Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-15 / 3. szám

í n l> E Jt.' Csarnok. j, A verandán. — Ugyau mi felett tud oly mélyeu elgondolkozni Béla bácsi? — Semmi felett kedves húgom, épen semmi felett, hanem" ez már nálam egészen szokássá vált • _ Pedig én ugy szeretném, ba mindig beszélgetne— Hja, hugocskám, ahhoz vig, derült kedély kell. — Hát Béla bácsinak nincs derült kedélye? — Nincs bizony. — És miért nincs ? — Ismered a csillagokat? A leány int reá, hogy ismeri. — Nézd, mily különbözők odafent azok a csillagok! Pedig azok az égből ragyognak le hozzánk. Mondják, hogy a mennyország is fent van az égben. Egyik mily vigau, elevenen lobogtatja a tüzét, mig a másik haldokló lényben van. Ily halovány fényű már az én életem jö' vője. Miért is volnék hát jó kedvű? Szemeit a leány busau szegzi a csillagokra. — Miért is nem ragyognak azok mind egyenlő fénnyel ? , ; — Nézd — folytatá Bála — e leszakadt faleve'le . El kell hagynia a törzsét, mely neki létet adott. Mi lesz belőle? Összezsugorodik, nincs a mi fentartsa. a szellő elfújja messzire. Egyedül állok én is, rokonok, barátok nélkül, s kitéve folyton a sors szeszélyes játékának. Ma itt, holnap amott, ki tudja hol fogok megállapodni. A leány elkéri Béla kezéből a falevelet. — Nézd e piczicy kis rovart, mily vigau repked itt körülöttünk, csapkodja apró szárnyait, miut örvend a világosságnak! Ez neki minden öröme. Nem tudja mi bői lett, mivé lesz, nem gondolkozik, élvezi a jelent, s ,,nem érez soha lelki fájdalmakat. Tudod e, miut tesz az, lelkileg szenvedni? A leány szomorúan és résztvevőleg legelteti sze> meit az ifjú arczvonásain és hallgat. •Oly különösen tűnik fel a veranda túlsó felén ülök előtt a két elborult bánatos arcz, hogy a leány fnamája mintegy megilletődve kérdi fél hangon férjétől ? — Ugyan miről társaloghatnak olyan komolyan azok a gyermekek ? — Ha jól hallom: bogarásznak. — Emlékszik e rám ? — kérdé kis szünet múlván a leány — mikor még oly kis leányka voltam. Akkor is Béla bácsinak hivtam. .— Emlékszem. Hogyue emlékezném! Szép tüzes szemű leány voltál már akkor is, de még sem oly szép és elragadó mint most. ' — MenDyi mindenféle játékra tanított! — Szerettelek az ölemben tartogatni, pedig mindig szétkuszáltad a nyakkendőmet. — Ha akkor szétkuszáltam, ime, most megigazítom, mért bizony szó a mi szó, de kissé hanyagul van megkötve. Szabad? — Hogyue volna! Csak szedd rendbe kedves hugocskám. A leány hozzá feg a nyakkendő igazításához, mialatt Béla a puba kis kacsók villanyos érintésére néhányszor mélyen felsóha t. — Jól megszorítsd leányom ! — kiált a papa a sarokból. — Megkínozd, a miért oly ritkán jó hozzánk. — Ugy e papám, igy ni!? —• Pajkosan húzza a nyakkendő két végét, mintha „ nagy erejébe kerülne. Tudod-e Bíla, hogy atyád és mi titeket gyermek korotokban egymásnak szántunk ? — Tudom. A leány fülig elpirul, alig bírja megkötni a nyak kendőt. — Tudom! De nem akarom vele ijesztgetni a hugocskámat. íme, most is egészen ki van már hozva a -sotkából í " iw A leány rászegzi villogó szemeit a ifjúra, mintha mondani szeretné: Korántsem a félelem okozza zava romát. — Gyermekek, hozzátok ki a pipámat! — Megyek. — De már azért én megyek, hugocskám, — szól Ulőheljéből felpattanva az ifjú, •— mert én meg is "tudom tömni és a fidibuszt divatosan ráhelyezni. Miért nem engedi, hogy én hozzam ki ? Hiszen ugy is hiába megy! Abban a sötétségben nem találja meg. — Majd megkeresem. '— Az ifjú sokáig marad. Már valóban kétkedni lehet azon, hogy ráakadjon. A leány zsörtölődui kezd: — Megmondtam, ugy-e? Elkeresgélhet ott még sokáig! Miért is szaladt el oly hamar!? Ei már rég kihoztam volna. (

) ,,,„ Lassau közelit az ajtó felé. — Hol van, Béla bácsi? — Itt vagyok, nem találom a gyújtót. — Lássa, lássa, nekem kell azt is megkeresnem. Hol tartjátok, merre ? — Megvan már, jöjjön közelébb, itt állok az ajtóban. — Hozd ide. — Igen ám, de . . . — Micsoda de? Hát nem bírsz közelébb jönni? (

) — Félek ! — Ne nevettesd ki magadat, mit félsz? — Béla bácsitól! — Tőlem? Ne tréfálj, mert csakugyan megijeszte lek Miért félsz tőlem? — Megcsókol. — Hiszen meg tudlak én csókolni odakint, is, ha épen akarlak Miért bántanálak ide bent ? Csak jöjj bál ran, hugocskám Szükségem van arra a gyújtóra. — Igazán nem bánt? — Marczi legyek, ha csak egy ujjal is, érintelek. A leány, kezében a gyufatartóval, beosson a szobába, de. ugy ő, mint Béla elfeledik a gyufát egyszer is elránta i, teljes sötétségben maradnak,' csakis fénylő szemeik világát használják a keresésre, mi oly sokáig eltart, hogy a verandán ülő családapa dohányfüstre áhi: tozó torkát kezdi köszörülni, majd bekiált a keresőkhöz : — Készen lesztek már valahára azzal a töltött pipával? — Már készen vagyok! — ugrik ki a szobából a fiatal ember, kezében hozva a kivánt szórakoztatót. Nem tudom, nem e keményre tömtem egy kissé? Na gyon apró volt az a koc^kás dohány. — Csak add ide öcsém! Elszívom én ugy is. Hanem nini ... te nem dohány nyal töltötted meg ezt a pipát — Hát mivel? — Az anyjukomuak a levesbe való szárított tésztájával. — No éu ugyan megjártam. — Hát leáuy! Igy mutattad meg Bélának a dohány tartót? Ezért mentél be te is? Ezért vitted utáua a gyújtót? De hol is vagy hát? Hiszen nem látlak sehol. Miért maradsz bent egyedül abban a setét szo bábán ? — Ki akarom nyitni az ablakot. Meleg van idebent. — Hát hiszen eleget szellőzik az ajtóról! Csak jöjj ki szaporán. Most jut eszembe, hogy vau nekem dohányom itt is az asztalfiában. Meg kéne keresni. De már kivül is sötétedni kezd. Hozd ki E-zaporán a gyufatartót. — Viszem már. Meggyújtsak egy szálat? — Majd én! Mit adsz uekem ide a kezembe? Hiszen ez még nem a gyufafartó, haDem a gom bostő doboz. No ti, mondhatom, hogy szépen szolgáljátok az embert! Menj anyjukom. hozd ki a nagy lámpát, legalább majd látunk egy kissé a világnál. — Ne még édes atyám ! — Ugyan miért? — Mert oly kellem s ez a félhomály — Igen, igen, a húgomnak igaza van. Ez a félhomály ol.v jó, oly bátorító. — Mire kell uram öcsémnek bátorítás ? Bántja itt valaki? — Nem, de mikor oly különös . . . magara se tudom, hogy miként is kezdjem? — A Béla bácsi az imént a sötétben . . . megkérte a kezemet. — Igen, és én azt most ismétlem. — Ugy? Hát ezért tréfáltatok meg engem az imént tésztával, meg gombostűvel, hogy annál öröinestebb beleegyezem. Már most csak azért sem, a mig . . . — Hogyan atyám!? — Megtagadná? A mig . . . — Igen, megtagadom mindaddig, a mig csak kényelmesen rá nem gyújtottam. — Mama, mama! Jöjjön c.sak hamar azzal a lámpával ! ! ! KÖZGAZDASÁG. A magyar gazdasági ipar hazankban. A „Magyar Fém- és Gipipar" czimü szaklapból vesszük át az alábbi érdekes czikket : Még alig tíz éve, hogy a magyar ipír Európa ke reskedelmi és árupiaczain tényezővé kezd válni. Azelőtt számot sem tett és nem csekély küzdelmünkbe került, hogy megnyíljanak előttünk a kereskedelmi központok, hol a nemzetközi foigalom ezermesterei mesés kincseket sajtolnak a nép k száraz munkájából. Földmivelő nép voltunk és nem sokat tekintettünk a szomszédba, hol a föld nem volt olyan kövér, mint nálunk és nem rejtett magában annyi áldá-t, mint az Alföld. Meg voltunk elégedve, mert nem voltak igéuyeink. El voltunk zárva és nem !ud>uk, hogy Magyarországon kivül is van — élet. A közlekedési eszközök csodás fejlődése, a gőz és villám fölhasználása a térbeli távolságok eltüntetésével az embereket és országokat olyan közel hozták egymáshoz, hogy ma már egymás tűzhelyére nézhetünk és saját szemünkkel láthatjuk, mit főznek ós miként főznek. Az 1885-ben tartott országos kiállítás adta meg az irányt, melyben haladnunk kell, ez évtől kezdve jegyezhetjük föl a magyar ipar haladását, gazdasági életünk krónikájában. És azóta tnir.den esztendőben nagyobb emelkedés mutatkozik. Mindeuütt örvendetes haladás. Iparágak, melyekről ezelőtt ínég csak remélni sem lehetett, hogy a külföldi versenyt, piaczunkról leszoritandja, ma már olyan virágzásnak indultak, hogy túltesznek bármelyik külföldi gyártmányon minőség, külső szin és czélszerü ség tekintetében. Ilyen többek közt például az „Első magyar gazdasági gépgyár részvénytársulat" gazdasági cikkei is. A nevezeit gyár a gépipar valódi remekeit képes előállítani és ennek következtében diadalmasan konkurrál a külfölddel. A uevoze't gépgyár a munkások folytonos szaporítása mellett is alig győzi a fogyasztók keresletét kielégíteni és olykor szinte zavarba jön, annyira túlterhelik megrendelésekkel. A magyar ipainak ilyen diadalára valóban büszkék lehetünk, mert ez a körülmény azt is jelenti, hogy a magyar piaezon immár nem dominál többé az angol és amerikai verseny és a magyar gazdaközönség végre be látta, hogy idehaza is tudunk már készíteni gőzeséplő gépet, rostát, malmot és egyébb gazdasági iparczikket, olyant, mely elcsóság és tartósság tekintetében nemcsak hogy mérkőzik az idegennel, de felül áll a külföldit:. A gazdaközönség bontakozzék ki közönyösségéből és né/zen körül itt a hazában, de nézzen csak át szomszédja szérűjére, mely magyar honi ipar gyártmány segélyével dolgozik és látni fogja, hogy mennyire fölösle gessé tettük a külföldi iparczikkek behozatalát. Széchenyi gróf azt mondotta: minél jobban támogatja a magyar <;azda a hazai ipart, annál inkább versenyképessé teszi a hazai gyárak min legyiket. A n.igy neinzetgazda arany mondatát lassankint megvalósulni is látjuk, mert a magyar »• zda valóban csak az önön maga érdekében dolgozik, ba a magyar hazafias gyárakat támogatja és ezzel a magyar munkásoknak nyújt kenyeret. GABONACSARNOK. Nyíregyháza, 1893.'Január 14 én. A gabona •csarnoknál bejegyzett árakHuza 100 kiló 6 90 Rozs 100 > Árpa 100 » /ub 100 > Kukc rirzalOO » K repeze 100 > Paszuly * Szesz I terenként Piaozi árak. Borsi 1 ki

M Lencse Mund-liszt 1 * Zsemlye liszt 1 » Buza-Iiszt 1 * Barna kenyér-liszt 1 5.45 4.50 4 90 3 80 4.70 49VÍ Burgonya 100 kiló -.80 Marna hús 1 . — 66 7 10 borjú hús 1 > —.fta R 65 Í Sertés hús 1 > — 4« 4 60 Juh hús 1 > —.32 5 00 | Háj 1 » 4.00 1 Diszmí-zsir 1 » — 60 —— Szalonna 1 » ^ 60 4.80 Faeeyú (nyers) 1 » —.r2 l3</

2 Zöldlég 1 csomó —11 Paprika 1 kiló — 65 — .20 Iroo vaj 1 liter —.80 —.22 Eczet 1 » — 10 — .17 | Széni 103 kiló 1.60 —. 4 S/.itlina (t.ik.1 100 » 1.20 —.12 Uikfa l köbmtr 3.30 — .10 I Tölttjfa 1 » 2 90 l^őT^kST INCZÉDY LAJOS. Kiadótulajdonos,: JÓBA ELEK. Nyilt-tér. Nyilvános köszönet. Mindazon igen tisztelt urak és úrnők, helybeli és vidéki tauitótársak, kik felejthetetlen kedves leányunk halála s temetése alkalmával a végtisztességtételeu megjelenni, igaz keresztényi részvétüket, nyilvánítani, szülei méltó fájdalmunkban osztozni szívesek voltak: fogadják e helyen a magam ós családom nevében nyilvánított őszinte, hálás köszönetemet. Nyíregyháza, 1893. január 12. Horváth István, ("24_j i) ev. ref. tanitó. három szobás lakás hozzátarto. . ^ zókkal együtt, a vasilti Út mentén levő házamban Szent-György naptól kiadó. Barzó János (16 — 3—1) háztulajdonos. A zomancz (email) festészethez festékek és agyag árúk nagy választékban knpható (433-10-8) Tarczali Dezső könyvkereskedésében Nyíregyházán, iskola-utcza. Pályázati hirdetmény. Uj-Fejértó nagyközségben végrehajtói állomás üresedésben jővén, felhivatnak mindazok, kik ezen állomást elnyerni óhajtják, miként ahilirt községi főbírónál mihamarabb jelentkezzenek. Az állomás azonnal elfoglalandó. •Javadalmazásra nézve szó vagy írásbeli értesítés adatik. Eddigi működésről bizonyítvány kívántatik. Uj-Fejértó, 1893. január 13. Kálinánchey Rudolf, (27—?—1) községi biró. * # * Két egymás mellett levő szép bolt- ' helyiség külöti-külöQ vagy egybekötve azonnal kiadó. Bővebb felvilágosítással szolgál a tulajdono

s Pavlovits Imre, (1—?-3) kereskedő. * * * * * * VT 1 liter 50 krajezár Wagy-enyedi ki'üuő miuőségü, saját szüretelésü hamisítatlan asztali bor ezenlűl kapható literenként is délelőtt 11 — 12-ig és délutáu 5—6 óráig az „Európa" szálloda pinczéjébeu. Ugy ásványvizekkel, mint magában, kellemes, kitűnő zamatu ital. Kaphatók még ó-tasnádi és órmellóki borok; továbbá valódi ménesi borok, melyek mint hathatós kolera elleni szerek ajánlhatók. Mindezek valódiságáért kezeskedik (327-20-20) Aldásy Mihály, az „Európa" szálloda tulajdonosa