Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-22 / 4. szám

Melléklet a „Itfyíxrtiidék" 1893. 4-ik számához. magasabb fokú jóindulata révén — olyan módon részesült abban a bizonyos orvosi gyógykezelésben, hogy föltették — mikor már nagyon gyengén volt a gyerek — a szekérre, s öt-hat falun keresztül elvitték a körorvoshoz, ácsorogtak vele, ha véletlenül nem volt épen otthon a doktor ur, a kapu előtt, óra számra, kaptak reczeptet, megcsináltatták az orvosságot, megint, haza szekereztek s azután — a gyerek meghalt. Es azután és az orvosi segélyben való részesítésnek ilyen módjai és utjai daczára — a vármegye főorvosának november haváról szóló jelentéséből vesszük az adatot, (amikor a közegészségügy állása igen kedvező volt) az orvosi gyógykezelés elmulasztása miatt 96 eset közül csak '20 esetben történt bírságolás. * * * Az országgyűlés képviselőházában nagy és tanulságos viták voltak a héten közegészségügyünk adminisztrácziója felől. Eunek a vitának egy nevezetes eredménye — minden egyebektől eltekintve — elmaradhatatlan. Az tudniillik, — amiről e helyen legutóbb szólottunk — hogy megerősödik, gyökeret ver a közfelfogásban, miszerint a közegészségügyi intézmények létesítése nem ideális czél, nem dekórum, hanem legbiztosabb és legjobban kamatozó nemzeti tőke-befektetés. Ennek a nagyon tanulságos vitának a nyomán nemcsak kormánypárti és ellenzéki képviselők fölsorolt adatai, de a belügyminiszternek kijelentései szerint is — Magyarország közegészségügyi viszonyainak igen szomorú képe domborodott ki. E kép mozaik darabjai között az a részlet, amit Szabolcsvármegye képvisel, a satirungnak derűsebb árnyalásaihoz tartozik A köztisztaság. Ezerszer bebizonyított tény, hogy a köztisztaság szerves összefüggésben, egyenes aráuybau áll a közegész ségtigyi állapotokkal. Ez nem csupán partikuláris igazság, mely módosulhat a helyi viszonyok különfélesége szerint, de a lehető legáltalánosabb. Igazolását a nemzetek statisztikai adataiban találván. Minél erősebb ugyanis valamely nemzetnek a rend és tisztasság iránti érzéke s minél fáradhatatlanabb ezen követelmények kielégítésében, annál vigasztalóbb é jebb egészségügyi viszonyoknak örvend. Elvégre is döntő itt a nemzet faji jellege. A világ legrendesebb és legtisztább népe a Svéd eclatans például szolgálhat e tekintetben. Átlagos élet kora jóvil magasabb miut bármely más nemzeté e földön. Nem mernók ugyan állítani, hogy a mi fa unknak nem volua határozottan kifejlődött érzéke a köztiszta fág iráut de mint mindenben, u^y ebben is egyoldalú Külső megjélenésébeu, hogy ugy mondjuk, ott, ahol mások előtt,kell brillíroznia mindenesetre eleget tesz ebbeli kötelezettségének. Megszűnik azonban ez irányú tevé kenysége ha a jó erkö'cs és ízlés, sőt ha a saját egészségi érdekeinek kell szolgálatába állania. Iit már csaknem teljesen megszűnt a tevékenysége Feuletnek ama mondását, rend a dolgok erkölcsi szépsége, csak nagyon kevéssé ismeri. S mert ez így van, ebből nagy fontosságú konsequeutiák folynak. Meg kell mindenek előtt jegyeznünk, miszerint a köztisztaság kettós értelemben veendő. Ama tagadhatatlan — s ez a legfontosabb is — viszonyában amelylyel a közegészségügygyei áll. s veendő másodsorban ama megjelenésében, amelylyel a jóizlés és er köles szempontjából bir jelentőséggel. Anélkül, hogy további fejtegetését szükségesnek találnók e kettős szétválasztás indokolásának, csupán annyit egyzünk még meg, hogy a köztisztaság, a közegészségügy feladatai érdekéből való kultiválásának befejezésénél kezdődik, természetesen merevebb határvonal megvonása nélkül, és számtalan érintkezési pontokkal a tnásik, s inkább ethikai jellegű viszony. Ha aztán szigorúan vizsgáljuk ezeket, tudva mindama akár az állam részéről, akár pedig az önkormáuy zati közületek által a köztisztaság érdekéből foganasi tott intézkedéseket, minden habozás nélkül kell kijelentenünk, hogy azok vagy nagyon hézagosak, s ha még egyáltalán vaunak, kiuemelégitők, sőt a legtöbb esetben még