Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-02-05 / 6. szám

„IX Y f B V I D É K." körül. A melléképületeket kissé távolabb teheti, a hulladékokat összegyűjtheti; háza táját állandóan jó, üde levegő veheti körül. Magas épületek el nem fogják előle az ég legfőbb adományát a meleg, a fényes napsugárt. Átjárhatja lakásának minden zege-zugát s lehetetlenné tehet abban minden az egészségre ártalmas szerves életet. A hol napsugár, szabadon mozgó levegő és tiszta ság van, ott nincs sem bacillus, sem peuész, sem élősdi állat. Az ilyen helyen az ember ösztönszerűleg örül az életnek, a fizikai életnek, melyet élvezni tud. Falun áll az ember rendelkezésére a friss magból készíthető jó kenyér, a szárnyas, a tojás, a tej a tehén túróval, a főzelékek a gyümölcsök és a zöldségfélék, az emberi gépezet e legkitűnőbb, mert legtermészetesebb fűtő anyagai Falun olcsóbb s gazdaságosabb a fűtés, tehát a nép jobban szellőztethet, egészségesebb szobai levegőt élvezhet. A falusi nép ruházata alig vau alávetve a divat változandóságának ; az ember az egészség által megkövetelt egyszerű, olcsó ruhákban járhat. Mindezek daczára nagyon nyomorúságos lábon áll a köznép egészségügye. Nem ismeri a természet által rendelkezésére bocsátott kincseket s mint értéktelen cserépdarabokat, dobálja azokat el magától. Házát olyan szedett vedett, csekélyértékü anyagból építi, hogy már ezzel elárulja, hogy fogalma sincs a lakáshoz fűződő egészségi követelményekről. Nem azért épiti, hogy jó, egészséges, kényelmes és kellemes lakása otthona legyen, hanem azért, hogy, (miut az ősember) az időjárás viszontagságai elől menedéket találjon. Falait alacsouyakra, ablakait pedig oly kicsinyekre szabja, mintha szándékos törekvése volna kiszorítani a szobákból az üde levegőt s a napsugarat. A szobákban padló ról, a padlás, illetőleg a meuyezet bemeszeléséről szó sincs; a ház földje és meuyezete évtizedek penészeit, gombáit gyűjti rakásra. A szellőztetés ismeretlen fogalom a falusi nép előtt. Kikaczagnák, a ki a nap bizonyos szakaiban ablakait, ajtait nyitva tartaná, a „jó drága meleget kieresztené." Nem hogy szellőztetnének, hanem beragasztják, betapasztják apró ablakait; nehogy egy kis jó levegő férkőzzék hozzájuk. A doh, a penész üt tauyát télen a köznép lakásában, melynek petyhüdt levegőjét a kigőzölgés, kilélegzés, uémely helyen a háziállatok társasága kiállhatatlanná teszi. A rosz szobai levegő az oka, hogy a földmives és napszámos nép télen, mikor ügy szó ván a nyári munka fáradalmait pitieui. elsápad, elszínteleuedik, egészségében, testi erejébeu fogyatkozást szenved; annyira, hogy hetek telnek tavaszszal bele, mig egy kis szint kap és erőhöz jut. A felnőtt ember is uagyon megérzi; de a gyermek erősen megsínyli az egészségtelen lakás ártalmait s kész zsákmányául szolgál a járványos nyavalyáknak. A köznép külöubeu olyan rendszer nélkül építkezik sánnyiraelhauyagolja háza külsejét, s még inkább belsejét, hogy hacsak kemény hideg nincs, mely az ártalmas szer ves hulladékokat leköti, kívülről sem kaphat jó levegőt. Udvára gazos, szemetes, üres hely, hirmadában, sokszor felében erjedő s a rovarok millióitól hemzsegő trágyadomb. Táplálkozás dolgában is szomorú állapotban vau a köznép. 0 termeszti a kenyér növényeket s neki mégis ritkán van jó kenyere. Terményeiuek j ivát eladja, roagá nak jobbára csak a selejtes árut hagyja, s azt i- eléggé mes nem • tisztított állapotban. Tejet, vajat, túrót, tojást, tyúkot, keveset fogyaszt a közuép; többnyire eladj i azokat és pedig, a mennyire a termény természete megengedi, meghamisított állapotban. A gyümölcs is a piaczra került otthonra csak a — pálinka marad, s az is ami a kármeutőből kerül. A közuépnek a ruházata is sok kívánni valót hagy maga után, nem annyira az anyag és szokás, mint. a tisztaság és elviselés szempontjából. A köznép saj-it testé nek lisztálásával sem sokat törődik. Sok ember halála napjáig meg nem mossa egész testét; „mosdik" uapoukint azaz megnedvesíti szemeit és orra hegyét Ebből áll egé^z, testi tisztálkodása. A fehérnemüváltás is nagy időközök höz vau kötve; különösen a férfi nép erősen m igára engedi szenyesedni a fehér ruhát, és használat alatt sem ellenállhatlan vágy lepte meg. megtudni ki az, ki vele szembeu áll, miféle h-tug az, mely őt hívogatja. Ismét előre lépett. Megállott, gondolkozott, tétovázott, aztán szétnézett, nem les -.elődnek e utáuua a tündérek, lihegő keblére szorította kezeit ős újból a patak tükrére esett tekintete. Ismét az előbbi kép. A patak tükréből feléje tekintett az a másik leányka, a kiuek szintén piros volt miudakét orczáj i, a kinek szokatlan tűz égett szemeiben, a kiuek egész lényét annyi baj vette körül, de a ki szenvedui látszott nagyon .. . uagyon. Az az édes tudat, hogy többé uiucsen egyedül, az a gondolat, hogy a kis patakon tul találkozik azzal az ismeretlen lénynyel a ki olyau szenvedően néz ki, akivel megosztja majd örömét, fájdalmát: csábítóan ingerelték a tovább menésre. Kitárta karjait, s folyton a patak tükrébe tekintve, örömsikoltássa roh int a kedves ismeretlen felé. Az a másik szintén kitárt karokkal sietett elébe Elérte a kis patakot, le is hajolt hozzá, hogy a szép ismeretlent megc-ókolji átölelje, de az eltűnt, el homályosodott szemei elől. Eszméletét vesztve keresztül esett a kis patakon és a meredélybe zuhant. Mikor felébredt, frissen kaszált gyep ágyon találta magát, mellette a szép ismeretlen helyett, egy más alak ba öltözött lény állott, a kinek felső ajkát, állát gyenge növésű göndör szőr szálak nőtték be, a ki olyan edes pillantással nézett reá, a ki kis patak vizébe mártott patyolattal borogatta homlok sebeit. Az ismeretlen alak ajkáról olyan különös, zengzetes hang áradt felé, sohasem hallott ó ilyen hangokat, és mégis ugy vélte miutha megértené. A leányka száraz ajkait harapdálva, nedvesitett.e azokat s jobbjának mutató ujjával ajkára mutatott. Az a másik lény megértette ezt. Széles levelű sás után futott, összehajtotta levelét kanál alakba, telemeritette kíméli, a szenytől uem óvja. II i a test és a fehérnemű ily kevés figyelemben részesült, felsőbb ruháira még kevesebbet ad a nép. A kalap közmondásos zsirossága, a járás kelést lompossá tevő túlságosan nagy csizma piszkossága, a többi felső ruhák rongyos volta áltuláuo san ismeretesek. Az elnyalt és mégis viselt, kifordított befordított felső ruha, mig egy részről kellemetlenné teszi a köznéppel való közvetleu érintkezést, másrészt magára a népre is ártalmas, mert nem képes tettét az időjárás viszontagságai ellen kellőkép megvédeni. Az el használt, ócska, kopott, pláne rougyos ruha „nem tartja a meleget." Hogy mennyire őrzi a közuép a szoba „melegét

6, azt már érintettük; pedig olcsóbban fű'hetue, mint a városi nép. A szalmafűtés. a hol fa nincs, kitűnő és olcsó fűtő anyag, alig kerül egy-egy télen jó szellőztetés mellett is többe 5—6 frtuál. A hol ft vau, ott egv kis utánajárás az egész és van elegendő fütő anyag. mit tapasztalunk, különösen a felvidéken, hol a tűzifa csaknem bebújik az ember szobájába. Azt, hogy még a füstöt is befogják. A fülled', poshadt, füstös levegő rontja a tüdőt, a sötétség és füst a szemet. Ezekből látjuk, hogy a köznép <z egész-éguek rendel kezésére álló javait kihasználni uem tudja; közvetlen szemléleten alapuló tapasztalatuuk ez. Mily károkat okoz a közuép erkölcd és anyagi existentiájában a pálinka, erről mint elkoptatott dologról felesleges szólauunk. A legnagyobb egészségügyi bajok egyike, hogy a köznép szerfelelt idegenkedik az orvostó es gyógyszer tártól. Az Istenre bízzák a beteget és a kuruzslásra. A kutuzslások ma is számos embert tesznjk nyomorékká, mielőtt az orvosi segély igénybe vétetnék. Az elhauyagolt, az elmérgesitett bajon az orvos is c<ak ritkán tud segíteni. S ez megreuditi a beléje helyezett bizalmat. Ilyen körülmények között nem c^da, ha egy-egy járványnak olyau bő aratása vau népünk között. A baj mélyen beleevődött a nép testébe lelkébe; legjobb akarat mellett is évtizedek lankadatlan, tervszerű tevékenységére van szűk ég, hogy észrevehető sikert mutathassunk fel. —e.— ÚJDONSÁGOK. — ^Küldöttség a miniszter-elnöknél. Nyíregyháza város díszpolgári oklevelét küldöttség viszi ma, vasárnap reggel Budapestre, dr. Wekerle Síndor miuisz ter-eluökhöz. A küldöttséget Kíllay A ídrás főispán vezeti a miuiszter-elnök elé s ez okból a főispán úr már a szombati déli vonattal elutazott a fővárosba. A küldöttség tagjii a következők: Májerszky Bjla, Sztárek Ferencz, Miklós László, Haas Mór, P.il iticz Jenő, Palicz Jáuos, Biruch Mór, Stern Jeuő, Zimborszky Jinos, Ni dassy József, Ricsko M híly, Kovách G^ró. Korányi Imre, Somogyi Gyula, dr. Ferlicska Kálmáu, Török Péter, Lakner Ödön, Barzó Mihály, Szopkó Alfréu, C<apkay Jeuő, Horovicz Jakab. U yan ez alkalommal adják át a miniszter elnöknek a népgyűlés üdvöílő iratát is. Mindkét küldöttséget hétfőu délelőtt fogadja a mim-zter elnök. — Kinevezés. Kállay András főispán őméltósága Nagy Imre dengelői (Bihar m.) lakost közigazgatási gyakornokká nevezte ki. — Dr.jMeskó László, Békés város orsz. képviselője, mint már jelentettük, t. ügyészi állasáról való lemondását írásban beadta. A város képviselete kedden vett hivatalos tudomást a lemondás tényéről s elrendelvén, hogy az ülés jegyzőkönyvében dr. Meskó László kiváló érdemei megörökítessenek, megbízta a tanácsot, hogy a t. ügyészi állás betöltése ügyében intézkedjen, nevezetesen, hogy a vármegye alispánja a tisztujitó-szék össszehivására fölkéressék. Dr. Meskó László meleg hangon búcsúzott el a képviselettől, mire a képviselet hálás érzelmeit s ama reményét, hogy dr. Meskó továbbra is megmarad Nyíregyháza város közdolgainak munkájánál — Imre János szép beszédben tolmácsolta. — Választások a városnál. A t. ügyészi állás betöltésével egyidejűleg más két hivatali állásra is választás lesz a városnál. Nevezetesen választani kell — Kacska László elhalálozása folytán egy számtisztet s Karner János lemondása folytán egy állatorvost. friss vízzel, s a leányka ajkához tartotta azt. Ez pedig kiitta azt az utoisó cseppig, aztán lehajtotta izzó fejét a selyem szálú füágyra és uiély álomba merült. — Mikor ismét felébredt, egy szalma fedelű kis kunyhóbau találta magát, puha pehelyiyel töltött csíkos párnákon. A kis kunyhóbau már hárman voltak. Ő, a ki érezte, hogy az óta — mióta az emberek földjére került — léuye egészen átalakult, az a másik, a ki őt oly hiven ápolta, és aztáu egy harmadik a kinek ő nevet adni uem tudott ... az ifjú édes anyja. Egy kis asztalka mellett ültek, ettek valamit és f'iss tejet ittak. Az a hirmadik, a kiuek annyi szeretet, anuyi jóság sugárzott arczáró;, friss tejjel, puha kenyérrel kínálta meg a leinykát. A leányka a friss tejet megitta, a kenyér darab >t kezébe véve, emberi hingón azt kérdezte, mi az?! Isten áldása! keuyer! volt rá uyombau a válasz, aztán meg lett neki nyomban mutatva, hogy kell abból egy darabot letö.'ni és megenni. A leáuyka megette még a morzsáit is, és azt modta rá: hogy jó! Később azt kérdezte a jóságos arczu ismeretlentől, ki az? s kezével az ifjúra mutatott. — A fiam ! — Hát te ki va;y ? — Annak az édes anyja. — Mi az ? ! anya ! — Mijd megtulod édes gyerunkem! htnem most aludjál szépju, .csendesen, bágyadt vtgy, kimerültél, majd ha kipihented migad, ha felgyógyulsz, ha forró lázad megszűnik, ha elhtgyod puha váako<aid, sok min deuről fo^ok ón neked beszélni, sok mindeure foglak én téged oktatni. JP.benj, aludjál szép gyermekem — E kedves hangokra elszenderült a leáuyka, és pi— Jótékony alapítvány. Néh. Draskóczv Stmuel az ág ev egyház' és főgimnázium számára 6000 frtot adományozott oy módon, hogy az összeg betábláztassék császárszállási birtokára s csak nejének, inint haszonélvezőnek halála után adassék át a hagyományosoknak Özvegy Draskóczy Simuelné a mult hő végén Losonczon elhalálozván, most az ág. ev. egyház és iskola megkapja a 6000 forintot. Az összegből az egyhá zat 2000, a főgimnáziumot 4000 frt illeti. — Főgondnok választás. A pazonyi ev. ref egy ház, a Tolcsvára költö/ött id. Mezósy László helyére főgondnokká fiát, dr. Mezőny Béla urat választolta meg. — Az állauii ménlovak e hó 15 dikén érkeznek meg Turia Remeterői Nyíregyházára. Kerekréthy Miklós g.izd. tanácsos kivá asztotta már az alkalmas méueket s a többek között a földmivelésügyi miniszter engedélyével megkapta a nyíregyházi fedeztető állomás részére (mely leguagyobb az egész országban) a hires „Czinier" angol telivért, a nagy német Derby győztesét, valamint „Verneuil"-t, a mezőhegyesi törzsménes apa ménjet. Az állami mének a kővetkezők: Schagya 20 éves 2 frt, Schagya 9 éves 3 frt, Mebemed Ali 13 éves 3 frt, Ostréger 10 éves 4 frt, Zivatar 10 éves 6 frt, Taurus 7 éves 6 frt, Nóniu, 14 éves 6 frt, Sztárnya 4 éves 5 frt, Ürmény Nónius 4 éves 5 frt. Kisbér öccse 5 éves 6 frt, Corvinus 9 éves 9 frt, Coquiu 6 éves 11 frt, Verneuil (uj) 5 éves. 6 frt, Czimer (uj, a berlini derby győztese) 25 frt, Összesen 14 darab. — A czigány-népszámlálást a mult hó 31-dikén a vármegye egész területen végrehajtották. A vidékiől az adatok csak a jövő hét folyamán fognak rendelkezésre állani. Nyíregyháza város egész — külső é» belsj területéu összesen 308 czigány van, még pedig 150 férfi, 158 nő. Tanköteles gyermek mintegy 80 van a czigányok között, akik közül azonban csak 20 jár iskolába. A többi uem mehet, mert uiucs ruhája, részben pedig mert közelben uem érhetnek iskolát. Öaszeházasodás czigáuy és nem czigány között csak kettő van, t. i. két czigányleány vau nem czigány féifinál férjnél. Czigányok által lakott ház 11 van a város területén, kuu)hó 8, sátor 5 — Az építendő nagy vendéglő vázlat terveinek elkészitészitésere hirdetett pályázat határideje e hó 1 én lejárt, s mint az előre látható volt, a