Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-09-17 / 38. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1893. 38-ik számához. Quo u>que tandem ...?*) Nyíregyháza városa az utolsó 25 óv leforgása alatt oly nagy arányú változáson ment át, s oly hatalmas fejlődést mutat, hogy a régi idők tiszteletre méltó maradványait már csak a hivatalos gondoskodástól teljesen ment külvárosrészekben szemlélhetjük. A város jelenleg azt a korszakot éli, midőn minden élő lény duzzadó ereje túlbecsült tudatában nem ismer határt munkaképessége, kívánalmai tekintetében, s gyermekes elbizakodottságában kész volna megostromolni akár a csillagos eget is. Természetes, hogy ez a nagy átalakulás nem mehetett végbe a szokott kárhozatos jelenségek előfordulása nélkül. A bit( rl k sohasem hiányozlak a földön, s különösen hálás talaj a parasiták e nemének az a merész, kapkodó, s ami legfőbb baj, meggondolatlan és könnyelmű módon kierőszakolt átalakulás, mely kezdettől fogva jellegzetesen domborodik ki városunk fejlődésében. A körülmények felszínre dobnak néhány kortes egyéniséget. E^ek az urak aztán — tisztelet adassék a kivételeknek — vezetik a hatalmukba került társadalmat akként, hogy a maguk érdeke valamiképen csorbát ne szenvedjen. A társadalmat az ő önzetlen, valóban a „köz"-t szolgáló törekvéseikről nagyon könnyen meggyőzik. ÓJ, nagyon alkalmas eszköz arra mellüknek büszke verése, s a könnyek omló zápora, valamint a csalhatatlan bölcsességükkel való ama szemérmetlen hivalkodás, mely az avatatlanoknak oly könnyen elveszi a szeme világát. Mióta az emberiség ön-ön létéről tudomással bir, igy volt ez, s igy lesz örökk

;. Nem esik ki azért a világ feneke. Vigasztalódhatunk, hiszen hodie milii, cras tibi. Közdolgaink vezetésében az érintett rohamos fejlődés egyetlen phasisa sem nélkülözi a valóban elismerésre méltó tiszta jellemeket. Voltak is, vannak is derék férfi link, kiknek nevéhez szenny nem tap id, kik tévedhettek ugyan, de egyéni érd knek sohasem rendelték alá a közérdeket. Síjuos azonban, hogy az a pusztító ár, mely a közdolgok mezejéről lehordja az önzetlenség alkotásait, nem enged: cselekvőségük szabad érvényesülését s akaratlau u-z tlyhordozóivá váluak a lelkiismeretleuségnek. Vároiunk különösen az építkezés dolgában esett kezdettől fogva egy szerencsétlen áramlat sodrába, mely rengeteg aayagi áldozatába került már a város pilgárainak s megczáfolhatatlau tények ékesen beszélnek arról, hogy közép Heteink konvencionális éhesei még ujabb nagyobb falatokra áhitozna'c. Azok az urak p dig, kik a konczot oly készségesen nyújtják az ebeseknek, nagyon szépe.i tudják ezt a vérig sértő műveletet keresztül hajtani. Egy kevés a Machiavelli hírhedt ravaszságából, egy adag Talleyraud simaságából s egy kis nagyk pil diplomatikus fontoskod is elegyengeti a jobb kéz dús adományokat osztogató útját, a bal kéz teljes tudatlanságban maradhat azért. A hiszékenyek mi*) Közé etünk egyik kivá'ó egyéniségétől kaptuk e czikkel. Közöljük azt, bár aggodilmait kissé tulzituknak tartjuk. Szerit. 1 NYÍR VIDÉK TÁRCZÁJA. A szófogadó leány. Elhangzott már a faluban a déli harangszó. A falu alatt bugó, mormogó c éplőgép egy hoszszut füty tyeutett; a gépfütó lelökte a nagy kerék híjtószijit s az izzadt munkások abban hagyták a rnuukát. At égető napfény elől az asztagok árnyékos tövébe húzódtak ebédelni s déli pihenőt tartani. Lejött Rigó Mircsa is a gép dobjáról, hol az etetőnek ő vólt, az egész leány sereg közt, legfrisehb kezű kéveadogatója. Máskülönben is kivált ő a többiek közül. Sugár, magas, plasticus termete, villogó, fekete szemei, rózsaajkak közül kicsillátnló gyöngysor fogai, messze lenyúló, éj ötét huj fonata az igazi magyar leány legpitikusabb alakjává tevék őt t. Hanem, a milyen igen szép, i'peu olyan szegény volt. A gépész, ki éveken kere»ztül lakta Budapestet, miut módos é.s bonvivánt legényember kiélvezte annak minden örömét; gyönyörködött a kiuálkozó festett szépségekben, része volt a nagy faradsággal járó ártatlanságok megh.ditásábau. majd megette őt szemével. Mohó, érzéki vágy csillogott nagy, barna szemeiben, mikor M ircsát, a p)r hamvával bevont, erős pirosra hevült arczczal, fenn a dobon süregni forogni láthatta. Csaku

