Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-01 / 13. szám
,N Y T R V I » É K." Az iparos-ifjusági-önképzö-egylet 6 tagu bizottsággal képviselteti magát a temetésen. * * * A kerületi betegsegélyző pénztár évi közgyűlésé f. hó elsejéről 15-ére halasztatott. * * * A tiszalöki olvasókör 24-én tartott rendkívüli közgyűlést a melyeu elhatározták, kogy Kossuth halála feletti fájdalmának jegyzőkönyvileg ad kifejezést s részvét sürgönyt küld a-családnak, a gyászistenttiszteleten testületileg vesz részt. * * * A kisvárdai kaszinó 25 én tartott rendkivüli közgyűlésében Harsányi Menyhért egyleti elnök indítványára egyhangúlag elhatározta, nogy nagy hazánkfia elhunyta felett érzett mely fájdalmát a közgyűlés jegyzökönyve ben örökíti meg, a temetés napján a római katholikus ós református templomokban tartandó gyászistentisztelelen testületileg vesz részt. A váró* elhatározása folytán ezen a napon az iskoliban az előadások szünetelnek, az üzletek zárva maradnak ós a gyászfátyollal bevont lámpákat meggyújtják. * * * T.-Dobon az ev. ref. templomban Kossuth Lajos elhunyta alkalmából 24 én istenitisztelet tartatott, me lyen T. Dob község polgárai vallás, politikai nézet ós társadalmi állásra tekintet nélkül, nagy számban jelentek meg. Az istenuisztelet után községi képviseleti közgyűlés tartatott, melyen nagy hazánk fia emlékének jegyzőkönyvi megörökítésén kívül, az emelendő emlékre gyűjtés rendeltetett el. Zíne és egyéb nyilvános mulatság eltiltatott. A gyász — mely mindenütt nyilatkozik — leírhatatlan; köz- ós magánépületeken, ev. ref. és izr. templomokon gyász lobogó leng. * * * Büd-Szent-Mihályról írják lapunknak: A nagyhazafi elhunyta következtében községünk is megmozdult, s a Gazdakör elnöke által rendkivüli gyűlés hivatott össze. E gyűlésben a nagyhazafi elhunyta feletti mély részvét jegyzőkönyvbe iktattatott s Kálmán János elnök indítványára elhatároztatott, hogy a nagyhazafinak az ország fővárosában országos költségen emelendő szobor költségére a községben gyűjtés eszközöltessék, mely gyűjtés már ezideig is szép eredményt tüntet fel. A községi képviselő testületet Horváth Péter főbiró rendkivüli gyűlésre hivta e hó 28-ára össze, mely gyűlésben, a képviselet, Kossuth Lajos, a haza legnagyobb fia elhunyta felett mély részvétének jegyzőkönyvileg adott kifelyezést. E gyűlésből folyólag a gyászoló családnak B.-Szent-Mihály közönsége nevében részvét távirat küldetett. Elhatároztatott egyhangúlag, hogy a nagy halott koporsójára a község koszorút helyez, s a temetésen küldöttségileg képviselteti magát, mely küldöttség Onody Géza képviselő úr vezetése mellett helyezi ravatalra a koszorút. 1 A nagy hazafinak a fővárosban emelendő szobor költségére a képviselet 50 frtot szavazott meg. A községben a gyász általános. A ref. templomon, a kaszinón, a" városházán, az izraelita iskolán, az ipartestület helyiségén, s a gyógyszertár épületen gyászlobogók lengenek. Több magán épületeken gyászlobogó van kitűzve. A temetés napján az ev. ref. templomban Nyakas Balázs h. lelkész úr tart gyászbeszédet. Ugyancsak a temetés napján az izr. iskolában Stern Miksa hitközségi elnök kezdeményezésére gyászünnepély tartatik. * * ' Klsvárdáról írja levelezőnk: Hazáuk nagy fia, Kossuth Iffjos elhuuyta óta Kisvárda magán- és középületei :— kivéve a lóm. kath. egyház és plébánia lakot — gyászlobigókkal hirdetik a megmérhetlen veíítesóg felett érzett fájdalom kifejezését. Folyó hó 28-án, a kaszinói egylet