Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-03-20 / 12. szám

„N Y I K V I I) fí Szabolcsvármegye alispánjától. 2737. K. 1892. A „Nyírvidék" vármegyei hivatalos lap tekintetes szerkesztőségének. Mikolay György gyulaji lakos által az árvavármegyei Ínségesek számára gyűjtött s a nyírbátori járás főszolga­bírója által illetékes helyre leendő elküldés végett beter­jeszti-tt 100 frtra vonatkozó gyüjtő-iv másolatát közé tétel végett azzal adom ki, hogy a jelzett összegnek Árvavár­megye alispánjához leendő azonnali elküldésére a várme­gyei* pénztári hivatalt egyidejűleg utasítottam. Nyíregyháza, 1892. márczius 18. Miklós László, alispán. (Másolat.) Szabolcsvárrnegye nyírbátori járás Gyulaj község az árvamegvei s felvidéki ínségesek segélyezésére adakoztak: Mikolaf József, Popik János, Mandel Ignácz, Szentpéterv András, Lengyel György. Mandel Mór, Krausz Ábrahám, Molnár Emma 1—1 Irt, Schvarcz Sámuel á Irt, Gelman Ignácz 50 kr, Gelman Emánuel, Hatvani Pál, Vajda Menyhért, Tóth Ferencz, Bartha András 1 —1 frt, többek 1 frt 30 kr. Lenárt Kálmán 20 kr, Pazár Mihály 10 kr, több dohányos 40 kr. Petruska János 10 kr. Bertók Elek 3 kr, Murányi József 5 kr. Márton István 10 kr, Belics János 8 kr, Papp László 10 kr, Jakab András 10 kr, Cselkó Árpád 2 frt. Hegedűs Péter 1 frt, Demku Mihály 30 kr, Bodó József, Kovács Kristóf, Csöke József 50—50 kr, Miklós Jánosné 30 kr. Búcsúk József 20 kr. Szluk Ferencz 25 kr, Kozák Miklós 25 kr, Szercsán János 10 kr, Vurm András 80 kr, Szántai György 50 kr, Baraksó János 10 kr, Csúcsai Antal 1 frt, Bartha Sámuel 50 kr, Elek Ferencz, Blau Ignácz, Guttmann Mór, Száva János, Blau Jenő 20—20 kr, Orosz László 1 frt, Pallér János 30 kr, Nyíri János 20 kr, Ferenczi Mihály 1 frt, Ferczig János 10 kr, Jaczku Andrásné, Mándi Ferencz, Tóth József, Géber János 20—20 kr, Orosz István 10 kr, Sinka István 25 kr, Miller Gergely 20 kr, Német József 20 kr, Sinka István 10 kr, Weiszhausz Sámuel 10 kr, Lövi Mór 6 kr, Vas Lászlóné 20 kr, Kozma László 5 kr, Márton Salamon 10 kr, Klóin Menyus 4 kr, Kalpert János 10 kr, Üeutsch Pepi 10 kr, Tóth István 5 kr, Katz József 5 kr, Báró Jakab 10 kr, Elefánt B. 10 kr, N. N. 5 kr, Bodnár Péterné 10 kr, Kolin Adolf 10 kr, Tóth László 4 kr, Viski Sándor 2 kr, Pisztomer József 4 kr. Szabó János 4 kr, Vurni Lajos 20 kr, Vacsaj Mihály, Rezela László, Matyola Virgil 10—10 kr, Aleksza Mihály 50 kr, Sütő József 10 kr, Páczel Antal (iO kr, Dankó Mihály 20 kr, Weisz Jakab 1 frt, Papuk János 20 kr, Ujlaky Miklós 1 frt, Percnyi Demeter 11 kr, Fejes János 4 kr, özv. Ujlaky Ferenczné 1 frt, Lengyel János 1 frt, Schvarcz Károly 3 frt, Krausz Salamon 1 frt, Barta Gyula 1 frt, Spiegel Aladár 2 frt, Gyulaj község mint erk. testület ti frt 43 kr, életnemüek­ben befolyt 3 köböl 3 véka gabona s 3 köböl 2 véka tengeri, ezek eladatván, ebből befolyt mint vételár 43 frt 57 kr, összesen bejött 100, azaz egyszáz forint o. é. Gyulajban, 1892. évi márczius 10-én. Mikolay György, s. jegyző. vános közkórházban 1891. évi márczius hó 20-tól május hó 20-ig ápolás alatt volt, hatósága területén nyomoz­tatni. feltalálás esetén tőle a fent nevezett kórházban utánna felmerült s e törvényhatóság betegápolási alapjából megtéritett 38 frt 44 kr gyógyköltséget bevételezni, eset­l.ves vagvontalansága esetéről féfjéaek illetőségi visszo­nvairól. egybekelésük helye és idejéről ugy az ö eredeti illetőségére vonatkozólag is körülményesen kihallgattatni, s esetleg a nála levő s illetőségére vonatkozó okiratainak hiteles másolatát beszerezni s mindezeket hozzám mielébb megküldeni szíveskedjék. Szombathely, 1892. február 2G-án. Alispán helyett: Aláírás nem olvasható, Vasvármegye főjegyzője. Szabolcs vármegye alispánjától. 