Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-07-17 / 29. szám

Melléklet a „INTyirvidék" 1892. 29-ik számához. A nyíregyházi új bank. A „Nyíregyházi Hírlapinak 14-ik száma „Az uj bank" czim alatt egy vezérczikket közölt, mely a mívelt társadalom bevett szokásaival, a tárgyilagossággal és a valóval annyira ellenkezik, hogy a hallgatással való mellőztetésnél jobbat nem érdemel. Felszólalásomnak oka, czél ja tehát egyedül az, hogy az amerikai irmodoru reklám czikk által félrevezettetni czélzott nagyközönség a meg nein czáfolható való iránt kellőleg tájékoztatva legyen. Azt hiszem, hogy egy tisztességes ember sem tarthatja helyesnek és illőnek azon pályatárs eljárását, aki működését a közéletben azzal kezdi meg, hogy évtizedeken át már előbb is működött pályatársait kisebbíteni s ezeknek szerzett jó hírnevét ócsárlásokkal csökkenteni igyekszik. Lehetetlen tárgyilagosnak venni azon nyilatkozatot, mely ahelyett, hogy az uj vállalatnak a közérdek szempontjából szükséges, czélszerü voltát valódi tényekkel és begyőző érvekkel igazolná, semmi egyéb, mint a czikkiró circumspectusságát igazoló általánosságban elmondott személyeskedés a Nyíregyházán eddig is létezett három pénzintézet vezetőivel szemben. Arra nézve pedig, hogy az uj bank czimű czikk Írójának legfőbb állításai mennyire ellenkeznek a valóval, csak azt tartom szükségesnek kiemelni s erről mindenki kétségtelenül meggyőződhetik: hogy Nyiregj házán egyetlenegy pénzintézet sem ad a betétek utáu kisebb kamatot, mint 4—5% ot s ezenfelül viseli sajátjából a 10% ot tevő betéti kamatadót, hogy a kölcsönök után leguagyobb részben 6—7% kamatot vesz mind a három pénzintézet; 7%-ou felül csakis a legkisebb összeget kölcsönző felek fizetnek; uyolez (8) %-on felüli kamatot pedig tudtommal több év óta helybeli egy pénzintézet sem szed. Az „uj bank" czikknek vitéz „Háti Jánosa" csalhatatlan valóként állítja, hugy a helybéli pénzintézetek 3% tóli kamatra is kaphatnak kölcsönöket. Ez pedig a maga nevén megnevezve: i.em igaz; s e tekintetben elégségesnek tartom utalui azon ínegczáfolhatatlan tényre, hogy az osztrák-magyar banknak, mely minden vidéki pénzintézet kölcsöneinek legnagyobb és legolcsóbb kútforrása, kamatlába mostanában is 4—4

3/<% közt mozog; ezenfelül a péuzuek be- é^ kiküldése, váltók kicserélése legalább is Vs°/o tóli költséget okoz és igy tényleg 4'/a—ő'/,°/

0 tóliba kerül most is; hogy az ingatlan kölcsönök kamatlába, mindeu tőketörlesztés nélkül a^ monarchia legnagyobb és évenkent 100 milliókat forgató pénzintézeteinél is 5—5'/<% tólit tesz ki. Biztosítom az „uj bank" czikknek népboldogító iróját arról, hogy ha nettó 3% kamatra kaphatnak a helybeli pénzintézetek a helybeli forgalomnak megfelelő mennyiségű kölcsönöket, akkor a betétek után 4'/»—5%-ot és külön 10% adót uem fognak fizetni s ez esetben örömmel megelégszenek a kiadott pénzeik 5 — 6%-tóli kamatával is. Addig azonban, amíg ezen közérdekű, boldogabb idő bekövetkezik, ne akarja elhitetni „az új bank" czikk szerzője egyetlenegy józanul és részrehajlatlauul gondolkozó emberrel sem azt, hogy az új bank képes lesz akár kisebb kamatfizetés mellett betéteket szerezni, akár kevesebb kamatot szedve a kölcsönkérőknek kölcsönöket adui, miut a már meglevő 3 pénzintézet; és éppen azért ne ássa alá az általa nagyra hivatottnak állított „új bank"-nak csak most beültetett életfáját azzal, hogy oly vakmerő ígéreteket tesz az „uj bank" nevében, melyeket ennek megtartania lehetetlen, vagy ha megtartani akarná, akkor néhány év alatt a nagy részvénytőke és az egészen bizonyosra vett nagy hitel is megsemmisülne. Keveset igérni, de a hitelt igénylő nagy közönségre nézve annál több jót, hasznosat eredményként felmutatni, különösen pedig az uj bank különös feladatává kitűzött ipari s más uj és közhasznú vállalatok létesítését és sikeres működését megvalósítani: ez lesz a legerősebb bizonyíték az új bank létjogosultságáról és leendő vezetőinek érdemeiről. Ez pedig csakis szakszerű, tapintatos és teljesen megbízható ügykezelés, tehát egyedül a tisztességes j verseny által érhető el. Ha az uj bank ezen irányban, ezen szellemben fog működni, akkor csak örülhet városunk és vidékének minden elfogulatlan lakosa az uj bank létesítésének és melegen üdvözölheti az uj banknak i létesítőit. A már létező 3 pénzintézetünk igazgatásának kérdését ugy a megbízó részvényesek, miut a kölcsönző felek jogos és méltányos igényeinek helyes vagy hiányos kielégítésére vnnatkozólag azt hiszem, leghelyesebb ezen egyedül illetékes tényezőkre bíznunk, habár az én, eléggé biztos tudomásom szerint a helybeli mind a 3 pénzintézetnél minden egyes ügyfél — kivétel nélkül — előzékeny, méltányos és lehetőségig gyors elintézésü elbánásban részesül De ha akadna bárki is, aki ez ellen kellő ok nélkül vétene, azt az illető pénzintézetek részvényesei saját jól felfogott érdekükben jövőben bizonyára nem fogják bizalmukkal megajándékozni. Még két állításra akarok megjegyzést tenni és pedig először arra, hogy a hazánkban már több évtized óta fennálló pénzintézetek részvényeinek megtöbbszörözötten emelkedett értéke éppen oly természetes és jogszerű, mint a földek, házak stb. jelenlegi ára, mely 20—30 évvel ezelőtt felényi, de éppen itt Nyíregyházán >/

