Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-09-24 / 39. szám

i .IN V I lí V I U K.„ vagy öt hétig nem esett az eső s a raagaverte porfellegből csak a kocsis füle látszik : szúnyogháló egy rendes iskolai porhoz. Kérem! aki Önök közül nem volt tanitó, nem is tudhatja, mi az iskolai por! Engedelmökkel definiálom. Az iskolai por ajáudék; minden sepretlen, padozatlan iskolával bíró iskolafentartó testü'et ingyen ajáudéka. A mennyiség: quantuTi satis; a milyenség: különféle, a legfinomabb ébenfeketétől a vályogsárgán át a rőtveres téglaporig. S a tanitó, kinek szőlője ára még születése előtt a garaton lejárt, válogathat tetszése szerint. Ez már ingyen ajándék; biztosabb is, mint az 50 frtos kárpitlék, még sem tudji felhasználni, csak kapkod, tétovázik jobbra balra, kapkod levegő után. — S ha véletlenül aztán a borzas levegőben való kap'codás közben valamelyik simára szekurált fejű lurkónak a füle akad a keiébe s meghu'.ván igy kiált fel: Allah növeszsze meg a te füled árnyékát, nemde nem okosabban cselekszik e, mintha annak a füle helyett, saját magáét húzná meg. Elvégre is uraim, az iskolai élet sem nem olyan tettet, lelket ölő, sem nem olyan egyhangú, mint azt a kivül állók képzelik. Van ott táplálék testi ós szellemi egyaránt, nemcsak az iskola falain belül, de kivül is. íme szolgálok egy pir pirulával, mely ha kissé be is van göngyölgetve a receptbe, uem lesz nehéz belőle kihámozni. 1-sö pirula. Mikor Diac Adamút kiűzte az arhengel az paradibum nugalmabeli, gyemunde nekie: „Mérött eunéjik az paedagogia fájának gymilsibül. Tsa, ki napon emdöl az gymilcstül, halálnak halálával éhen holsz" Gy^ Diac Adamu feledeve az intetvit es evék az tiltott gyinilc-i bal es oz gymilsben uöm h án magánek, gye mend ű fajánek halalat evék. Es vettetett ez munkás világbele és lön halálnak és pokolnak fésze es mend ü nemének, kik ozuk miv vogtnük. Hogy es liv latiatuc, zünitüchel, uem egy paedagog mulchotja ez veiinöt. Es vimadjomuc, hogy ha az turcuncat mige sza aj'o gymilcstül meghalunk, ez hoinus világ, tömnüczebelül oz birság uop kijutva, mend ü szeutii és óuottei közösen jov felől jochtotnia illeszjou. Es keássátuk charmúl: jaj de keserű ez a pirula. 2-ik pirula. Túl a dombon lakott réges-régen az öreg CMkv. Még abban a jó világban élt, mikor bőtermés idején a magyar földmives urntk lábán is elrothadt a termése. A jó ör'g urnák kerfllt jobbigya feles számmal, tehát az övé nem rothadt. Öüzehordták neki, hogy aztán legyen miből széthordani. Bánta is ő! Jut is, marad is. Hm, de azóta fordult vagy kettőt ez a buksi föl szóval tempóra mutantur et nos," azaz, hogy Ciáki apánk is változott. Hiába gyüjiik a kévéket, a fizetés: „Majd, ha fagy." Nem abból egy gaz szálat sem, még ha talán a portámtól kellene is megválni miattatok. Hát tempóra mutantur és a C-ákyak is változtak azokban. Óh szalma, óh Csáky, óh Csáky-szalma! 3-ik pirula. Valahol a Tiszahíton, innen is meg tul is egy bak at aszszal, egy Álmos nevű uri ember igen szép gyümölcsös kertet ültetett. Volt abban Árpád körte, thassi baraczk, Oadi szilva, tuhutum alma . .. meg kitudná mind elszámlálni ! Egyszer az öreg Álmos elaludt. Nosza Pánszláv Jauó, meg Román Mitru — két vásott ficzkó — keresztül ugrott a palánkon s ujyancsak dézsmálták a szép gyümölcsöt. Már szinte jól laktak, de im megpillantanak egy ásót. — Hozzad Mitru, ide Mitru! Ásdd esak ki ezt is, meg ezt is, no meg ezt is! ,Ejnye szedte, vette sok szedte vette", riadt föl Álmos, nagy álmosan. Már pásztort kell tartanom. Fogadott is. Adott neki egy ménkű nagy puskát, de puskaport uem. Persze a gyümölcs csak egyre lopódott. Rí rá fogta ugyan csősz bácsi a süsd el magad fél reveivert, de tudta ám Janó is, meg Mitru is, most még jobban tudják, hogy a disznó láb nem sül el. Nem bizony! A disznókőrömhöz kása is kell! . . . De ha a kormánynak mindig rosszul fizet a köles. 