Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-11 / 50. szám
„rs Y 1 « v I I) É K." Szunyoghy Bertalan. A n.-kallói ker. cin. Nagy János, aleln. Berethöy János. A ny.-bálori ker. cin. l.encsy Albert, aleln dr. Boldizsár Imre. A nyirbélleki ker. elu. Bor? Bel*, aleln. Erfs István. A m.-pócsi ker. eln. Nagymate Albert, aleln. GergelvfTj Dezső A pórspelni ker eln Kállay Ferencz, aleln. Buday Gyula. A nyirmadai ker. eln. I ecli) Béla aleln. Komoróczv Lajo-. A nyirbaktai ker. eln. Hunvad) Ferencz. aleln. Szítba Ferencz. A nyíregyházai l-ső ker eln. Bodnár István, aleln. Ben« s L.LSZIÓ. A nyíregyházai ll-ik ker. eln. Meskó Uszló, aleln. Bogár Lajos. A nviregvbázai Ill-ik ker. eln. Saáry Pál. aleln. Szexty Gyula. A nyíregyházai IV-ik ker. eln. Kerekréthv Miklós, aleln. Beuiczky Miksa. A megválasztott elnökök részére a vármegyei bizottságilag valaszló kerületek beosztásának kimutatása, az orsz. képviseld választók iHtii-ik évre érvényes névjegyzékének megfelelő hftelesitSlt példányai s a választási jegyzőkönyv mintája oly felhívással küldetik ki. hogv a választást az ls.V, . VI XXI. t.-«•/.. M'. es következő gg-ai értelmében foganatosítván, eljárásuk eredményéről a választás befejeztével azonnal, az iratok kíséretében jelentest tegyenek. A vármegyei alispán feljogosittatik, hogy azon elnökök és alelnökök helyett, kik a választás vezetésében bármi ok iniatt akadályozva lennének, s ezen körülményt bejelentik, a bizottsági tagok közül uj elnököt, illetőleg alelnököt nevezhessen ki. egyszersmind fe hivatik, hogy ezen határozatnak legkiterjedtebb módon való közhírré tétele iránt sürgősen intézkedjék. Nyiregyháza város polgármestere utasitlatik. hogy a képviselő választók kerületenként összeállított névjegyzékét a választási elnököknek ideje korán rendelkezésére bocsássa, s a választási helyiségek berendezése, kijelölése iránt haladéktalanul intézkedjék. Miről Miklós László alispán, a megválasztott elnökök és alelnökök, az előbbiek a választási kerületi beosztást tartalmazó kimutatás, az országgyűlési képviselő választók megfelelő névjegyzéke és a választási jegyzőkönyv minta kíséretében, a járási főszolgabirák és Nyiregyháza város polgármestere, végül a .Nyírvidék" hivatalos lap utján, a községek elöljárói a választási határidő közhírré tétele végett ezen határozattal jegyzőkönyvi kivonaton értesíttetni rendeltetnek. Kelt mint fent. Kiadta: Mikecz Jáuos, főjegyző. A színház. A közel hetekben folyt le egy elég éles vita a helyi lapokban, azt a kérdést tárgyazva; lehet-e Szabolcsvármegyében kulturáról beszélni ? A kérdés inkább személyes természetű mederbe tereltetvén. egy harmadik hangnak a beleszólása teljesen indokolatlan lett^volna. Az emiitett hirlapi polémia tehát minden közvetítő hang nélkül folyt le simán, csendesen Nagyon sok igazat mondtak el pedig mindkét részről. Tény az, hogy Szabolcsvármegye nagy hiáuyát érzi a kulturális intézményeknek. Tagadhatatlan az is, hogy egy-jgy ilyen tényezőnek megvalósítása iránti hajlam csak minden 10 esztendőben jelentkezik, s akkor is kevés positiv ered ménynyel. De más részről nem szabad felednünk, hogy e tekintetben Szabolcsvárrnegye nem megrovandó kivételt képez Mert csupán azt teszi, amit az ország valamennyi, immár düledező vármegyéje, — azaz hol nagyon keveset, hol meg épen semmit sem tehet. Bűne tehát inkább általános, miut nagy. Aki p dig ezért a vármegye sorsának, életéneh intézőit, vezérférfiait akarná felelőssé tenni, hál az egy végtelen nagyot tévedne. Nem a személyekben van a hiba, mert bizony Szabolcsvármegye ez idó szerinti tisztviselő kara határozott érzékkel bir „A Mm VIDÉK TÁRCZÁJA," Lobogások. — Turgenyev Iván. — I. A rózsa Augusztus vége felé volt ... Az ősz már közelgett A nap lelünt a határról. Erős zápor eső, villámlás és dörgés kísérete nélkül, vonu't el hirtelen vidékünk felett A ház elótt levő kert illatozott és pompázott az esti pirtuzűtól és az esócsepektól egészen el volt árasztva. O a szalonbtn, az asztal mellett ült s a felig nyi tott ajtón át, goudulkozva tekintett ki a kertbe Tudtam, lelkébeu mi megy végbe; tudtam, hogy e pillaLitban rövid, fájdalmas harc* után, lelkét oly érzés tartja fogva, melyet nem tud leküzdeni. Hirtelen felállott, gyorsan a kertbe meut és eltűnt. Elmúlt egy két-óra s ő még mindég nem tért vissza Ekkor már én is felálltam, elhagytam a házat s azon sétány felé tarlottam, melyen ó is, bixton tudtam eltávozott Köröttem telj s sötétség uralkodott; az éj már leszállt ... A kert nedves porondján egy göuibölvü tár gyat vettem észre, mely az ót eltakaró sötétség d iczára is vöröses féoybeu tündöklőt. Lehajlottam Egy gyöngéd, fe ig kinyílt ró'.sa volt Két óra elótt az ó kebelén láttam. Óvatosan veltem fel a piszokba esett virágot s a szobába visszatérve -zéke elótt az asztalra helyeztem. Végre ó is visszatért. Könnyű léptekkel ment végig a szobán s az asztal mellé leült. a ku'turális érdekek iránt, s azoknak fejlesztését, kielégítését czélzó velleitások, mozgalmik iránt mindenkor a legjobb akaratot tanúsítja tettekben is, de fekszik a rendszerben, mely korhadt, avult százados alkotmány lévén, nem bírja el többé a modern állami és társadalmi élet óriási terhét és I feladatát. Nem a vármegyék a vidéki szellemi élet góczpontjai, nem is voltak azok soha, legfeljebb a politikai életnek, de egyes nagyobb városok, s legtöbbször a székvárosok A vármegye legfeljebb azt tette, tehette, hogy ezeu városok kulturális tekintetben való haladisáua'; gátjául nem szolgált. S ezzel szerve zetében rejlő gyengeségénél fogva hivatását teljesen betöltötte. Igy volt ez, igy van ez mindenütt az országban, s nem misként nálunk. Nyiregyháza elég szerencsés viszonyainál fogva aránylag elég áldozatot hozott a ku'turális érd-keknek Hatra maradott ságát érezve, tőle telhetően igyekszik a tapasztalt hiányokon segíteni; társad ilma pedig együtt érez vele, s hol a város, miut autonoinikus közület nem léphett fel bármi okból is alkotó gyanánt — társadalma foglalja el helyét, s teremt, gyarapit, tervez és dolgozik kulturális intézmények fejlesztése érdekében Ennek a közrehatásnak meg is vannak az áldásos gyümölcsei. A legégetőbb sebek lassanként gyógyítva, a hiányok orvosolva, de mindenek felett tudva vannak. A czélirányos munkásságnak tehát meg vaunak feltételei. Nyíregyháza kulturális haladásának egy jelentékeny távmérője állíttatott fel e héten is. Társadalma kezdeményezte, s a város ugy erkölc-i. mint anyagi erejével hozzájárult. A legközelebb építendő állandó színházhoz megadta az alakuló félben levő részvénytársaságnak a kizárólagos engedélyt s 10000 frtot szánt, — többet nem is kértek tőle — szinház építési részvények vételére. Több mint bizonyos tehát, hogy a város eddig meglehetősen sivár szellemi életének felfrissítésére kiválóan alkalmas ezeu intézmény amár a leg\öze lebbi jövőben létesülni fog. Miuden esetre fontos egy vid.'ki városra nézve iptra és kereskedelmének minősége, s mert &z áll, e szemp nitból is csak a legmelegebbeu kell üdvözölnünk a képviseleti közgyű'és liivatolt határozatát. Kétségtelen statisztikai adatok alapján nyilván való Ugyanis, hogy minél inkább ki vannak fejlődve valamely városban a kulturális érdekek szolgálatában álió intézmények; annál nagyobb gyarapodását, előlialddását és fejlődését szemlélhetni iparnak kereskedelemnek. Ezen viszonosságnak csupin létezését tapasz talhltjuk, bár a végokra nézve megleli tősen problematikus elméleteink lehetnek. DJ érvényesülni fog nálunk is S ez ismét a város további fejlődésének alapját veti meg Társas élete niucs Nyíregyházának. Itt uem lehet tapisztalni, miut más vármegyékben, h >gy az előkelőbb családok téli időszakra a székvárosba költöznének. DJ minek is? talan agyonunatkozni ? Azt otthon is meg lehet cselekedni sokkal kényelmesebben. A tá'sas érintkezés is csupíu a legszükségesebbekre szorítkozik. A kávé tr.icciok képviselik Arc'.a halványabb, de üdébb lett: lesütött szemei hirtelen, némi zavarral vegyest, bolyongtak a szobában szerteszét Ekkor észrevette a rózsát. — Kezébe vette, összezsugorodott, piszkos leveleit vizsgálgatta, ezután reám tekintett, — szemében melyek megszűntek bolyougni, köuyek csillogtak. — Mit sir? kérdem őt. — A rózsát sajnáiom. Lttja mi lett belőle. Hirtelen a gondolatra jöttem, hogy valami mély elmüséget mondtam. Köuyei a piszkot lemossák róla, — szóltam nyomatékkal. — A könyek semmit sem mosnak le, azok csak perzselnek, — válaszolt, mialatt a kaudaló felé fordult s a virágot a kialvó felben levő lángokba dobta. — A tűz mé D- jobban égett, mint a köayek! — kiáltá kevélyen és a kőnyektől c-illogó, fmyes szemek vakmerően, boldogan mosolyogtak. Éreztem, — hisz ő is meg volt égetve. II A mindenható ünnepélye. Egyszer a mindenható azurpilotájában fényes ün nepélyt adott. Vilamcnuvi erény meg volt híva — azonban c-ak a nók f.'rfiak nem — csak hölgyek. Igen sokau jelentek meg — nagyok és kicsinyek. A kis erények sokkal kedvesebbek és kellemesebbek voltak, mint a nagyok; d: azért mind m jgelégedek vol tak; a legbarátságosabb undorban mulatoztak, amint az közeli rokonok és ismerő-ökböz illik. Ekkor a mindenható észrevette, hogy két szép hölgye nem ismerős egymással. A háziúr az egyik hölgyet kézeu fogva vezette a másikhoz. egyedüli formáját. A megye és székvárosa közötti bizalmasabb ismerettség tehát nemcsak hogy nem fejlődhetett ki, de ellenkezőleg, jogos volt teljesen az ellenszenv a város sivár tarsadalmi élete ellen. I"\ aztán a két korporáció között az össze kötő kapcsot csaknem kizárólag a hetivásárok képezték Akárcsak Turkesztánbau. Jognál lehet reményleni, hogy az állandó szinház megnyitásával ez a kétségbeejtő állapot előnyös változáson fog keresztül menni A szinház elég tekintélyes tényezőnek bízóin ult ezen irány b m. Vonzerővel bírt mindig s hatasa bizonyára szemlélhető lesz még a mi viszonyaink között is A város abszorbeáló, beolvasztó erejét, mely eddig kisebb volt a semminél, emelni fogja s már ez maga is elég, annál is inkább, mivel ehhez ismét egyéb örvendetes következmények fűződnek Az állandó színház társadalmi hatása tehát kétségtelen. DJ még egy lépjssel tovább mehetü ik. Sokan azt a kifogást vetik ellen a szinház építésének mír megállapított terve és helye ellen, hogy az kívül fog esni a közp intőn. Aki azonban csak egy futó tekintetet vet a város fekvésére, minden megerőltetés nélkül arra a meggyőződésre jut, hogy a terjedés csupán egv irányban lehetséges, nevezetesen nyugat felé. Egyes esetekből ezen elvnek érvényre emelkedésére már következtetni is lehet. Optimisnius nélkül előre megjósolható, hogy a színháznak a szentmihályi-utcza közepe táján leendő felépítése egy hatalmas lökést fog adni az építkezések e helyen való koncentralízációjára. Nagyon üdvös dolgot fog művelni tehát az a részvénytársaság, mely anyagi előnyök kevés reményével, inkább erkölcsi haszonért egy nevezetes kulturális tényező megteremtésére vállalkozott. A város képviseleti közgyűlése pedig a kért kedvezmények egyhangú lelkes megajánlásával mindeu nemesebben gondolkodó határozott rokonszenvét érdemelte ki. —t Rendkívüli közgyűlés n vármegyén. Dectember 5. Abban a hirlapi polémiában, mely Szabolcsvármegye kulturális értéke felől „N)l vidék" kontra „Kisvárdai L'pok" és „Nyíregyházi Hirlap" most nem régiben viva tott, a tudakozásban résztvett egyik t. kollegánk a .Kisvárdai Lapok", irván. hogy a mi vármegyei közgyűlésünk valamelyes „kultur ellenes fluidumtnal van beoltva," demonstrálta ezt az állítását azzal, hogy S'.abolcsvárraegye közgyűléseiben nem tudom éu mi fajtájú hazafias frázi sok szoktak elmondatni azért, hogy egy-egy hivatalba lépő miniszter üdvözlésére a vármegye miiyen mélyen vegye le a kalapját. A hét fr" i közgyűlés ujabb alkalmat szolgáltat az e tekintetben való megbotránykozásra. Azoknak tudniillik (hangsúlyozzuk azonban, hogy a többes számot a legteljesebb fenntartással használjuk), akik rossznéven veszik a „várraegyé" tői és haraguszuak rá azért, hogy régi uagy múltjából, amikor az egész magyar politikai közélelnek a vármegyék tanácskozó asztalai voltak az egyetlen fórumai: megőrzött egy nagyon kis emléket, egy alig fölismerhető halvány reminisczenciát: merészelvén néha beleszólni még a .politikába" is. — A jótékonyság! — mondta az elsőre mutatva. — A háladatosság! — tette hozzá a másikra nézve. Mindkét erény csodálkozva tekintett egymásra: a világ teremtése óta — ez pedig már jó régen volt — most találkoztak először. III. Az ördög. Egyedül sétáltam egy tágas mezőn, Hirtelen halk, óvatos lépleket hallottam mögöttem . . . valaki követett. Ilitra tekintettem, egy k csíny, meghajlott öreg asszonyt vettem észre, s-zürke rongyokba volt burkolva, csak orra látszott ki belőlük: egy sárga, ránezos, orrú, fogatlan arcz. 6 Feléje közeledtem . , . Ö megállott. — Ki vag\? Mit kívánsz? Koldusasszony vagy? — Alamizsnát kérsz tólem ? Az öreg nera felelt. Fölé hajoltam és észrevettem, miszerint mindkét szeme olyan fölig áttetsző, fehéres hályaggal van födve, miut némely madaraknál: ez szemeit a vakító világosságtól óvja meg Azonban az öregnél ez a hályog mozdulatlan volt és szemcsillagait is befödte, miből azt következtettem hogy vak: M .7 x A' bu,izsu4 t kérsz? — kérdem őt még egyszer. Miért követsz engem Az öreg még mindig nem válaszolt — alig észrevehetően összerezzent. Elfordultam tőle és folytattam utamat. Ekkor mögöttem ismét hallottam ezeket a lassú, kimért lep'eket. 5 "Vu f eiüt ez a z asszony, _ gondoltam — miért is követhet engem? De csakhamar tovább szőttem
