Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-17 / 51. szám

„IV Y I R V I D É K.« Lapunk e számához hátralékos előfize­tőink részére, a hátralékos összeg kitüntetésével, utalványlapokat mellékelünk s tisztelettel kérjük az illetőket, hogy a hátrálékos összegeket ez utal­vány-lapokon az alulírott kiadó-hivatalhoz mielőbb megküldeni szíveskedjenek. Tisztelettel a „Nyirvidók" kiadó-hivatala, Csarnok. Egy poétához. (Ki verBeit nekem ajánlá.) Édes öcsém I tedd le azt a lantot, A perczegó tollat, nyirettyüt; Vagy ha éptn játszani van kedved — Vidd kezűdbe hát a . . . pergetyüt. Mert nem arra való ám a pegat Hogy ugy czibáld üstökét, tülét, — S ha tovább is szalmával életed . . . Még elveszi bárány türelmét. Vagy azt hiszed I hogy a parnassusra Köunyen juthat fel, minden ripók, Hogy elég a rímet korácsolni . . . S fejedre nó majd az örökzöld?! A költészet öciéml nem mesterség — Oda lélek, sziv és ihlet kell, Hasztalan c nélkül minden munkád, A hir nevet igy nem éred el. „Kebelemnek érzelméről zajgó „Szivem, lelkem, ne Ián borul," Mi a tatár I hol jártál iskolát ?! Hol tanultad e ryelv háborút ? „Sajgó leljem méla ábránd között „A zephyrben szálldogál hozzád," No, meg engedj I de ihlettségedért Pajtikám I nem adok egy kovát, Ne kinozd, ne gyötörd szegény pegart, Kicsiny vagy rá, hogy a hátán fuss . . . Elébb fog a vak gödörben ásni — Mint te . . . hogy a parnosussra piss. Az a kincs, a mire vásik fo<jad Nem lehet a tied, soha sem, Nem találsz te olyan kiadóra — Hogy kapjon e gyatra Terseken, Hanem adok egy tanácsot, mellyel Feltalálod még a kincseket, Vedd kezedbe öcsém! a kaptafát. A lábszijat ét a dikiciet. Cassius. „Hangulatok." *) Szép voltál te . . . Szép voltéi te lánynak nagyon, Édes kedves kis Angyalom. Már akkor is olyau nagyon Szerettelek : Hogy lányt jobban nem is lehet I Mióta az enyém lettél, Azóta még szebbé lettél. Azóta még szebbé leitél. Szebbé lé zsaz napról-napra . . . — Te egyre izebb, Én meg mindig szerelmesebb I Ha igy leszek soká veled: Nem halunk mi sohasem meg. Fentmaradunk — édes kedves Feleségem : A nótákban, & mesékbea ! Salzburgi csapszékben. Nem a Tisza partján fekszik ez a csárda, Benne halvány sör, nem piros bor járja. A nagy asztal mellett sváb legények ülnek, Egy verklis valami Nótát köszörülget. Folyik a sör, a szó, — mignem összevesznek, Szerető, vetélytárs egymásra ismerneh ; Egymásra ismernek, de tenni nem mernek. Vidám verkli-szónál Csak ugy veszekednek. Ha ez a csárda a Tisza partján volna: Arról a leányról kevesebb szó folyna, Ai is, a mi folyna, tudom misként folyna, 8 idebent azóta Csak egy legény volna I Ha a világot. . . . Ha a világot én kormányoznám : Hosszabra szibnám idejét a nyárnak; Csakhogy az ón szép szeretómnek Kedvébe járjak. — Vagy meglehet, nem lenne nyár soh'sem, Ha a világot én kormányzanám . . . Az ég-zengéstől ugy fél egymagában Szegény édes anyám ! Anyja leánya. Nagy uri nőktől viselt ruha van rajta, ha ugyan ruhának lehet nevezni azt, a mi aligha védi testét a hideg ellen, a mi csatakosan, szinehagyottan, itt-ott