Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-05-29 / 22. szám

Melléklet a „INTyirvidók" 1892. 22-ifr számához, Városi tisztviselőink nyugdij-ügye. Lapunk egy előző számában adtunk már hírt ama szép tervről, hogy ő felsége a király megkoronáztat;) sanak 25 éves évfordulója napján egybehivatván a képviselet, előterjesztést fog tétetni az iránt, hogy 2:1,000 forint szavaztassák meg, mint alapvető ősszeg, a városi tisztviselők szervezendő nyugdíjintézetére. A nagyjelentőségű nap országos zajában és fényében is figyelemre méltó s bizonyára följegyzésre érdemes momentumként fog kivállni az ünneplésnek ez a formája, melyhez uem szükségesek díszlövések, fáklyás muzsika, kivilágítás, díszruhák s mégis maradandó s jelentőségteljes emléket állitand közöttünk történelmünk egy nevezetes dátumának Városi tisztviselőink nyugdíj-ügye rég idő óta niegoldasra váró feladata már városunk közönségének, s meg vagyunk róla győződve, bogy — amiképen most napirendre kerül — ilyen nagy jeletőségü nap ünnepies hangulata liíjján is minden akadály, minden ellenvetés nélkül fogadtatnának el e sürgős kérdést megoldásra vezető előterjesztések. Mert bizonyára túl vagyunk már azon a lehetőségen, hogy a tisztviselők nyugdíj igényeinek jogossága ellen elvi kifogások tétessenek s hogy ez a kérdés egyáltalán vita tárgyát képezhetné akkor, midőn Magyaroszágou a köztisztviselők között egyedül a városok tisztviselői (ahol t. i. e tekintetben még nem történt gondoskodás) azok, kik nyugdij tekintetében biztosítva nincsenek. Igaz es nem is nagyon régen volt még, hogy a képviselő testület bizonyos elemeiben igen sok hajlandóság mutatkozott arra, nem hogy a tisztviselők sorsáu javítson, hanem hogy mostani javadalmazásukból, ha lehet, valamit elcsípjen. Az e fajtájú hajlandóságnak közderültség között bár, de jellemző módon adott akkor egy kepviseleti tag kifejezést azzal az indítványával, hogy a város szolgálatában levő dijnokok nyárou át, mikor az irodákban kevesebb a munka (a mezőn pedig több, gondolta magában) bocsátassanak el. Ma azonban már teljesen lehetetlennek tartjuk — nem csak ilyen hangok fölmerülését, de azt i.-, hogy a tisztviselői nyugdij-intézet szervezése ellen kifogások tétessenek. Meg vagyunk róla győződve, hogy az országos nagy ünnep napján összehívandó képviselet egyhangú lelkesedéssel fogja a nyugdij intézet első alapkövét letenni a 25,00 0 forint uiegszavazasa által. Ahogy értesülésünk szerint — a dolog kontemplálva vau, e 25,000 forint alapítványnak a nyugdíjintézet részére való felajánlása a város polgárainak ujabb megterheltetését nem fogja maga után vonni, mert a terv szerint az árvaszéki tartalék-alapból szakittatnék ki, mely alap e 25,000 frt elvonása után is bőségesen elég nagy lesz arra, hogy rendel tetősének megfeleljen. A képviseletnek azonban már most, midőn a jelzett előterjesztés folytán először alkalma le^z a tisztviselői nyugdij kérdésével foglalkoznia, tovább lehetne és kellene is mennie egy lépéssel á 25 000 forint megszavazásán. Nevezetesen ki kellene mondani, hogy a képviselet a város tisztviselőinek nyugdijA NYÍR VIDÉK TÁiíCZAJA.

