Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-09-24 / 39. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1893. 39-ik számához. községek, az úrbéres közbirtokosságok tulajdonát képező regále kártalanítási kötvényekről szóló kimutatást, a vármegye közönségének oly felhívással küldöm meg, hogy ezen kimutatás alapj án a szóban lévő kötvények illetve tőkék az 1886. évi XXII. t.-cz. 109. §.

a értelmében a községi zárszámadásoknak mellékletét képező vagyonleltárakban való nyilvántartását és az esedékes kamatoknak a költségvetésekben való felvételét figyelemmel kísérje; mivegből a szóban lévő italmérési kártalanítási tőkékről számvevősége által a központon is nyilvántartást vezettessen. Az úrbéres közbirtokosságok nevére kötményezett de a községek kezelése alá bocsátott regále kártalanítási kotvenyckre nézve már gyakrabban több oldalról kifejezesre tal ilt kételyek elosztatása tekintetéből megjegyzem, hogy a kezdetben hivatolt 52. számú curiai döntvény csakis aziránt kivánt gondoskodni, hogy az általános csere értékét képviselő készpénzre átváltoztatott vagyon az eredeti tulajdonosok javára ép ugy lekötessék, mint a mely alakban az italmérési jog akkor íiitézményszerüleg jelentkezett, mikor természetben gyakoroltatott." A jövedelem felhasználása kérdését azonban az idézttt curiai döntvény érintetlenül hagyván, az ez ügynek az érdekelt községben történt concrét elrendezéshez képest a szerint a mint a jövedelem a községi lakoság egy osztályát képviselő volt úrbéresek avagy az úrbéres közönséggel azonosnak tekintett politikai község javára fordíttatott, ezentúl is az úrbéres birtokosság illetve a község mint erkölcsi testület közczélu kiadásaira lesz felhasználandó, önként értelődvén, hogy az a községi költségelőirányzat fedezeti rovatába minden esetben felveendő; az e téren felmerülendő vitás kérdések elintézése tekintetében pedig az 1886. XXII. törvényczikk 114. §-a lesz szem előtt tartandó. Egyszersmind pedig figyelmeztetem a vármegye közönségét, hogy a regále kártalanítási eljárás során oly esetekben, midőn a vétségösszeg ellentétes igénynyel támadtatott meg, vagy a tulajdonjog kérdése nem volt kétséget kizárólag megállapítható, a megállapított kártalanítási tőke a tulajdonjog és részesedési arány elbírálása czéljából birói letétbe helyeztetett, melyek egy részének névre szóló kötvényekre leendő összeírása csak akkor lesz eszközölhető, ha az illetékes bíróság a tulajdonjogot a birói eljárás során az illető város, község vagy úrbéres közönség részére megállapítja. A most megküldött kimutatás kiegészítése végett azonban, a pénzügyminiszter ur kilátásba helyezte, hogy az időről-időre kiállítandó névre szóló kötvényekről szóló kimutatást minden év végén nekem átfogja küldeni, melyet a vármegye közönségével annak idején közleni fogok. Értesítem továbbá a vármegye közönségét, miszerint az oly kötvények, melyeknél a kimutatás „észrevétel" rovatába azon megjegyzés „átíratott" vagy „kisorsoltatott" fordul elő, nincsennek többé az illető város vagy község birtokában, hanem azok helyett részben, vagy más a kimutatásban szintén előforduló névre szóló részben pedig szétirás folytán szelvényes kötvények adattak ki, mely utóbbiak azonban a kimutatásba felvéve nincsenek, kivételt képeznek azon kisorolt névre szóló kötvények, melyek visszafizetés czéljából ez ideig bemutatva nem lettek. Végül még megjegyzem, hogy az idézett kimutatásban esetleg oly névre szóló kötvények is felvannak sorolva, melyek annak idején kiutalványoztalak