t, sőt '/

5-öd résznyi volt. Hogyha a földinivelű, iparoi, kereskedő stb, a saját terménye vagy munkássága után 10 — 15o/

0-nyi tiszta hasznot minden legkisebb kifogás nélkül veliot és csaknem kivétel nélkül vesz is. — minő joggal vagy minő méltányossággal lehetne követelni a koczkázattal, nagy felelősséggel és terhes munkával működő pénzintézetektől azt, hogy 2 — 3<>/

c-nyi tiszta hasznot se keressenek? Második megjegyzésem pedig az, hogy a nyíregyházi takarékpénztárnak 70 ezer frtért vásárolt városház téri és 21 ezer frtért kiépített Széchényi téri háza, mindkettő ú ;y a mint jelenben áll, nemcsak szilárdsága, de kül csinja tekintetében is, a helybeli jogosult igényeknek most és még 20 év múlva is teljesen megfelel akkor, a midőn a városi korona épület szégyenletes romként tündöklik év tizedek óta a város góczpontjáu s a régi városi nagyvendéglő is csak néhány hóuappal ezelőtt romboltatott le; ezen felül nagyon, sok, nagy vagyo IU embernek a város központjin álló háza rongyos állapatbau hiába, kiáltoz, szebb, díszesebb küiső magadásáért, hogy a helybeli takarékpénztár főpiaeztéri háza, a jelen állapotában 2-szer annyi biztos jövedelmet hoz, mint r> A NYIRVIDÉK TÁRCZÁJA.Sajátságos váló ok. Szép volt, fiatal és gazdag Szépsége nem volt hideg szépség,hanem akellem minden pompájával elvolt áiasztva. Fiatalsága mellé az erőnek kínyomata is járult, kétszeresen kívánatossá réve őt. Gazdagsága pedig miudeu kétségen fölül állván, csoda e, ha körülvették az udvarlők és férjhez ment oly korán, hogy csak erős fejlettsége óvta meg attól, hogy „gyerek asszonynak" ne hívják. Az elsietett dolognak azoubau soha sincs jó vége. A szép Malvin is korán eljutott a keserű könyekhez, mert koráu rájött, hogy hamarosan választott vőlegénye, — egy város szerte ismert, erősen magyaros hangzású névvel biró fiatal ember — nem az eszményi alak, amilyeunek futólagos ismerettség utáu hitte. Ábrándjainak világából az esküvő után való harmadnapra már lerántotta őt a földre férjének azon őszinte vallomása, hogy ki kellene nyitni a Wertheim-szekiényt, mert ő már nem bír tovább az adósaival... Nem a pénzt, uem azt a nagycsomó ezrest sajnálta a fiatal asszony, hanem az', bántotta, hogy őt a szép fi ital és kedves hölgyet, vagyonáért vették el. S hogy jegyesének a házasságot sürgető szavait nem az ő utána való vágy, hauem a hitelezők zaklatása idézte elő. Szótalanul megnyitotta péuztárát, és bezárta — hálószobáját. Férjével csak a válóper tárgyalási termében találkoztak újra. Pár évig látták aztán Budapest előkelő helyein ezt a fiatal elvált nőt, aki 3 napos asszonykodás után újra a ,jó parthíek" közé tartozott, mert szépsége, fiatalsága, gazdagsága még mindig eléje tette sok ezer lánynak. Nem is hiányoztak az udvariókuak most sem, de hiányzott a hit a férfiakban való bizalom, atne'yet koráu szerzett keserű tapasztalata vont el tőle. a mennyit — ha ezen pénzintézet összes részvény és tartalék tőkéinek egy bérházba befektetése helyeselhető s megengedhető volna is — az újból való építkezéshez szükséges 200—250 ezer frtnyi tőke jövedelmezne. Azt pedig, hogy egy teljesen jó karban levő, a helyi viszonyokhoz mérten eléggé csinos külsejű és tisztességes jövedelmet hozó bérház leromboltassák csak azért, hogy helyére egy díszesebb, de félanynyi jövedelmet hozó bérház épitessék, joggal és méltányosan senkitől, még magától az egész .város közönségét képviselő várostól sem lehet elkívánni. Annak végleges