Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-03 / 49. szám

„N Y I Ü V I I> f: K." itt néhány előkelő művészt bemutasson. Csak az imént szerződtette a szép Nádina énektársaságát egy estére s már egy ujabb igen érdekes hangversenyt helyez kilátásba a Rőder nővérek quertettjet. E hölgyek egyike hegedű, másik mély hegedű, harmadik gordonka, negyedik zongora művésznő. A rendkívül érdekes leány-quertett most érkezett Francziaországból és Angliából hol óriási sikert arattak. Rövid idő múlva kezdik meg magyarországi körutjokat s itt nálunk is rendeznek egy hangversenyt. E hangverseny részleteire jövő számunkban még vissza térünk. ^Z — „Magyarország" lesz a czime az országos 48 as függetieuségi part uj lapjának, melynek első száma e hó 20 díkán jelenik meg. Dr. Holló Lijos, Birtha Miklós orsz. képviselők és Inczédy Liszló állauak az uj lap szellemi vezetésének élén s a függetlenségi párt legelőkelőbb erői tömörültek a vállalat támogatására. A .Magyarország" naponkint 16 oldalnyi terjedelemben fog megjelenni. Előfizetési ára egész évre 16 forint. — A „Revue Universelle" folyó 1893. évi augusztus havi 32 ik számában igen érJekes közleményt hoz a .Szt Galleni Chocoládó gyártásról", melyből egy kis kivonatot a következőkben adunk: Minden higiénikus megegyezik abban, hogy tisztán és jól gyártott chocoládé egészséges, tápláló ós izletet eleség. Fájdalom azonban gyakran tapasztaljak, hogy a chocoládé rosszul gyártatik és mi nem tudunk elég köszönetet mondani mindazon czégeknek, melyek a legfáradságosabb lelkiismeretességgel tisztán gyártanak. Ezen kellemes meglepetést tapasztaltuk mi Szt.-Galleni látogatásunk alkalmából. Ki ne ismerné a .Maestrani" védjegyet, mely nemcsak a legelismertebb ős legelső sweizi védjegy, hanem azon kevés gyárok között található, melyek a legfáradságosabb lelkiismerettel készíti gyártmányait s innen van tulajdonképen a uagy elterjedség és elismerés. 1849 ben alapíttatott Maestrániak atyja által Luzernben, 1860-ban tétetett át Szt.-Gallenben. 15 őv óta Maeslráni Testvér urak által vezettetik, kik az .olasz udvari szállítói" czimet nyerték s a legelső helyet foglalják el a sweizi gyárosok között, most pedig osztrák területen Bregenzben egy fiókgyárat állítottak, mig az első, azaz a sweizi gyár Német- és Olaszországot, és a keletet látja el kitűnő gyártmányaival, addig utóbbi csak osztrák-magyarország részére dolgozik. A czikk végezetül igy szól: Szt.-Gallen nemcsak hímzéséről nevezetes világszerte, hauern ha Szt.-Gallenről beszélünk: eszünkbe jut a világhírű chocoládó is a „Maestrani Chocoládé.

