Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-02-12 / 7. szám

„rs V 1 14 V I 1> Iszerint nem lehet más mint az, hogy a zsidóknál az egészség goudozása a vallással szoros összefüggésbe van hozva és hogy a családi összetartozandóság érzéke nagyobb mértékben van nálnnk kifejlődve, mint náluuk keresztényeknél. A mi keresztény népünk csekély kivétellel fatalista, azonfelül a beteg gyermeket gyakran tehernek tekinti és közönbösen veszi, ha az elpusztul. A köznép gyermekeinek temetésénél nem mindig látunk siró szülőket. Dr. Jósa András. ben, a szív érzelmeiben találta otthonát. És ez mind azt jelentette, hogy az a rajongó tisztelet, szeretet és hála, mely észrevétlenül, de az ország javára irányzott nagy muukásság szemlélete által eddig is oly hatalmasan kifejlődött politikai közéletünk ezen nagy alakja iránt a közvetlen megismerés, érintkezés által csak fokozódott. A nagy szellemek varázsereje itt is teljes mértékben érvényre emelkedett. Dr. Wekerle egyénisége hóditó, fel tétlen tiszteletet parancsoló, anélkül azonban, hogy le sújtana a támasxtott érzelem hidegségével. Inkább bizalmat gerjeszt, s az az ősziute egyszerűség mely minden szavában, mozdulatában és előzékenységében közvetlenül nyilvánul, vonx ós lelkesedésre ragad! Az üdvözlő beszédekre adott válaszának rövid tartalma körülbelől a következőkben adható vissza: „A közpályán működőknek a legnagyobb elismerést azt kép'zi, ha tevekenységük és muukásságuk a polgárok bizalmával és jóakaratával találkozik. A polgárok részéről nyilvánuló elismerés különösen nagy jelentőséggel bir akkor, midőn az fontos állásokat betöltő egyének felé iráuyul. Jutalom az, s egyszersmiud erőt ós bizalmat merit abból, ha a szakadatlan nehéz munkában csüggedést érez Mert a közpályán való működés sokszor kivánja, hogy csaknem leküzdhetetleneknek látszó akadályokat is ledöntsünk. És ha a feladat nagysága már már fáradttá tesz ős elkedvetlenít, ehhez az ős fonáshoz, t. i. a polgárok elismeréséhez és jóakaratához kell folyamoduuuk, hogy erőt szerezzünk a jövő munkához. Kitüntetésnek veszem Nyíregyháza város polgárságának ezen megtisztelő bizalmát és jóakaratát, s fokozza előttem értékét, mert látom ebből azt, hogy azok az eszmék, reform törekvések és nagy feladatok, miknek megvalósítását minisztertársaimmal együtt ki tűztem, átmentek a nemzet érzületébe, helyet foglalnak a uetnzet vágyai ós kívánalmai között. Nagy jelentőségű dolog ez, mert kétségbevonhatlauul igazolja, hogy a nemzet érzi ezen feladatok megvalósításának szükségét, inert nem a törvény §§ ai, nem a holt beíü ad hatal mat valamely országos fontosságú eszmének, hanem kell, hogy mindaz, mit a törvény, szabályok a nemzet közérzületében találja alapját, az legyen az igazi forrása. E Kzempontokból köszöuöm t. uraim, hogy ide el jönui, s engem — u^y tudom — immár megmagyarosodott városuk díszpolgárává megválasztani kegyesek voltak. Legyenek arról meggyőződve, hogy a kitüntetést nagyra becsülöm, s ezt a mai napot életem legszebb napjai közzé fogom sorozui. Tekintsenek engem polgár társuknak s ae a viszony, mely eddig is benső volt, csak fokozódni fog és melegebb lesz. Isten élesse Nyíregyháza város polgárait". Lehetetlen leírni azt a lelkesedést, mely a miniszter-elnök beszédét követte. A felhangzott éljent fokozódva adta vissza a hatalmas elfogadó terem, s abban láthatatlanul ott volt a felemelő tisztelet és meleg szerelet üdvözítő érzete. Bencs László polgármester