Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-18 / 51. szám
Melléklet a „IMyirvidéh" 1892. 51-ik számához. \ ludukolj i, de a tisztelt eluöküuk iránt választói részéról nyilvánult bizilom mig egy részről bizonyítja azt, hogy helyes érzékkel tudtuk megválasztani azon férfiút a kit egyesü'etüuk élére állítottunk ós képviseletére jogos, unk, addig másrészről igazolja, ho y ezeu válasz tásu knál, °mberi gyarló tekintetek figyelmen kivül ha gyásáyal, kizárólag egyesületünk társad ilmi ós erkölcsi c.eij.i lebegtek szemeiuk, előtt, igazolj', hogy legalább un reánk, a kasziuó egyesület tagj.ira, nem lehet igaz ságosau alkalmazni azon, külöuben pessimisticus elvet mintha az emberek inkább eltűnők társaik gyöugeségeit és inegbocsátauák hibáit, mintsem megju'almaznák azou kiváló tulajdonaikat, nvlyekkel magok sem ren delkezaek. Es nekem erős hitem és meggyőződésem az, hogy e mandátum, egye.ületüukuek még további láncolatos megtiszteltetéseit is vouaudja maga u án, mert, szigorúm alkalmazkodni kiváuok ugyan a rendező bizottság azon helyes kijelentéséhez, hogy tisztán baráti és tár sadalmi össze övetelünk mind u politikai fejtegetést és vouatkoztatást teljesen né'külözzöu, mindazonáltal nem habozom kijelenteni azon hitemet, hogy szeretett bará tuuk uj pályájáról is, — h >va uagy uevű elődjének nem csak mandátumát, de elveiuek tisztaságát, tetteiuek követkozettességét, alkuvást nem ismerő hazafi ágát, a gyanúnak árnyéka alá sem eshető becsületességéi, min den uenies eszméér' és ideálért hevülő lelkesültségét, fóuyes szónoki képzettségét, általános műveltségét és megnyerő modorát is magával viszi, egyesületünkre a dicsőségnek uj.bb és ujabb sugarai fognak visszaverődni, s nem mellőzhetem kij denteni azou meg győződesemet, mely szerint az ő politikai szereplése, egyesületünk lársadalmi és erkölc i czóljaival s hagyó mányos szellemével összeütközésbe és ellentétbe uem jöhet soha, mert az ő egész egyénisége, közszolgálati tevékenységének minden történetei azt bizonyítják, miszeriut uem csak helyesen f lfogni, de gyakorlatilag ér.énye siteui is tudja azon, minden pirtprogrammon felül álló politikai főszabályt, hogy tudnunk kell tisztelni azt, a mi tiszteletet érdemel, s minden körülmények között meg vetnünk azt, a mit nem tisztelhetünk. Az a bizalmas benső-ég és ősziute szeretet, melylyel elnökünk iráut miudnyájau viseltetünk, meg uom engedi, hogy az ó kiváló tehteségét és fjuyes tulajdonalt, — miut érdemelué — felsoroljam és dicséretekkel halmozzam el itt, — ilyen eljárással sem az ő szeréuy ségét megsérteni, sem örömünk mai megnyilatkozásnak bensőségét csökkenteni nem akaró n, s épen azért, azt hiszem, mindnyájunk érzelmeinek viszhangjaként, röviden csak azt kívánom, hogy a mi szeretett barátunkat, egyesületüuk tisztelt elnökét, városuuk egyik diszót, B.-kés város válaszó közönségének országgyű ési képvi selőjét dr. Meskó Lászlót, az Isten boldogan és meg elégedetten t>okáig éltesse. Lelkes éljeu zúgott fel e beszéd végeziével. Közvetlen utána az ünnepett állott fel, s a következő, tőle megszokott szónoki lendülettel előadott felköszöutőt mondta el. „Tisztelt uraim ! A Mikecz Jáuos szeretett barátom ékesen szóló ajkáról elhangzott szavak erős visszhangot keltettek szivemben. E visszhangnak azonbau csak alapja erős: erősek és mélyek a hála ós köszönet érzelmei, miket önök iráut t. uraim s — hi szabad e kifejezéssel élnem — t. barátaim e pillanatban érezek s melyek szivemet színültig betöltik, de azokhoz erejük és ben sóségükhöz mél ó szav.ikat hiába keresek. V.gaszom azomb :n a kifejez ;s tehetetlenségével szemben az, hogy bár a tudomány ma már képes b-'vi lágitani a tenger fenekére s megmérni azt a mélységet, melyet ezredévekig megmérhetetleunek hittek, — s bár a mint inegmérhe'etlen mélység nincs a tudomány előtt, ép ugy niucs magasság sem mert hisz az éjjelt nappallá tevő csillagász felhatol a világűr legmagasabb pontjáig s niü-zereivel meghatároz/a a távolt, melyet sokszor s/áinokkal alig lehet kifejezni; — de oly eszköz, melylyel az érzelem világába behatolni, az érzelem mélys gót, bensőségét meghatározni kép ;sek lehetnénk : rendeike zösüukre nem áll. Ilyen eszkö-ü 1, ilyen fokmérőül gyöuge a szó, gyönge a be.-zéd, — mert bármily szépen hangozzék, bővö ködj'k bárminő ékes kifej-z-sekben: az érzelem bensőségének uem lesz hű kifejezője soha. Tudva ezt, meg se kísérlem a mai összejövetel által engem ért nagy, uem várt, meg i.;m érdemelhető kitüntetésért, önökhöz és érzelmeimhez méltó szavakban mondani köszönetei: a mit mólyen, igazán átérezve mon dok, c-ak annyi, köszönet, ezer köszöuet a megti ztelő figyelemért, köszönet a rokonszenv ós barátság érielmei nek e felejthetetlen nyilvánításáért. Tisztelt uraim, kedves barátaim A közel mult na pókban, ott lenn, távol szülővárosomtól nyert kitüntetésem színhelyén gyakrau éltem azzal a hasonlattal, melyet itt szíves engedelmükkel ismételek, hogy éu itt, a természettől annyi jóval megáldott Nyírségen csupán egy porszem valék. Egy porszem, melyet önök emeltek fel, önök tartottak fen bizonyos magasságbau, hogy legalul nem maradtam. Ölöknek, első sorban és legfőképen önöknek köszöuhetem azt, hogy én, a ki« pirszem az lehettem, a mi vagyok; önöknek, az önök által ez ö .szejövetelbeu képviselt társadalomnak köszönhettem azt, hogy e porszem folyton annyira kitett helyen áll itt, hogy a legelső hedvező szél könuyen magával ragadhatta. M rt. a tár.-adalom az, a mely nevel, a mely tag j iit nemes czélok kitű ésére serkenti s ezek elérésében segédkezet, támogatást nyújt. A társadalmi összetartás az, mely felül emelkedve a politikai tagoltság, párikü lömbség érzetéu, diadalra ju'tatja a legmagasabb eszraó: : az igaz hazaszeretett eszméjét. S ervezett állam, szerve zett s alapjában erős larsadalom nélkül nem is képzel hető. Az állam a forma, a külső alak, de a társadalom annyik tartalma. Az állam a haji, mely az elérni szándékolt rév felé evez, a társadalom a viz, az elein, mely csak ha szirt és zátony mentes, hiladhat nyugodtan én biztosau a hajó. D; épen azért nem csekély a feladat s épen uein kicsinyelhető a hatalom, mely a társadalom kezébe vau letéve és találóan mondj i a költő : Habár f 'Ilii a gálya, S alul a vizek árja : Azért a víz az úr I Az államférfivk alkotják meg az állami formákat, a törvényeket, — az állam hajójának kormányzó eszközeit az állam szabjt meg; — de a legszilárdabb államsz'rkezet is roskadoz, bomlani kezd, ha a társadalmi erkölc ö'i elfajulnak. Hiszen a társadalom erej; az állam ereje, s viszont a társadalom gyöngesége, gyöngesége az államuak. Ezt kell nekünk szem előtt tartanunk, ezért kell nekünk törekeduüak, hogy erős, kif j'ett, öntudatos magyar tár sadalmi életet teremtsünk s tudva azt, higy a uyiregy házai cisino egylet által ez alkalommai rendezett, csekély személyemet annyira