Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-12-04 / 49. szám

Melléklet a „IMyírvidék" 1892. 49-ik számához. Dr. Meskó L iszló. Nyiregyháza varos közviszonyairól lógunk iit egyetinast elmoudaui; épen azért engedelmet kérünk dr. Meskó László úrtól, hogy nevét egy hírlapi czikk cziméül fölhasználjuk. A helyzet ez! Van, illetőleg volt, Nyíregyházán egy férfiú, akit e város ügós/. közvéleménye évek hosszú során keresztül — eminens rátermettsége révén — Nyiregyháza város leendő országgyűlési kepviselőjenek tekintett, hogy ugy moadjuk, és őrzött. Azonban a nevezetes küzdelmekben már, mikor gróf Lóuyay a hatalmas miniszter, Vecsey Tamás es egymásik miniszter: Fabiuyi elbuktak: a Meskó László neve, Nyiregyháza város leendő képviselőjé-é benne volt, szerepelt, emlegettetett! Ezekkel a nagy nevű és nagy hatalmú képviselő jelöltekkel szemben, amint tudjuk, Vidliczkay József nevével került győzelemre a függetlenségi párt zászlója. Vidliczkay József a politikai elvekhez való hűségnek kimagasló példáját tauusitá egész életéve'; s mi — akik tudjuk, s mindazok, akik tudják, hogy Vidliczkay József — csak egy példát hozunk föl — magas bírói méltóságokat visszautasítva, karakteréhez szabott következetességgel, núuden körülmények között hűséges maradt elveihez: nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül a helyzetnek (t. i., hogy dr. Meskó nálunk megbukott, Békésen pedig a nagy Irányi után megválasztották) azt az aposztrofalását: (idézzük szo szerint): itt, „bár Vidliczkay után csak. mást tartottak erdemesnek." Ez a „csak" szó, úgy ahogy megírva vau, kegyeletes érzelmeket érint és — meg Irányi Dániel nagy nevének elismerése mellett is méltánytalan mert ha a történelem a politikai elvek iránt való hűséges kitartást és ragaszkod ist följegyzi Irányi Dánielről, aki egy nagy politikai pártnak vezére volt; bizonyára föl fogja jegyezni nevét Vidliczkay Józsefnek is, aki ennek a politikai hűségnek az erényét híven, mint közember megőrizte és képviselte, s hasznos szolgálatokat tett mint e város pligára és úgy is, mint a törvényhozás tagja. És bizony néhai Vidliczkay József, ez az egyszerű, igénytelen ember, aki az ő hűségével és elveihez való törhetetlen ragaszkodásával példány képűi szolgálhat a növekedő generáczióknak: meg érdemelné taláu tőlünk, hogy emlékkel jelöljük meg nyugvó-helyét; de semmi körülmények között, még Irányi Dániellel való összehasonlításban sem érdemli meg, hogy mikor róla szóluuk, oda tegyük a „csak'

1 szót a Vidliczkay név után. Egyébként ezt csak mellékes megjegyzésként jegyeztük föl. Annál is inkább, mert hogy a dr Meskó László nevét irtuk e hírlapi czikk fölé, azon a jogezimen tettük ezt, hogy az adott kőrü.mények között Nyiregyháza város közviszonyairól foguuk beszélni. * * * Vidliczkay József meghalt s az igy bekövetkezett időkőzi választás Beniczky Miksa urat jut tatta Nyíregyháza város képviselői mandátumához. Ez a tény akkor a 48-as függetlenségi párt győzelmét jelentette a kormánypárttal szemben. „A iNmVIDEK TÁACZÁJA" C/Jlinder-háboru. Jean és Tuhutum Egyszer volt hol nem volt, még az ópereueziás teugereu is tul, . . azaz hogy valamivel még is idébb, volt egy város. Ugy hivták hogy . . . nem, uein írom ki az igazi nevét, mert még el se hiszik Hanem vau egy másik neve is: Tir-Pa-King. Hát abban a Tir-P-i Ringben egyszer valami olyan történt, a mi . . . nem csak Tir-Pa Ringben történt, már meg. A jóságos öreg nap egy délelőtt, mikor egyik legragyogóbb sugarát útnak ei észté, rémülve vette észre, hogy a mérhetleu utján másodperczek alatt lesikamló sugár Tir-Pa Kiugben az utczán, egy addig nem ösmert kü ülönös alakú fekete tárgyba ütközvén, menten hanyatt vágódott s egy közel