Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-05-14 / 20. szám

..N Y I B V I D É H.« képeteket julius közepéig valamennyien. Befoglaljuk egy óriás nagyságú, diszes, remekmívű albumba Olyan nagy album lesz ez, hogy tízezer arczkép elfér benne. Lehetőleg kis arczképet küldjetek, mert egy egy oldalra leg • alább ötvenet kell elhelyezni. Erre a ragyogó albumra rávésetjük arany betűkkel: Az én Újságom kis olvasói — Jókai bácsinak. Majd ha nézegeti, forgatja a költő s tízezer gyermekarcz mosolyog rá hálás szeretettel: tudom megtelik a szive boldogsággal; ékes koronája: az arany babér is tündöklőbb lesz fenkölt homlokán. Akkor aztán előveszi királyi pálczáját: drága arany tollát és ir vele nektek oly édes meséket, mintha nem is tintába mártaná, hanem mézbe. Kedves gyermekeim! Szedjetek virágot, fonjatok koszorút, küldjetek arczképet a halhatatlan költő dicsőítésére! Pósa bácsi. A nyíregyházai kir. törvényszék büntető osztályánál tárgyalásra kitűzött ügydarabok jegyzéke. Május 15-én. Goldberger Elek lopás büntette. Kromcsák János és társa súlyos testi sértés büntette. Bodzás István lopás büntette. Pál Ferencmé és társa lopás büntette és vétsége. Május 16-án. Metricxa Ferenczné lopás büntette. Szikszay Miklós e. n. k. büntette. Barna Mária lopás büntette. Május 17-én. Varga Lászlóné és társai lopás büntette. Lclioczki László 3 rendbeli szándékos emberölés kísérlete, 5 rendbeli gyújtogatás büntette és 1 lopás vétsége. Csarnok. A gazdag isten. Iszák Pál uram nagyon szerette a korcsmákat járni, annyira, hogy nemcsak a falu házát hanyagolta el miut községi előljáró, hanem az Isten házát is meszszíre elkerülte. „Az Isten gazdagabb, mint éu" mormogta a fogai közt. Gondol is ő vele az Isten! 0 bizony nem teszi erósebbé hitével a templomot. Ellenben máskép vélekedett a falu korcsmájáról, melyben ős idők óta a „kurta zsidó" mérte a rabvallatóf, s a szivkábitó ördögitalt: a pálinkát. Hogy miért hivták „kurtának" a Veres tengeren átkelt makkabeust — azt csak a falu népe tudná megmondani. Mert mióta a világ áll, a falu korcsmárosa mindég zsidó volt, s annak mindig volt egy fura praedicatuma. A nélkül zsidó korcsmárost képzelni sem lehet. Annyi való hogy Iszák Pál uram rendesen hossmu lépésekkel hagyta el a „kurtát." Idő multával aztán azt is tapasztalta a gazda, hogy nemcsak a vagyona lett kurtább, hanem a becsülete is. A község házában csakúgy félvállról beszélgettek vele a kura zsidó pedig hogy észrevette Iszák Pál uram vagyonának a fogyatkozását — rögtön alább szállította a respectus ingadozó részvényeit, a miből az következett, hogy megszűnt a hitel nem kopott a kréta. Mert más hitelbe iszogatott ő kelme. A tönkre ment ember erősen elbusulta magát, s most már annál is inkább ivott. Egygyel több oka volt reá. Az:án az Istent káromolta iszákos emberek módjára. Arra uem gondolt, hogy oktalan pazarlásával saját magára vetette ki a legnagyobb adót. Az Isten küldte rá azt a sok szárazságot, meg a jégverést. Dalt fult Iszák Pál uram s az utolsó lenyelt garassal még az a csepp emberi érzelem is kialudt benne, a mi még ott pislogott az elfásult szívben. — Jaj le neked „gazdag isten!" — átkozódott a garázda ember. Hi elvetted a szőlőmet, házamat hát én majd visszaveszem tőled azt, amit mostan elraboltál!. . . Bizony jó, hogy az Isten uem hallja meg az őrül tek káromlásait. Hagyja menni őket szépen. Henye ke zekuek nem oszthat áldást az ég. A falu határáuál még egyszer megállt Iszák Pál uram, s ökölbeszorított kezekkel fenyegette meg a falut és a templomot. — Hej te