Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-14 / 2. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1894. 2-ik számához. Szemle. II. Színes fényvető koczkái mellett azonban a mozaiknak, melynek sima lapján — a fölvetett hasonlat szerint — vármegyénk közdolgainak elmúlt esztendei történetét szemlélhetjük, vannak sötétes pontok is. A közügyek iránt való részvétlenség, az indolencia az elmúlt esztendőben is nagy pusztítást vitt véghez a mi közéletünkben, azoknak a soraiban t. i, akik mint a nagyközönség megbízottai, és érdekeinek a vármegyei közigazgatásának a vármegyei közgyűléseken való intézésében — képviselői. A mai, bár — mint mondani szokták — legerősebb bástyáitól már megfosztott önkormányzati közigazgatás lélek és szív nélkül való organizmus, csupa komédia pedig, ha hiányzik belőle, a mi tartalmát képezi: a kormányzottak résztvevése, munkája, figyelme. Ilát bizony nálunk az elmúlt esztendőben a vármegye közgyűlési termében s különféle választmányi és küldöttségi tanácskozásokban igen sűrűn merültek föl arra mutató jelbnségek, hogy mi, az ezer esztendős magyar államnak mai polgárai s csaknem aunyi idős alkotmányának örökösei és részesei beleúntunk már abba, hogy a magunk dolgait mi magunk intézzük. * * * Nyíregyháza városának, a vármegye minden tekintetben való központjának a közdolgait az elmúlt esztendőben az a törekvés karakterizálja, hogy amit az előbbi évek túlságosan rohamos tempóban keresztül hajtott alkotásai közben szem elől tévesztettünk, e város előre haladásában, az egészséges fejlődés legelső föltétele: t i. a minden irányban való egyöntetű és összliangzatos fejlődés biztositassék s megszűnjenek, elsimitassanak azok az ellentétek, melyek Nyíregyháza város kulturális nívójának fokmérőjén, a bizonyos irányokban való előre törés s más irányokban megint a nagy hátramaradás által kiélesedtek. A nagyvendéglő-épités dolgának a halogatása, a villamos-világítás berendezése kérdésének a vajúdása, és a többi, az előző évekből örökségül átjött feladatok teljesítésének eladózása mindarra mutatnak, hogy a város közönsége s ennek megbízottja, a képviselő testület egy kis pihenőt akar tartani az előre menésben, látni és élvezni is akarja a nágy áldozatokkal létesített intézmények eredményéit, s várja, hogy azok a hézagok, amik a mi városias fejlődésünk általános képén a rohamos öiáre haladás közben itt is, ott is támadtak, most ttiár a létesített alkotások anyagi és erkölcsi eredményeiből, nem pedig a közköltség ujabb emelése róvén nyerjenek kielégítést. Szóval, a létező viszonyok konszolidálására való törekvés a jellemző sajátsága annak a munkásságnak, melyet az elmúlt évben városunk képviselő testülete és az ügyeket intéző hatóság kifejtett. Ennek az uralkodó fölfogásnak az eredménye a városi tisztikar egyes, nevezetesebb állásaiban „A JíYlKVIDÉK TÁKÜZÁJA." M. M.-hoz. — „Vissaa—Vissza." — Arra — arra a soupéra Emlékszel-e még ? — A mit együtt lejtve jártunk, Nem fáradTa megújráztunk Nem is olyan rég I ? Azt a nótát mintha — m ntha Most is hallanám ! — Csakhogy akkor mámor áradt — Mostan pedig sir a bánat Fájó dallamán ! >Te kis madár I Fecske madár I .Ide-oda szállj 1« — — 8 a szerelem, — mint a fecske, Kikeletre megérkezve, A szívembe szállt! Aztán jártuk-jártuk halkkal, Lejtve csendesen, — Szem a szembe, — majd lesütve, Most aprósva — — s csendesülve — — Oly szerelmssen I — Nem mondtad te, — nem is kérdtem, Tóled, hogy szeretsz ? Éjszemedet reám vetéd, S pillantásunk hogy összeért — Hittem, hittem ezt! De a nóta közbe sirta — — Zokogott a hur : — .Szállj oda, szál 'j I Te kis madár! .Kérdjed tőle : mért csapodár I ?« — S szívem elszorult! Elszorult és megremegett, Mint levél a fán — — Szemem szemedet kereste, De a szemed — igent intve Nem mosolyga rám 1 az év folyamán történt személyváltozás is. E változások, bár — igen sajnálatraméltó körülmények között, s látszólag ok és előzmények nélkül való véletlen események folytán történtek — eredő alapjaik szerint még is annak a nyugodt, láz nélkül való közhangulatnak az eredméuyei, mely — mint városi közdolgaink intézése és irányítása karakterének fő jellemvonása — abban a törekvésben összpontosult, hogy a létező adott viszonyok miudeu vonalon konszolidaltassanak. Nyíregyháza város társadalma, a maga eléggé élénk és munkás tevékenységével egy nagyjelentőségű feladatott valósított meg, amit e szemle során hiba lenne külön is föl nem említenünk, a mult esztendőben. Készen és berendezve áll a diszes épület, a színház, várva a befogadásra a színművészet képviselőit és a közönséget. A diszes keret meg vau s abban a testületben, mely a színház részvénytársaság név alatt magára vállalta, illetőleg igazgatóságára bizta ennek a nevezetes nemzeti és kulturális érdeknek, t. i. a színészet ügyének nálunk való előbbrevitelét, minden garancia meg van arra, hogy már ez esztendő folyamán gyümölcsözni fog ez a, az elmúlt évben tett alkotásunk. Társadalmi egyesületeink között a gazdisági egyesület két nevezetes kezdeményezés alapjait rakta le a mult eszteudőben. E helyütt, aliol Nyíregyháza város közdolgainak mult esztendei nevezetesebb eseményeiről van szó, azért emlékezüuk meg erről, mert e két kezdeményezés Nyíregyháza városát a legközvetlenebbül érinti. Az egyik a gazdasági minta-telep, a másik a vásártér rendezésének, illetőleg egy Nyíregyházán létesítendő berendezett ló és szarvasmarha vásár létesítésének a kérdése. Mind e két fontos ügygyei lapu íkban több ízben foglalkoztu ik már s most csupán azért említjük föl, hogy mint a legközelebbi jövendő megoldásra váró föladatait s mint közdolgaink történetének mult esztendei nevezetes eseményeit e szemléből ki ne hagyjuk. A nyíregyházai ipar-testület életében az elmúlt esztendő két nevezetes momentumot jegyzett föl. Az egyik az ipar-testületi ház létesítése, mely vállalkozásnak teljes sikere demonstrálja azt a nagy erőt, melyet a mi iparosaiuk képviselnek; a másik az ez épület ház-szentelése alkalmából tartott iparos munka-kiállitás, melynek sikere, illetőleg sikertelensége éles ellentétben állott ugyan azzal az eredménynyel, melyet iparosaink az ipartestületi ház létesítése által produkáltak, de hát hiba lenne és nagy tévedés ennek a munka-kiállitásnak a szegénységét a nyíregyházai iparosság terhére írni föl, mikor a kudarczért csupán csak a kiállítás rendezőit érheti szemrehányás. Gazdasági és kereskedelmi érdekeink szempontjából nevezetes eseménye volt még az elmúlt esztendőnek a néhai ipar- és kereskedelmi banknak, az ott történt ismeretes dolgok után, a nyíregyházai takarékpénztárba való beolvadása. Ezt a műveletet, a megszűnt ipar- és kereskedelmi banknál fölfedezett