kezdeményezésére, a város megható kegyelettel ünnepelte meg a Turinban végbement temetés nagy napját. Az ünnepély a kath. tempFöjedelmünk elibe sem bocsátattak! T. Rendek! midőn meghallottam, hogy Pest Megye Küldöttei a Kir. székhez nem juthattak, akaratom ellenére is eszembe jutott, mit egykor P.utarchus apotegmáiban 3 6) olvastam "^ihit azonban Felséges Urunkra illy értelemben ínég <,#sak távolról is alkalmazni koránt sem szándékom:) f'VPIutarchus irj»: hogy midőn Nagy Sándornak Attya Si f$Itcedouiai Fülöp egy kihallgatásért esdeklő személyiek azt mondaná , Asszony, ha életed kedves előtted, ot^vozz tőllem, Istenemre mondom, nem érek reá, hogy ^kihallgassalak"; az elutasított anyóka rögtön így felelt: ,a|Fttlöp Király! ha kihillgatui, 's igazságot szolgálta'ni . , .nem akarsz, hagyj fel mesterségeddel, lesz más, a'id le azt folytassa' 's ím azidő öta Fülöp mindenkit szívesen kihalgatott. — Én ezt mint mondám így Ő Felségére épen nem óhajtom alkalmazni, de lehetetlen meg nem emlékeznem, hogy törvényünk vau, mi szerint ha a' Küldötteket elfogadui, s kihalgatni nem elég szorgalmas, őtet a Nádor tartozik kipótolni. — Ép azért is magasztalják a történetírók: Trajtuust, hogy midőn mén lován ült, a' csatába menendő leszállott lováról egy folyamodót kihalgatni, így is ilik ez a Fejedelemhez, kinek neve is a' Fejtől szirmazik, mert Feje a' Nép nek, Feje az egész test tagjainak, 's midőn a' többi tag jár, kél, munkál, a' Fejnek nem ok nélkül adott füleket a természet, ennek kihalgatás a' kötelessége.— De meg is vagyok én győződve, hogy Felséges királyunk kihalgatta volna a Pesti Küldötteket, mint ezt egyes alatvalóitól sem szokta megtagadui; ha azt má sok főleg (: nint közönségesen haljuk:) a' magyar Fó Cincellár nem gátolják. Ő Excij a még ezzel sem értebe, hanem azokat, kik törvéuyengedte módokhoz nyu'va, a' sérelem miatt felírtak, felolvasott udvari válaszában még pirongatásokkal is illeti, mert Tory 8?) gőgjóben fel fogni sem képas, hogy a' mostani század fij i polgári jussainak 's tántoríthatatlan hivsógónek tiszta érzetében nem hajthat többé ily patriarchalis inprobati3«) Rövid történetekben. *') Főúri. lomban rekviemmel kezdődött, melyeu a város összes hivatalai, — még a m. kir. vasút tisztviselői is, — ós ezerre menő közönség vett részt. Ktleuc órakor a tűioltó társulat kürtöse jelezte, hogy az ünnepély kezdetét vette, mire az utcák feketével bevont lámpái felgyújtattak, a város lakossága gyászruhába öltözve özönlötte el a piac területét, a boltok ajtai bezárultak s a kirakatok fekete drapériával vonattak be. Ember emberhitán tolult a templomba gyászlobogókkal es égő fáklyákkal. A gyászistentisztelet pontban 10 órakor kezdődött, melynek befejeztével a közönség a ref. templomba vonult. Az izr. templomban az ünnepély korábban elvégződvén, a ref. templomban oly óriási közönség gyűlt össze, hogy az ünnepélyt a szabadbau kellett megtartani, 'mely a verőfényes szép időben annál impozánsabbá vált.' A megható gyászének elzengóse utáu, a templom bejárása előtt felállított asztal tetejére Rícz István lelkész lépett, imaszerű elmélkedésben panaszolva el a nemzet keserveit s dicsőité a megboldogult érdemeit. Az Isten szabad ege alatt elrebegett fohász sírásra fakasztotta a hallgató közönséget. A beszéd legszebb része az volt, midőn a szónok a nagy hazafi halottat, Mózeshez hisonlitá, ki az igóret földjét csak távolról láthatta, miként a megdicsőült hazájának felszabadítását. A szónoki hévvel elmondott ima után a közönség a hymnuszt énekelte el, melynek végeztevei megiörődótt szívvel oszolt szét az egybegyűlt népsokaság. A gyászlobogók még hosszabb ideig kitűzve maradnak, s a mulató helyek a közig, szolgabiróság rendelkezése folytán már kora este bezáratnak a temetés befejezéseig. Ily módon ünnepelte meg Kisvárda városa a 300 éves német zsarnokság bilincseit összetörő és a magyar nemzetet jogaiba viszahelyezett felszabadító Messiásának halotti emlékét! Kisvárda, 1894. márcz. 