Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-16 / 29. szám

egyrészt megteremtette azon törekvéseket, melyeket piuslavismus és panitalismus néven ismerünk, másrészt felkeltette e nagy népfajok keretén belől is valamint a másfaju népiknél a nemzetiségi szervezkedést. Sajnos valóság, hogy ha van nemzet, a melynek e téren nagyon sok a tennivalója, akkor mindenesetre a magyar nemzet az A mult hibVji, hogy a mai ganeratióuak annyi jutott ki, leginkább azért, hogy az állam nyelve a latin volt. A mai geueratio e nemzetiségi szervezkedésben, azt mondhatuim, lázas tevékenységet fejt ki, szolgála­tában állanak az E. M. K. E, a F. M. K. E., a D K E. stb. A kormány az óvódáknál, iskolák szervezésénél kiváló figyelemben részesíti. E'. eszme hatása alatt szüle tett ineg a .magyar geníus" jelszava, hajói tudom, Hermann OAO aj ikáu, és foglal mind nagyobb tért a társadalomban, az irodalomban és művészetben. Ezt e magyar geniust szerepeltetni a nőnevelés terén is volna jelen szerény értekezésnek az óhajtása. A statisztika az ember nemzetiségét az anyanyelv szerint ítéli meg s hogy helyes nyomou jár, azt törté nelmi példákkal bőven lehetne iilustrálui, de bizonyítja azt eleggó a tapasztalat is: az anya nyelve adja meg rendszerint a család nemzetiségi jelegét; a leendő anyá­kat kell tehát első sorban a „magyar geuíusnak" meg­nyerni, vagyis a nőnevelést kell határozottan nemzeti irányba terelni tnajduem egészen az oly sokat csúfolt „sovinísmusig" inenóleg. Volt a mi törtóuelmüukuek nem is uagyon régen egy szomorú korszaka, a inikor különösen aristocrati ­áuknál, de a középosztálynál is a nőt csak akkor tar­tották művelt nőnek ha elmondhatták róla hogy „eiue deutsch gebildete Fruu" E*y ilyen módon gebildete Frau kezén lett aztán a nagy terjedelmű Kohiry — birtok­ból Ceburgbirtok stb Külöabau köziudomásu, hogy aris tokratiánk női tagjainak mai műveltsége is nagyon cosmopolita jelegű s a bonne-ok ós gouveraatok alkal­mazása mind azt a czélt szolgálja, hogy főúri nőink lehetőleg sok nyelven beszéljenek, legalább is francziául, angolul és németül, a minek az eredménye, hogy köz nyelvük az említett nyelvek ós a magyar nyelv­nek olyan csodálatos conglomeratuma, a melyet ők a maguk részéről valami kecses „különös ismertető jel" uek tekinthetnek, de a mely nyelvből az ő nemzeti hova tartozándóságukat megállapítani aligha lehetséges. Hogy e volapük — szerű nyelvnek főrangú hölgyeink egész goundolkozás — módjára és nemzetségi érzületére káros hatása vau, azt hosszasabbau bizonyítgatni szük ségtelennek tartom. „MŰVŐ3Z hazája szóles e' világ', művészeink, mindazáltal kezdenek immár a nemzeti ge­niusból táplálkozui, főrangú hölgyeink azonban marad­nak cosmopoliták. A középosztály volt Magyarországon a nemzet — fentartó elem s ez a körülmény érdemül tudható be ezen osztály uövilágának; de azért e „deutsch gebil­dete" itt is nevezetes szerepet játszott s ma is sokszor halljuk, hogy Magyarországon e^y művelt nőnek a né­met nyelvet megtanulnia okvetlenül szükséges. Láttam egyszer szégyenkezni magyar nőt, mert a neki divat­czikkeket mutogató bécsi utazóval nem tuddtt németül beszélni s nem lehetett megnyugtatni azzal a kézzel — fogható igazsággal sem, hogy a Magyarországon utazó bécsi ügynöknek több oka lehetne megtanulni magyarul. Láttam mádkor, hogy egy provinciális város asszo­nyai és leányai regéayek helyett a német grammatikát olvasgatják, hogy részt vehessenek egy katona-tisztek által reudezett mulatságon. Máshol azt tapasztaltam, hogy a katona tisztek törik nagy jóindulattal a magyar nyelvet, hvgy a magyar nőkkel beszélhessenek. Taláu