Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-03-13 / 11. szám

..IN V f K V I I> É K." I J kir. adóhivatal. A vármegye közigazgatási bízottjának csütörtökön .ártott rendes havi gyűlésén />' .11 ts Karoly kir. p "uzügyigazgató határozati javaslaton nyújtott be az iránt, hogy T.-Lökön uj kir. adókiniUű iMUtassek föl, •* hogy a naggkállói kir. adóhivatal megbüntetésével, ez adóhivatal Nyírbátorba helyeztessék át Kz . lóterjesztesre a közigazgatási bizottság a következő határozatot hozta: Miután a bizottság óhajtja, hogy íniudeu telekköuyvi hatósággal felruházott járásbíróság székhelyen adóhivatal állittassék föl, azt, hogy T. Lökön adóhivatal szerveztessék, a maga részéről is melegen pártolja. Egyúttal azonban azon nézetének ad kifejezést, hogy Nagy-Kálló község, a uagykállói ós nyírbátori járásokra kiterjedő területtel továbbra is adóhivatali székhely maradjon, a nyíregyházi adóhivatal hatásköre pedig, a T Lök községbe tervezett adóhivatali területhez csatolandó községekért kárpótlásul, a dadai felső és bog danyi járás összes községeire terjesztessék ki. A közügy erdekében azouban óhajtja a bizottság, hogy a nagy forgalommal, szeszgyárakkal, doháuybeváltó hivatallal stb. biró Nyírbátor község is, ha a pénzügyi tekiutetek engedik, adóhivatallal látassék el, mely esetben a nagy kálloi es nyírbátori járások községei czélszerüen feloszthatók lennének. — Kinevezések. A földmivelésügyi miniszter Dankó István II od oszi. állatorvost, I só osztályú állami állatorvossá nevezte ki. — Molnár Gusztáv t. löki kir járásbirósági joggyakoruok, a szegedi kir. Ítélőtáblához dijas joggyakornokká ueveztetett ki. — A körorvosok tevékenységének biztosabb ellenőrzése czéljábél dr. Jósa András vármegyei főorvos intézkedett, hogy ezután, ha a körorvos községeiben hivatalos látogatását teszi, erről az elöljáróság jegyzőkönyvet fog felveuui, mely 36 kérdópoutból fog állaui. A jegyzőkönyvet a körorvosok minden hóuapbau, a járási orvosok utján beterjeszteni tartoznak. — Influenzába hét egyén halt el a mult hónapban Szabolcsvármegye területéu. — Közgyűlés. A nyíregyházi jótékony uőegylet. f hó 13-án vasarnap d. u. 2'/, órakor rendes évi közgyű lést tart a nőipariskola helyiségében, melyre a t. tagok ezennel meghivatnak. Az elnökség. — Koezalski hangversenye. F. hó 10 éu csütörtökön ese tartotta meg haugverseuyet a 7 éves kis Koczalszki Raoul zougora-művész, a fógymnasium tornacsarnokában, kis számú, de distinqualt közönség előtt. A szép uövésö kedves arczu gyermeket megjelenésekor sűrű tapssal fogadta a közönség, s nem is mindennapi látvány volt a kis művész, ki 14 csillogó rendjellel mellén hajtogatta magát kecsesen a neki tapsoló közönség előtt. Egész fesztelonül érezte magát, ugy látszik a nyilnánosságot egé szen megszokta s nem sokat törődik a közönséggel. A kis művész techuikája, tiszta játéka, bámulatba ragadott mindenkit; neki Bach, Bethoven, Rubinstein, Chopin, Liszt — mindegy; egyforma korrektséggel, fiuom érzéssel játsza el bármelyiket. Játszott két saját szerezményét is egy Valse és egy Mazurkát, csinos darab volt mindkettő s itt már miuden hallgatónál a legmagasabb fokot érte el a csodálkozás, hogy e gyermek, koránál ós kiuézósénél fogva csak a gyermekjátékra tartanók még elég érettnek : csinos játéka mellett még a zeneszerzéssel is foglalkozik. Itt nem közönséges csodagyermekkel állunk szembe, de egy oly kiváló tehetséggel, a minő talán csak 2—3 században születik egy. A kis számú közöuség nem is volt fukar tapsokbkn, a mit a kis művész katonásan köszönt meg. A 9 pontból álló műsort elég gyorsan játszotta el, alig egy pereznyi p'henót