdés, melynek feltétlen és mielőbbi megoldását a város érdekei követelik; minthogy épen semmi észszerüség nem volua abban, hogy a város magasabb kamatot fizessen egy bizonyos összegű adóssága ufcáu, mikor kisebb kamatú törlesztéses kölcsöuuél a tőkét is letörleszti, arra pedig nincsen kilátás, hogy a tényleg fenálló magasabb kamatú adósságokat más uton fedezhesse, illetve visszafizethesse. A fenforgó szükségletek tehát olyanok, melyek bár ujabb terheket rónak a város vállaira: kielégítésükről minden körülményekről gondoskodni kell A kielégítésre két módozat vau tervbe véve. Az egyik az, hogy a város regále megváltási kötvényeiből 3)1,000 frt értékű készpénzzé változtattassák át, s az igy folyóvá tett 300,000 frt fordittassék a kijelölt cíélokra, a másik egy 300,000 forintnyi törlesztéses kölcsön felvétele. Hogy ezen két, módozat közül melyik vétessék igénybe e felett tanácskozni szintén a jövő hétea összeülő képviseleti közgyűlésnek lesz feladata. A választás nem könnyű s bizonyára lesznek pártolói és ellenzői kölcsönösen ugy az egyik, mint a másik módozatuak. Mert tény az, hogy a regále kötvények már megvannak s hogy most csak 4 l/ a®/ 0-ot jövedelmeznek, értéküknek befektetése esetén pedig talán többet fognának jövedelmezni, és a törlesztéses kölcsönt még fel kell venni, utánna 5v 1 0—3/ l 0 kamitot fizetni. De viszont megfontolást érdemel, hogy az átváltoztatandó 3)0,0)0 forintnyi regale kötvény az elsorolt munkálatokba befektetetés által, mint most meglevő vagyon, felemásztetik; mig törlesztéses kölcsön felvételele esetén a regále kötvények megmaradnának, a kölcsön pedig meglevő vagyon feláldozása nélkül törleszthető le és fizethető vissza. Nem tudjuk az illető szakosztályok, bizottságok a kérdés miuden oldalát kellőképen megvilágító javaslattal lépnek-e a képviselőtestület elé; annyit azonban bátrak vagyunk jóelőre ajánlani a képviselőtestület tagjainak figyel— Csak akarnia kellene, és Okanti halálosan ma gába szeretne. — Megbolondult Béla?! Ejy czirkuszi bohócz és én ! — Kérem hallgasson meg! Gróf O tanti Szever, a ki a legjobb társaságokbau megfordul, el van fogadva mindenütt. A mult megye bálon a fiisptanéval táuc.olta a cotiliont. — De aztán mit csiaáljak én ezzol a maga csörgősipkás grófjával? — Kedves éde^ Becky! drága jó barátnőm! ha csak egy kicsit szeret, vegye magának azt a fáradságot, ős kaczőrkodjék kissé vele. Biztosra veszem, hogy szerelmes lesz magábi. Az én boldogságomról vau szó! — Ni hallja Béla! maga csakugyan nem felbolond ember! Hogy jut ilyesmi eszébe?! És a szép asszony olyau jóízűen kaczag, hogy b iraezkvirágszin bársonyos bőre meg rózsásabb lesz egy árnyalattal. A mint igy látja Rucsay, még j)bban bízik tervének sikerében. Azok a kedves okos fekete szemek esik ugy ragyognak a fi italság tűiétől, classicus metszésű, bár kissé alaesony homloka alatt, melyre kékes fekete tömö'.t híja két oldalt ueaies egyszerűségei simul, folytatólag angol kontyba tüzvj rózsás kis fülei mögött, ott, hol a legszabályosabb szoborszerű női nyak keziődik. Csupa erő, élet, eleveuség, lüktető piros, tüzes vér az egész asszony. Mijd nem kicsattauó bibor ajkaival. — Megteszi u^ye? Éles jó barátnőm? Hosszas rá beszélés után Becky végre enged, és belő megy ebbe a bolond tervbe, mely rá uézve siucs minden inger nélkül. Béla megelégedetten pSdörte szőke b íjuszát, mikor a városba hajtatott. Pár nap múlva gróf Olíanti már ösmarós volt Beckyvei, és el is látogatott hozzá gyakran. (Amuélkül, hogy azért Elithet elhauyagolta volna.) A czirkusz inár elment. A gróf maradt, mert most sok pénze volt. (Azt rebesgették, hogy külföldről kapott a herczegtől.) Síjit fogatán mébe: tanulmányozz ik a kérdést, mert kevésbbé megfontolt határozatból legjobb szándékuk ellenére is igen könnyen érzékeny károsodás háramolhatnék a városra. Áruientesitési ügyek. — Két javaslat. — A beregmegyei vizszabályozó ós ármentesitő társulat közgyűlése, melynek érdekeltségéhez vármegyénknek is egyrósze tartozik, által kiküldött osztályozási küldöttség egy füzetben két javaslatot tett közzé, me lyek az ártérbe eső földek haszonarány szerinti osztályozására — s részben annak mellőzésére — vonatkozólag elvi és gyakorlati irány eszmőket tartalmaznak, sőt az utóbbihoz a gyakorlati keresztülvitelre nézve táblás kimutatások is csatoltattak. Maga az osztályozási küldöttség a javaslatok felett véleményt nem mond, valószínűleg azért, mivel ezeu jivaslatok a vízjogi törvényben körülirt hzszonarányos osztályozási szabályokkal mind az alapelvek, mind az eljárás tekintetében ellentétben állanak, s igy a küldöttség, — mely a vízjogi törvény alapján lett kiküldve — semleges állapotbau kívánja bevárui a közgyűlés határozatát, mely működésének irányt fog szabni. A javaslatok elsejét Harsányi Menyhért k. várdai ügyvéd ártéri birtokos és küldöttség! tag adta be, mig a második javaslat — melyben az elsőre nézve hivatkozás és czáfolat is foglaltatik — a Szilágyi Zsigmond ármentesitő társulati főmérnök tollából került ki. Szolgálatot vólüuk tenni az érdekelt közönségnek, midőn ezen két javaslatot — melyek közül kivált a második meglehetősen terjedelmes — röviden és lényegében olvasóinkkal megismertetjük, tartózkodva ezúttal a bírálattól vagy véleménynyilvánítástól; de egyszersmind kijelentjük, hogy — tekintve az Ugy közérdekű fontosságát — ezen javaslatokra nézve a tárgyilagos bírálatnak készséggel nyitnak tért. Mindkét javaslat megegyezik abban, hogy a vízjogi törvényben meghatározott osztályozási rendszertől elvi és gyakorlati tekintetben egyiránt eltér. Megegyezik továbbá abban is, hogy a törvény azon rendeletét, mely szerint az ártéri birtokosoknak joguk van az aránykulcs meghatározása után a visszaszámolás utján meghatározandó netáni túlfizetéseit visszakövetelni, — egyik indítványozó sem kívánja életbe léptetni. Különbözik a két javaslat abban, hogy mig Harsáuyiéban — a haszonarány szerinti osztályozás teljes mellőzésével — csak egyetlen osztály állíttatik fel s csupán az erdíkre ós belvízjárta helyekre nézve tétetik kivétel, addig a Szilágyi főmérnök javaslatában bizonyos osztályozási kulcs állíttatik fel az adókataszteri munkálatok alapjáu. A Harsányi Menyhért javaslata igy hangzik: „Mmdja ki az osztályozó küldöttség, hogy: a szabályozás keretőba bevont területek egyenlő osztályba soroztainak ós egyenlő egységgel terheltetnek meg. Kivéve: a) oly közsőgi erdőket, melyek csupán fatermelésre használtatnak, mindaddig 2/io ed e*ység terheli és csak akkor vonható teljes ártéri adó alá, ha marhi-, ló-legelő és kaszálóul hisználtatik; b) és oly területeket, melyeket május 15-éig víz borit, ezeu területek is 3/i» ed egység alá vonhatók; ezeknek megállapítására egy állandó 11 tagu küldöttség választassák, mely a társulathoz a kőt pont alatti érdekben május 15 ig beérkezett reclamationális kérvényeket ugyanazon mijus hó 30 ig elintézni köteleztessék." Az indokokban előadatik, hogy ugy a tiszai töltés, mint a belcs.atornázás az érdekeltek közös költségén készült el, noha az előbbi csak a tiszamenti vidéknek, utóbbi pedig csupin a csapidék-vizlepte területek birtokosainak használt, illő tehát, hogy a hozzájárulási arány jírt, s a legdrágább, nyolez szobás lakást bérelte ki a városban. Edith egyformán kedves maradt mindkét lovagjához. A szinház nap-nap után zsúfolva volt. Különösen, ha ő jítszott. Me3t egy uj operettere készültek, melyben a primadonnának — természetesen Edith szerepe volt — vivni kell. Okanti volt a mestere. Mindennap adott neki vivóleczkét a Béla nagy bosszúságára, ki most sem haladt egy lépéssel sem előbbre Edith kegyeiben. Mír szinte kezdte unni a komédiát. Edithuél mindennap találkozott a két vetélytárs. S ilyenkor Béla ha fölbosszankodott, elment B-ckyhez vigasztalódni. Mindent tőle remélt. S az rendesen meg is nyugtatta. Nála — valahogy véletlenségből — Okantival sohasem találkozott. Hát ugy történt, hogy Rucsay egyszer megiut Beckyhez h íjtatott. S elhitározta, hogy most már komolyan ki vallatja, hogy raeunyire vannak a gróffal ? S csodálkozására a szép asszonyt sirva találta. — Jöjjön, jöjjön.- Mert ennek is csak m iga az oka. S iparkodott könnyeit leküzdeni. Hogy én ilyen dologba belé bocsátkozom ! — Az Istenért! mi baja?! — Az a bajom, hogy az a szemtelen kalandor tegnap ugy viselte magát vélem szemben . . . mint . . . mint a mint megérdemlem, ilyenek után, a mit maga miatt tettem. És nem birva uralkodni könyein, hangos zokogásban tör ki. Bála kábultan nőz reá, s sajátságos lelki furdalást kezd érezni Az inas e perezben jelenti, hogy a gróf ur kérdezteti, ha elfogadja é a uagysága ? Béla fölugrik, mintha rugóról pattant volna, s rohan az ajtó felé. — Arczul ütöm azt a kalandort! De e pillanatban Becky egy sikolylyal már az ifju nyakába borult. — Nem engedem Béla! Hiszen megölné az magát! Nem engedem! Folytatás a mellékleten