kitüotető összejövetele épen ezen eszmék kifejezése: a migyír értelmiség vezérlő erejére, e vezérlő erő sikeres kifejtésére emelem poharamat !" E után Kállay András fóisplu általáuos figyelemmel hallgatott s lelkesen megéljeuzitt pohár-köszön tőben az ünnepelt édesatyját, dr. M;skö Palt éltette. Megiudu't ezutáu a toasztok egész sora Blahunka Gyula — dr. Makó Lászlóra, Somogyi Gyula — az ünnepelt édes anyjtra és nej >re, Haas Mór — az ünuepeit szüleire, Szesztay Károly — Kállay András föispiura, Geduly Henrik — Lázár Kálmánra, Halassi János — dr. M-skóra, Szent luirey Gibor — dr. M skóra és a békési választókra, Z után Aurél — dr. M -skóra, dr. Baruch Mór — Mikecz Jánosra, Fráter Sindor — dr. Meskóra, Porubszky Pal — a békési választó közönségre, dr. Edelstein Aladár — dr. Miskót, iniut a fi italság köve tendó példáját éltette, dr. Trajtler — dr. M;skóra stb. A szép tá'-saság vidám hangular.bau, Benczy pompás zenéje mellett a késő éjjeli órákig maradt együ't. A miniszterelnök üdvözlése. Azon előzetes tanácskozmányn ik, mely dr. Wekerle Sándort miniszterelnökké történt hineveztetése alkalmából üdvözölni elhatározta, folytatását láttuk a városháza nagytermében f. hó 15-én tartott tekintélyes értekezletben. Az értekezlet tárgyát a miniszterelnökhöz intézendő feliratok szövegének megvitatása képezte. E fontos körülmény nagy számmal hozta össze a város minden rendű és rangú polgárait, politikai párt és felekezeti különbség nélkül. Az értekezlet elé, melynek eln'jke: Somogyi Gyula, jegyzője: Porubszky Pál volt, három memorandum lett elfogadás végett terjesztve. Az egyik a Somogyi Gyula ur tollából került ki, a másiknak szerzője névtelen maradt, a harmadikat pedig Fráter Sándor szerkesztette. Az első feliratban nem annyira üdvözlet, mint inkább a politikai elvek hangoztatása mellett, társadalmi és egyházi reformok megvalósításának helyeslése van kifejezve, meglehetős részletességgel. A második — a minisztelnök eddigi működése folytán megnyugtató garantiát látva a jövőre — inkább a polgári örömet és bizalmat tolmácsolja előtte, de a mellett a liberális és demokratikus reformok magasztosságától áthatva, általánosságban a politikai kérdéseket is érinti. A harmadikat, mely tele van helyi vonatkozásokkal s „az elvek kifejezése mellett sérelmeink orvoslását" is kivánja, az értekezlet részletesebb elbírálás alá nem vette. Az értekezlet — bár több oldalról történtek nyilatkozatok a második helyen említett felirati-javaslat mellett — (a legszigorúbb kritikával kizárni óhajtván minden pártpolitikai színezetet a mozgalomból) a Somogyi Gyula ur által fogalmazott üdvözlő iratot fogadta el a ma) vasárnap d. e. 11'/ 2 órakor tartandó népgyűlés elé való terjesztés végett. A felirati javaslat igy hangzik: Nagyméltósága Miniszterelnök Úr! Felséges királyunknak azon kegyes és bölcs elhatározása, mely által Nagyméltóságodat önmaga és nemzetünk első tanácsosává megválasztani méltóztatott, minden igaz magyar szivében a legőszintébb öröm érzetét és lelkében a magyar nemzeti törekvések megvalósítása mellett a jelennek legfőbb, legégetőbb szükségletét képező belreformok sikeres keresztülvitelvitelére nézve a legédesebb reményt keltette. Ezen bel-reformok, melyek fontosságuk és halaszthatatlan voltuk miatt minden más kérdést, sőt magát az elvi'jelentőségénél fogva sarkalatos kérdést: Magyarországnak az osztrák örökös tartományokhoz való közjogi állásának