Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-15 / 15. szám

Melléklet a „Itfyigyidék" 1894. 15-ik számához. a nagy hontalan dicső nevét, együtt érez vele. A nagy száműzött és a nemzet szive között egy csodálatos élő kapocs létezik, egy bámulatos telepathia, melynek nem vetheinek határt, magas sziklák, széles folyamok, futó térségek, uem az idő, a feledékenység és ez a nép nyugodtan tűri terheit, gondjaiban, bánatában a haza atyjára goudol, s ha elsírja dalát: „Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos!" szíve megkönnyebbül, egy szebb jövőről álmodik, várja minden tavaszszai, várja megváltóját, gondolja: vissza jön egyszer, talán nem sokára és akkor majd máskép lesz mindeu! És ez ügy megy évről-évre 45 tavaszon keresztül, ifjak megöregednek, öregek meghalnak, a gyermekek ezzel a vágygyal ébrednek öntudatra, az öregek ezzel a névvel hajtják fejőket örök álomra. De egyszer jön a leverő hír a nemzet nagy pró fétájáuak betegsége felől, tépő aggodalom szállja meg a nemzet apraját-nagyját, és midőn megjön a nagy hontalan haláláról a megdöbbentő hir, mint egy varázs ütésre gyászba öltözik a nemzet; a gyász az alacsony kunyhóktól a magas palotákig ér! Egy halott vau, de az e hazában mindenkié! Elnémulnak a politikai párttusák versengő ajkai, s azokon a vesztés bánatának sóhaja fakad, megszűnik a köznapi élet vásári lármája, ünnepélyes csend tölti be az egész országot, mint egy halottas házat, mint a bánatos temetőt, hol csak néha rázza meg a léget a vesztés sóhaja, a fájdalom zokogása. ÉJ ha látom az őszinte, méltó bánatot a nemzet minden rétegében! ha elvonul lelkem szemei előtt az a temetés, minőhöz hasonlót nem bír felmutatni a világtörténet! ha látom, mint hajtja meg koporsója előtt a főúr büszke czimerét! ha felmerül lelkem előtt az agg csonka honvéd, kinek élete alkonyát megaranyozza az a tudat, hogy legalább koporsóját láthitta a nemzet atyjának! az a másik reszkető öreg, ki 73 óv súlyával meggörnyedt vállain gyalog zarándokol fel napokou keresztül az alföld síkjáról a fővárosba, csak hogy megadhassa a végtisztességet a nemzet nagy halottjának; ha látom a honleányok ezreit, kik mint hajdan Jeruzsálem leányai sírnak a szent próféta koporsójánál! A főváros utczáiu hullámzó ár és népáradatot, a mint bánatban elalélt szívét hazafias énekek zengésóvel erősiti, s azt a megrázó tövis koronát, mely a Golgota kínszenvedéseit jelképezi a uagy halott koporsója mellett: le kell boruluom a nemzet nagysága előtt! Mig a fájdalom hevesen szakgatja szivemet, szemembe a lelkósedós öröm köuyje tolul, s hálát adok a gondviselésnek, hogy egy ily nemzetnek lehetek egy paráuyi tagja, melynek szíve óp, tiszta, romlatlan, mely megtudja becsülni kiemelkedő uagy jellemeit! Biztató fényben áll előttem a jövő, mert egy ilyen népnek élnie kell, mert joga és ereje van az élethez, mert példányképül emelkedik ki a művelt népek sorából, mert előtte nagy czélok lebegnek, mert tud lelkesülni eszményekért s tud küzdeni, életet áldozni világboldogító eszmékért, mert a uagy érzelmek, a uagy törekvések képesek egygyó forrasztani jóra fogékony lelkületét, s az egyesült, egygyé forrt nemzetet, a költő szavaikéul, mint a porszemekből alakult sziklát a fergeteg se ingathatja meg! És ezt a nemzetet az Isten segedelme, belső jóravalósága mellett Kossuth Lajos tette ily nagygyá törhetlen jeliemével, lángoló hazaszeretetével, minden jóra buzditó ékes-szólásával, legyen azért közöttünk örökké áldott emlékezete! III. De jertek, beszédem harmadik részében