Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-03-12 / 11. szám

Melléklet a „ATyírvidék" 1893. 11-ik számához. íme láaf

;ulf. Siabolcsvármegyének állattenyésztése az országban az elsőrendüek sorába tartozik, állatkereskedelem tokimetébeu p dig legalább is a 9 — 10 ik helyen szerepil. Ne n akarok ezúttal neveket említeni, de azt egész bátorsággal elmondhatom, hogy ál'atforgaloin dolgában sok nevezetes p aczokkal rendelkező várme gyéknek előtte áll. Érnek igazolása végett elég legyen megemlítenem, hogy Sznbolcsvármegyében az 1891 év folyamáu 208,377 darab marhilevéí lett kiálllitva, el lehet képzelui tehát, hogy az emiitett év folyamáu háay darab állat kerUl piaczra, Igiz ugyan az is, hogy ezeu áruba bocsátott állatoknak némi része a helyi forgalmakra esik, d) azért, h.t a dologgal egy kissé foglalko/.unk, azt figjuk találni, hogy a vásárra hajtott állatoknak inenuyisége a fenti összegnek legalább is 9,,

0 részét, képezi, s főleg áll ezen kalkulus a csapatokban, falkákb.in vásárra hej ott állatokra nézve. Ezen aladásra szánt c-apatos állatok (juh sertésnyáj ik és gu'yabeli sz írvasmarhák) csakis oly vásártereken lesznek kiállítva, a hol a gyülekezés oka vagy régi megszokáson a'apszik, vagy pedig oly városokban, a hol az eladó állatjait a vásár tartama alatt könnyen elhelyezheti, köanyeu goudozhatj i; s végül a mi szintén nem kevésbé fontos, a hol a vásárterek ugy vauntk be rendezve, hogy ott a/, állatkereskedéssel foglalkozó egyének rövid idő alatt a vásárt áttekinthetvén, tájékozódást nyerhetnek a felől, hogy szükségleteiknek megfelelő álla tok mily arányban lettek felhaj va? a bevásárlás, a gondozás ós elszállítás mily költségeket s mennyi időt fog igénybe venni ? Ila tehát egy jő nevü vásárnak ez k a szükséges kellékei, könnyen tisztába jöhetünk a f:lől, hogy ez úttal mi legyen teendőuk s melyek azon eszközök, a melyekkel vásárunk forgalmát emelhetjük, a város valamint a vármegye állattenyésztő közönségének mindinkább f >ko zódó érdekeit kielégíthetjük. Amint elődeink a múltban városu ik iránt a közérdeklődést úgyszólván primitiv fegyverekkek fel ludlák ébreszteni, azok nyomdokain haladva kö-elességszer'lleg mi sem tehetünk egyebet, mint hogy a város fejlődésének és felvirágoznának elérésére minden kinálkozó alkalmat megragadu ik, s minden jóravaló eszköz' felhasz niilunk. l'^en kínálkozó alkalomnak s ilyen jóravaló e.szközn k tartom én a szőnyegre került vásártér-rendezést. Már most lás uk első sorbau i , hogy mire volna szükségünk egy alkalmas és a mai kor követelményeinek megfelelő vásártér berendezéséhez. Már a fentebbi sorokban szerencsém volt hangoztatni, hogy az idő pénz, s annak megtakarítása külö nősen kereskedő emberekre nézve első rendű követelmény, ugyanazért a vásártéri területnek kiválasztásánál fő súly fektetendő arra, hogy a vásár lehetőleg a vasút állomás nak közelében legyen, hogy az idegen kereskedő alioz könnyen és olcsón hozáférjen, hogy a bevásárolt álla'okat ne kellessék nekie ide s tova hajkurászni. han>m már magáuak a vásártérnek kell ugy berendezve lenni, hogy a felrakodás ott a helyszínén építendő rakodón történhessék meg. Szükséges továbbá goudoskodui arról is, hogy a vásártéren az állatok itatására elegendő mennyiségű ku'ak legyenek, a lovak bekötésére délre uyilő f dszerek s ugyancsak a szarvasmarhák bekö'ésére alkalmas kor látok, a juhok és sertések, valamint a gulyabe i szarvas marhák részéi'e pedig szükséges mennyiségű és kisebb nagyobb térfogatú