politikai párt szempontok szerinti vitatását is kell, hogy háttérbe szorítsanak a jelenben, — meggyőződésünk szerint nem mások: mint hazánk összes vallás felekezeteinek törvényes teljes egyenlősítése, a vallás szabad gyakorlatának teljes épségben hagyása mellett az állam suverenitásának törvény által leendő biztosítása oly mérvben és módon, a mennyire és a miként a haza közérdeke nélkülözhetetlenül megköveteli, a házassági jogra vonatkozó törvénynek szorosan ezen az alapon leendő egységes megalkotása és a közterhek arányos megosztásának keresztülvitele.Nagyméltóságod miniszterelnöki programmjában minden más teendők felé ezen nagy kérdések megvalósítását tűzte ki hivatalos feladatául és ennek mielőbbi teljes sikeresítésében mindenki teljesen megbízik, aki Nagyméltóságodnak Magyarország pénzügyi egyensúlya helyreállításában, valamint az egész művelt világ elismerő bámulatát kivívott valuta rendezésében kitündöklött lángeszét, fáradhatatlan tevékenységét és ellenfeleit is lefegyverzett szakszerűségét ismeri és mindezeket kellően méltatni képes; — de a melyeket az elért óriási közsiker kétségbevonhatatlanul bizonyít is. De mert minden nagy újításnak — legyen ez bár az egész nemzetre a iegüdvösebb — és igy ezen uj korszakot teremteni hivatott reformoknak is voltak mindenkor és vannak jelenben is ellenségei s ezek úgy hazánkon belül, mint azon kivül nyiltan hadai izentek ezen fenséges eszméknek és igy ezek vezérapostolának — Nagyméltóságodnak is, — mi: Nyíregyháza városának a legszélesebb körben és a legnagyobb nyilvánossággal közzétett hirdetmény következtében népgyűlésre — politikai pártkülömbség nélkül — egybesereglett polgárai, mint a kik Nagyméltóságodnak magyar miniszterelnökké történt kineveztetésében a születésadta előjoghoz nem kötött valódi tehetségnek, a tiszta becsületességnek és közhasznú, odaadó munkásságnak legnagyobb méltatását, a tiszta demokratikus eszmék diadalát és ez által hazánk összes polgárainak legnagyobb megtiszteltetését ünnepeljük, — mindannyian, vallás és politikai pártkülönbség nélkül, — szivünk egész melegével üdvözöljük Nagy méltóságodat ezen kiválólag liberális és demokratikus belreformok kezdeményezéséért és érintetlenül hagyva, sőt tiszteletben tartva mindenkinek a közjogi kérdésre vonatkozólag eltérő politikai nézetét, mindannyian egy szívvel és egy lélekkel ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk: hogy Nagyméltóságodat ezen örök áldást hozó belreforinok kivívásában teljes odaadással támogatni fogjuk. Isten áldása kisérje mindenkor Nagyméltóságodat és hazafias működését! — Megálljanak! ... Ne bántsák! Fizetek! kiál totia ijedt hangon, mikor látta, hogy már csakugyan komolyan megy a dolog s nyombau elliczitálják a derest is. — No hit nem kell tréfálni! Matkó uram elbusult szívvel bontotta ki a zsíros bugyelárist s kiszámlálta belőle a tizenhét forintot meg a többi költséget. Minden egyes foriutnál egy egy iszonyú átkozódás hagyta el a száját s csak mikor igy jól kikáromkodta magát, akkor érezte magát valamivel megkönnyebbülten. — Itt van ni, tegye el az U-, a mit kipréselt belőlem Hmem csak egyet mondok: megemlegeti az ur a Matkó Biliut nevét! E'.t nem higyom ennyiben; megisz-za még ennek valaki a levét. Ezzel felült a szekérre s dühösen végigvágott a deresen Mikor a szekér megindult még egyszer viszszafordult. — Jó, jó, jí. Nem haragszom már! C<ak nevessenek az urak! GyU