hallgassuk meg a föltáraadási kürt életre hivó zengését! Meghalt Kossuth Lajos! Ti tán azt mondjátok?! Nézzétek éu égi szent jelenést látok! Megnyílt koporsója, fölszáll dicső lelke északra és délre, nyugotra, keletre! Azután megpihen a haza határáu. S nem marad e nemzet soha többé árván! Ola száll az édes anyának ajkára. Ki szive szülöttét ápolja, dajkálja, nagyczélra növelvén a még zsenge elmét: Az önti szivébe a honnak szerelmét. A haldokló aggot szelíden megáldván : Gyöngéden virraszt a honi szüzek álmán. Hogy a szüzkebelnek minden szent imája, Harmatozó áldás legyen a hazára . . . Azután behiuti a földet virággal: Rabnépek életét világszabadsággal. S majd, ha bus sírjához ünnepelni mentek; Akkor „tizén" ő még szent igéket nektek! Azt mondja: én népem! Legyetek testvérek! Egymást tiszta szívvel igen szeressétek! Egyetértés! erő! ós az erő: nagyság! Csak erő vívhat ki téged szent szabadság! „Azt üzeni" : a hon szeretete drága erény, a honfi sziv legdicsőbb virága! Ezért dobogjon sziv, láugoljon az elme! Igy áld meg az Isten szerető kegyelme! Védjétek meg hiven az én örökségem! Igy lesztek megáldva földön ós az égen I A szegény sziveknek nagy vigasztalója, Leszáll olaj ággal a kicsiny kunyhóra ! Elmondja miként élt, miként nélkülözött, A hazáért távol, idegen nép között! Hogy miként ti, ó is fáradott, dolgozott, A honért legnagyobb áldozatot hozott! S megczukrozza ezzel fekete kenyered, S nólkülözésidet nyugodtan viseled! Majd elszáll a fényes, büszke palotákhoz. És megzendül ajka : a hazáért áldozz! Vallás ós tudomány! Ipar ós művészet tehetik csak nagygyá a hazát, a népet! S kinek holt teste is ugy beszélt népéhez: Szellemével égi csodákat visz véghez. És ha majd sötéten, miut viharzó felleg, Létünk fenyegető nagy idő közelget, s a hit és a remény a népben megrendül: Szózatos ajaka ujjélag megzendül. És igy szól: ón népem emlékezzél rája, midőn kileucz ellen rontott a hazára. S át járván szivedet bátorító szózat: Diadalra vitted fényes lobogódat! S szivedbe költözik hadverő bátorság, s győzni vagy meghalni síkra kél ez ország! Majd át suhau vérrel meghintett tóreken . . . Felkelnek a sirból megannyi ezeren! Elszáll ahoz, kinek tenger parton sirja, száműzött testvérét sírjából kihívj»! S csoda^erő meghat! Ellened legyőzöd, s irgalmat kér tőled a porig legyőzött! . . . Jövel én Istenem! Népek uagy Istene! Áld meg a sirhalmat, hol Prófétánk nyugszik, csöndesen aluszik ! Áld meg nyugalommal! Hintsd tavasz virággal! Nagy lelkét küld hozzánk! Küld el hü népéhez! Vezess el bennünket ígéret főidéhez! . . . Békét, boldogságot, áldott szabadságot, Derits ránk egy szebb, egy biztosabb világot ! Hogy hosszú gyászunkat immár levethessük! S jóságod, kegyelmed áldva emlegessük! Ámen. ÚJDONSÁGOK. Adakozás a Kossuth szoborra. Emeljünk emlékszobrot Kossuthnak! Méltót a névhez, méltót a nemzethez, méltót az eszméhez, mely az érczben élni fog. Az érczszobor megörökítése lesz annak a törhetetlen szabadelvüségnek, melyet az élő nagy szelleme képviselt; bálványa az enyészhetetlen hazaszeretetnek; egy szobor, a ki él, eszmei, érez és hozzánk beszél. A mig élt, ő lakott a mi szivüukbeu, most a mi szivünk doboljon az ő érczkeblébea, ho^y érezze vérünk lüktetését, gondolataink járását, ivadékról ivadékra. E szobornak remekműnek kell lenni, nemes érczböl öntve. A művészi lángész remeklését díjazzák tehetőseink arany bőkezűséggel; de a hozzá való érczet a nép millióinak filléréi halmozzák össze; mert ez a legnemesebb érez a világon. Együtt a szoborral kell