ezutáu sorba bemutatta a miniszterelnöknek a küldöttség tagjait, s valamennyivel szeretetre méltó előzékenységgel kezet fogott. Egyúttal azon óhajának kifejezése kíséretében, hogy alkalom legyen egymást közelebbről megismerni, meghívta a küldöttséget más napra,az az 7 ikére magán lakására ebédre. Ezzel a küldöttség visszahajtatott a Hungáriába, hol elragadtatással tárgyalta a nap eseményeit. A küldöttség Csáky miniszternél. Az egész felette üdvös mozgalomnak s úgy a uóp gjűlés, valamint a város határozatának egyik, talán legfőbb indoka, a miniszterelnöknek a cultus programtn tétén nyilvánított kijelentése lóvén, s tudva azt, hogy öten reform eszméknek kezdeményezője és egyik hivatott ájiostola a cultus miniszter, — a küldöttség másnap az Országházban egybegyűlvén, főispánunk indítványára Gsáky Albin cultus miniszter ő nagyméltóságánál tisz télgett, ki Májerszky Béla főjegyző igen szépen elmondott megszóllitására adott válaszában a kormánynak a cultus reform kérdésekben elfoglalt álláspontját ismételte, s annak részletezése után kijelentette, hogy az e tárgyban hozandó törvények megalkotásánál oda fog törekedni, miszerint az állami fennható.-ági jogok bizto sitása mellett, a vallásfelekezeti szempontok teljes ügye lembe vétessenek s a vallási hittételek ne sértessenek. A bankett. Ugyauaz n ip d u. 5 órakor vonult fel a küldöttség együttesen a miuiszter veudégszerető házához, hol az a miniszterelnök által a legszivólyesebben fogadtatván csakhamar a kormányelnökhöz illő pompával teritett fehér asztalhoz ült, hogy meggyőződjék arról, miszerint a miniszterelnök ő uagyinéltóságával, csak dr. Wekerle Sándor, a legszívélyesebb magyar házigazda bir verse nyezni. A felköszöntők árját főispánunk kezdte meg, élteive dr. Wekerlét mint házi gazdát. E felköszöutőre az illustris házigazda gyönyörű toasztjábau nyomban felelt, éltetvén Nyíregyháza városát s annak polgárait, az ő polgártársait. Sikerült felkö /öntőket mondtak még Miklós alispiu a háziasszonyra, dr. Ferlicska Kálmán a miniszterelnökre és legifjabb polgártársra, Fráter Sándor a miniszter elnökre, s újra dr. Baruch Mór a szíves házi j.azdára, stb. Végre általános tetszés és éljenzés között BJIICS László polgármester kérte fel a miniszterelnököt, hogy szerencséltesse Nyíregyháza városát látogatásával is, — mit a miniszter „polgártárs' minőségben meg is ígért. Fél kilencz órakor szívélyes bucsu után — feled hetlen emlékekkel gazdagodva, a küldöttség eltávozott, — hogy a főispán vendége legyen. Prok Gyula. * * * Illetékes helyről felkérettünk annak kijelentésére, hogy dr. Ferlicska Kálmán a miniszterelnökhöz intézett üdvözlő beszédében politikai értelmű és iránya nyilatkozatot egyetlen szóval sem tett, s hogy igy a „Pesti Hírlap* f. évi február hó 9-iki s»ámának ide vonatkozó közleménye egészben tévss. Küzdelem a járrányok ellen. — Két közleméuy. — Dr. Jósa András, vármegyénk főorvosa, abból az alkalomból, hogy legutóbb a képviselőházban és a sajtóban általában Magyarország közegészségügyi viszonyai s különösen az a kérdés, hogy a járványos betegségek pusztításai ellenében mily módon lehet és kell védekezni: élénk diskusszió tárgyát képeztek — egy memorandumban kifejtette e tekintetben a maga nézeteit. E munkálat őméltósága a főispáu úr által a m. kir. belügyminiszterhez terjesztetett föl. A főorvos úr szívességéből mi is közöljük anuak egy részét, ajánlván azt mindazoknak figyelmébe, — kik épen a főorvos úr