Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-14 / 7. szám

,1\ Y I H 1) E IV.' Küziigy és önérdek. Talán sohase lehetett annyira tapasztalni, mint napjainkban, hogy a legtöbb embert önérdek vezérli minden cselekményében. A legtöbb ember maga iránt való kötelességnek ismeri az önérdek tul hajtásút és ebből kifolyólag össztéveszti a tisztes

: séges megélhetésre való törekvést az önérdek munkájával, ami legtöbbször a közflgy rovására történik. A közflgy minden emberre ró kisebb nagy.'bb kötelességet. E közügy által sokféle alakban kirótt kötelességekből a leggazdagabb embertől a legszegényebbig mindenkinek kijut a uiaga része, ha az önérdek által sugalmazott mentségekkel az alól menekülni nem akar. De épen az a leguagyobb hiba, hogy sokan föl sem veszik a közügyet s legtöbbször énjüket állitják a közügy elé, melynek minden körülmények között való elsőséget vitatja az önérdek. Igaz, hogy minden embernek kötelessége, saját és övéi boldo gitását, a tisztesség korlátain belől munkálni, de az is igaz, hogy az ember nem egyedül magának, hanem a társadalomnak, a közügynek is él Ilyen körülmények között az olyan ember cselekszik helyesen, az érdemli meg a közbecsülést, aki saját viszonyait a közügy érdekeivel akként tudja összeegyeztetni, hogy egyiket a másik rovására ne;n dédelgeti Napjainkban nagyon nehéz dolog a megélhetés. Annyira nehéz, hogy időnk legnagyobb részét ez veszi igénybe, de ezzel uem azt akarjuk mondani, hogy a közügynek is ne szentelhetnénk belőle. A legtöbb ember fut, fárad és mindég csak énjéről gondoskodik, a közügy iránt hideg közönyösséggel viseltetik s ha tesz is valamit a közügyért, azt is önérdekből és azért teszi, hogy mellékes utou magának csináljon belőle hasznot, vagy legalább is zajos elismerésre számit, mely hiúságát legyezgesse s kielégítse. Mennyire más az olyan ember, ki kötelességének ismeri, hogy a közügyek szolgálatában önzetlenül munkáljon s kifejtse tehetségeit. A köziigy előmozdítása előtte a fő czél, ugy azonban, hogy saját viszonyainak rendezéséről seiu feledkezik ineg. A közügy embere a tett embere, aki beosztja az időt, és ugy jár el, hogy saját ügyei rendezése mellett elég ideje marad a közügyek szolgálatára, mert maga is ugy akarja. Ha valaki annyira közönyös, hogy egész életén keresztül mit sem törődik a közügyek előmozdításával, vagy azért cselekszik, tesz valamit némelykor a közügy érdekében, hogy jó hazafinak tartassék, még nem Ítélhető el annyira, mint az, aki még a közügy érdekében látszik fáradozni, alattomos utakon folyton és kizárólag a maga javait igyekszik munkálni, önző czéljait előmozdítani, sőt a hazafiságot, a közügyet, az emberbaráti kötelességeket folyton haugoztatva, épen ellenkezőleg cselekszik, mint amit a világ tőle vár, de mesterileg játszva a közügyek iránt való önzetlen érdeklődést, egyidőre tévedésbe ejtheti ismerőseit, a közönséget, de bukása annál nagyobb és szégyenletesebb lesz, mert előbb utóbb a saját cselekedetei leszuek árulói, hogy nem a közügy, hanem az önérdek embere volt. ,já NY1RV1DÉK TÁRCZAJA* Farsangi levelek egy falusi kis menyecskéhez. (Városiakuak oltásai uem aján'om.) III. Kedi •cs Mariska hugocskám! Beszélek ueked a női kedély, nyájasság isteni erejéről. Kezdem egy kis mese felével. Rá érünk ugy e bár? Tehát hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal asszony, a ki uuatkozott. Fiatal volt ós már is unatkozott! A hímes tavasz balzsamos legébeu, a kert agg hársfája alatt üldögélt. Bogár zümmögött, méhe döngicsélt, lepke lebbent, fent a vóu hárs illatos lombja közt, előtte a mosolygó, nevető virágágyakou. S ó unatkozva nézte a döugicséló mehet, a virágról virágra szálldogáló lepét, zumiuogó bogárkát. S igy uualiuábau sugdosta magában: megálljatok oktalan, kicsi, jószágok, rászedlek b nueteket 3 gondolatára vidáman folkaczagott. Tudja isteu, hol j*rt a gomlolatja! AztAu bem. nt « szobájába, kihozott ket pompás makart csokrot s oda helyez* a virulú bokorba. Líste az eredményt Nagyot kaczugolt, midőn egy-egy iuéhike bogArka, vagy tarka sztrnvu pillaugó az al virágra szállt. Megcsaltalak ' kiáltott gyönyörrel Tudja isteu, hol járt a gondolat ja! Hanem azt vette észre, hogv a megc«lt bogárkák látható bosszúsággal ha-yták ott a mtkart cokor holt virágait s annál nagyobb gyönyörrel ma attak az eló virágokon. S & fiatal a.-sszouy megiut e

