Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-10-01 / 40. szám

Melléklet a „Nyírvidék" 1893, 40-ik számához. Hivatalos kiadványok hitelesítésére szines pecsét használtatik a pénztár nevét tartalmazó körirattal. 6. §. A pénztári hivatal a magán felek és közforgalom részére, köznapokon reggeli 9 orrától déli 12 óráig, délután 3 órától 5 óráig nyitva áll. Pénztári személyzet. 7. §. A pénztári teendőket a megyei pénztárnok és az ellenőr, ki egyszersmind könyvivő, végzik. 8. g. A pénztárnok és ellenőr legalább egy évi fizetésükkel felérő biztosítékot tesznek le, készpénzben vagy pedig árvái biztosítékot nyújtó földbirtokra, vagy házra a törvényhatóság javára bekebelezett óvadék levélben. A papirok ertéke a budapesti, illetőleg a tőzsdén legutóbb jegyzett de 14 napnál nem régibb napi árfolyam szerint számíttatik, de soha a névértéltén felül. Földbirtoknál vagy háznál az adó összege valamint a tulajdonjog és teher állása adókönyvvel, illetőleg legújabb keletű hiteles, teljes telekkönyvi kivonattal igazolandó. Házaknak az óvadéki biztosítás tartama alatt, a törvényhatóság részére kiállítandó biztosítási kötvény mellett, tűzkár ellen biztosítva kell lenniök. A biztosíték mindenkor teljes épségben fentartandó, az államkötvények lekötendők, a készpénz az óvadéktévő beleegyezése mellett és veszélyére takarékpénztáriig gyümölcsöztetendő és a jövedelem a biztosítékot nyújtónak kiszolgáltatandó. Minden óvadék a megyének a letevő ellen kézi zálogul szolgál -'és az, ha külön árvapénztár van, az árvaszéki pénztár, különben pedig a megye székhelyén lévő in. kir. adóhivatal őrizete alá adandó. Az óvadék visszaszolgáltatásának csak akkor van helye, ha az óvadéktevő megszűnnék megyei tisztviselő lenni, a vagy óvadék tétel kötelezettségével nem járó állomást nyer. Ez esetben az óvadék kiszolgáltatását tárgyalás előzi meg, melynek során ha az óvadéktevő összes számadásai felül vizsgálatának kedvező eredménye és illetőleg a felmerült észrevételek teljes eloszlatása és a terhére rótt téritmények lefizetése, vagy szabályszerű törlése tűnik ki, az óvadék egészben, pedig a számvizsgálat befejezésével, csakis a fennálló téritmények levonásával szolgáltatható ki. 9. §. A pénztárnok vezeti a pénztári hivatalt; átveszi a pénztárhoz érkező meghagyásokat, beadványokat, bevételi és kiadási rendelvényeket, gondoskodik az előbbiek beiktatásáról és elintézéséről, az utóbbiak szabályszerű előírásáról és nyilvántartásáról; felügyel a pénztári személyzet működésére, a hivatalos órák megtartására; az ellenőr-könyvvivővel együtt aláírja e pénztár jelentéseit, naplóit, számlakönyvi kivonatait, évi számadásait s egyébb kiadványait. A pénztárnok kezeli az árva és letétpénztárt. Teljesiti az árvaszék és illetőleg az árvaszéki elnök utján a gyámpénztárhoz érkezett pénzek és pénzértékek bevételezését, valamint a kiadásokat; vezeti sajátkezüleg a pénztári naplókat. Fizetéseket csak számfejtési záradékokkal ellátott okmányokra is, különös utasítást kivéve, kizárólag a pénztár hivatalos helyiségében teljesíthet vagy fogadhat el. A naplók a bejegyzett tételek szabályszerű előírása végett a könyvvivőnek naponként átadandók. Idegen pénzek, melyek a pénztári naplóban elő nem fordulnak, a pénztárba el nem helyezhetők, s azok mindaddig, mig az ellenkező be nem bizonyittatik, a pénztár tulajdonának tekintetnek. A pénztárnok őrizetére bizvák, a hivatalos pecsétnyomók, letéti bélyegek és a pénzek és a pénzértékek elhelyezésére, szolgáló helyiségek kulcsai, valamint a szekrények egy-egy kulcsa, mig a szekrényeknek úgynevezett ellenőrzési kulcsai a gyámpénztári ellenőr által őrizendők. Amazok a hivatalos órákon kivül zárjaialt tartandók; a kulcsok pedig a pénztárnoknál őrzendők. Ha valamely kulcs elveszett, erről az alispánnak jelentés teendő és az illető zár átalakítandó. A pénztárnok a pénztár rendes vezetéseért és a hozzá utalt pénzek és pénzértékek szabályszerű kezeléseért felelős. (Folyt, köv.) Az iparos