Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-15 / 11. szám

„IN Y 1 R V I 1> E Ii. és ének s a mint lerázna magáról a főiskola porát, első állomásán: Bujou, majd N Káliéban, most Berczelen, Pa'zabon, nem nyugodott, mig karokat r.em alakított. KöunyU Reményi Edéuek tapsok és csengő aranyak mellett, a dicsőség napsugarakból szőtt kocsiján, bóditva járni be a világot! De próbálna csak, jégbe-fagyba, estén ként Berczelről Paszabra is, hol döezögui, hol sétálni, tanítani összhangra oly embereket, kikuek összes emberi ténykedésük közt alig lehet felfedezni összhangot: majd akkor tudná meg, mi a dal varázsa! Szóval a Szikszay András ur buzgósága dalegyltt'é alakította itt a tiszameuti községek néhány tanítóját, jegyzőjét, papját, tiszamenti dalárda czim alatt, mely dalárda becsülettel megállotta helyét már pár nyilvános alkalommal, a nemes ós szép iránt érdeklődést támasztott. De sokkal fontosabbak a községi dalárdák. Bujou a ref. tauitó vezetése alatt, Berczeleu és Paszabon a ref. tanítók segédkezése mellett, Szikszay ur vezérlete mellett, Balsáu a ref. lelkész Veres János tanítása és vezetése mellett, több-kevesebb lelkesedéssel kezdték s folytatják a legszebb és leghatásosabb művészet gyakorlását. Ez a mozgalom már magában is dicséretre méltó, s lelkesítő pártolásra érdemes. Hiszen a művelődés ott kezdődik, hol az ember a szépet, formában és összhangban, észrevenni, élvezni s művelni tudja, akarja. Különösen az összhangnak, a rege szerint, meg a kövekre is olvasztó hatása vau s vadállatok szelíden hunyászkodnak ineg hatása alatt. A mi falu»i népünknek, sokszor a kőnél, vadállatnál is keményebb szivére, érzékteleuségére, bizo nyára szelídítő hatással van, ha lágyító dalok harmóniája puhitgatja szivét! De az itteni dalegyletek czelja, nem egyedül az összbangzatos éneklés. Eszköz a tovább képzésre községi könyvtárak alakítása által Az összhang, bármily kedves hullámzásba hozza a sziv érzelem árját, ha elhangzik, elsimul a/, érzelem hulláma is, miut felzavart vizsztu vihar multán. Kell, hogy valami más tartsa ébren, nemcsak az érzést pedig, hanem a gondolkodást is. Ez a valami: jo könyvek olvasása. Azért a községi népkönyvtárak szervezése, nem hiába, hogy uuos-uutig hangoztatott kívánalom — elsőrendű befolyással van a nép általános műveltségének emelésére. Tisztelet annak a Gömör megyéuek, Bihar megyének, azokuak a tevékeny szolgabirákuak, melyek és luk megértik nemes kötelmöket s egymással versenyeznek a népkönyvtárak felállitásábau. Fájdalom! a mi vármegyeuk ben e nagy horderejű közművelődési Ugy, botrányos iudoleuciával találkozik ! Mert hát nem botrányos dolog e az, midőn a megyei gazdasági egyesület ingyen kiúszandó füzeteire, többszöri felhívás daczára, is, alig akad egy két elfogadásra ajáulkozó lelkész, tauitó, jegyző stb. llol van még nálunk az érzék az ily ügyekhez? Az úgynevezett értelmiség üdvös, befolyásos munkája mily ritka téren tapasztalható.! A müveit társadalmat jellemző sokoldalú tevékenység, férfias munka, edzett kitartás: csak eml>ryál>an él még mikörültünk. A „sületlen, sótalan politika. /: a hig lé,'' pezsditi fel csak koronként, petyhüdt vérünket! . . . De hagyjuk el. Majd jönni fog, jönni kell a jobb kornak ! Előkészítik az ilyen alig észrevehető kicsinységek, csak De