Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-03 / 14. szám

.!>' V I K V I 1> I - '< idáig is oly lekötelező készséggel támogatta, alkalmat fog szolgáltatni arra, hogy ez a kérvény támogatására a város képviselete i~ közbeléphessen. Ez annál is inkább kívánatos, mert — veleméuyQnk szerint — az állami tisztviselők kérvényének sorsa sok tekintetben praejudikálni fog ama még mindig függőben levő kérdés eldöntésének. mely .katonai lakbérek' czimén oly súlyos teherként terepei városunk költségvetésében. Ugyan e kérdésben, t. i. az állami tisztviselők Jak bér-osztályozásáról szóló törvényjavaslat ügyében, a helybeli kir. törvényszék, kir. járásbíróság és kir. ügyészség tisztviselői a mult hó 31-dikén értekezletet tartottak. Megyery Géza kir. törvényszéki elnök vezetése alatt, s elhatározták. hogy a törvényjavaslatnak speciálisan óket érdeklő rendelkezéseire nézve feliratot intéznek a képviselőházhoz. A felirat így szól: Mélyen tisztelt Képviselőház ! A kir. Ítélőtáblák és kir. főügyészségek szervezése tárgyában alkotott 1890. évi XXV. t.-cz. az ujon szervezett fótörvényszékek és főügyészségek bírói és ügyészi kara. segéd- és kezelő személyzete javadalmazásában, az alkalmaztatás helye után, a múltban felállítva volt megkülönböztetéseket megszüntette. Megdöntötte ez által azon helytelen állapotot, mely talán eszköz lehetett a képzelt szellemi felsőbbségre emelendő osztály rendszer felépítésére; de nem volt soha alkalmas eszköz és módszer, a bírói és tisztviselői tekintély és önérzet általános emelésére. Az idézett törvény, azon mély és általános igazságú elvre helyezkedve alkottatott: hogy az egyenlő téren kifejtett szellemi tevékenység, minden irányú egyenlő méltatásra érdemes, n kár az ország fővárosa, akár más alkalmaztat ási hely a működés tere. Az osztó igazság érvényre emelésének ezen magasztos elve, egyenlően megnyugtató az alkalmazottra: mert inig a Budapesten kivül közszolgálatban állók gondoskodást látnak benue, hogy ha majd lelkiismeretes hűséggel betöltött rövidebb vagy hosszabb szolgálat után, uyugalomba vonulni lesznek kénytelenek, nehéz munkásságuk jól kiérdemelt gyümölcseként, nyugdíj igényük nem leend korlátoltabb csak azért, mert tényleges szolgálatukat, az ország fővárosában teljesíteni nem lehettek szerencsések; a fővárosban alkalmazottakuak pedig, méltányossági tekintetekből, érvényre emelhető egyetlen érdeke sem sértetik általa: mert a tényleges szolgálat tartama alatt, lakbér és helyi pótlékban, a drágább megélhetés eszközei, ezen alkalmazottak részére biztosítva vauuak. Az volt hitünk és reményünk, hogy ezen alapelv tovább alkalmazása mellett fognak a szükségessé vált későbbi szervezeti törvények is megalkottatni. Ámde a bírói és ügyészi szervezet „A NY11IV1DEK ÍÁiíCXAJ \ A két rózsa. — !• ars ínyi > mlck. — Háromszoros tust zeudit a banda, megérkezett a bálauya. Minden szem a bejárat felé tekint, ho: a frakkos rendezők sorfalat állva, tánezmesteröket dicséré egyöntetű meghajlással üdvözlik a uagvságos asszonyt, ki a boldogságtól ragyogó arczu bizottsági eluök karján kegyefőhajtásai viszouozza hodolatukat. Czobohpremes vádgalambsain bársouy belépőjével különös, de épen különö ségével a .kózvéleuieuy- szeriut pouipAs ellentetet képe/- ! haragos-vörös selyem u zálya. Nyauábau a három tor gyöngyöt egy mogyorónyi opál foglalja ösnze; a la Duche^e fésült hajában Kyeiuáutokkal kirakott aruuycsillag szikrázik ; telt karj.iu két uehéz kaipi'iecz ragyog: egy a c uklóuál, egy felső karján. A nagyságos asszony uieg lehetett elégedve a hatással, melyet elért. l'táuua a -zele.-, tle jó tiu, a bizottsági alelnök karjáu jött leáuya a szóké Irma. Kó.myu, disereieu dejcalltdit fehér ruhában, miuden ek«/er nélkül. Miudössz kél fesló thearózsa bimbót tüzott fel egüket dus szóké híjába, másikat bal vállára. Irma ueiu a/, az első pillanatra feli ét len bódola'ot követelő szépség, de apráukéut fedezhet fel benne i szemlélő valami uj.bb kellemet, lebilincselő biíjr. Kis-e halváuy, de nem sziuteleu arcza hasonlít feltü/.