3ak unatkozott. No rnos-t már jertluk az egyenes útra, kedves hugocskáin. Azok a kicsi oktalan jószágok hamar észrevették csalódásukat s futottuk, menekültek a móz nélküli szines A mindennapi élet elég olyan alakot mutat fö>, akiket csupán a föltünési, nagyzási vágy terel a közI ügyekben való faradozás, dolgozás útjára. Az ilyen i ember könnyen felismerhető, mert keresi az alkalmat a szereplésre, hogy eletjelt adjon magáról, és beszél, tesz öntudatlanul, cselekszik anélkül, hogy számotvetne azzal, hogy amit cselekszik, előnyére vagy hátrányára szolgál-e a közügynek. Az ilyen ember | rosszabb, ártalmasabb annál, aki csupán csak magának él és a maga érdekeit istápolja egyedül és folytonosan, mert ez utóbbinak élet-világa, befolyása legfeljebb a családi kör határáig terjed, mig az ál hazafiak, az ál-emberbarátok, a tanácskozások zöld asztalainak csupa szereplési vágygyal, hiúsággal eltelt alakjai egyenes veszedelmét képezik az egészséges társadalmi életnek, e helyes alapon nyugvó közügynek. Nagyon sok ember nyilvános szereplését azzal menti, hogy ez vagy amaz neki meggyőződése. A meggyőződést " tisztelni kell az ellenvéleményüeknek egészen addig, mig beigazolva nincs, hogy a meggyőződés hangoztatása nem más, mint hamis czégére a privát érdekek istápolásáuak. Mihelyt azonban egyes emberek érdeke és nem a közö.iség java vezérli a szereplőket, el kell, hogy forduljanak tőlük a helyesen gondolkozók s kell, hogy ezeket az ala kokat, a nyilvános szereplés ez ipar lovagjait, leálczázzák Sajnálatos dolog, hogy közéletünknek ilyen álprófétái igen gyakran követőkre találnak. Ezek a legtöbbnyire tudákos, nagyhangú, de kevés készültségü alakok bizony uem csinálnak lelkiismereti dolgot abból, hogy a maguk rejtegetett érdekei kedvéért a közérdeket elbuktatják, keresztre feszitik az igazságot, sőt tovább is mennek, kétségbevonják a mások érdektelenségét, sárral dobálják meg azokat, kik hazafias törekvéseikkel az ő önös érdekeiknek utjábau állanak. Vannak, akik társadalmi és közéletünk eme kóros tünetét kicsinyük, kik ez ismeretes alakoknak közéletünkre való befolyását tagadják Pedig e tényezőkkel számolni kell. Ha a közügynek uem kellene folytonos harc bau állania az önérdek akna-munkáival, nagy hasznát látuá ennek a közélet. A kisgazdák és a nép. (Vége.) Másik nagy előnyük, hogy tagjainak minden héten reudeseu vasárnap délutáu össze kell jönni közgyűlésre és eiinek betartása is oly szigoruau megköveteltetik, hogy a több ízben elmaradók kizáratuak. A gyűlésen összejőve a község tisztességes eleme egymással, a gyakori érintkezés, közös érdekek, egyenlő szövetkezeti jogok csak növelik kölcsönös bizalmukat, vonzódásukat, szeretetüket s lehetővé válik a közhasznú dolgok több oldalróli megvitatása. Megbeszélhetők leszuek a gazda ember mellékkereseti forrásai, minők a baromtenyésztés, gyümölcstermelés, méhészet, házi szövő- es fonóipar és az illető vidék uetaláni más kínálkozó jövedelem forrásai, melyekért egyesült erővel, egyesitett tőkével hasznosan tehetnek kezdeményező lepéseket. Egyesülhetnek vizenyős belyek lecsapolására, száraz helyek csatornázására, vagy eszközölhetik bizonyos szükségleteknek közös bevásárlását, hogy igy olcsóbban jobb czikkekhez