Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-04-02 / 14. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1893. 14-ik számához. eredménytelen a fölkérés, mert minden iró készséggel fog egy két mtlvet a könyvtár részére felajánlani s igy mielőtt egy garast kiadna a város könyvekre, már egy csinos köiyvtár együtt lesz, melynek nyilvános használata a város társadalmi műveltségét nagyban fogja fokozni. A könyvtárak felállítása tehát éppen nem ütközik valamely legyőzhetetlen akadályba. Igen ám — veték ismét többan ellen — de a könyvtárakat fenn is kell tartani és miből, mi fogja fedezni ezek költségeit ? Erre is megadjuk a választ. A városok bizonyára hajlandók lesznek egy egy rendelkezésükre álló helyet díjtalanul bocsájtani a könyvtár részére s minden vá rosbaa található lesz egy-egy oly lelkes tanitó, a ki a k'iuyvtárnoki tisztet, tiszteletdíj né'kül is elfogadja s bizonyos napokon s órákban, a könyvtár helyiségében fog tartózkodui, hogy a könyveket kiadja s beszedje Hátra volna tehát még a berendezés, — de ennek kiadásai oly csekélynk, hogy azok számba sem vehetők. A könyvek azonbau időmultával romlanak, tábláik í-zétfoszlauak, azokat javítani, újból bekötni kell. Ez kétségkívül némi költséget igényel. De ettől sem lehet visszariadni inert a köuyvtárt használó közönség szívesen áldoz hívónként egy két garast használati dij fejében; ezt tőkésítve elég alap nyerhető a könyvtár fel merülő költségeinek fedezésére. Csak akarni kell, csak a kezdeményezés meg legyen meg lesz a könyvtár is; mi részünkről jóakarólag mondtuk el nézeteinket, óhajtjuk, hogy minden város megszívlelje azt s mielőbb létesítse a nyilvános köuyvtárt, ez által előmozdítván a szellemi kiképaztetóst, mely a nemzetek erejét képezi s nevelvén ós ápolván az erkölcsöket, melyek pedig a nemzeti létalap feltételei, mert mint a költő mondji: „Minden á'lam támasza, talpköve: a tiszta erkölcs." „Az állam pénze." A „sorok között" ólálkodó gyanúsítás ellen való tiltakozás volt az, amit mi e czim alatt lapunk legutóbbi számában a nyíregyházai kir. adóhivatalnál történt sikkasztásról közölt referádánk során megírtunk. Lehet, bogy „együgyüsóg" vagy legalább is naivság egy harmadik, az ügyben semmikép an sem érdekelt embernek az ilyesmi miatt fölháborodni, és nagy ügyetlenség, ha ezt — az adott esetben — a „hivatalos" lap szerkesztője engedi meg magának, megfeledkezve arról a lehetőségről, hogy akadhat olyan ember is, aki ezt a megm icskakörmözött minómüségét fogja a fejéhez vágni, gondolván azt kapás argumentumnak és szörnyen tetszetősnek. Vigasztalásunkra szilgál azouban, hogy lovagias mérkőzéseknél az ilyen „kizárt" vágásokat nem szokás parírozni. Ei a segédek kötelessége. A mi dolguukban bizonyára megteszi ezt az olvasó közönség. Ei az „együgyüség" vagy naivság azoi ban megóv bennünket attól, hogy ötletszerűen, meggondolatlanul használjuk a nyomtatott bötü httalmát; hogy — mint az nem régiben egy fővárosi nagy lapp al történt — meg • írjuk egy nap, hogy X. Y. kir. fíügyószi helyettes sikkasztott s másnap, hogy dehogy sikkasztott, sőt ellenkezőleg a kezelése alatt levő pínztárban fölösleget találtak; vagy, amiut a mi t. kollegánk, a „Nyíregyházi Hirlap* cselekedett, irván — egy berúgott cziznadia információja nyomán — egy közbecsülésben álló, lelkiismeretes ős köztisztviselői állást betöltő orvosró

1, hogy egy félig agyonvert embert (aki másnap reggel mégis halt) minden orvosi ellátás nélkül elutasított migától azzal, hogy ő most bálba készül, s legközelebbi számában ezt a valósággal épen ellenkező, súlyos beszámítás alá eső rágalmazást revokálván. az áhitatteljes csendben elhatott szt. Péter legrejtettebb zugába, egyaránt megindítva olaszt és idegent. Mint a tüzes nyelvek uapján uyelvkülönbség nélkül mindenki értette. A templom, mely máskor sokkal inkább Museum, e szentbeszéd alatt újra az úr házává lett. Míut a tenger árjának messziről jövő, halk, mistikus moraja Dover magas partjáról ugy verődtek vissza a szünetek alatt haughullámai a 123 méteres kupola belsejéről. Jeremiástól köicsöuzé siralmát, a jezsuitáktól a tudományt., IV. Páltól a szenvedélyt és rendjétől a szigort. Brescíai Arnold es Giordano Brúnó óta ily hatással ínég nem beszélt senki, Vájjon hasonló jutalomban fog részesülni? Nem. Az idők megváltoztak Nemcsak hogy uem fogják máglyára ítélni, de még bíbornoki kalapot sem kap E napokban olvastam valamelyik lapban, hogy még mindig bámulják, még mindig hallgatják és ő még mindig barát. Enuyire szállította le a közöny s talán némileg az általáuos felvilágosodottság a római utcíák óletturgorját. „Kelj föl sírodból IV. Pál, tépd széjjel, most tépd széjjel a halál lánczait, mert ól egy ember, ki segíteni fog az anyaszentegyház zátonyra jutott hajóját vízre emelni"; ha tul vagytok a nagy munkán, van még elég fa a földön — megégetheted őt is! Da sem IV. Pál, sem III. Sándor uem hallják e szózatot. Vége azon időknek, mikor e szavakra: non tibi sed Pdtri, e feleletet hallottuk: et mihi, et Petri. A nagyhét szombatján szokásos szertartásokat máinem is érdemes megtekinteni. Legfeljebb a kikeresztelkedett zsidók bérmáltatása a lateraui bazilikában képezheti némileg a kíváncsiság tárgyát. De ugyanaz a ragályos közöny, mely járványszerü Rómában, megfosztja e rituálét is minnden érdekességtől. — Túlságosan meglá'szik a pontifikáló kardinálison, hogy teher neki, mit tennie kell. Vasárnap Parocchi bibornok tartotta a nagymisét, mely csak annyiban különbözik egy kis városi nagymisétól, hogy nem ég annyi gyertya, hogy nincs annyi uép A főispánnak a Juricskay fé'e sikkasztás dolgával való együtt emlegetésé mi a „Nyíregyházi Hirlap" részéről épen ilyeu meggondolatlanságnak tartjuk. Mert ha ajánlotta is a főispán annak idejéu ezt a szerencsétlen embert a kinevezésre, csak uero akarja talán a „Nyíregyházi Hirlap" az elkövetett sikkasztás miatt az erkölcsi felelősséget a főispánra hárítani? Hisz a felelősségnek ily értelemben való kiterjesztése az államhatalom bármely funkcionáriusára nézve — ha igazán lelkiismeretes ember — leh itetlenné tenné még egy díjnok kinevezését is. Da hi^ miért keverte akkor bele a „Nyíregyházi Hírlap" az állam pénzéről szóló elmélkedésébe a főispán nevét? emlegetvén azt a „jó embert", aki a sikkasztó pénztárnokot (egyébbként 15 évi szolgálat után) protegálta s most nem jelentkezik. Eí az a gyanúsítás, amit azokból a sorokból miudeuki kiérzett, arai ellen mi tiltakoztunk, nem azért, hogy a „főispánuak szolgálatot tegyünk" (ez is egy „kizárt" vágás), hanem báikivel szemben is, a közérdek nevében, mely az ilyen bujkáló gyanú által is szenvedhet esetleg csorbulást. Fölhívás előfizetősre. Az uj évnegyed kezdetén tisztelettel kérjük föl ismét vármegyénk és városunk mivelt közönségét a „Nyírvídék" további támogatására. Azon községek elöljáróságait padig, kik a lapunkért járó előfizetési dijakkal hítralékbtn vannak, teljes tisztelettel értesítjük, hogy a jövő hót folyamán postai megbízások szétküldése által fogjuk a hátralékos összegek befizetését szorgalmazni. Tisztelettel: A ,,Nyírvidék" kiadó-hivatala. ÚJDONSÁGOK. — Kinevezés. A Nyiregyházán létesített második közjegyzői állást már betöltötte az igazságügyminiszter, kinevezvén dr. Kovách Elek közjegyzői helyettes urat, ki ilyen minőségben néhány év óta működött már Somogyi Gyula úr közjegyzői irodájában. Gratulálunk az igazán megérdemelt kiueveztetéshez! — A vármegyei tiszviselök lizetése. A vármegye' állam javadalmazásának összegét a belügyminiszter, az 1893. ÍV. t. cz. 22- § a alapjin 69,400 írtról 76,200 frtra emelte föl s leiratilag fölhívta a vármegye közönségét, hogy e többlet összegnek (első sorban az 500 írtnál kisobb javadalmazásu s azon tiszti állások járandóságainak emelésére, melyeknél annak szükségét az eddigi tapasz talat, kimutatta) fölhaszuálására nézve hozzon határozatot. E kérdéssel a legközelebbi közgyűlés fog foglalkozni. — Gyűlések a vármegyén. A vármegye közigazgatási bizottsága e havi rendes ülését ápril 13 dikáu, csütörtökön tartja üieg. Ugyan e nap a fegyelmi választmány és az árvaügyi felebbviteli küldöttség is tarta nak ülést. — A vármegyei muzeuui fölszerelési költségeinek pótlására dr. Sarnnssa József egri érsek 200 frtot küldött a napokban Egerből dr Jósa András fiorvos hoz, a következő szép levél kíséretében: Tekintetes főorvos ur! Hosszasabb távollét után az imént érkezvén székhelyemre, csak most lehetett alkalmam a szabolcsmegyei muzeum érdekében hozzám intézett becses előterjesztéseivel tüzetesen foglalkoznom. Nagy érdeklődést keltett bennem azon lelkes tevékenység, melyet annyi elismerés és fényes siker által kisért hivatásbeli fáradhatlau munkássága mellett is megyéje közművelődésének fejlesztése körű

1 a vármegyei muzeum megalkotá sánál, főleg pedig annak nagybecsű gyűjteménye általi gazdagításával kifejteni bmgolkodik, s csak sajnálni tudom, ha terjedelmes egyházmegyémnek kizárólag az s hogy a jelenlevők nagyobbrésze nem fekete táblás könyvből imádkozik, hanem piros kötősüt forgat, melybe azonban egyetlenegy imádság sem keveredett nyomtatása alkalmával. Áhítattal olvassák ugyan, de közben mindig járkálnak, szájat tátanak, sőt sans géne beszélnek is. Hónuk alatt sokan, egy a templomban élősködő székraktárból 2 krért bérelt tábori székkel, melyre nem nagy ritkán valami hosszasabb megtekintést igénylő faragott kép előtt leülnek, de ugy, hogy Parocchi ur ő eminen tiájának éppen hátuk symmetrikus közepit ajánlják. Az ita missa est után Parocchi ép ugy távozott, a hogy jött: azoktól, a kik még nem láttak bibornokot teljes ornatu;ban, és négy paptól, kik utána vitték hosszú schleppj ít. Az orgonát, mely karikákon jár, visszatolták valamely sarokba s plr perez múlva szt. Péter megint Museum volt Igy néz ki Róma a nagy hét alatt. Ajánlom is én mindenkinek, hogy ezen időben ne menjen oda. Külöuó seu katolikus ue menjen. Annál is inkább, mert e napokban a legtöbb gyűjtemény zárva van és ő Szentsége nem mutatja magát sziveseu. Nem kell azt hinni, hogy ma is ugy van mint régente, hogy a ki Rómában járt látta a pápát is ha csak vak nem volt. 1870 ben a Vatikán, tekintettel a Quirinálra, elzárkózott. Azóta csak az látja a szent Atyát, a ki a vatikáui „osztrák" nagykövet által ajinltatík — mit kinyerni