fejtegetései alapján — hivatva vaunak arra, hogy ennek az igen nevezetes ügynek szolgálatokat tehessenek. I. Mai napig az orvosi világ tisztában vau azzal, h igy minden járváuynyá fajulható ragályos betegségnek okozói és terjesztői microorganismusok. Ha azok olyan nagyok volnának mint egy elefánt, mindenki hinné létezésüket. Vagy megfutnának tőlük, vagy megölnék azokat, ós a ragályos betegségek uagy mérveket nem ölthetnének. Azonbau mint. mioden igaz ságnak, úgy ennek is idő kell, hogy utat törjön magának a közvéleményben. Hiszeu 1000 közül egy tudja bebizonyítani, hogy a fö d forog a nap körül, nem padig megfordítva, ős a philloxerát és a perouosporát sem sokan látták, de már hiszik. Nem kell tehát egyébb, hogy sikeresen védekezhessünk a ragályos be:egségekkel szemben, mint az, hogy általános iegyeu a hit a baczillusokban. Ha ez bekövetkezik a szakembernek nem ciak azon állítását fogják elhinni, hogy ilyen ártalmas parányszervek léteznek, hanem azt is, hogy mik azokuak életfeltótelei, hogy kell azokat elkerülni, teuyészósüket megnehezíteni, sőt lehetetlenné tenni. Mig ez meg nem történik, a legüdvössebb rendeletek is, — a melyek kibocsátásáuál hiány nem volt, — meddők maradnak. A járváuynyá fajulható ragályos betegségek ellen kiadott óvintézkedésekre vonatkozó rendeletek csak akkor lesznek pontosan végrehajthatók és sikeresek, ha azok nem csak felülről lesznek elrendelve, hanem alulról is követeive; vagv ha óriási pénzáldozattal minden kis község tisztán az egészségügy szolgálatáb tu álló rendőri közegekkel lesz megrakva. Tehát vagy népnevelés, vagy erőszak. Tertium non datur. Hogy a közuép felvilágosítása mennyire czélhoz vezető, szabadjon illusztrácíiőú'. egy példát felhoznom. Nálunk fájdalom Magyarországon a veszedelmes karról karra való oltás van elrendelve, az eredeti tehénhimlőuyirkkel való oltás pidig csak megengedve. A gyermek, a kiből oltanak, látszólag duzzad az egészségtől, pedig bujasenyves szülőktől származott. Az orvos tehát jóhiszemüleg olt belőle; már pedig egyet leuegy vértestecske — a mit szabadszemmel látni nem lehet — elegeudő arra, hogy a ragály másra átvitessék. A Bach korszakban a vármegye területén több községben egész geueratiók lettek ily módou megfertőzve. A megyei közkórházuak — melynek számos évekig foorvosa voltam — ezereket fizetett az állam bujasenyvesek ápolási dijai fejében. Husz év kellett arra, mig ezen veszélyt uagy részben kiirthattuk. A nép tudta, hogy a ragály a himlőoltással terjesztetett. Nem csuda tehát, ha attól vonakodott. Az elöljárók is tudták a veszélyt, mely a karról-karra való oltással jár és igy az oltó orvosok nak maguknak kellett nagy küzdelemmel összehajkurászni az oltásra kötelezetteket — a mi teljesen soha sem sikerült. Nyílt titok, hogy a szülék uagy része az oltás helyét haza tértük után rögtön szappanual vizzel jól lemosták, hogy az oltás meg ne fakadjon. Nem állítom, de lehetőnek tartom, hogy miután a csekély 10'/

2 kr. oltási dij csak azon esetben fizettetik ki az államkincstár által, ha az oltás sikeres volt, ez pedig a szemlére való meg nem jelenés miatt csak a legritkább esetben állapítható meg, nehogy nagy fáradságuk jutalmául még a silány díjazást se kapják meg, a papiroson minden gyermek beoltottnak lehet feltüu tetve, a valóságban pedig nem az. A halottkémlés szigorú végrehajtása 1884 ben kezdetett me^ és 1887-ben a vármegye egész terültén teljesen életbeléptettetett. Az azelőtti statisztikai adatok nem egészen megbízhatók. Hólyagos himlőben Szabolcsvármegye területén 1887. évben 852. 1888 bau 183 egyóu halt el. Ezen évben a vármegye töivenyhatósága a karról-karra va

