Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-03-06 / 10. szám

Melléklet a „IVyírvidelt" 1892. lO-ik számához. a/i sejteti %elfltik, hogy a lejtmérési adatok vagy in m tartattak be pontosan, vagj más valami hiba lehet a kréta körül. Kijutva fejtegetésünk végére, melynél bűnünket kizárólag a \aros jól felfogott érdeke vezetett, azon óiiajial zárjuk azt be, hogy minél előbb létesüljön a ezélba vett szabályozás. * * * Alig hogy ezen czikket megírtuk, a képviselőtestület közgyűlést tartott, mely közgyűlés programmjaba a város szabályozási ügye is fel volt véve. Nagyou örültünk annak, hogy ezen városunkra nézve elsőrendű fontossággal bíró üg) általánosságban a képviselő testület tetszésével találkozott, de annak már nem igen örvendi ünk, hogy ezen kérdés helyes megoldását illetőleg a képviselő testület legintelligensebb tagjai sem voltak magokkal tisztában. A minek egyedüli okát abban látjuk, hogy a tanács a maga részéről az ügyet kellően meg uem világítva s a szükséges és miudeu részletre kiterjedő műszaki vélemény nyel el nem látva terjesztette a közgyűlés elé. Mit ilyen uagy fontosságú ügyben ugy a tanácstól, mint enuek szakközegétől a t. mérnöktől a közgyűlés joggal elvárt volna Ami a tanács a Ital a közgyűlés elébe lett terjesztve, az egyedül Lukács Ignácz budapesti főmérnök ur véleménye Lássuk tehát, hogy mi az ő véleménye? Kijelenti először azt, hogy helyes s maradandó értékű szabályozási tervet csak teljeseu uj felvétel alapjait lehet alkotni. Ezt mi is aláírjuk. De, mondja továbbá, miután a város jelen pénzügyei uem engedik meg, hogy ezen czélra 10 —12 ezer forintot áldozzon, s miután a szabályozás kérdésének megoldását tovább halasztani eszely.elen dolog volna, gondoskodott egy olcsóbb módról, melynek segítségével, mint maga mondja a város szabályozása nem „lehetetlen". Hogy nem lehetetlen, azt elismerjük, de hogy a „lehető" és a „helyes" közt legalább is akkora távolság vau, mint Makó és Jeruzsálem közt, mindnyájan tudjuk. Mi hát az a lehető mód? Az, hogy szerezze be a város a kassai állami térképtártól a kellőségeket ábrázoló néhány szelvény másolatát s ez képezze a mostani változások belerajzolásával a szabályozás alapját. Nem habozunk kimondani, hogy ezen terv értéke csak valamivel több a zérusnál. Hogy miért, azt rögtön elmondjuk. Először is a másolat, ha még oly pántos is, mindig csak másolat marad. Oly módon kiállítva pedig, mint az a térkép tárnál szokásos, a maradandóság jellegével sem bírhat azon másolat. Azzal pedig birnia kell, mert ilyeu terv, ha mindjárt ideiglenes is, néhány év tizedre mégis csak kell, hogy szólljon. E'. esetben pedig szükséges, hogy az a másolat fa, vas vagy üveg táblára ragasztussék. Igen ám csak hogy a felrjgasztás, elismerjük, hogy igen csekély mértekben, de mégis megváltoztatja az illető szelvény területét, a miből öuként következik, hogy ez a műszaki pontosság rovására történik. Tovább menve figyelembe kell vennünk azt, hogy városunk katasteri felvétele 1870-ben, történt, tehát ezelőtt 22 évvel! Azt meg mindenki tudja, hogy városunkban az építkezés a legutóbb lefolyt 2 évtized alatt rendkívül nagy terjedelmű volt, úgy, hogy alig van utcza vagy tér, melynek építkezési vonala azóta ne változott volna. Miután ez igy van, szükséges, hogy az „1 NYÍRV1DEK TÁBCZáJA^ > Az én uj sportom. Egyetlen sport szenvedélyein volt eddig: a totalisa teur. Ezt is csak in theoria űztem: a fővárosi lapok tipjeiből kiválogattam blindre a saját tipjeimet s aztán a veroenytudósitásokből a „versenyek lefolyását", jobban drukkolva, miut ^gy ferblizó balek Közbejött a turfbotrány, ettől el is ment a kedvem; pedig kár érte, mert uagyon olcsó mulatság volt. Már felteltem magamban hogy egyszersmiudenkorra lemondok minden sportról, mikor meghallottam, hogy a ,torna és vívó eayiet" „uj é'etre szándékozik kelni" ós hogy programmjába felveszi a kerékpározást is — Meg van! — czitáltain valahonnan Éljen az eszme, ez már éppen nekem való! Szolid mulatság, — mint előbbi passióm: testedző mulatság, — nem mint előbbi passióm; kifizeti magát, — mint előbbi és uem mint előbbi pi->sióin. Igen, uekem is, határozottan kifizeti magát. Mert vegyük csak: D breezen ide harmadik zóna és bár egy zóna negyven kríjczár. oda és vissza már két forint és negyven kr.ijc/ár c ak a vasul! Pedig én sok vasárnap megteszem ezt az utat (hogy miért, azt igy négyszemközt ftm vagyok hajlandó elárulni.) Beiratkoztam tehát az egyletbe, kizárólag a kerékpározás kedvéért Mert bevallom, hogy a nyújtó, korlát, gyűrűhinta, inászóp izna és más efele szerszámokhoz dunsz tora sincs. Bakot uem ugrani, de lőni szoktam; az ugrások közül egyáltalán csak a vizsgák elöli megugráshoz értek. A kardcsattogás meg ép

an — mondjuk — zavarólag hat az ideg rendszeremre. Hautm a kerékpárzáshoz régeu bizonyos előtere tetet éreztem : kivált mert mindig azt hallottam, hogy ha az ember rajta Ul, tnegyeu magától. összes utczák és terek építkezési vonalai újból felvétessenek s a kérdéses niísol,ttokba belerajzoltassauak. E*en felvétel, ha azt a megbízott mérnök szorosan tudományos alapon akarj t eszközölni, igen sok időbe és munkába fog kerülni, s ez okból fel nem foghatjuk, hogyan lehet azt 700 frt muukadijjért elkészíteni, s nagyon alaposnak látszik azon feltevésünk, hogy az jóval többe fog kerülni, legalább is kétszer vagy háromszor annyiba De ha ily módon elkészül is a felvétel, még mindig elő áll egy ok, mely ezen müvelet absolut becsét kérdésessé teszi. Ez: a kataszteri felvétel léptéke, mely mint tudjuk 1: 2880 hoz. Tehát nagyon kicsiny, s városutik szabályozásának czéljaira, nézetünk szerint, egyáltalában nem alkalmas. Legalább mi nem tudu ik rá példát, hogy lenne Magyarországon város, melynek szabályozási czélokra készült térképé ilyen léptékben volna szerkesztve. Azt hiszszük, kellően indokoltuk, hogy a szabályozásnak ilyen módon való keresztül vitele teljesen eltévesztett dolog s bátran ki lehet mondani, hogy ilyen alapon még 700 frtot sem ér meg. Mert az egyedüli helyes alap csak a teljesen újból való s a mérnöki tudomány mai sziuvonalán álló felvétel khet. Az, hogy a város ezen czélra most nem rendelkezik anyagi eszközökkel, nem érv, legalább nem komoly érv, hanem inkább csak mumus azok részéről, akiknek a maradandó alkotások iránt érzékök nincsen és hogy mégis úgy tűnjék fel az ügy. mintha az kiválóan az ő erdetuök volua, ilyen félrendszabályokkal állanak elő, ami utóbb ren lszerint megszokta magát bosszulni! Mielőtt e czikket befejeznők, még egy kérdésről akarunk szólni: és ez a teleknyilváutartás kérdése. Ma ezzel a kérdéssel ugy állunk, hogy azzal valóban nem lehet dicsekedni. Ugyanis a telekkönyvben sem az egyesek tulajdonát képező beltelkek, sem a köztulajdont képező u czák s terek terü'ete bejegyezve nincsen. Aminek kifolyása az, hogy az úgynevezett „terjedékek" vagyis azon területek, melyek szabályozás következteben jutnak akár a város, akár az egyesek birtokába, telekkönyvileg át nem írhatók. Legalább tudtunkkal ez eddig nem történt. Az uj felvétel ezeu ügyet is teljesen rendezné. Mindazt amit elmondtunk, elmondtuk sine ira et studio. Tehát kizárólag városuuk jól felfogott érdekében. Csalhatatlanságot nem vindikálunk magunknak, de azt, amit mondottunk, feltartjuk mindaddig, uiig illetékes helyről megezáfolva nem lesz. A kutya-adó. A kutyatartásról szóló vármegyei szabályrendelet legnevezetesebb intézkedésének végrehajtása most van folyamatban községeinkben s pár nap alatt — valószínűleg az összes községekbeu — elég lesz téve a szabályrendelet amaz intézkedésének, mely szerint miudeu kutya után 50 kr, illetőleg Nyíregyháza városában 1 frt adót kell fizetni, más különben kutyát tartaui nem szabad. A kutya-adó bohozatala sok jó és rossz élez meg születésére adott alkalmat, sót itt ott bus, de szelid elkeseredésre is a fölött, bogy már a kutyák megadóztatásáig is eljutottuuk. Egy tizenhét éves leánynak nem dobog jobbau a szive, mikor először a bálterembe lép, miut nekem, mikor a tornacsarnokba benyitottam. Hogy repülök én mindjárt körbe körbe a vasparipánl Szinte hallottam a felzúgó éljeu és tapsvihart, a mi debutirozásoinat követni fogja! Egy kissé csalódtam. Előbb a betűkkel kellett megismerkedui, mielőtt olvasásra került volua a dolog. Igazán elszégyeltem magam, mennyire keveset értettem ahhoz a ördöngös masinához Nem csak a betűket nem ismertem, de még azt sem tudtam, mivel kell vetni azokat. Először megtudtam, bogy azt a masinát ugy hívják hogy gép. Helyes Bildogult phvsika professorom megmagyarázta, hogy a harapófogó nem más, mint gép, — elhittem azt is Azutáu megtudtam, hogy a melyik gépuek elől egy nagy, hátul meg egy kis kereke van, hát az magas gép; a melyiknek két egyenlő kereke van az meg alacsony gép. Magyarul: velocipfid, bicykli: (A inint tudom különben, egyszer pályázatot hirdettek jó magyar elnevezésre, de ugy jártak vele, mint később a királyhimuuszszal, a beérke/.eit kétszáztizenhét név közül a kerékpár volt a legjobb. Feltalálója lelke rajta!) Azt is megtudtam, hogy a mibe az ember kezével kap.iszkodik : kormánynak, — a mibe a lábával: pedálnak hívják, s hogy a nyereg a gép hátára "au erősítve. Meg hogy fékkel van ellátva iniuden gép, ezt azonban nem tanácsos erősen megnyomni a magas uépeu, mert olyan szépen keresztül emdi az embert a hátulsó kis kerékkel együtt, hogy a feje teteje éri legelőször az áldott anyu főidet. Megtudtam azt is, hogy micsoda előnyei vauuak a golyós rendszernek és az üreges gumminak. De uehogy azt higyj-ík, mintha mindezekre külön tanszék volna felállítva, — csak ugy fél füllel lestem el én is a többiektól. A magas gépen akartam először megtanulni. Azt mondják könnyebb hajtani — és jobban mutat; hanem tudja az ég, miért vagyok „unter mass" : alig az ujjom Nincs ugyan semmi komolyabb ok rá, hogy a feljajdulásoknak valamelyes jelentőség tulajdonitassék, mert — miut azt egyes községekből érkezett tudósításokból már koutstatálhatjuk — a kutya-adó befizetése a legteljesebb rendben történik, ugy, hogy a szabályrendelet életbeléptetésére tett intézkedések praktikus megállapítása következtében biztos kilátás van arra, hogy e szabályrendelet rendelkezései nem maradnak a papiroson, hanem tényleg végrehajtatnak. Lapunk egy előző számában közöltük már a kutyaössszeirás eredményét. Ez összeírás már azon az alapon történt, hogy a kutya tartó gazdák aunyi kutyát jelentettek be, amennyi után adót fizetni akarnak. S most, hogy ez az adó befizetés folyamatban vau s itt ott már be is fejeztetett, az eddigi eredményekből az látszik, hogy az előzetes ös. zeirás eredményeként bejelentett közel 30,000 kutya után az adó be is fog fizettetni. Biztosan lehet tehát számítani arra, hogy kutya adó czimén, leszámítva a kivetéssel és behajtással járó költségeket, 10—12 ezer forint fog évenként befolyni vármegyénkben, ami bizonyára jelentékeny összeg, s a szabályrendelet intencióinak megvalósítására okosau fölhasználva, közegészségügyi intézmenyeiuk javításának, szaporításának hatalmas eszköze leend. Mert, habár a vármegye közönségének intenciója e szabályrendelet megalkotásával legelső sorban nem az volt, hogy közegészségügyi czélokra adót vessen ki. hanem — mint ezt a szabályrendelet czime B reudelkezése mutatják, az, hogy a kutyatartást — különösen a veszettségi esetek folytonos szaporodására való tekintettel — szabályozza és korlátozz i s a kutya adót, csak mint eszközt, mint e szabályozás és korlátozás foganatositásáuak egyetlen módját alkalmazta, az által, hogy ennek alkalmazása folyton éveukint tekintélyes összegű pénz fog bofolyui, még pedig a szabályrendelet határo zatai szerint egészségügyi czélokra — a szabályrendelet életbelépésének annál inkább nagj'obbodik jelentősége. Évenkint befolyó 12,000 forinttal nem csak sok esetleg fölmerülő közegészségügyi kívánalomnak lehet eleget tenni; ez az összeg elég nagy arra, hogy a szabályrendeletben meghatározott czélokuak eleget téve, azontúl még alapját képezze olyan tőke gyűjtésének, melylyel közegészségügyünk állandó intézményeit javíthatjuk erősíthetjük, sőt szaporíthatjuk. E uagy czélok mellett az itt ott fölmerülő panaszkodásokuak, viczelődésekuek bizonyára nem lehet nagyobb jelentőséget tulajdonitaui, valamiut nem jöhetnek számításba, mint ellenvetések, azon kisebb nehézségek, melyek a szabályrendelet egyes irtézkedéseiuek végrehajtásánál fölmerülnek. Egy kis jóakarattal a közönség részéről, utána látással s szükséges erélyességgel az elöljáróságok, illetőleg a szabályrendelet szerint megbízott közegek részéről, a szabilyrendelet intencióinak elég lesz téve, meg lesz az óhajtott rend, kevesbülni s csaknem teljesen megszűnni fognak a veszettségi esetek, s ebből következő kalatnitások, s lesz tőkénk rövid idő alatt uem csak arra, hogy az ilyen kalamitások áldozatai azonnal orvosi segélyben részesittesseuek s íuegmentessenek, hanem arra is, bogy a közegészségügyi kívánalmaknak, melyek ma mind egy egy igen szép és boldog óhajtást képviseluek — iniudinkább nagyobb és teljesebb mértékben eleget tehetünk. hegyével értem el a kormáuyt. Igy meg olyan ficzánkolást vitt véghez a kezem közt, mint egy telivér paripa, még megindítani se tudtam A „sryengébbek kedvéért" szabad legyen felemlítenem, hogy a velociped megindítása uem az, mikor már az ember rajta ül, hanem mikor a ballábbát ráhelyezi a hágcsóra s jobb lábon tánczolni kezd! Akár hiszik, akárnein, ez nem kis mesterség, Gyerekkoromban féllábon végig ugráltam volua a kállói-utczát, de most a géppel má°r"a második lépésnél „elvesztettem az egyensúlyt.* Denique beláttam, hogy magas géppel, — kurta lábakkal, — nincs mit kezdeuem, az alacsony gépre vetettem szememet. Azt ugy is hivják, illetve írják: „Safety". (Angol szó, olvasd a hogy tetszik, csak ugy nem, a hogy irva van.) Ennek elértem a kormáuyt, de egy estére elég volt, hogy egyenesen végig tudtam tánczolni utánna a tornatermet. Második este már a felállást kisértettem meg. Két este kellett boz/á, mig auuyiia vittem, hogy két lépésnyire mar felegyenesedve mentem. A harmadik este már három, a negyedik este meg plaue négy lépésnyi tért haladtam! Óriási haladás, óránként egy lépés! De hát ez nem a gép hibája. Ötödik este már a „beülést" (nem felülést) próbáltam meg. Adtak hozzá anuyi tanácsot, hogy ha a felét képes leltem volua követni, még azon az órán ,pedált kerestem* volua. — Egyenesen tartaui a gepet: előre nézni, nem a kerékre; nyugodtan, de azonnal a nyeregbe bocsátkozni; a kormányt jól megfogni s ha dőlni akar a gép, azon az oldalon hu/ni meg a kormányt, a merre dőlni akar; hadd forduljon, az nem baj, lehetetlen hogy felboruljou! L-hetetlen? No hát én megmutattam, hogy lehetséges Beültem, s menteu felfordultam és pedig jobb oldalra. A jobb könyökömről ment le a „felhám". — Jobb oldalon soha se szabad leszállni, csak baloldalon, ez a reson !