ez utóbbi a természetesebb. Ezekkel a fölemlített tapasztalati tényekkel szemben elismerésével annak, hogy a müveit társadalmunkhoz tar tozó nőink számára a német nyelv tudása csak nyere­ség lehet. Meg merem koczkáztatni azt a véleményt, hogy kizárólag magyar nyelven is megszerezheti egy nő a neki szükséges műveltséget. Talán a magyar nemíet ismert lovagiasságának eredménye az, hogy irodalmunk, majdnem azt mond­hatni, a női uem szolgálatában állott; mig tudomáuyos pedig — Csabak szerint — a zsíros ruha, ős a zsíros vastag nyak módot jelentenek. Mi szégyelni való volna hát rajtok! — Z-árosság tekintetében szakasztott párja volt Csabak Demeternek Czibaki Gyurka, tavaly nyáron elbocsátott szolgájuk. No hiszen, az a legény majd a Tisza feuekére temette Marcsát Csak a csudálatos véletlen menté meg a borzasztó haláltól Gyurka ugyanis több izben vágy­teljes pillantásokat vetett Mircsára, ez azonban mit sem adott a legényre. Nem egyszer ajánkozék pedig Gyurka, inikor ugy valahounan hazajövet Marcsa le akart szállni a felhágó nélküli szekérről hogy leveszi, de a leány mindannyiszor visszautasitá a rezesképü szolga tolakodó ajlnlatát, mert jól tudta, hogy az csak durva érzókiségből történnék. Szeretné őt jól magához szorítani, mikor a szekérről leemeli. A szülék is őszre­vették, miszerint Gyurka s)kszor vastagon tréfál Mircsá­val, de elnézték neki, mint jó, dolgos cselédnek. Egyéb­iránt pedig uagyon jól tudták ók azt, hogy a legros­szabb macska foga is vásik a gyors röptű fecskére, csakhogy ritkán vau benne része. Történt, hogy egy nyári hajnalon kétfele dologra is ment a háznép, mert mind a kettő igen sürgős volt. A gazda, két szolgával kapilui indult. Előttevaló nap is az a munka folyt, ős miután olyan darab még maradt, milyet három ember fél nap alatt bekapál, azért indult oda a gazda harmad magival; Marosának pedig — a napi munkaterv szerint -- Gyurkával szőná. gyűjteni kellett mennie a szigetbe. Ugy volt határozva, hogy a kapások délre hazamenek, megebédelnek, azután ők is a szigetbe mennek gyűjteni; magukkal viszik a Marcsáék ebédjét is. Hogy Marcsa miért nem ment éppen az apjával kapálni: anaak is oka van. Tudjuk, miszerint a legjobb cseléd is, hi m igára hagyják, meleg időben, árnyas, bokros helyen: ujyszól ván többet alszik, mint dolgozik. Mrcsa tehít nemcsak fürge gyűjtő, hanem dologra serkentő is volt egyúttal. ÍN Y í II V I í> í- K." irodalmunk a nyugati nemzetek irodalmi színvonala alatt maradt, addig szivnemesitő és kedély képező szép­irodalmunk ős hírlapíród ilmunk versenyez azokéval. Al idegen nyelvek iránti hajlam magyarázható né mileg a nő hivatásából is. A nő hivatásánál fo^va a mindennapi, a gyakor­lati életben mozog, ennek a következménye, hogy mig pl. Kolozsvárott a hivataluokság férfiú érintetlenül ma­radnak az oláh nyelvtől, addig a nők a piac/., a cseléd­ség révén maj Intm mindnyáj IU tudják az oláh nyelvot. Ugyané mindennapi élet érdeke oláhositotta el az er délyi magyarságot és pedig jórészt a nők révén. Azou a vidékeken a hol magyarság az oláhsággal érintke­zik, a magyarok mind tudnak oláhul, ellenben az olá­hok magyarul nem tanálnak meg; itt tehát nem valósul az az általános igazság, hogy a cultuváltabb nép assímilálja a műveletlenebb elemet, hamm megfordítva: a műveltebb magyar egyrészt a műveletlenebb oláhnak kereskedője, iparosa misrészt mezei munkásul cselédül alkalmazza az olihot s minikét esetben megtanul olá­hul. Az oláhok és a magyarok közötti vegyes hizas Ságoknál a magyar nő, mert tud oláhul.. férje kedvéért oláh családot n;vel; az oláh nő kedvéért, aki nem tud magyarul, a magyar férfi