Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-30 / 31. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1893, 31-i

k számához. ^893^

' Szabolcs vármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter 62991./VI. 11. számú rendeletének másolatát tudomásul vétel, alkalmazkodás és a legszélesebb körben leendő közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1893. julius 28. Miklós László, alispán. (Másolat. 62991./VI. 11. sz. M. kir. belügyminiszter.) Körrendelet. Valamennyi törvényhatóságnak. (A Üél-Francziaorsz'ág némely vidékéről származó árúk behozatalára nézve.) Minthogy a cholerajárvány déli Francziaországban oly mértékben terjed, hogy annak hozzánk való behurczolásától is kell tartani, a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr, a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök, a földmivelésügyi magy. kir. miniszter urakkal és velem, valamint a cs. kir. osztrák kormánynyal egyetértőleg a lyoni öböl franczia kikötőiből és az ezekkel határos Herault és Gard megyékből származó következő árúknak behozatalát folyó évi julius 21-én 52992. sz. a. kelt rendeletével megtiltja, u. m.: 1. Fehérnemű használt, tisztítatlan állapotban, használt ruhanemű (használt lábbelit ideértve), továbbá használt ágynemű. Amennyiben ezen czikkek úti podgyászként vagy a lakhely változtatása miatt költözködési ingóságokként szállíttatnak, a határ átlépése alkalmával, illetve a rendeltetési helyen egészségrendőri vizsgálatnak és esetleges egészspgrendőri elbánásnak vannak alávetve. 2. rongyok. E tilalom alól kivétetnek: a) oly rongyok, melyek hydraulikus erővel összesajtolva, mint a nagy kereskedelem árúi vasabroncsokban, zárt bálokban kerülnek szállításra, ha hatóságilag elismert származási jelekkel és számokkal vannak ellátva: b) uj hulladékok, melyek közvetlen fonó-, szövő-, szabó-és fehérítő műhelyekből kerülnek a forgalomba, műgyapju (schoddy) és uj papírhulladékok. A most felsorolt és behozataltól kizárt czikkek átvitelű csupán azon kikötéssel van megengedve, ha hatóságilag igazoltatik, miszerint a szomszédos külföldi államban, melybe be kell szállittaniok, be- illetve átvitelük meg van engedve és ha teljesen elkülönítve oly módon elzárt térben szállíttatnak, miszerint minden kezelés az átvitel alatt ki van zárva. Erről a törvényhatóságot miheztartás és kellő közhirrététel végett értesítem. Budapesten, 1893. évi julius hó 21-én. A miniszter helyett: Andrássy, m. p., államtitkár. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Szatmár vármegye alispánjának 9453. sz. megkeresését szabályszerű közhirrététel, nyomozás és esetleges intézkedés végett oly felhívással közlöm, hogy eredmény esetén arról a községek elöljárói illetékes járási föszolgabiráik utján, Nyíregyháza város polgármestere közvetlenül jelentést tegyenek. Nyíregyházán 1893. julius hó 22-én. Alispán helyett Szikszay, főügyész. (Másolat.) Szatmár megye alispánjától. 9459./1893. szám. Valamennyi vármegyék és szab. kir. városok törvényhatóságának. A nagy-károlyi járási főszolgabírónak f. évi junius hó 13-án 1945. sz. a. kelt jelentése szerint Juhos Györgyné dengetegi lakosnak, Benkovics György nkárolyi lakos csizmadia iparosnál alkalmazott József nevü fia, 14 éves, f. hó 9-én munkaadója lakásától ismeretlen módon eltűnt s azóta kinyomozázására semmi adatok nem voltak kipuhatolhatok; az eltűnt gyermek személyleirása. Vallása gör. kath, termete alacsony, orra, szája rendes, arcza kerek, barna, szeme barna, haja barna, egy foga hiányzik, ruházata sárga csikós, nyári nadrág, hamuszín csíkos mellény és kabát. Ennélfogva van szerencsém hivatalos tisztelettel megkeresni, hogy nevezetett hatósága területén köröztetni és feltalálás esetén illetőségi helyére szállíttatni szíveskedjék. N.