25ti4. K. 1892. A járási foszoltrabiráknak. Nyíregyháza város polgár­mesterének é> a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy a Gyulaj községben folyó év január 19-én megállapított rühkór betegülési esetek folytán el­j rendelt zár folyó hó 7-én feloldatott. Nyíregyházán, 1892. márczius 11-én. Miklós László, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. 873^ Kórh. 1892. Szabolcsvárniegye alispánjától. A Járási föszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Ungvármegye alispánjának. 5734. szám alatt kelt megkeresését szabályszerű nyomozás s esetleges intézkedés végett másolatban oly felhívással közlöm, hogy annak eredményéről Nyiregyháza város polgármestere közvetle­nül, a községek elöljárói pedig illetékes járási főszolga­biráik utján hozzám jelentést tegyenek. Nyíregyházán, 1892. márczius 8. Miklós László, alispán. 5734/1892. sz. Valamennyi tekintetes törvényható­ságnak és törvényhatósági joggal felruházott városoknak! Van szerencsém felkérni a tekintetes törvényhatóságot, miszerint özv. Haragos Ferenczné szül. llonimer Berta ismeretlen helyen tartózkodó színésznőt, ki a tordai nyil­„A NYÍR VIDÉK TÁUCZAJA* PAPUCS, cloturc. obstructio. ClCTcgtíi egy kcpzelt közönség előtt. — Q&lánfi Lajostol — l'apucs, cloture, obstructio! miud a három régi találmány majdnem egykorú az emberiséggel, és még is uj. Mind a három éles eszköz. A sors ellenünk házas férfiak elleu kovácsolta, s jutatta azok birtokába; a kik tagadhatatlanul sorsunk intézésében osztályrészesek. Bocsánat! bátor beszédemért, de hát én ilyenkor., mikor uem vagyok odahaza, ugy bele melegszem, ugy neki bátorodom, eljár a szájam Mit is mondtam csak? Igen! hogy a papucs, a cloture,obstructio! régi találmányok, s öuök velem egylltt mindnyájan jól ismerik. Hiába csóválják fejeiket uraim ! feleséges bajtársaim! tényeket nem lehet elragadui. Aztáu mit is mond csak a péld i beszed: ,az kiabál legjobban kinek a háza ég.' Ajánlom, cseudesebbeu legyeuek ott a szegletben, inások is meglátják nein c->ak én, s majd lesz ne mulass. Ismétlem! hogyha papucs régi találmány Valahány­szor önök közzül fiatal barátom! valaki a boldogító igen-hez készül, sámfára vau tnár húzva a szattyánbőr, a kistikkolt papucs szövet, s a midőn elhangzott a „holtomiglan,- másnap már a talpa is kész a kis papucsnak, csoszophat benue az újdonsült ferj. Eluevezését a papucs mindig megtartotta, megtartja sajátságaival együtt, ebben rejlik hatalma, varázsa. Soha sem lesz ósdi, soha sem megy ki a divatból, pedig a kik készítik ugyaucsak szeretnek haladni a divattal, s ugyancsak ragaszkodnak ehez a házi czikkhez, jobbau miut a csillag az éghez. Csillag hullás mindig van mióta a vi:ágeg>etem fenn áll, s lesz is, de papucs hullás nem lesz soha! A papucsok örök bolygók, meteorok a földön. Mi az a papucs V azt kérdezik önök. Hát izó! hegy­is mondjam csak, egy kis „nehezék* .ráadás' a házas 2448—2328. K. 1892. Értesitem, hogy Mihálytli község 1 darab kutya veszettség miatt f. év február hó 29-én kiirtatott s az ezen körülmény folytán szükségessé vált óvintézkedések foganatosítva lettek. Nyíregyháza, 1892. márczius 8. Miklós László, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. 2402^ 1892. Értesitem, hogy Őr-Ladány községben f. évi február hó 27-én Barta Sándor ottani lakos kárára 1 drb ökör­tinó lépfenében elhullott. Nyiregyháza, 1892. márczius 7. Miklós László, alispán 228G. K. 1892. Szabolcsvármegye alispánjától. Lrtesitem, hogy Mándok községben Gáspár János ottani lakos kárára 3 drb sertés orbáncz betegségben elhullott. Nyiregyháza, 1892. márczius 3-án. Miklós László, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. 