óyan többet is időzött a nőtlen gépész naponként a dobon, mint a gőzgép mellett. A fűtő a gépet, ő meg Marcsát tüzelte, iugerkedő, csintalan szavaival. M)st is. hogy a munka egy órára beszünt, ott csipkedte a gépész a szemérmes leány gömbölyű karjait, duzzadt kebelét, pajkosan öleié át karcsú derekát. Mtrcsa váltig hüzó dott, védte magát szóval, tettel, de azért komolyan meg nem hiraguvék, mert az eféle hanczuzások, a gépnél dolgozó legények és leányok közt, napirenden vannak Egy-egy erős tréfáju legény, rudashordás közben, egyikmásik törekhordó leányt jól még is hempergeti a szalmában, csufa ártatlan mulatságból, Nős embereknek eljár a szájuk, legényeknek meg a kezök is. Nem egy házasság tőrtónik, melynek eredetét a gépelésnél kell hamar felülnek a ravaszságnak, a jóhiszeműség minden kételye eloszlik annyi ügyessék ellenében, s a diplomatikus okoskodások sophistikus érvei győznek a józan ész megfontolt gondolkodásán. A törvényesség bő köpenyegét előre is kiszabják. A lazán codifiicált közigazgatási törvényekben az önkormányzati jogoknak óvatos kímélése elegendő posztóról jó előre gondoskodik Utóvégre is teljes boldogság uralkodik mindenfele, hatásaként egy jól elvégzett feladat nyugodt érzetének. Mindezt pedig a nagyvendéglő ópitéséuek vajúdó kérdése juttatja az eszünkbe, hol egy vállalkozó czég az építtető bizottság részéről annyi figyelemben, annyi előnyben és annyi törvénytelen kedvezményben részesül, hogy azt egyébnek, mint a város vagyonával való megengedhetlen könnyelmű gazd ükodisnak tartanunk nem lehet. Lássuk csak a tényeket! A városi nagy vendéglőre Alpír Ignácz fővárosi épiiész terve fogadtatott el, azon kikötéssel azonban, hogy a tervein észlelt hiányokat a nyújtandó u asitásokhoz képest pótolni tartozik. Ez megtörtét, ugy azoibau, hogy az eredeti terv 16 2,000 frtos költségvetésével szemben a javított terv szerinti kivitel 218,000 írtban irányoztatott elő a terv készítője által akkor, midőn a javítások költségkímélésre voltak szánva, hogy csak egyet említsünk a tervbe felvett pincze méret mintegy 6000 frt tetemes értékben kissebbittetni határoztatott. A lényegében ugyanazon terv e két megrendelés szerint készített költségvetésében mutatkozó 56000 frtnyi óriási eltérés egyrészről azt bizonyítja, hogy a 218,000 frt merően önkényesen s a készítő által jól ismert helyi viszonyaink figyelmen kivül hagyásával lett praeliminálv i, a inak felülvizsgálatára nem lévén kellően szakértő közegünk Bizonyítja továbbá, miszerint a költségvetés feltűnően megbizhatlan, melyet a vállalkozóval szemben alapú! ven ii nem egyéb, mint 60000 frtuak könnyelmű koczkára tevése. Nem állitju'c, hogy a 162,000 frtos előirányzat felel meg a realitís követelményénnk, hanem az eltérés óriási mennyisége joggal rendítheti meg a hitet ugy az egyik, mint az ezt követő előirányzat komolyságában A kettőnek alapos és érd.k'elen összelusonlitása már csak a felköltött gyanú eloszlatása érdekében is mindenek felett kívánatos iett volna Kiírták a pályázatot, s miért, miért nem, alább megadjuk rá a feleletet, egyetlen egy p ílyázó akadt csupán, egy helybeli vállalkozó czég, amely késznek nyilatkozott talán 205 000 írtért az őp'ilet felépítésére. Ezen körülmény is fokozta a gyanút, hogy valami bűzlik Diniában. És ekkor a város ahelyett, hogy a meddő