a hamvakat őrző mauzóleumnak is emelkedni, melynek csarnokában a népkegyelet örök szövétneke világitand a hazafi örök nyugalma fölött. A hazafiúi áldozatok részben erre fordítandók. Az egész nemzethez intézzük e felhívást; a válaszban nem kételkedünk. A befolyt adományok a Kossuth Lajos Emlékének Megörökítésére Alakult Országos Bizottság czim alatt a Pesti luzai első takarékpénztár egyesülethez — mint a melynek Kossuth Lajos egyik alapitója volt s a mely azok kezelésére és gyűmölcsöztetésére szíves készséggel vállalkozott, legkésőbb folyó évi junius 30-áig küldendők. A beküldött összegek nyilvánosan nyugtáztatni fognak. Kelt Budapesten, 1894. márczius- hó 24-én. Batthyány Géza gr. EJtvös Liráut br Széchenyi Béla gr. Tolnay Laj03. E fölhívással kapcsolatban még egyszer fölhívjuk a figyelmet arra, hogy mindazok, akár testületek, magánosok stb., kik Kossuth Lajos szobrára gyűjtenek és adakoznak, a begyült összegeket a vármegyei ali páni hivatalhoz küldjék be, ahol is azok pénztárilag elhelyeztetvén es lapunk utján nyilvánosan nyugtáztatvan, összegyűjtetni fognak. — Kossuth-istenitisztelet. A két testvér protestáns egyház által e hó 8-dikán az ev. ref. templomban Kossuth Lajos halála alkalmából tartott gyászistenitiszeteleten óriási közönség jelent meg s igy csakugyan bekövetkezett annak szüksége, hogy — miként azt lapunk legutóbbi számában jeleztük — az istenitiszteletet a szabad ég alatt, a templom előtti téren kellett megtartani. A városi dalárda nyitotta meg a gyászünnepélyt, azután Geduly Henrik ág. ev. segéd-lelkész mondott szép imát. Az utána következett egyházi ének után Lukács Ödön ev. ref. esperes tartott igazán remek egyházi beszédet, melyet egész terjedelmében lapunk más helyén közlünk. Végül még a dalárda énekelte el a Szózatot. Ez alkalomból Lukács esperes beszédjéről a következő sorokat küldötték be hozzánk: „Ez a beszéd remeke volt a szónoki alkotásoknak. A mesteri szónok hangjai, most mint aeol hárfa, majd mint Péter szónoklatának láng betűi hatottak a lelkekre s örökké emlékezetes lesz e beszéd azokra, a kik hallották. Megszoktuk már azt, hogy tőle mindig szépet és nemest, jót hallottunk, s nekünk talán fel sem tűnik az, hogy közöttünk igazán egy nagy szónok él, kiről el van ismerve, hogy egyházi szónoklat terén e hazában senki se múlja felül. Becsüljük meg hát e munkás és lelkiismeretes szónokot, ki még közel negyedszázados papsága alatt soha egy munkát sem mondott el kétszer, s már is 4 vaskos kötet egyházi munkája látott napvilágot, kiadatbin művei pedig kötetekre mennek. Tartsuk emlékezetünkben, hogy jövő év tavaszán 25 éves pap lesz Nyíregyházán, indítsunk mozgalmit s tehetségünk szerint koszoruzzuk meg 25 éves, lelkiismeretes munkálkodását, mely nemcsak az egyházi téren aratott sikert, hanem a közügyekén is. Egy jelen lévő. — Az uj kir. pénzügyigazgatót: Popp György urat a csütörtökön tartott gyűlésen mutatta be a főispán úr őméltósága a közigatási bizottságnak, kifejezést adva annak, hogy habár a közigazgatási bizottság, ugy mint eddig, ezután is szem előtt fogj i tartani, de egyúttal az adófizető polgárok magán érdekeit sem fogja elhanyagolni, és reményű, hogy a kir. pénzügyigazgató úr a bizottságban való működése közben ezen kettős szempontot sikeresen fogja összeegyeztetni. — Nyíregyháza város hatósága megtette mára szükséges intézkedéseket, hogy a Kossuth Lajos szobrára való gyűjtés a legtágasabb körben foganatosíttassák. Legelső sorban is fölkérte a hatóság a helybeli jótékony nőegyesületeket — küldvén megfelelő szimia gyüjtőiveket — hogy a gyűjtést tágjaik által eszközöltessék. Ezen kivül a polgármester ma délelőttre összehívta a tanya-bírókat és tanyai tanítókat s őket is föl fogja kérni, hogy a gyűjtést a tanyákoi foganitositsák. Mint értesülünk, a képviselőtestület legközelebbi ülésén tekintélyes összeget fognak megszavazni a Kossuth-szoborra, úgyszintén az ág. ev. egyház prosbyteriu ni is. — Nyíregyházán a sorozás a következ'5 eredménynyel ment végbe: az I-ső korosztályból 178 állításra köteles kö.'