Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-10-01 / 40. szám

NYÍKVIDÉ H-" —~ A régi egyforintos államjegyek bevál ása tárgyában a pénzügyminisztérium az 1882. evi januárhó 1 iől keltezett s forgalmon kivül helyezett 1 frtos államjegyek kicserélésének határideje 1893. évi deczember 31-vel lejárván, ezen időpentig a kicserélés csak a cs. és kir. közös pénzügyminisztériumhoz intézendő, szabály szerűen bélyegzett folyamodvány alapján engedtetik meg. Mely körülmény azzal a figyelmeztetéssel hozatik köztudomásra, hogy 1893. évi deczember hó 31 ike után az 1882 évi január 1 ról keltezett 1 frtos államjegyek többé sem beváltani, sem kicseréltetni nem foguak. — Amerikából csak e napokban tért vissza a világhírre vergődőt Mauthner Ödön hazai magkereskedő czég főnöke, ki egész nyárou át ott tartózkodva, ezeu idő alatt sorra látogatta Amerikának nevezetesebb farm- és kert-telepeit és itt nagyon figyelemre méltó érdekes és fontos tapasztalatokat gyűjtött, a melyekuek közzétételét rendkívüli érdeklődéssel várják a mezőgazdasági és kertészeti körökben. Egyébiránt ugy halljuk, hogy Mauthner ugy élőszóval több felolvasás során, valamint egy czikksorozatban fogja említett tapaszta latait közrebocsátani. Visszatérvén Európába még itt is több olyan knlturállamot látogatott meg, melyeknek földmivelési és kertészeti haladottsága magas szinvona Ion áll. Többek közt Hollandiát, a virághagy mik hires országát is meglátogatta és itt személyesen válogatta össze czége részére a szebbnél-szebb virágú hagymákat, melyeket nekünk is volt alkalmunk látni és elmoudhatjuk, hogy azok olyanok, a minők M igyarországon még nem voltak. — Az Athenaeum Képes Irodalomtörténetéből (szerk. Beöthy Zsolt) megjelent a 10. füzet az előbbiéhhez hasonló diszes kiadásbau. E füzetben Felméry Lajos folytatja a Régi magyar iskolázásról irt czikkét, ez úttal a gyulafehérvári és sárospataki fóiskolikat ismerteti s a XVII. századi főiskolák közművelődési jelentőségót fejtegeti. A következő czikkbeu: A XVII. század vallásos irodalma czim alatt Nógyesy László, Szenczi Moluár Albert, Galeji Katoua István és Kildi György írod. működését ismerteti életrajzi vázlatos keretében, több uj adattal járulván jellemzésükhöz. Biuóczi József Apáczai Csery Jánosról értekezik, rószleteseu ismertetvén külöuöseu e lelkes iró müvét, az eucyclo paediát, melyben a tudomány mindeu ágát nemzeti uyelven szólaltatja meg, oly időben, mikor hasomó vállalkozásra még a németek sem merészkedtek. A füzet utolsó czikkében Angyal Dávid A XVII. század történetirodalmáról kezd írni, itt még csak Bethlen Farkas munkájáról szólván. A szövegben 10 kisebb kép van: czimlapok (Keresztúri Pál, Ssenczi Iustitut, Apiczai Eucycl.). szöveglapok (Szeuczi Zsoltárai és Postillviból), arczképek (Comenius, Lőráutfi Zs., Káldi) stb. Külöu mellékletül: Balassi Biliut egy levelének hasonmása és Tinódi Crouicijáuak czimképa vau a füzethez adva — Az Irodalomtörténet füzeteukint 40 krajczárért kapható minden könyvkereskedésben és kiadóhivatalban (Athe uaeum könyvkiadóhivatala Budapíst, Fereucziek-tere 3. szám.) — Jókai Mór Regényeinek képes kiadásából a 14. füzet jelent meg, mely a Migyar Nábob folytatá sát tartalmazza egy művészileg szép aquarell képpel ós több gyönyörű, finom kivitelű szövegkeppel. — A füzet ára 40 kr., kapható miuden könyvkereskedésben. A kolera után. Tekintetes Szerkesztő Úr! Kisvárda, szept. 