Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-07-03 / 27. szám

XIII, évfolyam, Nyíregyháza, 1892. julius 3. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik lietenliint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Égési évre 4 forint. Fel évre 2 Nígyed évre 1 " A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzeli, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó­lamlások Jóba Eléli kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánóizky ház) iutézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Uénueiitetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit sor egyszer Közlése 5 kr.; többszöri közlég esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hir­s az | detés után 30 kr. fizettetik. A nyílt-téri közlemények dija aoronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak, lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza B-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vogler i>ódájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamiut Németország és Sveiez fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. 6556. K. Hivatalos közlemények, 1892. Szabolcsvármegye alispánjától. Pályázati felhívás. A Szabolcsvármegye Nyíregyházán épülő vármegyei székházához szükséglendő "villámhárítók szállítására és fel­állítására ezennel pályázat hirdettetik a következő felté­telek mellett. 1. Pályázhat minden magyar honpolgár, ki ilynemű munkák készítésére hatósági engedélylyel bir. ­2. A munkát előiró előméret Szabocsvármegye állain­épitészeti hivatalánál Nyíregyházán és Alpár Ignácz épí­tésznél Budapest Almássy-tér ló. sz. a. kaphatók meg. Ugyané helyeken lesznek a tervek is betekinthetők. 3. Vállalkozó tartozik az előméreti iveken egység­árait beiktatni s a végösszeget számokban és betűkkel kiirni. Az 50 kr bélyeggel ellátót ajánlatok f. é. julius 10-én déli 12 óráig Szabocsvármegye alispáni hivatalá­hoz beadandók. 4. Minden vállalkozó tartozik bánatpénz fejében ajánlatával együtt 50 azaz ötven forintot ugyancsak Sza­bolcsvármegye alispáni hivatalához beküldeni, mely összeg azon esetben, ha a vállalkozó a munka kivitelével meg­bízatnék, az ajánlat összegnek 10%-ára kibővítve a vár­megyénél marad. 5. A beérkezett ajánlatok felett a kiküldött épitész­bizottság f. é. julius hó II-én délelőtt 9 órakor tartandó ülésén fog határozni és fentartja magának az épitész­bizottság azt a jogot, hogy tekintet nélkül a végösszegre, a munkát oly vállalkozónak itéli oda, akihez legtöbb bizalma van. ti. A munka a megbízatás után azonnal megkez­dendő és 6 hét lefolyása alatt eszközlendő lesz. Kelt Nyíregyházán, 1892. junius 21-ikén tartott épi­tész-bizottsági határozat értelmében. Miklós László, alispán. 4950. K. 1892. Szabolcsvármegye alispánjától. A községek elöljáróinak. A ni. kir. honvédelmi miniszter ur mult évi 59176. sz. alatt kelt körrendeletével elrendelte, hogy azon külföl dón tartózkodó tartalékosok és póttartalékosok behivó jegyei, kik a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás Ill-ik része T-ik szakaszának 4-ik pontja ellenére távoliétök idejére közvetítő személy kijelölését elmulasz­tották, az illetőknek postai uton kézbesittessenek s a fel­merült postai költségek a vármegye házipénztárából elő­legeztessenek. Hogy az ilynemű költségekkel a vármegyei házipénztár lehetőleg ne terheltessék: ezennel elrendelem, miszerint a községi elöljárók a külföldre való elutazásukat bejelentő tartalékosokat . elentkezésök alkalmával a közvetítő személy megjelölésére szólítsák fel, ezeknek nevét vegyék nyilván­tartásba s a járási főszolgabíróknak jelentsék be. Azon esetben, ha a közvetítő személy megjelölésére az illető tartalékosok fel nem szóllittatnának: a felmerülő postai költségeket a mulasztást elkövető előjárókon fogom behajtatni. _ Nyíregyháza, 1892. május 20. Miklós László, alispán. 6329 . K. 1892. Szabolcsvármegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A Timár község vadászterületének haszonbérbe adása tárgyában kibocsátott árverési hirdetményt közhírré tétel végett kiadom. Kelt Nyíregyházán, 1892. junius 22. .Miklós László, alispán. 