pályázatot figyelmen kívül higyta volna, s uj ibb ajánlati felhívást tett volna közzé, megbocsáthatlan módon barátságos p iktalásba elegyedik az egyetlen vállalkozóval, kér, könyörög neki, h igy engedjen valamit, megkínálja őt 8 napi gondolkodási idővel, s a vállalkozó czég szerenyen elfogadja a 8 nnpot formának, szemfényvesztésnek. A gyanú nő tovább. keresni. O t választja ki magának a jó dolgos ifjú a gyors dolgu leányt jövendőbelijéül. Egyenként, pirosával, hármasával érkeztek a fürge ebódhozók a géphez, csak szegény Mtrcsának nem hozott senki jóillatu lebbencs-levest, reszkető turósbélest, vagy csuszát. O hát iparkodott a gépész óvődé sének minél előbb véget szakítani, a mint leszabadul hatott a dobról, azonnal futott egy, nem messze fehérlő, kis házikó felé s annak alac ony ajtajában hirtelen eltűnt. Nehézbeteg anyját reggel óta nem látta. Csak egy négy éves kis leány, a Marcsa testvére őrködött felette. Vizet adott neki, lázas arczát egy babos kendő vei legyezte. Ennivaló nem kellett neki, hiszen már tiz hete nem tud egyebet lenyelni egy kis tejnél, meg hideg viznél. A kis udvaron néhány tyúk, meg c irke kapargált s egy kis fekete milacz rekedtre rl ta magát a deszkából hevenyészett, kákatetejü ólacskában E myiből áll egész gazdaságok. Mu<zá dolgoznia Mircsáuak s otthon kis testvérkéje gondozására bizni régen siny lődő, ódesanyjá', mert,_hi távol a háztól nem keres, nem lesz mit enniök. O az egyetlen kenyérkereső hár muk között. A mint a pitvarba lépett, kis testvérét ott találta játszva. Egy kis csuporral vizet méregetett a déz-ából egy fazékba. Kis gyermekekuek kedves mulatság az ilyen, főként nyáron . . . K^rdezé tőle a nénje: „Hát édes anyánkat minek hagytad magában, kis galambom?" „Mert alszik, már költöttem is, de nem akar szólni. Kiküldött már régen a szobából, hogy nézzem meg, hol énekelnek olyan szépen, én kijöttem, de nem hallottam semmit. A kis malacz rítt az ólban, adtam is neki egy összemarék árpát a kosárból, azután bementem mondtni, hogy nem énekel senki, csak a malacz il de már akkor a'udt édes anyám," — felel, feltűrt otthonkája ujjait lebocsátva, a csatakos, kis leány. Marcsa rosszat sejtve, las san, lábujjhegyre állva, nyitott be a besötétített, alacsony, szegényes szobába ós irgalomnak nagy isteue! sejtelme való volt. Jaj szóval boru't az ágyon mozdulatlanul fekvő édes anyára. Rázta, beszélt hozzá, csókolta, forró önnyeivel áztatta: óh, de mind hiába! Az édes anyai kőz, mely Es mindez olyan kedélyesen, olyan barátságosan, olyan vidáman megy, mint akár a „G>rolsteini nagyherczegnő" 11-ik felvonása. Honnan tudják azok az urak, kik a város 200,000 írtjával igy bánnak, hogy az a 218,000 frtos előirányzat komolyan van megcsinálva ? H mnan tudják, hogy az a vállalkozó czég nem annak biztos tud itában tette meg ajánlatát, hogy más pályázó ugy sem fog akadni? Honnan az a nagy bizalom, mely a czég irányában oly aggasztóan nyilvánul ? Megengedhetőnek tartják-e ezt egyáltalában? H.nnan tudják, hogy a kiírandó ujabbi pályázatnál, melyből meggyőződést szereznének idegen vállalkozók arról, hogy őket Nyíregyházán nemcsak elefántnak, házasság közvetítőnek akarják tartani, de komolyan akarnak egy pír okos szót váltani velük, ismét elfognak maradni? Vagy honnan veszik a jogot a polgirok, a város érdekével ily szembetűnő könnyelműséggel játszani, hogy a mesterségesen megzsibbasztott, következetesen elriasztott egészséges konkurrentia kizárásával dédelgetnek egy czéget, amelynek egyedüli érdeme eddig, hogy dip'omatikus ügyességgel tudták elhalászni az u óbbi évek nagy vállalatait? A gyanú él és növekszik hatalmasan! Az á<\ evang. elemi népiskola épitése alkalmával egy furcsa eset esett meg. Két számba vehető pályázó akadt rá. Egy nagy fővárosi, s milliókra menő garautiákat nyújtani képes vállalkozó czég, meg egy helybeli. Tetemesen olcsóbb volt az idegen, miuden józan eszű ember azt várta tehát, hogy az nyeri el a munkálatot. D.