pályázatnak igen szép eredménye lett, Nem kevesebb miut 13 terv-rajz küldetett be ugyanis a polgármesterhez, ki is az ez ügyben megbízott küldöttséget e hó 4 dikén d. u. 4 órára összehívta s a küldöttség egy szűkebb körű, szakértőkkel kiegészített bizottságot bízott meg a tervek megbirálásával. A bizottság tagjai a következők: Májerszky Béla elnök, Koczok László kir. főmérnök, Munczhardt József kir mérnök, Horváth Gyula városi méruök, Barzó Mihály és Vojtovics B-rtalan építészek, Szohor Pál adótanácsos, Kerekréthy Miklós gazd. tanáczos és Pintér Ltván. A tervek fölött e hó végéig döuteni fognak. A bizottság felhatalmazást nyert arra is, hogy egy idegen elismert szakértő véleményét is kikérhesse. — Érdekes pecsét-nyomó került a most rendezés al itt levő vármegyei muzeum birtokába. A pecsétnyomó magyar cziinerrel vau ellátva, felette osztrák fő herczegi korouával s ezzel a körirattal: „Siegl der köuiglich Szabolcser Comitats Filia) Kass

1." Érdekes, hogy a pecsét nyomó keresztül van reszelve, annak jeléül, hogy érvényessége megszűnt. Évszám nincs rajta. Ez az erdekes régiség miudeu valószínűség szerint a vármegye áthurczolkodása közben Nagykálióból — amikor is a levéltárt ki-elejrezték — szemét dombra került s onnan ju'ott most.— trágyahordás közbeu — nípvilágra. — Hóf'u vás mindenfelé. A pénteken délután föltámadt s folyton gyarapodó erővel tomboló szélvihar megint óriási hófúvásokat idézett elő, ugy hogy a közlekedés az országutakon, különösen amelyek észak-déli irányúak, teljesen felakadt s szünetel. Két-három öl magas kemény hó-réteg lepte el az utakat s a fúvás folyton növekedik. Nagy munkába fog kerülni megint az utak fölszabadítása. — Fizetés-képtelenség. Katz József fia helybeli rőfös és pipere kereskedő fizetés képtelenségét jelenti a becsi Kreditoreu verein. hent hosszasan s édesen, álmában is mosolygó ajka tett arról bizonyságot. Misnap hajnalban már kint futkosott a virágos völgyben Mikor a völgyből fehér fátyolba burkolt fürtös fejével megérkezett, együtt találta ismét megmentőjét azzal, a kinek olyan édes álmot adó hangja van, a kit megmentője édes anyámnak szólított ós a kit ó is „auyámuak" nevezett. Az a harmadik forró csókot nyomott a szóra a leányka homlokára. — Hát ót! hogy szólítsam — kérdezte a leányka az ifjúra tekiutve. — Testvér! Testvér? — tagolta a leáuyka, hát miért égett ugy a tekintete, miutha maga a nap volna szemeiben. — Mese az gyermekem! csak te látod azt ugy, meg fogod később szokni, ha megismeritek egymást. — Ölelkezzetek össze mint testvérek. Erre a kijelentésre mind a két fél meghátrált. Az auya uem folytatta tovább, dolgai után látott, magára hagyta a gyermekeket. Azok eleinte farkas szemet néztek egymással, később egyhangúnak találta a leányka a néma játékot, sarkon fordult és kifutott a mezőre, a közel erdőre, fellármázta éles hangjával az erdő összes lakóit, tele tépte kötényét a rét virágaival, s ugy tért vissza. A kis kunyhó udvaráu csak az ifjút találta, a ki turbékoló gerléit étette. Azt kérdezte tőle a lányka, hol van anyánk? — Auyáuk nincs itthon — válaszolt az ifjú' — Elment az erdőre sebedre ezer jó füvet keresni, hogy meggyógyulj. A leányka meguyugodott a válaszb m, és oda ült ő is a falóczára, annak az üresen maradt hosszabbik végére, s nézte, bámulta az ifjat, ki étette, itatta madarait. Etetés közben a kalitka nyitva hagyott ajtócskáján kirepült a gerle pár. Egyenesen a kis kunyhó szalma