sörcsarnok ablakán keresztültüződve, a/, árpalének szódavízzel felfodoritott habbuborékában enyészett el. De nem csak az öreg napot lepte meg sugarának tragikus végzete, felköltötte figyelmét az asztal mellett ülő és a sörös poharak kiürítéséhez ig -nyt formáló két emberi lénynek is. — Mi volt ez ? — Nézzük meg! Ahol e! Cziliuder 1 — Lehetetlen! — S miért ne? —• Tir-Pa-Ringben cziliuder? — Tir-Pa-Kingben czilinder! Ezeu kezdődőtt. Folytatódott a Si és Nu közti külömbségen. Belevegyült valamennyi argutnen urna az e^thetikáuak, a nemzet-gazd iságtannak, mindenféle többé vagy kevésbbé elvont fogalmakkal foglalkozó tannak s a mi — tekintve, hogy Tir Pa Ring elvégre is nem esik kivQl a négyfolyam szelte ország határán, — logelinaradhatlanabb: a politikának is. Rövid idővel ez után, ez év elején, feloszlattatván idő előtt az országgyűlés, ismét választás \olt. Az eredményt tudjuk; dr. Meskó László Beniczky Miksával szemben kissebbségben maradt. S ez az eredmény már nem egy politikai pártnak egy másik politikai párt ellen kivívott győzelme volt, hanem — amint akkor rámutattunk e nevezetes választás tanulságaira: Nyiregyháza város intelligenciájának legyőzetése volt a gazdaközönség által, és pedig olyan eszközökkel és olyan egyéniségek kortes-vezérsége mellett, a minőknek és a kiknek soha sem szabadna szerephez jutni a mi városunk közéletében E választás estéjén, a győzedelmi vacsorán ki is mondták a jelszót, hogy most inár a képviseletet kell az intelligens elemektől megtisztítani. Mind ebből meglátszik, hogy a győzelemre ju tott párt nem egy politikai elv zászlója alatt küzdött. hanem egy osztály-liarcz jelszavaival izgatva győzött. Es igaz ugyau, hogy e nemesnek egyátalában nem mondható küzdelem s ennélfogva egyáltalában nem dicsőséges győzelem vezetői nem tudják és nem is fogják tudni ezt az ő inuyők szerint való purg5í3tót-<j£ép«!ae«ta^ N keresztülvinni, de azért a mi közdolgaink vezecésébeiTlís"~S3j< tekintetben elintézésében is ennek a lappangó osztalyiiírcziiak a félelme nyomokat hagy. Dr. Meskó László akkor nem lett ugyan Nyíregyháza város orsz. képviselője, de azért, mint a város t. ügyésze, maginaradt városuuk előre haladásának küzdelme mellett, az első sorban liarczolók között. Most azonban, egy távol vármegye egyik városának országgyűlési képviselőjéül választatván meg, míg e nagy jelentőségű sikere által elégtételt szerzett egyszersmiut annak a pártnak is, városuuk intelligenciájának, mely mellete állva, itt nálunk a félrevezetett választók nagyobb tömege által el nyomatott; másrészt nyilvánvalóvá tette gazdaközőnségűuk akkori nagy tévedését, amelynek következtében őt most — közéletünk nagy veszteségére — nem csak miut kitűnő tisztviselőt, de mint egyébként is nevezetes tényezőjét közéletünknek — elveszítjük. Elveszítjük, nagy kárára ama fontos érdekeknek, melyek ahhoz fűződnek, hogy Nyiregyháza város képviseletébea ue tehessen hódításodat az az irányzat, mely a dr. Meskó László megbuktatásakor olyan megdöbbentően megnyilatkozott s melynek térfoglalása, érvényesülése ellen dr. Meskó László miudég nyíltan sinra-szállott. Kisdedóvó. A magyar ember semmi uj dolog utáu nem kapkod olyan mohósággal, mint más nemzetbeli, de ha egyszer meggyőződött arról, hogy az az uj eszme vagy uj in tézmény hasznothozó, akkor mindeu ajánlgatás nélkül is pártfogása alá veszi. Igy vagyunk óvodáinkkal, melyeket az értelmes angolok azért honosítottak meg, hogy a szülők kisdedeiket ide föladva, miguk annál biztosabban ós nyugodtabban láthassanak nyári munkájok után. Ha az élelmes angol ki tudta számítani, hogy az által, ha gyermekét egész napra óvodába adva, ennek gondozása alul fölszabadul, s munkáját a gyáripar teréu A két vitatkozó: Jean és Tuhutom. Utoljára azzal szakították félbe disputájukat: „de gustibus non est dispu'andum .