jussanak. virágokról. Hanem aztán annál tovább mulattak az illatos édességben! Lásd, még a himpellér lepkének se kell a makartcsokor, édes kicsi szentem! A női kedély édes méze, elbűvölő nyájassága: ez vonta a férfit. Hiszen lásd, elmondjuk azt, elesküdözzük azt a szeut oltár előtt, hogy: sohse hagvjuk el egymást! De hát ez mind csak: szó ... szó ... szó! S'.ivetekben rejlik e szónak tartalma édes hugocskáin! A uői szépség csak szín, festett menyország, mely magában véve a férfi előtt hamar uuottá válik. Egy kis mámor, aztán . . . következik a kaczenjammer! No hallhatsz ilyet eleget a mai sziumutatós világban! De a női kedély varázsa, mint a tiszta hegyi forrás éltető üdesége, még a beteget is életre hozza. Neked jó kedélyed volt, kedves hugocskám. Nem igyekeztél korán uagy leány lenni. Báboztál, mig annak ideje volt. Daloltál, miut a pacsirta, kaczagtát, mint a gerle s arany szived napsugarában éledt körülted a félholt is. Nos tehát! miért lettél már duzzogóvá?! . . . Igy tán jobban otthon tartod az uracskádat? . . . Ulvasd csak Aranynak azt a gyönyörű versét, mely , igy kezdődik : J Oh I ne uéiz rám oly sötéten I'alyatarsa eli-temuek. Mint midón az öszi felleg Húzz* árnyékát a réten ; Nézx sz-lideu nézz mosolygvi: Férfié az élet gondja. E/. a szélűién, ez a mosolygea nézés: a női sziv éltető derűje, melynek euyh-helyében örömest huzódunk meg. De ennek híján olyan rideg, olyan fogvaezo^tató ruleg világ vau a feleség körében, hogy szinte futva menekülünk . . egyik ide, másik oda . . a boldo váro-i férj a kaszinóba, kávéházba, a falusi szereucsétlen | tlőtás . . . utóljara még a ronda korcsmába is, csak haza ne. . . hol egy zsémbes asszony, mint az őiökös csepegés, darálja szünetlenül sivár szive émelyítő Ízetlen ségeit! ... J De ho«y a nép ne legyen kiszolgáltatva tudatlan vaev önző emberek vezetésének, kik vagy nem érhetnek el semmit, vagy pedig c<ak saját hasznukat tekintik: e mozgalom élére a papiknak kell állani, kik a tudással a feddhetleu j. llemet s a beléjök helyezett általános bizalmat egyesitik. Igyekezzenek ők kivivni érdemeik által a vezérlő szerepét s ha mindenik megteszi kötelességét, egy oly hatalmas községi hitelszövetkezet hálózat fog létesülni, mely a mi népünket is oda emeli, hol állanak a szerencsésebb nyugat kisbirtokosai, papjaink pedig, kik ezt kivívták, ki fogják vele nem csak a jelen, de a jövő uemzedekek háláját is VÍVDÍ. Azonban a czél bár nagyon meg lenne közelítve a községekben külöu i-zoláltan működő hitelszövetkezetek által is, végkép csak az által érhető el, ha e sok külön szövetkezel összhaugzö organismust képez egy nagyobb, erösebb szövetkezet támogatása, utmutatása mellett. Ez okból szükséges lenne, hogy a mint a pestmegyei községi hitelszövetkezetek egy központi hitelszövetkezet által gyámolittatnak. ügy a most létrejövök is egyesüljenek egymással közös működésre egy központi hitelszövetkezet kebelében. Ezért helyes volna, ha az egyházmegyék — esperességek — előbb elhatároznák, hogy községeikben községi hitelszövetkezeteket létesítsenek s az utáu felkérnék az egyházkerületi igazgatótanács — illetve káptalan — támogatását, hogy az egy központi hitel szövetkezetet alkosson, melynek tagjai lennéuek részvényeik folytán a községi hitelszövetkezetek valamennyieu s lehetue tagja az egyházkerületen — püspöki megyén — mint alapitón ki/ül, bármely más alapító is. Az egyházkerületek — püspöki megyék — támogatása mellett a községi hitelszövetkezetek inind megizmosodnak ós ha az egyház kerületek, illetve püspöki megyék az erkölcsi támogatáson kívül anyagilag is segélyeznék a szövetkezeteket heverő tőkéiknek,kötvéuyeikuek nálunk való elhelyezése által, nemcsak a földmives nép vagyoni es morális fejlődését mozdítanák elő, hanem még magu ikuak is szereznének