1' — Utánzásoktól való óvás. Maager W. valódi tisztított dorsmájolaja a sokféle utánzások meggátlása czéljából jelenleg csak oly háromszögű palaczkokban hozatik forgalomba, melyeknek külső burkolata egy törvényesen védett zárószalaggal van ellátva, amilyen a lapunkban foglalt hirdetésekben látható. Eme zárószalagok által a palaczkok most már külsőleg könnyen megkülönböztethetők más háromszögű palaczkoktól ős felismerhetők, mint a valódiak. Ama betegek tehát, akiknek az orvos Maager féle dorsmájolajat rendelt, utasítsák vissza határozottan mint utánzatokat, azokat a háromszögű palaczkokat, melyek nincsenek ellátva e zárószalaggal. Csarnok. Danyikám készüljön! Mióta a becsületes emberek sorába léptem, vagy is megházasodtam, két dolgot gyűlöltem meg halálosan. A mosónőket, meg a nagymosást. Odaelől hajdan, legénykoromban, egyikkel sem volt semmi bajom. Fehérneműimet egy egyenesen Galicziából bevándorolt vén mámi gondozására bíztam. Havoukiut egyszer összeszedte, lisztát készített róla, a lisztát nálam hagyta s rendesen nyolczad napia beszámolt a tiszta ruhával, pontosabban, miut egy manipuláns őrmester. Pedig se olvasqi, se irni nem tudott a számoknál egyebet, arra is én oktattam be saját kényelmemre. A különböző ruhadarabokat csak jelekkel jegyezte. Az ing egy ke reszt, a gallér egy vízszintes vonal, a kézelő egy X volt és igy tovább. Nem volt rá eset, hogy összezavarta volna. A Dagymosásról meg csak hallomásból tudtam, hogy olyan is létezik a világon. Bár most is csak igy tuduám ! Esküvőuk utáu talán hat hétre egyszer csak előfog engem az én aranyos kis feleségem: — Nézze csak édesem, készüljön el rá, hogy holnap nagyon rövid ebédünk lesz! — Megelégszem én egy tál étellel is, ha az őn kis miczuskám kínálgatja, — bátorítottam az asszonyt. Kérem ne ütközzenek meg rajta, hogy mostani kedőlyállupotomban csak per asszony titulálom a fele ségemet. Mijd okát adom. — De hát mi legyen aztán az a mindenesetre nem kis ok, ho^y a holnapi ebédet előre is mentegetni kell? — kíváncsiskodtam én. — Nagymosás lészen! Tudja, a mitől maguk férfiak, azaz férjek annyira fáznak ! — Nagymosás lészen ? Milyen az ? — Jaj édesem, azt maga nem is igen képes felfogni, mit jelent a nagymosás! — De azt talán csak megértem, mi köze van a nagy mosásnak az ebédhez? — Mi köze? Még azt sem tudj i? HU nem ad elég dolgot egy nagy mosás a mosónőnek, szobalánynak, szakácsnénak, nekem, hogy a főzéssel nem is igen gondolhatunk? — Jó jó, de a szakácsnét délelőtt még is csak fel lehet menteni egy pir órára a mosástól: aztán meg maga édesem . . . — Hogy én egy pillanatra is ott hagyjam a nagy mosást? Lltszik, hogy nem ismeri eléggé gazdasszonyi feladatomat! No pirsze, majd én idegen emberek tetszésére bizom az én stafirungomit, meg a miga gallérjait, tudja a melyekről városszerte híres volt nőtlen korában is? — De a szakácsné ? . . . — Ha négy keze voina, mindnek akadna dolga! Mit tehettem egyebet, bele kellett nyugodnom a megváltozhatlauba. Az első uagy mosáson tul estünk, minden katasztrófa nélkül. Eu az ebédre uem panaszkodtam, bár nehezeu esett, hogy a felességem olyan hamar ott hagyott az asztalnál. Hiába, neki a mosás után kell látni, hogy estig készen legyenek. Mert azok a mai cselédek, azok a mostani mosónők eltrécselik az időt, ha az ember nincsen folytonosan köztük ! Este ugyan a feleségem egy kis főfájásról kezdett panaszkodni, — alig ha nem