tartva egy-egy zeneszám között, tehát csaknem robotba játszott, mert a hangversenynek egy óra lefolyása alatt vége volt. Utóbb megtudtuk, hogy a kis Koezalski, ki atya és auyja társaságában utazik, hangverseny után rigtön tovább utazott. — A vármegyei árvaszék tevékenysége a mult hóbau a kővetkező volt: január hóról elintézetlenül átjött február hóra 730 ügydararab, ehez érkezett februárban 1751, elintézendő volt tehát 2481, elintéztetett 1616, maradt hátralék 865. Szaporodott a hátralók 135 ügydarabbal — Nyíregyháza város árvaszékénél február hó végén 85 árvaszéki ügydarab maradt elintézetlenül, s a város polgármesterét, mint árvaszéki elnököt fölhívni határozta a közigazgatási bizottság, hogy a mult évről fennmaradt hátralékok tekintetében tegyen jelentést. — A vasárnapi munkaszünet és a zsidók húsvétja. A kereskedelemügyi miniszter reudeletileg intézkedett, hogy a zsidó húsvéti kenyerek (pászka) vasárnapokon is egész napon át szabadon előállíthatók. — A kemecsei körorvosi állás betöltése, a leg közelebb, valószínűleg e hó 28-dikán tartandó vármegyei rendkívüli közgyűlésig, amikor a kör uj rendezéséuek kérdése eldöntetni fog — függőben marad, illetőleg eddig az ez állás betöltésére vonatkozó pályázat nem fog kiíratni. — A nyíregyházi kereskedők társulata ina. azaz vasárnap d. u 3 orakor tartja ineg rendes évi közgyű lését, m lyre ezúttal is fölhívjuk az egyesület tagjainak figyelmét és érdeklődését. — A palétások iutézméuyének a szükséghez mért átalakítása erdekében értekezlet tartatott e hó 12 dikéu délután a polgármesteri hivatalban, melynek eredménye szerint a mostani 42 paléta helyett a tanyák nagyobb kerületékre osztatnak be s igy a palétások száma is kevesebb lesz. A palétások tudvalevőleg közvetítők hatósági iutézkedések végrehajtásával a hi>őiág és tanyai lakosok között— (íyászrovat. Vityi József és neje Galgöczy Hermin saját, valamint leányuk Gizella; Szabó Mihály, Szabó Dániel és Szabó Lajos testvérek, nejeik s gyermekeik és több rokonok nevében is, fájdalommal tudatják a jó anya, anyós, nagyanya, testvér, uagyuénjök s a jó rokonnak özv. Vityi Antalné szül. Szabó Erzsébetnek élte 72-ik évében f. hó 10-én d. e. 10 órakor végelgyengülés következtében törtéut gyászos kimultát. A boldogultuak földi maradványai f. hó 12 én d. u. 3 órakor fognak a rózsautczai 12. számú házunkból a vasúti temetökertbe a ref. egyház szertartása mellett örök nyugalomra tétetni. Nyíregyháza, 1892. márczius 10-én. Áldás és béke poraira ! — Dietz Sándor és neje Nádassi Mária saját, valamint gyermekeik: Mariska, Erzsike, Anna ós Kornélka, úgyszintén a számos rokonság és jó barátok nevében is szomorodott szívvel jelentik forrón szeretett kedves kis tiok Dietz Zoltánkának folyó 1892. évi márczius hó 9 én éjjeli 11 és fél órakor, életének 7-ik hónapos korában, rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A meg boldogult kis angyal földi maradványai folyó évi márczius hó I l-én délután 3 órakor, fognak az ág. ev. egyház szertartásai szerint, a tokaji utczai 9 ik száinu saját házb 1, a pazonyi-utezai sírkertben örök nyugalomra tétetni. Nyíregyháza, 1892. márczius hó 10. Áldás ós béke lengjen a kis angyalka porai felett'. — Utezák kövezése. A búza-piaezot a tokaji uiczával összekötő búza- és uj utezák gyalogutjáuak kikövezése iránt az érdekelt háztulajdonosok kérvényt adtak be a városi tanácshoz, mely plrtolólag fogja a kérvényt a legközelebb tartandó képviseleti gyű és elé terjeszteni. — Nyilvános köszönet. S/.amuely Aurél úr Alice leányának esküvője alkalmával 25 frt. lett a helybeli izr. uőegylet szegényei részére gyűjtve. A nagylelkű