28 Most, hogy a kolera megszűntével a vész elvonult fejünk felől, mindenki könnyebben kezd lélegzeni és érezni. Hála a Mindenhatónak, hogy a veszedelmes járvány lefolyása az 1873 ik évihez képest sokkal gyengébb volt, s nem hagyott oly érzékeuy nyomokat maga után Már hiába, el kell ismernünk, hogy a hatósági intézkedéseknek kellő időbeu való alkalmazása, egyes járványbizottságnak lelkiismeretes eljárása: nagy befolyással voltak a betegség tovább terjedésének meggátolására. Hátha mindehhez hozzá veszszük — a mit első helyen kellett volna említenünk — a szeuvedő emberi ség legnagyobb joltevójéuek, a bajok felismerésére és gyógyítására hivatott orvo3 uraknak sok esetben élet veszélylyel járó s önfeláldoxó szorgalommal végzett munkásságát: lehetetlen nem áldauunk a czivilizáczió, humanitás ós tudomány jelenlegi kifejlődése által teremtett társadalmi helyzetet, mely az ember életét a tudo mány oly sokféle eszközeivel iparkodik megmenteni ^Ha igaz az, hogy a kik sokakat az igazságra vezérelnek uem halnak meg soha; akkor feltehető ós elvárhuó az is, hogy a kik éjj ilt uappalt szenvedő embertársai < nak szolgálatára felajánlották ós ebbeli kötelességeiket lelkiismeretes pontossággal teljesitik — azok iránt legyünk elfogulatlan ítélettel és odaadó munkájok iránt hálás elismeréssel viseltessünk. Fájdalom azonban, hogy ebből kevés orvosuak jűt ki a kötelesrósz! Hisz csak az imént elvonult kolera alkalmával tapasztaltuk, hogy meuynyi roszakaratu gyanúsításnak, sz.dalmazásnak — és a mint egyes helyen megtörtént volt — még üldözésnek is ki vau téve az orvos személye, kiuek jő akaratú eljárását a tudatlan nép sokféle balhiedelemre magyarázza. Felvilágosítás, okos tauács mitsem használ ott, hol a komámasszony szomszédjától örökbe átvett rögeszmét „halál ellen nincs orvosság" füjja ós terjeszti, A kik a nep gondolkozásmódját ismerik és reájok hatni tudnak: mint a lelkészek, tanítók ós jegyzők lehetnek csak képesek a sokféle előítéletet megszüntetni és a babonaságou alapu'ó uéphitet lassanként a népből kiirtaui. Igaz másrészről, hogy az orvos egyéniségótól is igen sok függ: leeresikedő nyájasság, a beteg állapra iránt nyilvánított részvét ós bizalomra serkentés, uiiad oly lényeges tulajdonságok, melyek őt ajánlatossá és kereset emberré teszik. Eunek beigazolását tapasztalva szemléltük Kisvárdán, a mostani kolera esetuél. Mert mig az egyik orvos elől bújtak a betegek és eltitkolták a bajt; addig a másikat szeretettel vették körül és utasításait híven teljesítették, a minek aztán meg is lett a kívánt eredménye. Tapintatos eljárásával különösen nagy érdemet szerzett dr. Küzmös György megyei járási orvos ür, kiuek ügybuzgósága, fáradságot uem ismerő szorgalma nagyban hozzá járult ahhoz, hogy a mely helyen ő megjelent és rendeletei betartva lettek: ott ha'álozás ritka esetben fordult elő. Egy ilyen derék lelkiismeretes orvos megérdemli, hogy neve a kifejtett önfeláldozó munkásságra jöjjön, hogy a közönségnek tudomása legyen arról, hogy szükség esetén kihez forduljon legtöbb bizalommal. B zonyára ő nem szoru't ezen halvány vonásokkal ecsetelt elismerés nyilvánítására,| sem a közvélemény piaczán árult babérra, — de én forrón óhajtó n, hogy a kétségbeesett emberekbe okos tanácsaival visszaállított bizalomért és a halál torkában levőknek