czugot kapott, a szellős mosókonyhában, — de a hidegsültből álló vacsora után egy csésze forró thea csakhamar helyrehozta és újra az én aranyos csacska kis feleségem lett. Elbeszélte, hogy mennyit dolgoztak ma, s biztosított, hogy ha ó utánua nem néz, egy hétig sem lettek volna készen. — Bizony, még magam is hozzáláttam ! Nézze csak, egészen kiszívta a víz az ujjaimat! Olyan közel tartotta szemeim elé megránczosodott ujjacskáit, hogy uem állhattam meg, hogy egy c-s. kot ue lopjak rájuk. Egészen hideg volt még akkor is a keze. Nem csuda, egész nap vízben járt. Meg is szidtam érte: — Dá hogy tehet már ilyet valaki! Ott lenni egész nap a gőzben. Olyan könnyen meghütheti magát, hogy észre sem veszi. Mintha nem mindegy lett volna, ha holnap délre végzik! — Persze! mint Ollósyók, a kiknél három hónapig tar a uagymosás, pedig kőt kisasszeuy is vau a háznál. De azok egyebet se csinálnak, mint egész nap regényt olvasnak; a konyha szagát ki nem állhatják! Nem is veszi el azokat jóravaló fiatal ember, mert ott még vagyonra sem nézhetnek! — Aztán honnan tudja azt maga olyan bizonyosan, hogy az Ollósy kisasszonyok egész nap regényt olvasnak? — Na bizony, talán nem elbeszélte Zsirosné! — Hát az kicsoda? — Ugyan, hát még a mosóné nevét sem ismeri? Hát ilyen házigazda maga ? — Ugy? Hát maga a mosónők mende-mondái után ítél? — Mintha talán nem azok ismernék ki legjobban azt a házat ahova bejáratosak? Meg tudhatná-e más Tengelyókről is, hogy az asszony viseli a kalapot a háznál ? Hiszen a világ előtt egészen máskép mutatják magukat! — Ugy látszik, maga ma nem kevés titoknak jött a nyomára! Mit gondol, lesz-e valami a Fedor hadnagy házasságából a Fövenyes kisasszonnyal? — Aligha! A hadnagy ur kevesli a kilátásba helyezett évi ezerkétszáz forintot, pedig többet . . . — Nem beteg a Rőmer kisasszony Mopija ? Erre a hirtelen kérdésre feleségem meglepetve nézett reám. Mi közöm lehet nekem a pártában maradt Rőmer kisasszony kutyuskájához ? — Nem tudom. Miért kérdi? — No ciak ugy mellékesen jutott eszembe, ha vájjon a Mopi sorsát nem tárgyalták-e a Hijosnéval, vagy Zsirosnőval, vagy Kinekhivjákkal ? — Csak nem képzeli, hogy engem a Rőmer kisasszony kutyájának egészségi állapota érdekel? — A világért sem, ha mondja; ámbátor Zsirosnét az is érdekelheti! — Törődöm én vele, mi érdekli Zsirosnét, mi nem! Hanem talán magát érdekli a Rímer kisasszony, hogy okoz-e kutyácskája neki bánatos órákat betegeskedósóvel? Nem szeretem a dolgot uracskám! A Rőmer kisasszony szemei, negyvenöt éve daczára, még mindig veszedelmesen ragyognak ! — Miattam akár elhomályosíthatják a csillagokat, de nem fogják elhomályosítani a napot, mely itt ég, itt világit a maga, a te kőt fénylő szemedben édes egyetlen kis aranyos feleségem ! Természetes, hogy ekkora körmondat utáu pont és pauza, — hosszú csók következett. Körülbelül igy estem keresztül az első nagymosáson. A második annyiban különbözött az elsőtől, hogy a feleségem szinte hivatalos hangon adta tudtomra az előző nap estéjén: — Danyikám, édes, vegye tudomásul, hogy holnap nagymosás lesz! Tudomásul vettem s másnap délben minden áron el akartam magammal hitetni, hogy mikor nagymosás van, minden tisztes férj maga készíti el a feketekávéját, keresi elő a csibukját és teszi fejére a fekete rojtos török sipkát. No mert rendes körülmények között mind ez az asszony tiszte. Este ugyan épen egy órával vacsoráltunk későbben a szokottnál, de annál jobb izüen ettem s vacsora alatt megtudtam a többek között, hogy az egyik Ollósy kisasszonynak majd kérője akadt: a Fövenyes kisasszony parthieja a hadnagy úrral teljesen .