4-ik pirula. Egyszer két khinai uri ember, névszerint Vá ros és Fa lu összepereltek, mivel Vá ros az állította, hogy az ő neve szebb, mint Fa-lué — Szebb? No már miért volna szebb? — Hát csak azért, hogy szebb! — Ez nem beszéd: csak; tessék indokolni. — Indokolui! Azt hiszem, felesleges. E'ég lesz talán csak kimondani is a kettőt egymásután, hogy a különbség szembeszökően feltűnjön. Itne: Vá-ros, Fa lu, Fa-lu . . . hahaha! Fa-lu urat azonban ez nem elégítette ki. Kérdést intézett a névmagyarázó Lapp társasághoz, honnan a következő értelmezést kapta: „Vá-ros, e két szó lapp nyelven, szabad fordítással azt teszi, hogy nagy ház mellett nagy hlz; Fa és lu szavak pedig szószerinti értelemben annyit jelentenek, hogy kis ház mellett kis ház." ,Ha — folytatja tovább — V betű áll valamely szó elején, akkor — a lapp nyelv szerint — nagy házban is lakhatik alacsony ember, ha pedig F el kezdődik valamelyik szó, abban az esetben kis házban is lakhatik magas ember." Sajnálom, itt el van szakadva az irás alja, melyről én ezt olvasám, s igy nem tudhatom, hogy vájjon meg elégedett e minkét fél a magyarázattal, de ha esak időm eugedi. megkeresem a debreczeni nagy könyvtárban s megküldöm azoknak, kiktől néhány rövid perez múlva elszakadok. + ÚJDONSÁGOK. — A vármegye pénzügyi szakosztálya Nyiregyháza város és a községek számadásainak felülvizsgálása czéljából e hó 25 én ülést tart. — Képviseleti közgyűlés. A városi képviselet e hó 22 én ulest tartott, melyben a nagyvendéglő pilyázata felett hozatott meg a határozat akként, hogy — miként a helybeli sajtó azt oly erőteljesen követelte — a pályázat eredménytelennek nyilváníttatott s uj árlejtés lesz kibocsátva. E'.zel kapcsolatban a .Nyirvidék" és a „Nyíregyházi Hirlap" felszóllalásai is felszínre kerültek, s a képviseleti közgyűlés nagy bölcsen kijéén tette, ho^y e lapak rágalmizók, Vezérczikküukben bővebben foglalkozunk ezen elvi fontosságú határozatul, s valóban kiczagnunk a fölött, hogy a sajtó eljárási egy ily erkölcsi testület által jogtalauul, indokolatlanul és a komolyságot nélkülöző módon tétetik kritika tárgyává, s oly terorizálását Cíélozza, mi egyáltalán nem egyeztethető össze a sajtó szabadság fogalmával. Visszau ásítjuk azt an. ak is inkább, mert egy sértett testületnek — ha csakugyan sértve érzi magát — mis utja van az elégtétel nyeréshez. Az indítványt Somogyi Gyula tette meg, hosszas és animózus beszéd kíséretében. Utána és indítványa mellett Kovách Gerő, Mikecz József, Tahy Miksa, stb. ellene és az indítvány által megsértett sajtó-szabadság védelmére dr. Heuman Ignácz, Imre János, Haas Mór, Nagy Lijos, Szesztay Károly stb. A szavazásig a terem kiürült, ú_;y hogy csak 32 képviseleti tag maradt ott. 27 en az indítvány mellett, 5 en ellene szavaztak. — Megszűnt a kolera. Vármegyénk területén a legutóbbi 24 órábaü egyetlen egy kolera-beteg sem volt. A kitűzött sárga-zászló tehát bevonható— Uj tanárok. A heiybeli fógimnáziu nbaa az uj tauévben Két uj tanerő nyert alkalmazást. Az egyik Kaufmann Aurél h. tanár német és magyar