foszlányokban csüng le róla. Komoran áll ott másodmagával a törvóuyttevő urak előtt. Az asszony ott az oldalán közömbösen vigyorog apró szürke szemeivel, ő csak tanú, őt nem sújthatja a törvény szigora. Az igaz, hogy nála lakik az a feslett teremtés, de hát csak nem dobhatja az utczára, azután mikor virágjábau volt, meg is hálálta busásan; de meg a iziv kérem, a sziv .... A biró morális dolgokat beszól, jóra inti a lányt. Hagyjon fel a bűnös élettel. Foglalja jóba magát. A két tenyerével megkeresheti az ember a mindennapra valót, csak dolgozni tudjon. Tanulja meg a munkát. Ha pedig talán ez az asszony, a kinél szálláson vau s a kiről semmi bizonyosat nem tudnak, a kit egy hajszálnyi vád­dal sem vádol a leány, de a kinek nagyon gyanús a viselkedése, nem jó példát mutatna a becsületes életre, hagyja ott. Az assiony szürke szemei villámokat szórnak, majd kicsattan az arcza a vértől, mit a jogos felháboro­dás dühe szalasztott oda. Hát már ő csak nagyon bocsánatot kér, de őt ne vádolja bűnös élettel senki. Ő váltig intette a leányt, *) Mutatványa' szerzőnek »HanguIatok« czimű, sajtó alatt lévó verskötetéből. Ára fűzve 3 korona, díszkötésben 5 korona­Megjelenik még ez év folyamán. Megrendelhető >Sz»bolc3ka MihUy Szász-Régenc czimzéssel. Előfizetéseket szívességből lapuuk szer­kesztősége is elfogad. de ha rossz a vére. Az után indul, ő meg nem akadá­lyozhatja. Ő akkor is megkáromolta, mikor azt az órát arany lánczostól haza hozta attól az úrtól, hogy vigye vissza. Figyelmeztette bűnös voltára s csak a jó szivé­nek köszönhette, hogy megtűrte a háznál továbbra is. A leány halvány arcza csak halványabb lesz. Hogy beszól ez az asszony, miutha kauállal szedte volna magába az erényt és tiszta életet Pedig ő az, aki eladta a lányt, üzletbe bocsájtotta szépségét, "egyenként szakgatta ki kebeléből a szeut érzelmeket. — Ő bujtotta fel az óralopásra, ráripakodott, hogy isten legyen neki irgalmas, ha óra nélkül kerül baza. De hát ő mindezt, érzi, hogy nem mondhatja el. Tisztátalan lelkületében még vau egy atomja a nemes­ségnek. A biró szavára esüvel bizonyítja, hogy igazat, valót beszél az asszony. Ciak ó büuös egyedül. — Amaz asszonynak ugy akarja, hogy a haji szála se görbüljön. Na hát el is eresztették az asszonyt, hanem őt berakták három hónapra. Kiút a folyosón találkoznak. — Mennyit kaptál Rozina? — kérdi ide-oda kap­kodva szürke szemeivel, számítgatva magában, hogy: a másik kórházbau, a kereset csekély, nagyon csekély .. . A leánynak eszébe jut az otthou. Akármilyen is, de otthou. Milyen hosszú ideig nem csókolhatja meg a kis Liczikát, a ki már tudja, hogy ő az anyja és nem kérdezi sohasem, hogy hol az apja. Könybe lábadnak a szemei, mikor oda súgja a megrémült asszonynak : — Három egész hónapot, — édes auyám ! Kézcsókról. — Levél a Büldó-leányokhoz. — Kezeiket csókolom hölgyeim I Bocsánatot kérek, hogy megrabolni bátorkodom becses idejöket, de ami a szivemen van, azt eltnoudotn. Rettenetes lovagias kort élünk, az bizonyos. A nők iránti feltótlen tisztelet romantikája napról napra na­gyobb tért