Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-11-26 / 48. szám

„N Y I R V I D E K." „Azok a bizonyos rendeletek." Nyíregyháza város gyámpéuztárának és gyárnpénztári pénzkezelésének a vármegye tiszti főügyésze által történt megvizsgálásáról s e vizsgálat eredménye alapján hozott alispáni rendeletről és közigazgatási bizottsági határozatról tudósítást közöltünk a .Nyírvidék" november 16 diki számában, e kérdésnek a vármegye közigazgatási bizottságában történt — nyilvános — tárgyalása alapján. E közleményeinkre laptársunk a „Nyíregyházi Hirlap" november 16 diki számában, még pedig „igen illetékes helyről" nyert információ alapján, az alispán rendeletéről és a közigazgatási bizottság határozatáról kijelentette, hogy a „pesszimizmussal" vezetett vizsgálat eredménye, hogy a „vármegyén" olyan sötét színben látják a városnak ezt az ügyét, s hogy igen „sötét hangú" volt az a hírlapi közlemény is, melylyel ezt a dolgot a „Nyírvidék" publikálta. Laptársunk e kijelentéseire a „Nyírvidék" legutóbbi száma a következő megjegyzést tette: „A Nyiregyháza városi árvaszék és árvapénztár ügykezelésének a vármegyei főügyész által törtónt megvizsgálása eredményéről, az ennek alapján kiadott alispáni rendeletről s e kérdésnek a várraegye közigazgatási bizottságában törtónt tárgyalásáról lapunk legutóbbi számában közölt tudósításunkat, laptársunk a „Nyíregyházi Hirlap" „sötét hangu"-nak mondja s írja, hogy „a vizsgálat pesszimizmussal fogott fel mindent s ily tapasztalatoknak eredménye az a rendelet, melyet az alispán a közigazgatási bizottság ülésén előterjesztett." Mindezeket „igen illetékes helyről" nyert értesülés alapján konstatálja a „Nyíregyházi Hirlap" s mi igazán kíváncsiak vagyunk rá, hogy ki vagy mi lehet az az „igen illetékes hely", ahonnan kollegáukat a hivatalos vizsgálati jegyzőkönyv, az ezen alapuló alispáni rendelet s a közigazgatási bizottság ez ügyben hozott határozatának értéke felől így informálták, holott az a vizsgálati jegyzőkönyv a „szabálytalanságokat" és .mulasztásokat" konkrét adatokkal konstatálja, s tudomásunk szerint semmi „illetékes" fórum az alispin rendeletének, az ezen alapuló közigazgatási bizottsági határozatnak s egyáltalában ennek az ügynek a felülbírálásába idáig még be nem folyt. A „pesszimizmus" pedig, melyet a „Nyíregyházi Hírlap" a vizsgálatot teljesítő megyei főügyésznek tulajdonit, igazán méltat lan vád, melyet a vármegye és Nyiregyháza városa közötti jó viszony érdekében kénytelenek vagyunk visszautasítani. A .szabálytalanságok" és „mulasztások" kétségbevonhatatlan tények; más kérdés azonban, hogy ezeknek, t. i. a konstatált szabálytalanságoknak és mu lasztásoknak következtében az árvák érdekei szenvedtek-e csorbulást? Ezt az a fölszámolás fogja kideríteni, melyet a vármegye közigazgatási bizottsága az árvavagyon egyénenkénti tisztába hozatalára elrendelt. Ennek a vizsgálatnak a teljesítésére 14 hónapi időt adott a városi árvaszéknek a közigazgatási bizottság s ez a — szükséges földerítés nagy munkájához szabott hosszú határidő már magábau is nyilvánvalóvá teszi, hogy a „Nyíregyházi Hirlap" „igen illetékes* helyről inspirált dementije nagyon merész és mindenesetre korai dolog volt." Szikszay Pál t. főügyész pedig ugyan ez ügyre vonatkozólag a következő sorokat tette közzé: „A Nyíregyházi Hirlap f. évi 46 ik száma „hírek" rovatában a városi árvaügyek kezelésének vizsgálatáról közlött czikkre megjegyzem, hogy az árvapéuzek és árvavagyonok mikénti kezelését, könyvelését