u Erdőben.*) Távol a nagy v.lág zajátil Kies erdó az otthonom, Szivem hó vágya teljesült bs, Üdvözlégy édes uj lakom 1 Milyen jő itt élni, megpihenni Annyi sok hánykódás után, Most érzem csak, hogy milyen gyógyir A lélekre e szent magány. . . . EJdig csak sejtem azt az érzést, Amit mostan már érezek, A megnyugvást, a boldogságot, Amely betölti lelkemet. Czudar rágalmazás, gonoszság tialád nyelve nem ér ide ... . Minden salik száműzve innen Az emberek sziveibei Álmon,bú) vig dal költ fel engem, Álomra is az szenderit, Imádkozni meg énekelni Pacsirta, fUl'inile tanit. Szent templom e hely minden része, Oltlr benne minden berek, Érzem, bogy itt Isten jelen van . . • Az kelti szarnyra lelkemet. — Hazugság • z, amit tanittok, llogy Isten mindenütt jelen . . . Ti tözületek romlott légből Hé; eljött és itt megjeleni — Itten niics ember, nincsen gizsiíg, Szentség, magasztosság van itt, Madárdalból, a napsugárból Remény sugárzik és a hit I . . . intézetét sürgős megoldásra váró feladatnak tekinti s ezért megbízza a tanácsot, hogy a nyugdíj-intézet alapszabály tervezetét készítse el s terjeszsze a képviselet elé. Nyíregyháza város tisztviselői kara. nemcsak a betöltött fontos hivatás, de tagjainak száma szerint is oly tekintélyes testület, melynek sorsa, jövendője iránt senki közönyös nem lehet. Ez a tisztviselői kar megérdemli, hogy az ő exisztenciájának kérdéseivel általában a nagyközönség, de különösen az erre leghivatottabb tényező: a képviselet foglalkozzon. S ezen az utou okvetlenül ki kell fejlődnie a közfelfogásban annak a meggyőződésnek, hogy a nyugdij intézet létesítése sürgős feladat, mert mindenféle szempontok, méltányossági tekintetek szerint annak a tisztviselőnek, kinek fizetése csak épen arra elég, hogy — míg dolgozni tud — úgy ahogy megélhessen, de arra, hogy öregségét, családját a nyomorúságtól biztosítsa, abból már nem telhetik: bizonyára méltányos és jogos kívánsága, hogy a nyugdij intézet létesítése által az ő sorsa felől gondoskodás történjék. Már pedig Nyiregyháza város tisztikarában, kezdve a polgármesteren az utolsó írnokig, nincs egyetlenegy olyan hivatali állás sem, mely javadalmazás tekintetében, a tisztességes megélhetés nagyon megszorított határain túl, megadná a lehetőségét annak, hogy e tisztviselők maguk gondoskodhassanak — egy kis tőke-gyüjtés által — jövendő sorsuk felől, ha becsületesen, tiszta kézzel akarják szolgálni e város közérdekeit. A valuta rendezés. Miéta a valuta reudezés a napi sajtóban állandó rovatot talált és napi kérdést képez, szakiratok és egyéb közlemények egész áradata jelent meg Lajthán innen és tul. A laikus ember feje szinte zug a közleményektől, a nélktll, hogy a reudezé3 mivoltjáról teljes és helyes fogalma volna. Helyéu való tehát, hogy a kérdés olykép világittassék meg, hogy azt miudeuki megérthesse. Miből áll a valuta rendezés és mi auuak a czélja ? Tudvalevő, hogy eddigi péuztluk: 1. az állam által kiadott értékekből, 2. az osztrák magyar bauk által kibocsátott fedezetlen bankjegyekből állott, mely két pénznem kötelező elfogadási és fizetési joggal birt. Iíogy milyen kárt okozott ezen abuormis állapot a gazda és kereskedő közönségnek, de általában mindenkinek, kitüuik ouuau, hogy a papír és ezüst péuz között 20—25% ágió külöuibség volt uálunk az országbm, s hogy még most is a mi péuzüuk és az arauy pénz között 19—22% ágió külömbség vau, vagy más szóval: papírpénzünk annyival kevesebbet ér, és annyival kevesebbet kapunk érte az aranyvalutával bíró országoktól. Kézzel foghatóbbau nem magyarázható meg a kérdés, mintha agrár államunk két fótéuyezőjével világítom meg a kérdést. Miut agrár államuak — tudjuk — kivitelünk fő- és uagy részét nyers termények képezik és igy ha pl : egy méter-mázsa búzáért 10 frtot kaptuuk a mi papírpénzünkben, valójában (a 20% ágiót vevő alapul) a külföldi kereskedő ezért csak 8 frt 33 kr. fizetett arauybau, tehát károsodásunk 1 frt 67 kr. Megfordítva e tételt! Ha mi a külföldről — például —• gépeket hozattunk 1000 frt arany értékbeu, neküuk ezért 1200 frtot kellett fizetni a mi pénzünk szerint. Minthogy kivitelünk illetve kereskedelmünk ínég mindig p issiv, Távol a nagy világ zajától Kies erdó az otthonom, Szivem hó vgya teljesült be, Üdvözlégy édes új lakom I Ifj. Kiss ltezső. *) Mutatvány ifj. Kin Rezsó közelebb megj-lenó v.