Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-22 / 12. szám

Melléklet a „INÍyirvidek" 1891. 12-ik számáhox. jogaink gyakorlását a kormány-hatalom kezeibe átengedjük, hát ne gondolkozzunk úgy, miut az emiitett czikk irója, aki — az államosítandó közigazgatással szemben — már a tiszipolgár— nyiregyházi vasút segélyezéséra szánt 250,000 forint megszavazását is pocsékolásnak látja, hanem — ami a különböző politikai pártok törekvéseit egyáltalában nem érinti — a közügyek iránt való élénkérdeklődésnek nyilvánításai által, az igazán magyar nemzeti állam megteremtésén közremunkáljunk. A közigazgatás államosítása most még csak terv; ahogy koncipiálva van, még csak egy törvényjavaslat. Jó-e, rossz-e ez a terv? Mentül többen mondanak róla véleményt: annál több lesz majd a törvény megalkotásához a tanulság. Nagy hiba lenne azomban, — amire pedig a hozzánk beküldött czikk hangjában egy kis hajlandóságot lát uok — ha a törvényjavaslat törvénynyé válása után azok, kik a közigazgatás államosítását ellenezték, törekvéseik hajótöréséből az uj rendszer ellen a passzív ellenállás útjára jutnának. Mert épen ellenkezőleg arra lesz szüksége majd az uj izei vezetnek, hogy az autonomikus tényezők részvételökkel és érdeklődésükkel rányomják az uj intézményre nemzeti sajátosságaink bélyegét. Mert az erő ebben van ! A községi népkönyvtár. A községi népkönyvtárt lehetőleg ugy kell berendezni, hogy a tagok olvassák is és tanuljanak is belőle E nélkül nem sokat őr, sőt még káros is lehet. Például akár milyeu szép könyvtárunk van, de ha tartalma nem ingerli szellemi étvágyunkat: hijábavalő befektetés, c-ak a moly és egérnek való. Vagy ha ingerlő tartalmú könyvekből áll könyvtárunk, de léha, trágár, vagy üres ostobaságok szemétdombja: igy meg épen jobb, ha nincs. Bizony nem könnyű dolog egy jó népkönyvtárt összeállítani. Mert hát a szellemi táplálék is olyanforma, mint a testi táplálék. A hány gyomor, annyifélét kíván. S ha méltán vakarja fületövét egy vegyes ebédlő társa *ág szakácsa, nem kevesebb aggodalmat kell kiállania azon falusi utmutatónak, ki publikumát egy jó szellemi konyhával megörvendeztetni óhajtja. Magam se tudom, hogy kezdjem el a menüt. Talán megkisérlhetnénk először negatíve: mit nem volua tanácsos feltálalni? . . . Nem volna tauácsos semmiféle felekezeti, semmiféle politikai pártezélu iráuyzatos műveket. Az ilyeu irányú művek irm az igazságot, nem a művelődést, hanem saját érdekeiket, legtöbbször önző érdekeiket tartják szem előtt. Ezek ártottak legtöbbet az emberiségnek, kezdettől fogva. Összetartás helyett külön válásra, együtt működés helyett egymás megrontására ösztönözték a különféle felekezetű és politikai pártu embereket. Ne találjon az ilyeu gouosz irány helyet a népkönyvtár polc/ain. Nem volua tanácsos semmiféle erkölcstelen, ledér tartalmú köuyvet szerezni, vagy megtartani, milyenek a városi kölcsöukönyvtárak, puaztáu anyagi haszonra vadászó iutézméuyében buján tenyésznek. Hadd tenyészszeu ez a maszlag — ha már a városi finomult erkölcs és izlés megkivá .ja e maszlagot — kint a népkönyvtár terrőuumáu kivül ! . . . A jelzett iiáuyu és tartalmú kö..yveken kivül aztáu lehetue válogatni. Igenis: válogatni! Első szabály az, hogy mifele műveltségű elemekből áll a tisztelt olvaső kö/.