tanoncz-iskolák. A helybeli iparos segédek és tanonezok munkakiállitásának alkalmiból talán egy kissé nagyobb érdeklődesre számithat egy hírlapi czikk, mely ezzel a kérdéssel foglalkozik. A vallás- és közoktatásügyi miniszter legújabban két igen nevezetes rendeletet adott ki, úgy az iparos-, valamint a kereskedő-tanonezok iskoláinak szervezetéről a tantervéről. Volt ugyan eddigelé is mindkét nemű iskolának szabályzata és tanterve, az sem tagadható, hogy ez a régi szabályzat bizonyos tekintetben haladást is tudott felmutatni, de viszont az is bizonyos, hogy ez iskoláknak gyakorlatias irányban való fejlesztését a régi szervezet nein mozdíthatta elő, ha ugyan meg uem akadályozta, A most megjelent rendelet, mely az iparos tononcz-iskolák uj szervezetét állapítja meg, oly előnyös változtatásodat és módosításokat tartalmaz ho gy ez iskolák számára alkalmas eszközökkel és intézkedésekkel immár megnyitja az utat természetes fejlődésük felé Amíg ugyanis a mai ez irányú iskolák csakis elemi iskolai színvonalra emelkedhettek. az uj szervezet alapján külöu jellegű és gyakori rias irányt szolgáló intézmény fog ezekből rövid idő múlva kifejlődni. Lássuk csak, mily irányban változott meg a régivel szemben az uj szervezet. Egészen uj intézkedés, hogy szakirányú ipariskolákat is szervez olyan községekben, a hol egyes iparágak, vagy rokon ipirágaknak egyes csoportjai külöaösea nagyszámú tanonezot szolgáltatnak. Ezen tanonezok csop irtositva leszuek és szakirányú tanításban fognak részesülni. A tanítási időre vonatkozólag is igen előnyösen intézkedik az uj rendelet. Edd

;-; íz -'parhatóság saját körében érvényesen intézkedett a tekintetben, vájjon a tanitás a nappali vagy esti órákban tartassék-e. Ezentúl tartozik ez ügyben az iskola tantestületének és felügyelő bizottságának véleményét is meghallgatni. E két testület az iparhatósági végzés ellen a II, fokú iparhatósághoz felebbezhet, mely a kir. tanfelügyelő meghallgatása után intézkedik, III. fokon a kereskedelmi miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszter meghallgatása mellett határoz. N gijelentőségű az uj tervezetnek ama rendelkezése, mely kimondja, hogy az iparos tanoncziskoUk tannyelve magyar. A rendelet értelmébe azonban a feutartó hatóság kérelmére megengedheti a vallás- és közök atásügyi miniszter más nyelvnek tannyelvül hasznalatát, mely esetben köteles lesz minden ilye.i iskola a magyar beszédet és irást minden osztályban a megállapított heti 7 órán felül hetekint legalább két órában tanítani. Ily módon a számban túlsúlyban levő oly középosztály fog lassanként főlépillui, mely a magyar államiságuak megszilárdításában maga is részt fog kérni a munkából. Az uj szervezetnek feltűnőbb intézkedései még: 1. Szabatosan megjelöli, kik és minő körülmáuyek között menthetők föl a rajztanulás kötelezettsége alól. 2. Megjelöli továbbá, minő előképzettség mellett lehet az iparos tauoncz-iskola osztályaiba nöévi október hó 23-án 73736. sz. a. kiadott körrendeletével az 1889. évi 38. t.-cz. 36. §. alapján a telekkönyvi betétek szerkesztése czéljából szükséges hatósági bizonyítványokért magánosok által fizetendő dijakat szabályozta és elrendelte, hogy a kisebb értékű ingatlanokra vonatkozó ily bizonyítványok díjmentesen állíttassanak ki. Tekintettel arra, hogy az 1892. XXIX. t.-cz. az 1886. XXIX. t.-cz. 1889. 38. t.-cz. és 1891. évi XVI. t.-czikkeknek azon szabályát, melyek szerint a tényleges birtokos tulajdonjoga a telekkönyvi betétek szerkesztése alkalmával bejegyzendő, a tulajdonjogok a telekjegyzőkönyvekbe való bejegyzésére is kiterjesztette, tekintve továbbá, hogy a czél azonosságánál és a két eljárás hasonszerüségénél fogva teljesen indokolt az, hogy a telekkönyvi betétek szerkesztésekor a tulajdonjog bejegyezhetése végett nyújtott előnyökben a felek akkor is részesittessenek a mikor arról van szó, hogy á tényleges birtoklás alapján a tulajdonjog a betétszerkesztési eljáráson kivül jegyeztessék be, ennélfogva a már idézett 1890. évi 73736. sz. rendelet hatályát az 1892. évi XXIX. t.-cz. szerint a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvekbe bejegyzése és a telekkönyvi bejegyzések helyesbítése tárgyában folyamatba tett eljárás alkalmával a magán felek részére szükséges hatóiági bizonyítványok kiállítására is ezennel kiterjesztem. Budapesten, 1893. évi julius hó 6-án. A miniszter helyett: Andrássy, államtitkár. '

g Szabolcsvármegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1887. XX. t.-cz. folytán 318/92. Bgy. szám alatt alkotott, s a m. kir. belügyminiszter 30957/V1II.-15. számú rendeletével jóváhagyott szabályrendeletet tudomásulvétel és közhírré tétel végett közlöm. Nyíregyháza, 1893. szeptember hó 15-én. Miklós László, alispán. 318/1892. Bgy. Szabályrendelet a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. t.-cz. folytán alkotva. I. Rész. Általános szabályok. 1. §. A megyei árvaszék hatósága alá tartozó gyámoltak és gondnokoltak pénzei és pénzértékei, úgyszintén az apai hatalmat gyakorló at/a és a természetes és törvényes gyámságot viselő anya által az 1877. XX. t.-cz. 17. §. értelmében esetleg u gyámhatóságnak átadandó pénzek és pénzértékek, továbbá a gyátnok vagy gondnokok által, a hivatolt törvény 102. §-ához képest, a gyámhatósághoz beszolgáltatandó pénz és jövedelem fölöslegek egyenkénti kezelés mellett Nyíregyházán, a tnegye székházában levő megyei gyámpénztárban kezeltetnek és őriztetnek. 2. §. Pénz és pénzérték alatt: bankjegyek, arany, ezüst és váltópénzek, értékpapírok, arany, ezüstnemüek, ékszerek és drágaságok, óvadék és adóslevelek vagy adóssági nyilatkozatok, ingóvagyon átviteléről kiállított téritvények, élet és tűzkár biztosítási bárczák és más fontos okiratok értetnek. 3. §. A gyámpénztár a rendes árvapénztárból és az árva, mint betétpénztárból áll. A rendes árvapénztárban azon pénzek és pénzértékek kezeltetnek és őriztetnek, melyek kiskorúak vagy gondnokoltak részére rendes kezelés végett vétetnek át; a letétpénztárban pedig azok, melyek kiskorúak vagy gondnokoltak, vagy nagy és kiskorú közös tulajdonosok, vagy hagyaték részére, vagy kézbesítés végett, vagy valamely mis czélból ideiglenesen letéteményeztettek. 4. §. A készpénz készlet, értékpapírok és betéti könyvecskék és adós levelek kettős zárral ellátott tűz és betörésmentes vasszekrényben, egyéb értékek a mennyire lehet ugyanott, különben pedig pénztárilag felszerelt, azaz vasból, vagy vaspántolt kemény fából készített és kettős zárral ellátott pénzszekrényekben tartatnak. 5. §. A gyámpénztár saját hivatalos pecséttel bir, a megye czimerével és a pénztár nevét tartalmazó körirattal. „A NYÍR VIDÉK TÁRÜZÁJA." A kútban. — Falmi történet. — Az egész falu megdöbbent, mikor a szomorú ese tet megtudta. A férfiak haza szaladtak a mezei munkából, az asszonyok sápítozva adták szájról-szájra, hogy mi történt. Gyengő Balázs uram és Csopák a kutcsinálő, épen a kutat igazították az udvaron, mikor egyszerre a kút fala nagy robajjal összeesett; roppant porfelleg támadt egyszerre s mindakettő élve temetkezett sírjába. — Csoda lenne, ha megmenekedtek volna, — moudogatták egymásnak. — Próbálják meg mégis, hátha kimentjük őket. Rögtön munkához láttak. Nem csoda; Bilázs bácsit nagyon szerették a faluban, nem sok família volt a környéken, a melyiket egyben-másban a maga lekötelezettjévé ne tette volna. Csopák is derék, pompás egy fiu volt, legfölebb ... no tudjátok, hogy egy kicsikét duhaj, de hát ki gondolna most erre? A borzasztó szerencsétlenség, melynek áldozatául estek, miudeukit nagyon megdöbbentett. Az asszonyok imádkoztak. Még az éjszaka beállta sem szakította félbe a munkát. Fáklyákat gyújtottak s a mellett dolgoztak egész addig, mig a hold éjféltájban kibukkant. — Vájjon a Bilázs felesége tudja-e már az esetet? — Hát hiszen ott volt, épen ruhákat teritgetett a kötélre. A nagy roppanásra hátra uózitt s hall itta még, a mint a szerencsétlenek rémülten felordítottak. Menten elájult, azóta nem