Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-03-20 / 12. szám

gIeH6Hlet a yirvutCK Utaz. 1^-iH. ü'

Aüiuuuua. t berbeiyiasánil egyedül tiuanciális szempontok ital vezettette magát, s a helyett, hogy már ala~an hozzálátott volna a Sóstó jövendőjének biztosUsáboi, e tekintetben még a bérlő egyéniségében, irravalósag.iban sem kereste és kívánta meg a -zilkséges garanciókat. S a két esztendő, amely azóta letelt, nem csak időbeli veszteséget jelent, de épen a tekintetben, ii'gy a Sóstóra járás divatja e két év alatt annyira megcsökkent, a hatóságnak sok áldozatába s utánzásába fog kerülni, hogy e fürdő helyeiknek két r előtti látogatottságát visszaszerezze. S az annál nehezebb feladat lesz, s mert közönségünkben, — iliogy a közfelfogás a képviseletben megnyilatkozik — ma sokkal nehezebben és kevésbbé hajlandó áldozatokat hozni, mint lett volna két eszteudővel ez előtt. Reméljük azonban, hogy a Sóstó fördó rendbehozatala olyan közszükséglet gyanánt fog — ha e kérdés a képviseletben előkerül — fölismertetni. amely elől többé kitérni nem lehet. A küldöttség mely a héten kint járt a Sóstóu, a fürdő mai helyzetét kelyesen konstatálta. Toldással, foldissal segíteni nem lehet. Tervszerűen megállapított újításokat és javításokat kell végrehajtani, ínég pedig már ez év folyamán, hogy mikorra — egy esztendő múlva — a mostani bérlet lejár, a rnuka késben legyen. Nagyobb szabasu és költségű építkezésekre, újításokra nem gondolhatunk, de az bizonyos, hogy az idei költségvetésünkben a Sóstó javára előirányzott 6000 frt uem lesz elegendő s a képviseletnek erre a czé!ra fölveendő kölcsön által kell fedezetről gondoskodnia, melynek kamatai és törlesztési részletei a Sóstó jövedelméből fizettetnének. E kérdéssel rövid idő múlva fog már foglalO O kőzni a képviselet, s remélhető, hogy olyan megoldásra vezeti azt, mely Sóstóik megmentését jelentendi. / Társas-életünk organizmusai. Nyíregyháza város társas-életéről, különböző viszouyairól s karakterizáló sajátosságairól bizonyára sok okos és megszívlelésre érdem 'S dolgokat lehetue összeirui. De kényes kérdés ez nagyon s aki belenyúlni akar, vigyázva, körültekintéssel bolygassa, ha haszuálui kíván, mert különben jót akarva is kárt tesz Nem régiben egy tárcza czikket olvastam e lapban, írója, ha jól emlekszem, a kereskedő ifjak báljáuak alkalmát használta fel arra, hogy a mult patriarchális, összetartó, kedélyes társas életét dicsőítse és sajnálkozzon a jelen társadalmi életének sivársága feietr, arailyenné azt a sok hiúság, széthúzás tette, megbontván a régi összetartást s kasztokra osztva az embereket, társas életünk alkotó elemeit. Hát ez a koustatálás megfelel a valóságnak. S az is igaz, hogy ezt a bomlást, az egésznek részekre való szakadását nz idézte elő, hogy mig e város a régi társaséletének alapji, az együvé tartozás mértéke, a miveltség egyformasága volt, addig az ujabb idők a születés, rang, köteléket széttépni. Otthon tesseuek rezonirozui nein itt, hol egész tartalék áll a hátuk megett. v.igyou külön féleségét fogadták el ily alapul s ily mértékkel mérve osztották szét az embereket külön társaságokba. Ez az uj irány sokakat megtévesztett még azok közül is, kik régi társas-életünknek, — mely sokkal igazabb örömökben részesité tagjait s ilyen szabályokat nem ismert — tóuyezői voltak. De ez a változás, mely a mi társas-életünket az utóbbi 10—20 év alatt igy átformálta, uem valami speciális, csak nálunk észlelhető tünet. Az egész magyar társadalom forrongásai ugyau ily irányú fejlődést, mutat italt s igy megítélve a dolgot szinte természetesnek tüuik föl, hogy mig a régi Nyíregyháza intelligenciája, csekély számáuál fogva, hogy életjelt adhasson magáról, hogy egyáltalában társas életet alkothasson, minden tagjának összetartására volt utalva: mikor ez intelligencia számban megháromszorozódott, az egész intelligencia összetartása nem képezte többé aunak feltételét, hogy itt társas élet legyen. A bomlasztó anyag pedig bőven meg volt hozzá, hogy régi társas-élei üuk egységét meg szakítsa, s hogy sok bainis s gyarló felfogást érvényesítsen s akceptáljon. Az átalakulás e teriné.