Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-10 / 2. szám
N Y í lt V I D É K"Vannak egyes választó kerületek Magyarországon, melyek notóriusakká váltak az álul, hogy ott az úgynevezett elvek harczát tisztán és csupán ropogós bankóval döutik el, s hogy a magunk speciális viszonyairól beszéljünk, nálunk is emlegetnek néhány olyan községet, melyeknek választó polgárai a választói jog gyakorlásából valóságos vásárt csinálva, nem is egyenként, de tömörülve es szövetkezve formális alkudozásokat folytatnak a képviselőjelöltek meghizottaival s arra a jelöltre adjak egy test egy leiekként szavazataikat, ki az utolsó és legkedvezőbb ajanlatot teszi. Sit azt is beszélik s nem is csinálva tiLkot belőle, hogy egy ilyen községben a szavazati jogukat vásári portékaként áruba bocsátó polgároknak épen a pipjok szokott a megbízottjuk lenni, aki e csúnya vásáron a 100 — löO szavazatot árulja, a megtörtént alku után a kialkudott bért fölkezeli s aztán kiosztja fejenként a jeles választók között. Igy beszélik ezt az emberek, s ha uem is igy van egészen s ha lenne is egy kis tóditás benne, jellemző azért nagyon. E — hala istennek — ez idő szerint még talán kirivó példái mellett a választói joggal való visszaélésnek, a kisebb jelentőségű, de azért uem kevésbbé undorító ilyen jelenségek igen gyakoriak. Akik a képviselő-választasok mozgalmaiban olyan módon szoktak résztvenni, hogy bepillantást nyernek a kuliszszák mögé, azok igy választások idején előre ki tudják jelölni a választó-kerülethez tartozó községekben azokat a választó polgárokat, kiknek a szavazatuk eladó, sőt egy kis kombinációval a körülményekkel, meg tudjak mondani előre az árakat is. Ezek az alakok különben ismeretesek az egyes községekben s ennek daczára, — ez az ami elszomorító — nincs semmi hátramaradásuk tisztesség dolgában. Járhatnak emelt fővel, szerephez jutnak egyházi és községi ügyek intézésénél, sőt nagyon sok esetben ők a hangadók, akikre hallgat a nép. Pedig ez annyit jelent, hogy a közfelfogás lassankint elveszti érzékét, az iránt, hogy megvetésre méltónak tartsa a megvesztegethetőséget s azt az embert, ki hazafiúi lelkiismeretét pénzért áruba bocsatja. Hiába mondja ki a törvény ezt bűnnek, 8 bünteti a vesztegetőt s akit megvesztegetnek egyaránt. A törvény különben, mint azt a gyakorlati élet mutatja, a társadalmi erkölcs e mételyével szemben csaknem egészen tehetetlen. ÍS ez természetes is. Mert ahogy ezt a bünt, a vesztegető s akit megvesztegetnek együtt elkövetni szokták, csaknem teljesen kizárja, hogy ellenében a biróság a megtorláshoz szükséges bizonyítékokhoz jusson. A társadalomnak s különösen a társadalom műveltebb elemeiuek a feladata, hogy ezt a rákfenét, mely mind jobban-jobban terjed, kiirtsa. Akik a községekben — mert a föld népe között terjed ez a uyavalya leginkább — értelmiségük és vagyoni állásuk súlya szerint a köznépre befolyást gyakorolnak, akikre ez a nép hallgat, a birtokosok, papok, tauitók, jegyzők igyekezzenek hozzáférkőzni a nép goudolkozásmódjához s megértetni vele, mert népünknek bizony igen kevés „A NYÍR VIDÉK TÁRCZÁJA," Naplójegyzetek (íulioiiábt) 1. (Folytatás.) Hanem az végtére sem ezélom, hogy nemzetgazdaságtan! preaeleetiokkal untassam az olvasót, fakepuél hagyva tehát zónát, vasutat stb. menjünk beljebb Galicziába. Megvalva az igazat, nem valami jó véleméuyuyel voltam e tartomány iránt, melyhez a magyar királynak jus-reservatája van. Résziut ismeretleusege és ketes hire, részint pedig közuépehez uagybau lusoulitó felsó megyénk IHKÓÍ állapotából való következtetések teljesen olybá tüutették fel előttem Galicziát, mint amely nagyon messze áll attól, amit a uyugati cultura kifejez. Sokrészbeu csalódtam és — előnyére! Igaz ugy»u hogy a közuép, a szó szoros értelinébeu vett paiasztság a műveltség végteleu alacsony fokáu áll. Életmódja, birtokviszonyai, szellemi kepessége messze mögötte áll a magyar paraszténál, ugy hogy az összehasoulitás bizouyos szánalmas mosolyt csal ajkunkra. Hauem végtére euuek oka a hálátlanabb mezőgazdasági téuyezók, a föld kellő ineuuyiségenek határozott hiáuya, vaiaroint arra is vissza vezethető uagy részben, hogy Galiczia ipari fejlettsége koráutseiu all arányban Ausztria többi tartományaival, a köznép munkájának tehát kellő tér nincs biztosítva, de jeleutekeuy része vau ebbeu a közuép csekély szellemi képességének is.O t hiába keressük azt az egészséges, talpra esett észjárást, mely ami kőznépüukuek oly kiváló jellemvonását képezi. Ha még uadrigos emberrel beszel, még azt a kis eszét is mihamar elveszti, ami esetleg van neki Ezt az épen ueiu előnyös tulajdonságát csupán bigottsá^a múlja felül, amelyet aunyira túlhajt, hogy az utazó őukéutelenUI i- szánalmat érez tráuta. Egy krajczárért vesz kávéba (vagy mibe) való czukrot, ruházata hiáuyos, az a bizouyos ruh nlarab mindene, együtt szívja apró marháival az élvezhetetlenül buzós levegőt, hauem azért mindeu oldalról szellős házának elején ott díszlik valami félre ismert, vagy taláu felsein érzéke vau hozzá — hogy akit megvesztegetnek, az nem becsületes ember, s megmagyarázni a választási és választói jognak értelmét és értéket, amely bizony sokkal becsesebb, semhogy azzal a péuzzel. amelyért megveszik, megfizetni lehetne. Azután meg a községekben az intelligenciának, mely értelmisége és vagyoni allása ut in — ha akar — egyházi és községi ügyek intézésében döntő befolyást gyakorolhat, épen e befolyás által sokféle utonmódon hatalmiban vau az ilyen megvesztegethetők uek ismert egyénekkel bibájokat éreztetni, őket a köztisztességekböl leszorítani s e példák által lassan lassan felkölteni a népbea és köztudattá tenni, hogy a megvesztegetést bűnnek tartsa s ne ismerje el becsületes embernek, akit ugy megvesztegettek. A lelkészek m >st, a választások előtt beszélhetnének a dolog felől a néphez, sőt hasznos munka lenne s tetsző Istennek bizonyára, ha — régi papok módjára — kiprédikálnák a tempómból azokat a híveiket, kikről az egész község lakossága tudja, hogy ha/.afiui lelkiismeretüket megvesztegetve, szavazatukat eladták Cselédeinkről. (M) Egyes leleményes eszű s tudományosan képzett emberek korouként e,'y egy uj találmiuynyal lepik meg a bámuló világot. Tudunk már mértföldnyi távolságban társalogni egymással, — a bycikli a hátas lovat pótolja s Müuchhausen befagyott hangú trombitájáuak meséje nyer valóságot a phonograp által, sőt tolvaj-fogó készüleküuk is vau uiár. Többé kevésbé hasznos dolgok ezek mind, de ha valaki oly gépet talál fel, mely ruháinkat tisz titaui, czipőt fényesíteni, sep#tui, vasalni, szóval házi cselédeinket pótolni képes leend, — az fog csak hasznos dolgot produkálni, az lesz a mgy ember ! Kosz néven vesszük az asszouyoku ik, hogy társalgás közb.;u könnyen a cseléd thém'ára tévednek s aztán vege hossza nincs a a piuasznak, gáncsnak, ócsárlásuak A szellemesség hiáuyakep szeretjük ezt feltüntetni, pedig voltakép igazuk van. A házi cselod nagy befolyást gyakoro, egész cseledi életünkre, házi berendezésünkre s egy egy rossz cseléd képes elkeseríteni életünket. De főképm az asszonyok türelme vau erős próbára vau téve, — a férfi hivatalba, üzletbe megy s a cseléddel az asszouy vesződik otthon, nem csoda aztau, ha a gyűjtött bosszúságon tul akar adui szeuvedéseiuek közlése által. Viszont a cseledek sem maradnak adósok, ők is könnyitenek szivük keserű ségén s ugyancsak szapulják úrnőiket, ha szerit tehetik. A városok fejlődésével lépést tart a cselédek rossza sága is, a kereslet s kinálat törvényei szerint. Nagy városban sok a cseledtartó, a cseléd válogathat, ö a helyzet ura, ö szab feltételeket. Aránylag kevés muuka mellett uagy bír járja. Mi itt a vidéken természetesen még nem julottuuk aunyira, mint a főváros lakosai, hol az egyik gazda az újságban — tréfakép bár, dejellomzőeu elpauaszolja, hogy a szakácsuéja azért mondott fel, mert szeretője a bakakáplár a gazda cubáit élvezlietlenekuek találta; de azért már miuáluuk is szomorú tapasztalatokat szerezhet a cselédtartó s ha egy pár gyermekkel van megáldva, uem is kap jóravaló cselédet. Itt is már oly álapotok uralkodnak, hogy nem kövotük el igazságtalanságot cselédeinken, ha őket röviden e két szóval jellemezzük: fizetett ellenség. Nem szeretuők egyoldalúan felfogni a dolgot s uem száudékozuuk philippikát tartaui a cselédek ellen, bevalljuk, hogy épúgy mint a cselédek — a cselédtartók is jókra s rosszakra osztályozhatók. Vannak családok, hol a cselé det fehér rabszolgának tekintik csupán, gúnynevekkel, szidalmakkal traktálják, nehéz munkát végeztetnek vele s nem elégítik ki eléggé testi és lelki szükségleteit. Peccatur iutra uiuros et extra! De ha ineg akarjuk vonui az is ismert pictor ex.steucia idétlen szentkép;, hozíá illő keretbeu. A filvak, ezeknek — állítólag közhasználatra száut utai rondák és járhatatlanak, (kivételt csupán az u. u. országutak képeznek, a melyek igazin mintaszerűek,) hauem azért a falu végén ott ődöng egy keresztfára helyezett rámába kéuyszeritett szeut furcsán ábrázolva, s ínég furcsábban kifaragva, mintha mondani látszanék: „Valójában hát mi bűn ho/.ott engem erre a magas meg tiszteltetésre' ! A leugyel paraszt szörnyű áhítattal végzi egy-egy ilyen fajta tárgy elótt reggeli, délelőtti, déli, stb. még vagy hatféle imáját, szórakozást talál/a a munkában kifáradt elmének (ugyan mitől fáradt ki annyira, hogy szórakozást keres,) esdve rimánkodva trunkov, pivo, viuo, zurulkov meg egy kis vengerszka brindzáért. Közbe-közbe imájába foglalja a felebaráti szeretetet is, hantim a netalán ugyanakkor arra tévedt meghitározhatatlau szinü, alakú, architektúrája szekérnek keresztelt zőtyö^ós alkot mányon (két kender hámos életuutnak kinéző tó húzza,) ülő zsidót imádsága közepette rá ér meghajitaui egy adag kövei, miközben mormol valamit, ami valószínűleg nem akar a felebaráti szeretet erósitgetése lenni. Egyszóval autiszemita érzelmű elvből, még pedig azért, mivel a zsidó is nadrágba jir, holo'.t ez a megkülönböztetés csak a pint illeti ineg, ami pedig a zsidó szeréuy véleménye szeri ír egy szer sem lehet, mert ó a ^>á>elótt hat lépésnyire térdet hajt, a zsidótól ellenben elvárja hogy kitérj ;n u'ki, ergo c^ak bitorolj i a nadrág viselés jussit! Mennyi nem várt szeilemdus distiugtió egy uvirott bajuszu (a komáj i szokta nyírni — aki köztudomás szeriut beszerzett magiuak a múlt esztendei Vadxic.ei vásáron egy uj ollót a zsuló'.ól) lengyel piraszttól. És daczára ennek a lengyel p iraszt elválas/.tb&tatl au a zsidótól E/. az udvari szlilitója, aki ellátja ót ostoruyéltól a kocsikenócsig. Közbe eső állomVst képez. Mart hit e két előbbi dolog bevásárlása fon'os áru. Többnyire elinegi i hiró egyenleget cselédtartó s cseled között általábau — mindig városunkat tartva szem előtt, — eredméuykép kimondhatni véljük, hogv cselédeink rovására irható, hogy ama patriarchális viszony, mely elébb gazda és cseléd között feuuál lott, manapság, teljesen kiveszett már. Elé" itt taláu rámutatnunk a fényűzésre, melylyel a cselédek között lépten nyomon találkozunk. Csak épen hogy kalapot nem viselnek még. többiben alig inaraduak hátra a szegéuyebb sorsú űrnő ruhazkodisa mögött, napernyő, keztyú, vasáruaponkiut elmaradhatlan toiletteczikk. Ho'*y az ilyen „donna* a muuka könnyebb végit szereti fogúi, elleubeu uagy bért követel magának s akármilyeu koszttal meg uem elégszik szóval mindenképen el vau kényeztetve, az magától értetődik. De a legnagyobb baj szerintünk cselédszerzési viszonyainkban s" a gyakori cselédváltozásbau rejlik. Azelőtt évekig szolgált egy cseléd ugyauazou háznál s már jóformáu a családhoz tartozónak tekintettek, ma egy év alatt feltuczat cseléddel experimentálunk. Manapság meg sem lehet szidni egy cseledet, akárhogy rászolgál is, egyszerűen felmond, mert tudja, hogy miuden perczheu szolgálatot kap. De a gazda is hamar túlad a cselédeu, mert egy másik bármikor kerül. Gazda és cseléd a cselédszerző malmára hajtják a vizet, ki a legtöbb esetbeu még maga is az iutrigaus szerepét játsza közöttük, mert hisz mindkettőjüket megsarczolhatja minden c-elédváltozásnál. Ezt kelleue valahogy megakadályozni. Tuduá csak az a cseléd, hogy be uem szegődhetik tüstént máshová, ha egy helyet elhagy, bizony jobban megbecsülné keuyéradóját! Két módja volua e kóros állapotok sanalásáuak : először elejét kellene venni annak, hogy cselédet hónapszámra is lehessen felfogadni s a helycserét évközben szigoruau korlátolni kelleue s csak kivételes esetekben volna megeugedeudő. Másodszor pedig: dijakat kelleue kitűzni ugy, mint másutt teszik, a jó s egy helyen hoszszabb ideig szolgáló cselédek számára, ekkép taláu némileg mégis csak szelídülnének a családi élet árnyoldalát, nyűgét képező cseléd-mizériák. ÚJDONSÁGOK. Szentmiklósi és Övári Gróf Pongrácz Ödön. Egy ósregi fouri nemes család feje; egy hazájáért láugoló hazafi; egy érdemekben gazdag katoua; egy családja boldogságáért küzdő családfő; egy uemesszivü emberbarát gyászravatalát vette körül Bihar - és Szabolcsmegye előkelő közönsége mult év, deczember hó 30-áu Nagy Váradon, midőn megyénk köztiszteletben és szeretetben álló grófjának: ifj. Pongrácz Jenő cs. ós kir. kamarás, máltai nemes lovag, szabolesmegyei gazd. egyesüleii elnök stb. úr ő méltóságáuak édes atyját kísértük az örök nyugalom helyére. Hogy mily uagy és általános volt a gyász, fényesen bizouyiták a százakra menő részvétsürgöuyök és levelek, melyek a gyászoló családhoz érkeztek; a szebbnél szebb virágok, szalagok és koszorúk, melyek a megboldogult ravatalára helyeztettek; a népek ezrei, kik a drága halott végtisztességéu résztvenui óhajtottak. Deczember 30-áu, pont 10 órakor vette kezdetét a gyász szertartás, melyen főtiszt. Viukler József vál. püspök űr őméltósága pontifikált — a megboldogult végakarata szeriut — fényes segédlettel. Szorougásig telt meg a gyászszal bevout főúri ház a legválogatottabb közönséggel; szorougásig az utczák a résztvevők ezreivel Megjelent a bihari előkelőség minden ismert tagja; Szabolcsból igeu sokan; a Nagy-Váradon állomásozó egész katoua tisztikar; a megyei s városi elöljáróság; a székes káptalan, a papság, a szerzetes rendházak küldöttsége stb. stb. A házi és templomi gyász-szertartás végeztével impozáns menetben vonult a gyászközöuség a vasúti indóházig a főutezán keresztül. Elől ment a közöshadFolytatása a mellékleten. is alkudni az oldalborda pedig mindenesetre ott van, nehogy a „sttarko" rosz helyre költse el a pénzét. Az' alku meg is lesz kötve terjedelmes huza-voua uiáu, miközben a zsidó vagy 11-szer elátkozta az egész famíliáját a születendő uuokáival együtt, pedig a Sáliuak még csak most akar udvarolni egy deli ifjú a szomszéd faluból, azért a 6 kiért a mit az ostornyélért kapni fog menteu. A körül rajongott ostornyél (a kis Stefaukuk és Marák legelőbb megkóstolják, nem is fáj vele annyira) legelső haMználata alkalmával, aztán felül a szekérre a biró is ineg a feleség is, csupa hiúságból biztosak lévéu arról ho-v a falubeliek, meg csodálják őket: .Mondván; a vidite, Marenkáuak »zép uj ostornyele van meg ' is van kenve a tengely. Vau annak pénze! De már a triulkov iváshoz nein viszi el sem a birót, sem az asszonyt, azt kialkuszsza maga is. Önök persze azt hiszik, hogy ez a naivitás kigondolt valami aiuelyuek lehetetlen előfordulja Európábau No akkor öuökuek még nem volt alkalmuk leugyel faluban enni Nem mondom ugyan, hogy épen ilyen alakban fordul elé, szemelyes tapasztalatom van azonban arról, :,ogy a lengyel p ira,zt bárgjruságát, naivitását, mondjuk butaságát az oláhé sem inulja felül. Egy leugyel paraszt p u. megcsodálta a paruplimat s alázatos félelemmel közeledett a kocsisunkhoz, hogy re,, eltetesérol hiteles .nfonuátiókat szerezzen magának Aztán -etet' elmondani a famíliájának a látott csodát, ami onnan következtetek hogy u eh áuy m4s 0dpercz multán vagy Int ember előtt élénk gesztusokkal mLv i rázó praelectiót tartott. gesziu,OKKai magya Szemtelensége pedig hitárt nem ismer Olvm mint nálunk a czigány. Képes 2 kilométen.y , e elízlladni Iz utazó után folytonosan kiabálva „pro e r js» E vebké » Mhtoég nélkül le lehet 2 a mint eínli te tem,azon körülményből, ho-v t . , u J valami aranvos sorsnak ofi W^ 7 r^ részéin a hovi a magyar KáS^T" a Z°" „pi ,., herrvi mniil* ir i rvi rP a«>k egbenvuló berczei a neaez he v. munkara kenyszeritik őket Na*v rés/e van mátréüsrfl e i«qj előidézésében ; l. , • * ' n"»ak is, hogy a köznép