30 án. y. J. * * * Kossuth Lajos szobrára a gyüj:ós, mint az ismeretes — — varmegyeszerte megindult. E gyűjtések különböző helyekről ős testületek által indíttattak meg. Pedig igen kívánatos lenne, hogy mind azon adomínyok, melyek vármegyénk területén Kossuth szobrára összegyűlnek, mind egy és ugyanazon helyre küldessenek be, inert így bizonyara sokkal impozáusabb lenne a részvétnek ez uton való nyilvánulása. Épen azért fölkérjük miuazokat, hatóságokat, testületeket, egyeseket, kik Kossuth Lajos szobrára gyűjtenek, hogy a begyülendö összegeket a vármegyei alispáni hivatalhoz küldjék be, ahova a varmegye kozgyűlóse altal elrendelt gyüjiét eredményei is befdyuak. Lyen módon a nyilvános nyugtázás is lehetséges lesz. V<jdekez;és a diffcei-itisí ellen. Nagykálló 189Í. márczius hó. I. Ily czim ala'.t jelent meg e lap 6 dik számában jeles tudás főorvosunk által, a difteritisz elleni védekezése tárgyában a vármegyei közigazgatási bizottsághoz beterjesztett javaslat, mely az összes orvosokkal a kór (lésnek megvittatása czéljából közöltetni rendeltetett. Különfele okok miatt sokáig haboztam, mig magamat elhttározni tudtam ez idő szeriut, hogy a kérdésbe beleszóljak, részint azért, mivel látszatát sem akírtam adui anuak, mintha a jsízett főorvosi előterjesztésben kifejezett szép igazságokkal szemben eltérő nsze'.ben volnék, részint pedig azért, mivel e lap htsábjai közt „a kisdedek érdekében* cirnü, általam időközönként megjelenő czikksorozat folyamán alkalmam lesz ezen kérdéssel foglalkozui. Di mert a kórdós aktuálissá tétetett — noha a főrvosi előterjesztésben kifejtett igaz ságokat a magi egészében teljesen magamévá teszem ós elfogadom, de amennyiben a külöafóle külállamok szakirodalma évtizedek óta annyi sok tuiiminyos igizságot gyűjtött össze szaktudományunk közös garmidájába ezeu kérdést illetőleg, anélkül azonban, hogy siker tekintetében csak egy jottányival is előbbre hozta volna ókra, 3 8) mellyeket iukább ó érdemel. — M )gis ha igizsága vólua vála^zíbau! De felhozott okai közül csak egyetlen egy sem képes a' szjros vi'sgálatot kiállani.— Itt a szónok taglalás alá veszi az udvari Djcretum tartartalmát, 's többek között előadj i: hogy az 1805: 5 a legum dispositió sze'int engedvén csak az itilet előtti elfogatást, a' Milefactorok 3 9) elfogatása iránt pedig egyedül az 1687: 14. 's ott felhívott cikkelyek rendelkezvén: ha intra dispositionen legis 4 0) lehet valakit csak elfogatni, világos: hogy csak az idézett 1687-ki törvény szerint lehet; mert a' Milefictorok elfogatásáröl mis dispositio legis nincs: ha csak az ultra democraták 4 1) szótára szerint nem gondolkodik a' Fó Cincellár, 's e'rfép a Felségsértőket nem M ilefactoroknak, hanem benefactoroknak") tartja. Miután a' Szónok az udvari Decretum 4 3) tartalmira nézve a már mishol is előhozott, külöuösen az előbbi levelembeni felírásba befoglalt ok-cáfolatok it részenkint előadá, az indítványoknak ugy a' felírásra 's küldöttségre, mint a' kir. tábla 's a Fő Cincellár ellesi panaszokr nézve párlolásával végezte sokszorozott éljen-kiáltások között beszédét. Balogh János**) az Elnök A1 isp innak felelve tagadta, hogy egy megye Alispánnya a' Cmellárnak subsrdiuatusa 4 5) lenne, az Alispán a' Vegye subordinatusa, a' Szónok .pedig nagyobbra becsüli a' Migye tekintetét, mint Ő Felsége Cwcillistájiét 4 6), kit hogy miként kell eziezomázni Ulászló 6 ik Djcr. 7 cz. utasítást ad 4 7.) 