különben nem nehéz dolog. Csakhogy a nagyhUen és még egy hét eltelte előtt uem ád ő excellentiája ajánló levelet senki nek, mert mint nekem magyarázták, ez roppant neveletlenség lenne az ó részéről. Igy könnyen megeshetik raj:unk az a csúfság, hogy Rómában jártunk s még sem láttu-ik pápát. Én is majd igy jártam. Egy karavánnal jöttem Budapestről, melynek vezetői, Isten ne vegye bünül, tetőtől talpig zsidók voltak. Ezek szegények persze nem tudták, hogy mi az udvari szokás a raonte vaticanon; — uem gyűjtötték Páter filléreket. Sőt mi több 3, mond három egész napig barangoltak hivatalosan össze vissza a régi és uj Rómában ős még Tivoliban is éu áldozatkészségemre utalt más águ kulturális égető szükségletei által teljesen igénybe véve, nemes törekvéseit uem részesíthetem oly támogatásban, mint azt tekintetes főorvos ur óhajtásával egjezőleg magam is kívánnám. Meleg érdeklődésemnek némi tanujelőül fogadja mégis szívesen tőlem a tisztelettel mellékelt 200 forintot a muzeum fölszerelési költségeiuek pótlására, melyhez azon benső óhajtásomat fűzöm, hogy hazafi is törekvését a legszebb siker s kivált a nagy fontosságú érdekeiben annyi szeretettel ápolt vármegye hálás elismerése állanlóan kisérje. Ki egyébiránt kiváló tisztelettel vagyok tekintetes főorvos ur — Eger, 1893. évi márczius hó 27-án — kész szolgáj i dr. Samzssa József, egri érsek. — Kinevezés. A főispán Király József végzett jogászt közigazgatási gyakornokká, Zoltán Imre h. uti biztos senyéi lakost p;dig uúbiztossa uevezte ki. — A városi vendéglő őpületéuek terv-pályázata nagyon sok viszontagságon megy keresztül. Legutolsó jelentősünk ebben az ügyben az volt, hogy a beérkezett terv-rajzokat, a megbirálá«ukkal megbízott küldöttség felküldte az orsz. magyar mérnök és építész egyesülethez Budapestre, azzal a kérelemmel, hogy adjon azokról véleményt. Ez a nagytekintélyű egyesület kész udvarias Sággal vállalkozott a feladatra s külön bizottságot küldött ki a tervek megbirálására. A városi képviselet említett, küldöttségének e határozatában minden esetre méltánylandó dolog, hogy nagy körültekintéssel és óvatossággal kívánt eljárni egy csaknem 200,000 forintos építkezésnél. De ez a jó szándék — mint a következmények mutatják — hajótörést szenvedett. Mert ini történt? Két dolog. Először is az, hogy ennek az építkezésnek — fiuancziális szempontokból is sürgős voltával szemben, hosszú, hónapokra terjedő időre lett volna szükség ahhoz, hogy a bírálatra fölkért országos szakegyesület megbízott küldöttségének nagytudományú tagjai muukájokkal elkészüljenek. Mirc.ius közepére vártuk mi itt eunek a szakvéleménynek a megnyerését, de ez a reménykedés igen naiv volt és igen túlságos azzal a tekintélyes egyesülettel szemben. A másik dolog pedig, ami történt, egyenesen lehetetlenné tette ennek a magas fórumú szakváleinőuyuek a megnyerését. Nyíregyháza város képviselete ugyanis fönntartotta magának a jogot — amiut ez nem is lehet másként — hogy a beérkezett pályatervek fölött ő fog dönteni. Az orsz. mérnök és építész egyesület pedig az udvarias készséggel vállalt megbízatást úgy értelmezte — és ragaszkodott e fölfogáshoz — hogy a kitűzött 1000 frtos dijat ő fogja, illetőleg megbízott küldöttsége oda ítélni. Ezen az állásponton aztán az egész raegbirálási processzus megfeneklett s a pályázó tervrajzok, Bencs László polgármester személyes közbenjárása utáu, visszaérkeztek. A képviselet küldöttségének kell tehát véleményt adnia s e vélemény alapjáu a képviseletnek határoznia. Hogy a szak-kü'döttség ezt a véleményt nem egyhangú megállapodással fogja adni; az uem szolgálhat akadályul arra, miszerint a többségi vélemény, mint javaslat, a képviselet elé terjesztessék. — A nagy lovas-laktanya kollauilálása ügyében, melynek mielőbbi keresztül viteléhez városi háztartásunkuak nevezetes fiiiaucziilis érdekei fűződnek, Bencs László polgármester személyesen járt közben a napokban a bel- és kereskedelemügyi minisztereknél a képviselet megbízásából s teljes biztosítást nyert a felől, hogy az épületek felülvizsgálata a lehető rövid idő alatt meg fog kezdetni. A nagy laktanya telep épületeinek fentartása a város pénztárát terhelvén, fölösleges talán annak hangsúlyozása, hogy milyen fontos érdekeink fűződnek ahhoz, hogy a kallaudáczió a legnagyobb gontossággal és minden részletekre kiterjedd figyelemmel vitessék keresztül. Negyven és egy néhány nagy épület s több mint 30 holdnyi területet befogó tégla-kerítés jókarban tartásának jövendőbeli költségeiről van szó s e minden körülmények között jelentékeny évi kiadás kisebb vagy nagyobb volta a kollaudáczió szigorú ós figyelmes keresztül vitelétől függ. Erro az ügyre különben még visszatérüuk. — A nyirbátor—nagykárolyi vasút kiépítése kérdésében nagy érdekű cikksorozat jelent meg egyik szatmárvármegyei lap közelebbi számaiban. Közöljük abból a következőket: Konstatálván mindenek előtt a czikk, mig eszükbe jutott magukat bejelenteni Macchi cardinálisnál, ki akkor segretorio di caraera sacrosancti volt, hogy bennünket ő Szentségénél bevezessen. Miután Micchi ezt megtagadta, vezetőink sürgönyöztek Haynald nak, hogy segítsen zavarukou. Tett is lépéseket, de a szent Atya azt üzeDte ueküuk, hogy ő uem inedve s nem mutogatja magát senkinek. Ezt az üzenetet ón ugyan el nem hiszem és kérek is mindenkit, hogy hasonlót tegyen, de az eredmény csak az volt, hogy kosarat kaptunk. Képzelhetni kétségbeesésüuket! Miutáu sem a közelben, sem a távolban semmiféle remény nem zöldellett, husvét-hélfőjéu kívülem és 4 laktársanion kívül több magyar már nem volt Rómában felfedezhető, Elsiettek mind Nápoly, Flórencz, meg nem tudom merefelé. Nekem ez egyszer több szerencsém volt mint a többi 130 magyarnak együttvéve. Nigy bánatomban az ominozus üzenet felett valaki Janik püspökhöz recommendált, ki csehországi német és rendkívül befolyásos ember Rómában. E'raeníera hozzá, ép;n ebédnél ült. Felküldtem magyar névjegyemet s egy pir német szóval kértem kihal lg itatást, mire rögtön lejött ő maga s megkérdezte, hogy „mit was kanu ich dienen ?" >sí-;

: Elmoudtam neki, hogy tulajdonkép uem is az antíqu' látnivalókért, hanem csak azért jöttem Rómába, hogy ő Szentsége legszentebb áldását kinyerjem, röviden, hogy én minden valószínűség szerint szörnyet fo • gok halui, ha ugy kell eltávoznom az örök városból, mint a többi pogányhajlamu magyar útitársam. A püspök megindult; intettem 3 laktársamnak, hogy fogják körül — a püspök szemlátomást meg volt hatva. Váltig mondta, ugyan épugy mint a nagykövet, hogy most uem lehet, és hogy várjunk még egy hetet, de ez lévén az utolsó szalmaszál, belekapaszkodtunk. Végre adott egy ajáuló-levelet Kiusky grófnőhezki egy fiatal, szép és vallásos szalmaözvegy, ós a ki miután Micchi anyja két. hónappal azelőtt az ő karjaiba halt meg, — mindenható befolyással bir a Vaticanban.