összement", — a mi azt jeleuti, hogy ók mentek széjjel; — meg aztán, hogy a Tatarossyné miért utazott olyan váratlanul az anyjához, és hogy a Winter Bárdos affaire oka nem annyira kávéházi összeszólalkozás, mint összebeszélés eredménye a papák zsebeiuek megpumpolása czéljából, Az a Zsirosné mindent tudott, hiszen ő mosott Winterőknél is. Kutyabaja sincs a fiatal urnák, daczára, hogy felkötve hordja a karját! — Apropos, kutyabaj! Hát a Rőmer kisasszony Mopija hogy éizi magát? szakítottam félbe feleségem elbeszélősének sorozatát. Komolyan megneheztelt őrte, hogy én gúnyt űzök belőle, mikor ő egész nap miattam ős értem fárad. Ez volt az első összezördülés köztünk. De hát teketek én róla, hogy a pletykákat gyűlölöm, mint . . . mint a mosónékat is? Pedig a mosónókat gyűlölöm jobban mindennél a világon. Tessék kérem elképzelni, hogy a második nagy mosás óta minden ujabb nagy mosás még inkább igénybe veszi feleségemet. Ilyenkor felesleges, teljesen idegen ember vagyok a házamnál. Az ebédet behozzák, elém teszik, a feleségem alig ül le már siet vissza engem magamra hagyva fekete kávémmal, csibukommal síp kámmal. És még nem is szólhatok ellene, mert nyomban kész a válasz, hogy én az ó dolgaiba ne avatkozzam; ahhoz ón nem értek. A világért sem mondom, hogy az asszony a mosónő hívei iránt érdeklődik jobban, mint a ruhák sorsa iránt. Oh az asszonyok nem kíváncsiak a mások viselt dolgaira. Meg aztán igaz mondás nem emberszólás. — Hanem anuyi bizonyos, hogy minden nagy mosás után következetesen a Rőmer kisasszony Mopija miatt koczczanuuk össze. Mert az asszony minden nagy mosás után a legfrissebb és legőrdekesehb hírekkel van eltelve és én következetesen a legfrissebb ős legérdekesebb hirek felsorolása közben érdeklődöm a Mopi egészségi viszonyai iránt. Mire az asszony következetesen felcsattan, csititom, ezzel olajat öntök a tűzre, miből előáll ama bizonyos bibliai állapot: .melyben vagyon sírásrívás és fogaknak csikorgatása!" Ennél az állapotnál ugyan a munkamegosztás elvét alkalmazzuk annyiban, hogy a sírás-rívást végzi az asszony, a fogaknak csikorgatását pedig én; de ez nem sokat enyhít a dolgon. Uraim! Férjek! Családapák! Nem tudom ti is ugy vagytok-e vele, mint ón, gyűlölitek ti is a nagymosást és a mosónőket, azonosok e nálatok is az okok az enyéimmel: egy indítványom volna. Szövetkezzünk és készíttessünk egy törvényt a „Kötelező polgári ruhamosásról", melynek értelmében péliául az állam állítson fel mosóintézeteket, ahol a családos emberek fehérneműi tisztíttassanak. Ne tűrjük tovább a házi nagymosásokat Törüljük el összes járulókaikkal egyetemben! Mert én nem bírom tovább, én beleőszülök, beleőrülök, ha minden hónap első vasárnapján újra azzal áll elő mosolyogva és szinte diadallal az asszony, mint ma is tette: — Danyikám készüljön, holnap nagymosás lőszen ' Jean. KÖZGAZDASÁG. Felhivás a szarvasmarha tenyésztőkhöz. A borsodmegyei gazdasági egyesület terméssateeeu értesülve van arról, hogy a működési területin foglal? kozó gazdák az évenkint kiselejtezett szarvasmarháikat otthon felhizlalják s igy értékesitik. Az értókesiWa módjával azonban nincsenek megelégedve R a gazdasági egyesület kötelességének tartja ezen a dolgon