Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-17 / 51. szám

„IV Y I R V I D É K.« Lapunk e számához hátralékos előfizetőink részére, a hátralékos összeg kitüntetésével, utalványlapokat mellékelünk s tisztelettel kérjük az illetőket, hogy a hátrálékos összegeket ez utalvány-lapokon az alulírott kiadó-hivatalhoz mielőbb megküldeni szíveskedjenek. Tisztelettel a „Nyirvidók" kiadó-hivatala, Csarnok. Egy poétához. (Ki verBeit nekem ajánlá.) Édes öcsém I tedd le azt a lantot, A perczegó tollat, nyirettyüt; Vagy ha éptn játszani van kedved — Vidd kezűdbe hát a . . . pergetyüt. Mert nem arra való ám a pegat Hogy ugy czibáld üstökét, tülét, — S ha tovább is szalmával életed . . . Még elveszi bárány türelmét. Vagy azt hiszed I hogy a parnassusra Köunyen juthat fel, minden ripók, Hogy elég a rímet korácsolni . . . S fejedre nó majd az örökzöld?! A költészet öciéml nem mesterség — Oda lélek, sziv és ihlet kell, Hasztalan c nélkül minden munkád, A hir nevet igy nem éred el. „Kebelemnek érzelméről zajgó „Szivem, lelkem, ne Ián borul," Mi a tatár I hol jártál iskolát ?! Hol tanultad e ryelv háborút ? „Sajgó leljem méla ábránd között „A zephyrben szálldogál hozzád," No, meg engedj I de ihlettségedért Pajtikám I nem adok egy kovát, Ne kinozd, ne gyötörd szegény pegart, Kicsiny vagy rá, hogy a hátán fuss . . . Elébb fog a vak gödörben ásni — Mint te . . . hogy a parnosussra piss. Az a kincs, a mire vásik fo<jad Nem lehet a tied, soha sem, Nem találsz te olyan kiadóra — Hogy kapjon e gyatra Terseken, Hanem adok egy tanácsot, mellyel Feltalálod még a kincseket, Vedd kezedbe öcsém! a kaptafát. A lábszijat ét a dikiciet. Cassius. „Hangulatok." *) Szép voltál te . . . Szép voltéi te lánynak nagyon, Édes kedves kis Angyalom. Már akkor is olyau nagyon Szerettelek : Hogy lányt jobban nem is lehet I Mióta az enyém lettél, Azóta még szebbé lettél. Azóta még szebbé leitél. Szebbé lé zsaz napról-napra . . . — Te egyre izebb, Én meg mindig szerelmesebb I Ha igy leszek soká veled: Nem halunk mi sohasem meg. Fentmaradunk — édes kedves Feleségem : A nótákban, & mesékbea ! Salzburgi csapszékben. Nem a Tisza partján fekszik ez a csárda, Benne halvány sör, nem piros bor járja. A nagy asztal mellett sváb legények ülnek, Egy verklis valami Nótát köszörülget. Folyik a sör, a szó, — mignem összevesznek, Szerető, vetélytárs egymásra ismerneh ; Egymásra ismernek, de tenni nem mernek. Vidám verkli-szónál Csak ugy veszekednek. Ha ez a csárda a Tisza partján volna: Arról a leányról kevesebb szó folyna, Ai is, a mi folyna, tudom misként folyna, 8 idebent azóta Csak egy legény volna I Ha a világot. . . . Ha a világot én kormányoznám : Hosszabra szibnám idejét a nyárnak; Csakhogy az ón szép szeretómnek Kedvébe járjak. — Vagy meglehet, nem lenne nyár soh'sem, Ha a világot én kormányzanám . . . Az ég-zengéstől ugy fél egymagában Szegény édes anyám ! Anyja leánya. Nagy uri nőktől viselt ruha van rajta, ha ugyan ruhának lehet nevezni azt, a mi aligha védi testét a hideg ellen, a mi csatakosan, szinehagyottan, itt-ott foszlányokban csüng le róla. Komoran áll ott másodmagával a törvóuyttevő urak előtt. Az asszony ott az oldalán közömbösen vigyorog apró szürke szemeivel, ő csak tanú, őt nem sújthatja a törvény szigora. Az igaz, hogy nála lakik az a feslett teremtés, de hát csak nem dobhatja az utczára, azután mikor virágjábau volt, meg is hálálta busásan; de meg a iziv kérem, a sziv .... A biró morális dolgokat beszól, jóra inti a lányt. Hagyjon fel a bűnös élettel. Foglalja jóba magát. A két tenyerével megkeresheti az ember a mindennapra valót, csak dolgozni tudjon. Tanulja meg a munkát. Ha pedig talán ez az asszony, a kinél szálláson vau s a kiről semmi bizonyosat nem tudnak, a kit egy hajszálnyi váddal sem vádol a leány, de a kinek nagyon gyanús a viselkedése, nem jó példát mutatna a becsületes életre, hagyja ott. Az assiony szürke szemei villámokat szórnak, majd kicsattan az arcza a vértől, mit a jogos felháborodás dühe szalasztott oda. Hát már ő csak nagyon bocsánatot kér, de őt ne vádolja