Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-21 / 8. szám

Melléklet a „Itfyirvidák" 1892. 8-i

k siámáhox. eguulókké a polgári és politikai jogok gyakorlásában, mikor megkapták a választó képességet is, de vallási tekintetben meg marad a régi állapot. Törvényileg ugyan nincs formulázva a zsidóknak |Ogállása, de igazságügyiminiszteri nyilatkozatok, szokás és gyakorlat szeriut az izraelita vallás elismert felekezet. Vallási tekintetben van nekik szabad vallásgyakoilatuk, mely semmi hatalmi közeg által nem akadályozható; egyházi szertartásaik állami védelem alatt állanak; van belső önkormányzati jogkörük; az állam felhasználja lelkészeiket polgári jogi jelleggel biró actus végzésére (házasság, anyakönyv); államhivatalnokok lehetnek. De a jogok egyenlőségéuek mind ez elismerése es aktiválása mellett egy lényeges ponton ott van az egyenlőségnek merev negációja: s tilalom, hogy keresztény zsidóval házassági frigyre léphessen, hogy keresztény ember a zsidó hitre áttérhessen, s az igy létrejött házasság kötéseknek kimondott törvénytelenségeEurópa müveit államai mind rendezték már ezt a kérdést az úgynevezett polgári házasság behozatala által. Nálunk a néhány év előtt tett kísérlet a törvényhozás egyik faktorának: a főrendiháznak elhatározásán megbukott. A most megindult mozgalom újra fölszinre hozta ezt a kérdést, s valósziuü, hogy a most egybegyűlt országgyűlés rövid idő alatt foglalkozui fog azzal. El is érkezett az utolsó ideje, hogy az a választó fal, mely most a keresztény és zsidót, az államnak egyaránt polgárait s terheinek egyenlően viselőit egymástól ily szégyenletes módon megkülönbözteti — a törvényhozás által leromboltatik. Az általános emberi jogok szempontján kívül, nemzeti konszolidációnk érdeke is ezt követeli, meg a legszilajabb antiszemita álláspontja szeriut is, mert ha valaki ilyen meggyőződéssel azt hiszi, hogy a zsidóság nemzeti fejlődésünkre nézve veszedelmes, annak még inkább kell óhajtania, hogy ennek a szerinte veszedelmes elemnek külön állása megszűnjön s a beolvadásnak egyetlen módja lehetővé tétessék Mert arra talán csak nem gondol a legszilajabb antiszemita sem Magyarországon, hogy mi zsidó polgártársainkkal Oroszország módjára bánjunk el, s nem lehet olyan kishitű sem, hogy a kileucz hosszú évszázadon át keresztény elveken fejlett magyar nemzeti társadalmat, hogy a zsidóság, mely szerinte veszedelmes elem, egybeolvadás esetén robbantó anyag lehessen, mely eltereli fejlődésének idáig való irányaitól ezt a magyar nemzeti társadalmat. A zsidók vallási egyenjogúságának törvényhozási enunciálása általános társadalmi szempoutból is kívánatos, mert az országgyűlésnek, az állam legelső testületének ilyen enuuciációja megállítaná talán terjeszkedésében a kaszt-szellem divatját. Mert, hogy a társadalmi különállásokra való hajlandóság mind inkább terjed s hogy a közfelfogásban — minden nevetséges volta daczára, napról napra tért hódit, számtalan példája mutatja a mi kis társas-életünknek is. De most ne bolygassuk ezt a kérdést s ne rajzoljunk karrikaturakat. A gyermekek halandóságáról. Korunk felvilágosodottságára sötét, homályt vet azon körülmény, hogy a legelső kötelességeikről, gyermekeik gyógyíttatásáról megfeledkező szülőket pénzbüntetéssel kell ebbeli kötelességeik teljesítésére kényszeríteni Sajnos dolog, hogy azt, amit minden szülőnek a szülei szeretet sugalma szerint teljesíteni kellene, a törvény paragraphusaiuak szigorú alkalmazásával lehet, és akkor is csak részben, elérni. Ilyen elszomorilö viszonyok között uem csodálkozhatunk, ha