Isten, gazdag Isten, majd szegénynyé teszlek én még téged. Hanem ez már a türelmes Istennek is sok volt, inert hirtelen beborult fenséges arcza az ég, s aztán egy nagyot csattant, egy nagyot dörgött, mintha valamennyi menyköveit megindította volna a Teremtő. A bujdosó egy kukoricza góréban talált menedéket a szakadó zápor elől, s még onnan is szidta és átkozta a világot. Az álom a féreg! A gonosz ember még meg sem reudült, mikor a villám közvetlen közelében lecsapott. Hej nagy szivkemónyitő, nagy lélekölő az a korcsma. Aki arra az útra tévedt, mely a csapszékbe vezet, nehezen talál az isten házába. Vagy későn, vagy soha! A földönfutó a zápor multával gyors futásnak iramodott, s e közben megbotlott, s mozdulatlanul te rült el a földön. A vér erősen patakzott az ember fejéből, s csak perczek múlva tért magához. A sebet jól roszul bekötözte, de az a másik mérges seb ott a szivben, most sem gyógyult meg. * * * A kis falu templomát kirabolták. Váljon kik voltak az oltársértők, a templom fosztogatók? Egy részeg, elűzött rongyos ember tántorgott az országúton nagyokat kurjongatva. Az ember istentelen trágár danákat énekelt kel lemetleu rikácsoló hangon, s közbe-közbe jól meghúzta a törkölyös kulacsot. — No te isten, ugy-e megmondtam, hogy megdézsmálom a kincses ládákat? No hát! Miuek neked az aranyos pohár, elég jó neked a fakupa is!! . . . A pálinka ördöge beszélt abból az emberből. Midőn pedig az útszéli kereszthez ért, az őrült ráköszöntötte az istenemberre a kulacsot. Hanem hát épen eddig vezette az Isten a boldogta aut. Nagy tartozása volt ... az a kereszt volt a végrehajtás; onnan többet el nem ment. A bőven élvezett alkohol lerántotta lábáról a szereucsétleut, s az ott vergődött kiuosan a borzasztó delírium tremensbeu. A pokoli kínokkal küzdő ember imára erőltette vonagló ajkait. . .. „Hiszek egy Istenbeu, mindenható atyában .. ." S a szidalmazott Üdvözítő nem taszította el magától Iszák Pál uramat, aki itt talált kegyelmet és irgalmat a megrabolt Isten egy szülött fiánál. A modern atheisták talán még meg is mosolyogják e történetet. Ma már miudent megmosolyognak Még jó, ha e kábitó „tohuwtbohu" ban a sivár, beteg lélek oda talál az oázra: a könyörülethez. Gerenday Kálmán. Az anyai sziv. — Legenda. — Volt egyszer egy deli legéuy, a ki csodálatos szépségű leányt szeretett. A leány azonban hiu, kegyetlen és szívtelen volt. Egy boszorkány azt jósolta neki egy izben, hogy örökké ifjú ős szép marad, sőt százszorta szebb lesz, ha az őt szerető legéuy édes anyjának a szivét a tulipáuos ládába zárhatja. Egyszer igy szólt a legényhez: — Menj, öld meg anyádat, tépd ki a szivét és hozd el nekem. A legény irtózattal tekintett rá és menekült előle. De visszatért másnap és a leány ismét igy szólt: — Menj, öld meg anyádat, tépd ki a szivét és hozd el nekem, hogy örökké szerethesselek ós szép és fiatal maradhassak mindörökre. — Ne kivánj tőlem ily iszonyú dolgot, — könyörgött a legény. De a leány megcsókolta és minden csók után édes hangon kérte: — Tedd meg értem! A legény azonban ismét kiszakította magát az ölelő karok közül ős elrohaut. Másnap csak visszatért megint, s a lány újra igy szólt: — Meuj, öld meg az anyádat, tépd ki a szivét, hogy örökké boldog, szép ós fiatal maradhassak, hogy a tied lehessek mindörökké! — Ha

sy el . . . — Ha nem teszed meg te, majd megteszi más ki jobban fog szeretui, s a ki jobbau fog engem megérdemelui. Azzal a leány otthagyta a faképnél. A legény kétségbeesetten kóborolt egész napon át, iszonyú küzdelmet folytatva önmagával. Mikor bealkonyodott hazament és ugy tett, miut a leány neki mondta . . . Midőn a sötétségben a kedveséhez futott a •— zsákmánynyal — megbotlott és elesett. Amint fájdalommal és nehézkesen föltápászkodott, megszólalt a véres anyai sziv az ő jóságos, aggódó hangján: — Nagyon megütötted magadat ődes jó fiam ? . . M. N. L. KOZGAZDASAG. Fölhívás az ország gazdaközönségéhez, erdőbirtokosaihoz és erdészeihez. A magyar állam megalapításának ezredik évfordulóját készül 1896-ban megünnepelni a nemzet. Hogy ez ünnep minél méltóbb legyen, elhatározta a törvényhozás, hogy annak egyik részletenként az ország fővárosában országos kiállítás rendeztessék, mely bemutatandja nemzeti kulturánk fejlődését a múltban s állását a jelenben. 0 cs. és Apostoli királyi Felsége, legkegyelmesebb Urunk és Királyunk, ezen országos kiállítás védnökségét legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. A kereskedelemügyi miniszter úr, kire az 1892. évi Il-ik törv.-czikk e kiállításnak az illetékes miniszterek és egyéb szakkörök közreműködésével leendő rendezését reá ruházta, annak érdekében lelkes hangú felhívást intézett a nagy közönséghez, felszólitván az ország minden egyes polgárát, hogy e feladatában a kormányt lelkesedéssel támogassa, s járuljon hozzá a nagy nemzeti mű sikeréhez. E felhívás kapcsán most én, mint a kormány, az ország mezőgazdasági ügyeinek vezetésére hivatott tagja, kire egyszersmind a létrejött megállapodások értelmében az 1896-ki országos kiállítás VI. és VII. mezőgazdasági és erdészeti csoportjainak rendezése bízatott, ezen minőségemben fordulok hazánk mezőgazdáihoz, erdőbirtokosaihoz és erdészeihez azon kérelemmel, hogy engem ezen feladatom megoldásában hazafias buzgalommal, szakértelmükkel lelkesen támogassanak, s járuljanak közre, hogy a kiállításon hazánknak, mint első sorban agrikultur államnak, mezőgazdasága és erdészete nagy fontosságukhoz méltóan legyenek bemutatva. A magyar mezőgazdáknak és erdészeknek meg kell mutatniok, hogy az általuk bírt föld nem parlag, hogy daczára azon aránylag rövid időnek, mióta a haladás ösvényén járnak, serényen dolgoztak es felküzdötték magukat oda, a hol bátran kiállhatják az összehasonlítást Nyugot-Európa gazdáival. Meg kell mutatnunk mit tudunk, be kell mutatnunk mink van, s ez által felismerhetővé tenni azon erőt, mely mezőgazdaságunkban és erdészetünkben rejlik, mely kulturális missiónk teljesítésére bennünket első sorban képesít, mely állami életünk legfontosabb alapját képezi. Ha mezőgazdáink, erdőbirtokosaink és erdészeink áthatva ennek tudatától körültem csoportosulnak, teljes buzgalommal és odaadással vesznek részt a kiállítás munkálataiban, biztos a siker; s a nagy mű minden egyes munkatársa részesévé lesz azon felemelő tudatnak, hogy ő is tényezője ezen üdvös eredménynek, mely továbbhaladhatásunknak egyik útmutatója és nyugodtan elmondhatja, hogy híven teljesítette hazafiúi kötelességét. A jelen a határ a mult és jövő között, az évezredes ünnep határa leend a múltnak, de egyúttal a jövő kezdete. Mutassa be tehát a kiállítás is a mult hű képét, legyen tükre a jelen életerős munkásságának s tanúságot szolgáltató útmutató a jövőben haladásra. Egyesek, testületek, szövetkezetek és a törvényhatóságok mindannyian közremunkáltak mezőgazdasági haladásunkon, de megannyian elszórtan, elkülönítve cselekedtek. Reménylem, hogy a nagy mü sikerének biztosítása végett végre egyesülni fogunk s ez alkalom szorosabban füzend bennünket egymáshoz. Hiszem, hogy a közélet minden érdekelt tényezője együttesen és fokozott mérvben fog a nagy