Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-27 / 48. szám

„IN Y 1 K V I U É K.« szolgálni Nyírbátorba. Itt csakhamar viszonyt kötött Király Sáudorral s vígan élte világát szeretőjével. Az elhagyott férj beteges lett s augusztus 15 ón fölkereste teleségét, hogy segítse meg valamivei. Az asszony azou bau nem adott neki semmit, mire Szondi elvitt tőle uéháuy ruhadarabot, hogy eladja. Da az elvitt tárgyakkal együtt elfogták. Szeptember li-én megint bement Szondi Bátorba, s találkozott az utczán feleségével, aki együtt sétált a szeretőjével. Szóváltás támadt köztük s mikor az asszouy ott hagyta az utczáu, Sioudi utána ment a hol szolgált, de iuuen a háziasszouy kiutasította. Szondi Józsefué akkor felszólította szeretőjét, hogy tegye el láb alól az alkalmatlankodó férjet, hogy ő szabad lehessen. Király Sándor hajlott az asszouy szavára, s ugyan az nap este, a ház előtt sétáló Szondi Józsefet, Lesku Mihály, Tó h József és Sarkadi Mihály segítségével, vas villával agyouverték. A helybeli kir. törvényszék a héten mondott Ítéletet a hüuösök felett s Szondi Jőzsefuét, miut főlbujtót G évi fegyházra, Király Sándort 10 évi^ Lesku Mihályt 6 évi és Sarkadi Mihályt 4 évi fegyházra Ítélte. — Tűz volt hétfőn délelőtt Nyíregyházán a uagyvásártéreu. Bucsa Mihály napszámosnak a nádas fedelű lakóháza gyulladt ki s a tüzet a tűzoltóknak — erős szél is kerekedvén — jó fél órai nehéz munka után sikerült eloltauiok. — Gyermek-halál. Bezdéden, a Somlyódy Jáuos tulajdonát képező s Krausz Mór által bérelt gazdasági udvar kútjába beléesett május 13-án egy Pivoruyik Júlia nevű két éves gyermek. A kút kerítése igen rossz állapotban volt s igy történt a szerencsétlenség. A törvényszék Scheleifer Hermaut és özv. Csobai Józsefuét vonta felelősségre, mert az előbbit a bérlő a kút rendbehozására utasította, az utóbbi pedig meg volt bízva, hogy a gyermekre felügyeljen. Schleifer Hermaut a tör vényszók gondatlauságból elkövetett emberölés vétségeért 20 frt. pénzbüntetésre, özv. Csobai Józsefuét pedig két napi fogházra ítélte. — Elcsípett tolvaj. Bodnár Pál helybeli fiákeres 19 éves kocsisa: Herzig József feltörte szerdáu gazdája fiókját s magához vévén ounau cselédköuyvét és 310 forintot, megszökött. A fiatal gazembert másnap Delxreczenbeu elfogták s átkísérték Nyíregyházára. Az ellopott péDzből már csak 163 frtot találtak nála, a többit ellumpolta, meg föl is ruházkodott egy kicsit. — Tolvaj lakó. Kozák Mihályné helybeli lakosnő panaszt tett a rendőrségnél, hogy egy ismeretlen uri ember, ki magát ide kinevezett vasúti tisztviselőnek mondotta, szobát vett tőle bérbe s e hó 24 éu elküldvén őt 10 kr ára szilvóriumért, mig ő oda járt, magához vette 2 frt 50 krját s megszökött. Az ismeretlen középkorú férfi igeu elegánsul volt öltözve s aiany gyűrűje, láucza órája is volt. — A közszükséglet könyvéből, aminek az Athe uaeum Kézi L">xikonát méltán elnevezhetjük, immár a 27. és 28. is megjelent, melyek az 0 betűig terjednek, úgy, hogy most már csak a P—Z ig terjedő auyag, összesen 13 füzet vau hátra, hogy a teljes mű közkézre kerülhessen. Néhány hónap múlva mindenki, akinek magyar Lexikonra szüksége v.iu — és ki képezne kivéte'.t? — az Acsády által szerkesztett Athenaeum Kézi Lexikonát teljesen megszerezheti, még pedig ugy értesülünk, hogy a köuyvkereskedőkuek módjukban lesz ezen munkát kedvező részletfizetési feltételek mellett is