Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-01 / 1. szám

. vfoiyam. 1. szftm. xggnfr^ Nyíregyháza, 1893. 'január 1. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. IHŰ fZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS L APJA. A SZABOLCS YÁRMEG-YEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Ege Fél ilöfizetési feltételek: vagy helyben házhoz hordva : l 4 forint. 2 „ N re . . . . . . . . i \ l jegyző és tanító uraknak egész csak két forint. 1 Megjelenik lietenlcint egyszer, vasárnapon. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdouos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szára (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmeutetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Hirdetési dijak: Minden négyszer hisábozott petit sor egvtzar sözlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirA kéziratok csak világos kívánatra s az detés ntán 30 kr. fizettetik. illető költségére Küldetnek vissza. A nyílt-téri közlemények dija soronkint 30 kr. Hl, ek elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szára); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. 12í K. Hivatalos közlemény, Szabolcsvármegye alispánjától, i .esitem

T hogy a Napkor községhez tartozó Hartstéío tanyán levő sertések között a körömfájás betegség a fo'ó 7-én fellépett, s ez okból az ezen tanyán levő öss

z^rvasmarha és sertésállomány zár alá helyeztetett, •egyházán, 1892. deczember 20. Miklós László, alispán. A színtársulat katasztrófája, ánalraas hajótöréssel, alig mentve meg valaNyiregyházáról ? mit 3ü

lyedó hajóról, menekült a j|i egy színtársulat. Ky hónapon át éheztek, szűkölködtek, küzdve a kő

s^8 részvétlenségével, bízva és remélve, hogy b jö„ ig, mert jönni kell" : telt ház és megtelt kassza ; de b szia' kőn

f má sat*

1 yan ebben az időben és kitartva ugyan ennyi ideig W czirku-tz is volt varosunkban, tartva előadáso

: a hideg arénában, napról-nápra ismétlődő ly a vége az lett a dolognak, hogy az állandó építésére készülő Nyíregyházán formálisan dományokat kellett gyűjteni a társulat száogy valamiképen keservesen odébb állhasprodu műked Rmokkal, kóklerségekkel, fűszerezve helybeli ílők s „mágnás athletikai club tagok" birkózása*' lízotiy, míg a szerencsétlen színészek — köuyj-ftományok filléreiből nagynehezen megmentve lakás

1^ vendéglősök foglalásai elől utolsó darab mele gúnyáikat — majd csak hogy nem szökésre ut

a|, menekülhettek városunkból, a különben derek czirV

2 ritterik, a maguk kóklerjeivel, erőmüvészeív hohóczaival, istálló mestereivel, lovászaival és tij' '

s,e

n még miféle branshoz tartozó személyzetöli

6' s a 36 darab lóval egyetemben ugyanazon NY

rIltVIDÉK TARCZÁJA: E tetremél En tott és f A csengte! azonban Eiry jó anyának. Tudhatja asBzonyom milyen ez az 'llct, Megesik soktior, hogy az emlieij tivod. Eszményképet festünk, rohanunk utáni, S öleié kíiruukut a ciilódis várja. Kéjjel néztem én is egy Bzép eszmény képre : Sz-rcttem a lányit — bocsásson meg érte ! Balga tévedésem szememre ne hányja, Nem szállok mint lepke virágról-virágra. Álmatlan éjjelim nem arról beszélnek, Kiég soká vo'tam rabji gyermeké lek S én vagyok a vesztes, esküsiöm az égre . . . Szerettem a lányát — bocsásson meg érte! Sokszor elgondoltam, mikor együtt ültünk I Szerencsés véletlen, hogy összekerülniük. Mint mikor az égbolt ezer csiil»g4val, I