lehetőleg segíteni. Az értékesítés ^nehézségeinek az a fő oka, hogy ilyen hízott marhája minden gazdának csak csekély számú van s azok is a legtöbbször különböző korúak és neműek. E szerint igen természetes, hogy az egyegy gazdánál található 8—10—15 db hizott marháért idegen nagykereskedő hozzánk nem jöhet s igy mindeu gazda kénytelen a maga sőréjét a legközelebbi vidéki mészárosnak odaadni, mintsem ilyen csekély számú egyeddel távoleső s bizonytalan kimenetelű vásárokra vergődnének. A gazdasági egyesület most ezen a dolgon ugy akar változtatni, hogy felhívja a gazdaközönsőg mindeu tagját arra, hogy már deczember 15-ig mindenki hozza tudomására a borsodmegyei gazdasági egyesület titkári hivatalának Miskolczon, hogy a miskolczi februári országos vásárra hány darab (külön részletezve tehén, tinó, ökör) sőrét fog felhajtani. Egészeu valószínű, hogy ilyen módon talán több száz darab sőre felhajtása lesz bejelentve. A gazd. egyesület a bejelentésekből össze fogja állítani a vásáron megjelenő darabok kimutatásit és ha érdemes leend a jelentkezők létszáma arra, hogy a hizómarha-kereskedők erről értesítve legyenek, ugy az öszszes belföldi, valamint a nevezetesebb külföldi marhakereskedők is meghivatnak az emiitett vásárra. Ha pedig igen csekély számú marha jelentetik be, ugy arról a felhívásunk eredménytelensége a lapokban még ez év folyamán közölve lesz. A Borsodmegyei gazdasági egyesület ez ügyben kiküldött bizottságának f. évi november 4 iki ülésének határozata folytán tisztelettel felkérem az érdekelt gazda közönséget, hogy a mennyiben szarvasmarhákat hizlalnak s a mennyiben hajlaudók volnának azokat az említett miskolczi vásárra elkészíteni, hogy legyenek szívesek ezt alólirottnak minél előbb, de legalább f. évi deczember 15-ig okvetetlen tudomására hozni. Miskolcz, 1893. november hó. Tisztelettel: Biró Géza, a >Borsodinegyei gazd. egyesület* titkára. Szerkesztői üzenetek. >A polgári házasság* ciímú czikket most nem közölhetjük. A >Nyírvidék« helyi érdekű lap, t. i. Siabolcsvármegye köidolgainak a közlönye, s mi igazin nem látunk egyetlen egy jelenséget sem, mely itt nálunk síükségessé éj indokolttá tenné, hogy félre Térjük a harangot A czikk itójától engedelmet kérünk, hogy a közleményt megőrizzük s szükség és alkalom esetén közölhessük. »Melanie<, »A füzesbe . . .<, >Távozáskor* nem közölhetők. >Régi előfizető, helyben*. Tessék ez iránt dr. Jósa András vármegyei főorvos úrhoz fordulni, aki bizonyára igen szívesen adja meg a kivánt magyarázatot s még szívesebben elfogadj i * kérdéses régiséget a vármegyei régészeti miíseum számára. GABONA-CSARNOK. Nyiregyháza, 1893. A gabona-csarnoknál bejegyzett árak. Buza ~ 100 kilő 6.30 Rozs 100 » 5.10 Árpa 100 » 5.— Zab 100 » 6.— KukoriczalOO » 4.— K repcze 100 » —.— Paszuly » 5.— Szesz literenként 5272 Fiaczi árak. Borsó 1 kiló Lencse 1 » Mund-liszt 1 > Zsemlye-liszt 1 • Buza-liszt 1 > Barna kenyér-liszt 1 » 6.75 5 25 5.10 6 20 4.10 6.50 16'/í —.18 —.24 —.15 —.13 —.11 —.10 deczember 2-án. Burgonya 100 kiló Marha hús 1 > Borjú hús 1 > Sertés hús 1 > Juh hús 1 > Háj 1 » Disznó-zsir 1 » Szalonna 1 » Faggyú (nyers) l » Zöldség 1 esőmé Paprika 1 kiló írós vaj 1 liter Eczet 1 » Széna 100 kiló Szalma (tak.) 100 » Bikfa Tölgyfa köbmtr 2 — —.56 —56 -.48 -.32 —.64 —.56 —.21 —.03 1.— -.85 —.08 2.80 3.60 3.40 3.— Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadótulajdonos: JÓBA ELEK,