hódit. Nem ontjuk ugyan vérünket vitézi tornákban imá­dottunk nyakszalagja, vagy hajába tűzött rózsaszáláért, legfeljebb bizonytalan kimenetelű piros viadalokban mutatjuk ki hölgyünk iráut érzett hóJolatuukat jelen­téktelen karczolásokkal, vagy levegőbe lövött tátongó lyukakkal: hauem azért egyik-másik tekintetben tülte­szünk a középkoron s bebizonyítjuk, hogy a mi korunk­hoz lovagiasság tekintetében a regényes lovagkor Kis Miska. Nagymiskáskodásunk ugyan inkább csak a külső­ségekben nyilvánul rettenetes módon. Nem annyira az érzelem, mint iukább a modor lovagias minálunk, sok tekintetbén tul a határon. Például, hogy szorosan czikkem tárgyánál marad­junk, rengeteg pazarul bánunk a kézc-sókokkal, akár csak a — czigány. Az igaz, hogy ezt uem annyira tesszük, mint in kább mondjuk, de csókolom kezeiket, ha ugy haladunk a korral, mint egy pár évtized óta, mégis csak el kell egyszer jönni annak az időnek, mikor a mit igérónk s mondánk, meg is kell tenni. S képzeljék csak el, hova jutuuk akkor ? Milyen furcsa dolog lenne az, hogy ha a Gyuszi­nak, aki már Virgil Aeneisét fordítja, kezet kellene csókolnia a Vilma uagysámuak, a ki még csak hét ta­vaszt látott mjga e.őtt elvirulni ha ugyan már két h-­napos korában voltak fogalmai a tavasz szépségei iránt. Mert Isteu lá.'ja lelkemet, hogy e czikkecskében kiha gyom a számításból az asszonyoltat s egyáltalában mind azokat, akiket a kézcsók megillet. Hanem igenis foglalkozom Bertuska nagysámmal, a ki abban a korban van, mikor már bokáig ereszti le a rövid ruhát s a kiről maliczíózus emberek ugy be­szélik, hogy bakfis. És számon kérem tőle, hogy miért fogadja olyan til-tul az én „jó napot" köszönésemet, mikor éu annál jobbat nem kívánhatok neki. Azután szeretném azt is tudni, hogy Sarolta nagysám, aki ugyan már egy far­sangot keresztül tánczolt s a kinek már számottevo fiatalemberek csapták a levet, miért nem fogadjá egy­általában a bókomat, ha csak kizárólagosan „kezét csó­kolom' mal nem üdvözlöm. Mindezen kérdésekre fpedig hölgyeim közzül a ki feleletet ad, annak ón egy tuczat imádót igérek a kö­vetkező farsangra, kiknek mindenike gyönyörűen táu­czolja a keringőt s még a két hónapos csecsemő höl­gyeket is „kezét csókolom"-mai fogadja. Máskülönben pedig kezeiket csókolja: Szatyi. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadótulajdonos: JÓBA ELEK. Nyilt-tér. A chicagói világkiállításon érdeméremmel kitüntetve. Dilletáns munkák képezik a legszebb és legértékesebb karácsonyi ajándékot. Az annyira kedvelt Günther Wagner-féle Z0­máncz (email) és luajolika-lasur festékek és ezekhez tartozó agyagárúk csak Tarczali Dezsőnél, a gyári czég megbízottjánál kaphatók. SW Egyéb dilletáns munkák is, mint fröcs festészet-, beégető- és fafestészethez, minden­nemű gyermek foglalkozásokhoz való készülé­kek nagy választékban. (428—3-2) Kgy. 215/893. K. 19877/893. Hirdetmény. Folyó évi decz. 31-én a város képviselő testületé­ből kilépő 50 rendes és 25 póttagnak megválasztására a határnap Szabolcsvármegye alispánjának 14099/893. K. számú rendeletével folyó évi