Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-05-21 / 21. szám

XIV. évfolyam. 21. szám. Nyíre/ ; v 893. május 21 VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVÁRMSGYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. Megjelenik lietenlcint ecr^zer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és lanitó araknak egész évre csak kél forint. Az előfizetési pénzeli, megrendelések lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba EleU kiadó-tulajdonos Könyvnyomdájához iskola utcza 8. szám (Jáuószky ház) intézendők. s a A lap szellemi részét képezi) küldemények, a szerkesztő czime alatt kérítnek beküldetni. Bérmeiitetleu levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére Küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit sor egyszer Közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdíj fejében, minden egyes hir detés után 30 kr. fizettetik. A nyilí-téri közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiad^K, Ibán (II. kerület iskola-utca 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten, Haascustein és Yogle

r irodájában Bér ben, Prágában L Budapesten, valamint Németország és Sveícz fővárosaiban is Horn & Coinp. által Hamburgban. Hivatalos 5645. K. 1893. Szaiiolcsvármeg • főispánjától. Minden bizottsági tagn&.i-. Szabolcsvármegye közönsége folyó év május 3)-án d. e. 10 órakor Nyíregyházán a vármegyeháza nagytermében rendkívüli gyűlést tartand. melyre a t. bizottsági tagok tisztelettel meghívatnak. Nyíregyháza, 1893. május 20-án. Kállay András, főispán. Tárgysorozat: 1. A házi pénztár 1892. évi zárszámadása. 2. A m. kir. belügyminiszter 26032/V—10 számú leirata az ebtartási dijak czimén befolyt összeg fele részének egészségügyi alapként leendő kezelése iránt. 3. A m. kir. belügyminiszter 2385'IV—7 számú leirata a községi pénzkezelésről alkotott szabályrendelet módosítása iránt. 4. Kereskedelemügyi m. kir. miniszteri leirat a n.-lónyai hid építési költségeinek fedezetére vonatkozólag. 5. Kereskedelmi m. kir. miniszteri leirat a törvényhatósági utibiztosokról alkotott vármegyei szabályrendelet jóváhagyása ügyében. 6. Földmivelésügyi m. kir. miniszteri leirat az 1896-ban megtartandó ezredéves kiállítás támogatása iránt. 7. Ungvármegye alispánjának átirata, — az Ungvármegye közönsége által 53'893 sz. alatt hozott határozatnak a vármegyei közgyűléshez leendő bemutatása iránt. 8. A törvényhatósági kezelés alatt álló különböző alapok 1892. évi számadása. 9. A gyámpénztár 1892. évi mérlege. 10. Küldöttségi jelentés a törvényhatósági alkalmazottak javadalmazásának megállapítása iránt. 11. A jegyzői nyugdijintézeti választmány előterjesztése alapszabály módosítása iránt. 12. Alispáni jelentés a tenyészapaállatok megvizsgálására küldöttség alakítása iránt. 13. Számvevőségi jelentés a Divizy Lajos kórházi gondnok által szerkesztett s az 1892. évi junius 24-től az év végéig terjedő számadása felülvizsgálása ügyében. 14. Számvevőségi jelentés a vármegyei pénztárban kezelt árva bírságpénzekről szerkesztett számadás felülvizsgálása ügyében. 15. Számvevőségi jelentés a Gyüre István volt kórházi gondnok 1887 — 1892. évi junius 24-ig terjedő számadása felülvizsgálása ügyében. 16. Számvevői jelentés a Nyíregyháza rendezett tanácsú város pénztárában letéti kezelés alatt álló pénzek és értékekre vonatkozó 1892. évi számadásra. 17. A rakamazi gyámoltak és gondnokoltak nyilvántartásának elkészítéséért járó összeg számadásának felülvizsgálata. 18. A rozsályi tisza révhez vezető ut áthelyezése iránt szükséges törvényhatósági intézkedés. 19. Kir. főmérnök jelentése Nyíregyháza r. t. város által a gyepmesteri telepen épített épület tervrajzára és költségelőirányzatára. 20. Tiszti ügyészi vélemény Kanyár község képviselő testületének a község tulajdonát képező kártalanítási kötvény értékének a községet terhelő adóbehajtási téritmények fedezetére leendő átengedése iránt. 21. Községi számadások. 22. Községi költségelőirányzatok és pótköltségelőirányzatok. 23. Külömböző tárgyakban alkotott községi szabályrendeletek. 24. A n. kállói járás főszolgabirájának jelentése a 42/893 Bgy sz. határozat folytán megtartott vizsgálat eredményéről. 25. A tiszai járás főszolgabírói hivatalának bérletügye. 26. Nyíregyháza r. t. város által a szőlő ragya elleni védekezés czéljából alkotott szabályrendelet. 27. A Rochlicz Dávid elleni ügyben felhasznált 70 kr. megtérítése iránti intézkedés. 28. Szálkái Emil ny.-bátori lakos kérvénye a tervbe vett Ny.-bátor — n. károlyi helyi érdekű vasút anyagi támogatása iránt. 29. Több tisztviselő kérvénye szabadság idő engedélyezése iránt. 30. B.-Szt.-Mihály község kérelme az ebtartási szabályrendelet módosítása iránt. 31. Sági Gyula kanyárí lakos állatorvosi oklevelének kihirdetése. 4880. K. 1893. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter urnák a Svetló és Pravda czim alatt megjelenő hírlapok közkézen forgó példányainak lefoglalása tárgyában 210/893. res sz. alatt kiadott körrendeletét további megfelelő eljárás végett másolatban közlöm. Nyíregyháza, 1893. május 12. Miklós László, alispán. (Másolat.) 240 res. sz. Magy. kir. belügyminiszter. Körrendelet. A pozsonyi kir. törvényszék sajtóügyi vizsgálóbírója a „Svetló" és „Pravda" czimü Chicagóban illet ve Conueles-viliében Amerikában 3. V. Rovnianak el Comp szerkesztésében meyjelenő Magyarország területén terjesztett két nevü hirlap közkézen forgó és a netaláni terjesztők birtokában levő példányainak lefoglalását és zár alá vételét rendelte el. Nevezett sajtóügyi vizsgálóbíró megkeresésére felhívom ennélfogva a törvényhatóságot, hogy a nevezett tót nyelvű hírlapoknak kézen forgó és a netáni terjesztők vagy elárusítók birtokában levő összes példányait foglalja le, vegye zár alá s a lefoglalt lappéldányokat ; pozsonyi kir. törvényszék sajtó ügyi vizsgáló birájának 'igiadéktalanul küldje meg. Bud ipesten, 1893. évi április hó 27-én a miniszter helyett: B. Jósika, államtitkár. 4785. K. 1893. Szabolcs vármegye alispánjától. A járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Szatmár vármegye erdődi járásiban a folyó évi fősorozás alkalmával összeirt, teljesen ösmerellen hadkötelesek névjegyzékét nyomozás és eredmény esetén az illetékes járási főszolgabíró értesítése végett közlöm. Nyíregyháza 1893, május 10. Miklós László, alispán. (Másolat.) Kimutatási az erdődi főszolgabírói járás területén 1872. évben született és 1893. évben sor alá jövő, teljesen ismeretlen hadköteleseknek: Endre Lijos, Lobos Sándor, Czinka Mihály, Nyikora Flóra, Papp Mihály, Árgyilán György, Róth Antal, Szombati György, Fóris Ferencz, Gál Aron, Nagy Sándor, Tari András, Papp István, Kecsmár András, Neisz Ferencz, Bogár Ádám, Schvarcz Leopold, Bencze Miklós, Varga György, Karosán György. A budai honvéd-szobor. Szobrot öntöttek érczb?, fölállították Buda-vár egyik piaczán s évforduló napján e vár bevételének, országos ünnep fényével a szobrot leleplezik. Historikusok és a hadviselés mesterségének tudósai sokat vitatkoztak már fölötte, hogy utolsó szabadiág-harczunk ez az epizódja: Budavár ostrom i és legenda-s/erü hősi bevétele milyen nigy baklövése volt a magyar hadvezényletnek. Kimondták rá, hogy Bécs helyett Buda: egy győzelmes hads;reg retirálása volt. S ülve térkép előtt s mozgatván rajta, miut sakk-táblán, az stratégia tanításai szerint a figurákat, szinte bizonyosnak látszik, hogy előre kellett volna menni, nem vissza. Buda helyett Bécs felé, amerre szaladt a megvert ellenség. De Budavára ennek az ellenségnek a kezében maradt s több volt bizonyára, miut egy nagy nemzeti hiúság, mely a győzelmes sereget Budavár falaihoz visszavezette, hogy kiverje onnan is az ellenséget. Legalább — amit el nem pocsékolható nemzeti tőke gyanánt a szabadságharcz emlékeiből őriz és