5 S) Divatját mait hibáztatásokra. "j Gonosztevők. "j A törvény rendelkez-iaén belül. 4 l) Túlzó néppírtuk. (Itten guuyos értelembn vive). ") Jótevőknek. 1 J) ParaDcs. ") Ellenzéki. 4 5 Alárendeltje. ") Írnoki értelemben gunynyal van mondva. ") Itten a nagy diósgyőri iv negyedik oldilára irott előadás fonala, fijdilom, m sgszakad. Dj a czílt, bogy t. i. tájékozttssuk a t. olvasót arról, bogy milyen UrUlommil jelentelt meg Kossuth-uak irott politikai lapjai, Törvényhatósági tudósi láso'i. — evíel a becses töredékkel is megközelítettük. Síerk. — tekintetbe vettem e kérdéssel szemben fenforgó helyi viszonyainkat s elhatároztam magamat, hogy szerény nézeteimet a kérdés felől é i is elmondom. Ezeknek előre bocsátása utáu rátérek a kérdésre: Előterjesztésében megyei főorvosunk is elösmeri, hogy a járványkórházak eszméje szerinti elkülönítési kérdésnek keresztül hajtására még a muszka kancsuka hatalom is törpének bizonyult; én pedig erre azt mondom, hogy hazánk köznépe hajlandóbb volna bocskorszijat vágatni a hátából, sem hogy gyermekének a járványkórházba való elhurczoltatását megengedné. De az öszszes külállamok tudományos és hivatalos organu nai hasztalan viaskodtak évtizedeken át ebben a kérdésben; most is ott állanak, a hol megkezdték. Sőt a szomszédos Ausztriában a hol a kisdedek e förtelmes réme pár év óta nagyon is befészkelte magát s e miatt egészen konsternálva vannak, tehetetlenül farkas szemet néznek az ellenséggel. Gyártják a körrendeleteket vaggon számra de a járvány pusztít és a kórházak — üresen állanak ! Ami pedig a saját viszonyainkat illeti, biztosithatok bár kit, hogy a külföldiek eddigi példáján haladva, mi sem fogunk czélt érni, még az esetben sem, ha tündérpalotaszerü járványkórházakat állitanáuk s még ápolók gyanánt is hírneves szaktudósokat ültetnénk o li, nem volnánk képesek az elleusxenvet leküzdeni, ha csak felsőbb osztályú társadalmunk jó példával elő uem járna; azt pedig várhatjuk! De mind a mellett ezzel ne legyeu mondva az, hogy járvány, vagy szükség kórházakra nincs szükségünk. Igenis, erre nagyobb szükségünk van tán, mint a szükség-házasságra, mely talán nem is lesz ragályos, szükségünk vau erre pedig azért, mivel minden községben vannak oly földhöz ragadt szegények, kik verejtékes munkájokkal a házon kivül keresik napi kenyerüket, s ilyenek kényszerítve vannak beteg gyermeküket a kórháznak átengedni; de távolról sem azért, hogy kényszert alkalmazzanak, mivel szerintem a legcsekélyebb kényszernek is, beláthatatlan káros következményei lehetnének, eltagadnák betegeiket, kitéve magukat a csekély büntetés esélyeinek, ha ugyan erre rá kerülne a sor. De hová jutnánk ezzel azután? Bizonyára ellenkező eredményhez ! De még ennél is tovább megyek Megyei főorvosunk helyesen jegyzi meg fejtegetéseiben, hogy n»m csak a beteget de a hoozzátartozó családtagokat is el kell különíteni, a külső érintkezésektől visszatartani, s a fertőtlenítések alá vetni. Ez nagyon természetes, mivel a ragály tova hurczoltatásának megakadályozására ez