a gyermekek halandósága nem csökken és népünk uem szaporodik ugy, miként a művelt uyugot uemzetei. Kevesen vegyünk, ez a számtalanszor ismételt kijeleütés fokozott tevékenységre serkentheti azokat, akik tehetnek valamit a nép gyermekei pusztulásának megakadályozására. Sokkal kevesebben vagyuuk, mintsem közöuyuyel uézhetuők, hogy a magyar nemzet pusztul, vagy legalább uem produkálhat olyan szaporodási perczentet, iniqt azon nemzeteknél érezhető, amely ueinzetek fiai és leányai első kötelességüknek ismerik hazájuk számára életerős polgárokat és polgárnőket nevelni. Ha igaz az, hogy bármely uem nemzet feuuállhatásáuak biztositéka a pdgárok zömében gyökeredzik, akkor mi uem elégedhetünk meg azzal, hogy a gyermekeik pusztulását hideg közöuyuyel néző szülőkre rászab juk a pénzbüntetést, hanem olyan módról és eszközről kell gondoskodni, mely a szülőket legszebb kötelességeik teljesítésére ösztönözze. Nem elég a pénzbüntetés kiszabása, a vonatkozó törvény parapr.iphusainak alkalmazása, mert a gyermekek lialaudóságát uem az okozza csupán, hogy a szegényebb sorsuak közül igen sokan nem gyógykezeltetik beteg gyermekeiket, hanem vanuak olyan jelenségek, melyeknek megtorlására uem képes a legszigorúbb törvény sem, melyeknek orvoslására nézve többet várhatunk az erkölcsi törvények alkalmazásától és külöuőseu attól, hogy módot uyujtsunk az elvetemült, gyermeküket kellem;tlen tehernek tekintő, földhöz ragadt szegény uőkuek is gyerme keik felnevelésére Ott, hol a szegénység elviselhetletisége indítja az auyát gyermekének elpusztítására, álljon elő az emberszeretet gyakorlása, a humánus intézmények jótékonysága, akkor az a bűnös nő is, aki szerelméuek gyümölcsét kész halálra kárhoztatni, megdöbbeu és ragaszkodui fog ahoz, aki a jelen körülmények között teher rá uézve, akitől szabadulni akar. Avagy csodálkozhatuuk-e azon, ha ezrekre megy éveukiut az olyau szerencsétlen gyermekek száma, akiket egyeueseu az anyai kéz ós rosszakarat kerget a halálba ? Hiszen tapasztalhatjuk, hogy sok tűrhető anyagi állapotbau levó, de a kénye

1 met szerető anya eltávolítja magától gyermekét, mielőtt az meglátta a napvilágot. Készek vagyunk elítélni azokat, akiknek uiucs semmijök, még egy rougydarabjok sem, melybe gyermeküket a hideg ellen takarják, ha bűnös kezekkel saját gyermekök életét pusztítják el, de ugyanakkor feledjük, hogy sok nő fel emelt fővel jár közöttüuk oly IU, aki gyilkol, mielőtt éle tet adott volua auuak, akiuek már hordozása is alkalmatlan teher rá uézve, miről számtalan birói éljárás tauuskodik az eléggé meg nem büutethetó auyák és büueik részeseivel szembeu. De nemcsak a szegéuysorsutk, tudatlauok, bűnös érzelműek, hanem azok is véteuek anyai kötelességük elleu, akik másra bizzák gyermekeik táplálását ós gondozását. Sok anya a divat egyikének tekinti, hogy kicsinyét uem maga tápiálja, hanem felfogadott és gyakran meg sem választott dajkára bizza azt. Éu ezt az eljárást uagyou helyteleuuek, a gyermeknevelésre uézve veszélyesnek tartom s csak azon esetbeu vélem megengedhetőnek, ha az anya betegeskedés vagy más fontos ok miatt képteleu gyermekét önmaga szoptatni, de akkor is kiváló gond fordítandó arra, hogy a dajka egészségtelen ne legyeD, inert a beteges romlott vérű dajka beteges gyermeket uevel. A gyermeknevelés uagy tudomány, melyet csak a gyermeket szerető auya képes kellően gyakorolni. Hiszen látjuk, hogy az igazi anya annyi figyelemmel, gondosko dással ós csak az anyai érzelemből fakadható forró szeretettel veszi körül gyermekét, hogy képes őt az NYIRV1DÉK TÁUCZÁJ A.