ölt : ím hóihoz. Lágy. hullámos szőke haja, világos kek szemei, vékony, de éles vomlu szemöldöke ábrándos kedélyie vallaninak, hatito.-,onocskaja uem adua atezának bizutn. pajkos jelleget. Általában i,z egész leány nem egyszerre de lassanként veszi be inagat az ember emlékébe Az mondják, az ílyeu enilekek allaudubbA Most vezettek be a nagyvilágba s a figyelme.-, rendezőség igyekezett a le-keliemesebb véleményt kelteni fel beuue ar. uj világ felől Ali,'érkesett helyere, c opormódositását tárgyazó, 1891-ik évi XVII. t.-cz. intézkedésében, már ez elvi álláspont reszbeu való mi'i'váltiizt at .isát kénvszerültünk tapasztalni: mert míg a/on torvényezikk 20 §-a. a Budapesten elhelvezett kir. törvényszékek eluökeiuek.a Curiai rendes bírák létszámába sorozását állapítja meg: 50-ik §-ának harmadik pontja már, a vidéki kir. törv. nwkek elnökeit a kir. táblák bíráival egy raugsorba — de akként helyezi: hogy akkor, midőn a kir. tábláknál még íl-od osztályú bírák rendszeresítve sem voltak, s így I-ső osztályú kir. táblai bírói rangban kinevezett törvényszéki elnökök is, csak 11-od osztályú kir. táblai bírói fizetésbeu részesittesseuek. És ez által, nemcsak az 1S90. XXV t.-czikkben helyesnek elösmert fizetési különbözet kiegyenlítése nem ítéltetett itt már szükségesnek ; de sőt az előbb is megvolt rangosztálvbeli megkülönböztetés, a vidéki kir. törvényszékek elnökeinek nagyobb hátrányára még tovább féjlesztetett. Kezdetét képezte e törvénybeli intézkedés, velünk vidéki I-ső folyamodásu bírók, ügyészek és alkalmazottakkal szemben, önbecsérzetünk és lelkiismeretünk nyugodtsága által kiérdemeltnek uem talált, további sújtó intézU«déseknek. Hiszen az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról szerkesztett, s a mélyen tisztelt Képviselőházhoz beterjesztve levő 4-ik számú törvényjavaslat 10. sz. alatti melléklete szerint, az I-ső folyamodásu vidéki kir. bíróságok összes alkalmazottaira kiterjeszteni czélozza, az 18DI. XYII-ik t.-cz. által eddig csak e bíróságok elnökeire alkalmazásba vett azon ujabb elvi álláspontot : hogy a vidéki alkalmazottak hasontéren való szellemi munkássága, nemcsak nem érdemesíthető a fővárosi alkalmazottakéval egyenlő díjazásra: de a vidéki híróságok elnökei, bírái, ügyészei és hivatalnokai, azon rangfokozatba sem sorozhatok, melyben állanak a Hudapesten működő basonfoku bíróságok alkalmazott a i. A törvényjavaslat ezen részének törvényerőre emelésével nem kevesebb mint az nyerne megállapítást: hogy igazságos és helyes alapon nyugvó lehetett az 1890. XXV. t.-czikkben foglalt elvi álláspont, a budapesti és vidéki felső bíróságok alkalmazottaival szemben: de nem lehet alkalmazható az, a felső biróságok tagjaival egyenlő életviszonyok között élő. budapesti és vidéki I-ső fokú bíróságok elnökei, bírái, ügyészei és hivatalnokai egymás közötti viszonyára. Mélyen tisztelt Képviselőház ! Nagy és súlyos vádat tartalmazna vélekedésünk szerint, a törvényjavaslatban lefektetett ezen elv törvényerőre emelése a vidéki első folyamodásu bíróságok ellen, s az irántuk közérdekből általánosan támasztani óhajtott bizalom helyett, alkalmas eszköznek kínálkoznék. az erkölcsi tekintély aláaknázására. Mert hiszen hogy szilárduljon a közbizalom oly igazgatási ág alkalmazottai iránt, kik között/fővárosban alkalmazott társaikkal szemben, egyenlő téren működésük daczára is. maga a törvényhozás rang és fizetésbeli általános kiilöuböztetés tételének ítélte szükségességét. tosau vették körül, ugy hogy egy molett, eröseu rózsaszín bőrű kisasszony nem állhatta meg. hogy oda ne súgja lovagjának: „ugyan mit néznek ki abból az üveghá/.i virágból?'