eldöntését, vajjou „azujbank"ról a nyíregyházi lapok 14-ik számában megjelent, vagy pedig a jelen czikknek lényeges állításai felelnek-e meg a valónak ? a mélyen tisztelt közönségre s az ezen ügy helyes elbírálására nagyon nagy befolyással biró pénzügyi viszonyokat kellőleg ismerő szakemberekre bizva, ezen tárgyra vonatkozó hírlapi nézetnyilvánításomat egyszer és mindenkorra befejezettnek nyilvánítom. Nyíregyházi. A Császárszállás bérbeadása. Ismétlem, hogy a ;császárszállási földbirtok kiadandó 4002 holdja felfogja költeui a nagy tőke figyelmét. A bérbeadás tebát eleve is sikerültnek vehető. És tekintve továbbá azon körülményt, hogy épen a Tisza vidéke az, hol mis gazdasági ág kellő kifejlődése hiányában a tőke kizárólag a földbirtokra vau utalva ós ez a vidék az, hol bérlő osztályról beszélni lehet, több mint valószínűnek látszik, hogy akad majd konkurrens elég. De vegyük a dolgokat téuyleges állapotuk szerint. E czikk első részébjn kifejezés adatott annak, miszerint a bérlők folytonos változása, s ezzel csupán egy gazdasági évre terjedő érdekeltsége, a földnek bérlők zömének lakásától való távolsága mind oly tényezők, melyek a rabló földgazdaság postulátuinai gyauául megállapíthatók. Ennek természetszerű következménye pedig — a tapasztalat miudeu kétségen felül igazolja — hogy a föld kellő javítására uem fordíttatott megfelelő gond, söt az a körülmény, hogy az ususba vett hármas forgásu rendszer legprimitívebb alkalmazása, mely szerint az őszivel felváltott tavaszit legjobb esetben követte a földnek parlagon hagyása, mert vau rá példa, hogy minden átmenet nélkül ismét őszi, vetések alá adatott ki évtizedek óta, egyenesen oda utal, hogy az eddigi rendszer uem volt egyéb, mint a rabló földgazdaság egy neme, amelynek még az a hátráuya is megvolt, hogy jövedelme nem állott arányban az áldozattal. Nos tehát a Császárszállás 4002 holdja őserejétől megfosztva túlterhelve a rá oktrojált vetések egyformasága által egyenesen Liebing elméletére emlékeztet. S ha daczára anuak, hogy ugy régibb birtokosainál miut Nyíregyháza város tulajdonában sem részesülve alkalmas goudozásban, mégis többszörösen visszaadja a bevetett magot, csak a föld eredeti jósága mellett bizonyít, s a tudomáuy vívmánya mellett szól, amely szerint a föld kiaknázási elmélete (Liebing) nem áll, de semmiesetre a rendszer jósága mellett. Ilyen körülmények között a kibérelni szándékozók részéről két eshetőség forog fenu. Vagy tudomással bírnak az eddig folytatott rabló gazdaságról, vagy nem. Az első esetben tulcsigázott agy rendszertelen működése az, amely az eddiginél előnyöiebb jövedelmet roméi, auuál is inkább, amennyiben köztudomásu dolog, hogy a császárszállási foldbirtok magáu kezelése rengeteg befektetést igényel. Az u. n. fundus instruktus, mely lehetővé teszi a gazdaság rendszeres folytatását, tehát azok a feltételek, amelyek természetszerű alkatelemei és postulátumai belterjes gazdálkodásnak teljesen hiányoznak. A bérlő ennélfogva elsősorban ezek beszerzésére van kényszerítve s csak ezek kielégítése árán gondolhat a birtok okadatolt müveléséhez. Kevés providentia nélkül is megjósolTessék most elképzelni egy fiatal hölgyet, milyen fura és félszeg helyzetbe jutott az által, hogy újra férjhez menüi félt, de tudta, hogy férjhez menni kell; hisz uem volt 20 éves sem egészeu s a természetnek szava, mely ő elótte már egyszer megszólamlott, unos-untalan azt sugdosta ueki: — de neked férjhez kell menned itt