ez irányú jóakarattal sem találkozunk. Pedig az egyesek hibáit, mulasztásait ezeknek a kornaáuyzati szerveknek kell helyrepótolni. Más dolog bau teszik is. De a köztisztaság és annak kielégítéséhez vezetó utak és módok — kellő figyelem és tanulmányozás hiján annyira terra iukognita, hogy alig lehet vala mit is találni, ami specialiter ezert volua érvényre emelve Természetesen az államot terheli első sorban a felelősség a főbb irányelvek praeceptiv módon VJIÓ meg állapítása tekintetében, s csak ennek folyománya, a per fektuálás, és a közelebbről felismert b .jok elhanyago'ásának vádja illetheti a végrehajtásra jogosított fiktorok sokszor méltán kritizált tevékenységét. Nyíregyházán is nagyon kevés történt eddig a köztisztaság érdekében. Pedig ha valahol szükség van erre, ugy városuukbau mindenek fölött, ahol a geológiai, éghajlati, sőt még a társadalmi élet ezernyi nyílváuulásai és viszonyai is a köztisztaság ellenségeivé szegődtek. A város közegészségügyi he.yzjte csakiu-m kétségbeejtő, javításán parlamentirozás foly évek óta, kapcsolatban ezzel, a köztisztasság ugyan ilyen, de még uem is paplameu'.irozuak fölötte. Szemlélhettünk ugyan különösen az utóbbi időben egy pár jelenséget., melyek bői erre lehet következtetést vonni, de a tapasztalat azokat elégteleuekne'.t. hiányosaknak s kevésbbé radi kálisaknak mutatja. Talán a helyes kiiudulási pont, s tervszerűség hiányzik. Egyet azoubau meg kell adnunk, a jó akarat meg van. Nem sokat ér ugyan, de másutt még az sincs meg. Pedig csakugyan felesleges a kérdés fontosságát fejtegetni P. A táiHzvigalmak. A farsang kezdetével egymást váltogatják a tlucz • vigalmak is. Mióta a társadalmi életben a családok közt való szorosabb „összeköttetések meglazultak, mióta az az elv kezd uralkodóvá lenni: „ktKi raagáuak!" a táuczvigalmak képe ős jelentősége 13 egészeu mis lett. Más volt a régi táuczmulatság s más a mai. A regieket egyszerüsé , nemes fesztelenség, őszinteség és kellő ildomosság jelie.nezte, A mai táuczvigalmak leg többje arra való, hogy valóságos leány-kiállitást reudezhesseuek, ruhaverseuyt csináljanak. Megszűnt a nemes egyszerűség s nagyon sokszor feket nem ismerő szen vedély töri szét a korlátokat, melyek közt az ifjú ág nak mozoguia illő volna. A tánczmulatságuak világért sem lehetünk ellen sége. Utóvegre is a tisztességes összejövetelekre ma, mikor ugy is jóformán szét vannak tagolva a családok, sokkal nagyobb szükség vau, miut bármikor voit. Legalább ilyeukor simuljanak egymáshoz azok, kiket a nehéz életviszonyok szétválasztanak. A leányok sem maradhitnak többé rejtett virágok,jmert hiába az ilyenek mai világbau könuyeu otthon maradhatnak Az élet nehéz küzdelmei is megkívánják, hogy olykor kiemelkedjünk a mindennapi kötelességek nehéz béklyóiból s adjuuk szabad folyást jó kedvünknek, de ugy ám, hogy az sem erkölcsi, sem testi avagy anyagi kárunk romlására ne legyen. És] épen e tekintetben van kifogásunk a tánczvigalmakat illetőleg. A táncz igen szép, ha azt az illem és szemérem megsértése nélkül lejtik. A mai fiatalok e tekintetben igen sokat hibáznak. Féktelen szenvedélylyel tombolják végig az éjszakát, megsértvén a közillemet és saját egészségüket. Az anyák szeme viraszszon a fiatalok fölött. Ne engedjék meg, hogy a mai szabad világnak hódolva, a táncz széttörje még azon korlátokat is, melyek meg vannak. Ne engedjék, hogy gyermekeik egészségük veszélyeztetésével adják át magukat a táncz szenvedélyének, mert azt a kis dicsőséget, hogy egy pillanatra sem kellett petrezselmet árulni: keservesen fizethetik meg. Miudeunek meg van a maga határa. Legyen ez a határ külöuöseu a tánezban A tánczmulatságok gyakori látogatásával ne támadjuk meg anyagi helyzetünket. A mai divat igen kegyetlen Végtelen sokat kíván a szülőtől. Hiszen a szülő mindent képes feláldozni gyermekeért. Épen azért oly könnyű a szeszélyes divatnak hínárba vinni az embereket. Hódítson és uralkodjék már egyszer a nemes egyszerűség. Ez az igazi szép, mely észrevétlenül hat és hódit. Sokan azt hiszik, hogy a tánczmulatság arra való, hogy ott ruhánkkal, ékszereinkkel, viselkedésünkkkel feltűnést keltsünk. Azért vannak, kik mikor bálba mennek egy egész kirakattal állauak elő A nyakban, a mellen, az ujjakon egész ékszerboltot czipelnek fel. Híjuk állása kiveszik őket természetes formájukból, ruhájukra sokszor nagy összegeket áldoznak. Így történik aztáu, hogy a mai összejövetelek külsőleg fényesek, a tánezterem fényben és pompiban úszik, benne tüudérek lejtenek ... de az egészből azért hiányzik a bensőség, a természetes jókedv, mely legszükségesebb fűszere az ilyen összejöveteleknek. Igazán, sokszor nevetnünk kell a történteken. A rendező bizottság gondosan odanyomatja a meghívóra : „A hölgyek kéretnek egyszerű ruhában megjelenni!" D i ezt már ma megfordítva kell érteni. Más oldalról meg az törtéuik, hogy a mai táuczvigalmak épen az oktalan módon folytatott fényűzések miatt nem sikerülnek. A komolyan gondolkodó családok nem akarnak versenyt szaladni a könynyeu gondolkodókkal. Visszahuzóduak s elkerülik még a tájékát is a báltermeknek. Ám itt volua tehát az ideje szakítani az oktalan fényűzéssel, melyekkel hóditani ugy sem igen lehet. Az ám, csakhogy bajos ám megállapítani, miben áll voltaképen az az egyszerűség. Az életben, a hölgyek közt bizony bajos dolog ezt a határvonalat meghúzni. Mi szokott ugyanis történni ? Tegyük fel, hogy elhatározzák; a legegyszerüebben fognak megjelenni. X megveszi az egyszerű ruhát. Megnézi Z. Már Z-nek oda volna minden kedve, ha csalt egy mákszemnyivel felül nem kerekednék X eu. AZ ét megnézi V. Talán boldogtalau lenne, ha különbet nem venne mint Z. így megy ez aztán a végtelenségig. Hát ez elleu kell küzdenünk minden erőnkből s az idei tánczmulatságok alkalmával meg kell mutatui, hogy nem csak beszélni fogjuk: egyszerűen jelenünk meg. de tényleg meg is cselekeszszük. x. brogőz kimenjen az ember fejéből Másnap újra kezdte ... természetesen az iváson. Folytatta kis megszakítással ismét iváson, míg végre berúgott ismét,... a szép szemek tüudöklő ragyogásától. A bortól soha. Mert az ilyen ember nem való volt, igazi mulatságba. A leányokról nem is szólok. Köuuyü nekik! Ha kifáradtak tánciolt helyettük a mamájuk. Nem kevesebb kedvvel, forrongó tűzzel. Az igaz, hogy az aztán táncz volt, Szédítő, észbontó szilaj, de mindég nemesen egyszerű. Nem ismerték akkor sem a drei schrittet, sem a kraitz polkát s ezekhez hasonló csodabogarakat. Az eszt heti kai Ízlésre nagy súlyt fektettek őseink még a tánezban is. Az a hullámzó, lejtő, mindig tétovázó, csalogató táncz sohasem vadult el annyira, hogy akár a test idomainak összhangját akár pedig a nők iránti feltétlen tisztelet korlátait túl hágta volna. Pedig akkor is tudtak szeretui forróu, és igazán, talán még igazabban miut ma. Hauem meg volt a tánezukban az a kellem, mely magával ragadott, vonzott, s fáradhatlanná tette az idegeket. Igazi nemes sport volt. A hires kállai kettős, a magyar egyes, toborzó, s a világ legszebb táncza a csárdás ezernyi válfaja és alakja képezték a mulatságok eszközeit Járták óra számra Az volt a legény, a ki négy öt tánezosnőt. tudott egymás után megszakítás nélkül kifárasztani annyira, hogy az maga kérje a letevését. Pedig ehhez ugyancsak sak kellett. Az az életeró9, pirospozsgás, munkábau edzett kis lány birtaám! Nem fájt annak azoldala olyankor, s ha a merész gyorsaságban kifáradt., rádült egy pillauatra a táuczosa vas karjaira, szedett magába egy kis levegőt, ss aztán járta tovább ujult erővel s féktelen jó kedvvel. A ki aztáu egy egy ilyen bál után azt merte kérdezni, hogy hogy sikerült a mulatság, annak ugyancsak rajta kellett lenni, hogy mielőbb elmeneküljön. Biztos lehetett arról, hogy a legjobb esetbeu is felütik az állát, feleslegessé téve ezáltal a táplálkozást legalább kőt napra. Csak jól sikerülhet! (Vége köv). tólem, s megírta a „Nyírvidék" számára. Azóta halálos ellensége vagyok, ugy auuyira, hogy el is hivtam a felolvasásomat