ugyan, azonban a város, község vagy úrbéres közönség kincstári tartozásai miatt, az illető jogosultak egyidejüleges értesítése mellett pénzügyi letétbe helyeztettek, azok a kötvények tehát, melyek a kimutatásban felsorolvák, de a jogosultak birtokában ez ideig nincsenek, még, a mai napig is a kincstári tartozás biztosítása czéljábólpénzügyi letétben őriztetnek. Végül azon várakozásomnak adok kifejezést, miszerint a vármegye közönsége vagyonfelügyeleti hivatásából kifolyólag a közvagyonnak tekintélyes részét képező községi regáletőkék állagának épségben tartását szorosan ellenőrizze, azoknak az 1886. XXII. t. cz. 110. §-a értelmében csak kivételes e etekben helyfogható elidegenítés az iránti községi határozatok tárgyalása körül a mult évi november hó 10-én 82531. szám alatt kibocsátott itteni körrende1 tben megérintett szempontokat szoros figyelemben tartva, illetőleg a kötményezett kötvényeket közforgalmú kötvényekkel leendő kicseréléséhez az 1883. évi XXKVI t. cz. 19. §-a szerint szükséges felsőbb engedily megtartását csakis elfogadható és az imént idézett körrendeletben megjelölt kivételes indokok fen'orgása esetében hozza javaslatba. Budapesten, 1893. évi julius hó 31-én Hieronymi, s k (Másolat.) Kimutatás. A város, község vagy úrbéres közönség megnevezése. A kiadott névre szóló 4'/i°/.-os regále kártalanítási kötvény száma és névértéke. Demecser 2131. sz. 300 frt, Eszeny 2432. sz. 600 frt, Berezel 2521. sz. 900 frt, Hugyaj 2522. sz. 850 frt, Kércs 2523. sz. 100 frt, T.-Ladány 2524. sz. 450 frt, T.-Pálcza 2525. sz. 400 frt. Gelse 2582 sz. 50 frt, Nyíregyháza 2583. sz. 667550 frt, V.-Megyer 2584. sz. 150 frt, Báj 2785. íz. 150 frt, Gyüre 2786. sz. 100 frt, Ibrány 2787. sz. 1350. frt, Kékese 2788. sz. 150 frt, Levelek 2789. sz. 150 frt, N.-Kálló 2790. sz. 500 frt, N.-Varsány 2791. sz. 50 frt, T.-Bűd 2792. sz. 41000 frt, Eőr 2943. sz. 200 frt, Gemzse 2944. sz. 150 frt, Gyulaj 2945. sz. 750 frt, Kanyár 2946. sz. 400 frt, K.-Semjén 2947. sz. 300 frt (átíratott 92. IX.), Karász 2948. sz. 350 frt, Komoró 2949. sz. 100 frt, Napkor 2950. sz. 450 frt, Ny.-Bikta 2951. sz. 350 frt, Szt.-Mihály 2952. sz. 8900 frt, Tardos 2953. sz. 100 frt, T.-Polgár 2)54. sz. 18500 frt, Darand 2955. sz. 13000 frt, Bököny 5370. sz. 301 frt, Lóránháza 5371. sz. 100 frt, Ny.-Adony 5598. sz. 950 frt, Szalóka 5599. sz. 150 frt, Nagyfalu 5723. sz. 350 frt, Ny.-Acsád 5724. sz. 403 frt (kisors. 93. IV.), Ny.-Lugos 5725. sz. 500 frt, Gáva 5753. sz. 850 frt (átíratott 91. VIL), N.-Halász 5759. sz. 900 frt, T.-Szt.-Márton 5760. sz. 100 frt, Eperjeske 5922. sz. 50 frt (kisors. 93. IV.), F.-Litke 5923. sz. 450 frt, K.-Vársány 5924. sz. 50 frt, Ny.-Bátor 5925. sz. 3300 frt, Ibrony 6124. sz. 50 frt, Uj-Vencsellő 6125. sz. 700 frt, Csobaj 6603. sz. 500 frt. K.-Kálló 6601. sz. 50 frt, Ontelek 6602. sz. 150 frt, Pátroha 6603. sz. 100 frt, Thuzsér 6601. sz. 303 frt, Tímár 6605. sz. 700 frt, T.Dada 6606. sz. 1800 frt, Doghe 6706. sz. 250 frt, Mogyorós 6707. sz. 50 frt, Nyíregyháza (N.-Kálló után) 6703. sz. 2300 frt, Ó-Vencsellő 6709. sz. 7000 frt, T.Dob 6711. sz. 1650 frt, Tura 6712. sz. 200 frt, Zsurk 6713. sz. 100 frt, Bezdéd 6780. sz. 350 frt, Ajak 6841. sz. 300 frt, Ramocsaháza 6977. sz. 100 frt, Agtelek 7015. sz. 50 frt, Vaja 7237. 300 frt, Ó-Fehértó 7916. sz. 900 frt, Dombrád 8686. sz. 700 frt, Uj-Fehértó 8731. sz. 3600 frt, Veresmart 9110. sz. 400 frt, Apagy 9273. sz. 300 frt, Rakamaz 9805. sz. 6200 frt (átíratott 02. IX.), Ny.