czél érdekében munkálkodni: — összegyűjtik mindazt, a mi mezőgazdaságunk és erdészetünk múltjának megismerésére fontos, valamint mind azt, ami azoknak jelen szellemi és anyagi megizmosodását feltüntetni képes. Budapest, 1893. május hó. Gróf Bethlen Audrás, földmivelésügyi m. kir. miniszter. GABONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1893. május 13-án. A gabona-csarnoknál Burgonya 100 ku > -.90 bejegyzett árak. Marha hús 1 » —.56 Buza 100 kiló 8 8.20 Borjú hús 1 » -.60 Rozs 100 » b'.30 6 50 Sertés hús 1 > -.52 Árpa 100 > 5.50 5.70 Juh hús 1 > -.32 Zab 100 » 6 40 6 60 Háj 1 > KukoriczalOO > 4.90 5.— Disznó-zsir 1 > —.64 K. repeze 100 » —.— — Szalonna 1 > —.56 Paszuly > —.— — Faggyú (nyers) 1 » —.22 Szesz 1 terenként 5IV2 151/* Zöldség 1 csomó —.06 Piaezi árak. 151/* Paprika 1 kiló -.65 Borsó 1 kiló —.20 Írós vaj 1 liter —.80 Lencse 1 » —.'22 Eczet 1 » —.10 Mund-Iiszt 1 > —.16 Széna 100 kiló 2.— Zsemlye liszt 1 » Szalma (tak.) 100 » 1.50 Buza-liszt 1 > —.12 Bikfa 1 köbmtr 2.90 Barna kenyér-liszt 1 » —.11 Tölgyfa 1- » 3-20 Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadótulajdonos: JÓBA ELEK. Nyilt-tér. Hölgyeknek! A aománcs festészet körébe vagó összes czikkek Hálaia ugy mint ezelőtt is eredeti gyári árjegyzék szerint kaphatók. (181-3-1) Tarczali Dezső könyvkereskedése. Hirdetmény. (194—l—l) •1864

. Polg. 189X A nyíregyházai kir. törvényszék közhirré teszi, hogy Dr. Kovách Elek kinevezett kir. közjegyző irodáját Nyíregyháza székhelylyel 1893. év május 17-ik napjával megnyitja. Nyiregyházán, 1893. május 13. Horváth Bálint, Kálinánczhelyi, h trvszéki elnök. (P. H.) trvszéki jegyző. Hirdetmény, 4205. K. 1893. Nyíregyháza város tanácsa részéről közhirré tétetik, hogy a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminisztérium által a folyó évi 33,558/111.-6. sz. alatt jóváhagyott közvágóhidi szabályrendelet, folyó évi május hó 19-ik napjától kezdve, a város területén életbe léptettetik. Minek folytán ez úttal felhivatnak mindazok, kik szarvasmarha és borjún kivül közfogyasztásra kecskét, juhot és sertést levágni, illetve szúrni szándékoznak, azt a városi pénztárnál előzőleg kiváltott bárcza mellett, kizárólag és büntetés terhe alatt csak a városi közvágóhídon eszközölhetik. Kelt Nyiregyházán, 1893. évi május hó 13-ik napján. Bencs László, Májerszky Béla, polgármester (192—1—1) főjegyző. Közjegyzői helyettes változás. Hivatalosan értesítem a mélyen tisztelt közönséget, hogy hivatali helyettesem dr. Kovách Elek úr közjegyzővé kineveztetvén, ennek helyét közjegyzői irodámban Horovicz Jakab köz- és váltó ügyvéd úr mint a kir. közjegyzői kamara által elfogadott s a kir. bíróságoknál törvényszerűen bejelentett hivatali helyettesem tölti be. Nyíregyházán, 1893. május hó. Somogyi Gyula, (193—3—1) kir. közjegyző Nyiregyházán. Szolyva-hársfalvai gyógyfürdő, ~ Posta, távírda és vasúti állomás. ~ Climatikus gyógyhely és hidegrá-gyógymtézet, gyönyörű hegyes fekvéssel ós sétányokkal. Gyógyeszköíök : Ifi kura, Stefánia forrás, kitűnő alkalikus ásványvize, továbbá vasas és szénsavas fürdője, hidegvizkura, frissen fejt- és aludtej, massige- és villanyosság kura, f;nyőbelégzés (inhalation). Gyógyjavallatok : légcsőhurut, külünösen tüdőbántalmaknál, vérszegénység, sápkór, emésztő sz=rv bajoknál, szívdobogás, idegbajok, máj, lép, aranyér és női betegségeknél, görvélykór, syphilií, Rh-'umánál. Idény : május_ 15-től október l-ig. Kitüuó ellátás ég lakás. Álliudó fürdóorvos. Értesítéssel és prospectusial szívesen szolgál (191-3-1) a fürdő igazgatóság.