Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1892-09-04 / 36. szám
..IN 1 It u í: «-' Ha/a jöttem. Seuki uáljui jobban nem szeretheti Szabolcsvái • megyét: mert ritkán latom. Mikor igy a messze Uj otthonból ide fele térek, mikor belepek akáczfás utakkal szelüelt szülőföldemre: uagyot dobban a szivem s elfog valami ujjongó öröm, mint a gyermeket, mikor uagy sokara hazaérkezett. Mi is lehetue egyéb első eszmélódése z idegeuból megjött embernek, mint az összehasonlítás;— de persze uem az irigy idegen sárga szemüvegén, haueui a hoi.h meleg erdeklódesével. — Hát biz, epeu ez a meleg érdeklődés szQli azt a sajátságos soviuizmust, hogy éu a vármegyémet — és auuak a székvárosát tarlom a világ közepeuek. Hiszen láttam már éu szebb várost az országban tuczat számra; palotasorok is diszituek uem egy provinciális városot — — de mégis az éu tisztaképQ Nyíregyházám csak legjobban tetőzik nekem Pedig itt uem palotasor, de csak egy palota sincs Nagy csapat földszintes épület az egész város, de a közepe legalább, ahol éu látom, tűrhetően csiuos s ez elég uekem. Hohó! Nincs palotáukV Hát a váiosháza, a megyeház! ? •Járjitok be minden földet, Melyei Uun megteremtett S nem találtuk bizuüjár* A megyeházunknak a párjjra « De ez uem egészeu igaz ám: csak vers; hauem azért a láuczhiddal uem dicsekedtek többször, mint mi a nyíregyházi megyeházzal Hogyne, mikor még a buda pestinél is — csinosabb l yeu tetszetős kis épületke nekem még a lutherá nus gimnázium is. Meg nini, még ez az ujounau épült emeletes ház a nagydebreczeni utczán! Kié ez? Melyik uagyságos uréV — Ez az ág. ev. felekezet központi elemi iskolája. — M.csoda! hát mindeu a tótoké? Pei>ze, hogy kálvinistának születtem s olyanformán vagyok a más felekezctbeliekkel, mint a debreczeni ember az esztergomi bazilikával. „Hiszen tetszősuek tetszős,— mondja — de cs k nincs ebbe akkora harang, mint a Rákóczy.' Éu is ugy szeretuéin azt, ha rárakhatnék minden szép köutöst a mi egyházunkra; tehát, hiába, bele kell győzöd nőin: lopni világos uappal uem szabad. Másrészről meg, mint jó magyar ember és becsületes hazafi: örülhetek-e jobbau valaminek, miut auuak, hogy egy új, csaknem a földből bujt városkában 10 ezer embert tett jó mugy.ir emberré — az iskola, a hazahas egyházuak buzgó áldozat készsége, mely nem elégedett meg azzal, hogy a gimnáziumbau egyesek megtanulják a csengő magyar szót: gondoskodott, hogy a népiskola ezt a hazalias czéít egyetemessé tegye — s évek hosszú sora óta a mi lutheráuus egyhá/uuk elemi iskoláiban a tannyelv magyar. Hát hiszeu annak is kell lenni. Ebben semmi különösebb érdem nu.cs törvéuy szerint és theoretice. A magyar boupolgárnak magyarul beszélni csak tudni kell tán? Persze. Hauem azért practice: érdem. De ue legyünk egy oldalúik. Érdeme ez az ág. ev. egyházuak közegészségi szempotból is. El fognak ezzel tüuui a viskószerü utczai iskolák, istállószerü belvilágos •águkkal. Beköltöznek akis Múzsa fiak egy szép új p íloiába Magas falak, tágas termek fogadják itt őket a tmszobák b.tu, elegendő levegővel, mig egy-egy órára bezárkóznak auégy fal közé. Ások széles, világos ablak az új uem/.edék látó képességét uem fogja oly szembe ötlőeu redukálni, uiint nagyon sok iskolánál még ma is, hol egy sötét lyukban kell a zseuge gyermeknek6—7évi lanulóéletét átvaklálnia. * ,• Hat az uiit se vetne a lat ba, hogy ez új kellemes képű iskolaépületbe bizonyára nagyobb örömmel siet a tanuló pereg és Igy bizouyára