2371. K. 1892. A járási föszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. A nyírbátori járás területén a folyó évi fősorozásra összeirt teljesen ismeretlen hadkötelesek névjegyzékét puhatolás végett oly felhívással közlöm, hogy eredmény esetén az illető főszolgabírót azonnal értesítse. Nyiregyháza, 1892. márczius 9-én. Miklós László, alispán. Névjegyzéke a nyírbátori soroző járás teljesen isme­retlen hadköteleseinek: Frenczkó György, Leczák Mihály, Majoros János, Mátyás Lajos, Simics Miklós, Ami Ferencz, Pataki Bertalan, Szilágyi György, Béresi János, Kovács László, Pál Sándor, Durkai János, Simon György, Tóth János, Frics Mihály, Vitkovics György, Barna János, Ba­darász Imre, Sováb János, Viski János, Drágár András, Magyar János, Pásztor Ferencz, Takács Péter, Koesis Mihály, Kocsis János, Lazánszki András, Opre Demeter, Kujbus György, Puki Ferencz, Grosz Beniámin, Polyák József, Vuudrók János, Gersinovics Móricz, Obsitos András, Erdei Mihály, Kovács Lajos, Németh Mihály, Vasas Fe­rencz, Dicső Bálint, Toropovszki Sándor. Kelt Nyír-Bátor, 1892. február 29. Vay, főszolgabíró. életber, de nem olyan valami, mint mikor a cseresznyét áruló asszonyok megtoldják a mérczét egy pár colleng­billeng cseresznyével, zöldség vásárlásnál a sárgarépát, zellert egy pár darabbal, fűszeres boltban a rizskását egy csipetnyi rizskása szemmel; hanem olyan valami, mint a maudula. Édessége is van, keserűsége is. Édessége van ott, hol a tárczaczikkben uincseu fogyatkozás, keserűsége ott, hol a sors szük marokkal jár. Oiyan láthatatlan, meg foghatatlau erő az, mely a legmokáuyabb embert is leüti lábairól. Mindenütt tért hódit magának, mindenütt uralkodik, hol férj és feleség turbékolnak. Kunyhóban, palotában uem válogat, sőt a koronás főket sem kiinéli meg. Példa van rá elég a történetben. Hatása a kis nehezék-ben lappangó erőnek leírha­tatlan. Szép és borzasztó egyszersmind. Kísérői mosolygó, villogó szemek, édeskés, fuldokló szavak. Csókra termett picziny száj, vagy gúnyra pittyeszteti ajkak, puha kéz­szorítás, fenyegetés, ideg görcsük, ájuldozás. fittymálás. elköltözködés, elválás, azok szerint a mint hálóha kerüluek vagy nem a kolibrik . . . férj uraimék. Papucs! papucs, mikor nyel el téged a földindulás! Soha! Addjuk incg magunkat uraim! az üdv hadseregének, ugy is csak itt a földön uralkodik az felettünk, majd ott a más világon Szent Péter védnöksége alatt mi leszünk a teljhatalmú urak ott, mi viseljük a darutollas kalapot. # • * Tudják e önök uraim! mit jelent magyarul e szó: Cloture! Senki sem felel. Pedig önnek édes vitézbajtársam ! ki ott a harmadik p.idban kényelmesen elveté magát, kiuek fejét, állát már régi n csipdesi a dér, tudnia kellene ezt Először azért, mert a latin nyelvet meglehetősen érti és talán beszéli is, másodszor pedig azért: mert a mint értesültem, házasságának huszonöt éves jubileumát épen e napokban ülte meg, s ez alatt a huszonöt év alatt bizonyosan hallhuta ön e szót magyarul kiejtve. ad. 50/1892. H. Névjegyzéke a bogdányi járás területén 1871-ben született teljesen ismeretlen hadköteleseknek: Csongrádi János Káté Mihály, Tóth István, Horváth András, Véri József Igneczi Pál, Lakatos János, Mérte Antal, Orosz Gábor, Balogh Sándor, Béres Károly, Blauer Mihály, Honvák Mihály, Molnár Lajos, Visnyiczki József, Balogh István Kaszás" István, Nagy József, Petró István, Leber Dávid, Macsoba János, Bacsó György, Fejér Péter, Jaczkó József, Csernyinák András, Csintalan György, Csalnádi István, Darra .Mihály, Dicselek Mihály, Erőss József, Gibányi Mihály, Horváth Mihály, Hlavani György, Kristián Mihály, Lázár János, Mirtél György, Praczner János, Stefán Mihály, Iván József, Berner Lőrincz, Csatos János, Gulyás Pál, Hegedűs Mihály, Korfanta József, llofer Péter, Molnár József. Mihalik János, Simon György, Takács Márton, Fazekas György, Gulyás Ferencz, Murvai István, Bacsó György, l'arkas Ferencz, Guthi József, Oláh István, Petró Mihály. Dudás József. Dudás Imre ikrek, Dobraszki János, Gersó József. Lőrinczi József. Boda István. Pintér Péter, Szoboszlay Imre. Kelt