kicsinyeljük, hanem teljes elismerésünkkel Itassunk nevelöleg rájok Mert a legüdvösebb czélra irányuló kezdet is megsemmisülhet, legtöbbször meg is semmisül, még csirájában, kellő tapintat, kellő eszközök alkalmazása nélkül. Különösebben a népkönyvtárak felállítása körül, nem lehet eléggé óvatos, a legelőrelátóbb ember ts. Hadd mondjam el én is, e téren szerzett tapisztalataim után,jóakaratú tanácsaimat, ta án hisznát vehe'ik a kik akarják! Tehát a viszontlátásig! . . . A büdszentiuihályi rabiégyilkosság végtárgyalása. A vád- és védbeszédek hétfőn tartattuk meg. A vármegyei nagyteremben megyei közgyűlés volt s igy a törvényszék rendes tárgyaló termébe szorult az érdeklődő közönségnek az a kis része, mely a szűk helyen elfért. Első sorban Lázár Kálmán kii', ügyész tartotta meg a vádbeszédet. Befejezést nyert immár — igy kezdé beszédét ezen nagy arányokat öltött főtárgyalás, meg kell vallanom, hogy nem kis agálylyal néztem a bizonyítási eljárás elé, igazság érzetemnél fogva aggódtam, nehogy téves bizonyítékok által ártatlan embert meg nein érdemelt büntetés érjen, de féltem másfelől, hogy az igazság elburkoltan marad és a bűnösök büntetlenül menekülhetnek, nem volt ebbeli aggódásom már csak azért sem alaptalan, mert a közvetlen tettességgel vádoltak kipróbált, többszörösen büntetett és gyanúsított egyének, kik esetleg nemcsak a bűntény elkövetésénél lehető körültekintéssel jártak el, de tudják a módját a gyanúnak minden lehető módoni eltávolítását is. E nagy erélylyel és tapintatossággal vezetett bizonyítási eljárás azonban megnyugtatott és kellemes csalódásba ejtett; a/, igazság immár kiderítve, vádlottak ellen merev tagadásuk daczára a bizonyítékok egész özöne áll rendelkezésre, melyekben a nyomok egymásutánja a Ik. kir. törvényszéket az igazsághoz vezeti, úgy, hogy Ítéletét a bíró nyugodt lelkiösmeretével hozhatja meg. Ezután a vizsgálat és végtárgyalás adalai alapján előadta a rablás lefolyását s a vádlottaknak a tanúvallomások által nyert bizonyítás alapján abban való ténykedését és részvételét bizonyítva látván, beszédét igy végezte: Ugyanazért vádolom tek. kir. tszék fogva levő Sóvágó János, Cs, Molnár István és Tuskó Andrist a btk. 70. g-a alapján, mint tettes társakat. Fogva levő Sóvágó Jánosnét a btk. 6'J. alapján mint bűnsegédet a Kornis Ferencz és neje ellen elkövetett és a btk. 344. §-ában ütköző rablás büntette és a Dogály Gusztáv ellen elkövetett ugyanazon S-ba ütköző •• a 341). :<. utolsó bekezdése szerint büntetendő rablás és szándékos emberölés bűntettével. Taskó Andrást még a btk. '271J. §-ba ütköző és a 05. §. alkalmazásával minősülő, a Ticz Pál és Pirka Mihály ellen elkövetett szándékos emberölés bűntettének kísérletével. Vádolom fogva levő özv. Varga (lábornét és szabadlábon levő ifj. Farkas Dánielt a btk. 374. g-ba ütköző és a 37ti. g. szerint minősülő bűnpártolás vétsége miatt és indítványozom, hogy ők abban bűnösnek kimondatván, ellenükben a hivatkozott g-ok teljes szigora alkalmaztassék, a Kornis Ferencz által felszámolt kárösszegben és a jelen ügygyei felmerült bűnvádi eljárási költségekben egyetemleg és a majdan felszámítandó tartási költségekben külön-külön elmarasztaltassanak. A védelem részéről első helyen dr. Járossy Sándor (Is. Molnár István és Varga Gáborné védője