hivatásod, élet czélod van, melyet be kell töltened. A megértett szózat hajtotta a keserű tapasztalás visszatartotta és igy támadt ellentétes érzelem egyik viszás helyzetből a másikba taszította őt. Egyszerre csak azt vette észre a világ, hogy egy szép külöuczczel van dolga, aki ott él ugyan a nagyvilág kellő közepében, de aki egy tettét, egy lépését se azon chablon szerint végzi, mely a divat és a szokás járszalagáu tipegő nagy közönségnél otthonos. A szép Málva pedig tetszett magának abbau, hogy ő valamiben különbözik a többitől. Azt amit előbb c*ak ferde helyzeti és viszás érzelmei miatt tett félszegül vagy különös módon, most már elvből tette miskéut miut a többiek, mert örömét találta a rendkivü'iségekbeu. Ei a mi hősnőnk élet és jellemrajza s annak előrebocíájtásával most mír könuyeu megérthetjük, hogy az ő külöuczködésre hajló lelkülete, miért kívánt az alább elmondandó dologban is eltérői a jírt úttól? A szép Málva szive ugyanis újra megnyílott. Az idő gyógyít; ez végezte a félinuukU. Jo'.t, egy bizalomkeltő férfiú arcz: ez végezte a másik felét. Lehámlott a szívről a gyanú kérge, újra felcsillant benne a boldogitást ígérő szerelem. Milvin most arra igazán érdemes fiatal embert szerzett meg s mert ez mindenben kedvét kereste, ezt meg is nyerte. Érezte, tudta ezt maga a fiatal ember is; annál különösebbnek tetszett tebát előtte, hogy mért nem szabad akkor Málviut otthon is felkeresnie; hogy boldog együttlétünknek édes perc.ei miért vaunak csak a Stefánia uti sétákou és a színházi rövid találkozásokra szorítkozva? Málvin csak formás szép vállait rángatta; nem adott feleletet. Ismerősei pedig magyarázatul csak annyit tudtak mondani, hogy: — különcz! hisz tudja ő, hogy az egy külöucz! A szerelmes udvarló és a külöuczködő szép hölgy azonban annyira összeszoktak, hogy mikor a nyáron a hölgy hosszú útra kelvén, huzamosabban távol volt imádottjától, mindenik mindinkább érezte, hogy valami nagyon hiányzik mellőle, amiért is szorgalmas levélírás fejlődöttt ki közöttük, melynek édes szavai a férfi részéről nagyon könyörgök lehettek, mert a szép Malvin a harmadik héten már megígérte udvatlójának, hogy nőül fog hozzá menni és e czélból haza illetve falusi birtokára fog utazni, oda azonban az esküvő napjáig — nem szabad a jegyesnek eljönnie. Végre is belenyugodott az udvarló ebbe is, mert hiszen rövidre vau szabva a határidő. Csak azt nem értette, miért kell ő nekiök esküvőkor egy kis faluba elbujniok, mikor ő hát, szerencséjét az egész nagy városnak szerette volua kikürtölui. No de. ha az arauyos ugy akarja, ne rontsuk a kedvét! A jegyes gyorsan kieszközölt miuden szükséges iratot, engedélyt és epedve várta az értesítést, hogy mely napra utazhat már örök hűséget esküdni. Az értesítés helyett az jött, hogy csak az iratokat küldje gyorsan, de ő ne jöjjön, mert ők csak megbízottak által esküdhetnek majd meg. Mivel pedig a szép menyasszony maga is belátta, hogy ez már kicsit erős különcz ködés, jónak tartotta ezen akaratának magyarázatául megírni, hogy ő az első férjében tapsztalt csalódás után megesküdött a rokonai előtt, hogy többé nem megy férjhez; attól tart tehát, hogy ezeknek az esküre czélzó valamely megjegyzésük, ha csak édes kötődés is visszatántoritauá . hogy tehát a gyauut is elkerüljük, uem szabad az ismert udvariénak itt mut,átkoznia. Két meghitt idős férfi ismerősével majd eligazítja ő a dolgot: esküvő utáu pedig majd lesz már bátorsága mindenkinek a szemébe nézui.