Kemecsén, 1892. február 26-án. Krasznay Péter, főszolgabíró. A Sóstó. Tizennégy tagból álló küldöttség, a polgár­mester vezetése alatt, kiút járt a Sóstón, hogy a helyszínén szerezzen magának tájékozást ama teendők felől, melyek a Sóstó-lürdőnek emelése, job­ban moudűa a jövő számára való megmentése érde­kében szükségesek Városi hatóságunk ez akciója, — melyet bizo­nyára örvendetesen vesz tudomásul a közönség, — megadja az alkalomszerűségét annak, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Városunk ama rohamos fejlődésében, melynek megsegítése, irányítása oly annyira igénybe vette hatóságunk tevékonységét s lefoglalta a képviselet figyelmét, a Sóstó az árva-gyermek sorsára jutott. Sem érkezésünk nem volt rá, hogy érdeklődésünk feléje forduljon, sem pedig költségünk hozzá, hogy ezt a fürdőt, mely valósággal gyógyfürdő s kellemes szórakozó helynek is beválhatna, valemennyire emel­jük, egy kis csinossággal, kényelemmel lássuk el. Ami az utóbbi időben a Sóstó érdekében tör­tént, az úgyszólván semmi s legfeljebb apró foldo­zás-toldozás számba megy. S valóban e fürdőtele­pünk hanyatlása az utóbbi két év alatt igen nagy és rohamos volt. Ennyi ideje tudniillik, hogy a Sóstó a régi társulattól a város, illetőleg annak bérlője kezelésébe került. A hanyatlás jelenségei között a legfeltűnőbb, hogy a Sóstó, mint fürdő és mint mulató hely is, régi keresettségét elvesztette s félni lehet tőle, — mert nem sok idő kell hozzá, — lio^y a közön­ség teljesen elszokik a Sóstóra való járástól és évről évre mindinkább észrevehetőbben megszűnik ennek a divatja. S hogy a közönségnek igaza és alapos oka vau arra, hogy igy gondolkozzék, ahhoz nem fér semmi kétség. Magának a jelenségnek főltünősége már bizonyíték e mellett és semmi körülmények kőzött sem állhat ineg az áz okoskodás, hogy álta­lános pangásról panaszkodik s a Sóstó szomorú állapotát az általános kórtünet egy természetszerűen bekövetkezett jelenségének tekinti. A legnagyobb hiba akkor követtetett el, midőn a hatóság és a képviselet a Sóstó két év előtt tör­Goudolkozzék csak néhány perczig, eszébe fog jutni, az alatt én folytatom csevegésemet. Azt mondják, hogy a cloture t az augyalok találták fel, ők honosították meg legelsőbbeu a parlamentban, s azt is rebesgetik, hogy a cultur népeket utánozva, a mi parlamentünkbe is beplántáják Hohó! nem addig vau a ez utóbbinak ellene mon­dunk. Dikcziózó nemzet vagyuuk, nem engedjük eltemet­tetni azt a sok szép gondolatot, mely oldalunkat fúrja. Soha! A mi pedig azt illeti, hogz a cloture alkalmazását az augol atyafiak találták volna fel, ezt is kereken tagadom. A cloluret már a paradicsomban is alkalmazta Éva auyáuk és pedig legelőször akkor: midőn a kigyó a tudás fájának első érett gyümölcsét kezeibe adta. Ádám apánk nagyon halkapó ember volt, valamit morgott fogai között, a mikor a kigyó az almát nem neki, hanem élete párjának nyújtotta. Éva anyánk tartott attól, hogy a bokorban hamiskodó angyalkák megtalálják hallani Ádám apó mormogását,flttymálását.s még besúgják Mihály arkangyalnak; egy kissé élesebb hangon oda szólt férje urának „csitt!" Ettől a szótól aztán ősünk mindig harmadnapos hideglelést kapott. Uram! kihez előbbi szavaimat intéztem, tudja e már mit jelent magyarul e szó: cloture. Pszt! mondja ön. Ugy is jól van, hanem a „csitt* hatásosabb, csattanósabb. Áz előbbi inkább hívogató, az utóbbi parancsoló. A pinczérek — kivéve a rátartosabbakat — szaporoz­zák lépteiket a pszit! szóra, s szolgálat készséggel hajlong nak a vendégek előtt, az utóbbira abba hagyják a sivalkodást a pajkos gyermekek, férj uraimék pedig a vezényszóra felhagynak a vitézséggel ... és capitulálnak. Ne tessenek ugy ágálni, láttam én már kuczkóban óriást, pamuttal volt keze összekötve, még sem bírta a Folytatása a mellékleten

Next

/
Thumbnails
Contents