Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-04-09 / 15. szám

Melléklet a „Nyírvidék" 1893. 15-ik sxámához. nyitás kérdése a szabad mcgbirálás garanciáival döntetett Vol na el. Mert nótorius dolog, bogy a képviselet határozatának legfőbb motívuma a bonyodalmak elkerülése volt. Ezt a helyzetet pedig az előzmények teremtették meg. Egészségügyi dolgok. Dr. Jósa András vm. fóorvo3 évi jelentéséből. A vármegye főorvosának mu't évi egészségügyi viszonyainkra vonatkozó jelentéséből közöljük az alábbiakat. előzetes jelzésével annak, hogy a nagyérdekü je lentés rövid idő alatt, uyomdai utou sokszorosítva, egész terjedelmében hozzáférhető lesz mindazok iák, kik az emberi közegészségügy nagyfontosságú kérdései iránt érdeklőduek. * * * A lefolyt évben feltűnő nagyobb halálozás nagy részben a jáiváuynyá fajulható ragályos betegségek ter jedésének tudható be. Elhalt ugyauis: 1892 beu: vérhasban 38 községben 91, hagymáz ban 50 községb. 132, vörhenybeu 18 közs. 100, kanya róban 27 közs. 78, roncioló toroklobban 69 közs. 680, hökhurutban 14 közs. 62, összesen 107 közs. 1143 egyén. 1891 ben: vérhasban 39 községben 116, hagymázban 46 közs. 82, himlőben 2 közs. 15, vörhenyben 24 közs 87, kanyaróban 38 közs. 101, roncsoló toroklob ban 53 közs. 38, hökhuru ban 19 közs. 95, összesen 103 községben 734 egyén. 1890 ben : vérhasban 44 községben 92, hagymázban 48 közs 78, vörhenybeu 31 közs. 210, kanyaróban 44 közs. 173. roncsoló toroklobban 30 közs. 71, hökhurutban 48 közs. 232. összesen 113 községben 586 egyén. Különösen a roncsoló toroklob az, mely valamint az ország több vidékein, ugy nálunk is a legtöbb áldozatot követelte. Bebizonyítani nem tudom, de ugy gondolom, hogy 1892. évben nem 680. hanem több gyermek pusztult el roncsoló toroklobbin. Ugyanis a torokgyik rovatában 465 haláleset van j dezve, magában Nyíregyházán 147. M után pedig az álliártyás torokgyik járványszerüleg fellép li nem szokot, valószínű, hogy vagy a kórisme volt téves, vagy némely orvos restelvéu az előforduló eseteket mindannyiszor a hatóságnak beje lenteni, vagy a csalídot a rendőrség beavatkozásától megóvni akarván, a betegségnek más nevet ad. Hogy tehát az igazság csorbát ne szenvedjen, szükség volna, hogy egy rendőri közeg naponta az adatokat a község orvosaitól beszedj

1, és hogy a mulasztást elkövetők szigorúan megbü .leitesseuek. Való'iau megdöbbentő, hogy egész nemzedekek szállauak már zsenge korukban sirba, részint járványos ragályos beteg ségben, részint egyéb gyermekbeteg é gekben. Járványos ragályos betegségben 1143, vele.szü letett gyengeségben 912, görc-ökbeu 310, gyermekaszályban 241, gyomorbélhurutban 776, torokgyíkban 46

r>, toroklobban 60, hör^huru ban 87, ösmeretlen betegségben az ezen rovat alatt behozo't 1794 közül legalább 50%, tehát 887, és igy gyermekbetegségben összesen 4881 egyén pusztu'hatott el, tehát az összes elhaltak nak 52