meghallgatui. Hozzájárul mindehhez, hogy önök már igen sok felolvasást hallottak, erről a helyről. Ugy emlékszem, feldolgozta már itt valaki a „Csókot" is, elannyira, hogy azóta elmeut a kedvük a csókolozás tói. A házasságtól — ha a téuyek uem csalnak — mindenesetre. Egyébbiránt ennek lehet social politikai hát tere is. Ad vocem „socialismus." Megadatott vönökuek a kedvező alkalom, ezzel a czimmel is meghallani egy felolvasást, még pedig bámulatos eredinényoyel. Azóta még nagyobb zavarbau vaunak a soéiaiistnus miuémüsége felől. Nem régiben feltűnt itt Szabolcsvármegye arany kalásztól ékes rónaságán egy szépen éneklő pacsirta. Egy fiatal leány. Tele meleg érzéssel szép megyéje termő szeti bájai iránt. Érzelmeinek ritka nemes egyszerűséggel kifejezést adott, s lau'ja mihamar ismertté tette megyénk egyik méltó büszkességét. Vállalkozott aztán valaki az önök felkérése folytán, hogy itt e helyről bemutassa, illetőleg megénekelje ezt a pacsirtát. A siker nem maradt el, uiert utólag kitűnt, hogy a felolvasót teljesen megmentette . . Czóbel Miuka Végül, hogy még egyet említsek, annak igazalásául egyrészt, hogy érdeklődöm az önök egyleti élete iránt, egyik felolvasójuk 35 p rczeu bizonyítgatta, hogy egy „öreg úrnak van oka haragudni," Elért vele annyit, hogy önök haragudtak meg, s pokolra kívánnak minden öreg úrat azóta, aki haragszik. A főuököket setn véve ki. Joggal kérdhetik most önök tőlem, hogy voltaképen mi is az én felolvasásom ez idő szerinti tárgya? A farsang! Nem ez a mai divatos, hanem a rég mu t idők bámult különlegességeiről, mulatságos, magyar vérnek való, féktelen és véguélküli, midőn nem mondva csinálták, hónapok kai előbb kezdve el a tanácskozásokat, hanem felkereke dett három négy tüzes megyei fiatal ember egy-két nap alatt bejártak meghatározott főurukban előbb a várost aztán a vármegye nevesebb leányos házait. S szombatra összehoztak egy olyau táuczmulatságot. amelynek csak a kezdete volt meghatározva, a vége pedig rendesen a farsauggal következett be. Dehogy maradt volna el csak egy is a meghívottak közül! Igaz a tnigrain még akkor uem volt felfedezve. Az apa tárczája pedig nem igen ürült meg a drága moarok és selymek árától. Kartonban is lehetett jól mulatni. A kisasszony tetszetős volt áttetsző ruha diseretiója nélkül is, s elvezették nagyon szívesen a bálteremből egyenesen az oltárhoz, habár a kis formás czipő nem egyezett is a ruha szövet színével. Akkor még nem volt divatban a női formák bemutatása mint ma. A fiatal emberek megelégedtek, ha csak a kis leányt mutatták be, a részletek előleges megtekiutése nélkül. A haladó kor liberális á'amlata ebben is emauezi pált sokat. A féltékenységi, irigységet, uo meg a petre zselymet abban az időben c<ak köuyvből ismerték. A becsület parancsolta akkor, hogy egyetlen leánynak sem szabad ülni,akarata ellenére. Többis volt akkorabüszkeségből, önérzetből a nőknél. Nem voltak annak a végtelen megalázó esélynek kitéve, hogy tétova tekintettel, arezukou a szégyen égető pírjával, s reszketve az ideges félelem tői, várják, lessék a fiatal emberek minden nyegle moz dulatát, melyről azt sejthették, h)gy megmentheti óket ebből a rettenetes helyzetből, mely elég alkalmat ad a társnők részéről a lenézésre, s eredménye, ha előfordult mindég az volf, hogy az ily leány többet nem ment el tánczmulatságba soha. Ma nem az. Legfeljebb a bálák erkölcsi sikerének egyoldalú tagadását vonja maga után s erős kételyt a fiatal emberek Ízlése iránt. Hanem a régrault jó idők farsangja nem csupán a bálokb.l állott. Ez úgyszólván c-ak a keretet képezte, mely közzé oly szépen lett beillesztve névnap, keresztelés, lakadalom, disznótól', szóval ilyen nevezetesebb családi események alkalmával a jó ismerősök körében tartott estélyek ma itt, holnap másutt zajlott mulat,ságaiuak végtelen sora. Az volt aztán az igazi fiatal ember, aki ezeket végig itta, ette, tánczolta, fáradhatlauul mind a háromban! Az alvás luxus volt, arra jó csupán, hogy egy kicsit a