-Beitek 9807. sz. 300 frt, Encsencj 9814. sz. 200 frt, T.-Kenéz úrbéres közönsége 10330. sz. 350 frt, Mándok 10385. sz. 450 frt, P.-Petri község urb. közönsége 10901. sz. 350 frt, Oros 10964. sz. 250 frt, Balsa urb. közönsége 11103. sz. 600 frt, K.-Léta urb. közönsége 11128. sz. 150 frt, Pilis urb. közönsége 11129. sz. 300 frt, M.Pócs urb. közönsége 11525. sz. 450 frt, Paszab urb. közönsége, illetve annak jogutóda 11539. sz. 250 frt. Sajtó és közönség. Mélyen sajnáljuk, és sok ok van rá, ho' 7 resteljük is, hogy ennek az előkelő városnak: Nyíregyházának képviselőtestülete velünk és laptársunkkal: a „Nyíregyházi Hirlap'-pal szemben, a nebánts virág oktalan érzékenységével, pénteken délutáni gyűlésében fogadatlan és illetéktelen bírónak vállalkozott. Igazán szerencse, hogy ami városunk nyilvános dolgainak a fővárosi sajtóban való publikálására a mi tollforgató embereink nem igen szánják rá magukat, mert igy legalább csak mi magunk nevetünk (de, hogy sokan nevetünk: az bizonyos) ama megtörtént kuriózus határozat fölött, amelylyel ennek a 200 tagu testületnek 27 tagja „aljas 656/1893. Kb. Olvastatott a m. k. belügyminiszter 4904/93. számú leirata, melyben értesiti a vármegye közigazgatási bizottságát, hogy az államvasutak igazgatóságának kérelmére, a nyíregyházai vasúti állomás kibővítéséhez szükségelt, s a leküldött kisajátítási terv és összeírásban feltüntetett területekre nézve a kisajátítási eljárást elrendeli, s egyszersmind felhívja a bizottságot, hogy ezen eljárás lefolytatása czéljából a további intézkedéseket tegye meg. Határozat. A kisajátítási eljárás foganatosítása és az 1881. XLI. t.-cz. I. fejezetében meghatározott mindennemű igényeknek határozatilag leendő eldöntése, a hivatkozott törvény 33. §-a értelmében küldöttségre bizatik. A kisajátítási eljárás foganatosítására határnapul az 1893. év október hó 16-ik napjának délelőtt 10 órája Nyíregyháza városházához azon értesítéssel tűzetik ki, hogy a küldöttség az ügy teljes befejezéséig munkálatát esetleg a kitűzött határidőt követő napokon is folytatni fogja, és a kisajátítási terv felett akkor is érdemileg határozand, ha az érdekelt felek közül senki meg nem jelen is. A küldöttség elnökéül Mikecz János, tagjaiul Jármy Ödön és Zoltán Ödön nyíregyházai lakosok, jegyzőjéül pedig Májerszky Béla Nyíregyháza város főjegyzője, valamint Koczok László kir. főmérnök kineveztetnek. A kisajátítási terv és összeírásnak egy-egy példánya a tárgyalásnál leendő hivatalos használat végett Mikecz János küldöttségi elnöknek, másik példánya pedig Nyíregyháza város polgármesterének oly utasítással adatik ki, hogy azokat a tárgyalást megelőzőleg legalább 15 napig közszemlére tegye ki, s az érdekelt feleket ezen körülményről, valamint a tárgyalás határnapjáról értesítse, s a kiküldött iratokat, a közszemlére kitételt, valamint az érdekeltek értesítését igazoló bizonylatokat, a tárgyalás kezdetén a küldöttség elnökéneic adja be. A jelen határozat a „Budapesti Közlöny "-ben egyszer, a „Nyírvidék" vármegyei hivatalos lapban pedig háromszor egymásután közhírré tétetni, s e végett a nevezett lapok szerkesztősége megkerestetni rendeltetik. Miről Mikecz János küldöttségi elnök, a kisajátítási terv és összeírás egy-egy példányával, Jármy Ödön és Zoltán Ödön küldöttségi tagok, Májerszky Béla a küldöttség jegyzője, Koczok László kir. főmérnök, a m. kir. államvasutak üzletvezetősége Debreczenben, Bencs László polgármester kisajátítási terv és összeírás másik példányával, s végül a „Budapesti Közlöny" és a „Nyírvidék" szerkesztősége a jelen határozaton értesíttetnek. Kelt Szabolcsvármegye közigazgatási bizottságának az 1893-ik évi szeptember hó 14-én Nyíregyházán tartott üléséből. Főispán helyett: Miklós László, alispán. —l- Szabolcsvármegye alispánjától. 