!ó oltás ellenében a községeknek, kellő indokolás mellett az eredeti tehénhimlővel való oltást ajánlotta. Az eredmény az lett, hogy azóta az oltástól népünk többé nem idegenkedvén, 1889 ben 7, 1890-ben seuki. 1891-ben 2 községben 13, 1892 ben seuki. És igy 4 év alatt összesen csak 20 egyén pusztult el ezen borzasztó betegség ben. Nem az erőszak, hanem a népnevelés felvilágosítása szülte tehát az eredményt. Ez a kulcsa a járváuynyá fajulható betegségek meggátlásának is. Uj intézmények csak lessau nyerik meg a uagy közönség bizalmát. Midőn 1884-ben kórházi igazgatói állásomat elhagyva, megyei főorvossá lettem megválasztva, szégyenkezve olvastam, hogy vármegyénk egészségügyi tekintetben a 63 vármegye közt legutolsó helyen áll; 5 évi átiag szerint ugyanis átlag szeriut Szabolcsmegyében állítólag 1000 lakos közül 45 egyéu esett a halálnak áldozatul. A halottkómlés még akkor végrehajtva nem lévén teljeseu, tájékozatlan voltara. 1887 ben ezen ügy már rendbe lévén hozva, azt tapasztalom, hogy mig a zsidóknál 1000 lakosra 20, addig a keresztény felekezetek közül 35— 40 esett áldozatul a halálnak, pedig a lakás és táplálkozási viszonyok átlagosau a zsidóknál sem jobbak, taláu még roszabbak. Hiszeu a katona sorozásnál látszik, hogy mennyire satnyán nőnek fel. A keresztényeknél a gyenge test alkotású gyermekek már csecsemő korukban vissza térnek az anya földbe. Ezen körülménynek az oka nézetem ÚJDONSÁGOK. — A vármegyei székház-épiilet felülvizsgálata a jövő hó 6-ikán fog megkezdetni A kormány a fölülvizsgálás foganatosítására Diószeghy Lássló ker. közúti kir. felügyelő mérnököt rendelte ki. -- A vasúti menetrend megváltoztatása érdé* kében a helybeli terménycsarnok kérvényt intézett a kereskedelemügyi miniszterhez, A terménycsaruok, mely hasonló fölterjesztések által már több izben tett a mi kereskedelmi érdekeinknek s általában a nagyközönségnek nagy szolgálatokat, a kérelmet a következőkben indokolja: Ket, évvel ezelőtt Debreczen—Nyíregyháza— Szerencs közötti vonalon négy vonat közlekedett fel is le is, de a mult évi nyár meuetreud már csak három vonatot létesített s e három vouat a télen át is megmaradt 8 a forgalmi igényeket nem elégíti ki. Debreczenből reggeli 4 órakor kellene indulni egy vonatnak, mely 8 órakor Szerencsre ér, hogy a délelőtt folyama alatt Miskolczot, s még az nap Kassát s a felvidéket elérhessük. E reggeli vonattal el lenne érve az is, hogy kapcsolat lenne Szatmár, Biha. felől s nem kellene az utasoknak Debreczenben 6 órát vesztegelni. E vonatnak megfelelne egy Szereucsról este 7 órakor induló és Debreczenbe 11 órakor érkező vouat, mely lehetővé tenné azt, hogy délutáu indulva Miskolczról, Nyíregyházára lehetne érkezni, hogy S.-A. Ujhelyből 5 órakor indulva, Nyíregyházán keresztül Debreczen és Szatmár felé lehetne közlekedni, és végre, hogy a felvidék és Kassa az nap folyama alatt Nyíregyházára és Debreczen felé közlekedhessen és ne legyenek kénytelenek az utasok vagy éjjel lassau és hosszasan utazni vagy Szerencsen a legnyomoruságosabban az éjét eltölteni. Az itt előadottak Nyíregyháza főórdekét különösen azért képezik, mert a Debreczeu felől eső rész a nyíregyházi országos és heti vásároktól teljesen el van zárva, mert az első vouat Debreczen felől 11 órakor