-Károly, 1893. junius 23. Nagy, alispán. „A NmVIDEK rÁUOZAj A. Mese a Csorbái tóról. Abban az időben — midőn az őshitrege szerint — az óriások nemzetsége uralta a földet — s a uagy tekének mindenik zugában foiyt közöttük az élethalál tusája, a magas Tátra is megingott, megrengett dulakodásuk alatt. A győzők serege ide is követte a menekülő testvéreket, itt sem volt az üldözöttnek piheuójök, öldökölték, pusztították egymást a világ uralomért, mig aztán az öldöklő harczban mindnyáját elseperte a viz, a glecser. A menekülők magas szikla falakon, széles hegy hátakon ütöttek tanyát, s ott húzta meg magát egy rajban, hol Mlinicza völgyét maga* zárófalként az égbe meredő Csorbái csúcs zárja be, hol a vad tekintetű Szolyiszki, és a széles válu Bástya hegy között a fátyol vízesés felett egy laposabb katlan-szerű fenék vau. Itt talált legjobb, legbiztosabb tanyát az üldözöttek fáradt serege, itt torlaszolta el magát pzikla darabokkal, a magas hegyek oldalaiból felszakgatott glecserekkel, re megve goudolva a végső tusára, arra a napra, mely mindnyájukra elhatározó lesz. Az a nap elérkezett, s azon a napon megsemmisült mind a két tábor. A győzelemittas üldöző sereg megérkezett, s azonnal ostromhoz fogott. Visszahajlított fenyő szálak segítségével óriási szikladarabokat zúdítottak a sánczaikba vonult testvérekre, azok pedig megkettőztetett gyorsasággal dobálták vissza a közzéjök zúdított köveket, mindenik darab után egy glecser tömböt küldve pótlékul. A glecser részek, a nagy völgybe zuditott szikla darabokon szerteszét szakadtak, porrá zúzódtak, s az égetó nap heve alatt csakhamar olvadásnak indultak. Rövid pár óra alatt a két magas hegy közötti völgyü let tengerben úszott. 7448. K. e t —^gg- Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter 49784/V.—10. számú rendeletének másolatát tudomásul vétel, alkalmazkodás és szabályszerű közhirré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1893. julius hó 10-én. Miklós László, alispán. (Másolat.) 49784/V.—10. sz. Magyar királyi belügyminiszter. Körrendelet. Valamennyi törvényhatóságnak. A császári és királyi közös külügyminiszter ur átirata szerint a német kormány az Osztrák-Magyar birodalomból jövő kivándorlóknak a német határról való visszautasítása s illetve a Németországba lépéstől való eltiltása iránt tett intézkedéseit hatályon kivül helyezte. Erről a törvényhatóságot, vonatkozással folyó évi február hó 12-én 10570. sz. a. kelt leiratomra saját tudomása végett értesítem. Budapesten, 1893. évi junius 30. Hieromymi. 8

027. K. 1893. Szabolcsvármegye alispáujától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Szatmár város rendőrkapitányának 6592. sz. megkeresését szabályszerű közhirrététel, nyomozás és esetleges intézkedés végett oly felhívással közlöm, hogy eredmény esetén arról a községek elöljárói illetékes járási föszolgabiráik utján, Nyíregyháza város polgármestere pedig közvetlenül jelentést tegyenek. Miklós László, alispán. (Másolat.) 6592./1893. fk. sz. Tekintetes alispáni hivatalnak. Nyíregyháza. Gzukor Pinkász, szatmári lakos bejelentette, hogy kocsisa Barkászi János, ki Beregmegye Nagy-Guti illetőségű, született 1860 évben ref. vallású, közép termetű, kerek arczu, sárgás szemű, haja gesztenye szinü, folyó év julius 12-én délben két lovával, mely közül egyik pej, herélt, hátulsó két lábán kapta, a második szinte pej herélt, szerszámostól a szekérből kifogva megszökött, — kérem köröztetni s feltalálás esetén hivatalomat értesíteni. Szatmár 1893. julius 12-én. főkapitány helyett Pahy Antal, alkapitány. 1^893^

' Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Zemplén vármegye alispánjának 14125/93. szám alatt kelt megkeresését szabályszerű nyomozás s esetleges intézkedés végett másolatban oly felhívással közlöm, hogy eredmény esetén arról Nyíregyháza város polgármestere közvetlenül, a községek elöljárói pedig illetékes járási föszolgabiráik utján hozzám jelentést tegyenek. Nyíregyháza 1893. julius hó 12-én Miklós László, alispán. (Másolat.) Tekint. Zemplén vármegye alispánjától. 1412"). szám. Tekintetes alispáni hivatalnak. Tisztelettel felkérem a társhatóságot, hogy területén Madarász Annát kiskorú György nevü fiát gondozás nélkül hátra hagyta, köröztetni s engem az eredményről értesíteni szíveskedjék S.-A.-Ujhely 1893. julius 7. alispán szabadságon Dókus Gyula, főjegyző. Beszámoló. Érdemes észreveuni es elolvasni azt a 48 oldalra terjedő füzetet, mely a napokban került ki a nyomda-festék alól, Nyíregyháza város mult évi háztartásáuak szamadásaról. A legelső alkalom ez, hogy igy a nyilvánosság lehetőleg teljes fóruma előtt történik ilyen beszámoló; s mi — akik idáig az ujabban szokásba vett polgármesteri évi jelentéseket is őrömmel üdvözöltük, n»gy elismeréssel adózunk e fűzet nyilvános közzétételéért a város kormányzó polgármestere iránt azért az igazán alkotmányos érzéket tanúsító elhatározásáért, hogy — amint már megjegyeztük — a lehetőleg legteljesebb utján a nyilvánosságnak föltárta Nyíregyháza város vagyoni állapotának számadatait. Ez a beszámoló bizonyára érdeklődést fog felkölteni nem csak Nyíregyháza város polgársága körében, de ezen tul is, mindazok előtt, kik érdemesnek tartják, hogy általában figyelemmel kisérjék a magyar városok fejlődésének fázisait. Hat Magyarország városai között bizony nem sok van, mely a városias fejlődés utján az előre haladásban Nyíregyháza városával versenyezhetne. A patriotizmus minden nagyralátása nélkül is meg lehet ösmernünk, hogy — amiként Nyíregyháza — egészen a maga erejére utalva és teljesen a maga erejebői, egy-egy városa Magyarországnak nem igen produkált annyit a legutolsó — tizenöt év alatt mint Nyíregyháza. Városunk e fejlődését, bár mennyire látszék ez rohamosnak é3 sokak előtt talán épen ezért aggodalom keltőnek — nyugodt szívvel vehetjük tudomásul. Az a beszámoló, mely az emiitett fűzet számadataiban itt előttüak fekszik, sok megnyugvással szolgálhat mindenkinek. Nevezetesen, e város adófizető polgárai, ha átnézik ezeket a számokat s a különböző rovatok kiadási és bevételi tételeit egybevetik: njeg fognak győződni arról, hogy a mai 46 perczeute's közköltség arán bár, igen sok és nevezetes alkotás az, amit Nyíregyháza város csak a legutóbbi tiz esztendőben is létesített, — és épen e számok beszélő tanulságaiból kiolvashatják, hogy a mag, amit elvetettünk, okvetlenül meg fogja hozni a maga kamatait. Ismételjük újra, hogy Nyíregyháza város adófizető polgárai elismeréssel tartoznak Bencs László polgármester ur iránt, jhogy — a mire a mi városi közdolgaink intézőinek olyan nagy szükségük van — a nyomtatott betű nyilvánosságával tudomást szerezhetnek városunk anyagi tehetősége felől. S mi is, mint ahogy a képviselet számvizsgáló bizottságának tagjai, a legteljesebb elismeréssel adózunk a városi számvevőség irányabau, melynek vezetője és munkásai és a városi pénztárnok igazán lelkiismeretes és pontos munkát vegeztek e zárszámadás összeálllitása által. Hogy pedig ez a zárszámadás, kinyomatva, a nyilvánosságnak átadatott, bizonyára csak üdvös hatással lesz a képviselet tanácskozásaira, mert útmutatással szolgál — ha okosan megolvassuk, — a tanácskozások és hozandó határozatok tekintetében. Ajánljuk egyébként a számvizsgáló bizottság észrevételeit