MoBolyog a uéma, sötét éiszakában, Olyan volt mellettem angyali szép lénye, Szereltem a lányit — bocsásson meg érte! ... Ha leszáll a búvár a gyöngyök honiba, S nrm siedhet e^yet'en gyöng\öt harangjába, Csalódva tér vissza s ugy jár mint én jártam, A ki örök kincset kerestem e lányban, Azt hittem: szive gyöngy, s képrazat volt, fénye .. . /lváltunk örökre — hocsiísion meg érte I Zoltán Gyula. Az első czivakodás. Végre magunkra vagyunk! szavakkal öleié meg dr. Millnay fiata', szere tó menyasszonyát. ti Ma. mit se felelt, Nók módjára nagyott sóhaj ájos zavarában piruló arc/át keblére bajiá. mellék szobában suhogtak a selyem ruhák, ; a poharak és hangzott a vidám kaczaj. Ezek márji távozni készülő u-olsó vendégek voltak x egy egész hónapon át elég vig napokat éltek városunkban s minden bij nélkül zónáztak tovább valamely más város közönségének boldogitására. De hát nem akarunk mi moralizálni, sem p.'dig sinii a hazafias ftjdalom könnyeit. S ha valami kis szemrehányás érződnék ki e sorokbál, annak a csúnya látványnak a hatása alatt történik, hogy egy — ha nem is elsőrendű, de jóravaló és jó ígyekezetü és semmi esetre sem botrányos színtársulat, mely — úgy tudjuk — 14 év óta működik már Magyarország különböző városaiban: Nyíregyházán csaknem végső hajótörésre jutott és könyöradouiányokra szorulva menekül meg ettől a katasztrófától. * Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar színművészetnek egészen más missziója és jelentősége van m>, az alkotmány helyreállításának huszonhatodik esztendejében, mint volt az előtt. A budai krisztinavárosi színkör épületének homlokzatán bizonyára megfelelő volt a felírás „hazafiság a nemzetiségnek", s kifejezte annak az intézménynek rendelte téset. S ha je-t ii m IV»z /teyMy,- Te:n£svárött s külö.iösen az úgynevezett nemzetiségi vármegyékben a színházak legelső sorban a magyar nemzetiségnek intézményei, a magyar nemzeti eszmék misszionáriusai, — eltekintve e kivételektől, a színészetnek int általában a jó izlés fejlesztése s az ily értelemben vett nemes szórakozás nyújtása a feladata. Azokban a szomorú napokban, mikor el volt nyomva minden, ami magyar: eszme, érzés, még a szó is jóformán: a közönség a nemzeti fájdalomnak, elfojtott, de meg nem ölhető nemzeti reményeknek — a figyelő polícéj-beamterek füleinek megérthetetlen, gondosan elburkolt, képletes kifejezéseit lestevárta a magyar színészek ajkairól Tombolt, tapsolt, ha egy-2gy ilyen szó kipattant Abban az időben volt ez, mikor óvatosan bezárt szobában, hogy szó Emilia fölpillantott a szeretett férfiúra és szeme éd>'s köuyekkel telt meg, melyek közé az a fájdalom szokott, vegyülni, midőn eddigi körünkből távozva, élőt tiiuk ismeretlen ui világba lépünk. Millnay Aladár, a sokat emlegetett fiatul orvos, szintén e válpontou állt és a pálya, melyre lépett, fényesnek Ígérkezett; mindez nem maradt befolyás nélkül Emilia szerelmére. Aladárt a férfiak eszményképének ekiuté sa házasság szintéu eszménykép volt előtte, olyas valami, melyet az életnek köznapi prózája el nem órh<'t vagy legalább az ő házasságukban elérni nem fog. Aladár tudományosan képze:t férfiú volt és sokkal mélyebben hatott be az emberi term 'szetbe, sokkal inkább ismerte az emberek társadalmi életét, hogy sem a dol gokat gyakorlati oldalokról ne tekintette volna, vagy pedig, hogy a rózsás jelen miatt a még fátyollal borított jövőről megfeledkezett volna. Emilia ki akart bon'akozui karjd kö'.