Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-15 / 15. szám
XV. évfolyam, 1 5' szá m ' Nyíregyháza, 1894, április 15, VEGYES TARTALMÚ HÉTI LAP. SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 forint. Fél évre 2 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elelc kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmeutetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer ha»á uzott petit ser sgyszer közlése 5 kr.; többszöri köiléa e.sUben 4 kr. Kincstári bélyegdíj fejében, minden «gyM hirdetés után 30 kr. fiiettetik. A nyílt téri közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein ós Togltr irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország ós Sveicz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos közlemények, 4442. K. — '•• Szabolcs vármegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A Szalóka községben üresedésben levő községi szülésznői állá? betöltétese czéljából kibocsátott pályázati hirdetményt közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1894. ápril 7. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. 113/1894. Pályázati hirdetmény. Szalóka községben üresedésben levő községi szülésznői állásnak választás utján leendő b«tölté3ére határidőül az 1894-ik évi május hó 22-ik napjának délelőtti 9 órája Szalóka község házához kitüzetik. A szülésznő javadalmazása: évi 50 frt fizetés, a község pénztárából évnegyedenként utólagosan fizetve, s minden szülési «set után 30 liter rozs, vagy annak folyó ára. A községi elöljáróság által vagyontalanoknak elismert gyermekágyasokat szülésznő díjtalanul köteles kezelni. Az ezen állást elnyerni óhajtók felhívatnak, hogy szülésznői oklevél, eddigi alkalmazásuk s erkölcsi viseletüket igazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket, a folyó évi májúi hó 15-ig a tiszai járás tekintetes szolgabírói hivatalához adják be. Szalóka, 1894. márczius 21 Makay, kjegyző. Somogyi József, kfőbiró. Ezredéves kiállítás. Az 1896-iki ezredéves kiállítás szervezési előmunkálatait lényegükbeu befejezték és most már a tulajdonképe íi kiállítási munkák időszaka kezdődik. Az országos bizottság és a csoport bizottságok megállapították a kiállítás mindegyik osztályának programmját és kereteit; sok m.'rész ujitó eszmít fogadtak el, nagyratörő czélokat tűztek ki. A kiállítás ügyeit intéző kormíny férfi ik nem riadtak vissza semmi költségtől, hogy ugy az egész kiálli„aNYiRViDEK t Arczaja/ 4 A jó czimbora. Sarudi Andor szenvedélyes vadász lóvén, ha egyszer tariszQyáját nyakába akasztotta, puskáját vállára vetette, tarka vizslájával, a Hektorral, bebarangolt erdőt, mezőt, halmot, sikot egyaránt s rendszerint estefelé szinte a harmadik falu határa forditá őket vissza. Tilalomtól nem kelle tartania, mert a magáén kivül, jóembereinek, pajtásainak vadász-területén járt. Sarudi Andor bátran áldozhatott Diana oltárán — de meg a többi, ócska istenekén is — hiszen ezer hold földnek volr, a kizárólagos ura. S a mi fó: nem olyan földnek, melyből a szél, ha akarja, ma itt, holnap amott épit földvárat, a minőből aztán még uem 'régiben is, mig rá nem jöttek, hogy az ilyen terület immúnis talaj szőllőnek a fillokszerától, egy rúgott borjúért két holdat in adtak örökáron: hanem valódi jómiQÓüégll Gozsen földnek. Szegény, áldott föld csak termett, termett, sokszor még meg is erőltette magát a dustermésben, de gazdája a hozamát mind eltudta pöngetni, ha Budapesten nem, hát Bécsben vagy Parisban. Alig töltó birtokán az évnek negyedrészét. Vad kedvtelései, költséges sportjai nyelték a bankót, elannyira, miszerint már minden holdon száz flóres adóság feküdt. A helyzet azoubau még korántsem volt kétségbeejtő. Testvérek közt is megért az a birtok háromaunyit. De minthogy az adóság egy birtokon éppen olyan fenyegető, mint üszkös seb az állati testen: ha radikális kúrával