uagyobb vágygyal is. Vagy volua valaki, aki be uem látja, hogy a tisztaság, szépség, kelltm, egészséges tekintet vagy kinézés mind miud nagy vonzerővel hatnak az emberi lélekre. A uagyéra is. Hát még a kicsinyére!] tle sikerült kiderítenem, hogy ez a jelző uem anyuyira a testi, miut iukább a szellemi tulajdonságaira vouatkozik. Sokoldalú fertiu; vendéglős, borkereskedő ós hentes egy személybeu. Hogy melyik hivatását tölti be legmél többau, azt homály földi; részemről modora utáu ítélve siületett hentesnek tartom. Az ormótlan elefánt leírását, engedjék meg, hogy — személyes tekintetből — ezúttal mellőzzem; legyen elég megjegyeznem aunyit, hogy fürtjeim vörös színűek s hogy németül uem tudok, a miért is nagyon jól használhatuuk elefáutuak ott, a hol a leáuy is, f'rfi is németül beszél, s én nekem még csak fogalmam sincs róla, hogy szidják e ezek egymást, vagy dicsérik ? Ezt a nagyszerű helyzetet a férfi szívesen kizsák máuyolta volna, mert az angyalszépségű Lujza iránt eltitkolhatatlau érdeklődéssel viseltetett, de oh sajuos, csakugyan szerepelnek más személyek is, a kik ezt megakadályozhatták. Ott van például egy középkorú, mindazonáltal süket hölgy, a kii a fertihez meglehetős szoros kötelék (Qzött :a felesége volt Szüksége kiterjedi minden nyelvre, s e körülmény ót i alkotmányossá lette volna az elefánt szerepére, (ámbár én iukább mnp zlihoz hasoulitanámi: csakhogy a szemei elesek voltak s mindjárt of termeti, a hol a férje hó litási kísérleteket tett A helyzet lehá: ez : Van egy bevehetetlen vár, az angyal szépségű leány síivé Ezt szeretné megostromolni az elefánt, csakhogy 6 azegéuy nem tud oéinetQl s nem is meri igénybe venni a szerelmi vallomás nemzetközi jelvényeit, az ölelést, csókot, mert attól fél, Jjogv tenyerei szintén uemze'köti értelmű választ adnak e kísérletre. Hdsouló hóditáM szándékokkal a hentestermészeto mészáros is, a kit, hogy az állatsereglet telje- legyen, nevezzünk bulldog-kutyának ; csakhogy a süket mopszli mindig résen áll és kedves férjét nem épen szerelmes pillantásokkal igyekszik visszatartóztatni az ostromtól. És 6 a bevehetetlen vár? Ó mosolyog elefántra, mopszlira, bulldogra egyaránt. Mikor a buldoggal áll izemben, az elefántott szidj*, mikor a mopszlival beszél, a bulldogot szapulj*; mikor az elefánt kerül eléje, a tnopszlit gúnyolja. Ámbár meglehet, hogy akkor Ugy ? Igaz. A nagy okéra még tökéletesebb hatással van a t'isztasság, szépség, kellem, egészséges kiuézés ete . . . Veuio nunc ad fortissimum! Most már uem dic.érui kezdem a mi székvárosunkat, hauem összehasonlítani. És az összehasonlítás sehogy»em válik a város I előnyére. Én egy jókora alföldi városnak vagyok lakója. Azt kérdi egyszer öreg nagybáty áin: — Fiam, uiilyeu az az X ? Város az vagy falu? — Hát persze, hogy város. Amelyikuek 20 ezer lakosa van! — Jó, jó! Van e trotoárja? — Van polgármestere, rendezett tauácsa, járásbiró sága, uyolez osztályú gimnáziumi, leáuyneveló intézet . —- Süsd ineg! Ne azt beszéld uekem. Arra felelj kitérés uélkül: vau e valami járdafeléje az utczáu ? valami kövezet vagy palló is a házak töviben? — Felesleges az ott. Homokos az utcza. — Akkor falu a te községed, nem város: No hát Urann kérem Önöket Nyíregyháza renoméja érdekébeu. Öuök se vezessék a jövevényt az oldal utczákba még most Taláu idővel oda is ? . . Szó sincs róla: kövezet dolgában 50% el előbb állunk, mint világítás dolgában. Még ma is pislogó petró leum -lámpák juttatják eszébe a járókelőknek, hogy vau uc.ai kivilágítás — más vároíokbau. Mert ázni kivi Iá. gitásuuk haszuavehe ősCgehez holdtölte szükséges. Nodelegyüuk igazságosak. Ugy hallik: vajúdik már a villamvilágitás ügye. Hát akkor csak szapjráu Uraiin, szaporán. Ne maradjunk mi épen a legutolsónak. Sokkal szegényebb, hogy úgy mondjam, koldus mi hozzáuk képest Szatmár-Németi s az a város fürdik a villamféuy teugerébeu. És higyjek el azok, kik a megszokás kouzer vativizmusáuak avas köpeuyébe nagyon is betaláltak bur lózui, higyjék el: semmi sem ad egy városuak kellemesebb, rokonszenvesebb szint, mint egy ragyogó kivilágítás Oiyau az, miut a görögtűz a dekoráczióbau, az alakoka; nemcsak kiegészíti, hanem ki is emeli, bűvös fényözönével színpompássá, meleggé, vágykeltöbbé teszi, még a fakó verebet is kanárivá aranyozza Miuden esetre akár a trotoár, akár a világítás fe libe-hurmadába fényűzési csikk is Olyau, mint a ruha az emberen. Ugy tűnik fel nyáron, mintha csak disz lenne, pedig mihely bekopogtat a tél, érezzük, hogy első sorban is meleget tart Hanem azért tény, hogy sokkal iukább nélkülözheti gyarló testünk ezt, miut a táplálékot. Ilyeu táplálékok Uraim egy városbau a kulturális iutézméuyek. Ilyenek az iskolák, közkórházak, színházak. Iskolák dolgában talán tán nem halad Nyíregyháza csiga biga módra. Vau 8 osztályú gimnáziuma, leányiskolái. Tehát fiuknak, leányoknak vau hova menni isme reteikuek bővítése végett. De van-e hát igazán? A gimnázium? Oda beadják az úrfiakat, hogy tudományos pályára készítsék el a professzor urak. Hát hiszen szép az, ha valaki tudományos emberré tud lenui. Igy aligha nem többet használhat a társadilomuak, mint kaszával, kapával De hátha nem tud azzá Ituui? Ha uincs kedve, türelme, vagy tán képessége sem a hosszas, sorvasztó betüfaláshoz ? Mit csináljon akkor vele a szüle? Hova adja a végett, hogy legalább az általáuos műveltség alapelemeit beszívhassa magába? ahol képezze lelkét, szellemét? Hisz a műveltebb, képzettebb ember bármily foglalkozási ágon könnyebben boldogul: ez tagadhatatlan tény. De másrészt társada'mi szempontból is szükséges az egyéuek szellemi kiképzése. Ez oly természetes. Minél több műveltebb tagja van egy társaságnak, annál több alkalma vau a társaság többi lapjainak a tőlük való tauulásra. Mert mi másra volna alkotva a beszélő szerv, ha uem az ismeretek közvetítésére. De mit közvetítsen az olyau nyelv, melynek rugója : az ész alig egy-két rozsdás csavarra jár, alig tud egyebet kerepelui, mint egy néhány tetszetős pletykát vagy pláne is engem csúfol, csakhogy éu jámbor képpel hallgatom az ő érinthetlen német beszédét s olyan jóízűen mosolygok hozzá, miutha bókot mondana nekem. Ily helyzetből természetszerűleg következik, hogy a kissé kényelmetlen körülményeken mindegyik fél változtatni igyekszik. Az elefánt elóhajhász valahonnan egy uémet grammatikát meg egy német zzótárt s abból igyekszik összegabalyítani egy három soros levelkét, a tni különböző variációkban ugyau, de azért helyesírási hibákkal és gramatikai baklövésekkel telve csak euuyit árul el: — Ich liebe dich! * A gyöngébbek kedvéért megjegyzem, hogy ez nem valami káromkodás, hanem egy csodálatosan szerkesz tett kérdés, vallomás, félig-meddig kérdés is, a mire az ember csak ilyeu választ szeretne kapni: — Én is — szeretlek! A bulldog is készül nagyban a hódításra. Cvikkeiére uj zsinórt vesz, tisztára megborotválkozik, ócska kabátjáuak gomblyukába valami útszélről felszedett vi rágot tűz, a szobaleánynyal megígérteti, hogy a fele-égét távol tartja a tett színhelyétől, aztán útnak indul, bogy az angval szépségű leányt megtalálja. Csakhogy két körülménynyel nem számolt: a mopszlival és az elefánttal. Az elefánt neszét veszi a roppant készülődések, inegszálj.i a féltékenység, rohan a inopszlihoz s jelekkel tudtára adja, hogy mic-oda jelenet van fejlődésben. Jelekkel azért i«, mert nem tud németül, de azért is, mert a mopszliuak a német nyelv is khinai volt s füleit abszolúte uem használja egyébbre, minthogy legyen függőit hova akasztani. C<akhogy ez a jeladás kissé nehezen megy: mikor megakarom neki magyarázni, hogy a bulldog ölelni és c-ókoloi akarja az angyalszép Lujzát, akkor ő ezt ugy érti, hogy én akarom rajta elkövetni ezt a műtétet i pedig isten mentsen meg tőle). Női búi/kesége fellázadt, s oly gyöngédeu simított fultővon, hogy éu is majdnem bele süketQltem. Mis embernek ez elvette volua kedvét a további kísérletektől, de nekem eszembe jutott, hogy Lujzára a bulldog szemet vetett s ez mindjárt bátorságot öntött belém Annyi elóvigyázati intézkedést még megtettem, bogy egy széket toltam kettőnk közé, másik még ép sikamlós adomát? Emeljétek magadra az egyeseket b köruvezete hozzá vágyik, kapaszkodik utána, s ha ki fölérte, még fölülmúlni is törekszik. Ez a rugója a társadalom tö::életesbülésének. A társadalom mindeu rétegébe, jobbau mondva mindeu külön társaságba neveljetek művelt, tanult embereket, akik társasá < Tuknak a savai legyenek. Egy sz mernyi só, ha o!dódhatik az egész tányér levest megizesiti; egy pár rokon szenves ember az egyes társaságokbau népszerűvé teheti még a legszárazabb tudományos ismeretet is. Hanem természetes dolog aztán, hogy eme világító lámpásoknak beleillőknek kell leuniök mindig a társaságba. Hol teuyésztüuk azoubau ilyeu magot, melyet elszórva, az bármily földbe gyökeret tudjon verni? Bizonyára nem a Gimnáziumok azokuak a melegágyai. A gimnázium már lia^youiáuváuál fogva is vagy tulomáuyos embert készít eló°vagv — proletárt. Aki egyszer oda szagolt, abból kézi munkakedveié ember nem válik soha, képesítést ha nem tud szerezni arra, hogy a tudományos pályán haladjon tovább, dologkerüló lesz egész életében; uti figura docet. A giniuáziuof uagyou arisztokratikus intézméuy a mai demokratikus világban. Az csak akkor volt jó, mikor az emberiség még pusztán két osztályra oszlott: úrra vagy parasztra. Az°ur elt láblógázva, dolgozott neki a paraszt. Épeu azért a parasztnak tudásból eleg volt auuyi, hogy mikor az eso esik, ue álljon a csorgó alá, mert ott legjobban esik. Ma azoubau másként áll a világ sorja. Ma elő zör láblógázva nem igen élhet seuki. Aki ügy él, aki teljeseu here, azt a mai szocziális elvekkel szaturált világbau legalább is görbe szemmel nézik s jövendőre még jobban. Ma a jogosságot és igazságot kereső kor kitől kitől meg kiváuja, hogy dolgozzék. Ma a tuuuka nem lealacsouyit, haueui feleníel ós nemesit. Ez hát az oka, hogy ma már az iparos és kereskedő osztály épeu olyan becsült osztály, mint — hogy is mondjam meg Magyarországon? — miut az üri osztály. Természetes, ez még ma csak a művelt és józau belátással biró uyugatou vau igy. Nyíregyházától függ; keletre vagy nyugatra számitja-e magát? Ha nyugatra, akkor neki is fel kell karolnia a polgári osztály sorsát. Kell létesítenie valahára oly intezetet, ahol a szellemi kiképzés is meglegyen, de a muukát becsülő demokra likus gondolkodásmód is az iskolai szellem véréuek egy fő alkatrésze legyen. Ilyeu iskoláknak bizonyulnak a polgári iskolák, kereskedelmi iskolák, földműves iskolák. Magyarország, Uraim, nélkülöz egy igazán művelt, tekintélyes iparososztaly t. Hogy legyen, hogy az ipar és az azzal való foglalkozás valódi becsülésnek örveudjeu az elfogult magyar ember szeme előtt: kell, hogy egy művelt iparos osztály minél előbb verődjék össze ebben a szegé..y hazábau. Magyarországnak uiucs Colbertje; egy Széchenyije és egy Baross Gáborja akadt csupán, azok már poilauak. Önöknek kötelessége tehát, a műveltebb, a haladás iránt fogékonyabb vidéki városoktól elengedhetleu kevetelinéuy, hogy polgárai és vidékéuek népe számára oly intézményt létesítsen, mely a polgári osztály művelődéséuek igazi melegágya legyen. Hogy Nyíregyháza város utalva vau egy polgári iskola létesítésére, ezt mutatja az is, hogy már a városháza gyűléstermébeu is régóta vajúdik ez eszme. A hegy azonban idáig még egeret — sem szült. Részemről szeretném elérni, hogy legközelebb egy dicsekedéssel többel hagyhatnám itt az én drága, akáczvirágos szülőföldemet. Kereskedelmi iskoláról, földművelési iskoláról nem is szólok. Ezek egyike csakugyan sok lenne még most városunknak; másika pedig részben pótolva lesz a polgári iskola által. Emi itve volt a kulturális intézmények közt még a szinház is. Van az Nyíregyházának? NÍDCS. Tán az a fabódé? Hisz olyan Piripócson is található a Sneider Fániék kóborló színtársulata által: egy állás a korcsma \ fülemet féltve; hanem aztán egész buzgalommal a magyarázgatáshoz fogtam Lett is eredméuye, mert a mopszli megértett s fölragadva a széket, rohant a randevú színtere felé. Én utána Oh ha olyan tollam volna, a melyik ezt a jelenetet méltóan, plasztikusan megtudná örökíteni! Igy csak hosszan, uehézkessen tudom elbeszélni mindazt, a mi akkor egy pillanat műve volt. Mikor oda értünk, a bulldog már ott térdelt a* augyalszépségü Lujza előtt, nagyban magyarázva neki, hogy mennyire szereti őt. Annyit még jól láttam (s jól esett látnom), hogy a leáuy uincs va'ami uagyon meghatva a vallomástól, s bosszúsan fordul el a bulldogtól: de többet már uem láttam. Villámszerű jelenet következett utáua, s én csak most tudom emlékezetemben ugy, a hogy Összeszedni a történteket. Annyi bizonyos, hogy a mopszli a székkel és hősies elhatározással közéjük ugrót; aunyit is sejtek, hogy kit ért a csapás, mert az angyalszépségű Lujzának máig sincs seratni baja, a szerelmes bulldog azonban telkötott karral és bepólyált fejjel őrzi az ágyat. A mopszli se szabadult meg épen, mert a kedves élete párja boszujábau egyik szemét kiütötte, valószínűleg ugy gondolkozván, hogy ha az ember süket már, akkor a vakságot is egész könnyen elviselheti. u k ' vo,tam a z értelmi szerzője az egész katasztró iának, de engein a sors mindeu balesettől mogkimélt. Azaz mégsem; Lujza megkapta levelemet s kacagva válaszul pedig csupán annyit irt, hogy: .hátrább az agarakkal !' Azt hiszem, ilyen csapás után természetes, hogy a küzdőtérről én is visszavonultam s a régi nóta azt a komikus befejezést nyerte, hogy az ostromolt vár sértetlenül neveti a harcosokat, a kik összezúzva hullottak vissza a falakról. A bulldog karját vesztette el, a mopszli JZ " ' Óh aZ a I e8 többet veszitet t Most is itt állok és — persze szótárral a kezemben sonajiva vallom be immár ezredszer az angyalszépségű Lujza felé: — Ich liebe dich! Csakhogy ő most se akar hallani rólam.