hasznot, mert kötvényeik azon kamatokon kivül, miket eddig gyümölcsöztek, ezen elhelyezés által még bizonyos százalékot jövedelmezhetnének is. Vagy ha egy központi hitelszövetkezetnek ily alapokon való megalkotása nem vihető keresztül, az igazgató tauá csot, illetve káptalant arra kell kérni, hogy valamely solid alapokon nyugvó nagyobb banknál eszközölje ki, hogy ez a községi hitel szövetkezetek gyanánt egy külön osztályt nyisson a maga kebelében, melyuek szintén lehetue bárki alapító tagja Nagyban biztosítaná a sikert, ha az illető bank törvényes alapokon kellő biztosíték mellett a községi hitelszövetkezeteket a váltó-kölcsön kedvezményében részesítené s a hitel nyíláson kivül kieszközölné azt is, hogy az olt működő hivatalnokok mérsékelt dijazás mellett koroukint megvizsgálják a községi hitelszövetkezetek ügy- és számvitelét s az ezekuél működő tisztviselőknek útmutatással szolgáljanak, tanácsot adjauak. A közpoutí hitelszövetkezet megalkotása körül bármelyik expedienst fogadj i el kiindulási alapként az igazgató tanács, illetve a megyei püspökség, megmardd egy nagyfontosságú feladata a községi hitelszövetkezetek kezdeményezésére vonatkozólag is az egyházkerületi igazgatóságnak. A pnpok nekik vannak alárendelve, tőle függnek, rá hallgatnak és ha saját maguktól nem is tennék meg a lépéseket szövetkezetek alakítására vagy azért, inert nem lennéuek meggyőződve azok horderejéről, vagy mert egyéb okok kárhoztatnák tétlenségre, — ha felettes hatóságuk által szóiittatnának fel a kezdeményezésre — kételyeik eloszolnának és » cselekvés terére lépne valamennyi. Ezért lenne feltétlenül szükséges, hogy az egyházkerületi kormányzó hatóságok felekezeti külömbség ué.kül felszólítsák a saját papjaikat, tanítóikat, gondnokaikat, hogy a szövetkezetek létesítésére vegyék igénybe a községben bírt befolyásukat s tegyenek meg azért mindent, mit erejük bir, erejük megenged. Folytatása, (t mellékleten. Nehogy azonban az ellenkezőbe csapj ám, kedves jó hugocskám! Valamint nem mind arany a mi fénylik, ugy nem mind nyájasság, az, a mi annak mutatja magát. Nem ám ! . . . Például ha uracskádat valami bántja s komor gondolatok között tér haza s te, hogy elűzd lelkéről a felleget, egyszerre nyakába csimpaszkopol s csupa vajjá válva olvadozol körülte s aztán? . . . S aztán csodálkozol, hogy nem jó meg a jő kedve hanem fanyalogva fogadja az egész aktust! No persze! Ez nem uyájassság, édesem, hanem bántó izetlenség. Egyszerűen azért, mert nincs benne rokon-érzés, nincs benne figyelem! Ugy bizony! A női kedély, nyájas kedély alapja o figyelem és rokon-érzés. Ez a két drága tulajdonság a női szívvel együtt születik, kisebb nagyobb mértékben. A nevelés folytán kifejlődik, szint és kamatot nyer, vagy elveszti eredeti természetességét. A mesterséges kedély olyan, mint a művirág: nincs illata, nincs melegsége. A természetes kedély olyan, mint a tűz: maga is meleg, másokat is melegít. Panaszkodol hugocskám, hogy az urad el-elmegy hazulról s magadra hagy, pedig te imádod ! Én azt mondom: ne imádd, mert ő nincs szentté avatva. Nem vágynak arra a férjek, hogy feleségük ím dja őket! Inkább szeresd! és ne csak szerettetni akarj általa. Figyeld meg szive, lelke óhajait, vágyait. Hiszen ti nagyon tudtok ahoz, ha akartok. A figyelő képesség nálatok rendkívül ki van fejlődve. Az általatok szeretett férfi óhajtását azonnal ki tudjátok találni, s vau bennetek erő, hogy önmegtagadással is teljesítsétek azt. S mily öröm gyul szemetekben, ha látjátok, hogy örömet szereztetek neki. Tégy te is igy édes Mariskára! Talá'd ki a te férjikéd óhaját! Figyeld meg jól! Öröme legyen a te örömed! Aggodalma borítsa borúba a te homlokodat is. Mert ha te közönyös vagy az iránt, ini őt érdekli; vagy éppen taláu bánt, a mi neki örömet szerez s inkább az