tanszékre, a másik Petras Gyula tornatanár. — A vissi aranylelet. Augusztus hó 25 áu Tigai János nagy bú<au szántogatott Viss község határában. Igen megkeserítették odahaza. E;y fordulónál a kót vékonybőrü paripa megakadt. Tigai uram elővette egész rábeszélő kepességét. hogy tovauógassa őket; az ostor nyele ugyancsak suhogott. A „Villám", meg a .Vihar" Tátrává görbíti hátát, az istráug megfeszül, egy recscsenés hallatszik s az eke tovadöczög s a feltört rögök közt egy karika csillog. Tigai az ostor h^gyevel löki odább ('gy arany karikáért csak nem haj11 le) s akkor látj), hogy a földből egy csupor széle kandikál ki. Kiemeli septibeu, a földhöz csapjt s nigy ámulatára arany karikák, sodronyok hullanak ki belőle. A szerencsefi megvakarta a fejét Az jutott eszébe, mit csináljon most ő evvel? Vitte a falu zsidójához Dick->r Adolfhoz. „Nü, János gazda — mondja a zsidó — az egész haszontalauság nem ér meg többet, mint 2 fl írén. 6 frtban alkudtak meg. D cker a sodronyokat, a melyek össze voltak fűzve, szétbontotta, hogy könnyebben túladhasson rajtok. A csendőrök azonban nyomára jöttek az orgazdaságnak, elszedték az aranyat s most a járásbíróság fog az Ugy felett ítélni. Dicker 3 db karikár, 2 db egész és 1 fél sodronyt mutatott elő, de a T:gai állítása szerint jóval több volt az eladott kincs. A szakértők csak az^átadott nyers arany értékét 158 frtra becsülik. Örök kár, hogy D.cker az összofű^ött sodronyokat, karikákat szétbontotta, minek folytán nem lehet megállapítani, váljon nyeregdiszkantár, vagy mi más lett légyen a ta Iáit szerszám. A tárgy ilyformán régészeti becsét csaknem egészen elvesz'ette. Sajnálandó dolog biz ez, de sajnálni való az a szegény ember is, aki uem ismerve a törvényt, mely szerint a talált kincs egy harmada a kincstáré, potom áron adta el az aranyleletet annak a lelketlen kufárnak, aki mint orgazda, most szintén büntetését fogja venni. — Lókerecséplö próba. A mezőgazdaság egyik legjövedelmezőbb ága a lóhere termelés, mely uálunk ez időszerint még azért nem örvend elterjedettségnek, mert a maglóhere cséplése a mostani eljirás ős segédeszkö zökkel rendkívül idővesztesség, költségek és körülményes eljárásokkal van egybekötve. E:en nehézségek elhárításán fáradozott C. G Tanért gépgyáros Sady-ban Posen mellett, ki agy oly lóherecséplő gépet talált föl, mely a legjobb hirnevü német gazdák bizonylatai szerint a lóherét egyszeri cséplésre tisztán kicsépeli és megtisztítja és legalább is háromszor annyi munkaképességgel bír, mint a mostaui e czélra felhasznált segédeszközeink. Hogy erról a tisztelt érdekelt gazdaközönség meggyéződtessék, nevezett gyáros egy lóherecséplő gépet a felső-tiszavidéki gazd. egyesület rendelkezésére boc-áj'ott, mely már meg is érkezett, s az e hó 21-én tartott gyűlésben elhatározta az egyesület választmánya, hogy f. évi október 2-ától kezdve egy több napig tartó lóhere próbacséplést rendez B'euer Bila kálló-semjéni birtokos ottani birtokán. Miután ilyen alkalom ritkán kínálkozik, ajánljuk vármegyénk érdekelt gazdaközönségének, hogy a kis fáradságot ne sajná'ják és minél számosabban megjelenvén ott, személyesen győződjenek meg arról, vajjou ezen fontos kérdés az uj találminy által megoldatott-e. — Értesítés. Az ipartestület uj háza felszentelése alkalmiból rendezett segéd és tanoncz iparkiállitás ma vasárnap izaz szeptember 24 én délután 2 órakor ünnepélyesen fog megnyittatui és tart ugyan e hó 30 ik nap jának déli 12 órájáig. A kiállítás 20 kr. belépti díj mellett megtekinthető a megnyitás órájától a berekesztésig minden nap reggel 8 órától esteli G óráig. — A katonai lóvásár eredménye. A Kis Várdán f hó 15 én tartott katonai lóvásár alkalmival 28 ló lett elővezetve, azonban ezek közül egy sem vásároltatott meg. Nyíregyházán f. hó 17-én 115 darab ló lett elővezetve, ezek közül 18 darab a következőktől lett megvásárolva. Kállay Jenőnétől Oros, 1 darab 300 írtért, L