-rskOXéMI azaz többet hozunk be, miut a menuyit kiviszünk, agió veszteségünk csak az arauy valuta behozatala által fog lassanként elenyészni. Ezeu bajon kiváulak egyetértőleg segíteni Wekerle és Steinbach miniszterek akkor, a mikor a mi pénzüuket valódi pénzzé akarják átalakítani, hogy kimondatott, miszerint eddigi „imaginaire" pénzüuket valódi arany péuzzel cseréljük be, más szóval nem Ígérvényekkel, de valódi készpéuz fizetési rendszerrel cseréljük fel a mostani rendszert. Ez a valuta rendezés! Hogy ez mi módon, milyen áldozatok árán fog véghez vitetni, a benyújtott törvényjavaslatok és az azokhoz csatolt indokok legjobbau megmagyarázzák. Világítsuk meg ezt is! A magyarnak — nagyon jól tudjuk — a takarékosság nem erénye. A gazdag ezreit épen olyan könnyeu szórja, mint a szegény tiz krajezárjait. Hálás lehet azért nemzetünk azou szakember iránt, ki a péuzügyérnek egységül a koronát javasolta. Azok, kik külföldön éltek, nagy jól tudják, hogy a franc ős líra uem 40 és '/

2 arany krajezár a márka uem 50 arany krajezár, hanem de faktó annyit ér, mint uálunk egy forint. A miut uálunk borravalónak 1 frtot, 10 krt adnak, a külföldön: 1 francot, lírát, márkát vagy 10 centimet vagy 10 fillért. Kétségtelen, bogy ueháuy évig, a mig az egész rendszer vérünkbe át nem megy, a régi rendszerrel össze fogják hasonlítgatni az ujat, de 5—10 év mu'va kereskedőink, asszouyaink és gyermekeiuk és napszámosaink bevételeiket és kiadásaikat uz uj pénzhez mérik s 1 krajezár helyet 1 fillért, a piezula heiyett 10 fillért, a garas helyett 2 fillért foguak kiadui, mialtal a takarékosság még ott is tanyát üt a hol addig azt nem ismerték. Okos gondolat volt a korona egység megállapítása már azért is, ineti kilett moudva a törvényben, hogy egy osztrák értékű foriut egyenlő két koronával, vagyis eddigi pénzünk kétszer annyit ér, miut a behozott uj érték, más szóval: ha valaki 100 frttal tartozott, ezután 200 koronával fog tartozni, vagy a ki 50 frt havi fizetést kapott, auuak ezután 100 korona fizetése lesz. Előfordul a törvényjavaslatban ez a szó is: Relatió. Mi is az a relatió? Srftnmi má=, mint a pénzegység értékének valódi meghatározása. Ha például a relatiót ugy combináluók, hogy a mi mostani forintunk egyenlő 2 frank és 10 centtel, akkor megfelelne olyau arauy értékűek, mely 119.05 frtot teune osztrák értékben. E számítás szerint ezután 1 klgr. íiaora arauy érne 1640 frt 34 krt, vagy 100 frt egyenlő 210 frankkal, egyenlő 170 uiárk és 11 fillérrel, egyenlő 8 I. 6 s. 65 p. — vagy ineg fordítva: 100 franc = 47 frt 01'/

2 krral, 100 márka = 58 frt 78 '/

2 krral, 10 líra = 120 frt 15 krral. Minthogy padig ma 100 márka 58 frt 65 krt, 100 franc 47 frt 95 krt, 10 lira 120 frt. ér, az elfogadott relatió, azaz a pénzértéke a valóságnak megfelel, daczára auuak, hogy az 12 évi állag alapjáu lő megállapítva. Haszonról és kárról is iruak és beszélnek, melyet e trausactio fog előidézni. A haszou két féle: 1 Az államnak haszna. 2. A gazda , kereskedő és iparos közönség haszua. Az állam haszua áll abból, hogy az eddig arauybau garautirozott kamatokat az agiá tíuctualis következtében nagy pénz áldozatok árán kellett beszereznie; — az aranyban fedezendő vámtételek és agió ingadozás következtében az évi budgetbe az összegek pontosan felvehetők nem voltak. Ezek a tételek az arany valuta által megszüunek, mert valutánk stabil: arany lett. Haszna: a beváltandó eddigi állam jegyek beváltásakor mutatkozó hiány és végre: az osztrák-magyar banknál eddig névértékben felvett arauy pénznek a relatió által meghatáro zott több értéke. Kereskedő-, gazda , iparos közönségünk, általában a köz a valuta stabilitása által azt nyeri: Szarka Pál. Ide s tova husz éve lesz, hogy én, meg Szarka Pál, több uémet- és tót-uatioualeju fiu társaságában együtt büfláztuuk a m. . . i. állami tanító képző első évfolyamán. Én pozsony-, ő barsmegyei fiu volt. de mindkettőnket a pápai iskola készített elő, bárdolt ki nagyjából az akkor még újdonatúj népboldogító iutézetuek. 