Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-29 / 5. szám

Melléklet a „INTyírvidék" 1893, 5-ik számához. ségessége. Csak azok, a kik a szegényebb néposztálylyal sűrűbben érintkeznek, községi s egyházi elöljárók, jegyzők, birók, papok és tanítók tudják, mily leírhatatlan az a szükség, inség s nyomor, melynek a nép szegényebb része ez irtóztató tél miatt ki vagyon téve. A hidegtől, az éhségtől, Ínségtől elsanyart egy-egy ilyen szegény ember, ha egy szegénységi bizonyítvány végett belép a község há/.ába vagy a lelkészi lakba, szinte látszik didergő alakján, de mondja is, hogy örül, hogy legalább felmelegedhetik, a mig ott van és vár. Annak pedig, aki érezni tud, észrevétlenül könny lopózik szemébe s önkéntelenül nyújt egy hatoskát a szenvedő embernek fűtőre; kenyérre valót majd adnak a másik házban. Hat azok, a kik kérni szégyellettek, mit szenvedhetnek, Isten tudja csak! . . . Fáznak, éheznek, sanyarognak s a hideg és éhség által elcsigázott testet megtámadván egy lázas betegség, elvesznek, vagy elbetegesednck, elnyomorodnak, utóvégre elpusztulnak. R^gen fflég inkább segített magán a szegény ember. 30—40 vagy 5ö^Y előtt, midőn szabad volt a határ. Volt szabad rét, közoS~-fc£Í2Ség; mert hozhatott magának fűtőt szabadon és bátran, amenynyit birt. Ma már ez a kedvezmény sincs, ettől is elesett. Egy ilyen kemény és zordon tél aztán, közelviszi a kétségbeeséshez, az elpusztuláshoz. . . A nagy városi szegényeken segítenek ilyenkor a népkonyhák, a levesosztó s más ilynemű jótékonyczélu egyesületek és táraulatok! Hát nálunk a társadalom mit tesz? . . . Mit tesznek a polgári s egyházi testületek, társulatok? . . . Mit tesznek az ínségesek érdekében a megyei, járási, községi hatóságok ? . . . Mi magunktól nem tudunk felelni! . . . Mi nem vagyunk socia'isták, sem nihilisták; undorral fordulunk el az anarchisták, a petróleumosoktól, mint minden oly szektától, mely a törvényes állapotokon kivül keresi valamely baj orvoslását s gyógyszerét. De csoda-é, ha a socialismus táp )t nyer akkor, midőn munka nincs, midőn a munka nélküli vagy Ínséges emberen segíteni senki sem igyekszik?! . . . Midőn a koldulás vagy lopásra vau utalva az inség embere, mert sem ő nem képes, sem a hatóság, sem a társadalom nem tartja szükségesnek rajta segíteni . . . Ez i?y nem jól van; ez igy nem maradhat Két péld.t einlit fel lapunk Nagy-Kállóból. Egyik, melyszerint az ottani takarékpénztár igaz gatósága karácsony előtt 100 frtot adott a szegény iskolás gyermekeknek ruhára és most januárban 200 frtot osztott ki az Ínséges szegények között A másik eset az, hogy Morgenstern Lajos az ottani izr. hitközség elnöke 153 irtot gyűjtött és osztott ki cí izr. szegények között. Mi ezen az alapon állunk, a biblia alapján, mely azt mondja: „m voud meg a jótéteményt azoktól, akik szűkölködnek." Mi a Tallmud állítását is elfogadjuk, mely azt tartja, hugj : „aki felemeli és kinyújtja kezét és segélyt kér az Isten nevében, attól a segélyt meg vonni nem szabad." így szólnak az Írások, a szent. könyvek, ott van a Jézus tudománya, az evangyéliom, ott vannak a példák. Ha igaz ker. szellemű ez a társadalom, mozduljon meg: az Ínségesek, szegények érdekében, Isten nevében! . . . —in—. „A NmVlDEK TÁRCZÁJ A farsang. (Folytatás és vége.) És a mig a táucíterem fáradt légkörében szakadat lanul folyt míg csak egy száll hur maradt a czigáuy hegedűjén —aj tüzes láncz, addig az ivóban — még akkor nem 'tudták, hogy azt tulajdonképen buffetnek hivják — egész más élet folyt. Itt gyülekeztek össze az apák, meg a strupirttá lett fiatalabb apa jelöltek. Nem tőtöt ték aidót hiába valósággal. Itták a hamisítatlan nyiri czankót veder számra„verseuyezve ki bírja jobban Nem gyŰBZünyi poharakból, az épen jó lett volna a szilvóri umhoz, hanem serlegekből miudig fenékig, csupáu kiván csiságból, pedig egy egy meg volt becsületes ket meszej. Ma ugyan muyi földhöz