* Reudén vau. Előbb vagy utóbb rájöttek, meg is tartották. Hordjon czilindert a kinek tetszik, a kinek nem tetszik, ne hordjon. Hogy Jean harczolt a czilinder mellett, Tuhutum pedig ellene, azt mondanom se kell; hiszen — uti ixeinpla doceut — nem csak a ruha teszi az embert, de a név is. Hogy azoubiu Jeant tényleg annak hívják-e s hogy Tuhutum neve feltalálható e a matriculábau, arról már nem állok jót. Deníkve Jean és Tuhutum megegyeztek abban: de gustibus non est dísputaudum; punctum ! Alig telik bele pár uap, Tuhutum honfiúi lelkesültségtől kipirultán keresi fel Jeant: — Láttad ? — Mit? — A kutya fogó czigány okat? — Köszönöm. Mág nem reggeliztem ! Tuhutum alig várj i a reggeli végét. — No menjünk, hogy halld, lásd, csudáld a czilinder hódításait! M

jnlek. A piaezon az adót le nem fizetett legújabb adótárgyak igyekeztek menekülni exekutoraik.elől, éktelen vonitások közepett. — Látod ? — Látom! — Nos, mit szólsz hozzá ? — Semmit. Éretlen viccz, nem egyéb. S épen ma! — Miért épen ma ? — Látod a lámpákat ? — Igen, épen az előbb ij^ríítünk jót rajta. Vájjon ki találta ki, fátyollal vouuj/oe a lámpákat! — Azt uem tudomvíanem bizonyosan uem az, a ki ezt a hecezet kigondolta! Tuhutum ránézett Jeanra s látva, hogy az nem szándékozik mosolyodni sem, megcsóválta a fejét. Nem föuuakadás nélkü értékesítheti, az ebből háramló anyagi haszon jóformán egy uap kipótolja azt a csekély összeget, mit gyermeke gondozásáért, egy hóra az óvodának fizetnie kell, a magyar embernek is van annyi természetes esze és józau belátása, hogy az óvoda által nyújtott előnyöket a maga javára értékesítheti, minek bizouyságáui elég volna rámutatni akár folyton szaporodó városi óvodáinkra, melyek gazdagabb birtokosok, tizztviselók, vagyonos ós értelmes iparosok gyermekeit veszik nevelói gondozásuk alá, akár falusi menhelyeinkre, melyekben iöldinivelőink és napszámosaink kisdedei gyűjtetnek össze az év azon szakában, midőu a szülők kezei a mezei és gazdasági munkák által vaunak elfoglalva. De ha találkoznék valaki, a ki óvodába azért nem küldené gyermekét, mert az érte fizetendő 50—60 kr., vagy egy forintnyi havi összeget sokaluá, auuak ajánljuk, tegyen egy kis számítást. Hitvan krajezár havidíj mellett egy napra 2 krajezár esik. Hol vau az az elfogult ember, ki be ne tudná látni, hogy az anya, ha gyermeke gondviselése miatt munkáját nem folytathatja, nem két, s nem is 10—20, de 50—60 krajezár, sőt sokszor egy forintnyi kárt is szenved, mert hiszen maga helyett ilyen összegért kell napszámost fogadnia, kinek munkája utóvégre sem ér föl azzal a munkával, mit maga végezett volna ? De az óvodáknak haszna ueincsak abban mutatkozik, hogy a családos házaknál naponként egy-egy napszámos bérét takarítja meg, hanem még inkább a köf vetkezőkben. Ha a gyermek otthon vau, akár van mellette felügyelő, akár nincs, jobbbadáu magára van hagyatva, azt teszi a mit akar, ami neki tetszik, mert hát elvégre is sem a szülőnek, sem a cselédnek niucs kedve sem türelme őt mindenhová követni, s minden cselekedetére bÖFtÖnórkéni felügyelni, azutáu meg ugy gondolkozunk, hogy no keverjen egészen hiába a cseléd, hadd végezzé házi dolgát íSv A gyermek tehát csak látszólag van felügyelet alatt, ténjhteK egészen szabad, használja is az alkalmat, játszik, ugrál -tegtöbbnyire olyan helyeken, hol tiszta, jó s cá i uj luhájal pocsékká teszi, elrongyolja, mi pedig annyikor ismétlődi* egy évbeu, hogy az elrongyolt ruhák értékéből sokszor ÓX-öken keresztül lehető volna egy gyermeknek óvodázta.