8°/o a. E/en segiteni kellene és szerény nézetem szerint lehet is, csakhogy nem egyszer.e és uein tetemes anyagi áldozatok nélkül. Sokan a szegénységet vetik fel okul. Kétségtelen, hogy ez nagyban és kedvezőtlenül játszik kérdésünkbe, de ez Nyíregyházán példán' mellékes körtllmény, itt is vannak ugyau szegények, miut másutt, de nem azon aráuyban, miut a vármegye egyébb községeiben, (bár vanüak, kik ezt vagy be nem ősmerik, vagy nem akar ják beö-merni). É í Nyíregyházát Szabolcsvármegyében általában véve a legvagyonosabb községnek tartom és dac ára ennek, Nyíregyháza egyike a legegészségtelenebb községeknek, mint azt löbb évi hilálozási stitisztikája mutatja. Az egész-égügy hiányos oktatását tartom a leguagyóbb oknak, mint azt minden évi jelentésemben hangsúlyoztam. A halott. — Guy de Maupassaut. — Kimondhatatlanul szerettem őt! ... De miért is szeret az ember? Vagy talán nem különös az, mikor csak

1 • egy lényt látunk, mikor csak egy gondolat tölti be lelkünket, csak egyet óhajt szivünk, — midőn csak egyetlen név, oly név függ aj .inkon, mely a forrásból fakadozó kristályvízhez hasonlóan a lélek mélyében tör elő, — a melyet ismét ós ifjból folyvást emlegetünk, és ' a melyet elmormogunk szüntelen, akárcsak va lami imát. 1 Nem meséltem el történetünket. Mi ek? A szere lemnek csak egy a története, és ez mindig Ugyan az. Imádtam őt, ez az egész. Egy álló eszteideig csakis aunak éltem, hogy dédelgessem; elmerültem tekintetében, szavaibau, minden által lebilincselve, a mi őt kőrnyezé és olj annyira lekötve, hogy nem tudám megkülönböz tetni: éjjel van e vagy nappal, vájjon élek-e vagy halok, a földön

1 mozgok e, vagy másutt. Es ' lám, ő meghalt. Hogy hogyan, azt már nem tudom. Egy este c-urgó esős időben át és átázva jött haza, másnap köhögni kezdett. Köhögése eltartott egy hétig, aztán ágyba feküdt. De mi is történt? Emlékezetem kezd elhagyni. L'en, orvosok jQttek, gyógyszert rendeltek neki, aztán távoztak. E hozták a gyógy zereket, egy asszony adta be neki. A beteg kezei forrók voltak, bomloka lázas, yerejtékes; tekintete fénylő, levert. Megszólnám s ő felelt . . . Mit i* mondtunk egymásnak? Valóban, máinem tudom. M udent elfelejtettem, oh mindent! Meghalt . . . utolsó elhaló sóhajára jól emlékezem; az ápolónő elsikoltá magát. Égettem, óh ér ettem! A többi már homályos előttem. Papot láttam jönni, mire sirva fakadtam • . . Hi a gyerek fojékouy keblébe nem cs •pegtetik azt, hogy a talaj tisztántartása és az arra épített lakás minősége, az ivóviz, táplálkozás, ruházat, fjglal kozás, stb. minő befolyással vannak az emberi egész ségre és hogy járváuyos betegségek csakugyan léteznek, ős hogy azok ellen miként lehet sikeresen védekezni, az egészségügy — daczára minden különben üdvös rendeleteknek — tetemesen javulni nem fog, mert a ftluőtteknek megcsökönösödött nézeteit — bármily társada mi állást foglaljanak is el -— megváltoztatni nem lehet, hiszen a legmiveltebb laikusok szoktak hívei lenni a homeopathiáuak, Kneipp curának és más eféle kuruzs lási módoknak, melyek felett a tulomány pálczát tört. A népiskolában egészségügyi kátét kell tanítani és azok mikénti tanitá-ának ellenőrzését a hatósági ot vosokra bizui. Htl.om, hogy elvétve tanítanak ilyesmit, de azt, hogy igaz-e ez és váljon mit és miként tanita nak, arról sem nekem, sem más közszolgálatban álló orvos társaimnak tudoraásutk uinc-. Egy ilyen mü megírására az ügy fontosságához mért pílyadijat kellene kitűzni. Hogy az ivóvíznek szerves auyagoktól való mentessége mennyire fontos az egészségügy kedvezőbbre fordításában, Európaszerte bebizonyították azon na^.y városok, hol a bő és egészséges