Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-05-22 / 21. szám

„N Y I H V I D É K.» Ur. Meskó Púi. Negyvenhét esztendőn át, a közszolgálatnak előkelő helyén s igen nevezetes és exponált űrállomásán, hűséggel és önzetlenséggel teljesítette köte lességét Húséggel és önzetlenséggel! a szó legteljesebb értelmezése szerint. S a lti-diki ünnepiesség bánatos akkordjai közé, melyek közéletünk e kiváló férfiáuak nyugalomba vonulása miatt szivünkben megzendültek: a hűségnek és önzetlenségnek, élete és muukássága által nyújtott tanúsága az örömnek és vigasztalás nak hangjait vegyíti. Igaz ez, bizonyára! Mert a köteles udvariasság formaságai, a kíméletet igénylő kegyelet konvencionális szófüzései teljesen idegenek és uem férhetnek hozzá ahhoz az Onnepeltetésbez, melylyel e város közönsége dr Meskó Pált, kért és jól megérdemelt nyugalmába elkísérte. Nekünk, Nyíregyháza város polgárainak, igen sok okunk van rá, hogy egész értéke szerint méltányoljuk, fölhasználjuk és — amit igen sokan megszívlelhetnének — a magunk okulására fordítsuk cz Qnnepeltetés tanulságait. Milyen egyszerű, zaj és lárma nélkül való volt ez az űnueplés. A város polgárainak képviselői maguk elebe bírtak egy polgárt a megbecsülvén önmagokat az ő erényeinek elösinerése által, ennek a hű és kötelességét beváltott polgárnak azt mondják: köszönjük néked, liogy híven teljesítetted kötelességeidet hosszú negyvenbét év alatt. Bizonyítjuk ezt, maradandó tanú bizonyságul sajátkezű aláírásainkkal, s elbocsátunk, hogy élvezd megérdemelt mugalmát öregségednek. Semmi egyéb Se muzsika, se fáklya, se „Hazádnak rendületlenül." S hála istennek még csak egy ordó sem, hogy az ünnepély összhangját megzavarja, jelentőségét csökkentse. Muzsikaszó helyeit szívből fakadt „éljen"-ek, fáklyák helyett a meghatottság igaz kifejezése az arezokon s ordók helyett a válás fájdalmának hamisítatlan gyöngyei: könnyek. Bizou)ára nem mindennapi s szokatlan látvány ez az egyszerűség, s puritán jellem ünnepléséhez illő, ki élete, munkássága eredményeit mérlegelve, a „kötelességek hű teljesítésének" serpenyőjébe rakja le, ami súlyt ezek képviselnek, s nem vár, nem kér jutalmazást s nem is fogad el, megkapván a legnagyobb elismerést azáltal, hogy akik valamelyes érdekeik istápolásaval őt megbízták, azt mondják neki, mikor a munkát nem birja már: híven szolgálta! s érdemessé tetted magad polgártársaid hálájára): elbocsátunk! Ax elismerésnek e legnemesebb babérjain dr. Meskó Pál nyugodtan megpihenhet. Igy érdemelte ő ezt! S példaadása, ünnepeltetése, az igazi és valódi elösmerés e demonstrációja méltó rá, hogy a kitüntetések, rendjelek után való futkosás, nemesség vásárlás hiuságos divatjában figyelmeztetésül fölmutattassék, hogy észretéritse, kiábrándítsa az áhítozó kat, s öntudatra ébreszsze a visszafele haladó társa,A NY1KV1DEK TÁKOZÁJ A.