aklok, hogy azoknak az őrizetét egy ember is teljesíthesse, mert hát az o yan vlsár, a hol az állatokkal ide s tova járkálnak, nem sokat ér, a ke reskedő ember, a kinek az idő drága, nem fogja idejét keresgetéssel eltiltani. Nemkülönben szükséges, hogy a vásári teendők ellátására kiküldött hatósági közegeknek alkalmas hivatali helyiségük legyen, hogy a marhileve leket átiraló f lek gyorsan kiszolgáltassanak s ne legyenek arra kényszerítve, hogy az idő minden viszontagságának kitéve, néhány darab eladott állat tulaj lonjogának átira tása végett, a vásár hivatali helyisége előtt, s » szabad ég alatt ázva fázva pgy egy félnapot ác orogj nak. E'.ek mellett,^miután azt az állategészségügyi törvény is elő Forgandó a szerenc>e. Mi még mindenünk van, holnap a koldusnál is (szegényebbek vagyunk a fö di javakbiu. Ami megmaradt, még az a lelki erő, aztán a két kéz és az agy. — C-ak munka kell, s az élet — kitartás mellett — m^g szebb napokat is adhat. Óh! mi áldás ilyenkor, de milyen áldás mindeukor a segítőtárs keze. ÁMása a családuak, áldása önmagának . • . és sok másoknak. Divat és' konyha! Milyeu két különböző fogalom és m'g is mennyire összeillők^a mondottak utáu. Tükör és munka! Hogy férhetnek össze? — mondaná valaki Pedig hát összeférnek, csak okosan kell a kettő részére a nap nak óráit bereadezni. Egyik sem fog a másiknik ártani, sőt az utóbbi ha-ziára lesz az elsőnek, drágább lesz kelete, ez p dig-becsét nevelni fogj i. Ne neVéssenek azért reám követ harmatjai a föld nek,i drága leánykák! őrt álló szemek — kedves jó mamák! hogy a divat, és kouyh'iró. ilyen különös csevegést tartottam, — kérem is már kegyeteket, hogy akit nem illet, ne vegye magára, akit pedig találva érzi inag.U, azt hiszem, az sem fog h traggal gondolni reám. igaz volt minden szavam, oku'ni is lehet belőle. Cassius. A c-.ipke-zsebke.id >. t — Jelenet. — . . . MLkor a kicsike mtr egészen biztos volt a felől, hogy az apja nincs otthon, besurraut az irodájába, kikeresett egy barna kötésű könyvet és roppant erősen belemélyedt. Vagy másfélóra kellett hozzá, mig kiböugészte, a mit keresett. Piczi fehér ujját oda bökte a keresett helyre és sokszor elolvasta. Rettenetesen csalódik, ki azt hiszi, hogy valamely eltiltott pikáns könyv az, a mit a kisasszony olyan kiírja, a vásáriérnek egyik felreeső helyé i egy istálló lenne épi'endő, a hol a vásárra hajtott ragályos betegségben szenvedő állatok ideiglenesen elhelyezhetők lennének. Ezek azon kellékek, melyek egy reud.-zeres vásártér berendezéséhe z okvetlenül szükségesek, s melyek uélkül soha nem remélhetjük azt, h>gy Nyiregyhlza városának állatvásárj i a mind muapiság színvonalán csak valamivel is felülemelkedjék; m..r pedig azt hiszem, hogy e/.t sem a város, sem pedig a várni gye közönsége nem óhajtj i, s uem is hiszem, hogy akadna S'.abolc^megyébeu csak egyetlen gaz la is, hogy hi meggyőződuék arról, hogy itt épen újy, mint a szomszédos megyékben nemcsak berendezett vásártér, uemc ak kielégítő kényelem, hanem egyszersmind, a mi fődolog, vevők is vaunik, mondom, hogy még ekkor is a szomszédos vármegyék piaczait lenne hajlandóbb felkeresni. Sőt ellenkezőleg meg lehetünk győződve arról, hogy aineunyiben jeleuleg a szomszédos vármegyék piaczait is — tekintélyes aráuybau — szabolcsmegyei produktumok népesítik be, majd ha ezen pro luklu nokuak hiáuya azokon a piaezokon érezhetővé válik, a mi piaczu ik lesz az, melyet kénytelenek leszuek a szomszédos vármegyék is felkeresni. Mindezeket előre boc átva, az elmondottak u'án önként azon kérdés következik, hogy hát mindezen, a vásártér berendezésével járó beruhízások költsége menynyiben érintené a város pmztárát? miből? miképpen leuue az edezendő s melyik terület lenne legalkalmasabb a vásártér berendezésére ? Ami tulajdonképp az első kérdést illeti, minthogy a vásárvém a városnak egyik jövedelmi forrását kép zi, miuden esetre kiváuatos lenne, hogy a vásártért magi a váró; rendeztesse be, vagy pedig,^ogy ha fi nncziális "koknál f igva (uni szerintem igen uagy hiba lenne) ebbe bele nem menne, ugy nem lenue más megoldási mód, mint ezen czélra részvénytársaságot alakítani, amely részvénytársaság a városnak jelenlegi vásárvám jövedelmét biztosítaná, ami, úgy tulom, hogy évenkint mintegy hétezer forintot képvisel. V igy pedig fordítsa a város öt évi vásárváin jövedelmét a vásártér berend zésére, ez pen 30,000 frt tőkének filelne meg. Erre vegyeu fel 15—20 éves törleszlésre kölcsönt, igy nemcsak a kölcsön visszatérítése, h nem a befektetett 35,000 frt tőke is kamatostól együ t vissza fog téríttetni, mert a min' a vásár jelen'ősége gyarapodni fig, a szerint fog évrőlévre a vásárváin bérlete is emelk dui. Ezek után, minthogy ezekben a f elállított két kérdésbe megfeleltem, áttérek azon kérdés méltatására, hogy melyik terület felelne meg leginkább a feuforgó körü'mények közö:t egy ilyen nagyobb szabású vásártér elhelyezésére. E kérdés megoldá-ánál, meggyőződésein szerint, fileg s minden körü'mények közö'.t azt kell szem előtt lartauuuk, hogy a vásártér a vasútvonalnak közvetlen közelében legyen, mert e kérdésnél egy perczig sem szabad megfeledkeznünk arró', hogy mi a vásártért nem maguuknak, hanem azon feleknek rendezzük be, a kik hozzánk venni vagy p dig eladni jóunek. E'.eknek a kényelme s ezekuek az érd;ke követeli azt, hogy a vásártér a vasúti állomástól, de külöuö~ien a visuti rakóífótól messze ne legyen. Egj ilyen terület pedig épeu rendelkezésünkre áll ott a d ehánybeváltó hivatal telepén tü

1, jobbra ki egészen a szentmihályi u'ig terjed) 'erületben. E területnek egyéb területek felett az az előnye vau, hogy az a város tulaj douát kép >zvén, kisajátítani nem kell semmit; a vasútnak közvetlen közelében lévén, semmi sem gátolja azt, hogy i kü'önben is tultöinötteu beépített pályaudvarról a m<irharakodó ide kihelyeztessék. Minthogy pedig ezen területhez a közvágóhíd is igen közel van, a mészáro saiuk által bevásárolt állatoknak biztonságba való helyezése is jóval meg lesz könnyítve, a vágóhídi állatorvost a vásártéri teendők ellá'ásira is igénybe lehet venni; a nyíregyházai gazdiközönségnek tanyái a várostól déluyugott és északnyugoti irányban f.'külvén, a vásár tér a tauyabeli gizdáknak is iukább kezeügyében lesz; a terü'et uyugoti és északi oldalán egyesek tulajdonát képező j)g földek lévén, minthogy a vásárosok beszállása igen jó jövedelmi forrásai kec egtet, egy pír év alatt ki fognak épülni a környék területei, s uem fog váucsian olvasott. Regény volt, az igaz, sót uem is egy legény; egész sorozat regény ős dráma egjszerü kerete. R'gen Íródott, vagy tíz éve, de még mindig olvassák, még az ifjú, a jókedvű jogászok is. Az iróji is él, — derék méltóságos ur; — C emegi Károly a neve. A kis leány már tizedszer olvasta el; 367, §. Vétséget követ el és hat h inapig terJeJk:tó fj^Uizia! büntetendő, a ki másnak tulajd.'Ditt képező ingó dolgot, ha véletlenségből, vagy tévedésből, birialatá >a jutott, — jogtalanul elsajátítja. — Ez az! Ennek kell lennie, — futjs keresztül. „Misnak u'ajlonát*, ez a más én vagyok; „véletlenségből", no uem épen véletlenségből, vitte bizony el. Tévedésből". Abból sem. S'-ándékosaii, az bizony os. L'tette a könyvet „é.s elgondolkozott. Hit igazáu olyan uagy vétket követett el az a bolondos fiu; hogy elvette a csipke zsebkendőjét? Emléket kért tőle, nem adott. Miért is adott volna? Mire v.ló az az emlék, hisz láthatji mindennap, beszélhet vele elégszer. De ő mak .c kodott. N :ki emlek kell. H idd hordozh issa a szive fölött. II.dd érezze m 'g a lágy, köuuyü, finom kis kézimunka, melyet az ő fehér ujjai készítettek, mint dobog a szive, c-ak „Ő" érte. E hadd csókolhassa meg titkou; sokszor, igen sokszor, a mikor csak eszébe jut. Nem kapott, hát ellop'a. De a lopás nagy bűn. És a kicsike tudja, hisz apja a § ok embere, hogy a lopás megszégyenítő, rut dolog. De büntetés nélkül még sem maradhat. A vádlott az elcsenést tagadja, felvilágosítást nem ad, c>ak a baju szát p'ódri hamiskásan. Neki p -dig ha törik, szikad, hi a papi megharagszik is, ha akár mi lesz, ha per utjtu is, meg kell tulnia, hogy — igazán a szive fölött viseli-e a kendő' ? . . . És mikor a p pa haza jöi, piruló arczc^il lép elé, és csókolni va'ó komolysággal kezdi: — Api, adok neked egy pert . . . Csi— azon kérdés nehézsége felmerülni, hogy a vásárra hajtott csapatos állatok hol legyenek elhelyezhetők. E me'llett nyerünk egy oly berendezett helyiséget, a hol egy nagyobb szabású tenyész állat kiállítást rendezhetüuk, s talán még sertés hizlaló telepek felállítása is nagyobb sikerrel fog kecsegtetni. Hozzá tehetem még, hogy ez a terü'et igeu alkalmas magas fekvésű. E'.ek u'áu még csupín csak arról akarok megemlékezni, hogy a j'leulegi vásártér miképpen lenne értékesítendő ? Miután az állatvásártér rendezése, az úgynevezett kirakó vásár sorsával is össze függ, a dologuak termé szetes folyománya szerint a kirakó vásár sem maradhatna ott, a hol jelen'eg van, mert a vásárt szétforgácsolni ily irányban nem leune c:élszerü. Nem maradna tehát más megoldási mód, mint a dolgot a képpen intézni, hogy a kirakó vásárosokat a város belterületén, illetve a köztereken és szélesebb u'czákou helyezzük el. Ez az intézkedés semmifele nehéz légekbe uem ütközik, s annyi haszon mindenesetre lenne belőle, hogy mig a jelenlegi rendszer mellett, vásáros napikon kereskedőink vajmi kevés üzletet csinálnak, az a vidéki ember aki — a vásárra idejövéu — gyolcsot vagy egyéb féléket akar vásárolni, be fog nézui a boltokba is, s ha ott jobb minőségű s még hozzá taláu olcsóbb portékát talál, — szükségleteit keres kedőiuknél fogja bevásárolni. Éppeu igy áll a dolog a vendéglősökkel és korcsmárosokkal is, mert mégis csak kényelmesebb dolog lesz egy kis meleg ételt vagy egy kevés italt bent a szobában fedél alatt elfogyasztani, mint például jelenleg kint a hideg, vagy igen is meleg időben a szabad ég alatt. A kirakó vásárnak behozatala tehát nemhogy káros lenne, hauem az ugy az iparosok, valamint a kereskedők és vendéglősökre nézve is csak előnyös lehet. A mi pedig a jelenlegi vásártér jövőjét illeti, az a terület a város terjedésére igen jól lenne fölhasználható, vagy egyelőre talán katonai gyakorló térnek bérbeadható. Eiuyiben kívánván a dologhoz hozzászólanijelen közleményemet azzal fejezem be, legyünk előre látók, mint elődeink voltak, mert a mit a vásártér berendezésével elérni akarunk az uem lehetetlen, s azt mi nem éppen magunknak, hanem a mi u'ódainknak, a jövőnek c iuá'juk. Ha most a kínálkozó alkalmat, ami a város jövőjére nézve nagyon is h itározó lehet, elhalasztjuk, évlizedek mu'va sem leszünk képesek ezen mulasztásuukat helyre hozni. Dankó István, kei illeti állami állatorvos. Kiizd jleni ÍI járványok ellen. A nélkül, ho

óy polémiát provokálni akarnék — mert fájdalom, a toll embere nem vagyok —nem hagyhatom szó nélkül Scabó József eszenyi ev. ref. lelkész urnák ellenem, minden ok nélkül intézett támadását — mondhatnám orvtámadisát — mert nekem soha egy szóval sem mondta, hogy eljárásom ellen kifogása volna. Én egyszerűen jelentést tettem a vármegyei tekin tetes főorvos úrhoz, hogy mi, nézetem szeriut, az oka az eszenyi nagy mérvű halálozásnak, és ha fatalizinust és indolenciát említettem — ezt nem az eszenyi népre mondtam vád képen, hanem általánosságban értettem — a mint ez országszerte ismeretes tény. Hogy tőle, mint lelkésztől kértem volna a teendőkre nézve tanácsot — az egyszerűen nem igaz, hanem igenis akartam „tanácskozni" az elöljárókkal, lelkész, jegyző, és tauitó urakkal, de személyi okból uem sikerült. Az is igaz, hogy mondtam, hogy neki önhitalmilag iskolát bezárni uem szabad, az is igaz, hogy tekintve a nép szegény voltát, uem akartam azonnal kórhíz felállítását és járváuyorvos kirendelését proponálui, ós ebben a t. lelkész ur is osztotta nézetemet. D - hogy én az elkülönítés és fertőtlenítés szükséges voltát nem hangsúlyoztam volna kellőképen, ez is ellenkezik az igazzal. A mi végre a lelkész ur azon állítását illeti,.hogy a lefolyt jlrvány uem volt vörheny, arra még felelnem sem kellene, mert szakértelmem miuősége felett első sorban a tudományegyetem döntött; s 29 év óta a nngy közönség és szeretve tisztelt főnököm dr. Jósa András. Ezek azt hiszem, komp etensi bb elbírálói szakértelmemnek, mint a t. lelkész ur. Megengedem azt is, hogy volt sok difteritisz, de én egyet sem láttam. Hogy a vörheny torok aff c.iőval jár, és hogy a halált nem a vörheny kütege, hanem a roncsolóvá váló torokbaj okozzi és hogy vörheny járványok alkalmával sokszor fordulnak elő — a midőn a küteg rosz ápolás miatt ki nem fejlődik — oly esetek, hogy a gyermek csupán torokbaja miatt látszik elhalni: ez is tény, a melyet minden gyakorló orvos tud; az óviutézkedések egyik bajuál, mint inásikuál azonosak. Hi ezek a szak dolgok a t. lelkész urat érdeklik, szívesen szolgá'ok felvilágosítással. É l az eszenyi népet uem vádoltam sem műveletlenséggel, sem fitalizmu -al, sem indolenciával, hanem nyilatkoztam általánosságban 5s hangsúlyoztam, hogy az ápilás hiánya, a szegénység és az iudo'eucia oka a uagy halandóságnak, és állítottam, hogy vörhenyt nem lehet gyógjitani recep lel, hanem ápolással. H igy ezen általam hivatalos jelentésemben felemiitett nézetek helyesléssel fogadtattak a vármegyei főorvos ur részéről, az

1, hiszem szégyenemre nem válik H >gy ki ingerelhette fel ellenem auujira t. Szabó József barátomat, még elképzelni sem tudóin, hacsak szere've tisztelt dr. Jósa barátom czikkébeu tett „derék" kif-jizést meg nem irigyelte tőlem. A czikk utóljáu felemlíti a t. lelkész ur, hogy az óvószabályok betartása után azonnal megszűnt a jlrvány. Legyen nyugodt, a járványt sem az én mu'asztásom nem fokozta, sem a végén nekem tulaj lonitott érdemeim — de az önéi sem — szüutették meg a já' ványt ! Végül még fe'emütem s ezt minden orvos bizonyíthatja, hogy torokbeteg gyermeket akkor visznek orvoshoz, a midőn már hildoklik. Ez nem indolencia? Sziklássy Lajos, tiszai járás-orvos, tb. főorvos.