bűnös élettel senki. Ő váltig intette a leányt, *) Mutatványa' szerzőnek »HanguIatok« czimű, sajtó alatt lévó verskötetéből. Ára fűzve 3 korona, díszkötésben 5 koronaMegjelenik még ez év folyamán. Megrendelhető >Sz»bolc3ka MihUy Szász-Régenc czimzéssel. Előfizetéseket szívességből lapuuk szerkesztősége is elfogad. de ha rossz a vére. Az után indul, ő meg nem akadályozhatja. Ő akkor is megkáromolta, mikor azt az órát arany lánczostól haza hozta attól az úrtól, hogy vigye vissza. Figyelmeztette bűnös voltára s csak a jó szivének köszönhette, hogy megtűrte a háznál továbbra is. A leány halvány arcza csak halványabb lesz. Hogy beszól ez az asszony, miutha kauállal szedte volna magába az erényt és tiszta életet Pedig ő az, aki eladta a lányt, üzletbe bocsájtotta szépségét, "egyenként szakgatta ki kebeléből a szeut érzelmeket. — Ő bujtotta fel az óralopásra, ráripakodott, hogy isten legyen neki irgalmas, ha óra nélkül kerül baza. De hát ő mindezt, érzi, hogy nem mondhatja el. Tisztátalan lelkületében még vau egy atomja a nemességnek. A biró szavára esüvel bizonyítja, hogy igazat, valót beszél az asszony. Ciak ó büuös egyedül. — Amaz asszonynak ugy akarja, hogy a haji szála se görbüljön. Na hát el is eresztették az asszonyt, hanem őt berakták három hónapra. Kiút a folyosón találkoznak. — Mennyit kaptál Rozina? — kérdi ide-oda kapkodva szürke szemeivel, számítgatva magában, hogy: a másik kórházbau, a kereset csekély, nagyon csekély .. . A leánynak eszébe jut az otthou. Akármilyen is, de otthou. Milyen hosszú ideig nem csókolhatja meg a kis Liczikát, a ki már tudja, hogy ő az anyja és nem kérdezi sohasem, hogy hol az apja. Könybe lábadnak a szemei, mikor oda súgja a megrémült asszonynak : — Három egész hónapot, — édes auyám ! Kézcsókról. — Levél a Büldó-leányokhoz. — Kezeiket csókolom hölgyeim I Bocsánatot kérek, hogy megrabolni bátorkodom becses idejöket, de ami a szivemen van, azt eltnoudotn. Rettenetes lovagias kort élünk, az bizonyos. A nők iránti feltótlen tisztelet romantikája napról napra nagyobb tért hódit. Nem ontjuk ugyan vérünket vitézi tornákban imádottunk nyakszalagja, vagy hajába tűzött rózsaszáláért, legfeljebb bizonytalan kimenetelű piros viadalokban mutatjuk ki hölgyünk iráut érzett hóJolatuukat jelentéktelen karczolásokkal, vagy levegőbe lövött tátongó lyukakkal: hauem azért egyik-másik tekintetben tülteszünk a középkoron s bebizonyítjuk, hogy a mi korunkhoz lovagiasság tekintetében a regényes lovagkor Kis Miska. Nagymiskáskodásunk ugyan inkább csak a külsőségekben nyilvánul rettenetes módon. Nem annyira az érzelem, mint iukább a modor lovagias minálunk, sok tekintetbén tul a határon. Például, hogy szorosan czikkem tárgyánál maradjunk, rengeteg pazarul bánunk a kézc-sókokkal, akár csak a — czigány. Az igaz, hogy ezt uem annyira tesszük, mint in kább mondjuk, de csókolom kezeiket, ha ugy haladunk a korral, mint egy pár évtized óta, mégis csak el kell egyszer jönni annak az időnek, mikor a mit igérónk s mondánk, meg is kell tenni. S képzeljék csak el, hova jutuuk akkor ? Milyen furcsa dolog lenne az, hogy ha a Gyuszinak, aki már Virgil Aeneisét fordítja, kezet kellene csókolnia a Vilma uagysámuak, a ki még csak hét tavaszt látott mjga e.őtt elvirulni ha ugyan már két h-napos korában voltak fogalmai a tavasz szépségei iránt. Mert Isteu lá.'ja lelkemet, hogy e czikkecskében kiha gyom a számításból az asszonyoltat s egyáltalában mind azokat, akiket a kézcsók megillet. Hanem igenis foglalkozom Bertuska nagysámmal, a ki abban a korban van, mikor már bokáig ereszti le a rövid ruhát s a kiről maliczíózus emberek ugy beszélik, hogy bakfis. És számon kérem tőle, hogy miért fogadja olyan til-tul az én „jó napot" köszönésemet, mikor éu annál jobbat nem kívánhatok neki. Azután szeretném azt is tudni, hogy Sarolta nagysám, aki ugyan már egy farsangot keresztül tánczolt s a kinek már számottevo fiatalemberek csapták a levet, miért nem fogadjá egyáltalában a bókomat, ha csak kizárólagosan „kezét csókolom' mal nem üdvözlöm. Mindezen kérdésekre fpedig hölgyeim közzül a ki feleletet ad, annak ón egy tuczat imádót igérek a következő farsangra, kiknek mindenike gyönyörűen táuczolja a keringőt s még a két hónapos csecsemő hölgyeket is „kezét csókolom"-mai fogadja. Máskülönben pedig kezeiket csókolja: Szatyi. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadótulajdonos: JÓBA ELEK. Nyilt-tér. A chicagói világkiállításon érdeméremmel kitüntetve. Dilletáns munkák képezik a legszebb és legértékesebb karácsonyi ajándékot. Az annyira kedvelt Günther Wagner-féle Z0máncz (email) és luajolika-lasur festékek és ezekhez tartozó agyagárúk csak Tarczali Dezsőnél, a gyári czég megbízottjánál kaphatók. SW Egyéb dilletáns munkák is, mint fröcs festészet-, beégető- és fafestészethez, mindennemű gyermek foglalkozásokhoz való készülékek nagy választékban. (428—3-2) Kgy. 215/893. K. 19877/893. Hirdetmény. Folyó évi decz. 31-én a város képviselő testületéből kilépő 50 rendes és 25 póttagnak megválasztására a határnap Szabolcsvármegye alispánjának 14099/893. K. számú rendeletével folyó évi deczember hó 22-ik napjára kitűzetett s a választás vezetésére dr. Meskó László kiküldetett. A hét kerületbe lakhelyeik szerint beosztott választók betüsoros névjegyzéke a városházán és hirdetési oszlopokon ki van függesztve, kik közül az I. keriiletbeli választók a városháza nagy termében Zomborszky János, Topser János, Palicz János mészáros, Kubassy Gusztáv, Sütő József, Szikszay Pál, Májerszky Barnabás és Básthy Barnabás kilépő 8 rendes és 4 póttag helyére, « II-ik kerületbeli választók a tanácsteremben Marsalkó Lajos, Lipták Dániel, Garay Mihály cserkeszi, Kucsera Mátyás, Papp Miklós, Gerhardt Sámuel, Rotaridesz János 7 rendes és 4 póttag helyére, a Ill-ik kerületi választók a tiszti mérnöki hivatalban, Lipcsey György, ifj. Gyurcsán György, Diecz Miksa, Holik Sámuel, Nádasy György, Klajnyik Károly és Király Sándor 7 rendes és 4 póttag helyére, a IV-ik kerületbeli választók Soltész Gyula közgyám hivatali szobájába Szabó Endre, Fodor Gerzson, Szmolár József, Kovács P. Pál, Szmolár Pál, Imre János és Szokol János 7 rendes és 4 póttag helyére, az V-ik keriiletbeli választók a tűzoltók őrtanyáján Deák József, Tulács István, Pozsonyi György, Jurás Lajos, dr. Flegmann Jenő, Nemes Farkas és Babicz János 7 rendes és 3 póttag helyére, a Vl-ik kerületbeli választók a rendőr oktató szobában Bálint János, Kovács János Grncso, Puchy Gyula, Kolimár András, Macza István, Mihovics Ferencz és Sajben András 7 rendes és 3 póttag helyére, a VH-ik kerületbeli választók a rendőrkapitányi irodában Babicz András, Palicz Ádám, Rúzsa Endre, Paulusz Márton laczo, Andrejkovics János, Szarvady Mihály és idb. Tomasószky Mihály 7 rendes és 3 póttag helyére, — lesznek jogosítva uj tagokat választani. A választás kezdődik reggel 9 órakor és tart délután 4 óráig. A meghatalmazások csak a választás megkezdése előtt reggel 8 óráig adhatók át a választási ;elnök kezeihez. Kelt Nyíregyházán 1893. deczember 16. Bencs László, Májerszky Béla, polgármester. (446—1—1) főjegyző. Karácsonyi és újévi ünnepek ALKALRRLÁRA diszes kivitelű névjegy • kártyák gyorsan és jutányos árért készíttetnek Ízlésesen berendezett s a legújabb írott betűkkel ellátott KÖNYVNYOMDÁMBAN iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház). Ajánlkozom továbbá mindennemű nyomdai munkák gyors, korrekt és diszes kivitelű kiállítására. Hirdetések közzétételére legmelegebben ajánlhatom lapom a „Nyirvidék"-et, Szabolcsvármegye hivatalos s legelterjedtebb lapját. Átlátva továbbá a haladó kor intelmét, hogy nyomda alig állhat fenn a vele csaknem összefüggő könyvkötészet nélkül, egy a kor igényeinek megfelelő, minden e szakmához tartozó gépekkel felszerelt könyvkötészetet rendeztem be, s annak technikai vezetésével értelmes, megállapodott szakembert bíztam meg, igy tehát azon helyzetben vagyok, hogy a n. é közönség igényeit e téren is minden irányban kielégíthetem Kérem tehát a n é. közönség pártfogását és szükség esetén szolgálatom igénybe vetelet. Különös tisztelettel JÓBA ELEK, nyomdatulajdonos és könyvkötő.