vágja az embert. E« a két meszejes serleg arról volt híres, hogy miudig üres volt. Nem azért, miuths. nem lenue megtöltve gyakorta, de mert még gyakortább kiürítik. Másnap még katzenjarauierjök sein vo!t. Mutatja az a körülinéuy, hogy magyar kifejezéssel ellátni, nem igen volt szükség. Megtartották az eredeti germáu szót, mint a hoseutrágernél. A serleg kiürítésénél csak a kártya keverés volt gyorsabb. Bár ez ilyeu alkalmakkor csak a legritkább esetben foglalt helyet. Tudtak máskép is szórakozni. Az anekdottázás igen alkalmas volt erre. Mindenki csuplu a saját élményeit beszélte el, hanem ez volt elég. Akkor több kázus esett meg az emberekkel, először, mert maguk keresték, másodszor pedig, mert más dolguk nem volt, hacsak nem a követ választás, meg megyei gyűlés. Ezen hamar túlestek. Vagy ők törték be a mások fejét, vagy megfordítva történt, hanem ez nem szokott komoly szamba menni; ugy is vissza lesz az adva előbb utóbb. Természetesen ebből a kompániából czigánynak hiányozni nem volt szabad. Ha egy kis bort ittak óseiuk, a regi jó magyar nóták néha andalgó, de legtöbbször pattogó harczias és tüzes melódiái mellett kettőt cseleViírmegyei muzeum. Legelső sorban is helyreigazítjuk, jobban mondva kipótoljuk egyik laptársunknak a vármegyei muzeumról irott czikke egy följegyzését. Nem valami nagyfuutos ságu a kérdés, mert a pótló megjegyzés csak annyi, hogy a vármegye közönsége azon kivül, hogy az uj székházban megfelelő helyiséget rendelt és építtetett a vármegyei muzeum állandó elhelyezésére, néhány száz foriut költ séget i3 megszavazott e helyiségnek a szükséges búto rokkal, tudniillik szekrényekkel való fölszerelésére. A néhány száz forinthoz a vármegye lelkes főorvosa (ez a jelző bizouyára nem chablon) összegyűjtött még néhány százat s igy aztán kikerült a költsége Szabolcsvármegye régiségi muzeuma fölszerelésének. Néhány bútor-darab e fölszerelésből már elkészült s ott van elhelyezve a leendő muzeumban. Érdemes megnézni nem csak azért, mert dicséretere válik a nyíregyházai asztalos iparnak s nevezetesen a munka mes'eréuek Humenszky Márton asztalosnak (ki nevének dicsérettel való nyilvános följegyzésére igazán rászolgált), hanem azért is, hogy meglátván ezt az — idáig még mindössze három szekrényt, komolyau vegyük a dolgot, a szabolcs megyei régészeti muzeum ügyét, olyannak, mely túl van immár a sok, feleslegesnek látszó tinta-fogyasztás stádiumán s napok választják el már csak attól, hogy megvalósuljon. A terem rendelkezésre áll; az anyag (t. i. a vár megyei régiségek) gazdag gyűjteményben együtt van; pír nap múlva elkészülnek a többi szekrények is, melyekben vármegyénk ős történelmének nevezetes kommentárjai, régi századok megmentett emlékei egy állandó kiállítás kincseiül elhelyeztetnek; s végül van egy emberünk, ki sok minden jó ós áldásos tevékenységei mellett, lelkének egész szeretetével ott áll ennek az ügynek az élén, hogy — összegyűjtvén vármegyénk történelmének dokumen tumait — azokat rendezve, megfejtve és kiállítva, oku lásul és útbaigazítására a történelem kutatóinak és az érdeklődő nagyközönségnek rendelkezésére boc-ássa. Minden eszköz és tényező meg van tehát hozzá, hogy a szabolcsvármegyei régészeti muzeum (egyelőre erről van szó) meguyilassék S ez a megnyitás — a mu zeum ügyének megvalósulása — értesülésünk szerint a tavaszszal (valószínűleg a májusi közgyűlésen) fog meg történni. Nem idő előtti, nem korai dolog tehát — és nem hiábavaló pazarlása talán a nyomdafestéknek sem — hogy erre az ügyre vármegyénk közöuségének figyelmét és érdeklődését fölhívjuk. A muzeumoknak — amit különben felesleges dolog magyarázni — mint kulturális intézményeknek van értékök. Szolgálatában állanak a történet-irásuak, mely a nem zetek életének legbiztosabb irány mutatója. Évezredes urnák cserép-darabjai, kőbalták, fegyverek, pajzsok és a többi létező és megelevenedő: tanúbizonyságok a búvár