sat. Eördögh Károly vármegyei ellenőr-könyvvezetővel s a városi árvaszék erre illetékes tisztviselői közbejöttével én vizsgáltam meg, s a vizsgálatról telvett jegyzőkönyv mutaija azt meg, hogy mennyi „szabálytalanság" és „mulasztás" találtatott, de hogy az árvuügyi törvények és szabályok szeriut minő tények és körülmények vétetnek szabály talauságuak vagy mulasztásnak, e tekintetben a közlött czikk szeriut „igen illetékes helylyel" sem bocsátkozom hírlapi vitába, s ha a vizsgálatot csak parányi pesszimizmussal vezettem volna, le^yeu meggyőződve T. Szerkesztő úr, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvben s az annak alapján hozott alispáni ós közigazgatási bizottsági határozatokban egyebek is foglaltattak volna, de hogy éu a vizsgálatokat pesszimizmussal egyáltalán nem szoktam fogana tositani, azt az ahoz értő körök uagyon jól tudják, elvem volt mindég a tárgyilagosság, a törvényeknek és a szabályoknak pontos megtartása, s a közállapotoknak köz érdekben szükségessé vált javítása : igaz, hogy a mulasztás több egygyel, mint a jegyzőkönyvben el van sorolva, ezt az egyet pedig én követtem el akkor, — a midőn csak is egy irányban és pedig a helyzet javítására, a törvények ós szabályok pontos megtartására tettem indítványt, s ha ez teljesíttetni fog. el lesz érve a legfőbb czél, s higyje el T. Szerkesztő úr, hogy abból ugy a város közönségének, mint az árváknak csak hasznuk leend; azt p«dig legyen szives annak az „igen illetékes helynek" megmoudaui, hogy ha a törvények és szabályok által megkövetelt ellenőrzés az eddiginél pontosabban és jobban fog teljesíttetni, hát akkor jövőre igazán nem lesz annyi szabálytalanság és mulasztás." * * * A „Nyíregyházi Hirlap" legutóbbi számában, a „Nyírvidékinek fentebb egész terjedelmében idézett megjegyzéseire megszólalt — mint a lap maga mondja — az a bizonyos „illetékes hely." Ez az oka annak, hogy ezzel a kéidessel újra foglalkozni vagyuuk kénytelenek, még pedig azért, mert laptársunk e czikkének „illetekes" írója most már nem elégszik meg azzal, hogy mi .sötét hangon" irtunk erről a dologról, hanem vádol bjunüuket „merész következtetésekkel, amihez mar nem csak pesszimizmus, de merész fantázián kivQl nagyfokú maliczia is szükséges." No, erre már csakugyan nem voltu ik elkészülve. Kérjük olvasóinkat, akik közül bizonyára igen sokakat érdekel ez az ügy, olvassák el — s ne vegyék rossz néven hogy újra lenyomtatjuk — azt a pár sort (mert erre vonatkoznak lapüárouik „illetékes" czikkirójának a mi eljárásunkra vonatkozó megjegyzései), melyet a városi árvaszék elnökéhez intézett alispáni rendeletről s ez ügynek a közigazgatási bizottság ülésén történt tárgyalásáról szóló referádánk bevezetéseül a „Nyírvidek" nov. 12-diki számábeu inunk. íme: A vármegye közigazgatási bizottságának csütörtökön tartott gyú'éséu Miklós László alispin előterjesztett egy rendeletet, melyet Bencs László polgármesterhez a városi árvaszéki és árvapénztári ügykezelés dolgában mtéze t. E rendelet kibocsátása annak a vizsgálatnak eredménye, melyet Szikszay Pál varmegyei főügyész, Eördö< Károly ellenór-kóny vvjzetó segédkezése melli-tt, tz alispán utisitására, a főispán úr őméltóságáuik iniciativája folytán ez évi augusztui ho 14-dikén es következő napjain a városi árvaszéknél foganatosított. A közigazgaiási bszot'sig csütörtöki illésén élénk és hosszis diskusszióra szolgáltatott alkalmat az alispin rendelete, jobban mondva az a sok — a rendelet szavaival élve — szabály„A NIYRVIDÉK TÁROZÁJ A.

a Házassági akadály. — Landsberger H. után. — Mama és fia beszélgetnek egymással. — Igazán nem értelek édes fiam! Hát nem tetszik neked? Talán nem elég csinos? — Oh ! nagyon is ! — Talán nem szeretetreméltó! — Oh! rendkívül szeretetreméltó! — Talán nem jó családból való, vagy nem elég gazdag ? — Dehogy ? — Aztán meg szeret is. Ez bizonyos és még sem akarod nőül venni ? — Nem ! — Nem?? Ezt ugyan kereken kijelentetted, s ha szabad kérdeznem: ugyan miért ? — Azért, mert úszni tud! S amikor Frigyes ur, aki különben tudós és magántanár, ezeket a jelentőséggel teljes szavakat kímondá, nagyobb uyomatókosság kedvéért öklét az asztalra csapta s a kávéscsészéből tartalmának jelentékeny része a virágos abroszra ömlött és Mária mamának eme dicsekedésén meglehetős nagy kávéfolt díszelgett. — Frigyes! —- kiáltott a mama, sötét pillantást vetve fiára is, a foltos abroszra is. De többet nem szólt, mert kedves fiát még soha sem látta ily hevesuek . . • Ciak pillanatok multával s akkor is mintegy álmélkodva kérdé: — Hát azért, mert úszni tud ? ... Az igaz, hogy tud úszni! De hát mit akarsz ezzel mondani? Ez csak nem ok arra, hogy el ne vedd! — Pedig az! . . felelt a fiu mérgesen. — Ugyan fejtsd ki ezt az okodat édes fiam! — kéri Mária asszony. —• Kifejtsem? Jó! ... s a tálezát helyre igazítván, igy kezdi fejtegetését. — Aki házasodni készül, mit keres? . . . Bizonyára azt, amit a régi Xenophanes, Philolaos kívántak, (persze ismered e régi bölcsészeket,) ők pedig azt kívánták, hogy a házasulandó saját ő«énjéuek a kiegészi tését keresse! Ez az ősén pedig férfiből s asszonyból áll. Amiből aztán tiszta világos logikával az következik hogy a férfi az asszonyban a nőiesség, az asszony meg a férfiben a férfiasság eszméjét szereti megtestülve látni! Érted ezt mama? — s diadalmasan egyengeté magát karosszékében, aranykeretes c.vikkerjén át tekintgetvén anyjára. — Értem ! — feleié Mária asszony s Isten bocsássa meg neki, ha ezúttal uem mondott egészeu igazat. — S most már, édes anyám kérdlek, hát vájjon ónói es e ? Megvan-e benne a nő eszméje? Ó és a nőiesség! . . Pedig igazán szerettem. M is játszótársam uem is volt gyermekkorombau. Szerettem még vakmerőségeit is, mert hát mindig az volt, vakmerő a legnagyobb mértékben. Az után elváltunk, ő nevelésbe ment én az egyetemre. Mikor ismét láttam őt, én férfi voltara, kinek elveim vanuak, érett, megfontolt elveim, ami nagyon sokat je lent! ... S ót milyennek találtam? Csendesen ballagtam hazafelé az állomástól a fasoron át s egyszer csak rettenetes nagy patkócsattogást hallok, valami szörny száguld el mellettem, ijedtemben majduem lerogytam s csak öt perez múlva tértem magamhoz. A miut°kósóbb megtudtam, ez a szörny egy ló vo't s aki rajta ült ő volt. 0, nem más! N;msokára látogatóba meutem anyjához. Az udvariasságot szeretem, hát ezt meg kellett tennem s íme mit láttam: a kertben, egészen hitül az épület mögött, egy hosszú s magas uyujtón asszonyi termet mozgott, mindenféle gyakorlatokat végezve. S a miut megtudtam: ez a tornázó nő nem volt más, miut ő. De ez még nem elég. Elbúcsúztam anyjától. Mikor a kertajtóban voltam, óriási dördülést hallok, mely egész testemben megrázott. Ezt is ő okozta. A parkban Tévő helyiség volt számára berendezve s ott lövöldözött pisztolyokból. Az ilyen nő, nem nő, nem lány, uiucs benne semmi nőies, amit a férfi uóben keres. Férfi ó s nem nő. talauság és mulasztás, melyet a megtartott vizsgálat a városi árvaszék kezelésénél konstatált. E »szabályta!ausígol(< és •mulasztásod megszüntetése érdekében s ama nevezetes érdek megvédésének a szempontjából, melyet az árvík vagyonának jó, nemcsak visszaélést mert erről nincs szó — de esetleges tévedéseket is kizáró kezelése a községi adminisztrációban képvisel. A: alispin rendelete, a vizsgálat által konstatált szabálytalanságok és mulasztások nagy számához kép-st igen terjedelmes. S 30 poutban sorolja fel a rendelkezéseket és usasitiísokat a teendő intézkedéseire nézve. E rendelet a városi árvapénztiri és általában árvaügyi ke zt-lés nagy s csaknem teljes átalakítását jelenti, a törvény s a városi szervezési szabályrendelet értelmében. Ez a jelentős kérdés foglalkoztatni fogja a város képviselőtestületét is s épen ezért fölhívjuk arra a testület tagjainak figyelmét és érdeklődését. Nem kellemetlenkedni akarunk, mikor ezt az ügyet szóvá tesszük, de kötelesséjet teljesítünk, melynek gya korlasi, bármilyen igénytelen helyén is a nyilvánosságnak, a nyomtatott betű erejénél fogva, csak üdvös hatású leh-t. Hát kérdjük, hol vannak e sorokban „merész következtetések," de hol vau egyáltalán .következtetés," hol van az a „merész fantázia" és hol van a „nagyfokú malicia!" A „Nyíregyházi Hirlap" nagy szívességet tenne velünk, ha ezt nekünk megmutatná, már csak azért is, mert az „igen illetékes hely" tekintélyével kimondott Ítélet még esetleg megtéveszthetne bennünket a tekintetben és zavarba hozhatna az iránt, hogy hol kell megvonnunk azt a határt, a melyen belől a sajtónak joga és kötelessége a közönséget érdeklő, tehát kőzdolgokat képező kérdésekhez hozzászólani. Mert őszintén megvallva — elolvasván most újra e sorokat — a hírlapírói kötelesség teljesítésének szempontjából, azoknak, ahogy megírva vannak, épen ellenkező hibáját konstatáljuk, azt tudniillik, hogy túlságosan óvatosak, hogy a fennforgó kérdésre nézve egyáltalában tartózkodnak miuden vélemény nyilvánításától, miut ahogy ezt a szemrehányást ez esetből kifolyólag már több oldalról ki is fejezték. Mi a „Nyíregyházi Hirlap"-pal polemizálni nem akarunk — s engedelmet kérünk olvasóinktól, hogy abba ilyen módon is belekeveredtünk, — de lehetetlen elhallgatnunk a tekintetben való csodálkozásunkat, hogy az az „illetékes hely," mely egy hivatalos vizsgálat konstatálásait, egy ezen alapult alispáni rendeletet és a vármegye egy hivatalos testületének határozatát értékében niegkissebbiteni vállalkozott, ahelyett, hogy csak meg is kisérlené a bizonyítást, neki megy egy másik újságnak, mely semmi egyebet nem