-zel esnek látszó folyamata elleu a régi társadalom nem ludott védekezni. Kéuytele nek voltak teljesen visszavouului a családi tűzhely mellé. Al(ik pedig az uj felfogások divatjáuak meghódolni nem akartak: sokan vaunak a régi gárda túrjai közül is, kik maguk is teljesen átformálódtak abbau az irányban, ahogy tártas-életüuk alap-elvei megváltoztak. Mert uem volt semmi olyau organizmusa annak a régi tái>a-< etetnek, mely a szaporodo intelligencia uj elemeit magába olvasztotta volna, elfogadtatva azokkal azt a társadalmi felfogást, mely annak a most sokat eml getelt régi társas-életűek :zinét, karakterét adta. Ly erős s társas-életüuk irányainak bofolyásolására képes társadalmi szervezetünk ma sincs, egyetlen egy sem. E hiányt uagyou érzi egész közéletünk s nem csak abból a szempoutból, melyről a fentebbiekben szó volt, 'de más egyéb tekintetekben is. Az egyetlen egy ilyeu szervezet, mely alkotó ele raeiuek értéke szeriut s annál fogva, hogy városunk csaknem egész intelligenciáját egyesíti magábau — erkölcsi sulylyal rendelkezik ahhoz, hogy társadalmi élotünk uek ilyeu fontos hivalásu tényezője, iiány-ni utat ója, mozgatója lehessen : a kaszinó. * * * Nem tartozom azok közé, akik világboldogító eszmék Don (JuLcotte-i harczáuak hevében s dörgedelmes uiouológokkal terhesen, a kaszinói élet szórakozásaira pereátot kiáltanak. Igaz, hogy kártya, meg billiaid asztal nélkül is meg lehetue élnünk, s az időt, amit ott eltöltünk, okosabban is fölhasználhatnánk, s ezen az okoskodásou eliudulva, demonstrálni lehetne számokkal is, hogy „a nemzeti tőke kamatozása meuuyi százalék veszteséget szeuved" a kaszinói élet inproduktiv szórakozásai által. Komolyan szólva azonban, s beszélve a mi maguuk dolgairól, valósággal csodálkoznuuk kell afölött, hogy városunk legelső és legtekintélyesebb egyesülete: a kaszinó, társadalmi életünk forrongásaiban alig-alig képez észre vehető tényezőt, holott mindeu erkölcsi és anyagi eszközökkel rendelkezik arra nézve, hogy megbomlott társaHát azt tudják-e vitéz bajtársaim! mi az az ob Btructio ?: A mondó vagyok, hogy ez is hamis egy találmány, de a dicsőség korántsem a francziáké, kik azzal kérkednek, hogy ők találták 7olna fel. Az egészből az az igaz, bogy parlamentjökbe ők vették be először. No hát! ezt készségesen elismerem, és azt is; hogy czéit érnek vele, a mint hogy parlamentünkben 1872-u évbeu, s legközelebb 1891 ik évben czélt érnek vele azok, kik utóbbi esetbeu egy sok paragrafu sokba öntött törvényjavaslatot nem engedtek életre kelni. A bölcsődal hosszú volt, mint a Szent-Iváni ének, s inig ez tartott, nem születhetett meg a várva várt csecsemó, később megszületett az, de mert a teste formát lau volt, hosszú lábait le hagyta faragtatni, a feje megmaradt, ezt meg m03t lábik nélkül uem bírja előre vinni. Aunyit mondhatok, hogy a parlamentben nem bizonyult egészen rozsdás fegyvernek, de már a házas életben láng pallos az, a kit ér . . . kiszalad a világból. Mikor látott ez a csodabogár napvilágot, chronologice bajos volua megmondani, tény az: hogyagörög bölcsek ideje ben virágzásának tetőpontjain állott s azok egyikét — (én legalább igy is hallottam elmesélni) — kikergette az árnyék világból. Sokiates volt a bölcs, a ki pedig az agyon beszélés éles fegyverét bitva, az a tulajdon felesége . . . Xantippe. Kurucz egy menyecske lehetett, ferje ura pedig olyan bátor, mint a nyul az agarak között. Ugy kellett neki! miért nem állott a sarkára — mondják önök. Szabad egy interpellatiot intézni önökhöz?! „Ugyan kérem kié otthon az utolsó szó? Senki sem fele