képazi a conditio sine qia non feltételét, még pedig úgy, hogy ennek pontos betartásában fekszik ennek a verbum verum gerendárum-ja. A járvány kórházban való elkülönítés eszméje, ezzel oly komplikátióba jutna, mely az egészet illuzóriussá tenné, mert az egész családot kellene a kórházba internálni, még pedig ennek egészséges tagjait egy külön megfigyelő osztályba. A célnak csakis így volna megfelelve, más képpen nem is volna értelme. Da éppeu azért, mert a külállamokban ez irányban már évtizedek óta tartó, de eredményében teljesen meddőn maradt. Kísérletezésekben egy túlságos gyakorlati iskolát birunk kellő okulásunkra, uem tudom átlátni, hogy miért vesztegeljünk mi is ennél a kérdésnél? Bizonyos az, hogy a miben ott nem értek czélt, mi sem fogunk czélt érni! Na nézzük tehát összetett kezekkel a háztetőn összecsapott lángok pusztítását, s mentsük meg legalább, a mi a tetőzet alatt van! Mentsük meg, a mit megmenteni lehet! Szívesen elösmerem, hogy a felsőbb helyről kibocsátott szabályrendeletek, mindannyian szakirodalmi remikművek, tanulmányos olvasmányok. Da mit érünk velük, ha kivitelükben zátonyra kerülünk, s a „difteritis expeditió* megfeneklik itthon, akár a „sarkvidéki expeditió a jeges tenger torlaszai közt? Keressünk tehát más utat, hogy Rérnába juthassunk! Itt azonban még egy körülményt kell fölemlítenem, és ez még csak öregbitó a járvány kórház eszméjének problémáját! Tegyük fel, hogy a járvány-kórházba való elszállíttatás ellenállási nehézségekbe nem is ütköznék; az esetben is eljuthatnánk talán Rómába, de a pápát még sem láthatnánk, még pedig azon egyszerű okuál fogva, mert tudományunk szeriut a ragályos kóranyag, — az úgynevezett contagium — maly az inficiálást közvetíti, napokig a szervezetben elbarangolhat, mielőtt kórképletileg kiadja magát a diagnosis megállapítására. De mert a vírus contagiosum megfogamzása után az inficiált egyén már magában hordja a tova hurczolási képességet is, a szervi hajlam élettani viszonyait pedig mély homály födi, az incubatio külső jelei pedig csak későbben tűnnek elő, következésképpen, ha egy családnál a difteritisz esete konstatáltatik, akarva nem akarva az egész családot inficiáltnak kell tekintenünk, habár az inclinatió törvényei később meg is hazudtolhatják feltevésünket —, s igy előtérbe lép ismét az a theoria, mely főorvosunk által fejtegetve lett ós a mit másképen képzelni sem lehet, hogy t. i. a tova hurcaoltatást csak az esetben lehet maggátolni, ha az egész családot a külórintkezóstől teljesen elzárjuk, csakis ily eljárás mellett juthatunk Rómába, hogy a pápát ii megláthassuk. A kifejtettekhez képest tehát két dolgot kell elérnünk a falvett kérdésnek sikeres megoldásához: a tovahurczoltatásnak teljes megakadályozása, és a contagiumnak teljes megsemmisítése szakszerűen keresetül vitt fertőtlenítés által. E«ek képezik teendőink gócpontjait! Mo3t már csak az a kérdés, hogy miképen .vege/.hetnénk ezen teendőinket legczőlszerübben és ugy, hogy a fölvetett kérdésnek minél sikerebb megoldást biztosithassunk? Szerény nézetem szerint ugy, hogy alkalmazkodva a helyi viszonyokhoz, ós a körülményekhez, esetről-esetre oly eljárást követünk, mely a célnak megfelelőleg legalkalmatosabbnak mutatkozik kevesebb, vagy éppen min den ellentállás nélkül. Da itt ám ne vitatkozzunk, hanem annál többet tegyünk, mert itt már tenyerünkön fekszik a megoldás mikéntje, és vita tárgyát sem képezheti tovább. (Vége köv.) Folytatása a II. melléltleten