.ül bevettek 62-őt, a Il-dik korosztályból 106 közül 18-at, a Ill-dik korosztályból 150 közül 4I-et, magasabb korúiknál 5 közül 3-at; idegen helyen pedig, ide való illetőségűt 3-at soroztak be. Az idén tehát 130 katona vált be Nyíregyházáról. — Eljegyzés. Valentin Józief lyirsjyhi'ú m. k. í. v. hiviulaok f. hi 10 ói vit)tt jegyet Cúznizia Mariska uraival, Bíress Gyu'.a n. kir, p is'a n js'.er ur sógornőjével. Mítészilkán. — Az adóhivatalok uj rendezése kérdésében a vármegye közigazgatási bizottságának csütörtökön tartott ülésén a kir. pénzügyigazgató előterjesztést, tett hogy Nyírbátorban és T.-Lökön uj kir. adóhivatalok szervéztessenek, s hogy a nagykállói kir. adóhivatal megszűntettessék bemutatván egyszersmind az uj adóhivatali kerületi beosztás tervezetét is A közigazgatási bizottság a kir. pénzügyigazgató által előterjesztett tervezetet nem fogadta el, s ragaszkodván egy előbb már meghozott határozatának azon kijelentéséhez, mely szerint az adófizető polgárok érdekében kívánatos, hogy mindazon helyeken, hol telekkönyvi hivatal van, adóhivatal is legyen, azoh óhajtásának adott kifejezést, hogy a nagykállói adóhivatal fentartása mellett, Nyírbátorban és T.-Lökön uj kir. adóhivatalok szerveztessenek. Egyébként e kérdés elintézését a bizottság ez időre óhajtaná fenntartani, midőn majd a szolgabírói járások uj beosztásának ügyében a végleges intézkedes megtörténik. — Lelkész-választás. A Szatmár városi egyik ev. ref. papi állásra Rács István kisvárdai lelkész választatott meg nagy szótöbbséggel. — Kossuth-istenitisztelet Kisbákáról írják lapunknak: Mint szeretett hazánk magyar érzelmű nép lakta városok és községek mindegyikében, igyekeztünk mi is nagy hazánkfia boldogult Kossuth Lajos iránt érzett tiszteletűnk ós kegyeletünket lerovandó, elhalálozásának emlékét megünnepelni. Ugyanis mult vasárnap, & délutáni isteuitisztelet bevógeztével Kis és Nagy-Báka összeépült községeink népe felekezeti különbség nélkül a nagy halott emlékére az ev. ref. templom mellett elterülő téren a szabad ég alatt gyásztiszteletet rögtönzött, mely a szózatnak eléneklésével vette kezdetét. Ez utin László Gyula helybeli ev. ref. tanító lépett a rögtönzött emelvényre, szívhez szóló szavakkal ecsetelvén az elhunyt működéseit és szenvedéseit. Lendületes szavakban előadott beszédjét Bartók Lijos magas szellemű alkalmi ódájának elszavalásával fejezte be. Az e közbea beláthatlan tömeggé összesereglett közönség ennek végeztével nagy lelkesedés közepette á Hymnust énekelte el. Alig hangzott el eme lélekemelé nemzeti dalunk utólsó akkordja a midőn is jelenlegi h. körjegyzőnk Stefanek Rezsó lépett az emelvényre, rövid de velős szavakkal fejtegetvén a nagy halottnak szabadság és hazaszeretetét illető eszméit' illetve meggyőződéseit. Ennek végeztével az ösizesereglett közönség két gyisilobogó alatt Kossuth dalokat énekelve, körmenetet tartott akét községben, melynek vógeitóvel a h. körjegyző a közönségnek — az elhunyt nagy hazafi iránt táplált kegyeletbeni részvétét