1, furcsán vagyunk Hja! nagy hatalom alatt állunk, a házi béke kedvéért mindent megteszünk . . engedünk. Engedjék még hát nekem is hogy távozhassam. £g velünk uraim! a viszontlátásra. A töredelmes bűnös. TolBtoj Leo gróftól. Iletveu évet élt a földön egy ember és egész életéi bűnök között élte le. Beteg lett ez az ember, de uem tartott bűnbánatot. Ciak a mikor közelgett már halála, az utolsó órában zokogott föl es mondotta: Uram! bocsás meg nekem, mint a keresztfán a latornak is megbocsátottál. Még aunyit mondhatott és lelke elköltözők. Megszerette pedig a bűnös lelke az Isteut, bizott is az o kegyelmében és a mennyek ajtajához jutott. Kopogtatni kezdett most a bűnös és kéiezkedui a meuuyek országába. Ekkor egy hang szólalt meg az ajtó mögül: „Kiféle ember kop.ig itt a meuuyek ajtóján és miféle dolgokat cselekedett ez az ember vi ágéietében?" Erre a vádlá szavai hangzottak, a ki elsorolváu ezen embernek miudeu bűnös cselekedetét, semmiféle jócselekedetét meg nem emlité. Ekkor ismét hallatszék a hang az aj ó mögül: „a bűnösök nem mehetnek be a mennyek országába, távozzál innen!" És mondá az ember: Uram! hallom hangodat, de uem látóin arczodat és nein tudom nevedet. Erre igy felelt a hang: „én Péter apostol vagyok!" És mondá a büu3s: Péter apostol, könyörülj rajtam; jussou eszedba az emberi i-yarlóság és az isteni kegyelem! Nem voltál-e te Krisztus tanítványa, nem hallottad e te az ő tanitását az ő ajkaiból s nem láit,ad-e te saját szemeiddel az ő élete példáját? Jusson eszedbe az, hogy a mikor ő gyötrődök, lelkileg szeuvede, arra kért téged három ízben, hogy ne aludjál, de imádkozzál és te? te aludtál, mert szemhéjaid megnehezültek s ő három ízben látott aludni téged. Igy tettem én is. Jusson eszedbe az is, miként fogadkoztál, hogy el uem hagyod öt mind halálig; de te mégis háromszor tagadtad meg, külön Kaifáshoz vezették ót. Igy tettem én is. Jusson eszedbe az is, hogy mikor megszólalt a kakas, te akkor elvonultál és sírtál keservein. Igy tettem én is. Tehát bocsáss be engem! És elnéraula a hang az ajtó mögött. Csekély ideig várakozván, ujolag kopogtatni kezdett a bü IÖS és kérezkedai a mennyek országába. Most más hang szólalt meg az ajtó mögül, mondván: „kicsoda az az ember és miképen élt ő a földön?" Erre a vádló hangja felelt, mely megismételte a bűnös gonosz csele kedeteit és semmiféle jócselekedetét meg uem emlité. Mondá a hang az ajtó mögül: „távozzál innen, mert dalmi életünkben egészségfs vérkeringést teremtsél, s kiküszöbölje abb I, lehetetlenné, nevetségessé tegyo azt a mindinkább divatossá váló s lassankint jobban és telje sebben akceptált társadalmi felfogást, hogy egyeulő műveltségű emberek között a rang, vagyon, de főként a „születés" külöufélesége jogos és okos alapon képez — a társadalmi érintkezés, az egy társasághoz való tartozás szempontjából, választó falat. Tudom, mert apróra ismerem a mi kaleidoskop-szei ü társas életünknek apró darabjait, hogy kényes kérdés az, amit bolygatok. De — azt hiszem — eléggé keztyüs kézzel nyul am hozzá s a csak épen szükséges őszinteségfíel. Nem is folytatom tovább, — mert bizonyos konsta tálások ártanak inkább, mint használnak — s megelégszem azzal, hogy megpendíthettem egy — nézetem szerint — helyes gondolatnak — jó hangokból fogott akkordját. * * * A kaszinóra azouban visszatérek! Éi fölveszem újra a théinát, hogy sajnálatos dolog, miszerint a kaszinó megelégszik ama egyedüli hivatás teljesítésével, hogy tagjainak a kártya és billiárd asztal mellett, no meg az olvasó szoba csöndes örömeivel szórakozást uyujtsou. A kaszinó városunk egész intelligenciájának gyülekező helye, hol társadalmi életünk csaknem összes tényezői napról-napra találkozuak s összegyűlnek A közélet napról-napra fölmerülő kérdéseinek, megoldásra váró feladatainak nagy megsegítésére szolgálna, ha a kaszinói élet légkörében, a mindennapi szükséges szórakozásra egybegyűlt tagok, akik együttvéve egész közélelünk csaknem összes alkotó tényezői — a közkérdések megbeszélésének, közszükségletül fölismert intézmények kezdeményezésének — hogy úgy mondjuk — divatját meghonosítanak. Nem arról van szó, hogy maga a kaszinó mint egyesület, mint erkölcsi testület, álljou be kielégítésre, megvalósításra váró társadalmi feladatok napszámosának. Csak azt szeretnénk, ha a kaszinói élet, a maga szórakozásai mellet, ugy rendeztetnék be, hogy kiinduló, eredő pontja Ithesseu a társadalmi tevékenység kifejtéséhez szükséges erő-gyűjtésnek. Csak egyetlenegy példát hozok föl, s ezzel — egyelőre — be is fejezem rapszodikus modorú fejtegetéseimet. Nem tudok rá jobb kifejezést, hát elfogadom és használom mások után. Egy „mű-pártoló"

1 egyesület alakítására nagy szüksége lenne társadalmi életünknek, s ilyen egyesület létesítésének legrövidebb és legbiztosabb utja az leune, ha a kezdeményezés a kaszinóban indulua ki. Nagy hézagot töltene be társadalmi életünkben és fontos hivatást teljesítene ez az egyesület. E feladatok közül csak kettőt említek föl. Az egyik az lenne, hogy a most semmi támogatásban nem részesülő sziuészet ügyét fölkarolná s istápolná; a második pedig az, hogy az egyesület magára vállalná nagy művészek hangversenyeinek rendezését, s ez által lehetővé tenné azt, hogy közöuségünk ilyen műélvezetben gyakrabban részesüljön ami nem lehetséges most, midőn a közönségnek nem csak az illető művészt kell a megillető jutalmazásban részesítenie, hanem magasra srófolt ilyen bűnösök nem lakhatnak velem együtt a mennyekben!" Mondá pedig a bűnös: Uram, hallom hangodat, de nem látom arczodat és nem tudom nevedet. Mondá ueki a haug: „"u a királyi próféta, Dáviü vagyok." Nem esett kétségbe a bűuös, nem távozott a mennyek ajtójából hanem beszélni kezdett. „Könyörülj rajtam Dávid király, jus-on eszedbe az emberi gyarlóság és az isteni kegyelem!" Az Isten szeretett téged s fölmagasztalt az emberek fölött. Minden a tiéd volna: királyság, dicsőség, gazdagság, | asszonyok, gyermekek — és te megpillantván a háztetőről egy szegény embernek a feleségét magadhoz vetted Uriás nejét, a forjet magát pedig meggyilkoltad az amo nit.ák fegyverével. Igy tettem én is. És jusson eszedbe, miként tartottál te bűnbánatot és kiáltottad: „elismerem gonoszságomat és büuöm előttem vagyon mindenkoron!" Igy tettem én is Tehát bocsás be engem! És elnémula a haug az ajtó mögött. Csekély ideig várakozván, ujolag kopogtatni kezdett a büuös és kérezkedni a mennyek országába. Most egy harmadik hang szólalt meg az az ajtó mögül: kicsoda az az ember és miképen élte le életét a földön? Erre a vádló hangja felelt és harmadízben is elsorolta az ember gonosz cselekedetét és semmiféle jó cselekedetét meg uem emlité. Mondá pedig a haug az ajtó mögül: Távozzál innen, a bűnösök nem mehetnek be a mennyek országába, i És feleié a bűnös: hallom hangodat, de nem látom arczodat és nem tudom uevedet. Mondá a haug: én Krisztus szeretett tanítványa, Isteudicsérő János vagyok. Most örvendezni kezdett a bűnös, moudván: be leszek már bocsátva; Péter és Dávid azért, bocsátanak be, mert előttök tudva van az emben gyarlóság és az isteni kegvelem, te pedig azért, mert benned uagy szeretet lakozik. Nem te irtad e meg, Istendicsérő Jáuos, hogy az I-teu szeretet és hogy a ki uem szeret, az nem ösmeri az Isteut? Nem te modogattad-e aggkorodban ama mondást: fiacskáim, szeressétek egymást? Most tehát hogyau is gyűlölhetnél és űzhetnél el engem? Vagy megczáfolod tulajdon szavaidat, vagy pedig szeress engem, és bocsáss be a mennyek országába! És inegnyiláuak a meunyek kapui és körülkarolá János a töredelmes bűnöst és bebocsátá ót a mennyek országába. Oroszból: Máthé Miklós.