is oláhi lesz, Igy lett a Szász­város közelében lévő Tordos székely telep rövid 100 év alatt tiszta oláh fészekké, ezért talalunk az oláh szereplő férfiak között is aunyi magyar nevet, mint Lu­kács, Ricz, Szabó, Hosszú, Zászló stb. De hosszabb időn át ezért lett oláhvá Szoluok-I) jboka, Hu lyad stb. megye, egész tóttá Sáros és Zemplén megye. Ezt a pro­cassást valahojy be kell állítani s ha lehet, épen az ellenkezőjét előidézni, a mire szintén van, de keve­sebb példa, (Endrőd), igazi mert hisz magyarosodást jó­formán csak a hivaialuok osztálynál constatálhatui. A migyarsig fennmaradásának egyik legnagyobb tényezője kétségkívül az iskola s itt hangsúlyozom, hogy különösen a nőnevelés helyes irányításától sok függ, Igaz, hogy a fajszeretet fő istápolója a családi tűzhely, de épeu a hivatalnok osztály magyarosodásának példája mutatja, hogy az is .0 a milyen nyomot hágy az ember fejlődésében. A középiskolák közszelleme általábau kósz melegágya a hazafias szellemnek. Ezt a közszellemet kell meghonosítani a leányiskolánál, még pedig elkezdve az elkülönített uéptauodai leiny-ískoláuái. A leány-is­koláknál a tanitás czélja nem auuyira a sok ismeret gyűjtése, hauem a szív- és kedelykepzes; ennek kére tébe nagyon beleillik a hazafi is őrzés uevelóse. Eu jelölnék ki a leány-nevelés fő fő czéljául, mert tulo n hogy az oly nő a kinél a hazafi is érzés erős, legbizto­sabb garantiája a család hasonló szellemének. E hazafias nőnevelést főbb vonásokban — kiter­jeszkedve ezúttal csak a felsőbb népiskolai és polgári leány-iskolákra — következőleg vélném megvalósit.h itó­nak. M udenekelőtt nevelui kellene ezen intézetekben olyan hazafias közszellemet, a melyet a növendékek az életbe is magokkal vinnének, e czélra a hazafias üu­uepek megünnep'ése és minden alkalom, amely a haza­fi is érzés megnyilatkozását kiváuja, felhasználtatnának. — A tantárgyak közül különöseu a magyar nyelv és iro­dalom és a magyar történelem tanauyagáutk kibővíté­sével ős e tárgyak tanárai száminak emelésével lehetue e czélt szolgálni és padig, ha misként nem, a többi tautárgy rovására. Minden esetre megvan a magi jelen­tősége a leány iskolákbau a kézimunka, egészségtau, gazdaságtan, számtan, természetrajz és tannak, vegytan nak, melyek nagyrészt a gyakorlaii öletnek szolgálnak, de p;ldául a német nyelv tanítását akár egészeu is el­ejthetnéd a leány iskola tantervéből, nemcsak azért, mert amint fóutebb jeleztem, a magyar nyelv is teljesen ele­gendő egy magyar nőnek a szükséges műveltség meg­szerzéséhez, hanem, mert a gyakorlati tapasztalat eléggé bizouyitja, hogy a nőmé': nyeivat az iskolázás tartama rövid lévén hozzá, tényleg eluem sajititjik. Ribizhituók tehát e tárgyat a családi nevelésre; amely család szük­ségesnek látja — privát taníttatás utjin gondoskod jék róla. A német nyelv ezenfelül zavarólag hat a magyar nyelv tanítására is; a magyar irály gyakorlatokban akárhányszor találkozunk német nagy és kis hetükkel Nekik — igaz — nem muszáj lett volna jókor iuduluiok, mert hiszen gyűjteni, a harmat teljes felszáradása előtt ugy sem lehet, de a sziget jó távol esett ám a falutól. És aztán a Tisza két ága közt levén, természetesen csak ladikon, vagy kompou lehetett belejutni, a mi pe­dig uehi uem kevés időt vesz igénybe. Hi az embernek „csallóközi szerencsé" je vau: fa révhaz érve, ott találja a járművet) - halad; de, ha a komp ladik az átelleui parton vau kikötve, egy óra is beletelik, mig átkelhet. M trcsa szép fehér vászonkendőbe kenyeret, sza ou­uát (maginak egy kis irósvajat) tett, meg egy kis üveg pálinkát Gyurka számára. Azt egy vastagabb abroszba