nagy hiányok folytán kelettkezett panique közepette olyan korrektséggel és nyugodtsággal vittek keresztül, hogy a helybeli piacz — — Aztán, aztán elbolyongtam Bűvös éjszakán — — Kedves arezod kísérgetett, Csillagfényből szemed nézett Csábosán le rám I így bolyongtam soká, soká, Mint az üldözött, — — Azt a .párost* — mindhiába Keres em I — hejh! nem láttam a Csillagok között 1 — Fénynélküli, rideg a táj, Puszta a halár ! R deg. puszta, — a merre jársz, Jobb is, jobb is, ha visszaszállsz, Vis'zi — kis madár 1 Kemecsén, 1893. dec'-ember hó. Tarczali Sz. László. A hosszú éj. — Humoreszk. — (Vége.) Nem tudta, mi baji lehet? Pedig hát nem volt egyébb baja, mint hogy nem volt semmi baja, mert ba mégis legcsekélyebb baja lett volna, jobban esik neki az ágyban való fekvés. Már este 7—8 óra körül lehetett az idő, midőn a sok heverés után felkelt. Tapogatódzott s az ajtóhoz ment, kinyitotta éa feluézett a csillagtalan borult égre. Szurok setétség volt mindenfelé. Egyetlen halvány csillag sem pislogott. Egész napi kop'alás után agyonéhezve, a hideg fűtetlen szobában, fogvaezogva vánszorgott vissza ágyához. Egész éjjel nem tudott aludni, háromszor négyszer felkelt, kinyitotta a szoba ajtaját, kinézett; de csak nem talált csillagot és nem akart megvirradni. Kegyetlen éhség gyötörte és valahányszor felkelt, mindannyiszor megfázott, nem tehetett tehát okosabbat, mint visszabújni & meleg ágyba ós megvárni a reggelt. nem szenvedett semmi rázkódást. A nyíregyházai takarékpénztár pedig, megmentvén egyúttal segítségül jövése által a különben kimondandó csőd következményeitől az ipar- és kereskedelmi bank két millió forintos váltó-tárczájának érdekeltjeit s ezzel egy nagy rázkódás következményeitől a helybeli és érdekelt piaezokat — még fényes üzletet is csinált, melynek eredményeit látni fogjuk már bizonyára az idén is a takarékpénztári részvények jövedelmének emelkedésében. Gjermekek a korcsmában. A vármegye közigazgatási bizottságának csütörtökön tartott ülésén, a kir. tanfelügyelő, a közoktatásügyi miniszternek hozzá intézett rendelete alapján előterjesztést tett az iránt, hogy Siabolcsvármegye törvényhatósága a 15 életéven alul, tehát tanköteles sorban levő gyermekeknek a korcsmákból való kitiltását megfelelő szabályrendelet alkotásával rendelje el. BMdog isteu! Hit még erre is szükség van! kiáltanak föl, — velünk együtt igen sokan, akik e sorokat olvassák. Igen is, szükség van! S a legokosabb dolog, amit tehetünk, ht siránkozás helyett, az ősi erkölcsök romlásán, követjük Hevesvármegye példáját, melynek közönsége ebben az ügyben az itt következő szabályrendeletet alkotta: Szabályrendelet. A 15 éven aluli gyermekeknek a nyilvános mulató helyekről való távoltartása tárgyában. 1. § A közrend, közerkölcsiság ós közegészség szempontjából, Heves-vármegye területén rendőrileg tilos az, hogy 15 ik életévöket még be nem töltött gyermek, korcsmában, sörmárési, vagy ptiinkamérósi helyiségben időzzék, avagy nyilvános táuczmulataágon megjelenjék. 2

; § E'.eu rendőri tilalom iák megszegése az 1879. évi XL. t. CÍ. 1. § a alapján kihágásnak uyilvánittatik, és enuélfogva ötven forintig terjedhető az illető község szegényalapjit megillető páuxbüatotéssel büntetendő : a) azon korcsmáros, sör- vagy pilinkatnéró, avagy nyilvános tánczmulatságot rendező, a ki 15 évet még be nem töltött gyermekeket a korcsmába, sör vagy pálinkamérési helyiségben, avagy a nyilvános táuczmulatsá gon időzui engedi, b) azon szülő vagy gyám, aki 15 ik életévét még be nem töltött gyermeket korcsmában, •sör- vagy pálinkamérési helyiségben, avagy nyilvános tánczmulatságon időzni enged, vagy pedig most jelzett helyekre, avagy nyilváuos táuczinulatságra magával visz. 3. § Nem képez kihágást az. ha községében állandó lakással uem bíró, vagy pusztáu lakó szülő, vagy gyám 15-ik életévét még be nem töltött gyermekkel étkezés czéljából időz korcsmábin vagy sörmérési hslyiségben, úgyszintén az sem, ha valamely helybeli lakos különleges viszonyainál fogva a jelzett helyiségekben való étkezésre van utalva. 4. §. A közáégi elöljáróságok szigorú kötelességévé tétetik ezen szabályrendelet betartása felett őrködni, s az az ellen vétőket a járási főszolgabíróknak feljelenteni. 5. § E«en szabályrendelet minden községben a szokott módon kihirdetendő s minden italmérési helyiségben a vendégek által könnyen látható halyen kifüggesztendő, olvasható állapotban tartandó. Azon vendéglős, korcsmáros, vagy italmérő, ki ezen szakasz rendeletét nem teljesiti, a községi szegényalap javára 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel fog büntettetni. 6. §. Kihágások esetében első fokban az illető járás fószolgabirája, másodfokban a vármegye alispánja, harmadfokban a belügyi m. kir. miniszter bíráskodik. E szabályrendeletet a közoktatásügyi miniszter a következő, már említett rendelettel, küldötte el .a vármegye kir. tanfelügyelőjének: „Hevesvármegye törvényhatóságának 1893. évi julius hó 27-én tartott közgyűléséből 403. sz. a. kelt De a reggel csak nem akart megjönni, mintha csak fővárosi omnibuszon jött volna, annyira késett. Ugy tetszett neki, mintha a nap és az éj összeolvadt volna egy örökkévalóságig tartó éjszakába. Fekvése kínlódás ős hánykolódás volt. Reggel 6 óra felkelt s kinézett. Pokoli setétség és néma csend volt. Újra lefeküdt, de aludni nem volt képes. Egészen összegyötörve, az éhségtől kimerülve, végre álom borult szemeire reggel 8 óra felé és csendesen pihent egész délig. Míg Kajetán úr az éhséggel és álmatlansággal küzdött, azalatt a Xlí-ik kerületi járásbíróságnál nyugtalankodni kezdtek szokatlan elmaradása miatt. A járásbírósági hivatalszolga már első nap kereste az irodatisztet lakásán; de a házmester válaszával, hogy a ténsúr gyengélkedik ós még alszik, megnyugodva tért viasza a hivatalba s tette meg jelentését, de midőn másnap sem jött a rendes és pontos Fodros Kajetán a hivatalba, aggódnia kezdtek miatta. — Hátha beteg? — Talán megkapta az influenzát. — Vagy nónába esett, abba a furcsa betegségbe, midőn az emberek lefeküsznek s napokig alusznak, némelyek csak akkor ébrednek fel, midőn már meg vannak halva. — Avagy öngyilkossá lett? — Talán valami merényletnek esett áldozatul ? —• Hátha sikkasztott? Ezek a kérdések gyors egymásutánban merültek fel s az aggodalom komoly jelleget öltött. Az ismételten kiküldött hivatalszolga azt jelentette, hogy Fodros Kajetán úr 2 nap óta mozdult ki a szobából, szobájának ajtaja belülről zárva vau, s ismételt zörgetésre sem ad magáról életjelt. Most már bizonyosra vették, hogy Fodros urat valami komoly baj érte. A jIrásbiró déli 12 óra tájban egy hivatalnokot küldött ki ebben az ügyben.