t

t Mult és jelen. (1892. február 13.) Tisztelt Szerkesztő úr! Hol volt, hol nem volt, volt egyszer nagyon régen, talán már 25 esztendeje is elmúlt, volt egy kedves kis város. Lakói szorgalmas, derék emberek, igyekező kereskedők, munkás iparosok, jóravaló takarókos földmivelők tanítók, tanárok, 8—10 városi hivatalnok, több hitfelekezet lelkészei, néhány ügyvéd és orvos és ... több senki. Ezekből állott Homokháza polgársága. Kitűnően művelt földjében a legjobb búza, rozs és tengeri termett, határain szép szőllős kertek látták el a lakókat kellemes savanykás búoszlatóval. Termett ott minden bőven ós ugy szerették az emberek egymást, s mintha megosztották volna egymással a termést, jutott belőle mindenkinek. Papnak, tanítónak, kereskedőnek pár köböl buzácskája, gabnája mindig került a házhoz (elég esztendőre kenyérnek), no meg két három akó borocska is akadt piuezéjében, hogy ha valaki bevetődik, hadd igyék a gazda egészségére ! Voltak kitűnő iskolái, négyosztályu gimnáziuma, leánynöveldéje, voltak egyesületei (polgári olvasó egylet, terménycsarnok, bajuszkörök), voltak jó baloldali kortesei és a mi a fő, volt egy .Komló" nevezetű vendéglője. Ebben a vendéglőben gyűltek össze esténként Homokháza polgárai, egy-egy félmeszely mellett diskurálgatváu, meg beszélték a város dolgait, vitatkoztak a politikai ese mények felett, elmondták egymásnak családi örömeiket v&gy bánataikat, örültek egj ütt vagy vigasztalták egymást. Földműves-, ptp, ipiros, kereskedő, mind együtt, egy társaságban jó barátságban megfértek, nem versenyeztek egymással egyébben, mint egymás iránti szeretet ós tisztelet őszinte kifejezéseibeu. Amellett a városka szépen haladt előre ós nem csak anyagilag, de szellemi és erkölcsi tekintetbeu is fölibe emelkedett Leliel vármegye többi városainak, ugy anuyira, hogy a még két évtizeddel előbb észre sem vett kis városka a megye szókhelye lett. Beköltözött a vármegye, megkapta a törvényszéket, majd később más nagyobb hivatalokat, pénzügyi igazgatóságot, dohány felügyelőséget, meg a jó Isten tudná még mi mindent; sőt még egy ezred huszárságot is. Persze a város rohamosan haladt, épült, szépült, a polgárok büszkék alkotásaikra és szivük örül, ha látják hogy mi lett a kis nádas tetejű igénytelen Homokházából. A nagy örömmámorban nom veszik észre, hogy a rohamos átalakulás alatt ők maguk alakultak át leginkább. Megszüut az egyenlőség közöttük, a .bátyám uram" tekintetes czimet követel, a Komló vendéglő itt hagyta a megváltozott állapotokat, megszűntek a kedélyes esték, meg az általános jó barátság, nehéz lett a kereset mód, sok az adó. A különféle elemekkel, melyek a város lakosságának számát rövid idő alatt majd megkétszerezték, más életmód, más divat,, más szokások jöttek be. Erősen begom bolkózuak az emberek, nehogy kiesebbekhez érjen a kabát széle, megtanulták, hogy kell egyszer magasan hordani a főt, máshoz udvariasan harjlongani. Kasztok képződtek, melyek külön választják a társadalom osztályait; klikkek alakultak, ezek uralják a tért, ezek adják meg szinót, karakterét a város társas életének, amelyben a régi elemek befolyását nagyitó üveggel is bajos megtalálni. Mult és jelen! Miért is uem lehet e kettő között választani ? Miért is . . . No de „hová ragaüa elafelhevülósuek gyors taligája?" Bocsánat kedves szerkesztő úr! Majd elfelejtem, hogy a kereskedők báljáról kell referálnom, nem pedig regélni elmúlt szép időkről. Szolgáljon mentségemül, hogy szom bat éjjelén oly kép tárult elém, mely eszembe jutatta ezernyi veszedelemtől megóvni Ha pedig véletlenül és váratlanul betegség látogatja meg az édes anya kicsinyét, az auyai szeretet ott viriaszt a bölcső felett ós legjobb orvosnak bizonyul, Vajha a magyar nők felfogni tudnák anyai magasztos kötelességüket ós anyához méltóan cselekednének gyermekeik nevelése körül! Akkor sok szüle nem nézné bánatos arczczal szeuvedő gyermekének beiegeskedését, melyet abba a kéjelgő, bukott nőből lett dajka romlott vére vitt át, sok anyának késői bánata nem hullatna könyeket a korán feldomborált sírhalomra ós a nemzet erősbülne, szaporodnék! Azon szülőkkel szemben, akik anuyira tudatlanok és rosszakaratuak saját gyermekükkel szemben, hogy közönynyel nézik azoknak szenvedését és elpusztulását, ahelyett, hogy orvosoltatuák őket, legyen a hatóság szigorú ós mutasson példát érzékeny pénzbüntetés által mindazoknak, akik keveset törődnek kicsinyeik egészségével és életével. Ott, ahol sok elvetemült nő, az anyai érzelmekből kivetkezett anyákkal bűnös szövetségre lép a még serkenő élet