1893. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter 33030/IV.-7. számú körrendeletét és a hozzá csatolt kimutatást másolatban tudomásvétel és alkalmazkodás végett közlöm. Nyíregyháza, 1893. szeptember hó 15-én. Miklós László, alispán. (Másolat.) M. kir. belügyminiszter. 38080/1V.-7. szám. Körrendelet valamennyi vármegye közönségének. A m. kir. pénzügyminiszter úr, a rendezett tanácsú városok, kis és nagyközségek, mint erkölcsi testületek valamint az úrbéres közbirtokosságok nevére kötményezett, de a kir. Curia 1891. évi 52 számú döntvénye értelmében kezelés végett a községeknek átadott összes kötvényekről és azók értékéről egy községenként elkülönített kimutatást Rendelkezésemre bocsátván, a vármegye közönsége hatósága területén levő rend. tan városok, kis és nagytó. „A NYÍR VIDÉK TÁRCZÁJA.* Egy szerencsétlen flótás. Hölgyeim! az ég szerelmére, könyörüljenek meg rajtam. Szörnyű nagy az én bajom. Házasodni szeretnék, 28 éves vagyok s maholnap kiköpök az időből s akkor oda az ázsióm. Nem tekintek én sem pénzre sem vagyonra, annál kevósbbó szépségre, mert több kell nekem mindezeknél. Ismerem magam, a pénznek hamar a nyakára hágok, ha meg a feleségem szép találna lenni, örökös pokol lenne az életem. Borzasztó féltékeny vagyok. Nekem olyan kis feleség kell, a ki ne hozzon a házhoz egyebet, mint rendszeretetet, mert én végtelen rendetlen vagyok, s aranyos, verőfényes, napsugaras kedélyt. — Azt már mondanom sem kell, hogy miért? Pedig még sem tudják Meg van az a rosz szokásom, hogy gyakorta szeretek eljárogatni ifjú barátaimhoz, hogy megsirassam ifjú korom könnyelmű, de boldog legéuyéveit. Rágal mazó ugyan nem vagyok, csak talán a sors volt hozzám bizonyosan olyan mostoha, hogy fővárosi hölgyeink közt móg eddig nem tudtam megtalálni a magam szivem szerinti párját, pedig a nagy világ rengeteg pénzéből már nekem is jutott egy kis tejbe apritni való. Látni való ebból, hogy őszinte gyerek vagyok s hozzá kevés igé nyü s a mi fő, rettenetesen naiv. Ec az utóbbi a mentségem, hogy a vidéki hölgyekhez fordulok irgalomért. Mert kérem, megégette már az én számat egy párszor a kása s a kit pedig a kígyó megcsíp, a gyíktól is fél. Bevallom, én már kilenczszer voltam jegyes, és mind a kilenczszer elüzütt ádáz sorsom a menyországom küszöbéről. Köznapi nyelven ugy mondják, hogy visszament a j artije. Eiküt tehetek azonban bárhol és bárki előtt, hogy nem én vagyok az oka, hanem a sorsom, de ha még egyszer jegyet válthatok, és a házaságomból még sem lesz semmi, ugy fogadom, hogy meg sem próbálom több ször, hanem megülöm jegyváltásom tiz éves 'jubileumát s aztán felcapok vónlegénynek. Ne ijedjenek meg hölgyeim, és ne mondják, hogy no, már ilyen emberhez móg sem megyek férjhez. Nagyon megbántanának vele s ez nekem igen-igen rosszul esnék. Mert hallgassanak meg kérem, elmondom sorra az ón szerencsétlen eljegyzéseimnek szomorú történetét, s ha elolvasták, be fogják látni, hogy igazam volt mindannyiszor, a hányszor visszakértem, vagy visszaküldték a jegygyűrűimet. Először egy nagyiparos leanyába voltam szerelmes. Alighogy a tiszti vizsgát letettem, és a katonai mondurt leráztam, megkértem Miriska kezét. Ismeretségünk egy bál alkalmával keletkezett, feltűnő szépség volt és én mint már