;pthay Jenőtől, Bashalom 1 drb. 325 frtért, Báró Vay Arnoldtól T. Lök egy db 325, és két darab 600 frtért, Lichtman Dezsőtől Baromiak, 1 db. 300 frtért. BIeuer Lajostól, Nyiregyháza 240 frtért, BIeuer Mórtól Ibrány, 250 frtért, Lichtmann Dezsőtől Btromlak, 1 db. 240 frtért, C;icsery Gézától Nyiregyháza, 1 db 325 frtért, Nagy Gergelytől Oros, 1 db. 230 frtért, id. Morauszky Andrástól, Nyiregyháza, 1 db, 240 frtért István Jánostól Nyíregyháza, 1 db. 300 frt, Lukács Jánostól Kótaj, 2 db. 520 fit, Mócsdu Pálnétól Nyiregyháza, 1 db. 300 frtért, Nádassy Györgynétól Nyiregyháza, 1 db. 300 frtért, Kabát Mihálynétól Nyiregyháza 1 db 300 frtért. — Eltűnt műszaki tanácsos, k nyomtalanul eltűnt Bodnár Gyula műízaki tanácsosról még mindeddig nem érkeztek megbízható hírek. A I'oati Napló értesülése szerint az angol konzulátustól egy távirat érkezett a minisztériumba, mely szerint Bidnár úr a kikötőből — a hol eltűnt — vasúton utazott volna egy angol ezredessel akinek a névjegyét is átadta. Kálnay Siodor úr, kit — mint már említettük — az eltűut édes atyja küldött ki fia keresésére, mégmindeddig semmi jelre nem talált, amely az eltűnt tanácsos nyomába igazithatná. — Legutóbb vett értesülés szerint az illető angol ezredes, kivel Bodnár Djverba utazott, ráismert a mű szaki tanácsos arczképére is; sőt mint halljuk, az angol rendőrség azt is megállapilotta volna, hogy Bodnár Gyula Soutamptonban felszállt az Oitendébe induló hajóra. Tovább nincs nyom. — Alniássy Zsigmond m. kir. csendőihadnagy CsikSzeredáról a mult napokban eljegyezte néhai Csík Taploczai Lizár Dines, Csík megye volt főispánja és neje szül. Bíró Wildburg Róza urnó leányát Róza kisasszonyt, Csik-Tapolczán. — Zene-tanitás. Friedmann Samu zenetanár megkezdte már növendékeivel a zene tanítást. Olvasóinknak, kik bizonyára emlékeznek még a tauár ur tanítványai által a tanév végén adott nagysikerű hangversenyre, a legnagyobb készséggel ajánljuk e körülményt síives figyelműkbe. — Günther Wagner Tinte hier zu habén. Tisztelt szerkesztő úr! Tarczali Dezső úr b. lapja multi számában újból foglalkozik a Nyíregyházi Hirlap legutóbbi közleményével, melyben ez őt személyeskedő modorral vádolta. E vádat önérzetes ember létére visszautasítván, azt állítja, hogy a Ny. H. közleményei nem voltak tárgyilagosak, mert a „városunkban látható számtalan német reklámtábla közül" csak az ő kirakatában elhelyezettet vettük tárgyul. A dolog úgy történt, hogy a Ny. H.-hoz egy fiatal egyetemi polgár, ki a Magyar Egyesület tagja, küldte be az emiitett közleményt. Én nem akartam a dolgot újságba vinni, megkértem Tarczali urat, hogy venné le azt a feltűnő német táblát. 