adakozók fogadják a nőegylet hálás köszönetét. Az elnökség megbízásából : Groák Ödön, e. titkár. — Nyilvános köszönet. A szabolcsi hitelbank ez évben ismét 20 frtot volt kegyes a helybeli izr. uőegylet részére adományozui; fogadja az igazgatóság jótékony ságáért szives köszöuetüuket. Az elnöség megbízásából: Groák Ödön, e. titkár. — Nyilvános köszönet. Gróf Dossewffy Alajos űr ő méltósága f. hó 9 én miut a teuyészmének vizsgálata czéljából kiküldött bizottság elnöke Gáva község házánál véletlenül tauuj t levén azon esetuek, midőn egy három éves, teljesen elhagyatott árva gyermeket a végből vezettek az elöljáróság elé, hogy auuak rögtöni elhelyezéséről gondoskodjék, 10 forintot adott át az elöljáróságnak a gyermek azonnali elhelyezése által igényelt költségek fedezésére. Midőu a nemes gróf uruak kegyes adomáuyáért e helyütt is forró köszöuetüuket nyilvánítjuk, egyúttal az ügyefogyottak iránt érdeklődő nemes szivét meguyugtatui kívánjuk aunak kijeleutésóvel, hogy a gyermek uiég a mai napou egy s'.egéuy, de tisztességes nő gondozására bízatott. Gáva, 1891. mirczius hó 9. Az elöljáróság. — Gondatlanságból okozott emberölésért egyegy havi fogházra ítélte el a héten a helybeli kir. törvényszék Sovány Istvánná dadai olaj-malom tulajdonost és molnárját juhász Lijost, mert az ó gondatlanságuk következtében a kerítetlen malom orsója a mult évi november 16 áu elkapta Dudás György 7'/

a éves fiúcskát s ügy összetörte, hogv szörnyet halt. — - Nyilvános köszönet. A Kálló-Semjénben felállítandó „Gyermek menhely" alapja javára leendő szives adakozásra meg kerestem a szabolcsinegyei összes pénzintézeteket. Az ügy nemes volta iráuti tekintetből a „Szabolcsi Takarékpénztár" 25 frtot volt kegyes adomá uyozui, mely összegnek átvételét midőn ezennel nyilvánosan nyugtázom, egyszersmind hálás köszöuetémet |fejezem ki a szives adakozásért. Kálló-Semjén 1892. márcziás 10 én Nagy Sándor jegyző. — Czlgány-humor. (Je enet a rendőrséguél). Az e hó 7 én tartott országos vásárkor egy czigány egy téglási embertől lovat vett 9 o. é. forintért. Lefizetett felpenzül 2 frtot s a téglási embert elküldte, hogy írassa át a rédiát az ő nevére. A jámbor téglási ember kis idő múlva visszatérve, sem lovát, sem a czigáuyt uem találta. Bejárta az egész vásárt, végre, hosszas, sikerteleu kere sés utáu, panaszra ment. A rendőrség kiderítette, hogy a lóval B -Szt.-Mihály felé meutek és mivel már azt a vastag botot, amivel a régi jó időkben hasonló esetben a gonosztevő nyomát ütni szokta volt a rendőrség, nyugalomba tették, sürgöuyözött a csendőr-őrsnek SzentMihályra, tniuek eredménye másnap egy fagyos czigány és egy mesebeli táltos bekisértetése lett. A czigáuyt a kóterbe, a lovat a bitaugistállóba kvártélyozták. A károst értesítették, ki természeteseu megjelent a rendőrség előtt — Jöjjön be a czigánv, — mondja a kapitáuy — Ismeri ezt az embert ? — Czigány. Éu! ? — — — Hát maga miuek szökött el tülein, egész vásárt bejártain utánua, legalább is 4 óráig kerestem, hát igy kell bánni a vevővel. Aztán kéreiu alásau hideg is lett, késő is lett, az a ló meg ugrált, mit csináljak vele? El nem Csaphatom. Haza vittem. Gondoltam, meglelem én magán a rediát máskor is. — Kapitány. Hát ugye a ló volt a hibás, az ugrált, az akart menni ? — Czigány. Az kérem alásan! kezét csókolom, már nem bírtam még csak tartani sem, muszáj voltain vele elmenni, aztán engem ártatlanul még be bekísértek azzal a szegény rossz lóval, aztán még harmad napja egyebet, miut egy kis vizet nem kaptam. De kérem alásau megfizetem én még azt a 7 forintot, csak tessék elbocsátaui. Mivel pedig a kapitányi hivatal nem volt a czigányuyal egy véleméuyen, jobbnak vélte actáit, a czigáuyt csatolva, a járásbírósághoz átteni, hol ideje van a czigátiynak gondolkozni a rajta elkövetett igazságtalanságon, mikor ő nem is hibás, mert megbízott a téglási emberben, hogy a rédiáját megkapja tőle. — Tisztelendő Kueipp írja a Vaterland czimű lapnak, hogy nagy megelégedéssel tapasztalja, miszerint Auszria-Magyarországban a Maláta-kává fogyasztás emelkedett, mely Kathreiuer utódainál Münchenben és Stadlau Bécsben az ő felügyelete alütt készül s valóban óhajtaudó volna, ha e kitűnő gyártmány és tápszer a nép iniuden rétegében méltánylásra találna. A nyíregyházai kir. törvényszék büntető osztályánál tárgyalásra kitűzött ügydarabok jegyzéke. Márczius 14. Ruszin Gergely és társa lopás és súlyos testi sértés büntette. Barmtez Juliánná orgazdaság vétsége. Bartók Péter gondatlanságból okozott emberölés vétsége. Fodor Áron lopás büntette. Márczius 15. Juhász Mihály s társa súlyos testi sértés büntette. Papi Sándor lopás büntette. Rubóczki József súlyos testi sértés büntette. Balkit Sándor és társai lopás büntette. Id. Szilvási István s társai súlyos testi sértés bűntette. Márczius 16. Mátyási Vilmos és társa közokirathamisítás büntette. Bvrger Mór és társa sikkasztás büntette. Modoki József és társa súlyos testi sértés büntette. Márczius 17. Zsindely József és társai rablás bűntette. Fodor Ferencz súlyos testi sértés büntette. Csarnok. Hervadt virág. Ott feküdt lezárult szemekkel a ravatalon. Egyik kezében a feszület, odaszorítva kebléhez, a másikban egy laukadtfejü virág. Künn lombot hajtanak a fák, kicsi zöld levélkék pattaunak ki kiváucsian a rügyból, az ibolya mosolyogva tekint a tündöklő világba, oly szép, vidám, mosolygó minden I . . . Azutáu jő egy fagyos lehellet, haldoklik a virág, lehull a levél, szenvedélyes játékkedvvel elhurczolja a szél . . . Odabenn kiterítve fekszik a szép halvány leány. Sápadt vonásain nem virul az élet többé, a fagyos lehellet elhervasztotta a rózsákat. A lélekharang megcseudül a zárdában, az ápáczák ueszteleu léptekkel j.'irnak ós susogva bőszéinek szegény társukról, kit oly hamar elragadott közülök a kérlelhetleu halál. Nagyot fohászkodnak ős tova suhannak a hosszú folyosón. A fiatal leány már nem hallja miudezt, nem hallja mirtuszlevelek zizegését homlokán, pedig azok mesélnek halkan a takaróra hintett virágokuak. A kis Éva csöndes, mélázó gyermek volt. Az anyát nem ismerte, nem látta meleg tekintetét, nem érezte édes csókját sohasem. Alig hogy először meglátta a napot, édes anya már akkor örök bücsut mondott ueki. A szegeny apa azóta mindig szomorú volt Olykor megsimogatta a gyermek szőke haját, aranyos kis leáuyának nevezte és könyuyek jöttek a szemébe. Ilyenkor a kis Éva is sirt, és kérte a papát, hogy menjenek ok is az égbe a mamához, ott minden igen szég leher, ahol az Istenke lakik. A papa szót fogadott és egy szép reggel elment a mamához fel a ma^as égbe, de a kis Évát nem vitte magával a hosszú útra. A szegéuy kis lány látta, hogy viszik ki azt a sok-szalagos koporsót, hallotta a bús óueket, a mely csak egyszer szólal meg az embernek és akkor sem hallja már, mert az örök béke fogja körül. A kis Éva szive ugy szorult. Aztán jött egy selyemruhás uéui, könnyű csókot nyomott a homlokára, megfogta szépen a kezét es kegyes mosolylyal mondá: „Mijd gondoskodom rólad kicsikém, én vagyok a nagynénéd, jer velem!" Néhány iiét inu va egy zárdába vitte s ott hagyta az apác^ák gondvise ése alatt. Multak a napok, hetek, évek a maguk egyformaságáhan. A kis leáuv tanult, imádkozott ós néha sétált a zárda tágas kertjében. Egy öreg