1 mire a lovag ur sietett megnyugtatni, hogy a még mindig szép bálauyátiak szól az, nem a leányáuak Az első uégyest követett, ötször megújrázott csárdás után a butt'etben összegyűlt fiatalság szokás szerint eszmecserét folytatott a megjelentek és meg nem jelentek lölött. — Ennivaló kis ezukorbaba, — vágja oda nagy z íjjal Stefi báró, mikor Irmára került a sor. — Üveg alatt tartják ! ellenkedik vele a bizottsági pénztáros. Aunál könnyebb hozzáférni, az üveg könnyen törik, felel S'efi a czélzást megértve. — Taláu még sem egészen, folytatja tovább az ellenkedést a pénztáros ur, jól ösinerve Stefi báró helyzetét. kinek ősein és czimén kivül csak pgy szeszélyes t;agvbác •ija van, az is valami penzióból él. — Fosadást ajánlok, kiált a feltüzelt báró. — Mire? Snuper után kezemben lesz az egyik rózsa! — Tet? — Tiz üveg pezsgő! — Tartom! Hallottátok fiuk? Ne gondoskodjatok pe/s.óröü Geor-es! Tíz üve^ pezsgőt hüttessen be, a báró fi/eti! — Majd elválik! Szüuói i elölt a keringőt gyors p dk ára változtatta A! a cigánybíró. Inna, ki egész este alig pihent valamit, pihegve húzódott meg egv fikuszhokor mellé, honnan c<ak fehér ruhája csillámlott elő Jávor Imre alig találta meg; egyenesen felé tartott. Irma könyörgő pillantást vetett rá : — Az istenért Jávor ur köszönöm, uagyon el fái adtam! — Ük kérem, én köszönöm; de ue vegye ro^z néven, ha tul ósziuteuek talál: uem azért háborgatom! — Hanem ? Épen azért minden szerénységünk sem képes bennünket visszatartani, bogy ez alkalomból és uem kizárólag anyagi, de erkölcsi érdekeink miatt is. kérő szavunkat felemeljük. Legbensőbb hitünk és meggyőződésünk : hogy a tervezet szerinti osztályba sorozás üdvös eredményeket létrehozni nem fog. Miként fokozza a vidéki bíró és bírósági hivatalnok egyéni ügybuzgalraát azon tudat, hogy ő, ki talán hivatali egész pályáján, sokkal terhesebb szolgálatot teljesít, mint az ország fővárosában alkalmazott hasonmüködésben levő társa, azzal egyenlő rangfokozatbau nem áll, s egyenlő érdem dijazást, sem tetleges szolgálata alatt, sem nyugalomba vonulása esetéu nem élvezhet; sőt családját, az emberi gondoskodás e kimagasló végczélját. csak azért kénytelen mostohább anyagi viszonyok közt hagyni hátra, mert sajátos körülményei rá szolgáltak, hogy közszolgálatát vidéken teljesítse. Távol áll tőlünk fővárosi társainkat nagyobb javadalmazásuk miatt irigyelni, sőt azt véljük: hogy ha a budapesti és vidéki alkalmazottak megélhetési viszonyai között fentforgó különbözet, a lakbér osztályzat által elenyésztethető uem lenne, ám részesittesseuek fővárosi társaink helyi pótlékban, s egyenlittessék ki ez által minden figyelemre méltatható anyagi érdekük; de ily irányú gondolkozásunk mellett sem engedi benső legjobb meggyőződésünkre alapított önérzetünk: hogy szellemi alárendeltségi viszonyt ösmerhessüuk el, fővárosi társaink magasabb rangosztályba sorozása és ebből folyó nagyobb