szólott. A védelmet Szentkuty vallomása hitelességének megdöntés Te épité. A védelem igy kezdé beszédét — nem tekintheti feladatának, hogy az eljárás szabálytalanságaiból kovácsolja fegyverét, de viszont nem zárkózhatik el attól, hogy ne mutasson rá egy oly végzetes tévedésre, mely tévedés épen a bünper legfontosabb részére vonatkozik. Ez a tévedés az előnyomozat és vizsgálat anyagának Szentkuti Árpád előadására történt basirozása, a főtárgyaláson pedig ezen tények e lanti megesketése által történi szentesítése volt. Szentkuti állását a bünperben oly fontossággal ruházta fel a vizsgálat, hogy azt mint egyedüli alapot tartot.la meg s ép ezért, ha e tann állása, állitásaivak valódisága és egyéni szavahihetősége megdöntetik a bünper anyaga egy alaktalan s érthetlen conglomeratummá omlik össze. Ezután a végtárgyalás során felmerült mentő és a vád erősítésére szolgáló tanuk vallomásait konstatálva, azokat egymással szembe állítva, e bünpör óriási anyagának rövid, de minden apró részletre kiterjedő összeállításából erős logicával vonta le védettjei ártatlanságát, kérve azok fölmentését. Dr. Edeltsein Aladár Taskó András és ifj. Farkas Dáuiel védője, a következő bevezetéssel nyitotta meg vedbeszédét. Megvallom, az elfogódottságnak nem teljes hijjával emelem szavamat védelemre a tárgyalás alatt lévő ügyben, de elfogultságomnak kortutsein oka a védenczem Ugye iránti bizalom hiánya, hanem az, hogy teljesen átérzem az Ugy és az ahhoz fűződő miuden uiuiueutum komolyságát. Igenis teljes joggal hangsúlyozhatom az Ugy komolyságát, annak miuden oldalát véve szemügyre, mert valamiut lelkesítő hatás-ai lehet szivüukre ama törekvéi, hogy ártatlanul ne engedjük senkit sem büiih dni, ügy egyszersmind uem titkolhatjuk el fá;dalinuukat a felett, ha bár ki is gonosz haji mm emberektől megtámadtalváu, ha csak rövid időre is oly szenvedéseknek tétessék ki, aminőket az IS90. májú* 17-diki rablótámadás áldozatainak szenvedniük kellett. Nem zárkózhatotn el magain seiu annak kijelentése elől, hogy valahányszor htliiös iudulatu egyéuekuek ily merényletéről olvastam avagy hallottam, jogérzetein mindannyiszor elégtétel után kiáltott, mert épeu olyan éléuk érzettel viseltetem a jog és személybiztonság iránt, mint bárki tná", de jogérzetein uem csak azt diktálja ily ette tekheu, hogy a sértett jogrend helyreállítts.sék s a bütiös lakoljo ', hanem diktálja azt is, hogy árt-itla .u ne ellj u senkinek másnak bűnéért buuhödni. Igaz ugyan, hogy minden ilyen szeutácziósabb bűnesetnél sokkal tetemesebb azoknak száma, kik uem tekiutve a dolog mélyére, a külső látszat es véletlen esélyek összetalálkozáiának cábitó hatása alatt benső ösztöntől hajtva keresik a bűnöst s ezen törekvésük közben talán el is xzalasztják az igazi tettest. De ez önmagától alakuló közvéleménynek lelkiismeretét ez uem bolygatja, mert annak magát a dolgot tekiutve csak áldozat kell, mely a megtorlás utá.i vágyódó lelkekben a megbolygatott egyensúlyt helyreállítsa. Azonban er. a fölfogás jogszolgáltatásuuk magasztos elvével uem egyezik össze. A védő ezután röviden elinoudva a mult év május 17-diki bűdi rablás törtenetét, sorba veszi-e bünügy vizsgálatának azou részeit, melyek az ő védencre Taskó Andrásra tartoznak. Szeutkutynak, a korona tanúnak e bUupörben való