a városi képviselő testület figyelmébe. A glecser dobálás onnan felülről nem szűnt meg, alant pedig a viz mindig nagyobbodott elannyira, hogy az ostromlók menekülésről gondolkoztak, s csakhamar futásnak eredtek. Ezt látva az üldözöttek, örömkiáltásban törtek ki. Örömük kevés ideig tartott, mert az ormokon megmaradt glecserek — melyek alól a vastag kérget csak imént szakgatták fel — támaszt vesztvén; irtózatos robajjal zuhautak le a magasból, magok alá temetvén az üldözötteket, a futókat, elseperve mindent mit útban értek. A Szolyiszko ós Bástya hegy között lerohanó glecser mező, a fátyol vízesés szikla falán kót részre szakadt, az egyik uagy gomoly abban a fenékben állott meg, és olvadt el idők multán, melyben most a nagy tó van, a kisebbik rész pedig oda gurult, hol nyugati oldalon — a nagy tó felett — ma már csak ingoványát láthatni a kisebbik tó medrénak. Miért ap dt el vize — azt is elmondja mesém — itt csak azt jegyzem meg bogy e rettenetes pillanat, alatt megrendült az egész hegylánczolat s a bérezek ormairól mértföidek hosszában mindenütt alázuhantak a mezők, az óriási glecserek, törve-zuzva hegyhátakat, hegygerinczeket, mig aztán szétforgácsolódva kisebb nagyobb völgyületukben, katlanokban inegállottok, s lassauként vízzé váltak. Innen van annyi sok szép tó, gyönyörű tengerszem a magas Tátrában, s ezért oly kevés mostan ottau a hómező, a glecser. * * * A nagy katasztrófa után más lett a bérezi világ. Tündérek jöttek a hegyekbe, a völgyekbe, az ezüstös sziuü tavakba, az égszínkék tengerszemekbe, a kik tele szórták a völgyeket, dombhátakat tarka szép virágokkal, a kik beültették a tavak, tengerszemek partszéleit sóslevelekkel, nympheakkal, és sokféle vizi növényekkel. Átalakult minden, s szép iett ezek után a hegyek ben az élet. A szálas fegyverek, illatos törpe fenyők örök zöld lombjai között ékeskedő nagy tóba aranyhajú vizi-tündór leánykák költöztek, a kisebbik tavat egy vizi tündér királyfi választotta magának lakásul. A nagy tó tüudérei a szolgálatukban álló kis törpék által csillámpalás szikla darabokból házakat, palotákat építettek'magoknak, melyeknek kristály fedelein tiszta éjjelenként a holdnak ezüst fénye, a nap óráiban az égető tüzkarikának, a napnak tört meg aranyos sugara. A csillámpalából épült kristály fed«lü paloták idővel összedőltek, elpusztulták a vizi birodalomban, de a csillámpalás szikladarabok meg ma nap is ki-kikandikálnak a nagy tóból, melynek vize holdas éjjeleken mindig ezüstös fóuyü, s caak a nap óráiban változik el színe a szerint, a mint bárányfelleg foszlányok száldogálnak, vagy komor fellegek űzik egymást a magas égboltozaton, avagy a fenyvesek lombjainak haragos zöld szinét ölti magára. Vizének szine, felülete, mélye, olyan változó, mint egy szép de szeszélyes nő, ha iucselkednek véle. A legkisebb szellő fuvallatára hullámok támadnak sima felületén, s ha a hegyekben vihar van, ha az ég zengése viszhaugzik a bérezek falai között, az ő keblének mélyében is háborgás van, kristály tiszta vize felkavarodik s hullám fodraival korbácsolja a partokat. A mint mondám, a nagy tóba aranyhajú tündér leánykák költöztek, a kisebbik tavat pedig egy vizi tündér királyfi foglalta el. A tündér leánykák egy királynénak voltak alattvalói, engedelmes szolgáktól, a kis törpéktől körülvéve, a kik építő mesterek, ácsok, ds egyszersmind őrei is voltak a kis birodalomnak. A királyfinak csak két törpéje volt, egyik udvarnoka, szolgája, a másik csolnakosa, birodalmának őre, de mind a kettő hűséges, engedelmes, urát szerető, urához ragaszkodó két szolga. A szép királyfinak minden mulatsága vadászat éa halászatból állott. Szóles levelű utilapu ladikján beka-