kodó előtt, ki rég letűnt századok föl nem jegyzett tör téneteit kutatja vagy keresi a följegyzések bizonyságai Az élet nagy mestere: a mult, a történelem, h.i jól megértjük tanulságait,. (amit Kossuth ugy fejez ki hogy „a történelem logikája") csalhatatlan utmutató Nemzetek és egyesek bátran haladhatnak azou az uton, amit az kijelöl. Ezekre a tanulságokra, a történelem logikájának emez útmutatásaira mindenkinek szüksége van; s kell, hogy azok a tanítások, amiket a történelem nyújt, megkedtek, mindennekelőtt a czigány fejéhez vágtak^ egy nagy üveget, s tnitól aunak megjött a kedve uagyon szé pen játszani, amikor aztán ekként kellő kedélybe hozták a baudát — arra mindég különöseu ügyeltek, hogy az üveg csakis a fejét találja, — de bizonyosan nem azért, hogy meg ne sántuljon, felmentek az asztalra s táuczo tak veszett kedvvel a totejéu; ma ugyanakkor az asztal alá kerülnek az emberek, hanem ebben a tánczolási hajlamnak nagyon kevés része vau. Az volt a virtus, telt palaczkokkal dúsan megrakott asztal tetején eljárni a legszilajabb táuczot úgy, hogy egyetlen üveg sem törjön el. Ma már ezt sem értik. Sőt van rá eset, hogy a leg simább parketten is elbotlik a czinege legény, ha egyébb nincs, hát a saját lábábau. A czigáuy pedig húzta hol nagyon keservesen, ho! meg uagyon vígan. A Bihari, Boka kesergőjéuek >zivhez szóló akkordjait gyors tempóban váhotta fel C/, inku Pauna hires gyors nótája. Bizony megváltoztak az idik. Még a czigáuy is megfiatalodott ezekhez a régi jó magyar nótákhoz. Ez is eltauulta már a cseh trombitások mesterséget. Pedig bizony isten rosszul áll n-jki. A vén Ibrányiuak 37 ben a szive szakadt meg ülőhelyébeu a B ika Károly kesergő nótáján. A Grosvardeinon, vagy a tra ri ra ra bum dién, bizouyára seuimi baja sem lett voln . Egyébiránt ez a lársaság volt a tánczmulatság hang adóji is. Ha itt pompás kedv rózsás színű fellege volt az uralkodó, bizonyosra veh-tő, hogy oda lent a tánc/.teremben igyekeztek túlliczitálni azt. Persze, hos>y mindig kellő eredméuuyel Ha aztán az ivogaió öreg urak össze különböztek, a mi meglehetősen gyakrau előfordult, menten két pártra szakadt a tánczosok serege is. De nem kaptak híjbi, annyira odabenn sem meutek, leg feljebb versenyre keltek, ki birja a tánczot tovább. A győző párt aztán szokuyába öltöztette a legyezőiteket., s megfánczoltatta még azokat is. Legyen egyszer jó napjuk. Az ivóból intézték a láuczoiók ellen a támadásokat. Ciak kedélyesség volt az egész. A férfiak sarkantyúit összekötni egy pillanat alatt, aminek következtében mind termékenyítsék agyunk minden gondolatát, vérünk minden lüktetését s megvalósulást nyerjenek az egész nemzet és a nemzet egyes tagjai nagy és apró jelentőségű tevékenységeinek kiforrásában. Ezt a láthatatlan, folyton munkáló erőt ugy hivják, hogy nemzeti Genius. * * * Szabolcsvármegye monográfiájának megírása bizonyára nevezetes feladata a magyar történet-tudománynak. A vármegyei muzeum, a maga régiségeivel, (itt fedezve föl mind e vármegye földjén), a legelső föltétele aunak, hogy ez a monografia megírható legyen. A letűnt századok föld alul napvilágra került ez emlékei nevezetes és okvetlenül szükséges dokumentumok a mult idők történetéhez. S összegyűjtve muzeumban, nevezetes kincsesbányája a történelem tanulságai után kutatónak. Ez a*nevezetes érdek, hozzáfüződve a szabolcsvármegyei régiség-muzeum megvalósulásának kérdéséhez, bizonyára elég nyomatékos ok arra, hogy e muzeum régiség-gyujteméuyét minél teljesebbé tenni igyekezzünk. És bizonyára teljes megokolásul szolgál arra is. hogy a meglevő gyűjteményt, a szabolcsvármegyei régiségek muzeumát ellássuk és fölszereljük mindazon kellékekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy — aminek lennie kell — kulturális intézméuynyé fejlődjék. A gyűjtemény lehető teljessége érdekében szükséges, hogy a már fölszinre jutott s egyeseknél levő régiségek a