szereplését a legnagyobb mértékben gyanúsnak találja s vallomását legalább is aggályosnak, melyre a bírói meggyőződés ítéletet nein építhet. A többi — mellék körülményekre meghallgatolt — tanuk vallomásai is pozitív bizonyítékokat nem szolgáltattak, s er. egyébként lényegteleu vallomások értéke is nagyon illuzórius Kornis Fereucznek vedeuezevel szemben való fölismerését tévedésnek es kizártnak tartja mert lehetetlen az, hogv egy sö:étben álló alakot kivilágított szobából fölismerni lehessen. Lagjobb meggyőződése szeriut teljesen ártatlannak tartja védenczét. Kéri felmentését. Dr. Fried Vilmos, Sóvágó János védője, beszédét igy kezdi: Az örök természet legfsuségesebb része a békesség. Béke egyesek és összesek között mindenkor a legfőbb állami czél volt. E czél megvalósítására saját törvényei és eszközein kívül rendelkezésére állanak az embernek a czivilizáczió által megcsiszolt s fénye által zomáuezozott érzületei. A czivilizáczió, midőn az erkölcsi tökély elérésére működik, tényező a vad szenvedélyek, aljas indulatú tettek leküzdésében s igy tényező egyszersmind a lelki műveltség és jogérzet megerősítésében. De legyen a czivilizáczió bár milyen előrehaladott, a Pandora szelenczéjéből kikerült rossz tulajdonságokat, kiirtani nem képes. Jól mondja Juvenalis: tamen ad móres natura recuret dainnatos, tixu et mutari nescia vagyis a természet mégis megmásithatlanul ismét vissza, kerül s megrögzik a rossz erkölcsben örökre S ha volidő, midőn homo homini lucus, az ember embertársával szemben farkas volt, ez idő csak a múlté, a jelen szellem és iránya csak polgáriasult. vagy a törvény által szenvedélyei kitörésében megfékezett embert túr el. Azon uagy harezban, melyet xr. igazságtalanság az igazság ellen visel, legvisszataszitóbb az a cselekmény, mely foglalatja a vagyon és élet elleni bűntettnek, m»rt ez utóbbi minden erkölcsi alap nélkül áll, mig más esetekben, pl. emberölésnek nagyon sok eseteiben van erkölcsi háttere. Ilyen visszataszító bűncselekmény a Dogály megöletése és kirablása. És ha mégis a védelem nehéz fel adatának nehéz teljesítését felvállaltam, indító oka, hogy a vádlottak p .dján ártatlauul vádoltakat látok, s ennek tudatában a meggyőződés érzetéuek melegségével í/áudékozom feladatomnak elej t teuui. A védő ezután foglalkozik ölső sorban a fúljeleutő Szentkuti vallomásával s kimutatja, hogy Szentkuti & följeleutést csak az 1000 frt kitűzött dijért tette, ki mindjárt tulbuzgóságábau más bűncselekménynyel is vá dolta Sóvágót, ezt azonban a debreczeni kir. törvéuyszék beszüntette. Majd Szentkuti vallomásában az ellentéteket mu tatja ki i áttér Kornis és ueja vallomásainak mérlegelésére s Kornis Ferenczről a/t mondja, hogy lehet valaki kitűnő jogász s mégis alkalmatlau tauu, s lehet valaki legintelligensebb, emberi gyarlóságoktól még sem ineut. Szentkuti — mint a hypuotizáló a médiumlu — ügy uralkodik Kornis Ferencz éi nején. Szentkuti megmondotta, hogy vádlottak a bűnösök, tehát tanuk is azokat tekintik bűnösöknek. Kimutatja azután védő, hogy Kornis Ferencz és neje vallomása tévedésen alapszik, mely valomásoknak annyival kevesebb érték tulajdonítandó, mert a felismerési eljárás nem inter pludes történt Majd védő elősorol több esetet, midőn ártatlauul elítélteknek ártatlansága későbben