javadalmazásban részeltetésük alapjául. Sőt itt talán szerénytelenség vádja nélkül hivatkozhatunk reá: hogy foglalkozásunk sokoldalúsága, közszolgálatunkat legalább is terhesebbé teszik, mint külön szervezett szakbíróságoknál működő budapesti társainkét. De uem lehet alkalmas eszköz a javaslat szerinti osztályba sorozás, a bírói és egyéni önérzet emelésére sem. Sőt például azon intézkedésében, hogy a vidéki 1-ső folyamodásu bíróságok bíráit és ügyészeit a Budapesten működő hasonfoku bíróságok albírái és alügyészeivel helyezi egy rangosztályba: félünk, hogy inkább az egyéni önérzet sülyedésére nyit tért; mert ez által nem lesz kizárva lehetősége annak, hogy egyik-másik vidéki bíró vagy ügyész, ha személyes vagy családi érdeke mulhatlanul megköveteli és más módon az elérhető nem lenne, az ugyanegy rangfokozatbani állás mellett is, nagyobb javadalmazásban részesítendő albírói vagy al ügyészi minőségben kérelmezze Budapestre leendő helyeztetését. Már pedig alázatos vélekedésünk szerint ez által épen nem emelkedik a vidéki bíróságok tekintélye, de talán alkalmas eszköz támad: az ugyanegy igazgatási ág hasontéren működő alkalmazottai között, az osztályrendszer létesítésére. A felsorolt közérdekű okok, s a mélyen tisztelt Képviselőház iránti határtalan bizalmunk adják a bátorságot, azon alázatos kérelmünk előterjesztéséhez: méltóztassék a mélyen — - Kérni ..karom valamire! — Valamire? — Igeu és talán különösnek fogja találni, de bővebb magyarázat fal ez időszerint nem szolgálhatok! — Ne olyan komolyan, még megijeszt! — Az legkevésbbé szándékom! Kérem Irma kis asszouy, ismer engem ? — Milyen különös kérdés és milyen hang? Ta'án megunta a gazdálkodást és papuak készül? — Előre bocsánatot kértem, mert tudtam, hogy különösnek fogok ön előtt feltűnni s épen azért kérdeztem, hogy ismer-e, hogy meg van-e róla győződve, miként a mit mondani akarok, nem meggondolatlanul teszem De mondja hát legalább, mert eddig még neui is sejtem mit akar. — Tehát ha megengedi: kegyednek két rózsabimbója van? — És? — És én arra kérem, hogy azt a két rózsabimbót ue ad ja oda senkinek! — Xe adjam oda? Eredeti kívánság! Kérem magyarázza ki magát, mert ezt épen nem értem! — Előre bocsátottam, hogy bővebb magyarázattal itt, most uem szolgálhatok ! Megígéri? — Irma belenézett a Jávor szemébe, hogy onnan olvasson ki valami magyarázatot. Jávor kiállotta a nézést s Inna egy tizenhét éves leány sejditésével azt hitte, olvasott szemeiből s ép azért könuyeu érthető zavarral kérdezte: — Senkinek? Jávor h vesen felelt: — Senkinek! Ah de jön valaki! Szabad kérnem! — vitte egy tourra. Mialatt ismét helyre vezette látta, hogy Stefi báró vár Irmára. Kezét gyöngéden megszorítva, sürgette: — Megígéri ? — Meg! — felelt Irma, viszonozva a kézszorítást. A souper öt negyed óráig tartott, A negyedik ujrázásnál Irma megköszönte Jávornak a táuczot s pihentért FolytBtíínn a uieltéMelen.