viz beszerzése a halálo zást csaknem felényire apasztotta. Szabolcs vármegyének nagy része emelkedett homok, vagy homokos terület, csupán a dadai alsó járásnak legnagyobb része fekszik lősz lapályon, mely a vizet n<-h»zebben boc-átja át. Az ivóvizet szolgáltató kutak náluuk legtöbbnyire a fa'u belterületén vannak, természetes tehát, hogy a községekben századok alatt felhalmozott szerves anya goknak rothadási termékei a csapadék vizek által oly mélységre hatoltak le, hol a kut vize fakad, tehát a kutak szerves anyagokkal fertőzve vaunak. E'.en körül méuyből magyarázható meg azou téuy, hogy a kemény talajú dadui alt-ó járásban a halálozási arány minden évben sokkal kedvezőbb, mint a vármegye egyéb részei ben. Megfertőzik a kut vizét sok helyen azon rosz szokással is, hogy a vizet a kutakból kötélén korsóval merítik. A mult évben a cholera elleni védekezés szem pontjából az ivóvizet szolgáltató kutak megyeszerte kitisztittatván, ha jól etnlekszem, Karász községének egy kutjából 17 korsó került napfényre. Nyíregyháza nagy su'yt kezd fordítani jó ivóvíz beszerzésére. És iniutáu a talajviszonyok npatt ártézi ku'ak futása uagy pénzáldozatok mellett eddig sikerte len maradt, öt helyen 50—60 méternyire lehatoló Nor ton-féie kutakat létesített, és ott olyau inélysé;ben nye rünk ivóvizet, hova szerves anyagok még le nem jutottak. A vármegye többi községeinek helyes éiv ékéről tanúskodnék, ha a közegészségügy emelésének érdekében hasonló buzgóságot fejtenének ki. A lakásviszonyok kedvezőtlenek A lakások kivált pedig a c^elédlakások kevés kivétellel zsúfoltak, egész ségtelen talajra épültek. A lagosan alig jut egy egyéure 4 köbméter levegő. AÍ ablakok kicsinyek és télen soha nem szellőztetnek, nem padlózottak, tehát nem surolhatók és igy évtizedek p'szka fertőzi a szoba talaját, me lyet legfeljebb uagy ünnep közeledtekor mázolnak be sárga földdel. Ezen egy ép'tkezési szabályrendelet lenne hivatva enyhíteni, a mely folyamatban vau ós valósziuüleg még ezen évben életbe fog léptettetni. A községek utczái többnyire rondák ós az udvarokban meggyűlő szennyes folyadékok csak legritkább esetekben vez ttetnek ki a községből, és azt vagy az udvar talaj a, vagy az u'czák árkai emésztik, el, miasmáknak meleg ágyul szolgálván. A ruházkodás vármegyénkben elég jó; a koldusokat kivéve rongyos embert nem látni Legfeljebb a kellő ruházat hiányáról akkor hallunk panaszt, ha a gyermeket télen iskolába kell küldeni. Azonban nem ütközik meg azon senki, ha a gyermekek télen u'czán, udvaron mezítláb járkálnak, és a beteg gyermeket is éjjel a ház háta mö^é viszik szükségét végezni. A táp'álkozás aunyiban jónak mondható, a meny uyiben vármegyénkben éhínség soha sem volt, ós az Ezerfélét kérdeztek tőlem, de hogy mit, nem emlékszem. Mégis, a koporsóra jól emlékszem — a kalapács ütésekre, midőn azt beszögezték . . . Eltemették. L"bocsájtották a gödörbe! Aztán jöttek emberek, jó barátok. Elmeuekültem előlük, sokáig bolyongtam az utczák so rain ide-stova, aztán hazatértem. Másnap elutaztam, Tegnap érkeztem vissza Párisba. 0 y kimondhatatlan bánat fogott el, mikor ismét belép'em a szobába melyben minden ugy maradt, mint a hogy ó azt elhagyta, oly t'tjdalom gyötört, miszeriut majdnem fölsza kitottam az ablakokat, hogy levessem magam az u'cza kövezetére. Nem voltam képes sokáig ezeu falak között időzni, melyek egykor őtet. is körülvették; kalapot ía gádtam, mecekülni készültem. Midőn már az ajtőt el értem, észrevettem az előszobában a nagy tükröt, melybe bele szokott volt tekinteni, mielőtt eltávozott, hogy meggyőződjek, teljesen rendben van e toiletteje. M'gálltam a tükör előtt, mely oly gyakran sugá rozá vissza képmását, oly sokszor, hogy ábrázata bízvást bevésődhetett volna. 0 t álltam, szemeimet remegve meresztem az üvegre, a végtelen üres lapra, mely ótet épen ugy elnyelte, mint szenvedélyes tekintetein. Ugy rémlett, mintha szerelmes lennék a tükörbe, megérintettem — hideg volt. Óh emlékezet, kiuos visszaem lókezés! Milyen boldog az, kinek szive, tnint a tükör, melyeu a sugarak tovaillanuak ós eltűnnek, mindent elfeejt, mit valaha érzett, mi benne megszülemlett — min dent, mi érzékeiben, szerelmében visszatükröződött! A gondolatoktól menekülendő, visszafordultam. Önkénytelenül, anélkül, hogy tudtam volna, a temető felé haladtam. ínséges 1817. és 1863. években is ezrével jöttek hozzánk a más években duslálkodó alföldről az éhségtől menekülni. Ezzel nem azt akarom mondani, bogy népüuk jól táplálkozik, mert ha csak diszuót nem öl, bust ritkán lát, mivel a mirha hus kilójának ára 40 krajczártól 56 ig ingadozik, duczára hogy aunak értéke nálunk sokkal kevesebb. A mészárosokon és azoknak érdektársain kivül nem csak nekem, de mindenkinek, ki a körülményeket ösm ri, nézete az, hogy a husmérés a szabadipír köréből kivonandó mert a mészáro-ok egymásnak concurrentiát uem csinálnak, hanem a közöuség rovására szövetkeznek, és azon vakmerőt, ki a hust olcsóbban kezdi mérni, a piaczról leszoríthatják, vagy azzal hogy sápot adnak neki, vagy pedig azzal, hogy tőkével rendelkezvén, azon idő alatt, mig az uj vállalkozó vissza nem vouul, — ha kárukkal is, — pár hétig még olcsóbban mérnek. Mindaddig, mig a községeknek meg nem lesz engedve az, hogy egy mészárossal szerződhessenek, és a szerződéi tartama alatt más hust ne mérhessen, népünk sóvárogni fog ugyau mint most is a hus után, de anyagi ereje nem fogja eugedui, hogy hozzá juthasson. A marhahúst & uii népüuk, és a szegény mesteremberek csak hirből ősmerik. A mi a foglalkozást illeti, az állami, megyei és községi alkalmazottakon, kereskedőkön és a uagy tőkével rendelkező gyáripar által nyomorúságra jutott kisip irosokon kivül, népünk zöme földmivelést üz, és az évi termés arányához képest jól vagy roszul ól. A téli hónapokon úgyszólván semmit sem keres, miután házi •pírral egyáltalában nem foglalkozik Ilyen féle iparnak meghonosítása a közegészségügy javulására is nagy tényezőként szerepelne. A kuruzslás nagy veszedelme a közegészségügynek, és mind iukább elharapódzik. A szent atyusnak nevezett mária pócsi szerzetes Pásztori Árkád, most már mái megyeben üzi ugyan áldásos mesterségét, de azért a zarándoklás hozzá most is fenn áll. A tiszalöki csordásnak Bodó M hálynak, Nyíregyházán Kolcsálnénak, a zemlén megyei csoda rabbinak most is nagyobb orvosi gyakorlata van, miut velem együtt bár melyik szabolcsmegyei orvosnak. Kötelessége volna a megyei főorvosnak ezeket üldözni, csakhogy az ily t yilt titkok napfényre hozatalára a főorvos kellő appiratussal nem rendelkezik. A bemondók a hivatalos vizsgálat alkalmával előbb tett nyilatkozataikat visszavonják, és a nagyközönség az üldözött kuruzsló fejére martyr koszorút illeszt. A feljeleütő orvos a kenyér irigység nevetséges szerepét játsza. H t pedig a hetekig, vagy hónapokig tartó inquisitio utau a kuruzslót még is egy pár napra hűvösre akarják tenni, egy pár forinttal kiváltja magát, a melyet pár nap alatt busásan vissza szerezvén, mesterségét újra folytatja ós igy uem ő, hanem a hatóság fárad ki. A kuruzslást megszüntetni nem lehet, mig könnyen hivők és tudákosok akadnak; hanem csak korlátozni azzal, hogy a kuruzslás rendőri kihágásnak is tekintessék és a szerint büntettessék. Ez nem zárja ki azt, hogy az 1876 XIV. t.-cz. VIII ik fejezete érvényben maradjon. A kuruzslóknak legnagyobb contingensét a bábák, még pedig a tudatlanság legalacsonyabb fokán álló egy Citegoriába sorozandó, főorvos által képezett és parasztbábák szolgáltatják. Ki veszi magára azon fáradságot és azonfelül még az odiumot is, hogy ezeket bíróilag üldözze. A rendőri elbánás nem nyomná el őket ugyan, de fékezné. Fölhívás előfizetésre. Az uj évnegyed kezdetén tisztelettel kérjük föl ismét vármegyénk és városunk mivelt közönségét a „Nyírvidék" további támogatására. Azon községek elöljáróságait pedig, kik a lapunkért járó előfizetési dijakkal hátralékban vannak, teljes tisztelettel értesítjük, hogy legközelebb már postai megbízások szétküldése által fogjuk a hátralékos összegek befizetését szorgalmazni. Tisztelettel: A „Nyírvidék" kiadó-hivatala. Sirját egészen egyszerűen találtam; márvány kereszt volt raj a, melybe e szavak voltak bevésve: .Szeretett, viszontszerették, meghalt.' Odalenn volt ő, megsemmisülve, oh én boldogtalan! Zokogtam, mint egy gyermek 8 fejemet a fájdalomtól a sírhalomra hajtám. Sokáig lehettem ily helyzetben, mert midőn felocsúdtam, már alkonyodott. Azon bizarr ötletem támadt, hogy az éjet köxelében fogom tölteni s hogy sírjánál fogom nyomasztó keservemet kiönteni . . . De hát ha meglátnak s kiutasítanak? — főltámolyogtam a ha'omról s bolyongni kezdtem az eltűntek ezeu honában. Mily szük ezen hely amahhoz képest, a melyben élünk! s mégis mennyivel számosabbak a holtak, mint az élők! Még élő nemzedékeinknek magas épületekkel, szóles utczákkal ós tág torekkel kell birniok hogy a napvilágot szemlélhessék, hogy a források vizeit, hegyek nedveit ihassák s a mezők kenyerét élvezhessék. A holtak megszámlálhatlan nemzedékeinek, azok összes fokainak pedlj semmijük egyebük, mint talpalatnyi rideg szük tanyájuk. A föld befogadja őket — a feledékenység eltörli őket. A népes temetőnek végéről megpillantottam az elhagyatott másik temetőt; azou temetőt, a melyben a korábban elhaltak már rég egyesültek az anyafölddel, — hol már maguk a sírkeresztek is elkorhadtak, — hová maholnap az utolsó holtakat fogják eltemetni. Tömve van beültetett vadrózsákkal ós fekete czip russal — szomorú kert, melyet halandók maradványai táplálnak. Egyedül voltam, reá támaszkodtam egy fára, a sürü száraz galyak elrejtettek. O'.t lestem az éj megérkeztére mint a hajótörést szenvedett, ki az alámerülő hajó széjjelzúzott árboczára kapaszkodik. Beköszöntött végre az éj, a sötét, borzadályos éj; ekkor elhagyám búvóhelyemet és lassan előre kezdék