0 t tauulgattuuk. mázsikáltuk, lcapáigattunk aztán három kerek esztendeig, játszva küzdve jövőnkért, a mit mi hevülő vérrel, élénk fantaziával — uera is olyan nagyou messze — vajmi rózsás színben láttunk magunk előtt lebegni. Mikor aztáu három év alalt jól megpakkoltuk magunkat nekünk való tudománynyal; (melyek némelyike a rosz főzés, Ízléstelen s rendéntuli tálalás miatt még most is emésztetlenül fekszi szellemi begyünket) — mikor az ingyeues convictus nyújtotta válogatott, czifra ételektől, mint pl. sárga krumpli levestől, tarka paszuly csuszpajztól ós a kásák summa suramarumától aunyira nőttek szárnyaink, hogy — az intézők véleménye szerint — már nem esünk bele miudeu pocsolyába, sőt egy fészek megrakásához is vau elegendő erőnk, kitartásunk, egy drukkteli próbarepülés utáu: kinyitották előttünk azt a vaskaput, melyen a nagyvilágba szoktak bejárni s mi — egy-gy pecsétes levéllel szárnyunk alatt -- „hss"! szétrepülénk a szél rózsa minden irányába. Mézeskalácsai sem lehetett volna, csak egyet is, visszacsalni. Hiában. arany a szabadság! Szerencsénkre éppen nyár volt. Mit csináltunk volua otthon egyebet, minthogy pályáztunk irgalmatlanul s kéjes illúziók közt csapkodtuk lábunk szárán a — legyeket. A véletlen ugy hozta magával, miszerint a Csallóköznek egy golyvás mezővárosában két uj tanítói állomást rendszeresítettek, s pályázat utján azok egyikére csekély személyemet érdemesítették. Mindjárt lett munkakor; lett bázis, vagy alap, melyen meg lehet állani kevélyeu, küszkén, energiává], a mint az egy 19 éves gyerkőcztanítótól kitelik. Akkor az embor Utópiában, az ábrándok arauyszálaival átvert drága szőuyegeu sétálgat, nem durva rongypokróezon, göröngyös, tövises utakon Képzeletben deponálva van kincs, hir, koszorú, melyeken tul illatos puha fészek csábit ingerlően, ölén párját váró galamb turbékol lágyan, epedő szerelmesen. . . . Biz' így, igy festi azt ki, a melyik agy a 20 ik óv felé közelit és uem mulya! Elég az hozzá, hogy szeptember 1-éc összes holmimat. egy diákkori, zöld ládába pakkolva, édes anyám csókjaitól, köuyeitől és áldásától kísértem, viruló egészségben, duzzadó tetterővel érkeztem meg a mondott városba, uj helyemet, elfoglalandó. S odaérvéu, kit látnak szemeim?! Szarka Pál bírálómat, kit a mindent összekavaró végzet szele szintén odasodrott: a másik uj állomást vele töltsék be, a miről én persze, mind akkorig, mit sem tudtam. No, Pali komám, mondám neki — pajkos szeretetből derekát jól megropogtatva — eddig hát már csak volnánk valahogy', hanem már most tudod-e, mi az első és fő dolog? — Hát biz' uem egyéb, miuthogy koszt utáu nézzünk, inerthát a legnagyobb idealista sem nézheti le a kenyeres tarisznyát; a másik pedig, hogy a golyva iránt n legyen iuclinatióuk, különben könnyen megeshetik, bo <y, ide egy fejjel jövéu nyakunkor, innen kéthárom fejjel (kettős golyva) leszünk kénytelenek eltávozui. Da már erre Pál cimborámnak is, tudván azt az embertanból, liogy két golyva mirigye mindenikünknek van, ergó birjuk a golyva csiráját, ugy a homloka közép Sre szökött egyszerre a szemöldöke, hogy azt hittem, meg sem áll a nyakszirtjéig. Hanem aztán mégis csak megjuhászodott s elfoglalá rendes helyét. Lakásunk volt természetben, külön külön, azt adott iskolafentartó község, egyebet aztán nem is adott, c ak pénzt, azt is — keveset: mindennapra egy forintot, hogy jobban tanítsunk. Valami kis részben igazuk is lehetett, mert nem lehetetlen, hogy ha naponkénti egy forint helyett három forint áll vala rendelkezésünkre: vájjon nem találjuk e az iskola levegőjét túlságosan élvezhetőt lennek, melyben minél kurtább időt jó tölteni!? Ki tudja ... a fiatal ember sok mindenre hajlandó. Pál collegám csakhamar kapott kosztoló helyet, azonban harmadnapra ott hagyta; ugy nyilatkozzék felőle, ho"y koszt csak lett volna, de nem igen volt mit enni. Darabig a maga kosztján rágódott, mig meg nem győztem anuak absurditásáról. Kérdém tőle ugyanis: vájjon tudnál e másnak kosztot adui? „Nem" mel felelt. No hát — mon dám ueki — akkor magadnak sem adhatsz, mert te lü