szállíthatni. A most megjelent füzetek az eddigiek mértékét mindeD tekintetben megütik. — Uj siker. A nemrég lefolyt brüsszeli kiállítás alkalmából a kiállítás elnöke a következő levelet intézte a gróf Esterházy Géza féle cognacgyárhoz, mejy e kiállításon a díszoklevelet az aranyéremmel nyerte el: .Különös és kiváló örömömre szolgál, hogy önökkel iu dathatom, mikép kiállításunk zsűrije a küldött és kiálli tott cognacot oly kitűnő minőségűnek, találta, hogy ezért a legnagyobb kitüutetést: a díszoklevelet aranyéremmel Ítélte oda. Midőn e kiváló és jelentékeny sikerhez, mely egyszersmind hazájuk cognaciparának sikere is, őszinte szerencsekiváoataimat uyilváiitoin, tudatom egyszersmind, hogy a díszoklevelet és az aranyérmet egyidejűleg elküldöttük. Üdvözletem stb . . . — Szerencsétlen kabinet. A <Times- levelezője a nap ikban meglátogatta Apponyi Albert grófot, hogy megkérdezze véleméuyét az uj kabinetről. A gróf, a többek közt, a következőket mondotta a világlap tudósítójának : • Nem vagyok babonás, s ha Kálmán király meg nem előz, ugy bizonyára én mondom azt, hogy; de strigis quae non sünt nulla questio fiat.» S még is előítélettel vagyok a 13-as szám iránt. Higyje el uram, a 13-as szám, átkozott szám. Nem illők olyan asztalhoz, a hol 13 teríték van; hisz-n ön tudja, ha nem tudja, kérdezze meg Fraknói Vilmos történet tudóstól, hogy Endre nápolyi király, mielőtt meggyilkolták, lakomín vett réizt, a melyre tizenhárom fónemes volt hivatalos. És a tizenh.irmis szím az uj kabinet szerencsétlensége. — Bocsánat, veté közlie a levelező, nem tulom i^az-a, d} a közjogból azt tanultam, h igy M .gyarországou tiz a miniszterek száma, vagy kilencz, de soha sem tízenhárom. — Igaz ; de a miniszterelnök neve, az igazságügymini3zter neve, a honvédelmi és földmivelésü ;yi miniszterek nevei 1 A betU öl, még kabinetet is öl. Apponyi gróf krétát vett ki a zsebéből s egy nemzetiszínű táblára számokat irt, 1-tól 13-ig; a számok alá, Wekerlének, Szilágyinak, Fejérvárinak, Bethlen Andrásnak neveit. Körülbelül igy : 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 Weker 1 eSándor Sz ilá gyiDezsó Fe jérváryGéza BethlenAndrás Apponyi grófnak ragyogott az arcza. — Nos uram, hiszi e most már, hogy az uj kabinet boldog lese, ha csak 13 n pig tarthatja is magát? A levelrzó komoran s mély meghatottsággal tekintett a grófra. — Gróf ur ! nyögte fuldokló lnugon, hány p-vel írja nevét ? — Kettővel. A levelező feluirott, megragadta a gróf kezét: — Uram! esdeklett s könnyei megeredtek, vonja visszt az egyik p betilt. Méz nem késő I — Nem teheti ml válaszolt i a gróf meghatottsággal vegyes ciodí'kozással. A .Times, levelezője elkérte a krétát a gróftól s ezt irta a táb ára : „ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 ApponyiAlb e rt — Vég>-m vau 1 Kormányképtelen vagyok 1 kiáltotta ágról, • futott a nemzeti párt körbe, hogy lemondjon kormány alakító •záudéfcáról, örökre. — Ritka nagy termés. Az iméut befejezett répatakarulás alkalmával, daczára hogy s)k volt a panasz a nyár igeu kedvezőtlen, aszályos időjárása miatt, mely a répafejlődóst megakasztotta, inégis sok felé olyan rengeteg répatermések mutattattak fel, a melyek már csoda számba is mehetnek. Igy az oberndorfi fajból Pámer osli postamesternél 688 méter-mázsa, Nagy István szeutmiklósi liszttartónál 697 métermázsa termett katasztrális holdaukint, olajbogyóalaku répa Klein Ignácz