u A különös fiatal ember. tFulytatáí éa vége.) VII. Vitte a hireket a rokonsághoz. Mindent, még a Klára roszullétét is. (Üejszeu I'araszkay Sáudort uem teszik bolonddá. Amit látott, látott — Világszép kisasszony!) Különös volt, hogy Douibszöghyvei már ó sem törődött. (Hát minek hagyta megvágatni magát a tutyi mutyi?) Ellenben az igazság oly meggyőző erejével, oly nemes hévvel, lelke>edéssel ludta magyarázni: mennyire derék ember ez a Szeóke Pál, hogy az egész várost szerelmessé tette bele. Tapasztalta ext Szeőke Pál miudjárt másnap. Az elsó jelenség az volt, hogy Galambosné lelkem két kiflit adott a reggeli kávéjához számtalan .édes, kedves ifjú uram" megszólítás mellett. A második, hogy mig felért ar iskolába, valamennyi leányos ház ablakai kinyíltak utána. A tauári szobábau az e!et uut kollegák a vilit veregették, miközben jelentőségteljesen hunyorgattak egymisra: .Kemény legény, kuruez gyerek!" Ax uicxiu egészen ismeretlen emberek utjit illót és kezeit szorongatták. — Gratulilok! Ah uram, az nagysxeiű volt! Igy kapott ugy e, kifordított csuklóval V" Ilyen vigis az ritkásig. A kaszinóban az nap nem kirtyiztak, sem klab riiszt, sem tarokkot Pén«ért sem lehetett volna egy ferbli companiit öisxehozni. Az urak valameunvien bent voltak ax olvasó szobiban, ott tirgyaltik a' helvi lap misfel basibos tudósítását a viadalról. Mintha viliim csapott volna le közéjök, mikor belépett a viros elismert, elsó gavallérja, a deli Csőregh Andor s kextyOjét ledobva az asztalra, kiadta a jelszót — Azt a medvét meg kell litogatDi! — Átlag uem volna rosz. — Bizonyosan lesxnek némi itetzélyes italai. llarsiny kaczaj fogadta a szellemes megjegyzéseket. dalmi felfogást, mely napról-napra több hajlandóságot mutat arra. hogy születést, rangot s más külső czifraságokat túlságosan, valódi érdemek, igaz jogczimek rovására megbecsüljön. » • * Ur. Meskó Pál, 52 évig tartott orvosi működés után s 47 esztendőn át szentelve eletét Nyíregyháza város közegészségügyeink, mint főorvos: a legiga- j zabb és legteljesebb jutalmat nyerte el most, hogy a közpályáról visszavonult: polgártársai elősuicrését. Az az album, a képviseleti tagok névaláírásaival melyet ez elösmerés egyik külső kifejezéseűl, 16-diki ünnepeltetése alkalmával átnyújtottak neki, a város egész közönségének elösmerését, háláját tolmácsolja, s becses ereklye és tauubizouyságtétel efelől; s az alapítvány, melyet a város közönsége az ő nevére tett, egy puritán jellemű, hiúságok nélkül munkálkodó férfiú emlékét fogja megörökíteni és föl-föl újítani a következendő nemzedék okulására. * * * A lG-diki ünnepély lefolyásáról a következő tudósítást közöljük: A vármegyei nagyterem csakuem teljesen megtelt. Kepviseleti tagok és érdeklődók szokatlanul uagy számban gyűltek össze a hétfőn d. e. 11 órára összehívott képvii-eleti gyűlésre Bencs László polgármester pontban 11 órakor meg nyitotta a közgyűlést s jelezvén összehívásának czólját, fölkérte Bodnár István, dr. Bjruch Mór, Haas Mór, dr Jósa Audrás, Török Péter, Somogyi Gyula kepviseleti tagokat és Májerszky Béla főjegyző', hogy dr. Meskó Pált a közgyűlésen való