elfojtására, alkalmaztassák a törvény, olyan szigorral, mintha többszörös gyilkosságáéi volua szó. A gyermekek pásztitásának ez a módja felháborítja a becsületes érzelmű embereket és különösen a tisztességes és gyermekeit szerető anyákat, akik kérdezni látszanak: egyedül az ember lehet képes magzatát elpusztítani akkor, midőn a puszták legvérengzőbb vadai is őrzik és gonddal ápolják kicsinyeiket?! De ott, ahol a titkos szeretgélés bűnben született gyümölcse, a hol a nyomor gyermeke csak azért lesz kárhoztatva, ha nem is halálra, de ami eunél is rosszabb a szándékos gondviseletlenség miatt lassú eléleterőtlöuödésre, mely halállal szokott végződui, álljanak elő az emberszeretet ós a humánizmus jótékony intézményei! Az anya, ki szégyenét eltitkolni akarja, az, aki nem képes hajlékot találni, ahol betegségéből felgyúljon, találjon helyet olyan intézkedések által, mely intézkedés lehetővé tegye, miszerint az auya gondviseltessék betegségében és gyermeke, melyet szegénysége miatt eltartani, gondvÍ8elui nem képes, találjon helyet a humanismus által emelt iutézméuynkben. így, esik igy érhetjük el, hogy megszüljön a uagy városok környékén űzetni szokott „angyalcsinálás* kárhoza'os muukája, a gyermekeik elpusztítására gondoló és anyai nevezetre nem érdemes anyák emberpusztitása. Sokat tehetnek még a községek és egyházak a gyermekek halandóságának megakadályozására gyermek • menhelyek ós ovodák felállítása által, melyeknek hasznos voltát senki nem vonhatja kétségbe. ÚJDONSÁGOK. — Választások a városnál. Nyíregyháza város polgármestere megtette már előterjesztését a vármegye alispánjánál, a városi uj szerveszkedési szabályrendeletben szervezett uj tiszti állások betöltésére nézve, kérve az alispiut, hogy a választások foganatosítása czéljából a városi képviselő testületet hivji össze s irja ki a betölteudó állásokra a pályázatot. — Dr. Heskó Pál Nyíregyháza város tiszti főorvosa, beadta, illetőleg megújította lemondási kérvényét a városnál. Dr. Meskó Pál negyvenkét eszteudőn át volt Nyiregyhaza város szolgálatában s most, hogy e hosszú időn át híven ós lelkiismeretesen teljesített szolgálat után az igazán megérdemelt nyugalomba vonul, Nyíregyháza város közönsége sok érdemeinek teljes méltánylásával veszi tudomásul és fogadja el visszavonhatlan elhatározását. — A kutya-tartásról szóló vármegyei szabályrondelet intézkedeseiuek végrehajtása tekintetében az utolsó ititezkedések most vannak folyamatban. Érdekesnek tartjuk ez alkalomból közölni a következő adatokat: Összeiratott a vármegye területén, még pedig járások szerint ós Nyíregyháza városából, hol a bejeleutések még folyamatbau vannak, jeleztetett 2000. Az összes megadóztatás alá kerülő kutya létszám tehát a vármegye területén 29,985, a kutya-adó évi összege pedig 15,992 frt 50 kr. az apáink emlegette régi jó világot, amelyről az öregek oly szívesen beszélnek mindig. Láttam egy szép nagy társaságot, amelyben senki sem igyekezett nagyobb lenni a másiknál, amelyben nem egyes családok vitték a főszerepet, amelyben uem hódoltak egyeseknek férfi ós uő egyaránt. Láttam egy társaságot, amelyben az egymás iránti őszinte tisztelet sem szolgált, akadályául a lehető legkedélyesebb és igazi fesztelen mulatozásnak; egy társaságot, amelynek mindeu tagja mintha tudta volua, hogy egy városnak polgárai kell, hogy egymás között jól érezzék magukat, kell hogy ne érezzék magukat saját falaik között (talán szívesen látott) vendégeknek. * * * Mielőtt Ígéretem szerint hozzá kezdenék a szombati kereskedő bál leírásához, előre is láthatja Szerkesztő úr, hogy az én véleményem szerint, — és azt hiszem vélem tart miudeu jeleu volt — minden tekintetbeu fényesen sikerült. A borbélyom nagyon sokáig igazgatta kopaszodó fejemnek nagyon is ritka diszét (,t bálba járó ember resteii, ha nagyon magas a homloka) és bizony elkéstem kissé. Jóval kileucz után léptem be a nagyon csinos.>u díszített tornacsarnokba. Már újrázták a csárdást és Benczi nem volt fukar, húzta gyönyörűen. A terem megtelve szebbnél szebb hölgyekkel, csinos ifjakkal, a pénztárnok jókedvvel nézegeti, simitgatja az előtte levő nagy hatalmas bankót, az ellenőr már három czeruzát koptatott el: lejjebb uehány asztal körül a nem táuczolók szürcsölgetik a jó magyarádit. A hangulat remek! Csupa mosolygó arcz felhevülve a friss csárdástól, izzadnak a legéuyek s élvezettel neztem, mint rakják piczi lábacskáikkal a ropogóst a bájos kis leánykák. De mi, hát ott mi vau ? Egy csoportban 10—12 szép asszony, távol a tánczolóktól, mutogatnak egymásuak valamit, suttoguak (a