ongai bérgazdaságában 726 métermázsa, Stégh Henriknél Ö-Kéren 862 métermázsa"52 kiló takarult katasztrális holdaukint. Mamuth répa pedig többek közt báró Wesselényi zsibéi uradalmában 790 métermázsa, Betegh Gergelynél pedig Soósmezőo 1248 métermázsa termett katasztrális holdon! A mostoha nyár utáu ezek mindenesetre phiiuomenális hozamok, az okok pedig ott rejieuek, hogy a kedvezőtlen időjárást ellensúlyozta egyrészt a jó kezelés, de főleg az igen jeles répamag, mely az elmondott esetekben is Mauthner Ödöu budapesti magkereskedőtől került. A talajok, hol e rengeteg termések takarultak, többnyire homokosagyag szerkezetűek, Sósmezőu, hol egy holdon majdnem 1300 métermázsa termett, a talaj agyagos volt, kevés szamosi iszappal. A nyiregyházai kir. törvényszék büntető osztályánál tárgyalásra kitűzött ügydarabok jegyzéke. November 28-án. Gyurecskó János és társa súlyos testi sértés büntette. Tóth József lopás büntette. Balog Áám és társa súlyos testi sértés büntette. Katz Mórné és társai hamis tanuzásra reá birás büntette. November 29-én. Éles Terézia és társai közokirat hamisítás büntette. Bárdi Péter és társa lopás büntette. Antalóczi Sándor sikkasztás vétsége. Szabó Mihály szándékos emberölés büntette. Lengyel András lopás büntette. November 30-án. Papp Pál ^hivatali hatalommali visszaélés vétsége. Szegfii Mihály és társa lopás büntette. Balogh Erzsébet és társai lopás büntette. A közönség köréből.*) A „selyem"-utcza ki kövezése. Tekintetes Szerkesztő Úr! Homokon és fekete földön a lehető legjobb utak vannak most, hogy egy kis fagyos idő vau, a vármegyébeu. Tessék azonban szekeren, kocsiu vagy bár miféle járművön végig meuui a nyiregyházai selyem -utczáu 1 Mintha csak a Nyírség térképét akarnák itt demonstrálni, halmok és völgyek a legkétségbeejtőbb változatossággal követik egymást. Hát majd ht ránk jöu egy kis országos eső. Pedig ez az utcza a legélénkebb kocsi forgalmú közlekedési vonala Nyiregyháza városának. Az egész zöldség-piacz úgy szólván ezen az uton vouul föl helyére, a sok zöldséges, káposztás, krumplis stb. szekér Pazony, Tura, Sényő, Bjgdáuy, Gégény, Kemecse stb. felől. A világért sem akarom azt moudani, hogy a város hatőságáuak nem lenne goudja eme uevezetes utczára. Évről -évre mindeu esztendőben hordják rá a földet, töltögetik. S minthogy mindez bizonyára a város szakközegének, a tiszti mérnöknek utasítása szeriut történik és eunek daczára a közlekedesi viszonyok a selyem ut czán uem hogy javulnáuak, de évről-évre rosszabbak (tessék most megnézui, ezen a pompás száraz őszön): az a gyanúm támadt, hogy ennek a szereucsétleu utczinak miuden baja onuan származik, hogy ezeu az utczán lakik, még pt'dig a saját házábau a polgármester. Sőt — ami még uöveli a helyzet nehézségeit — a vármegye alispánjának is ezeu az utczán van a háza. Ennek a prüderiáuak azouban uem szabad a végle tekig menüi, mert Bencs László uruak, Nyiregyháza város polgármesterének, ahogy őt a közvélemény ismeri, semmi oka siucs félnie attól, hogy szemére vessék, miszerint a közügy rovására a maga érdekeinek akarua elómozdi tója leuni. Ilyeu kicsinyes szempontok nem lehetnek irányadók e nagy fejlődésben levő város kormáuyzásáuál. De illeudőség kérdése legalább is, hogy az a sok száz szekér és kocsi, iuely uapról-uapra és külöuöseu a hetivásárok napján Kemecse, meg Pazony felől Nyíregyházára jön, ha már a vámházaktól kezdve — mert itt kezdődik a rossz ut — a városig keresztül töri magát a feneketlen sáron: legalább a város belső területén meg legyen mentve a (selyem-utezán — no meg a pazouyíutcza végén) fennakadástól vagy — a mostaui száraz időben a földüléstől. Mert a kövezetvám-szedésnek csakugyan semmi értelme és alapja nincs (ezeu az oldalon), mikor a megvett kövezetvám dijak fejében hasig járnak lovaink a sárban a város legbelsőbb területéig, ott pedig lóval meg sem szabad állanunk, mert mikor a megfizetett kövezetvám fejében — a zöldség-piaezon — egy kis köre jutunk, hát kifogatják lovainkat és nem létező istállókba küldik a városi policájok. Kérdezem : 1. Miért fizetünk mi ilyen körülmények között kövezet vámot ? 2. Szabad e a nagy forgalmú selyem utcza borzadalmas közlekedési állapotáuak reudezését elodázni csak azért, mert obskurus emberek, — ha ez a nagy forgalmú ut kiköveztet,uék — talán azt mondanák, hogy ez az ott lakó polgármester kedvéért történik ? Kérem ajtekiutetes Szerkesztő urat, hogye soraim nak, úgy a hogy megírtam,] helyet engedui szíveskedjék.**) Tisztelettel Megyei virills bizottmányi tag. *) E rovat alatt közérdekű filszjlalásokat dijtalauul közlünk ajbeküldő felelőssége mellett. **) Annál is szivesebben és nagyobb készséggel, mert a selyem uteze közlekedési viszonyain egyébként ii fólakirtu'c mir h vai a városi mérnöki hivatal figyelmét Éi valóban mi sem tu lju't megmagyarázni ennek a nagy forgalmú utczának szörnyüiéges elhmyagolását másként, mint ;diogy ez elillan a tölszólalás'nn motivílva van, hogy tudniillik a polgármester, miut ez ;n az utczi.ii hiztulaj donos, fél a méltatlan gyanúsítástól Csarnok. Vilma. — Beszélyke. — Irta : F. Boriska. Köves bankár izgatottan jár fel s alá fénynyel 6s elegáucziával berendezett dolgozó szobájában. A kandallóhoz támaszkodva szép barua ifjú áll, aggódó tekintettel kisérve az agg férfiú mozdulatait. — Semmit sem titkoltam el előtted, jó fiam, nem dologtalanság, uem köunyelmüség sodort idáig, a véletlen szerencsétlenség, az egymást érő pótolhatatlan veszteségek tönkre, jutatnak bukásra. — Édes atyám, talán még nem késő?! — Haha! — kaczagott fel az agg keserűen — nem késő?! Ha becsületemtől meg tudnék válui. Ha összegyűjtve mindeut, a mi ínég ma az enyém, el tudnék távozui innét. DJ miért legyeuek én miattam koldusokká százau és százan, a kik uevemre, becsületemre bízták a vagyonukat. Hadd vigyék. Legyen az övék, a mi a hajótörésből megmaradt! — De atyám, uem szabad csüggedned, e rettenete szót ,bukás", kimondauod nem lehet, mikor még oly roppaut vagyou van mégakezeid közt, miut a Vilmáé. Kezdj uj vállalatokba s hidd el uekem, hogy miudeu jóra fordul. — Hallgass, az Istenre kérlek, hallgass. Hogy gondolhatsz olyat, bogy a szerencsétlen árva vagyonát tegyem koczkára; go ,dold meg, mi várna reánk, és ő rá, ha elveszíteném azt is! Nem, ezt nem tehetem inkább ... s itt elhallgatott s komor gondolatokba merülve állt az ablakhoz. Nemes agg vonásain a lelkébeu küzdő elleutétes érzelmek viharzása éléukeu tükröződött vissza, majd végig simította tisztes ősz haját s az üveghez támasztván forró homlokát, szótlanul állt perczekig. — Mi lesz velein, mi lesz velem, tört ki végre, kétségbeesetten dőlve egy támlányra, arczát a kezébe rejtve. Küzdöttem, dolgoztam, hogy jövődet, egyetlen gyermekt m, megalapítsam, szereztem nagy vagyout, széles körökben ismert és tisztelt becsületes