te! Hmem megmoadtain a mit mondtam Nagy baj lesz ebből, országos nagy baj! Mijd megmutatom éu, mi jussa van egy debreczení czívisnek! E : vágtatott a szekérrel s a meddig el nem tűnt e vásáros nép között, egyre visszafordult s fenyegetődzött az ostorral. — Csak vigyorogjatok, röhögjetek! Arany jussa van egy debreceni pjlgírnak, jaj aunak, a ki igy megpiszkolja! Csak várjatok, majd megmutatom én, majd megmutatom! . . . Pár prcz múlva eltűnt a szem elől s jussába vetett boldog hitében talán meg is vigasztalódott. Csőregh Gyula. A végrehajtó kezdte elveszteni a türelmét, bármilyen mulatságosnak is látszott előtte a vén c/ívis ma kacskodása. Ej, itt nem teketóriázhatunk annyit! S.ndor, — kiáltott oda a dobosnak, — fogja ki csak kend azt a lovat! Hü z forint az ára! . . . ki ád többet érte. M előtt Matkó uram a tulajdon jószága és saját személye ellen intézett eme hallatlan merénylet fölött magához tért volua óriási meglepetéséből s végire jutott annak a szemen szedett kac karingós káromkodásnak ós átkoz'idásuak, a mivel a hüledezóst kísérte, a fakót hi marosan kifogták, megü'ötték fölötte a dobot s eladták a negyvennyolcz forintot igérő lengyel zsidónak. És most pedig M itkó uram felszólítom, — szólt hozzá a végrehajtó, - hogy a tizenhét forintot s az eljárás költségeket fuesse ki, de hamar mert muc tréfálui való időm. Mukó uram az', hitte, minijárt megüti a guta dühében. T.zenh t forintot!? - ordított, - hit bolond nak tart engem az ur!? hát micsoda szemét vagyok én, a kivel igy lehet bánni!? A végrehajtó igyekezett higgad;an megmagyarázni M itkó ur tmuak a dolgot. — Az előbbi árverésen hatvanöt forintot ígért a Mivel ezt n^m fi ette ki, a kegyelmed rovására eti»verettük negyvelyo'c, forintért. A kü ö.bség tuenhA f rint a mit kegyelmek kell fizetni, még pulig azonnaI mart külőnbeu kifogatjuk a derest „ M tkó uram elkezd Ht kacagni az u óbb. szavak m./w u.ri hit ne n mu'atni való históriáé az, hogy az e m b«r in égve szegy lovat véres verejtékkel szerzett pénzén, aztán elakarjik tőle venni; az igazság ráviszi, hogy az övé, akkor meg ismét az árit kérik; s mivel uem marha az ember, hogy a saját jószágát még egy szer megfizesse, hát újra eladják s most meg tuenhét forintot követelnek tőle? No hát találjon ki ennél ha marjibin valaki furcsább históriát? De nevetett is rajta Ma'kó uram, hogy szinte csikorgott a foga dühében. A végrehajtó végét akarta szakítani a kellemetlen dolognak. — Egy, kettő Mitkó uram, fi/,esse ki a tizenhét forintot, vagy elúszik a deres is. — Micsoda!? a deres!? — kiáltott az öreg czí vis vérbe borult szemekkel, — dejszen hozzí nyu'jm valaki a kinek kedves az élete! E-zel a szekér alá hajolt, hogy elővegye a vasvillát. A csendbiztos éppen akkor ért oda, mikor a M 'kó uram lármája a legm igasabb fokra hágott. — Felhívom öut csendbiztos ur, — szólt a végrehajtó, elébe menve, — hogy a 'örvény nevében legyen segítségemre a Mukó Büint elleui vágrehíj is keresztü vitelében. Eízel elbeszélte a tényállást. — Mihály, István, — kiáltott hirsáuy hangon a csendbiztos legényeihez, — engedelmeskedjetek a tekiu tetes végrehajtó ur p rancsainak. A két pandúr hirtelen leugrott a lóról s mielőtt Matkó uram szóhoz jöhetett volna, mlr is kífigták a derest. — Tizenhét forint! kiáltott a végrehajtó. Mitkó uram a szekérbe dobta a vasvillát, a mit külöuben is csak ijesztésül vett elő, s halálra vált arczc«l az asz tálhoz fu'ott.