begöngyölve, a vállán körülkötó. A szolga vitte a kőt villát, mag egy zöld mázu korsót, Mtrcsa meg a gereb­lyét. Mig a faluból ki nem értek, csak megbecsülte ma­gát a legéuy, elvétve szóláuak egymáshoz, hauem a tiszaparti füzes hosszantartó gyalogösvéuyén megint elő­fogta Gyurkát csipkedő játszó kedve. Köiel hozzájok még akkor egy lélek sem volt. A rezgő nyárfa bokrok fehér hátú levelei tánczol­tik, lágy zörejt okoztak a susogó szellő érintésére. A vadgalamb még meleg fészkében búgott, a szarkák, ri­gók, csizek, fülemilék ugyaucsik haugossi tették a kelő uap sugaraitól aranyban uszó, hűvös aljú csalitot. A lég kellemes hűvös és balzsamos volt. Gyurka agyát kara­kány gondolatok fesziték. O.yan szemeket vetett az előcte lengő szép leáuyra, mint az éhes czigáuygyerek a túrós derelyére. És kezdte a leáuyt duhaj módra szem­telenült c^ipkedui. Marcsa védte magát szóval gereblyé vei, de a legéuy csak erőszakoskodott, átölelte a dere­kát s mohó vágygyal csókolni akarta. A leány mit te­hetett mást: jól képeu vágta. A csattanásra egy szarka olyat nevetett, mintha csak Gyurkát csúfolta volna vele. Ugy látszott, hogy a fenyíték a legéuy forrougó szivét lecsillapította. Azomban csak látszott, ámde a kissé megfékezett szeuvedély rövid idő múlva újra fellángolt. Akkorra ér­tek a Tiszához. Éppen arra a helyre, hol a szigetbeli s nagyrészt e kétnyelvűségnek eredménye, hogy leánya­ink uom tulnak se németül, se magyirul helyesen írni. Zavarólag hat másodszor a német nyelv tanítása a magyar nyelv tanításán azért is, mert a két nyelvnek kétféle a nyelvtana, szórendje a mi ismét a helyes magyar fogalmazásnak áll u'jában. Természetes dolog, hogy azért a német cultura termékeivel is meg kell ismertetni a leány növendéke­ket, valamint a többi müveit nemzetek irodalmával. Ezt a magyar irolalom tanításával lehetne kapcsolatba hozni olyau°formáu, hogy a külfö'di irodalom kiváló termé­keiből kiválasztatnának épen azok, a melyek a női jellem és kedély ki -üve'éséra alkalmatosak. A magyar nemzat történelminek tüzetesebb tanítása a piriotismus neve­lésének szempontjából volna kívánatos, amely tárgynál kiválóan a n igy houleáuyok életrajzai szolgálnának kö­vetendő példányképekül. Neveljünk lelkes magyar cs ládanyákat és terjedni fog a magyar géniusz. M& Lapunk lrítrálékos előfizetőit s ezek kőzött a községek elöljáróságait tisztelettel felkérjük, hogy a háralékos előfizetési dijakat az alulírott kiadóhivatalhoz mielébb beküldeni szíves­kedjenek. Tisztelettel a »Nyirvidék« kiadó hivatala. ÚJDONSÁGOK. — Miklós Ödön állam'itkár e hó 12 én folytatta a felső tiszavidik szibilyozlsí viszályainak közvetlen tanulmányozása czéljából megkezdett útját, a földmive­lésügyi minisztérium 'öbb szakközegének kíséretében. Az államtitkár urat Tokajnál, hoinau tanulmányutjit most kezdte, Miklós Liszló alispin üdvözölte. Tokajból Ltdányba meutek, hol Dobos Imr* járási főszolgabíró fogadta az államtitkárt. Iuneu Tardos községen s a dadai réven keresztül Dalára érkeznek, hol az elöljáróság s a képviselet küldöttsége üdvözölték az államtitkár urat. T. Dobon a gróf Audrássy-kas'élyban villás reggeli volt. Innen a Tisza-Polgárral szemben levő Kisfalud pusztára mentek, hol ebéd volt. Miklós Llizló alispán T. Füreden túl D rzsig kisérte az államtitkárt. — A nyiradonyi oláh népiskolák ismeretes ügye e hó 13-dikán a vármegye közigazgatási bizottságá­nak ülése elé került. Velkey Pál kir. tanfelügyelő adta elő az ügyet, felolvasván azt a jegyzőkönyvet, melyet a junius 27-diki nevezetes nyiradonyi évzáró vizsga alkal­miból vettek föl. A terjedelmes jegyzőkönyv részletes adatok