627/892. k. Árverési hirdetmény. Timár község előlájrói ezennel közhírré teszik, hogy Timár község halárán — Liptay Jenő ur tagos birtoka kivételével — a vadászati jog gyakorlása 6 egymásután következő évekre, vagyis 1»93. évi január 1-től 1898. évi deczember 3I-ig, f. évi julius 17-én délután 3 órakor Timár község házánál haszonbérbe fog kiadatni. Kikiáltási árul 6 frt évi bér állapíttatott meg. Kelt Tímáron, 1S92. junius 15. Somogyi, jegyző. Hányi József, biró. A vármegye egészségügye. Terjedelmes füzetben, nyomtatásban jelent meg dr. Jósa Audrás vármegyei főorvosnak a mult évről szóló egészségügyi jelentése. Megkapták e jelentést a vármegyei bizottmány tagjai, az orvosok, a fő­szolgabirák, és a községek elöljáróságai, szóval mindazok a tényezők, kik a közéletben elfoglalt állásuk vagy hivatásuk szeriut ez ügy iránt köte­lességszerűen kell, hogy érdeklődjenek. Ha egy chablonszerü munkáról lenne szó, aféle mondva csinált jelentésről, amilyenek — sajnos — tuczat-számra kerülnek ki még mindig Magyarorszá­gon, a rengeteg sokféle statisztikák készitésere köte­lezett hivatali bureaukból: bizonyára nem lenne szükséges és érdemes munka, külön is fölhívni e jelentésre olvasóinknak, a nagy közönségnek figyel­mét és érdeklődését. Ez a jelentés azonban nem igy készült. Ered­ménye ez a jelentés annak az évek hosszú során át lankadatlan erél.ylyel, folytonos ellenőrzéssel meg­teremtett egészségügyi adiniuísztrácziónak, melyet a mi főorvosunk a vármegyében megvalósított, az által, hogy immáron a valóságnak a lehetőségig meg­felelő adatok állanak egészségügyi viszonyaink meg­ismerésére rendelkezésre. S aki átolvassa ezt a jelentést s táblázatos kimutatásainak legjelenték telenebb számadatait is e táblázatokban feltüntetett különböző viszonylatokban is egybeveti, meg fog győződni a legteljesebb precizitásról, mely csak ugy lehetséges, ha az adatok a valóságnak megfelelnek s bizonyára konstatálni fogja azt a lelkiösmeretes gondosságot, melylyel ez a jelentés készült s azt a nagy ügyszeretetet mely e sok munkával készült mű minden sorából kisugárzik. Megfontolással s csak egy parányi kis ér­zékkel is az emberi közegészség ügye iránt nem férhet kicsinylés ama nagy eredmény fontosságához és jelentőségéhez, melyet elértünk azáltal, hogy vár­megyénk közegészségügyi adminisztrációjának fő faktora: a vármegyei főorvos ilyen hatalmas és min­tául szolgáló jelentéssel tud beszámolni. Mert e jelentés lehetőségig pontos és lelkiismeretes kézzel összegyűjtött adatai által nemcsak afelől tesz tanú­bizonyságot, hogy nálunk az emberi közegészs'égügv adminisztrácziójának élő organizmusa van és mű­ködik; hanem épen ez adatok részletessége, hűsége és valósága — igaz képet adván egészségügyünkről s kidomborítván annak egyes fölmerülő és megol­datlan kérdéseit — a legbiztosabb eszköz arra hogy — ami nélkül a létező bajok orvosoltatni, a szükséges egészségügyi intézmények létesülni soha sem fognak: az általános érdeklődés és figyelem e fontos érdekeink felé forduljon és megtöressék az a nagyfokú indolencia, melylyel az emberi közegész­ségügy kérdései iránt viseltetünk, az az indolencia, melyen a legüdvösebb intézkedések hajótörést szen­vednek s mely okozója, hogy évről-évre szaporodik a papiroson maradt törvények, vármegyei statútu­mok, rendeletek száma, hiányozván megvalósításuk főfeltétele: a társadalom tevékenysége. Felhívjuk ezért olvasóink figyelmét a vármegye főorvosának most megjelent évi jelentésére, melynek bevezető, általános részéből közlünk itt néhány meg­jegyzést, mint a számadatok halmazából megvont nevezetesebb tanulságot. A járványok ellen, miut már mult évi jelenté sembeu is jeleztem, mindaddig sikeresen nem óvakod­hatunk, mig a nagy közönség az óvintézkedésekkel szemben oly passiv állást tanusit, mint a milyent mi vidéki közegek sajnosan tapasztalunk. Egyedül az elkülönítés és fertőtelenités vezet czél­hoz ; de enuek a legkisebb részletekre kiterjeszkedő pedáns keresztülvitele a mai közül menyek között a lehetetlenséggel határos. Mindenekelőtt szükséges volna a betegeket az egészségesektől elkülöníteni. Ámde a több lakosztályból álló házakban ez képtelenség, ha csak a ragályozott házuak összes lakóit zár alá nem helyezzük. A családtagok kerese­tük után j írnak, rokonaik, barátaik őket látogatják, vasár­naponként a fa'unak apraja nagyja a templomba sereg­ük