megköszönve, — a gyülekezetet szétoszlatta. Megjegyezzük még, hogy a helybeli ev. ref. lelkész Molnár Miklós f. hó 8-ikán tartotta meg a test* vóriség, egyenlőség és szabadság elhunyt bajnoka Kossuth Lajos lelki üdveért — a közönség tömeges résitvétele mellett a gyászszertartást. — Gyula napján, Ó-Fehértón, Buday Gyula vendégszerető házánál 6 frt 34 kr. gyűlt össze a Kóssuth szoborra, mely összeg szerkesztőségünkhöz beküldetvén, mi azt rendeltetési helyére, t. i. a vármegye alispáni hivatalához fogjuk juttatni. — Házi-ipar az iskolában. A raagyi róm.Jkath. népiskola tanítója Oláh Miklós, dicséretes ügybuzgalommal meghonosította iskolája növendékei között a háziiparnak egy igen jövedelmező ágát, t. i. a fásból való kosárfonást. A kir. tanfelügyelő úr a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén bejelentvén ezt az örvendetes körülményt, be is mutatott néhány igen szép darabot a nevezett iskola készítményeiből, amelyeket aztán mindjárt meg is vettek a bizottság tagjai, jegyzőkönyvi elösmerést szavazván egyszersmint a derék tanítónak, akinek példája igazán érdemes lenne, hogy mások is kövessék. — A városi rendőrség tevékenységéről az elmult negyedévben érdekes adatok adnak számot. A mult évről 16 ügydarab hátráléka maradt a hivatalnak, ehhez az évnegyed folyamán érkezett 1447, elintéztetett 1396. A hátrálék tehát 51, a miből 40 építkezési ügyre esik. Ez a numerus maga bizonyság a mellett, hogy a városi mérnök mellé egy segéd vagy egy második mérnöki állásnak rendszeresítése elodázhatlan szükség. Az is anomália, hogy a rendőrkapitány, aki építkezési ügyekben határozatokat hoz, egyúttal — a mérnökkel együtt véleményező közeg is. — S a mostani viszonyok szerint, mikor a mérnök is, a kapitány is annyi sok minden más teendőkkel is el vannak foglalva, igazán csak nagy véletlenképen eshetik meg, hogy mind a ketten egyszere érnek rá, miszerint pld. egy-egy házjavitás engedélyezésénél a helyszínére kimehessenek. A rendőrség ügyforgalmának nagyságát dokumentálja még az is, hogy a mult negyedévben 2379 kézbesítést kellett teljesítenie; marhalevél kiadatott 4387, átruházás 7324. — A kir. adóhivatali sikkasztás ügyében még mindig folyik a vizsgálat. Amint azonban a kir. pénzügyigazgató úr a közigazgatási bizottság csütörtöki ülésén jelezte, május végéig valószínűleg befejezik ',a nagy munkát, mert a vizsgálattal megbízott miniszteri kiküldött mellé segítségül két számtisztet rendeltek. — Csődök. A helybeli kir tőrvényszék Orlai ét Havas nyíregyházi bej. kereskedő czég, (tulajdonosok Orlai Á'oston ós Havis Gyula.) továbbá Mttki Gyula nyírbátori bej. kereskedő, és Kitin E. és tárta nyírbátori bej. kereskedő czég ellen, (tulajdonosok Klein Eszter és Klela Mír,) f. hó 10 ón, illetve 11 én csődöt rendelt el. Ciődbiztof miud a három ügyben Síihsiay György törvsz. jegyző. Az első helyen említettnél tömeggon tuok Halasi János, helyettese dr. Zinntr Samu ügyvédek. A követelések bejelentési határideje junius 18, felszámolási hitárnap juüus 18. A második helyen emiitettnél tg. dr. Róth Izsó helyettese Kövér Miklót bej. határidő junius 18, falsz, határnap julius 18. Á harmadiknál tg. Demt Ignácz helyettese Imre Jánot, bej. határidő junius 19, félsz, határnap julius 19. — Zenemű újdonságokat u. m. mindennemű magyar dalokat és tánezzenét a mii naptól kezdve Tarczali Dezső zenemű és könyvkereskedésében 25

,/„-al a bolti áron alól kaphatni. Most jelent meg Kűry Kláritól a .Zápor" czimü gyorspolka bolti ára 60 kr. az engedmény levonásával 45 kr.