deczember hó 22-ik napjára kitűzetett s a választás vezetésére dr. Meskó László kiküldetett. A hét kerületbe lakhelyeik szerint beosztott vá­lasztók betüsoros névjegyzéke a városházán és hirdetési oszlopokon ki van függesztve, kik közül az I. keriiletbeli választók a városháza nagy termé­ben Zomborszky János, Topser János, Palicz János mészáros, Kubassy Gusztáv, Sütő József, Szikszay Pál, Májerszky Barnabás és Básthy Barnabás kilépő 8 ren­des és 4 póttag helyére, « II-ik kerületbeli választók a tanácsteremben Mar­salkó Lajos, Lipták Dániel, Garay Mihály cserkeszi, Kucsera Mátyás, Papp Miklós, Gerhardt Sámuel, Rotaridesz János 7 rendes és 4 póttag helyére, a Ill-ik kerületi választók a tiszti mérnöki hivatal­ban, Lipcsey György, ifj. Gyurcsán György, Diecz Miksa, Holik Sámuel, Nádasy György, Klajnyik Károly és Király Sándor 7 rendes és 4 póttag helyére, a IV-ik kerületbeli választók Soltész Gyula közgyám hivatali szobájába Szabó Endre, Fodor Gerzson, Szmolár József, Kovács P. Pál, Szmolár Pál, Imre János és Szokol János 7 rendes és 4 póttag helyére, az V-ik keriiletbeli választók a tűzoltók őrtanyáján Deák József, Tulács István, Pozsonyi György, Jurás Lajos, dr. Flegmann Jenő, Nemes Farkas és Babicz János 7 rendes és 3 póttag helyére, a Vl-ik kerületbeli választók a rendőr oktató szobá­ban Bálint János, Kovács János Grncso, Puchy Gyula, Kolimár András, Macza István, Mihovics Ferencz és Sajben András 7 rendes és 3 póttag helyére, a VH-ik kerületbeli választók a rendőrkapitányi irodában Babicz András, Palicz Ádám, Rúzsa Endre, Paulusz Márton laczo, Andrejkovics János, Szarvady Mi­hály és idb. Tomasószky Mihály 7 rendes és 3 póttag helyére, — lesznek jogosítva uj tagokat választani. A választás kezdődik reggel 9 órakor és tart dél­után 4 óráig. A meghatalmazások csak a választás megkezdése előtt reggel 8 óráig adhatók át a választási ;elnök ke­zeihez. Kelt Nyíregyházán 1893. deczember 16. Bencs László, Májerszky Béla, polgármester. (446—1—1) főjegyző. Karácsonyi és újévi ünnepek ALKALRRLÁRA diszes kivitelű névjegy • kártyák gyorsan és jutányos árért készíttet­nek Ízlésesen berendezett s a legújabb írott betűkkel ellátott KÖNYVNYOMDÁMBAN iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház). Ajánlkozom továbbá mindennemű nyom­dai munkák gyors, korrekt és diszes kivitelű kiállítására. Hirdetések közzétételére legmelegebben ajánlhatom lapom a „Nyirvidék"-et, Szabolcs­vármegye hivatalos s legelterjedtebb lapját. Átlátva továbbá a haladó kor intelmét, hogy nyomda alig állhat fenn a vele csaknem összefüggő könyvkötészet nélkül, egy a kor igényeinek megfelelő, minden e szakmához tartozó gépekkel felszerelt könyvkötészetet rendeztem be, s annak technikai vezetésével értelmes, meg­állapodott szakembert bíztam meg, igy tehát azon helyzetben vagyok, hogy a n. é közön­ség igényeit e téren is minden irányban kielégíthetem Kérem tehát a n é. közönség pártfogását és szükség esetén szolgálatom igénybe vetelet. Különös tisztelettel JÓBA ELEK, nyomdatulajdonos és könyvkötő.

Next

/
Thumbnails
Contents