derült ki, s idézi Carrarának szavait: hogy a birói tévedés felett az embereknek ismét könnyezni kellett. Ezután az alibi, valamiut atöbbi tanuk vallomásait mérlegelvén s kiterjeszkedvén egyszersmind a minősítésre, védeueze fölmeutéset kerte Az ítéletet szerdán delelőtt 10 órakor hirdette ki a törvényszék. Aki csak befért, ott szorongott a törvényszék tárgyaló termében, várva a bíróság megjelenését. Kevéssel 10 óra után Nagy Lajos kir. törvényszéki elnök kihirdeté az ítéletet, mely szerint a vádlottak az ellenük emelt vád alól ftJlmenttettek. A hosszú indokolás fölolvasása után Lázár Kálmán kir. ügyész indítványt tett, hogy a három fővádlott továbbra is letartóztatásban hagyassék. A törvényszék rövid tanácskozás után ily értelemben határozott. A közvádló az Ítélet ellen felebbezéssel. a védelem a további letajtóztatíist rendelő határozat ellen sammiségi panaszszal élt. ÚJDONSÁGOK. Márezius 15. HTavasz nyílásán zOldül ki a mező, kipattan a rügy s fakad a bimbó! A mező zöldjebői kalászt növel a nyár s gy Qmölcsöt rak a fák ágaira Legyünk hálás kegyelettel 1848. márezius 15 ikének emléke iránt! A magyar szabadság napja cz! Mint sejtelem, vágy öntudatlanul rég idők óta élt a szivekben, e napon pattant ki a homályból — és nemzet létt a népből! Csodálatos fuvalma ináreziusnak, nieguju'ó zöldje a mezőnek, fakadó i ügyek, bimbók, az eltető napsugár, mely uj élet frisseségét hozza meg sziveiukuek: e nagy nap emlékezetének hirdetői Tavasz után nyár következett akkor is. A felduzzadt nemzeti közszellem c^odis tevékenységgel dolgozott. Minden erő, a mit ez a uenizet képviselt, a közmunkásságnak egyetlen nemzeti műhelyebeu együtt dolgozott. Készen volt a termés, megérett a gyümölcs; de a mit tavasz kifakasztott, nyár megérlelt — mint mikor a természet nagy ugrást csinál — nem tudta learatni, magtárba rakni az ősz. Mert az életteljes nyár után hirtelen tél kővetkezett, beborítva vastag hó lepellel minden földi eletet. Hosszú volt ez a tél, kegyetlen, de azért a hó alatt tovább éltek és megmaradtak az élet csirái. És egyszer csak megint kitavaszodott, sok sok esztendővel 48 után. A mag, a mit akkor elvetettünk, meghozza azóta gyümölcsét. Ks a hálás nemzedék kegyeletes ünneppel öli meg a tag-vetésnek ezt a napját. * * * Városunkban márezius 15-ikét az idén is a szokott kegyelettel ünnepli meg a város közönsége. Az ünnepély délután 4 órakor lesz a főgimnáziumi tornacsarnokban. A megnyitó beszédet Bogár Lajos városi árvaügyi tanácsos fogja tartani, az alkalmi ünnepi beszédet pedig Porubszky Pál főgimnáziumi tanár. Andor Endre úr szavalni fog. Este 7'/» órakor bankett lesz az Adler-féle sörházban. E nap különben egyébként is emlékezetes lesz nálunk. Ekkor fogják ugyanis legelső alkalommal kiadni a Kossuth-alapnak évi 50 frtnyi kamatját egy Vlll-ad osztályú főgimnáziumi tanulónak, ki — az alapítvány rendeltetése szerint — a magyar történelem tudásában tanuló társai között leginkább kitűnt. A Kossuth-alap Bcnes László polgármesternek köszöni létrejöttét. Ezelőtt három évvel, márezius 15-ikének ünneplése alkalmával — Bencs László ugyanis indítványt tett és aláírási ivet nyitott arra nézve, hogy a helybeli főgimnáziumnál egy Kossuth Lajos nevét viselő alapit vány tétessék, melynek kamatai évről-évre a nevezett taninté-