megmentéseért, ót az isteni gondviselés igen-igen sokáig éltesse, hogy sokáig öröme lehessen meggyógyított embertársai egész ségében gyönyörködni. y—J. A nyíregyházai kir. törvényszék büntető osztályánál végtárgyalásra kitűzött ügydarabok jegyzéke. Októbor hó 2-án. Ifj. Vári András és társai súlyos testi sértés büntette. B. Kujbus János és neje tűzvész okozás büntette. Pólónkat/ Ferenczné tűzvész okozás büntette. Október hó 3-án. Friedman llerman sikkasztás. Lénárt Juliánná emberölés vétsége.^Csólca György és társa súlyos testi sértés bűntette. Október hó 4-én. Farkas Ferencz magánokirathamisítás büntette. Farkat András és társa súlyos testi sértés büntette. Huszti József és társa lopás büntette és súlyos testi sértés vétsége. Csarnok. A p irtliio. Egy szép május napon báró Vedres Ottó főhadnagy arra a jó gondolatra jött, hogy meg kellene nő-ű'n'. Ez nála anuyit jelentett, hogy e fogyott a [énze, póuzt kell teremtenuie ha mindjárt feleséget kap is ve'e. A báró ur korábban jöhetett volua erre a jó goudolatra, mert már kissé vénecske ahhoz, higy oly kitűnő pirhiet csinálhasson, miut a vele egy garnizonbau szolgáló Pat kós fiuk, a kik csiuosabbik és fiatalabbak ugyan nálá nál, de az apjok egy jórnődű falusi paraszt, mig az ő hetvenötödik őse is koronás monogrammu zsebkendőbe törölte az orrát ós ezüst szivar-tárczában hordta finom szivarjait. Bizony bárónak leuui nem kicsinység, hanem roppant sok péuzbe kerü

1, a mit a főhadnagy ur is bi zonyit azzal, hogy már egész jussát elverte kártyán és lóversenyekeu. Eldig egész élete olyan volt, mint valami részeg emberé, virágos jókodvű, hanem most már ugy érezte magát, miut a hirtelen kijózauodik. Tüuődó bamba képpel forgatta a koronás monogramom, de üres tárczát, melyben egy két rongyos százas kupirgott még az eladott paripák árából. A báró ur ujjáu, vaff enrockjáuak gombjain számlál gatta, hogy fibe lójje e magát, vagy megnősüljön ? Mm • deuképen az utóbbi jitt ki. Tehát revolverét szegre akasztotta és láuy utáu nézett. De a lány uézés roppant bajosan megy az ilyen kisvárosban. És neki a leányok csak ott kezdődnek, a hol a papa is százez :r forinttal rendelkezik: ezen alul uiucs vásár. Eddig csak színésznőket és kaszirnőket ismert. Soha sem volt szerelmes, ha volt is, csak addig, még a vére lecsillapodott és bámult azon, hogy miként tudji a< ember feleségét foly ton szeretni ós mi jóság lehet abban a hizas életben? E problémákat mo°t már S3jit magának kell megoldania. Épeu kapóra, valami pesti házasság-közvetítő ügyuök tév, dt lakására. Koliu uruak hivták és bőrtáskájábau kilöszauira czip?lte az arczképeket, melyeknek sarkaira a hozomány értéke i.s oda volt írva. A fóliád nagy ur egymásután dobálta rakásra a fenyképeket, Nem is arczot uézte, csak a számot, de egy se „vágott be" Kohu ur mindjárt ludta, h-gy a báró mit keres és aranyóralánczának zsuzsujival játszadozva bátorkolott bizonyos provisio „mellett ajtulaui egy nőt, a kinek fényképét hosszas fáradozás u'áu sikerült a fotográfustól megszerezni. Az alkut megkötötték. Kohu ur a nevet is elárulta és átadta a fényképet, melynek sarkára kerek 100,000 foriut volt odajegyezve. A főhadnagy hosszasan nézte az arczképet és szemei előtt a százezer nullái karikáztak . . . * * * Ketten ültek a lugasbau. M ilvin a hintaszéken és hiutaszékon és Vili előtte alacsouy zsámolyon