vármegyei muzeumnak átengedtessenek. Kívánatos továbbá, hogy — akiknek vau érzékök ez intézmény jelentősége iránt — ügyeléssel legyenek a tekintetben, hogy ásások, szántás stöbbi kö/ben előkerülő régiségek el ne kallódjanak, de a muzeum részére megmentessenek. Szükséges továbbá, hogy azok a Szabolcsvárraegyében talált régiségek, melyek innen a nemzeti muzeumba kerültek, vagy egyes családok őrzött ereklyéi, hű utánzatokban a mi múzeumunk számára megszereztessenek. Hogy pedig a nagy értéket képviselő muzeum ne legyen holt, néma tárgyak gyűjteménye, melyet megnézünk egyszer, de érdeklődést bennünk uem költenek: szükség van egy magyarázó katalógus kiadására és kiosztására. Ez a két utóbbi dolog pénzbe kerül s ezt a költséget társadalmi uton lehet csak összehozni. Az állandó színház. Lapunk legutóbbi számában közöltük már a mult szombaton délután 5 órakor tartott értekezlet eredményét. Ez értekezlet megbízásából bocsátották ki az alapítók a közönséghez intézett követktző fölhívást: Fölhívás. Alóliroltak Nyíregyházán, Szabolcsmegye székhelyén a magyar hazafias közművelődést előmozdítani s különösen az eddig alkalmas helyiség miatt nem eléggé pártolt szinügyet feléleszteni törekedvén. Nyíregyháza város képviseletének hazafias támogatása mellett Nyíregyháza fi a Pacsirta vendéglő és csendőrlaklanya közötti 945 Döl terjedelmű s két utczára néző a szakértők állal e czélra alkalmasnak talált s általunk 3000 írt névértékű 15 drb részvényért kialkudott minden oldalról, szabad téren, az e telekre Alpár közelismerést kivívott műépítésznek elfogadott terve szerint egy állandó — tehát téli időben is szini előadások és nagyobb körű mulatságok tartására alkalmas — magyar színháznak felépítését elhatároztuk s a telek, az épités és teljes berendezésre szükséges 50,000 azaz ötvenezer forint tőkét névre szóló kétszázötven darab egyenként 200 azaz kétszáz forintos részvény utján kívánjuk beszerezni. elesik, miut mÍHtha lekaszálták volna őket, egész rendes dolog volt. M'g r.z sem tett semmit, ha a szünet alatt jó erős tubákkal behintették az egész termet. ainitőPegyszerre mindenki elkezdett tüszkölni, de nagyon Felmosták a termet, s ment a mulatság továbh még szilajabbaa. A fiatalok vissza tromfolták az öregeket mihamar, Egyszerűn borkőt,vagy cinturia oldatot. öi.töitek a borukba, amitől mindennek hajszra állt a szája, alig bírták reggelre kiköpködni a keserűségüket. D;hojy is lehetett volna vége egy ilyen mulatságnak a virradat megérkeztével. A ki pedig nem akart maradni, uo ez ritka eset volt. Attól egyszerűen ellopták ... ha helybeli volt a felöltőt, a vidékitől pedig a szánkája rúdját, néha a koc-isát internálták el, hogy Ciak harmadnapra került elő. Heccz számba meut az akkor. Ma egy csomó harag, megvetés volna az eredménye. És ez mind milyeu terembeu törtónt! Nem brillírozott azon piktor és/., csak nagyon ritkán Nagyon szépen ki:udta azt fehérre m szelni a hajdú fele:-ége A fagyu gyertyák kormos lángja kétes féuyt terjesztett, ami épen elég volt. hogy ne lehessen 'udui, ki kurjautotta el magát. „Bort zsidó" „c-iuáld czigány, vak npid, disznót adok,vagy: sohase halunk'; „Jobban szorítsd Lac^i* stb. Mu'atóul leírok öuöknek egyet. A Szoboszlóit a40 es évek elejéről. Náddal van befedve, de a nádkötője már régen meg halt, szp kort elérve; pedig fiatal ember volt, mikqr ezt a munkát felvállalta. Arra, hogy emeletes legyen, nem számított az épiióje. VaUmikor barnára volt meszelve, ma már nem látszik színe. Az ajtaja előtt ott vau a gyalu forgács. A rúdját mar régeu ellop ák, hát c<ak rá vau akasztva az ajtóra Menjünk beljebb. Mindjárt itt vau a kimérő helyiség. No ez uem érdeke- Után következnek a vendég szobák. Szim szerint 6. Hanem a Nrn kettőben épen mo.->t birka bőrö vei, szárítanak. — A Nro együnk nincs ablaka Sebaj, hi a/. emW odt akasztja a köpenyegét, nem fuj be a szól . . . ha i em akar. A Nro 5 nek az