nevet és egyszerre elvesztettem mindent. Koldus becstelen leszek. Nem, ezt nem bírom el, s az erős férfi zokogásban tört ki. Az fju is eltakarta arczát, megborzadt a képtől, a mely ielki szemei elé feltárult. — Jenő, fiam, — kiált fel egyszerre az öreg — meg vagyunk mentve!! — Nőül veszed Vilmát. Jenő fölkapva a fejét és halvány arczczal kerekre nyitott szemekkel bámult atyjára. — Vilmát? rebegte öntudatlanul. — Igeu, Vilmát. Nos? Az ő vagyoua megmenteue mindentől. S ha akkor is veszteség érne : ott leszesz te, a ki védője, támasza maradsz életéu keresztül. Aztáu ő szelid, jó leány, boldog lészsz vele. — Ugy e uóül veszed? Jenő csak állt mereven, mozdulatlauul, miut aki eszméletét vesztette. — Szólj Jenő . . . — Igen I — Köszöuöm. Megyek Vilmához Jenöuek pedig, mikor egyedül maradt, ez a sóhaj szállt ki a szivéből: — Édes Alizem! * * * A Köves palota jobb szárnyában lakott a bankár gyámleánya: Őry Vilma, Köves volt üzlettársának egyetlen árvája. Egyedül ült most a kereveteu el elmélázva gyöuyörü kék szemével maga elő bámulva. Az arcza szép volt ennek a leánynak, szelid vonásaival, szenvedő színével, a korálpiros szájacskával s tömött selyemlá-y fürtökkel. Hanem milyen csúf ellentéte volt a gyönyörű areznak a szánalmas termstl A szép leáuy púpos volt. Gyámja miudennel elhalmozta, kényeztette, a legpazarabb fényuyel vette körül, mindent, a mi örömet, gyönyörűséget okoz, megszerzett neki, hogy a természet e kegyetlen szeszélyét feledtesse vele. S Vilma sohasem árulta el, hogy az neki kellemetlen. Áz emberek közé nem járt, az egész világot számára gyámja, Jenő és agg dajkája képezte. Jenő gyakran időzött termeiben, szívesen, sőt élvezettel csevegett a méla, okos s müveit leánynyal. Jenő nemes lelkével, férfias szépségével s a szellemes világfi simaságával hamar bálványává lett a szerencsétlen gyermek lelkének. Hogy tilthatta volua meg ez a szereucsétleu lány a szivének, hogy szeressen? Jól tudta, bogy Jenő nem lesz az övé soha, hanem azért szerette az imádásig. Jeuő sokszor elmesélte neki, milyeu nagy az a szerelem, melyet a halál küszöbén álló Kállai báró neje Iránt érez. Hogy gondolhatott volna hál arra, hogy Jenő valaha az övé lesz. — Jó napot, édes Vilma szólt Köves belépve. — Ha megeugedi, én is leülök, foutos ügyben jöttem, s egy támlányra ült Vilma mellé. — Öu nagyon izgatottnak látszik, jó atyám, szóljon, miféle ügy az, a mi eugem is érdekel?! — Vilma, én fiam nevében jöttem, Jenő azt kérdezi öntől, akar-e a felesége leuni? — Jenőnek a felesége? — sikolt fel Vilma lángoló arczcial, s majd hirtelen zokogásban tört ki, — miért jálszauak igy velem? Miért űznek guuyt belőlem? " — Ki akarna kegyedből gúnyt űzni? Éu komolyan kérdeztem, jő Vilmám, s igeu kérem válaszoljon. — Nem, nem, soha! hisz Jenő más szeret, miért leunék éu a felesége? Miért leunék én az ő bilincsévé? én, a nyomorék. — Oh, hagyjanak békén. — Ne igy édes Vilma, gondolja meg nyugodtan. — Szóljou atyáin nyiltau, miért akarják, hogy Jenő neje legyek. — Jól van gyermekem, hallgasson ide . . . én teljesen a tönkrejutás szélén állok. — Ah. hisz kezeid közt vagyonom, használja, fordítsa üzletére, miért kellena azért megfosztani Jenőt szabadságától? Nem, uem, soha, azt tenui nem fogom. Ah. e fájdalomtól megkímélhetett volna uram! Mi szükségem a vagyonra, rendelkezzék vele, ha elveszti, még akkor is megmarad számomra az a hely, mely megillet