öusé . addig szeret, mig szüksége vau ránk . . . igen . . . igazad volt boldogult anyám . . . m •gmondtad, hogy ne bizzam senkiben, ue higyjek a szívnek, ne indulj ik szivein utáu . . . Igazad, volt, boldog akartam leuui és mivé lettem? Egy megvetett, megcsalt beteg asszony, kinek halála öröm lesz a háznál. Igeu! . . . öröm . . . Hah . . . verjen meg BMa az . . . de uem ... ne verjen, áldjon meg az Isten uj kedveseddel. Nem, uem tudlak megátkozni, uiucs hozzá erőm, mert még most is szeretlek, . . . légy boldog . . . elmegyek eu is esküvődre, felveszem menyasszonyi ruhámat és örvendeni fogok boldogságodnak ... De nem, még sem . . . Há>ha fájna neki ottlétem. Csak menj . . . Isteu veled, de ha a „vadvirág"-ot is eldobod, mint engem, ügy verjen meg az égi ne találd nyugalmadat sehol sem. . . . Es a szegény asszony dalolt és kaczagott őrületesen. Mikor Berkeszy Bila ezt meghallotta, felébredt lelkiismerete, de már késő volt minden. Megölte azt a szivet, mely csak érte dobogott. El akarta altatni lelkiismeretét, vad mulatságokat rendezett, de hiába, uem tudott attól a megtört fényű szemektől szabadului. Szegéuy B dla pedig hetekig sem mozdult ki szo bájából. Már a régi Bellának c;ak árnya volt. Szeme, beestek, gyönyörű baja összekuszáltau omlott vállára, járása ingatag lett, uem volt semmi öröme. ... De mégis volt! Minden vasárnap felöltözött meuuyasszouyi ruhájába, haját rendbe szedte, feliette ékszereit, készült a Béla esküvőjére. Ez volt mulatsága, de olyan mulatsága, melyet aki látott, köuy uélkül uem uézhetett. Béla napról-napra haladt a romlás lejtőjén. A magasabb körök kizárták társaságukból, mert mindenki megvolt arról győződve, hogy ő a Bella megrendítő szerencsétlenségének okozója A folytonos éjszakázás, meg a lelkiismeret tudatása az ő sírját is megásták olhalt anélkül, hogy valaki egy könyet is hultatott volna sírjára. Szegény Bella évek mülva egy jeles orvos ápolása mellett kigyógyult és elvonu va, jó'ékouyxágot gyakorolva élt egy kis vidéki városban. A szeuveilés megerősítette, A hány község, csaknem annyiféle. Vaunak községek, ahol uemcsak nadrágos, hanem tényleg intelligens emberek is lakuak. Talán ezek is a néphez tartják magokat, s lehetnek a uépköuyvtár olvasói. A valóban intelligens ember mindig a néphez tartotta magát. Első rendű kötelesség tehát az ő szellemi szükségleteinek kielégítéséről gondoskodni, mert a nap is először a magasabb ormokat világítja meg; aztán ők áldozhatnak legtöbb jóakaratot, pénzt, buzdítást a népkönyvtár gyarapodásáért. Vannak községek, hol a papon, tanítón, eshetőleg jegyzőn — mert nem minden községben van jegyző —kivül, iskolázott ember nincs, hanem a többi csaknem mind egy kalap alá vonható. Ilyen helyen már megint más a szellemi szükséglet. Ismét más helyen néhány iparos, sőt kereskedő is állandó tanyát lel. Ezeknek is megvan a maguk külön izlésök a szellemi eledelek neme iránt. S a népkönyvtár tagjai közt, a község mindenféle vagyonú, képzettségű, foglalkozásmódu egyénének helye van, helyének kell lenni, másként nem lehet népkönyvtár, másként fenn uem állhat. Tehát hogy egyenlítsük ki, hogy általánosítsuk a különféle szellemi érdekeket, szellemi szükségleteket? . . . Ez épeu a nagyon megfontolni való! Az embernek művelődésben való előhaladá-a, hasonlítható egy olyan utazáshoz, mely utazás tagjai egy czélra igyekeznek ugyan, de nem együtt, es nem egy időben indulnak el. Mikor az egyik elindul, a másik már jót haladt, a harmadik az ut közepén vau, a negyedik azon is tul, s igy tovább. Ami már az utazhatásra a láb, a szekér, a gőz és más vonó-erő; az a szellemi előbaladásra: a jó könyv, azon különbséggel, hogy mig ugyanazou láb, szekér, gőz az egész ut megtételére segítik az egyént, addig egy bizonyos szellemi erő, — mondjuk nevén: köuyv, — a megteendő utuak csak egy részére képesít, mint a hajdani közlekedésben a postakocsik, melyek elé minden állomásnál más-más pihent lovakat kellett fogni. Ilyen állomásokkal, ilyen pihent lovakkal kell berendezni egy népkönyvtárt. Vagyis a legkönnyebb tárgyú és előadásu könyvektől felebb-felebb, eshetőleg egészen a tudományos akadémia kiadványáig. Most már az általános szabály megállapítása után próbáljuk meghatározni a részleteket, vagyis, nevezzük meg az alkalmas könyveket legalább nagyjából. A jó, alkalmas wépköuyv rendkívül ritka. Igazi művészet megválasztani a tartalmat és előadási formát. A nép szereti a történeteket, az olyan olvasinányo kat, melyekben élet mozog. Ezért kedvesek a mesék, betyár históriák, háború króuikák s több ily mozgalmas életet feltáró olva miuyok. A ponyvát ezért, nehéz kiküszö bölui, mert a ponyva miutegy szellemi népkonyha, jó sűrű, paprikás, borsos ételekkel. Nem volt háládatlan dolog az illető minisztériumtól az úgynevezett „Jó könyvek" támogatása Ezek több-kevesebb szerencsível találták el a nép előbaladására szolgáló olvasmányokat tartalomban és alakban. Én minden füzetét 5—5 példányban hordattam és osztogattam olvasás végett.. Kár volt ezt a vállalatot megszüntetni. Odoudász könyvkereskedésekben még kaphatók s méltók a megvételre. Alka'masak a Mehtier Vilmos kiadásában megjelent. „Népies olvasmányok", 15 kros füzetek. Ámbár ezekből már jó lesz válogatni. Sziutóu említett kiadónál, az Akadémia támogatásával megjelennő ,,Magyar Mesemondó" 4 kros, és Históriák és Nóták" 2 kros füzetek. Aztán vannak Dallos könyvek, Félköszüntő könyvek, szintén Méhneruél, vagy más kiadónál i--, melyek ismét alkalmas olvasmányok a szellemi étvágy fokoz ísára. Mert ez a legfőbb: a szellemi étvágyat fokozni! pedig még nem volt negyveu éves Egy gyönyörű gyermek volt mellette mindig, Sokszor ugy el elnézte a kis fiút, mintha valakinek a vonásait kereste volna benne. S ihase mondta, hogy kié e gyermek, mig végre nekem bevallotta, hogy a kis fiúcska az Erzsi gyermeke. Anyja a társadalomra uézve elveszett . . . azért, vette Bella magához. Szegény Bellának élte alkonyán még is volt egy öröme A kis fiu felnőtt, ember lett. Ugy szerette Bellát, mintha édes auyja lett. volna. És a sokat szenvedett aszszouy e szeretettel beérte. Talált mégis egy szivet, mely jó volt. hozzá, mely igazán szerette. Bella sohasem piuaszkodott és midőn gyám fia szerető karjai közt. lelkét kilehelte, utolsó szava is aunak neve volt, ki őtet boldogtalanná tette. . . . Nyugodt volt halál ', mert megtudott bocsátani. * * * Az itt elmondott esemény az utolsó betűig valóság. De nincs is az elmondottakban semmi hihetetlen. Ismertem mindazokat, akikkel e szomorú eseméuyek megtörténtek. Oiy közel állottam hozzájuk, hogy jogom volt ahhoz, hogy megkönnyezzem, megsirassam őket és részvéttel legyek sorsuk iráut. Nem is uj történet, sokszor találkozunk hasonlóval valamint a természetben mosolygó tavasz utáu végre az ősz is bekövetkezik, ugy a szívéletében is örömre gyász, virágzásra hervadás, megelégedésre jajszó és siralom szokott következui Sok szív, sok báuatot elbír és taláu nem törik meg, mint a szegény Bella szíve, de tehet-e arról valaki, ha szíve az érzelmek egész tengerét foglalja magában? Ezért elitélni valakit szeretetlenség. * * * A gyám fiu még most is életben vau. Ezerszer megsiratta már megboldogult gyámanyjának emlékét és szo inoru életéből saját ifjú szive tapasztalatait is hozzá vetve, arra a fájó meggyőződésre jutott, hogy a ki boldog akar lenni, az ne hallgasson a szív szavára, vesse ki azt kebléből. De vajon hatalmunkba vau-e ezt tenni? . . . Elmaradhatlan a népkönyvtártól s magyar költök szentháromsága: Tompa, Petőfi, Araun. Sőt Vöröemarti hazafias eposzai szintén állandó becsUek. Pelebb haladunk -, a regényekhez Csak magyar regényt! Már csak azért is, mert még a magyar írók nem sülvedtek alá, a pusztán kapzsiságból lábra kapott sikamlós, sot trágár tartalomhoz. Az igazi magyar író elkerüli az erkölcsi szemétdomb bűzét és azon szellemi baktérium tenyészetet, melyből a világfájdalmas nagy írók táplálkoznak. Vas Gereben regényei, ugv a hazafias tartalom, m nt a zamatos magyar előadási formáért elsőrendű olvasmányok voltak és maradnak minden ép ízlésű és érzésű magyar ember elótt. Jósika történeti regéuyei a haza tias érzés melegágyai. Jókai regényei addig," mig ő is a néphez tartozott, — mert azóta már inkább szalon-író,— szintén alkalmas olvasmányok. Felebb haladuuk: a történelemhez. A Gyulai Pál szerkesz'ette „Olcsó könyvtár" alkahnis füzeteket termel, hanem itt sem árt a válogatás. A tudósokuak ritkán sike rül azt a magyaros stilt, melv nélkül a legéletteljesebb történelni muuka is csak olyan, mint a un hajdaui diák pecsenyéuk, a melynek leve sohse volt. A magyar szabadság-harczokról, küzdelmekről, különösen a 46 diki nemzeti nagy erőfeszítésről nagyon jó tájékoztató a Horváth Mihály, vagy a Vargyas Endre képes törtenelmi müve. A földrajzi, utazási, népísmei müvek; gyakorlati életbe vágó olvasmányok, szakkönyvek: ezek is helyet foglalhatnak a népkönyviárban, ahol van olvasó közönségük, sót amint inoudáu : az Akadémia kiadványai is. Sőt, ahol csak lehet, nagyon jó, ha az Akadémia könyvkiadó vállalat tagjául előfizet a népkönyvtár. Mert évi 5 frt díjért még azou előnyben is részesül, hogy az „Akad. Értesítő" havi füzetet ingyen kapja s az Akadémia egyébb kiadványait is fél vagy harmadrész áron megszerezheti. Mióta Szily Kálmán az Akadémia fótitkára, azóta uj élet támadt s azou felfogás, hogy az Akadémia a nemzetért van, tehát a nagy közönség szellemi szükségleteit is figyelembe kell veuui s uemcsak a tudósok szűk körsért élni. L'gyen a tudomány nap, mely hegyet, völgyet egyaránt bevilágít, életre kelt es ne pislogó mécs, mely csupán egy házacska négy fala közt siulik ! . . . Természetesen, a mint mondám is, ki a népkönyvtár megalapítása, vezetése körül mozgolódik, aunak bizony egy kis tájékozódás nem ált az irodalom széles mezején. Hanem taláu egy kis útbaigazítás sem árt. Ilyen útbaigazítás e pár sor itt, mely a dolog természeténél fogva, nem lehet teljes, de azt hiszem, jóakarat mellett használható. Tizenkét ev alatt sok csetlés-botlásou mentem keresztül e téren, óhajtom, hogy mások nyíl irány bau haladjanak s több utat tegyenek! A könyvek beszerzési forrásául nagyon ajánlom az ódotidász (Antiquár) könyvkereskedéseket. Én személyesen meguéztem többet Bud-ipesteni több alkalommal és leginkább ajánlhatom Ruzsicska Ármin ódondász könyvkereskedését a Muzeum körúton, ugy gazdag felszerelés, miut olcsó ár tekintetében; kívánatra bárkinek küld ingyen könyvjegyzéket. És most egy nemkevósbbé fontos dologra térek: ki? vagy kik állítsák fel a népkönyvtárt ? Et azonban annyira fontos, hogy megérdemel egy kü'ön czikket. Tehát ismét a viszontlátásra! . . . *** ÚJDONSÁGOK. — Márczius 15-ike az előbbi évekhez hasonlóan az idén is szokott ünnepélyességgel tartatott meg. Minek fontosságát azonban ez alkalommal az is emelte, hogy a mult évi márczius 15-én Bcncs Liiszló polgármester által megindított ama mozgalom, melynek czéljául Kossuth Lajos emlékének megörökítése tüzetett ki. már teljes eredményt ért el, s kamatainak e napon történt kiosztása a nemes törekvés koronája volt. Az ezer forintos alapítvány 50 forintot tevő kamata mint aki magyar történelemből legszebb előmenetelt tanúsított, Adamovics András VIII. o. tanulónak adatolt ki a főgimnázium dísztermében Bems László polgármesterünknek az összegyűlt tanuló ifjúsághoz intézett buzdító beszéde után. A nap központja azonban a délután 4 órakor tartott ünnepély volt, a jeles városi dalárda közreműködésével, mely alkalommal Bogár Lajos árvaszéki ülnök úr szép megnyitó beszéde, Porubszky Pál főgimn. tanár úr nagy hatással előadott ünnepi beszéde, és Andor Endre úr lelkes szavalata emlékeztették a főgimnáziumi tágas tornacsarnokát teljesen betöltő nagyszámú közönséget az 184í\ márczius 15-dikének nagy eseményeire. Este az „Adler"-féle sörcsarnokban látogatott bankett tartatott. Az iparos ifjúság külön ünnepelte meg e napot este 8 órakor saját helyiségében, hol az alkalmi beszédet szép sikerrel Prok Gyula úr tartotta. Andor Endre úr pedig Széchenyi, Kossuth és Deák-ról olvasott föl egy érdekes tanulmányt. Közreműködtek még szavalataikkal Szabó Mihály, Khon Ignácz, Gróner József, Motuska Sámuel. Nagy Gáspár és Zomborszky Dániel egyleti tagok. Képviseleti gyűlés. Egy hónapban két képviseleti gyűlés; mintha az újonnan beválasztott városatyáknak alkalmat akarnának adni. hogy ebbeli minősegükben minél gyakrabban tündököljenek. Annyi igaz. hogy a mostani ' képviseleti gyűléseknek elég érdekes kmézésuk van. Az uj tagok elégedetten szorongatják egymás kezeit s sugárzó szemeik mintha azt mondanák: .110 hát te is képviseleti tag vagy?" S a legnagyobb részük megy a város ügyeit intézni... hallgatással. Különben a városnak ez idő szerint határozottan sürgős teendői vannak. Hogyne, mikor májusban el kell hagynia megszokott ócska fészkét! Ehhez a gondolathoz lassanként csak hozzá lehetne szokni, de mikor kapcsolatosan felmerül az a kérdés is, hogy hát tulajdonképen hová? Bizony nehéz erre megfelelni. Két börtön ugyan megüresedik, de mégis gondolatnak is fura ilyetén történendő benépesítése. Nincs más mód tehát, mint a város többi épületeit venni szemügyre, arról meg ki tehet, hogy azokban a felső leány-