elejét uem veszik, napról-napra terjed mindkettő s utóvégre tönkreteszi egyik a birtokot, másik a testet. Hejh! sok kárt le kellett mir tóből vágni, mert az illető kár tulajdonosa nem adott a kis ujjából egy iznyit a műtő kéinek. Hány köz- és nagybirtokos pusztult már el, mert mikor vagyonába belekapott az adóság fenéje: nem igyekezett azt kiirtani. Nem akart magának fáj : tási terület, mint az egyes kiállít isi épllete'c méltó színhelyei legyenek az országos évezredi versenynek, a megvalósítandó nagy eszmíkuek. A tavaszi idő beálltával száz meg száz munkáskéz jöa mozgásba, hogy a városligetet átalakítsák az ezredéves kiülitás színhelyévé, a hol azután föl lehat épiteni a csarnokokat, a mdyek a nemzeti muiki remekeit befogadják majd. Végül a kiállítási igazgatóság szét küldte mir a bejelentési ivek tízezreit és minden városbau, minden megyében működnek már a közegek, a kik az egye3 kiállítóknak megadják a szükséges útbaigazításokat. Most a nemzet muakásain a sor, hogy a kijelölt, kitűzött kereteket betöltsék tehetségük és szorgalmuk eredményeivel, hogy bejelentsék az ész és a kéz remekeit., melyek bemutatásával tanúsítani fogják, hogy ezer év multával a műveltség milyen magas fokára emelkedett a nemzet, az ős termelés az ipar, a kulturális haladás minő alkotásai és vívmányai biztosítják a magyar államnak a második évezredet. A legutóbbi hetek eseményei elterelték az ország figyelmét az 1896-iki ezredéves kiállítástól De ez az idő nem veszett kárba A nemzeti lelkesedés hatalmas megnyilvánulása fölkeltette az egész művelt világ érdeklőd isit és a nemzet miuden fii most még inkább magfogja ragadni az alkalmat, mely 1896 ban kínálkozni fog arra, hogy a világgal megismertettük a most megnyilatkozott erkölcsi erőuek szellemi és anyagi hitalmi eszközeit is. Az időpont most a legkedvezőbb. Most mikor az egész magyar nemzet annyira egynek érezte magát, most gondoljon mindegyikünk arra, hogy a millenium ünnepén mivel fog a magarészéről hozzájárulni ahhoz, miszerint a nemzeti próbatétel a nigyszabásu kerethez, a kitűzött czélhoz, az évezredenkint csak egyszer ísmítlőiő alkalomhoz méltó legyen. dalmat okozni. Szégyelte volna, büszkesége tiltá, hogy az apjától örökölt birtokból csak egy talpalatnyit is áruba vessen. Nagyon természetesen, idők multával elúszott az egész, a ki nem akart egy kicsit busulni, siralom gyermekévé lett holta napjáig. Ez alkalommal is, egy szép, verőfényes ősd délután, Sirudit a vadász heve messze elhajtotta, — más határba, s csak egy süldönyul sem akadt puskája végére. A nyugati ég lankáján ragyogó nap már-már uzsonnára hivogatá a szántó-vető, jó magyar népet, midin Sarudi egy meglehetős, nagy darab kukoricza-táblából hirtelen csak egy tisztás helyre bukkan. Torzonborz bajuízu, őszbecsavarodott földész szántogatott ott. Erősen magyarjellegü, rokonszenves külseje inindjtrt faltünt Sarudinak. Minthogy kissé fáradt is volt, mag bosszús is az eredménytelen vadászat miatt, megállt hát az öreggel beszélgetni. Az külömbm is utolsót fordult mir ekéjével, mig egy kicsit nem uzsonnái, n;m is sziudékozott tovább folytatni a szántást. A két jioibor tulok is kifújja magát addig. Jó nipot, atyafi, köszöaté őt a vadá9z — magá'lvi a föld végén — mialatt jólesett szemait legeltetui a nyílegyenes barázdák által egyenletes, apró maghííakra osztott, friss szántáson. Adjon isten, uram, bocsánatot kérek, ha nsin tudom, hogy' tiszteljem; tessék leülni ide, az eke gerendelyére, a fáridt testuek jil fog esni egy kis pihenés. Sarudi nem sokat kináltatta magát, leült a mondott helyre. Az öreg száutó padig, miután leszúrta ostorát a szántásba, a közel levő szekeréhez ballagott; az oldal zápjiról leakasztotta a szeredást, odavitte az ekéhez, leült a barázda szélére, hogy egy kicsit uzsonnáljon. Mig a szeredást cserhiju kezével lassú tempjval bontogatá: beszédbe ereszkedtek egymással. — Jó fóld e ez, atyafi? — kérdi a vadász — lá tom: jó, fekete talajú. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. És mir most szükséges hogy mindegyik kiállító jelentkezzék; mart igy egyrészt a kiállítóknak kellő idejük mirad, hogy a kerületi bizottságoktól útbaigazítást kérjenek és a bejelentett tárgyak kivitelére megfelelő go.idot forditswak, mísrészt padig a rendezéssel megbízott közegek gondoskodhatnak arról, hogy az idejekorán bejeleatett kiálltási tárgyak kellőleg érvényesüljenek és a nemzeti munka millió és millió remeke harunnicman rendezett, minden részletébau gondosan egybeillesztett egészet képezzen. Itt-ott rebesgetnek kószahireket a kiállítás esetleges e'.odizásíról. A leghatározottabban állithatjuk, hogy ezeknek a uiand a-nundáknak semmi alapjuk sincs. Kiállítás techuikii szempontból semmi ok sincs az elodázásra, mert az egyes egyedül csak a kiadások növelését eredméuyezaé. Egyesek bizonyos nagyszabású közmű íkik bafejeztétől akarnák függővé tenni a kiállítás megtartásának idejét. Eí képtelen kívánság; mert a hatalmasan hiladó Magyarországban inast már mindig fognak nagy közmunkák folyni; de a magyar állam megalkotásának ezredik évfordulója ugy a mint a köztudilom azt megíllapitotta: olyan mozzanat, a melyhez képeit még a legnagyobb szabása közmunka is elenyészik. Tehát itt az ideje, hogy a nemzeti munka összes képviselői az alkalmat, a hol a hazafias felbuzdulást évezredre szóló alkotásban megtestesíthetik, siessenek megragadni és az 1896-iki milléníumi kiállításon bemutatandó remikeiket, az illetékes közegeknél bejelenteni tovább ne késsenek. * * * Az ezredéves országos kiállítás országos bizottsági elnöke, Lukács Béla kereskedelmi miniszter a következő felhívást intézte az összes kerületi bizottságokhoz: Az 1896-iki ezredéves országos kiállításra szóló bejelentési ivek sajtó alatt lévén, ezeket a kiállítás igazgatósága kellő — Jó bizony, uram; de ón is j) gazdíja vagyok — válaszolt az öreg. — Mart — tessék elhínui — a föld jóságát, isten után, a gazda esze ós kezemunkája hordja. Erre kihúzta szeredásából a pálinkás üveget, becsületességtől sugárzó szemét Sarudira függesztve, szóla: mir megkínálnám a tekintetes urat egy kis pálinkával, hi nem vetué meg; kérem szeretettel, ne utálja, fogadja el tőlem (és felé nyujtá a czilindert), ámbár tudóm, hogy az urak nem ilyet szoktak inni. Köszönöm, bácsi, szabadkozék a vadász, az ón táskámban is van egy kevés, de nem ihatnám én most pilinkát, hanem, ha egy kis vize volna: már azt szívesen venném. Azzal az öreg letevé az üveget a barázda fenekére, felkelt, elhoata a csobolyót a szekér alól dugéját kíhusván, kilocscsantott belőle agy kevés vizét a földre s nagy tisztességtudással, meg nagyobb szívességgel nyujtá oda Sarudiuak. A finnyás ur jót húzott a félig hideg vizből. Azután Ezivart vett elő és rágyújtott. A földész pedig, miután a csobolyót bedugta, felvéve a pálinkás üveget, egy kicsit megrázta, hogy a fenekén levő paprika felszálljon, bajuszát kétfelé törülve, inni keidett. Még a szemét is behunyta, olyan jól esett neki az öt hat korty ital. Sarudi csak nézte, mit csinál az öreg. Nem is szólott hozzá, hadd élvezzen. Az öreg egy vászondarabból sárgás színű, avas szalonnát göngyölt ki, ólompitykés mellénye zsebéből elővette a peniczilusát, vágott egy siláp kenyeret, vöröshagymát is tisztított hozzá s kezde falatozni. Kitűnő étvagygyal, megkivánnivaló módon majszolt foghíjas ínyével. Van-e még több földje ennél, bácsi? kezdé Sarudi az öreget vallatni, hogy ilyen jó két ökre van. Nincs bizony nekem, uram, több egy talpalatnyi se. Ezt is ugy szereztem a feleségemmel, mert én rám az apám csak a nagyvilágot hagyta. Hiasz esztendeig bóreskedtem, dohinyoskodtam ón az uraságoknál, mig magamnak ezt a kis földecskét valami nehezen megszerezhettem.