apáczáuak — Horteu sia nővérnek hivták — külöuös gondja volt rá, sokat beszélt neki a világi hiú gyönyörök múlandóságáról, a melyekbe ha elmerül az ember, elfásul a szive, elbágyad a lelke; élénken festette a zárdai élet magasztos csöndjét, az alázatos szivekről beszélt, a kik mindig mindenben Istenhez forduluak, Istennel beszélnek, a kikhez nem hat a világ szeuynyéből egy porszem sem. oly magasan tisztán emelkednek a többi emberek fölé. Á gyermek fogékony lelke magába szívta e szavakat s midőu fölserdült, vágyva kapott a sötét fátyol után, hogy mindörökre befödje arany fürtjeit, betakarja fehér arcza rózsáit, hogy ne érintse azokat senki, hogy bűbájos szemébe férfi soha se tekiutsen. — És mind többet imádkozott ós kevesebbet sétált a kertben. Verőfényes napok követték egymást. Nyílott a rózsa és szétlehelte illatát a kertben, a kis patak habocskái csacsogva haladtak tova és olykor pajkosan locscsautak föl a parton nyilő uefelejtsek mosolygó kelyhébe ... A kőfalon tul vezető ösvény csöndes volt, csak a porszemek szikráztak, mint a mesebeli királykisszouv aranynyal hímzett varázsfátyola Éva küun sétált a kertben karcsú alakjával. A szellő meg-raeglebbeuté hosszú fátyolát és hízelkedve csapdosott arczába, ruhája szegélyét megcsókolták a virágok és halkan susogtak : „Szép vagy, szép vagy!' Éva nem értette ezt a suttogást, uem értette a vadgerle búgását túlnan az erdő lombjai közül. Cseudeseu haladt tova ós álmo dozva nézte a bárány feihőket az égen. A kerítéshez közel megáll s egy fatörzsre lépve, átpillant az erdei útra. Egy öreg asszonyka jön ott, sápadt ráuezos arcza kivan hevülve, fénytelen szeme bágyadtan pislog eló a kopott fekete kendő alól, görnyedt hátán lihegve czipel egy nagy köteg száraz galyat. A fordulónál hirtelen egy lovas alak jelenik meg. Magas, karcsú férfi, ruganyos könnyedséggel hajol kissé lova fölé, mig erős keze biztosan tartja a tüzes paripa kautárát. Az előbukkanó nap megvilágítja sötét, tömött fürtéit, merész ragyogású szemei benéznek a kertbe. Áz öreg asszony a váratlan megjelenésre elejti a keseivesen gyűjtött gallyakat., gyönge sikoltás szakad föl beesett melléből és nagy köuycseppek jelennek meg szouiorü szemében. Az erős kéz megrántja a kantárt s a tüzes állat egy perez alatt megáll, engedelmesen lehajtva karcsú nyakát. Gazdája leszáll, oda siet az öreg nőhöz. Hangja olyan lágy, mikor kérleli, megsimogatja ránezos arczát s a másik pillanatbui már fürgén szedegeti a szerteszóródott gallyakat. Ezalatt beszél hozzá, vigasztalja, majd a kezébe nyom valamit. Az örej asszony hálásan mond köszönetet áldást kér fejére az Úr Istentől s reszketeg kezeit összeteve lassan tovább ballag. A férfi is lován ül már, megszólítja okos állatot s a következő perezben már eltűnik. Az erdő lombos fái összeborultak fölötte, a por elfödte alakját s a távolelnyelte lova dobogását. Éva még ott áll, szive ugy dobog, csöudes reszketés fogja el tagjait. Tul az erdőn víg élet pezsdül, hangos szóval fütyöl a rigó, párját hívja a vadgerle bugása. A verőfény végig nyúlik a pázsiton, felfut a fehér törzsű nyírfákon s kikivillan a tömör lombok kicsi zöld levelei közül. „Irgalmas nővévuez illő cselekedet," susogja Éva, aztán visszafordul letép egy virágot s megnézi magát a patak tükrében. A kápolnából ének hangzik. Csöndes áhítattal rezegnek végig a hangok a tiszta légben. Imára gyűltek a testvérek. — A lány ijedten süti le szemeit, fuldokolva siet a kápolnába s esdekelve emeli tekintetét az oltárra Másnap újra látta. Látta sokszor. A bűnös sziv kezdett fölórezui. Hiába fojtogatta a lángot, hiába vezekelt, uralmat vett rajta egy érzelem.