érkezik be jelenleg; de más részről a vidéki utas — Tokajba, Szerencsre, Miskolczra — el nem juthat olykép, hogy dolgait végezve, még az nap visszatérhessen, s igy a kocsival való utazás ma jobban divik, mint valaha. Konstatálja még a kórvény, hogy — mig négy vonatunk volt — enuek hatása a kereskedelem élénkebb voltában feltűnően érezhető volt. A közigazgatási bizottság a kérvényt pártoló véleménynyel terjeszti fel a kereskedelemügyi miuiszterhez. — Kutak a vásár-tereken. A földmivelésügyi mi niszter helybehagyván a vármegye közigazgatási bízott sálának ama határozatát, hogy a vásárterek kutakk' látandók el, a közig, bizottság csütörtökön tartott ülésében megbízta az alispánt, hogy Nyíregyháza városát, Kisvárdát, s a nyírbátori járás vásártartő községeit e határozat sürgős foganatosítására utasítsa. — Jegyző-választás. Bököny község jegyzőjéül, a nyugalomba vonult Záhonyi János helyére, Balogh Lajos szakolyi közs.-jegyző választatott meg. — Nőegyleti bál. A helybeli jótékony nőegylet mulatságai rég idők óta a legelső helyet foglalták el a ini farsangjaink krónikáiban. Az idén is, a két tea-estély, melyet a nőegylet a farsangon idáig rendezett, nem csak hogy majdnem 1000 frttal gyarapította — szegény árvák örömére — a jótékony egyesület pénztárát, hanem igazán pompás mulatságok is voltak. Ezt áz utóbbi eredményt bízvást konstatálhatjuk a nőegylet szombati báljáról is; sajnos azonban, hogy csak ezt s nem a másikat is, az anyagi sikert. A bál tisitajővedelme, a csaknem 100 forintra menő felülfizetések beszámításával is, mindössze 4 frt egynehány krajezár, ami bizony méltán kelthet csodálkozást. De hát mindennek meg van a maga oka. Ennek a 4 frtos eredménynek a leglényegesebb oka a szombati nagy szélvihar volt, amely miatt elmaradt a bálról az egész vidék, nemcsak, de még helybeliek is igen sokan megriadtak a rossz időtől. Egy másik okról lapunk vezérczikkében teszünk említést. A négyeseket 20 pár tánczolta. Ott voltak: Asszonyok: Básthy Barnáné, Bory Béláné, Ghotvács Agostné, Farbaky Józsefné, Förster Kornélná, dr. Jósa Andrásné, Kállay Andrásné, Keresztessy Istvánné, dr. Kovách Elekné, Nádosy Lajosné, Ruzsonyi Endréné, Somogyi Gyuláné. Leányok: Farbaky Gizella, Jármy Fémi, Paula. Antónia, Jósa Mártha és Vilma, Kállay Sarolta, Korányi Margit, Kovách Bella, Molnár Mariska, Nagy Anna és Ilona, Nádosy Erzsike, Péchy Mártha, Somogyi Lenke és Gornélia, Szögyényi Ida. — Pótvásárok. Nyír-Bátorban e hó 23-dikán, NyirBaktán e hó 27-dikén pótvásár fog tartatni. — Megsrétezett kerülő. Négy nyíregyházai magyar-bokor beli gaz la feles-szén i vállalás coljából Szegegyházán járván a mult napikbiu, haza fele jövet éjjel egy fekete mozgó alakot pillantottak meg az árokban." Rövid tanakodás utáu elhatározták, hogy az bizonyosan farkas, s Pelach János gazda mindjárt elő is kapta a puskát s rálőtt. Farkas helyett azonban egy ember ordított fel az árokban, még pedig egy kerülő személyében, aki nvul lesen volt meghúzódva az árok • bans nehíny sörét csak a bőrét hasította föl. Nem is vitték törvény elé a dolgukat, de kiegyeztek barátságosan. — A kemecsei gyógyszertár engedélyezése, illetőleg Kelemen Konstantin bogdányi gyógyszerésznek ama kérvénye fölött, hogy Kemecséa fiók-gyógyszertárt állíthasson föl, e hó 10 dikén tartott ülésében határozott a vármegye közigazgatási bizottsága, kimondván 5 szóval 4 ellenében, hogy a fiók gyógyszertár felállításának engedélyezését nem javasolja.