fölsorolásával világosítja meg és bizonyítja be, hogy a nyiradonyi gk. iskolában a tiszta magyar ajkú nörendékeket következetesen és tervszerűen eloláhosit­jik A taufelügyelö úr azzal a határozati javaslattal ter­jesztő a kérdést a bizottság elé, hogy e jegyzőkönyv felirat kapcsán, a vallás es közoktatásügyi miniszterhez sürgősen fölterjesztessók. Elsőnek Bodnár István szólalt föl, egyhangú helyeslések között tolmácsolván a bzott­ság hálás köszönetét a főispán iránt, ez ügyben tanúsí­tott lelkiismeretes eljárásáért.) Lukács Ödön a miniszter • hez küldendő föliratbau kifej szóit kivan adui annak a kívánságnak, hogy a miniszter e haza ellenes irányú isko­lákat zárassa be, mert e jegyzőkönyvben ez iskolákban ural­kodó tőrvény ellenes állapotok be vannak bizonyítva. Kál­lay András főispán konstatálván mindenekelőtt, hogy a uép oktatási törvény úgyszólván semmi jogot nem áda hatóságok­nak, hogy ilyen esetekben megtorló intézkedéseket tegye­nek, iuditváuyozta, hogy a közigazgatási bizottság keresse meg a vármegye közgyűlését, miszerint az említett tör­vény módosítása iránt a kormányhoz feliratot intézzen. Hozzá szólottak még a kérdéshez Fehér Imre, Lukács Ödön, Bodnár István, Lázár Kálmán, mire a bizottság a határozati javaslatot elfogadta. A közoktatásügyi minisz­terhez intózeudö feliratban, Bodnár István indítványára, ez oláh iskolák ügyének egész története, minden momen­tumokkal részletesen föl fog táratni. Magemiitjük még, hogy mint ez a bizottsági tárgyalás folyamán is kitűnt, a kir. tanfelügyelő a tényállás 'földentésébeu buzgalom • mai járt el. kerülő kis csónakját — mikor a faluba megy — ki szokta kötni. A rendes átkelő még messze esett tőlük. O.t látva a kikötött csónikot, miut más ilyeu alkalom­kor, most sem mentek a rendes révhez, hanem beszáll­tak a kis csónakba. Goudolták magukban, hadd kerüljön a kerülő visszajövet a rév felé, ha egy kicsit megha­ragszik, kiengeszteli egy porczió páliuka, vagy egy tü • ret bagó. Szerszám likat tehát végig nyujták a csónak­ban, Mi.csa a csónak orráu (eleje) foglalt helyet, Gyurka pedig evező lapáttal kezében, a farán. Elindultak szót­lanul. Marcsa nehaztelólég süti le szemeit, Gyurka pe­dig tnijd eluyelte sóvár szemeval a vele szemba ű'ő duzzogó leáuyt. A vízfolyással szemben keszegoldalt tarlott csónak kö inyü terhével csobogva ringott a reggeli szellőktől fodros, mély vizén. Gyurka ízmo3 karjai mélyen márto­gatták az evezőt s igy minden lökésre nagyot lódult a kis „lélekvesztőt előre. A folyó sodra táján, hol a viz legmélyebb szokott lenni, Gyurka egyszercsak ledobja az evezőt s vad, vágytól csillogó szemekkel ugrik Mar­osához, hogy azt átölelje és ott, hol senki segélyére nem siethet, szűzi ajkáról ődes csókot raboljon. Azom­bau nem vezetett eredményre e vakmerő támadása sem, mert a leány sikongva vődte magát s egy akrobata erejével s ügyességével taszitá vissza a szemtelen szol­gát. Erre a legényben rettenetes elhatározás kezde ér­lelődni. Bírni akarta a leányt mindenáron, ha szőp mód­jával nem, hát megfélemlítéssel, vagy vele együtt a Tisza fenekére temetkezni. Csakugyan, mikor hiába való volt minden rimán­kodása, szerelmi ostromlása: felállott a ciónak közepéu két lábát kőt oldalának vetve, kezdő azt mindig jobbau­jobbau himbálni, mi alatt folytonosan egy csókért rimán­kodott. E közben a viz lejebb lejebb vitte a csónakot, mely véghosszábau úszott a Tisza sebes sodrán. A leány lehúzódva a csónak orrában, reszketett, sírt a félelem­től; jaj szóval kiáltott segítségért! De hisztalan; Gyurka a szenvedélytől eltorzult arczcza.l, mintegy dánon, mia-

Next

/
Thumbnails
Contents