tett, mint hogy szószerint való közlést adott az említett alispáni rendeletből és szóról-szóra közölte e közigazgatási bizottság határozatát, s vádolja azt „merész következtetésekkel," mikor az egyáltalában uem következtetett semmit, sőt ínég malíciával is, holott, ha már kritizálni akart, inkább a túlságos jámborság és körültekintő óvatosság vádjával kellett volna bennünket illetnie. Ami a „felületesség" vádját illeti, hát engedjen meg nekünk a „Nyíregyházi Hirlap", az, hogy mi nem soroltuk föl mind ama adós főkönyvi lapszámokat, amelyeken a vizsgálat bizonyos mulasztásokat és kezelési hibákat konstatált s elégségesnek tartottuk, hogy az alispáni rendelet illető pontját csak imígyen közöltük: a 83 stb. adós főkönyvi lapon (itt aztáu következik a rendelet szószerint) ez nem felületességből történt, hanem csupín azért, mert a mi zsurnalisztai érzékünk szeriut a közönséget nem az érdekli, hogy az adósfőkönyvnek melyik lapjain követtettek el és konstatáltattak mulasztások, hanem az, hogy milyen mulasztás követtetett el. — Eddig eltitkoltam mindent előtted, jó anyám nem akartalak búsítani. Magamban azonban megesküdtem, hogy abba a kertbe, abba a házba soha többet be nem térek . . . Hiuem a sors másat akart, ottfelejtettem a botomat, Ezüst fogautyuja van, elmentem érte. Botomat megkaptam, de őt nem láttam. Kérdem: hol van Mariska kisasszony? . . . csupán udvariasságból s uem érdeklődésből tudakoltam ... A felelet ez volt: úszik! ... Mit csinál? . , . Kórdóm még egyszer . . . Úszik! . . . hangzott újból a válasz. . . . S csakugyan ugy volt. A parkban van egy nagy tó. Deszkával elkülönítetett magának egy darabot s ott . . . uazik. Még csak ez hiányzott! Úszik is! Úszni is tud Úszni is szokott. Kérdhezheted-e még mamám: mért nem veszem el? Kérdezheted e ? ! — Da hát édes Istenem: az úszás csak olyan test • mozgás, mint más egyéb. Aztán időt sem rabol. Sőt örülök is rajta, hogy a mai lánynevelés ép oly gondot fordit a test edzésre, mint a gyermek nevelésére! . . . Tornászni, lovagolni, aztán meg úszni is . . . mért ne lehetne? Mi rosz van b'enne ? — Mi rossz van benne? . . . Még kérdezheted? Hát ugyan mi képezi a uőnek legfőbb erényét, mi teszi őt nővé, mit szeretünk benne? . . . Ugye, hogy az erkölcsiség? Gondolj a régi görögökre, kik leányaiknak s asszonyaiknak mindent megengedtek, de úszni uem úsztak ők sem. Egy klasszikus sem szól erről. Ennyire uem mentek ők sem. Azért hát ne is szóljunk többe} róla, én iszonyodom tőle. Soha. de soha sem lesz az ón feleségem! — E szavakkal újból egyet csapott az asztalra jelezve elhatározása változhatatlanságát. Az^ édesanya mélyen fölsóhajtott. Nehezére esett a dolog. Kedvelt terve íme megsemmisül. * * Valaki jön. A gazdasági tanácsosók kertésze lép a szobába. Levelet hozott az ó maraá ától. Frigyes úr haragosan nézett szót, azután az orgonabokrokra vetette tekintetét, melyek az ablak alatt diszlettek. Gondolni sem akar arra a leányra. Szive mélyéből gyűlölte őt. Folytatása a mellékleteit.