ásaSQ^ menjünk tovább, s figyeljük meg, uem pazarol-e a gvert&ek csupán kenyérben is annyit, mennyibe az óvoda £§rül? Isten őrizzen, hogy sajnálju ik gyermekeinktől egy aS^ab kenyeret, biszen ha óvodába küldjük is, ellátjuk egyx.kis ozsonnira valóval, de ue essünk se túlzásba, se vakságba, a gyermek otthon csupi unalmából is auuyiszor szalad a kenyeres fiókhoz, hogy a fölöslegesen elpazarolt kenyér árát bátran tehetjük naponként néhány krajezárra. Ha ez igy vau, pedig igy van mindenütt, akkor bajos volna anuak az észjárásán eligazodni, ki 50—60 krt sokalna akkor, a midón csak kenyérben, ruhában kétháromszor akkora összeget takaríthat meg és magát gyermeke gondozásától egy egész hóra föl is sziba dithatja. És nincs-e az óvodáknak csupán vagyoni szempontból még más hasznuk is? Hányszor olvasuuk haj meresztő híreket borzasztó tüzesetekről, miknek ilyen apró felügyelet nélkül hagyott gyermekek voltak okozói? A gyermek mindeuben játékot és mulatságot keres, játszik porral, fival, szalmával és gyufával. Látja, hogy pörzsöiik a disznót, egyszer eszébe jut megpróbálni, a szalmakazal közé parazsat vagy gyufát visz, a játékát egész falu vagy város lakossága keserüli meg. Megtörtéut dolog, hogy egy falu lelkésze aratás után, midőn a temérdek gabona már behordatott, a feletti félelmében, hogy ha tűz találna kiütni hívei koldusbotra jutnak, azt indítványozta az elöljáróságnál, hogy óvodát kell áilitani s minden szülőt kötelezni arra, hogy gyermekeit oda küldje. Az elöljárók azt felelték, hogy ők is megvoltak óvoda nélkül, még sem volt uáluk tűíeset emberemlékezet óta. De a mi soká késett, az egyszerre nagyon is gyorsan bekövetkezett. Mig a falu legnagyobb része sarjugyüjtéssel volt a mezőn elfoglalva, a kicsinyek ott volt képes megérteni, hogy lehet kaczagás nélkül megállani a czilinderes kutyafogókat, meg a fátyollal bevont lámpákat. Pedig olyau mulatságos mind a kettő! Jeau nem szólt semmit, csak magában gondolkozott. Elgondolta, hogy milyeu különös hely az a Tir-Pa-King. Nem csak azért, mert a fátyollal bevont lámpákat megmosolyogja, de mert a mellett pápistább akar lenni a pápánál s vallásháborúnak nézi — legalább is a czilinder hecczet. Eihülve veszi észre, hogy az egyszerű öltözet divatot nemzetiség elleni merényletnek veszik. Meglepetve látja, hogy már arról is gondoskodtak, hogy a kitalált, hatásosnak vélt óvintézkedések a fő- és székváros sajtójábau is hirdessék az ámuló világnak: milyen bevehetetlen, megközelíthetetlen bástyája az egy igaz chinézerségnek Tir-Pa King, a mely nem enged ősi eredetiségéből; nem még a czopfból sem akár egy hajszálat is. És levelet ir a szerkesztőhöz. Elpanaszolja búbánatát a nélkül, hogy kijelentené, de a nélkül, hogy szem elől tévesztóné azt a messze nyugaton követett közmonpást: de gustibus non est disputandum. Kijelenti, hogy uem hord czilindert s nem is fog soha; de mert a czilinder hecczen mosolyogni nem tud: ráolvassák, hogy czilinder imádó. Szegény Jean. Pedig csak az a büue, hogy uem a varkocsot imádja; mintha harmadik eset már nem is foroghatna fen. Kijelentené most ott is, hogy nem csak a ezopfot, nem csak a cziliudert nem imádja, de egyáltaláu nem imád semmit, ha attól nem tartana, hogy a levelét anynyira összezavaró sajtóhiba pajkos manója nem tesz a két m betű helyére nh betűket. Mert ezt már épen nem meri kijelenteni. Jeaunak tetszik a czilinder fátyol nélkül is. A „Gott erhalte"-t meghallgatná Benczi Gyulától is; Jeau nem venne mérget arra, hogy ép ugy nem imádják itt a czilindert, miut Svajczban hajdan a Gessler kalapját, de hogy miért sértené épen itt a magyar szemet, holott Debreczenben uem sérti, azt nem képes magáévá tenni. És Jean azért gondolkozik igy, mert feleslegesnek tartja a kákán görcsöt keresni, mert tu íja, hogy addig