is tudták fellocsolni. — Szegény asszony! Hogy is szerette az urát; pedig biz a mi a fiatalságát nézi . . . — Ü3 olyan is volt az az ember, hozzá, mint egy darab kenyér. Nen igaz szomszédasszony? — Olyan volt az máshoz is, lelkem, hogy az Isten nyújtassa meg a haló porában. Eltelt az éj, s még a munkának semmi látható eredménye. Roppant földrakást kellett eltávolítani s az omladás bizouyosau nagyon mélyen történt. Mindenkit csüggedés fogott el. — Ej, szó siucs róla, hogy idején készek legyünk. Ligjobb lesz, hv imádkozunk a leikökért. Végök van. Földre illesztették a füleiket a kutuyilás irányában, de semmit sem hallottak. Pedig a kut fenekén tegmp óta egy ember nyűgöt kétségbeesetten. Hiugja megtört a szíjától alig fóllábnyira eső kőtörmelékeken, de füle a legkisebb neszt is tisztáu hallotta feje fölö'.t. A csákány vágás, a taligák nyikorgása, a muukások szóváltása, mindez tisztán, kivehetőleg hangzott le sírjába E: az ember Csopák, a kutcsinálő volt. Ejy roppant kő, mely estében őt is magával rántotta, két kiszögellő fiiban akidt fenn, s mintegy két lábnyi átmérójö üreget kép.zett, melyben C,opák összezsugorodva lapu't meg. Azóta ebben a helyzetben volt kényteleu maradni, lehorgasztott fejjel, térdeit szájáig eme've, de mig lólegzelve. Keskeuy, hosszúkás uyilás némi levegőt juttatott be még hozzá. — Istenem, istenem! — ismételgette szüntelen,— édes jó istenem, ne higyj igy elveszni! . . Rijta, fiuk, rajta! hiszen míg menthetek Még élek. 01! be derekasan dolgozuak. Jól m igy. Ahi! mindjárt sikerül . . . De hit inért higyták abban? Nem hilljátok, hogy még van remény ? E neljetek ki sírjainkból mindkettőnket. Meri ketten vagyunk, e^y öreg emberrel, a kit mindnyájul szerettek, Balizs bácsival . . . mentsétek meg őcet, mentsétek meg! . . . Beszéljen hit Bilázs bácsi, márt nem szól egy kukkot sem? Meghalt volna? Nem, nem halt meg. Nem akarom, hogv meghaljon, mert akkor itt hagynának engem egyedül! . . . Iiteu, kezeidbe ajánlom lelkemet. Miatyánk, ki vigv a mennyben . . Ki akarok menni innen, tüstént. E ni akarok. Hiszen oda fenu világosság van, zöld fik és kék ég! ... . — És a kiket szeretünk, nem igaz Csopák ? — Bilázs bácsi! Hát nem halt meg? .... Meg vagyunk mentve .. .. Do miért hallgatott annyi idő óta? — Szeretteteiuk is ott fenn vannak, nem igaz Csopák? — kezdő újra az előbbi hang. — Oh milyen szép dolog szeresni. Milyen borzaiztó dolog a halállal cserélni fel őket, borzasztó halállal. Ugy van-e, Csopák ! — Vajjou mit csinálnak oda fönn? . . . Abban hagyták a munkát. Beszélgetnek. Most énekelni kezdenek . . . — Halotti imát mondanak holttesteink felett, Csopák! M irt mi már ciak holttestek vagyuuk, Isten hozzádot mondtunk mi mindennek odafenn, móg szeretteinknek is. — Iszonyú! Megbolondultak ezek? Megölnek, kivégeznek. Nem vagyunk meghalva! É'ek, élni akarok. Gyilkos! Tolvaj! Csopák minden erejét összeszedte, hogy kiálthisson. Egész lelkét, egész erejét egy orditásban öltötte ki, de a mely ép ugy nem hitott keresztül sírja falán, mint az előbbiek. Kimerülve szakította félbe. A hing újra kezdte. — Éa is bánom, mint te, Csopák, hogy nincs már számomia több szeretet. Kiürítettem az örömuek poha rát, mig a világon éltem. Az igaz, hogy csak hajlott koromban tehettem; hajam mír fehér lett, arcíom megránezosodott, hátam meggörbült. Hej, mert nem volt időm előbb gondolni a boldogságra! — Mintha helyre akartam volna pótolni, amit elmulasztottam, mintha előre láttam volna, milyen kevés időm van móg élni, mohón hajlottam fel. Szerettem Kisót, ugy, ahogy csak lehet szeretni. Neki adtam testemet, lelkemet. Szerettem, mint a nagyapa árva kis unokáját, és mint a fi ital legény mátkáját Mint a katona zászlóját, mint a földönfutó idegenné lett hazáját, mint a pap istenét. S«erattem, mint a hogy te szereted életedet, Csopák. — I^en! Az élet . . . Élni jó . . . élni akarok. — Eleinte csak szántam, mikor megismertem. — Milyen szánandó teremtés is volt. De hiszen ismerted, Csopák !