kegyeletes gonddal istápol a közfelfogás: Budavár bevételének históriai ténye a legfényesebb ez emlékek közül, övezve glóriával. S minden komédiája e nemzeti emlék megörökítésére szánt szobor leleplezésének, miudenféle erőlködése a mesterkedéseknek, hogy e kegyeletes ünnepély nemzeti jelentőségét meghamisítsák, és — ami még csúnyább látvány — annak daczára, hogy — más oldalról — ez ünnepély alkalmát pártpolitikai czélok szolgálatára is kihasználni igyekeztek: mind ez nem téveszti meg a magyar közvéleményt abban, hogy történelmünk ez epillájának emlékét, igazságaival és tanulságaival megőrizze és istápolja. Szabolcsvármegye közönségét e nagy nemzeti üunepály kegyeletes tényéhez a legközvetlenebb emlékek is fűzik, Mert a Budavár bevételénél elesett honvédek között — akiknek emlékét az a szobor megörökíti — sok derék fia a vármegyének nyugszik a budai honvéd-sirban s vannak még néhányan élők is közöttünk, kik az ostromban résztvettek. S Szabolcsvármegye közönségének koszorúja, melyet a mult szerdán tartott közgyűlés által rendelt küldöttség helyez a budavári hősök szobrára, kegyeletes megemlékezés ténye a szabolcsi honvédek iránt is. És ezzel rátérünk ennek az ügynek egy olyau részletére, amely már speciálisan a mi magunk dolga a szobor-leleplezésnek általános nemzeti jelentőségű kérdésében. Épen nem szívesen, sőt ellenkezőleg sok ösztökélés és sürgetés után s — megvallva őszintén — elnyomva idáig a hozzánk küldött fölszólalások nyilvános publikálását, megyünk bele olyan dolognak a megbolygatásába, mely — lehetetlen lévén elkerülni tárgyalásánál a személyre való vonatkozást — abba a gyanúba is keverhet esetleg bennünket, hogy mi talán szenzációs leleplezéseket akarunk csinálni. Pedig dehogy akarunk! Hisz amiről itt szó lesz, azt e lap olvasói közül talán mindenki tudja s a hiba csak az, hogy ennek daczára még a szabolcsvármegyei 1848—49-es honvéd-egyesület tagjai is, kik ebben a dologban tulajdonképüi és első sorban érdekelve vannak, nem vonták meg e tudásukuak konzekvenciáit. A szabolcsvármegyei 1848—49-diki honvédegyesület elnökének a budai hoiivédszobor leleplezése előzményeinél való szerepléséről van szó. S citáljuk itt az emiitett fölszólaló levelek egyikének következő sorait: „Miután magán uton történt beszélgetések révén eredményhez nem jutottam, itt nyilvánosan kérdem a szabolcsvármegyei 1848—49-diki honvéd-egylet választmányától és közgyűlésétől: lehetségesnek tartják-e ők, hogy a budai honvéd-szobor leleplezésének nagyjelentőségű ügyében, különösen miután ez a kérdés az ismeretes körülmények folytán az egész ország közönségének lázas érdeklődését felköltötte — a szabolcsi honvéd-egyletet az egész ország színe előtt olyan ember képviselje — és pedig olyan módon, hogy szinte az egész magyar közvéleménynek ebben az ügyben a szószólója lett — aki volt honvéd-tiszt létére, a szabadságharcz le veretése után elnyomóink szolgálatába állott s oda adta magát a magyar hazafiak, köztük talán volt honvéd bajtársai üldözésére. Kérdem továbbá, hogy meggondolták-e, micsoda kompromittálására vezetett volna az a kegyeletes ügynek, ha a budapesti lapok a helyett, hogy a szabolcsi honvéd-egylet elnökét megtették volt ezredesnek s mint a hazafias eszme első harezosát üdvözölték: kiírták volna róla, hogy ez az úr, aki mint az 48—49-es honvédség nagy zömének szónoka, dikciózik és indítványokat tesz s az ünneplés programmja megállapításának mérsékeltebb elemeit leszorította, tulajdonképen Bach-huszár volt. En a magam részéről tiltakozom nyilvánosan a honvéd-névvel való ilyen stréberkedés ellen s kötve hiszem, hogy a debreczeniek, ezt tudva, a mi elnökünket egyesületük tiszteleti tagjául megválasztották volna. Ezzel a múlttal lehet résztvenni a magyar közélet bármely tevékenységi terén, szolgálatokat tenni bármely közpályán, de nem szabad vállalkozni arra Mai számuukhoz egy iv melléklet van c^alol v