megjelenésre fölkérjék. A küldöttség kíséretében lépett egy uegyed óra lefolyása után dr. Meskó Pál a terembe, báromszoros zajos éljenzéssel fogadtatva, s helyet foglalt a polgármester elnöki széke mellett. A képviselet tagjai fölállottak s igy hallgatták végig a polgármester rövid üdvözlő beszédét, melyet a meghatottság hangjáu moudott el. Ezután — a polgármester fölhívására Májerszky Béla főjegyző fölolvasta az átnyujtaudó disz-albumból a a képviselet búcsú iratát, mely az agg főorvos érdemeinek méltatása mellett, rövid foglalatban az életrajzi adatokat is tartalmazza A fölbangzó éljenek lecseudesülése utáu dr. Meskó Bál hosszabb beszédben válaszolt. Beszédének különösen az a része, melylyel visszapillantást vetett a város múltjára, mély hatást keltett. A beszédet a következőkben közöljük : Mélyen tisztelt Képviselet, tekintetes polgármester úr, szeretet polgártársaim! Isten különös kegyelmének és polgártársaim uagyrabecsült bizalmának köszönöm, hogy e mai reám nézve emlékezetes napon tiszteletteljesen üdvözölni szeren csém van. Negyvenhét éve, közel fél évszázada, immár annak, hogy a megüresedett tiszti főorvosi állásra az akkori képviselet által megválasztattam. A nekem ajándékozott bizalmat hosszú szolgálati pályám tartama alatt állandóan oly becses ereklyének 1 A szép Csóregh gallérját igazgatta s hidegen folytatta. — A kérdés csak az: mi czimeu? A nézetek e tekintetben nagyon eltértek egymástól. Voltak akik gratulálni akartak, mások a sétapáczájit kívánták hazavinni, melyet tegnapelőtt este a színházban felejtett, mások bllreudező-bizottsági tagul akarták fel kérni. — Bah! Mondá az elegaus Csőregh Nagyon egyszerű. Beugratjuk, hogy .Vívó és torna klubb" ot akarunk alakítani s felkérjük elnöknek. Egy kicsit bizelgünk neki a párbaja miatt és megvau. . . . Nagyon jól ismerem az e fajta népet: fejemet teszem rá, hogy elfogadja. Pedig bizony kár lett volna azért a szép főért! Szeóke Pál kinyilatkoztatta a látogató küldöttség nek, hogy ő az egész dologban nem lát semmi különös érdemet. Ha ó meg uem vágja azt az urat (kit különben igeu tisztel,) az vágta volna meg ót Azt hiszi,erre jogosan következtethet annak ez idó pontbeli magaviseletéből. Épen azért kéri az urakat, hogy szíveskedjenek máshoz fordulni, olyauhoz, aki a helyi viszonyokkal ismerős és tekintélyes ember. Azzal meghajtotta magát s ugy látszott, legkisebb hajlandó ágot sem mutat, hogy az urakat kikísérje. — Kiállhatatlan paraszt. Látszik, hogy semmi fajtája som volt gentry, monda a szép Csóregh, idegesen húzgálva kézelőit. Borzasztó ember! — Hanem irigylésre méltó! E megjegyzést I'araszkay Sándor koczkiztatta. Az urak mindnyájan mosolyogtak rá s a fejeikkel integettek. — Majd megvilik, Siudor. Az irigyelt, az ünnepelt Szeóke Pál pedig mikor eltivoztak, leborult a pamlagra s arczit a váukoshoz I szorítva zokogott keservesen: .Szegény Klarisz ..." I VIII I Galambosné egvedül van a professor szobájiban, egv czilindert tart a kezében, azt kefélgeti panaszos sirissal. — Jaj lelkem ifjú uram, fáj a szivem érte. . . . Hányszor megsirattam, háujSxor megzokogtam, hogy annyi .