akkor nagykorusitött fiitilember, rögtön ké szen voltam a házasulás tervével. Szerettem volna, ha uam lettek volna ezoremóniák, mert ezek okozták több szőrönként vesztemet. Midőn Miriska atyja elé álltam, kezdődött a czerem.nia. „Miből fog megélni?" kórdé. Van egy kis jószágom a vidéken, melynek jövedelméből szépecskén megélhetünk, de h\ Mariska kisasszonynak nem tetszenék a falusi élet, ugy jószágom it kezelőre bizhitom, és ón a fővárosban valami hivatal után nózendek. Van képesítésem a gazdászati akadómi áról és többször írtam czikkeket a fővárosi lapokba, melyeket mindig rokonszenvesen fogadtak. „Eu beleegyezem, szólt Miriska atyja, de mint idősebb és tapasztaltabb ember nem ajánlom, hogy óunel majdnem egykorú nőt vegyen nőül. Öa most 22 éves, leányom husz, nem jó az, hi a nő a férjjel egykorú, mert a házasság csak ugy lehet boldog, ha a fórj tapasztaltsága a nőt annyira hevíti, hogy a férfi', becsülje és tisztelje. Különben beszéljen a leányommal." Rohantam Miriskákoz, térdre estem előtte, tiz perczig tartó dikezióbau szerelmet vallottam és egyszersmind megkértem kezét. „Ó kérem, szívesen," volt a boldogító válasz. Mindjárt megmértem gyűrűs ujját ós rohantam az ók szerészhez, hogy gyűrűt válaszszak ki. Eljegyzésünk még azon héten megtörtént, de a mint a hire ment a lapokban, már rohant kozzám nagybátyám és erősen a lelkemre beszélt, hggy móg ne nősüljek, móg fiUal vagyok. Természetesen nem hajtottam szavára. Ekkor azonban elment Mariskáékhoz, ott nem tudom miket mondott rólam, de a vége az volt, hogy móg nagybátyám visszautazása előtt visszaküldték gyűrűmet azon megjegyzéssel, bogy Mariska már eljegyezte magát. Ekkor komolyan megharagudtam bácsimra, mert őt láttam boldogságom megrontójának. De már egy óv múlva uem bántam, mert Mariska fórje oly savanyu arczczal járt-kelt, hogy örültem, hogy nem én vagyok a bőrében. Lehet, hogy nem Miriska okozta férje ro»z kedvét, de én akkor azt hittem. Most már semmit sem hiszek. A visszaküldött jegygyűrűt eltettem emlékbe. Mlsodszor egy nagykereskedő leányával, Ilkával v dtam eljegyezve. Uraim! ha Ilkát látnák! Vénui Istennőt képzeljék maguk elé. A szép szőke haj, mely a homlokon huuczutkákban végződött, gyönyörű ideális kék szemek, kis pisze orr, vérvörös ajkak, kis szabályos száj ős az a termet, nem csoda, hi elbűvöltek! Ismerke lésünk különben meglehetős romantikus volt. Egyszer lakásom változtatásánál ugyanis az 6 lakásukkal egy foiyosóra nézett szobám ablaka. H* csak tehettem, otthon voltam az ablaknál álltam éi bámultam semmit, vagy ha ő megjelent ót. Eleiute mintha észre »em vett volna, de később már ai ablakhoz jött, ott dolgozgatott, vagy virágait öntözte; némelykor le-le szakított egyet közülök, «z

áP keblére tűzte, majd megint eldopta. Egyszer nem tudom akarva e vagy nem akarva közel esett le hozzám az eldobott virág, melyet én felvettem ós gomblyukambi tűztem. E'őször természetesen egy csókot leheltem rá. Ezt vette észre valószínűleg édesanya, mert azóta már ritkábban jött ő az ablakhoz, de helyette ott ült anyja Én ekkor levelet írtam anyjának, melyben kifejtettem előtte, hogy nem leányáért vagyok folytouosan az ablaknál, hanem mivel az utczára való nézegetés a sok zajtól kellemetlen stb. és semmi rosi mellékgondolatom nem volt, tisztáztam magam előtte termőszoteseu az ő kedvére, lefestvén előtte szolidságomat stb. Igy jutottam be az ő családjához. Teljes egy óv, öt hó és 12 napig jártam hozzájuk. Mir három hónapig el is voltunk jegyezve, midőn meguntam őt»