össze, tehát az elkülönítés c-iak azon esetben lenne keresztülvihető, hí a megbetegültek a már teljésen beren­dezett járványkórházba lennének szállíthatók. Ilyen jár­ványkórházak pedig Nyíregyházát és Kallót kivéve vár­megyénkben nem léteznek és azoknak létesítése a min denféle adókkal dúsan megterhelt apróbb községeknek erejét meghaladja. Járványos betegségek télen nyáron egyaránt és véletlenül lépnek fel, tehát a járváuykórhá­zakuak már előre berendezetteknek kell lenniök, ágyuemü, fehérnemű, konyhával, ápolouéval és állandó orvossal ellátva bírni. Kórházi ápolás c<ak akkor képzelhető, ha a körvorvos járváuykórházát uapouta meglátogathatná. Ez pedig eltekintve a uagy távolyságot és azon körüt­inéuyt, hogy a körorvosnak több község egészségügyeit kell ellátnia, kivihetetlen. DJ tegyük föl, hogy ilyen járványkórházak csakugyau léteznének, a szülök — ha csak a csendőrök létszáma igen tetemesen nem emeltet­nék — gyermekeiket saját ápolásuk alól elvonni nem engednék, már csak azért se, mert házi teendőiket — cse­lédet nem tartván — nem végezhetnék. Ha tehát az elkülönítés nem lehetséges, iniuden egyéb óviutézkedés illusorius. A másik óviutézkedés a fertőtlenítés lenne. Hová meneküljenek az idő viszontagságai elől a család­tagok, mig a fertőztelenités, a talaj kiásása, kihordása, friss földdel megtöltése, meszelés bútorok, ágy ós ruha­nemüek fertőztelenitése végrehajtat ik. Ez sok időt és pénzt igényel, s ha a legkisebb részletekig a legponto­sabban végre nem hajtatik, annyi, mintha semmi sem történt volna. Míg népünk a nevelés utján oda uem fejlik, hogy meggyőződésévé válna az, hogy ragályos betegségek van­nak és hogy azok ellen sikeresen lehet védekezni, addig minden törvény és szabályrendelet írott malaszt marad. Előttük minden óvintézkedésnek végrehajtása zaklatásnak tűnik fel. A felnőtt egyéneknek habár ferde, de mégis megállapodott nézetük van. Tapaszta juk, hogy azon val­lást, melyekben neveltetnek, bármilyeu különbözők legye uek is egymástól, csak kivételkép hagyják el; azért élnek-halnak; és a fentebb említett miseriáu csak ügy lehetue segíteni, ha az elemi iskolában egy rövid a gyer­mek eszéhez mért egészségügyi káté a hatósági orvosok ellenőrzése mellett taníttatnék. Míg ez meg uem történik, addig a járványnyá fajulható ragályos betegségek ellen hozott bármily üdvös intézkedések sikertelenek maradnak. Bármily uagy áldozat ezen czél elérésére bőven kama­toznék emberéletben. Miut mindég, ügy most is feltűnő a rendkivül nagy gyermekhsilálozás. Veleszületett gyengeségben elhalt 879, görcsök 382, gyermekaszály 222, gyomorbélhurut 783. Csak ezen 4 czím alatt 2266 többuyire csecsemő vándo • rolt a másvilágra. A görcsök még hagyján, mert a cse­csemő bárminő természetű láz miatt is kaphat görcsöt, mely életének véget vet, de hojay a lakosságnak több mint 10-ed része már életképtelenül jöjjön a világra, az több mint valószínűtlen. Azoknak legnagyobb része valamint a gyermekaszályban és gyomorbélhurutban elhaltak is az anyák tudatlanságának, gondatlanságának, hogy ne mond jani szivtelenségükuek lesz áldozata. Nemcsak a nép alsó rétegében kizárólag, de magasabb társadalmi körökben is kevés kivétellel a csecsemők goudozása nem szakértő orvosok, hanem kuruzslók és ezekkel egy színvonalon álló bábák tanácsára történik. A világra jött gyermeket, mely születése előtt folyton táplálkozott, 3 napig mindenféle — semmi tápanyagot nem tartalmazó — herbatheával kínozzák. Nem elég, hogy a szobát elsötétítik, de azonfelül a szerencsétlent a duuna alatt fülledt le­vegővel fojtják, tehát az első órákban és napokban mindeut. elkövetnek, hogy azt a lehető legkedvezőtlenebb körülmények közzé helyezzék. Az anyákat megtanítják az ABC re, de a gyermeknevelésből még az A betűt sem tudják. Ha azután a gyermek későbben mohón szopik, a tápláléktól elszoktatott gyermek az anyatejét megemész­teni képes nem lévén, sir. Nem annak tulajdonítják, hogy többet szopott mint a mennyit elbir, hanem annak, hogy éhes, miuden rend nélkül lépten nyomon szoptatják, mi természetesebb, hogy a gyemeknek nagyobb kínjai leszuek Ha a gyermek még sem hallgat, akkor mákfej főzettel Mai számunkhoz fél iv melléklet vun csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents