Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-10 / 15. szám

..IN Y I II V I I> & A régi keretből nagyon sok megmaradt s a kép csaknem egészen uj. Bizony nehéz feladat nagyon, hogy ily viszonyok mellett a közegészségügy követelményeinek elég tétessek. De épen azért, mert nehéz, megfelelő erővel kell a munkához fogni és kitartással, mert csak igy lehet kiegyenlíteni azt az ellentétet, mely nálunk az emberi közegészségügynek is, egyik legnagyobb veszedelme, hogy az uj, városias pezsgésű elet, a megszaporodott ipar és kereskedelem egy része a régi viszonyok számára épült helyiségekben meg vonulni kénytelen. A fejlődés igy csakugyan veszedelmet jelent s s valósággal okozója a nagy halandóságnak, holott az igazi haladás, a természetes fejlődés fogalma magyarázat ellen tiltakozik. A szomorú eredményt ellensúlyozó tény erők közül a köztisztaság kérdésére kívánjuk fordítani most a figyelmet, időszerű is lévén most a melegebb napok beálltával trről szólani. A köztisztaság fenntartása természetesen legelső sorban az egyes polgárok kötelessége. Ha híza táját mindenki rendben tartja, igen kevés teendő marad fenn a hatósági ténykedés feladataiul. Az ellenőrzés, a rendetlenségek, mulasztásuk észrevevése, koustatálása s a megszüntetésekre alkalmas intézkedések elrendelése és végrehajtása azonban hatósági feladatot képez s e feladat teljesítésére megfelelő egészségügyi szervezetet igényel Egy másik lényeges dolog utczáink és tereink tisztántartása. Hogy erre városunkban, különösen a nagyobb forgalmú helyeken igen nagy szükség van, elismert dolog, amely fölött nincs mit vitatkozni. Nehezebb része azonban a kérdésnek, hogy ez a tisztántartás miként eszközöltessék- Mert vízvezetékünk nincs, locsolás nélkül pedig az utczákat és tereket seperni nem lehet. Kísérletet lehetne és kellene azonban tenni egyelőre a legnagyobb forgalmú utczákon és tereken, hogy a locsoló kocsival való öntözés mennyi költségbe kerülne; mert a czélnak igy is elég lenue téve A hatóság — ugy tudjuk — foglalkozik is ezzel a kérdéssel, sőt arról is volt szó, hogy egyes utczákon a háztulajdonosok fogják közös költségen az utcza locsolását eszközöltetni, aini nagyon üdvös dolog lenne, ha sikerülne ilyen egyértelműségre jutui e kérdésben. A hatóság azonban igen helyesen fog cselekedni, ha a kísérletet megteszi, még pedig minél előbb, hogy a locsolás költségeire vonatkozólag adatok álljanak rendelkezésre. Kereskedők kórliúza. Szokatlan jelenség az itt nálunk, hogy hírlapi közlemények annyi figyelemben részesüljenek, hogy arra érdemesnek találja valaki — válaszolni. Ugy látszik, miszerint e lapok 13 ik szátuáhau közölt ezikkein azou ritka hírlapi czikkek közzé tartozott, amely figyelem re méltattatott s az eszmecserére alkalmit adott. Nevezett czikkemre ugyauis dr. Hoffmauu Emil úr a kereskedő ifjak egyletének érdemes orvosa, e l«pok mult heti számábau helyreigazító sorokat közül, illetve egy kis statisztikai közléssel megdönteni igyekszik azon „A. NYUíViDEK TÁUCZÁJA.* Az ügyes-bajos palóozok.*) . . . Hideg téli reggel. A nap gyenge fénye halványan ömlik be Kerekes ügyvédnek hires műhelyébe. Kicsiny, szűk szoba ez. Fala kormos nagyon, Törött az ablaka, ajtaja alacsony. Bútor kevés benne s ami van, oly ócska. Mintha ott állna már egy évszázad óta. Háromlábú asztal uralg a középen. (A többi bútor is hozzáülik szépen.) Tört karfáj II székek, ütült-kopott díván, Szalmája láttatja, hogy r«>g uj bőrt kivan. Aztán egy nagy szekrény, a falon néhány kép Es egy repedt kályha ... no és semmi egyéb. Az.iz. hogy van meg itt. van egy ócska bútor, <>U ül az asztalnál leverten a bútól. . Alacsony ember, hossza, horgas orral, Maja itt-ott őszül, (megjön nr. a korral.) Himlőhelyes képén gyér a bajusz s szakái. Használt már ezer írt, de hát egy se használ' Buhaja viselt.-, ..-szószedett holmi. Nem fél ó mar attól, hogy megfogják szólni. • • • 1)

0 "w*

1 veszem észre, be sem mutattam tán? Kerekes írnoka a Hozenrvajg Náthán. Ott űl az asztalnál, de már aktát másol, Ir. de niesszt jurn.ik gondolati máshol. Mostan abba hagyja, a tollat leteszi Egy keveset mormol, azután igy kezdi: .Bolond voltai Náthán, rosszul spekuláltál, Mikor a tátinál üzletbe nem álltál. Volnál most egy nagy úr, a lábad lógáznál. Nem görnyedn I itten a poros asztalnál. De elfogta téged a gonosz hiúság, Akartál te lenni egy doktor uraság; •)Felolf«iUtoi» a S^bo'cimegyei-kór e hó 2-iki esúlyén. állításomat miszerint itt Nyíregyházán speciális kereskedői kórházra szükség uiucs. Az orvos ür ama helyreigazítását, hogy az ifjúsági egvlet betegápoló lutezmóuye uem 6, de csak 3 év óta áll" fenn. köszöuettel veszem tudomásul s hogy ebbeu tévedtem, csak onuau van, mert uem ismerem az egylet házi ügyeit s alataim beszerzésénél erre nem is fektettem súlyt: azou hitbm volUrn, hogy az intézmény az egylet megalakulása óta áll fenn. Ami az igeu tisztelt orvos űr statisztikai kimutatását illeti, azt is köszönettel vettem, s miután illetékes heiyról jött, hitelességében megbizoiu. Ezeu kimutatás alkalommal feldolgozható anyagul fog nekem szolgálni arra, hogy ezzel a száudékolt kóihtz elleui érveléseimet támogassam. Mert ezeu statisztikai adatok ketségteleuül bizonyítják valódiságát azou állításomnak, hogy a helybeli kereskedők és kereskedő ifjak egyletei által felállítani száudékolt kórház nem egyéb felesleges luxusuál. Ha az igeu tisztelt orvos ür a kóroda létesítése mellett foglsl állást, úgy czikkemre uem rectificatiót és commentár nélküli számokat vártam volna, hanem meg fejtését annak: miért foglal állást a kórház eszméje mellett? Mert az, hogy a jelenlegi iutézméuy 3 vagy 0 éve áll-e feuu a kereskedő ifjak egyle:éuél, az csakugyan nem változtat a dolgon semmit, de az, hogy az orvos Ur statisztikát közölt, az már más kérdés; csakhogy a statisztikának ezt illető értelmezésével adós maradt. Azt hiszem elismeri az igeu tisztelt orvos úr, miszeriui uiiudtíii oly eszmét, melyet kivivii akaruuk s auuak ellenzői is vauuak, a kételkedőket ervekkel kell meggyőzni, ugyszinte a közönséget is, amely tanúja a ket fél között létrejött eszmeharezuak. É i kifejtettem uézeteimet ez ügyben, de az orvos ür elégnek találta a számokat, s ha már most ezeket a számokat egybevetjük az általam e lapok 13 ik száuiábau elmondottakkal, ii^y ítélje meg bárki, hogy kiuek van igaza. Én azt állítottam a többek között, hogy a mióta az ifjúsági egyletnek ez az intézménye — t. i. a betegsegélyzés — fennáll, uem fordult elő halálozási eset. Az orvos úr azt állítja, hogy volt az egyletnek két beteg tagja s ezek meg is haltak, de más városban ós pedig azért, mert uáluuk uem volt kórház. Ezzel semmi sincs bizouyitva, mert igeu valósziuü, hogy ezek, érezve a bekövetkező katasztrófát, haza vágytak, hogy hozzátartozóik karjai között leheljék ki lelküket, s valószínű, hogy ha vau is itt akkor kórházuk a kereskedőknek, ép úgy cselekedtek volna. Az pedig szinte uem bizonyít a kórház létesítése mellett, hogy egy év alatt 200 esetbeu veszik igénybe az orvost fentjáró betegek, bisz ezek úgysem veszik igénybe a kórházat, mert fagydagauat, fülfájás vagy fogfájással — az orvos úr szavait idézve — „ezen edzett és hypochoudriával épeu nem vádolható fiatal emberek" — nem meuuek kórházba s csak azért veszik igénybe az orvosi segélyt is, mert e csekély bajtól mielébb szabadulni akarnak. A kórház felállítása ellen azoubau több ok szól és pedig fontos és zsebbe vágó ok. Először is ellene szól auuak az, hogy 50 -60 edzett és hypochoudriával uem vádolható fiatal embernek egy kórházat felállítani legalább is nevetséges; másodszor pedig ellene szól enuek az, hogy egy ily kórháznak bármily kis kiállitásbau való feutartása koribilis összegbe kerül évente, s harmadszor, mert erre csakugyan szükség uiucs. Ha maga a nemes város 27,000 lakos mellett uem tartotta szükségesnek mind ez ideig egy megfelelő rendes kórház felállítását, mikor erre csakü^yau égető szükség vau; mit akar a kereskedő testület és az ifjúság? Üebreczen, Miskolcz, N. Várad vagy Budapest csak uem lehet a uii viszonyaink között mérvadó ? Hisz e városokban a kereskedői alkalmazottak száma mindenütt meghaladja a 200 at, a fővárosban az ezret is. E helyeken inkább vau czólja és értelme egy speczialis kereskedői kórháznak. Tessék bekérni a fentebb megnevezett vidéki ker. kórházak évi jeleutéseit s arról fog meggyőződni az igeu tisztelt orvos úr, hogy itt is egy év alatt alig 8—12 a fekvő beteg; pedig az alkalmazottak száma legalább is négyszer akkora, mint náluuk. Tovább hát tanultál, hiába tanultál, Mert Náczié lette az Eszter Tulpenthál! • . . Fájt az enyim szívnek, fáj ina is e csapás, lőtte azonban ínég utánna nagyobb más; Megbukta a táti, oda lett minden geld, Fájta az enyim szív, az eszem majd elment. Tanulni nem tudtam, pénzem nem volt semmi, igy kerültem haza, kenyeret keresni, S inert tudtam én régen, hogy hires advokat A Kerekes ügyvéd, bár nem mutat sokat: Beszegődtem mellé, lettem neki segéd, Tanulni akartam, hogy legyek egy ügyvéd! Tanulni akartam, de hát csak akartam. Mert tégedet Eszter feledni nem tudtam!* Tovább is folytatta Náthán még e panaszt, S hogy ura belépett, nem vette észre azt. Sovány, magas ember a hires prókátor, Háta kissé görnyedt az évek súlyától. Pápaszem az orrán, nagy pipa szájában, Igen finomul fest kopott mandlijában. i Amint belép, szétnéz, kettőt, hármat hömget, Azután Náthánra mérgesen ráförmed: „Amice, mit csinál? Megint ábrándozik, llallja-e, azt mondom, jobb lesz, ha dolgozik!" Megijedt ám Náthán a gazdája szaván S nagy későn szaladt ki ez a pár szó ajkán: „Bocsánat ügyvéd úr, itt egy pár levelet* . . . .Hallgasson amice!" — lön rá a felelet. „Ismerem én magát, ismerem nagyon jól, Tudom, hogy irtózott mindig a dologtól* . . . Tovább folytatná még, de inert kopogtatnak, Véget szakit mindj.iil ,i méfges „ szózatának. Csak egyet int aztán, Náthánnak több se kell, Szalad ajtót nyitni, szalad s ez .igékkel* : .Lépjenek be kendtek, lépjenek bátran csokNagy lassan betuszkor két szálas palóczot. Belep a két palócz, de megáll hirtelen, Mint aki attól fél, hogy nem jár jó helyen. Miért uiucs Szatmártt, Kassán, Eperjesen, Pozsonybau vagy Szabadkán kereskedők kórháza? Pedig e váró sokbau mindeuűtt 3—5-szőr akkora az alkalmazottak száma, miut uálunk. Itt mindenütt elóg alkalmasnak találják azt a rendszert, amilyeu itt is a kereskedő ifjaknál fenáll. Tessék csak meggondolni, mily óriási költségbe kerülne egy ily kórház feutartása; úgy az ifjúsági egylet, mint a testületnek ezeu intézménynyel továbbá a kereskedők, mint azok alkalmazottai ujabb és terhes megadóztatásunk volnának alávetve. Éu részemről az én egyszerű észjárásommal az igeu tisztelt orvos úr nyilatkozata utáu is fentartom azt, hogy itt Nyíregyházán az adott viszouyok között egy speczialis kereskedők kórházára szükség niucs és még igen hosszú idő múlva sem lesz. cz. Háztartásra képesítő iskolák. — Ajánlva a mamik figyelmébe. — Megpillantva a czimet, méltán foguak tisztelt olvasóink kifejezést adui auuak a kórdésnek|: hogyan, — hát már ilyenek is vaunak? Igenis vaunak, természetesen uem náluuk, hauem külföldön; éppen ezért érdekesnek tartjuk ezekről az iskolákról és azok szükségességéről egy rövidke czikkelyben megemlékezni. A leáuyok hiáuvos neveltetésének reformálását már jó ideje haugoztatják, de eddig mindeu nagyobb eredmény nélkül. Igeu sok a p masz a leáuyok neveltetését illetőleg, valamint, hogy az ujdous-ült háziasszonyok csaknem minden gyakorlati ismeretet nélkülöznek. A rövid idő i háziasszonyokká leendő leányok tapasz talatlansága ó« naivitása, napjainkban is, még bálás anyagot szolgáltat a vigjátékiróknak és élczlapokuak. Azok, kik saját háztartásukban hasou ót tapasztalnak, nem találnak ebben semmi mulatságosat. A uöi fiatalság oly ismeretek elsajátításával is gyötörtetik, mely ismeretek magukban véve talán elsmert értékkel bírnak, de melyeknek a leáuyok, mint leendő háziasszonyok, semmi hasznát sem veszik, sőt nekik kötelességük betöltésénél, igy a háztartás vezetésénél is, akadályul szolgálnak. Hogy ez igy vau, leginkább okolhatók maguk a szülék. Ugyau ók is egész jogosnak tartják a fiatal férjnek azt az óhaját, hogy képes legyeu a sokfele háziteeudőt elvégezni, a háztartást szabályos ütembe hozni ős vezetui. Ha azonban saját leányaik neveltetéséről van szó, akkor szükségesnek tartják ezeknek úgynevezett .finomabb" neveltetéséről gondoskodni, hogy ezzel egykor .szerencséjüket" megállapíthassák. Várakozásaikban legtöbbszőr csalóduak és elérik leányaik u. n. .fiuomabb" kikópoztetóse által azt, hogy elégedetlenek ós a háztartásuál szükséges munkát megutálják Németországban ós Svájczban már ezelőtt évekkel alapítottak u. n háztartásra képesítő iskolákat, melyek • ben megadatik a lehetőség, kiképezni a fiatal leányokat, hogy a házvezetésben teljesen otthonosak legyenek. Ausztriában van szintén már néhány ilyes iskola. Neküuí sem elég csak panaszkodui a leányok hiányos kikópeztetéséről. Állítsunk fel miuél több effajta háztartásra képesítő iskolát és adassuk serdülő leányainkat azokba is. Ezekkel az iskolákkal hasonlóképpen vagyunk, miut az ipariskolákkal voltuuk. Ezekuél az utóbbiakual is sok időuek kellett elmúlnia addig, inig uagyha^znukról meggyőződtünk. Pedig ki tagaduá, hogy az ipariskolák, rövid fennállásuk óta is, igeu sok hasznot hajtottak az emberi ségnek. Mai uapság az emberek olyauok, hogy mindeut az iskolában akarnak megtanulni. A háztartás iskoláiban a leányok részletesen, egy határozott plánum szeriut, szerezhetnék meg mindazokat a szükséges gyakorlati ismereteket, mikre, mint leendő háziasszonyoknak, okvetlenül szükségük lesz. Hasznosabb dolgokkal alig foglalkozhatnának, mint ilyenekkel. De nemcsak ismereteket ós ügyességet, hanem a kötelesség ról helyesebb nézetet is szerezne a férjhezmenni óhajtó fiatal leányka (és melyik nem óhajtana); pedig egy háziasszonynak nehéz ós felelősséggel járó, hogy ugy „Rászedett a jordány!" — mindketten azt hiszik, Kisvártatva mégis megszólal az egyik: „Téns úr, megkövetjük, ha rossz helyen járunk" De közbeszól Náthán: „Üljenek le nálunk!" . . . „Fiskálist keresnénk, nagy sor ám a miénk, Ha eligazitná, nagy hálával lennénk." „Mondják el, hogy mi baj, mi majd elintézzük, Volt már nekünk tudják, mindenféle ügyünk" Mondja büszkén Náthán, de onnan eltolja Kerekes s azt kérdi: „mi a kendtek sorja?" Nagyot ránt a palócz erre czifra szűrén, Azután igy kezdi, szót a szóhoz fűzvén: • Ugy esett a dolog, hogy hát a komámval A vásárra jöttünk a hízott marhával. Takaros a jószág, igaz magyar fajta, Hamar megakadt a zsidó szeme rajta. Osztég, hogy eladtuk tenap úgy déltájba' Áldomás ivásra tértünk egy korcsmába. Hát ahogy ott innánk aszongya a komám: „Hallja kee' — aszongya — nagy sor lehet a' mán! Hallja kee' — aszongya — nem-e jón vón' holnap Fiskálist keresni, hogy ennek a sornak A végire járnánk." „A bion' nagy lehet — Mondok a komámnak — jól mondja kegyelmed." „Nem-e igy vót' komám?" „De bion' úgy vót' a Tódítja a másik — ahogy kelmed mondta." „Mer' hát — igy folytatja — a dolog úgy esett, Hogy hát a komámmal ittunk egy keveset." . . . .Ittak, verekedtek: egyszerű a dolog, Csupán az a kérdés, hogy volt-e tanujok?" . . . .Bion nem úgy vót' a', ahogy az úr mondja, Hanem ittunk mer' hát sok a szegény gondja! Ittunk s hogy oszt' innánk azt kérdi a komim: Hogy hál „a laposon kaszálnak kendtek mán?" Csuk kötődik vetem, (mer' hát nagy figurás!) Tudta ő kegyelme, hogy nem terem csak sás. . . . Mán a laposomon megértem a tréfát S amúgy liainarjába aszondoin rá, hogy hát: Folytatása a mellékleten.