ugy, bogy szép fejit a beteges, sápad leány térdeire hajthxttl éi hallgattak mindketten, csupán egykét prücsök czirpegett mellettök. Egészen este lett. — Vili — szól a leány gyöuge hangon — ugy-e terhetekre élek én ? Vili nézte tovább a felkelő réz vörös hold it. — Nézd Vili — folytatja — igy este mindig u^y érzem, hogy u'oljira láttam lehunyni a napot és ez a hüs esti szél, a halál lehellote . . . Itt vau melettem, érzem pedig mily jó volua holnap is élni . . . Isteuem .. . Isteuem . . . Vili megszokta már unokauővérenek érzelmes topreukedéseit, de azért meg nem állhatja, hogy meg ne simogassa arczát, be ne takarja erősebben és vigasztaló szavaival el ne űzze a leány rémlátásait. Aztán beszél neki a holuapi napr.l hogy h>va mennek hogy mulat nak és a beteg leány felpillant a lugas sötétjén át a csillagokra ; — Isteuem, csak meggyógyulnék!... Ilyen forma volt eddig szegény Milvinnik egész élete. Mimája már uem volt ős papija a többszörös százezres Kuthy csak estenkint érkezett lnza a kastélyba tauyáiról, hova kötelességből, vagy passióból lovagolt. Vili a cosiu egész nap a beteg leánynál volt, vigasztalta és hi elszunynyadt legyezte. Együtt nőttek fel és testvérként szerették egymást. Kuthy egy este vendéget hozott magával Vedres bárót, a főhadnagyot, ki valahol addig dicsérte a Ku'hyistálIó paripáját, hogy a földes ur erőnek erejével kereste az alkalmat vele megismerkedni ós ez sikerült is. Malvin és Vili a kertben teritett asztalnál várták épen a papát, a mikor főhiduagyot magával hozta és bemu tatta. A báró ez estén különösen jól nézett ki. Haja és bajussza régi színét visszanyerte valami festéktől és a créme-pouder különben is halvány arczának érdekességet kölcsönzött s egész lényéu meglátszott a báró, a gavallér, a snajdig katona, Malvin egész este a katonát nézte nagy kék szemeivel, mig Viii fólrevonultan czigaretázott és hallgatott. Vedres báró naponta kilovagolt a Kuthy-maj >rba. Ha a papa távol volt Vilivel kártyázott vagy Malvint mulattatta kifogyhatlan humorával, odaült lábaihoz és regényeket olvasott fel neki. Mindez az elhagyott beteg leánynak olyan jól esett hogy észre se vette, ha Vili félrehúzódott mellőlük. A városban azt beszélgették, hogv báró Vedres elveszi a sir szélén álló, de gazdag Kű'hy leáuyt. 0 tó mosolyogva fogadta a gratulátiókat és nem utasította vissza, pedig a kézkérési czeremóniában ínég uem uiert belevágni. Felt, hogy kosarat kap. A leáuy gyönge, beteges, uem akarják férjhez adni, uiucs is kedve ... Ez lett volua a válasz. A főhadnagy terve más volt. Meghódítja a leáuyt lelkét, összeforrasz'j i a ma gáéval és a többi magától jöu. És az összeforrasztá's nem is ment volni nehezen, mert a leány vonzódott a báróhoz és Ottó, ha egy kicsit ivott, ugy érezte, hogy azért a beteges, sápidt teremtésért meg tudna halui, de ez a d cséretre méltó érzelem a cognac gőzével együtt elrepült * * * Vili reszkedve közeledett a lugashoz, meglapulva, mint az egerésző mac ka és halgatódzott, mint a lesben álló kopó. A lugas asztalán csak egy halvány gyeitya égett és kihallatszott O.tinak lágy, finom hangja remegőn, mert valami titkos szenvedélyről beszélhetett M ilvinnak. A kezét is megfogta és a beteg láuy sápadt arcza már odahanyatlik az aranysujtásos attilára, már mégis csókolják egymást .... — Nyomorult! sziszeg fel Vili ós jobbji mint vili lám