o

t u/cnlőtlenül megőrizui fő kötelestekintettem, melyet szepiouc ségemuek ismertein kellemes hiedelemben Talán szabad W

m

a'£

le

n bizalmi kapocs fön,,ngatm, miként a megbec^e« töre

kvésen uem volt tartására és szilárditásáia liánja meddő és hiába való! nyilvánuló Igénytelen szemel em . ánt j $ ' megtisztelő kUün e é^ m u án én^^^ ^ segemuek .gyekeztem oiem az irán

t vonalat a kötelesség és az eruem , meghatározni, hol végződik a kötelesség es hol veszi az erdem kezdetét. . , \ közü-vek terén működő tisztviselőnek megnyugutó ngaszuíisul szolgálhat annak tudata lakótélesv ének tehetségei aráuyábau megfelelni igyekezett. A legrn bb hálával s a legforróbb köszönettel tartozom a ,n. t. kepvise.etuek azon fenkol gondolkozás mellett tanúskodó nemes intézkedéséért, melyszerin m,jd fel évszázadra terjedő szerény működésem em ékére egy jótékony czelu alapítványt létesiteui méltóztattak. M t Képviselet! Minthogy csekély hatáskörű működésem uem szorítkozott egyedül és kizárólag az orvos, pályára, de m.ut szeretet városom polgára a közügyek i.áüt is ueme-ak élénkén érdeklődtem, hanem azok lutéze-ebeu némileg, miut köznapszámos, résztvettem. Miután éu a várost úgyszólván gyermekpólyából kibontakozva láttam es serdülő ifjuságáuak szemtanúja voltam: neháuy szó elmondására zabad legyeu becses türelmüket igénybe veunem. , Távol vau tőlem auuak szaudéka, hogy búcsúbeszédem keretébe Nyíregyháza városnak aránylag elég röv.d törtéueti múltját felöleljem. Nem tehetem azoubau azt, hogy dicső emlékű elődeink üdvös alkotásainak hosszú sorozatából két esetnéuyszerüeu kimagasló vívmányokat hallgatással mellőzzem. A városok életébeu tagadhatlauul korszakos alko tások egyike az úrbéri viszonyokból,a nyomasztó jobbágyi bilincsekből va ó szabadulás, az úgynevezett „váltság' kepezte: a másodikat pedig alig másfél évtized múlva a községnek a szabad kiváltságolt városok sorába való emelkedését Apáiukuak ezeu akkori időben országszerte uem kis föltűnést keltett uagyjeleutósegü cselekménye a szabadságra ós az önállóságra való buzgó törekvésnek oly ritka példája, melyuek széles hazáukbau alig volt hasonmása. Önkénytelenül merül föl azou kérdés, vájjon mely személyes tulajdonságok és tényezők képesítették őket arra, hogy Ily rendkívüli foutosságu alkotásokat gyors egymásutánban létrehozni képesek voltak. A fent óriutett nagy horderejű viviuáuyok keresztül vitelében az ernyedetlen munkásság, a SZÍVÓS kitartás, a vallásos buzgóság és a szigorú takarékosság kétségtelenül uagy szerepet játszott, de a legfőbb téuyezőt mégis a testvéri szeretet, a kölcsönös bizalom és a za«artalau egyetértés kepezte, mely varázshatásu tulajdouságokkal és ereuyekkel ha nem reudelkeztek vala, minden küzdelmük és előre való törekvésük eredménytelen ós dicstelen maradt volna. Mily példáuyszerü volt polgártársainkkal a testvéri egyetértés, elegeudőuek vélem az ötvenes évekből arra hivatkoznom, miként a szabadsági harcz lezajlása utáu a gyászos emlékű években a reaktió szomorú vitézei uáluuk is megkísérelték a viszálkodá« és türelmetlenség konkolyának magvait elhinteni. A mérges növény azoubau uem találváu polgáraink kebulében fogékony talajra, csirájában megfúlt. A második, a testvéri szeretetnek és a jó egyetéitésuek nem kevésbé féuyes példája a hatvanas évi kép viseletnek azou magasztos hatarozata, melyszerint a polibaj érte. Nem volt nekik elég, hogy vérét szomjazták, mint a saskeselyük; de hogy megmeutette gyilkos körmük közül az én jó teremtőm, tnár meg elüldözték. ... El is megyén ismét, ki tudja, hogy merre. Holuap lesz a napja. Nem kefélem többet ezt ax isten verte izét, nem ón, soha többet. . . Minek is hord ilyet? Ez vitte be ótet a veszedelembe, ez volt a színházban akkor a fejében. Aztán ebben akar inost is a árásbiró ur elébe inenui, mert oda kívánják a Heródes lelkek. . . . Hát ki hallott ilyet? Engem is megcsókolt a boldogult uram még leáuykoroiub m uem egyszer, de százszor, még se meutem érte a biró elébe. . . Jaj, az uri népek de mit is gondolnak? Hisz' ha már megtörtént, uem a főbíróhoz, paphoz kéne meuui! Jaj hogy mit csinálnak, táu be is csukatják a világ csúfjára. ... Jaj nekem, hol lelek ilyen jó kvártélyost, ilyen áldott embert! Bizony azt kereshet Galambosué, kiakaszthatja már az ablakába a hirdetési lapot, hogy — kiadó bútoros szobája vau, — a profesort saját kérelmére áthelyezte a miniszter a versecz. állami gimnáziumhoz. Már tegnapelőtt itt hagyta vulua Homokhátot, ha erőszakkal vissza uem tartja az ügyvéde Az ügyvéde meg a — szive! A szive: az a lázongó, büszke sziv, melyben toinbo' a szenvedély egy őrült, teljesedhetleu vágy kergeti a vért ereiben, hogy nincsen nyugta se nappj, se éjjel. Hogy pezseg auuak a vérnek miuden egyes cseppje ho<'y lüktet, hogy kiuoz pokoli tüzével! PP

J ' H

eÍ Kü

ry K

|a™» a^rt az egy csókért milyen bosszút Kicsinyes, jelentéktelen ebez képest, hogy a Küryék a csók miatt becsületsértés czimeu feljelentést tettek ellene a járásbíróságnál, miut az ügyvéd mondta, a megsértett ( soregh és társai unszolására. Nos hát mi van abban? Megbüu etik 50 forintra, vagy hát mondjuk: százra ; mit tarod k azzal Szeóke Pál? Az egész dologban legfeljebb az bántja, hogy a tárgyaláson meg kell jelenni. Kell, mondta az ügyvéd, törvény parancsolja. Ugy sérti büszkeségét ez a kicsinyes bosszú, lelkében felébredt a dacz mefvíí' ml

Dí n

alaha; U6VetÍ azt a ehetetlen dühöt, melylyel az urak ellene fordultak, neveti Iíüryóket, neveti az egész világot. Valami cziuikus keserűség fogja el szivét, hogy mikor kiteríti az asztalra az idézést, gyermekesen FolytatáeiH u mellékleten.