ül, de Aladár szorosan tartotta és most pillán ott először, komolyan kutatva, mosolygó szemébe. — Kedves Emiliám! mondá és hangja férfiasabban csengett, mint egyébbkor Még mielőtt a/, első lépést, teszed ez uj életbe, fogadilmat kell tenned és megigér ned, hogy e fogadalmad mindenkor szent lesz előtted. — Mi az kedvesem? — kérdé Emília átémzve e magasztos pillanat szentségét. Örökké tartó fogadalmat! mily eszményi, mily regényes lehet az. De mit az orvos s most már férje, tőle követelni szándékozott, korántsem volt eszményi vagy regényes s nagyon is szárazon, sőt tompán hangzott, midőn mondá: ígérd meg, hogy czivakodás után sohase fekszünk le előbb, míg meg nem békültünk. Emilia kiábrándultan hullott le képzelmeiuek hatodik egéből. — Czivakodás után? — ismétlé keserű csalódással hjtngjában és mozdulatában — Oh, Aladár! ki ne halljék, sirva hallgatták a magyar apák és anyák apró gyermekeik által elszavaltatva Tompi Mihály költeményét: „A rab gólyát", az elnyomott nemzeti fájdalomnak ezt a remek megnyilatkotását, melyet csak magyar szív tudott megérteni. A cenzúra csak a tépett szárnyú gólya meséjét látta benne. A magyar szí apad ma (eltekintve kinövéseitől) a jó izlés, a közmivelődés terjesztője. A közönség ez igényekkel megy a színházba A színdarabokban és azok előadásában a „művészetet" keresi. A nemzeti érmések, törekvések, remények fölszabadulva, másutt nyilatkoznak meg és érvényesülnek; a sziuház a művészet temploma. Nyíregyházán sincs semmi szükség arra, hogy más hivatása legyen; s ha. itt egy sziutírsu'.at boldogulni akar, legelső sorbau e tekintetben kell a közönség igényeit kielégítenie. Ne áldozatot várjo i a közönségtől, melyet a „hazafiság" letesz a „nemzetiség" oltárán, hanem elégítse ki a közönség művészi igényeinek, jó Ízlésének szükségletét. Tudjuk", hogy a mi színit ízi k.özöiségünk. fejlett ízlése szerint, elég nagy igényekkel megy a színházba. 3 lu itt egy színtársulat — nem ideigóráig mester-fogásokkal, de biztos talajon, t. i. azon az alapon, hogy közszükségletet elégít ki —erkölcsi és anyagi sikereket elérni akar, nem közönséges erőkkel és eszközökkel kell rendelkeznie. Hogy ezek az igények az építendő díszes színházban, a keretnek megfele'őn, még növekedni fognak, az egészen bizonyos. S ha bár az is biztosan remélhető, — mert természetes fejlődése a dolognak — hogy a díszes színház növelni fogj i a színházba járó közönséget is, mégis fölmerül az aggodalom, hogy megélhet-e majd nálunk egy olyan színtársulat (másként a lehetőség is ki vau zárva), mely a mi közönségünk igényeihez mérten s a diEgek! Örök szerelemre való esküvést, magasztosai és es/.ményit várt ő és mily idétlen prózai tapasztalatra jutott! Mindez elég ok volt arra, hogy férjének kezét elbocsássa és éreztesse, mennyi fájdalmat okozott neki e követeléssel Aladár ugy tett, mintha mindezt őszre se venné és folytatta: — Nemde kedves Emiliám, megígéred hogy esetleges czivakodásunkra nem engednéd lenyugodni a napot t — Aladár, — viszonzá Emilia röviden és komolyan, miközben homlokát ránczolá — ilyesmit nem követelhetsz, nem fogsz követelni tőlem, én . . . én . . , — Nos? kérdé Aladár mosolyogva. — Sohase szoktam czivakodni, mondá hirtelen Emilia félig elfordulva. — De kedves férjeddel talán mégis néha-néha, ha nem tehetnéd meg mit óhajtana vagy nem akarná megtenni, mit te óhajtasz. Mert lásd kedvesem, tni sem s mitható el könnyebben, mint a házasfelek közti czivak. dás, ha harmadik nem vegyülhet közéjük ós ha a hai állapot 24 óránál tovább nem tart. Aladár ajka még tovább mosolygott, — Ha a harmadik alatt anyámat érted — Emilia kissé reszkető hangou — s ezel azt akaror' hogy ezentúl vonjam meg tőle bizalmamat, s ^ázamitóa. idegenné tegyem, ugy meg keli mondanom ^ogx . • hogy ép ugy sérted őt, mint engemet, m^rt . . . mer mi ketten nem ezivakoduuk, nem soha, a

Dyá

m soha sem elegyedik c/nvakodásba. Emilia most már arczéléuek /'náromnegyed részé mutatta. — Ne ragadtasd el magf<i

at Emíliám, — viszoiz Aladár gyöngéden, de határozottan. Ezzel keze ut

! uyult, melyet Emilia vonakodva engedett megfogni. V; Én legtávolabbról se gondolta*" ' ti s< telek, mint saját anyámat • raekem ós tudom, nogF végződnék oly bob Káinunkhoz tél^t-melléklet va^-csatolva. 4