arczul vágja a főhadnagyot. Malvint pedig karjaközé kapja és elviszi. A báró ur fehér selyem zsebkendőjét arczira szoritji ós szemei előtt a százezer nullái tüzesm tánczolnak . . . — Itt vagy Vili? — susog a beteg leány álmában. Itt maradj, mert félek a bárótól. Ne menj el, hisz oly szép voltál — este, miut egy tigris. Oá de bátor vagy Vili! . . . Vili pedig a kivilágított vívóteremben ép most méri össze kardj U a fóhaduagyéva! aztán megkezdődik a vagdal • kozás. A féuyes aczélpengék csattoguak, czikáznak szikrázva. Az orvos ásítozva bobiskol a terem hátuljában s csak akkor áll fel, mikor a báró hátratántorodik, elejti a kardját és mindkét kezét görcsöseu szoritji a fejéhez. Ssegéuy báró, hatalmas vágást kapott.. Mig pir hét múlva is az ágyban feküdt bekö ott homlokkal, ugy nézett ki, mint maga a hálál és szivarozott. Kohn ur nyitott be hozzá és mély hajlongások közt fejezti ki gralu'átiöját atna szerencsés. . . . — Hallgasson csak barátom — vág közbe a főhadnagy — hallja . . . Kívülről az összes harangok zúgása, és valami szomorú byászdal hallatszott be . . . — Lássa most temetik az ön provisióját ós az ón százezer forintomat hahaha . . . És ennek a báró olyan jóízűt kaczagott, hogv köte léke alól megeredt a vér . . . M—e. KÖZGAZDASÁG. Előfizetési felhívás Kétségtelen, hogy a lefolyt évtizedek hatalmasan lüktető ereje jelentékenyen hatott a közgazdasági élet fejlesztésére, mindamellett is közgazdasági szakirodalmunk egyes ágai sivár területen mozogva, aunyira mostoha eljárásban részesültek, hogy véleményem szerint a nemzetgazdaságra csak üdvöset, a közgazdasági életre csak hasznosat müvei az, ki az elfeledett közgazdászati ágak bármelyikét is felkarolva, azt akként igyekszik megvilágítani, hogy muukája nem is a „nagy tehetség," de a „legjobb akarat" jellegét viselje magán. E szempont vezérelt engem, midőn a gazdaság terén 20 éves munkálkodás árán szerzett tapasztalataim felhasználásával, a gazdasági szakirodalomban legkevésbé tért foglalt „biztosítási" szakma körből a jégkárbecslést szakítva ki, a gazdasági elmélet párosítva az életből, e nagy iskolából eleset gyakorlati tapasztalatokkal, a jégkárbecslésnél követendő eljárás módozatait óhajtom megvilágítani reális alapon, könnyen érthető modorban, ugy a mint annak a gyakorlati kivitelben már a czél és észszeiüség szempontjából is léteznie kell. E czélt kívánja szolgálni az általam az 1894 ik évre kiadaudó „Jégkárbecslési Zsebnaptár" melyre ezennel előfizetést nyitok, s melyre a t. gazdaközönség figyelmét tisztelettel felhivom. Nem magasra törő ambitió, nem is az irói hirnóv viszketege, de azon magasabb szempont vezérelt jelen munkám megírásánál, mely szerény körben bár, de használni vágyik, s mely legjobb tudását, összes gyakorlati tapasztalatait öuzetlenül, egész odaadással szeuteli azon osztály érdekeinek, melynek magam is tagj i vagyok, s mely osztály érdekeit szolgálni nem érdem, de kötelesség . Igen! a kötelesség jól felfogott érzetével lépek a t. gazdaközönség elé, s teszem ezt azon reményben, hogy munkám, mely szerény igényekkel, de mint úttörő e szakmában, a használni akarás nemes ambitiójával lép fel, a megérdemelt méltatást s a kellő támogatást gazdatársaimuál megtalálandja. A „jégkárbecslési zsebnaptár" november hó első felében jelenik meg s a szorosan vett naptári részen s Folytatása u tűlnpon .