Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-27 / 21. szám

IV. évfolyam. 21. szarn. Nyíregyháza, 1894. május 27. IDÉK VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA, A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. _ 8W Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy hely ben házhoz hordva : Egész érre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed érre 1 „ A köz.égi jegyző éa tanitó uraknak egé.z évre c«ak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) iutézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmeutetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kivauatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer ha»á ózott pitit »er t|yizer közlése 5 kr.; tikbtzöri közié, a.atéb.n 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egye. hirdetés ut&n 30 kr. fizettetik. A nyllt-térl közlemények dija .oronkint S0 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Yojl«r irodájában Bécsben, Prágában ós Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Horn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos közlemények, 24,1894. Kiáll. A földmivelésügyi m kir. miniszter úr ő nagyméltóságának alant másolatban jegyzeit leiratát a vármegye közönségével azon hazafias kérelem kapcsán közlöm, hogy Szabolcsvármegye gazdasági viszonyainak fejlődésére vonatkozó adatokat az illető birtokosok hozzám folyó év julius hó l-ig beküldeni szíveskedjenek. Nyíregyházán, 1894. május hó 20. (3 — 1) Kállay András, főispán, mint az 189G-iki országos kiállítás mezőgazdasági s erdészeti helyi bizottságának elnöke. (Másolat.) 15G/94. sz. A földmivelésügyi magy. kir. minisztérium 189ü-iki kiállítási irodája. Körlevél. Valamennyi vár meg/ei mezőgazdasági helyi bizottságnak. A magyar állam ezredéves fennállásának megünneplése alkalmából rendezendő országos kiállításon, melynek czélja. hazánk múltját és jelenjét hű képben bemutatni, mezőgazdaságunkra nézve ezen czélt csak ugy leszünk képesek elérni, ha sikerülend hazai mezőgazdaságunk mai fejlettsége mellett, őseinknek régi időben űzött gazdálkodását is lehetőleg feltüntetni. Ezen kívánalomnak csak a rendelkezésre álló régi kutforrásoknak tüzetes átkutatása és az itt-ott található, a mezőgazdaságnak régi időben üióü .mikéntjére felvilágosítást nyújtó adatoknak rendszeres feldolgozása által lehet megfelelni. E czélból intézkedtem az iránt, hogy Magyarország mezőgazdaságának története, arra hivatott szakerők által, az ezredéves orsz. kiállítás idejére megirássék, illetőleg tekintettel az idő rövidségére, hogy a hazai mezőgazdaságunkra vonatkozó ugy a legrégibb, mint az ujabb korból meríthető adatok kronologikus sorrendben összeállittatván, közzé tétessenek, hogy. ezek annak idején egy kiváló becsesei bíró történeti munka megirhatására alapul szolgálhassanak. Nehéz és fáradságos feladat ezen adatoknak felkutatása de igen megkönynyitheti ennek eszközlését honfitársainknak hazafisága, ha t. i. mindenki a birtokában levő hazai mezőgazdaságunk régi történetére némi felvilágosítást nyújtani képes adatokat, tárgyakat, eszközöket stb. az emiitett tudományos czélra átengedni kész. Azon kérelemmel for„A NYÍR VIDÉK TÁROZÁJ A.

u A bakó előtt. Stockholm előkelő köreiben az 1858. év farsangján egy gyönyörű fiatal hölgy ébresztett közfigyelmet. Az eitélyek, bálok, hangversenyek tudósítói csupán egy fiatal leányról, Mendelsohn Henriette kisasszonyról beszéltek. Ahol csak megjelent, mindenütt hódított. Igaz, hogy csábító szépség volt. Setét fekete sze mekkel a alabastrom fehérségű vállakkal. Gömbölyű karjai ölelésre a picii piros szájacskáji csókra látszottak teremtve. Hol ősz karján megjelent, mindenüti hódított a tizennyolez éves gyönyörű, elragadólag szép Henriette kisasszony. Nyomában mindenütt udvarlók támadtak, kik közelebbről, vagy messzebbről követték az ősz atyát s leányát; házuk az elegáns világ számára nyitva állott; s a Mendelsohn család estólyei egész Stockholmban híresek voltak arról, hogy ott egyesült a születés ós póuzarisztokratia, 8 az író- ós művészvilág. A lapok hasábjai tele voltak a bájos házi kisasszony magasztalásával, ügy annyira, hogy a folytonos dicsőítés nem egy nagyúri hölgy szivecskójót borította bánatba s tette fóltókenynyé. Edgár, egy szeleburdi fiatal ember, pár év óta udvarolt a bájos Strowerte grófnőnek, kinek kalaudos természetű férje valahol a vadnépek között halt el egy tigrisvadászat alkalmával. Független volt tehát, szép gazdag és özvegy de a végletekig hiu Midőn Stocholm köreiben feltün' a szép Meudelaohn Henriette s midőn olvasta a felőle szóló dics-zöngelmeket s egy pár kétségbeesett verselő lantpengetését, hiúságát érzé megtámadottnak s keblébe a féltékenység ördöge költözött. dúlok tehát a vármegyei mezőgazdasági helyi bizottsághoz, hogy a működése területén levő lakosságot czélzatoin iránt felvilágoiitván, szólítsa fel arra, hogy kiki a birtokában levő fennirl tárgyakat bocsássa rendelkezésemre. A vármegye területén a t. helyi bizottságnál összegyűlendő tárgyak csoportosan részletes jegyzék mellett lennének hozzám felterjesztendők és annak idejében, a t. bizottságnak, a tulajdonosoknak leendő átadás végett, vissza fognak küldetni. Kelt Budapesten, ISJ4. évi márczius hó 5-én. Bethltn, s. k. földmivelésügyi in. kir. miniszter. A mi oláh-kérdésünk. Sajuos, hogy megint alkalmu-ik és okunk van a nyiradonyi g. kath. iskola dolgával foglalkozni. Oláh nemzetiségi kérdés Szabolcsvármegyében! A bukaresti oláh liga apostolai, vagy a kolozsvári pör hősei deliriumos álomban álmodhatnak talán arról, hogy Szabolcsvármegye tiszta magyar népei között, e vármegyének egy zugában üszköt vessenek, de minden józan eszű és becsületesen gondolkozó ember álmélkodva bimul azon a látványon, hogy egynehány ide plántált idegen vérű őrjöngőnek sikerült itt mi náluak oláh-kérdést csinálni, olyau oláh nemzetiségi kérdést, amelynek nincs ugyan se gyökere, se talaja, de azért még is meg van, táplálkozva az isten tudja honnan, miből, és él és létezik s fölemeli fejét mindig, ha rátaposnak is, mint a kígyó. Nem tudjuk, nevessünk-e vagy bosszankodjunk? Mert ingerelhet nevetésre is az a látvány, amit a nyiradonyi állapotok nyújtanak. Erős, tüzes vérű lovak röpítik a szekeret s jobbról is, balról is egy-egy kuvasz beléharap a kerékbe. Szemtelenség-e ez, vagy butaság?! Vagy az egyik, vagy a másik, vagy —• ami még valószinüob — mind a kettő együtt! Edgár! szólt egy napon imádójához, midőn ez előtte talán már milliomodszor szerelméért könyörgött. Edgár! ón hajlandó leszek önt szeretni s egészen öné lenni, de csak egy feltétel mellett. — Grófnő — válaszolá hévvel Eigár, kérése parancs, feltétlenül teljesítem kívánságát. — Ismeri e ön Mendelsohn Heuriette kisasszonyt? — Igen. — Nos, ha ismeri, s ha ön engem birui óhajt, ön azt fogja tenni, hogy e kisasszony az előkelő körökre nézve meghaljon s hogy többé felőle sohase beszéljenek' — Grófnő, megértettem. Hírom nap ala t Mendelsohn Henriette kisasszony halott, erkölcsi halott, mert éu semmivé teszem. Stockholmnak azon időben volt egy igen elterjedt s nagy tekintélynek örvendő lapja: a „Fraedlelandes." E lapot a lovagiasságáról ismeretes Lindilh Ottmár szerkesztette. Szerkesztette pedig oly kitűnően, hogy e lap éppen oly otthonos volt az iparos műhelyében, mint a kereskedők comptoirjaiban, épp ugy becsülték az írók s művészek, mint a gazdag birtokosok, só

r. a szalonok asztalain is mindenütt helyet foglalhatott. Szóval a legtekintélyesebb lapok egyike volt. A Srowente grófnőnél lefolyt jelenetet követő napon a Fraedlelandesben a hirek között következő sorok fordultak elő. .Szóltiben beszélik, hogy a legközelebbi időben oly nagy feltűnést keltett Mendelsohn Henriette kisasszony mnlt évben egy vidéki színpadon szerepelt s mint ilyen könnyen ostromolható erényei árán szerezte azon kincseket, miket most estélyein pazarol." Képzelhetni mily óriási szenzátiót keltett e hír. Stockholm előkelő körei egyébbról sem beszéltek, miut erről. Edgár e lap példányával zsebében Strovente grófnőhöz kocsizott. A grófnő még mitsena tudott, midőn Edgár elővonta zsebéből a lapot s rámutatva a gyalázatos sorokra, átadta azt a grófnőnek. A szekeret a kuvaszok nem állítják meg, még csak a kerekein se esik semmi hiba, de azért a kocsis hátra szokott vágni — néha nevetve, néha mérgesen is — az ostorával. A vármegye, t. i. a főispin, az alispán, a közgyűlés, a közigazgatási bizottság, egy szóval minden téuyezői és fórumai a közigazgatásnak, alaposau s nem is egyszer-kétszer oda cserdítettek már a nyiradonyi apostoloknak; és hogy még is újra meg újra rárohaunak a szekérre, hát az nem lehet másként, csak ugy, hogy van valaki, aki — elbújva, meghúzódva, hogy meg ne lássák — a kuvaszokat a szekérre uszítja. Mert egyébként leszoktak volna már az ugy is hiábavaló szemtelenkedésről. Egyenesen és nyíltan vádoljuk a nagyváradi g. kath. püspököt: Pá vei Mihály őméltóságát, kinek egyházi főhatósága alá a nyiradonyi és még egy-két — szintén rossz hírbe került g. kath egyház-község tartozik, hogy ő, az ő egyliázi kormányzásának iránya, szelleme a forrása annak a vakmerőségnek, hogy a nyiradonyi g. kath. iskola vezetői, a pap és a tanítók, Nyiradony községnek miuden valóság és iniudeu tradíciók szerint tiszta magyar népét, e vármegye teljesen magyar népei kőzött eloláliositani akarják; és annak az arczátlanságnak, amelylyel ezek az egyéniségek a magyar állam törvényes hatóságainak rendeléseit semmibe sem veszik. Mi ugy tudjuk, hogy a nagyváradi g. kath. püspök őméltósága e haza földjéből élvezi az ő dus javadalmait! És ugy tudjuk, mert látjuk, hogy a g. kath, egyház, az ő maga saját érdekeivel, (ha ugyan lehet és szabad egy államban külön egyházi érde— Ön ördög Edgár! Da én szavamat megtartom. E percztől fogva teljesen öné vagyok. * * * Az ősz atya is megtudta a hirt, olvasta a sorokat, miket csak becsületgyilkoló szennyes kéz írhatott papírra. Mitsein szólt leányának, hanem rohant a Fraedlandes szerkesztőségébe. — Uram, önmegbecstelenitette leányomat, megrontotta családom békés nyugalmát, megmételyezte agg napjaimat. Ezért számolni fog! De nem hívom párbajra, mert nyomorult becstelen, erkölcsrabló emberrel vivni nem szoktam. Majd elégtételt ad nekem hazám izigoru törvénye, mely védeni fogja a megtámadott női becsületet. S ott hagyta Lindalh Ottmárt, elébe dobva a lappéldányt. Lindalh felemelte a lapot, csakhamar azon sorokra vető szemeit, melyekben a meggyalázó tény volt hirdetve. — Ördög és pokol! Ki tette ezt? ki volt ezen nyomorult s rohant a mellékterembe, hol a hírrovat vezetője csendesen, nyugodtan dolgozott asztalánál. -- Uram, ez előttem is megfoghatatlan, én uem irtam, tudtom nélkül jöhetett a lapba. Lindalh nyugodtan lépett vissza s ismét helyet foglalt asztalánál. Az iuast ciengeté be s egy szeletke papírra pár sort irva, a nyomdába küldó. Rövid tizenöt perez múlva az inas egy negyed ivnyi, hosszúkás alakú papírral kezében tért meg, azt urának adta át. Lindalh hirtelen átfutotta az iratot, maga eló tette az asztalra s gondolkozni látszott. — Mindegy Bzólt végre önmagához — becsempésztetett lapomba, de ha ezt elismerem, szerkesztői hírnevem van tönkretéve. Történjók bármi, ón elvállalom a felelősséget. Ismerem hazám törvényeit, s gyáván nem fogom védelmezni magamat. Egy Lindalh gyáva nem szokott lenni. Mai számunkhoz e^y iv melléklet van csatolva.