-hogy! Nyíregyháza város Rémi Robertjei uem könnyen engedik el a zsákmányt. B trátságosan oda hatottak, hogy az cp'ttetők kérjek fel őket, miszerint szíveskedjenek az idegen czég ajmlati összegében az építést felvállalni. Nagy szerénységet tanuátó húzódások u'áu készséggel állottak az tcclesia rendelkezésére. H inem ugyanakkor kijelentette a budtp;sti nagy czég, hogy bolondja, gesztenye kikaparója nem lesz senkinek sem ő, sem egyetlen jóravaló vállalkozó czég széles e hazában! íme ezért nem akadt Nyiregyhízáu 200,000 frtos vállalatra csak egy czég. íme ezért kell legmesszebb menő óvatosságot tanúsítani a nagyveudéglő építésének per u idam-bu ídxm átengedésénél. Mert a gyanú már is nagy és elleuállhatlanul növekszik tovább! Megesett aztán egy másik furcsa eset is. Egy nemes lelkű részvénytársaság szinhízat rpit. Erre is kiírták annak idején a pályázatot minden hiba nélkül. Azaz hogy mégis! De ugyan ki vette volna azt észre, hogy a p Üyázati feltételek között vau egy tetszetősnek látszó veszedelmes pont, mely lehetetlenné tette bírmely idegen vállalkozónak az építést. „A vallalkozó tartozik az építést a szerződés aláírását követő napon stb. stb. megkezdeni." Uj.

ryau kérem, nem méltóztatnának megmondani, kinek az érdekében lett ez a pont é-zrevétleuül oda szúrva ? N m akadt egyetlen pályázó sem, ami természetes is mert a munkálat megkezdéséhez mégoly puha vala, mint a bársony, uem simitá meg többé leányai orczíjtt, szava, moly olyan volt nekik, mint a szivet vigasztaló imádság szava: örökre megállott. Aludni látszott, csakhogy nem zihílt többé és hideg volt a kebel. A nagy sírásra odagyültek a szomszéd asszonyok, már a kik t. i otthon voltak. Szemeiket kötőjük csücskével törölgették. Dicsérték a halott szép ségót, nyugodt, megdicsőült arczát. Vigásztalták Maresát, hogy nyugodjék meg az Ur bölcs végzésén. A kis leányt nem nagyon kellett vigasztalni; ueki egy dtnbka ajándék czipó, öt hat szem szilva elég volt, hogy megszüujék a sírástól. Hiszen az olyan, kis gyermek még nem tudja: mily nagy kiucs egy szerető édesanya, inkább csak azért sir, mert hozzátartozóit is sírni látja. V It egy kis temetésre való pénz a házuál, melyet Marcsa napizátnmal keresett, de uem annyi, hogy a temetési kö'tségeket fedezhette volna. E'ment tehát másnap reggel ő is a gépészhez, hogy a mult hétről benn levő, hatodfél napi napszámját kikérje. Elment jókor, hogy a gépészt otthou érje. Az, bevégezvén az öltözködést, ép"m a bajuszát p 'derte egy álló tükör előtt. A félénk, szomorú leány tisztességesen köszönt, kérő hangon adá elő, miszerint a pénzeért jött, mert kell neki a szomorú alkalmatosságra. A gépész még csak akkor értesült az okról, mely Mire,át tegnap délután a géptől távol tartá. Bár nagy kedve lett volna a szép, szomorú leánynyal egy kicsit játszani, nem tette, tisz telte annak halvány arczárói lerívó fájlalmát, respektálta ragyogó köayeit. Hanem azt nem állhatta m

jg, mert minél előbb biztost szeretett volna tulni, hogy meleg hangú vigaszta'ás közben, házassági ajlnlatot ne tegyen neki. Miuden teketória nélkül megkérte a leány kezét, az édes anya koporsója mellett, ígért neki szép ruhikat, drága gyűrűket és mindent, a mit a női biuság különösen kedvel, csak menjen hizzá feleségül. De Marcsa csak állt, szemlesütve, hosszú árnyas szempillái alá könyek lopództak. Kényelmetlenségében kis, fehér cúpkés kendőjét húzogatta mindkét kezével, mintht attól várna tanácsot. A'u'án csak kirukolt ilyen felelettel: „Ugyan mit gondol, gépész ur, hiszen nem vagyok én magához való. Sem czifra ételt nem tudok főzni, sem