0 délelőtt meg is Ígérte annak bevételét, délután azonban már kijelentette, hogy nem veszi be. Igy aztán kénytelen voltam a közleményt hozni a lapban. Azt hiszem, az én eljárásomból senki sem fogja azt Ítélni, hogy T. úr üzletének jó hírnevét akartam meghurczolni. Ami azt illeti, hogy a Ny. H. nem volt tárgyilagos, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy Nyíregyházán oly német reklámtáblát, mint a T. úré, én nem ismerek. Ez a tábla németül szól városunk magyar közönségéhez, azt mondván : Günther Wagner Tinte hier zu habén. Ha ily táblát mutat Tarczali úr, a Ny. H. bizonyosan úgy fogna eljárni, mint vele szemben. Ami a számtalan ilyféle táblának városunkban létezését illeti, ez az állítás szintén nem felel meg a tényeknek, mert én részemről 3—4 táblácskát tudtam eddig felfedezni, melyek a kirakatokban jól eldugva valamely német gyar czikkeinek a nevét hirdetik. Ezek sem Nyíregyházára valók, de legkevésbbé való az oly feltűnő német felhívás mint a Tarczali úré. Ennyit a dolog megértetésére és a Tarczali úr objektivitására. Szives tisztelettel stb. Nyíregyházán, 1893. szeptember 23. Porubszky Pál, a Ny. H, f. szerkesztője. — Hyinen. Kovách Gyözó városi alszámvevő folyó hó 16 án jegyezte el Somogyi Gyula kir. közjegyző kedves leányát Kornél kisasszonyt. — Soós Ftrencz helybeli pénzügyi hivatalnok a napokban jegyezte el Gdovin Róza kisasszonyt. — Gyilkosság. Öreg és özvegy asszony volt Antal Andrásné. Jóletban, nyugalomban él; búzája, gabonája bőven s drága selyem kendő, szoknya rakva a szekrényben. Ezekre vetette ri a szemét özv. Marsalkó Istvánné, szül. Koinlósy Sára, a ki mint hely nélküli cseléd, bejárogatott a 72 éves öreg Antal Andrásnéhoz. Azután meg valami menyasszonyos állapotbtn is volt Sára asszony, kellett neki selyemkendő, szokuya. Nagy volt a csábítás s kedden este Sára asszony oda ment hálásra öt éves kis fiával özvegy Antalnéhoz. — Az öreg asszony nyugodtan aludt s a megkísértett asszony rátérdelt a mellére s megfojtotta. — Azután összeszedte a sok selyem viganót, két batyuba összekötötte, hátára vette, tetejébe a fiit s ment Nagvfaluka. — Az öreg asszonyt úgy találták másnap halva az ágyban. Nyilvánvaló volt, hogy megölték. Bisthy Barna rendőrkapitány mindjárt helyes nyomon indult el. Tudta, hogy eay asszony bejáratos volt az öreg Antal Andrásnéhoz. Sira asszony még hajnalban visszajött Nyíregyházira vonaton s elment a rendőrséghez, hogy adjanak neki cselédkönyvet. Nem kapott s visszament Nagyfaluba. Ezalatt a Bisthy kapitány által kiküldött Bencs rendőrbiztos az ő elismert nagy ügyességével, már nyomon volt s kérdezősködve ós egy kis fiu által útbaigazítva benyitott abba a házba, ott Nagyfaluban, hol a gyilkos aRszony meghúzódott. Itt már könnyű munkája volt. — Megtalálta az elrabolt selyem ruhákat s letartóztatta a gyilkost, ki^utközben Nyiregyháza felé bevallotta az egész dolgot. Most már a törvényszéki fogházba van becsukva. — Halálos feldlilés. Prekop János kocsist [a mult szombaton lovai elragadták s szekerestül bevitték az árokba. Prekop olyan szerencsétlenül esett ki a szekérből, hogy a hámfa oldalát betörte s négy napi kínos szenvedés után meghalt. — A bacillus-evők szerencsés kimenetelű kísérletére vonatkozólag maga dr. Sticker .is nyilatkozik s mérsékli azt a vérmes állítást, a mit a kolera-bacillusok ártalmatlansága felől épen az ó pathologiai intézeteinek kísérletei alapján még 24 órával ezelőtt teljes biztonsággal hangoztattak. A nevezett bécsi orvostanár először is elmondja, hogy a mindenesetre hősies vállalkozókat az bírta rá a baczillus lakomára, hogy bebizonyítsák, hogy a baczilusokkal foglalkozás nem ártalmas, nem veszedelmes. Ez ugyan egy kissé különös logika, mert a többnemü kísérleten tétele közt ós a közt, hogy a kísérlet tárgyát az ember meg is egye: vau egy kis különbség.